Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2012. január 26., csütörtök

Want you chained (1. fejezet)





Az ikrek egy évvel ezelőtti PETA kampányfotózása ihlette ezt a kis szösszenetet. Folytatás is várható hozzá, feltéve hogy lesz rá érdeklődés.
A tőlem megszokottól eltérően, NEM slash sztori! :)





1. fejezet

Egyszerre nyúltak ugyanazért a sajttekercsért az aznapi koncerthelyszín hátulsó VIP részlegében kihelyezett hidegtálak egyikén. Nem is volt éhes, csak valamivel el akarta ütni az időt, amíg az aznapra betervezett második riporterre vártak. Az elsővel hamar végeztek, iszonyúan idegesítő volt, és rövidre vágták az interjút. Csak remélni tudta, hogy a másik, akit David leszervezett némileg értelmesebb kérdéseket tud majd feltenni.
A nő ránézett, alig észrevehetően felvonta az egyik szemöldökét, és mintha egy mosoly is bujkált volna valahol az arckifejezésében. Nem húzta vissza a kezét, feketére festett körmei, hosszú, porcelán ujjai végén meg sem rezzentek. Ahogyan Bill manikűrözött ujjai sem, előzékenységhez szokott. Egy rocksztár volt, a fenébe is, egy átkozott aranybánya!
Néhány futó másodperc után végül mégis udvariasan bólintott a nő felé, anélkül hogy híres mosolyát is mellékelte volna, magában puffogva. Az utolsó sajttekercs volt a tálcán, volt még néhány sonkatekercs és különféle egyéb döglött állat, amiket biztosan nem fog a szájába tenni.
A nő a tekercs mellé vett még egy kevés salátát a tányérjára. Cch, biztosan fogyókúrázik. Futva végignézett rajta, hosszú fekete ruhát viselt, vékony vállpánttal, ami derékig rásimult a testére, onnantól pedig lazán ringott a csípője és a combjai körül. A melleit nem akarta mindenáron kipakolni a ruhából, mint a legtöbb nő, akinek volt mit kipakolni… visszafogottabb volt, mégis nehéz volt levennie a szemét a dekoltázsáról. Sima porcelánfehér bőre és a tetőtől talpig feketeség, amibe burkolva volt, a hajától kezdve, a sminkjén át, a ruhájáig és a cipőjéig, éteri volt. Bill sosem értette miért akarnak a nők mindenáron úgy kinézni, mint a botsáskák. Egy nő így szép, ha ívek vannak a testén, nem pedig a bőrén át itt-ott kiszögellő csontok. Mentálisan megrázta a fejét, mikor már érezte, hogy a sajttekercsről és salátáról túlságosan is elkalandoztak a gondolatai. Mi a fene ütött belé? Letette a tányérját, felkapott néhány szem szőlőt, és hátralépett a sötétkék sarokkanapé irányába, ahonnan a bátyja figyelte a jelenetet.
-      Ez mi volt? – vigyorgott Tom.
-      Micsoda mi volt? – rágcsálta a lédús zöld szemeket rá sem nézve a bátyjára.
-      Bill… – sóhajtott – ha te valamit akarsz, nem hagyod, hogy más elvegye.
-      Hát most hagytam. Nagy ügy. – megvonta a vállát, és ezzel le is zárta a témát, mert Jost viharzott be a helyiségbe egy negyvenes nővel. Remek. Ez a nő valószínűleg életében nem hallotta a zenéjüket, és az előzőnél is idiótább kérdéseket fog feltenni.
A második interjú azonban meglepően jól sikerült, a riporter a látszat ellenére felkészült volt, és nem ugyanazokat a kérdéseket tette fel, amiket már előtte ötvenszer megválaszoltak. Egyetlen dolog volt, ami kizökkentette őket néha; a fekete ruhás nő végtelen telefonbeszélgetése. Bill ismétlődő gyilkos tekinteteket szórt az irányába, amire ő mindig csak egy fél lépéssel arrébb lépett, és hátat fordított, de a hangját nem halkította le. Az interjú felénél Bill udvariasan mosolyogva elnézést kért, felpattant, és hosszú léptekkel a nő irányába indult, a híres mosolya egyetlen másodperc alatt tökéletesen eltűnt az arcáról. Megkocogtatta a vállát.
-      Ne haragudjon, megtenné, hogy minimum egy ajtóval arrébb neveli a férjét vagy a gyerekeit? Vagy akármit is csinál ilyen hangosan. Zavar. – zúdította rá a nőre, remélve hogy ért angolul, mert a telefonba az anyanyelvén beszélt.
-       Ne haragudjon, megtenné, hogy nem szól bele egy üzleti tárgyalás kellős közepébe? – nézett vissza rá a nő negédesen mosolyogva – Kicsivel komolyabb dolgokról van itt szó, mint hogy melyik menhelyről vannak a háziállatai. Engem is zavar a vihogás mögöttem, de ha valaki profi abban amit csinál, tudja kezelni az ilyesfajta helyzeteket hisztik nélkül is.
Válaszra sem várva hátat fordított a fiúnak, és mintha mi sem történt volna, folytatta a beszélgetést. Bill tátott szájjal állt mögötte még egy pillanatig, majd visszaviharzott a zenekarához. Tom lehajtott fejjel ült mellette, rá sem mert nézni a következő tíz percben, amíg az interjú tartott. Tudta, hogy a testvére most veszélyesebb, mint egy időzített bomba, mert rajta nem futnak a kicsi piros számok, nem tudhatod mire számíts, bármelyik pillanatban robbanhat különösebb ok nélkül.
Alig egy perccel azelőtt, hogy az interjúnak vége lett volna, a nőért egy öltönyös fazon jött, és átkísérte máshova. Billnek esélye sem volt visszavágni, mire végeztek a nő eltűnt. Pedig nem akarta ennyiben hagyni az egészet. Nem volt hozzá szokva, hogy így beszéljenek vele. Mindenki tisztelte. Nos… vagy őt, vagy inkább a pénzét… de valahogyan mégiscsak tisztelethez szokott.
Az interjúk és a soundcheck közötti rövid szünetben az ikrek úgy döntöttek, engedélyeznek maguknak egy cigiszünetet a hátsó bejáratnál. Kifelé menet megcsörrent Tom mobilja, intett Billnek, hogy menjen, egy perc és ő is csatlakozik.
Ahogy kilépett az ajtón, ismerős hang ütötte meg a fülét, felmordult. Megint az a nő. Épp kezet fogott az öltönyös férfival, aki aztán gyorsan el is tűnt az ajtó mögött, amin Bill éppen csak kilépett, ott hagyva őket a koszos sikátorban édes kettesben.
-       Nem kellene dohányoznia… – biccentett a nő egy félmosollyal a cigaretta irányába.
-      Majd pont maga mondja meg nekem, mit kellene tennem és mit nem. – sziszegte a fogai között hátát kényelmesen a falnak döntve, rá sem nézve a nőre, és élvezettel beleszívott a cigarettájába.
-      Árt a hangjának. – lépett egy lépéssel közelebb, kihívóan az arcába bámulva. Látta a plakátokat, ez a fiú fogja ma megtölteni ezt a csarnokot.
Igazság szerint ebben volt valami. Már többször próbált leszokni a dohányzásról, de valahogy mindig visszatért hozzá. A fenébe is, ez az egyetlen dolog, ami képes lenyugtatni a néha pengeélen táncoló idegeit. A cigi, és a kávé. Ennyi káros szenvedélyt hadd engedhessen már meg magának, lehetne alkoholista vagy agyatlan drogos is. És különben is, ez a nő mit törődik az ő egészségével!
-      Maga csak ne foglalkozzon az én hangommal. – a tőle telhető legnyugodtabb hangon felelt, nem adta meg a nőnek azt az örömöt, hogy láthassa mennyire bosszantja a puszta jelenléte is – Inkább a sajátjával törődjön, hogy kevésbé legyen idegesítő, amikor magán kívül más is van a szobában.
A nő önelégült mosollyal még egy lépéssel közelebb lépett. Most meg mire ilyen büszke? Bill egy mélyet szívott a cigarettába, és egyenesen a nő arcába fújta a füstöt. Mosolyogva. Az első mosoly, amit a nő kiérdemelt tőle. Csordultig telve gúnnyal.
A nő egyik kezével a fiú csuklója után nyúlt, a másikkal kivette a cigarettát a kezéből, a földre dobta és eltaposta a betonon. Bill elképedve nézte a mozdulatait. Mégis hogy van mersze… A csuklóját viszont mindezek után sem engedte el a nő. Amikor Bill a szabad kezével a fogvatartott karja után nyúlt, a nő a másik csuklóját is elkapta, a feje felé emelte a kezeit, és a téglafalnak nyomta őket. Magas sarkú cipő volt rajta, így nagyjából egyforma magas volt a fiúval. Bill tágra nyílt szemmel figyelte – a döbbenettől nem hogy mozdulni, de szólni sem tudott – ahogy a nő bordóra festett ajkai lassan közeledtek hozzá. Feketébe burkolt hófehér testét az övéhez nyomta, így már annyira nem volt kényelmes a téglafalnak dőlni, a fiú szíve mégis elkezdett őrülten verni. A kezeit meg sem próbálta kiszabadítani a szorításból, érezte hogy az arca elkezd égni, a térdei elgyengülnek, és csak a téglafalnak köszönhetően áll még a lábán, az egész teste elárulta őt. Türelmetlenül várta, mikor érzi meg végre a nő ajkait az övéin. De a nő tovább hajolt az arca mellett, egészen a füléig, amibe aztán belesuttogott.
-      Ha kicsit kevésbé lennél gőgös és arrogáns, még akár tetszenél is nekem.
Ezzel eresztette a csuklóit, hátat fordított és a köveken kopogó határozott léptekkel elindult a keskeny utcán. A fiú még csak pislogni sem tudott. Csak a vad szívdobogása lüktetett a fülében. Az ajtó váratlan csapódása és a nő – természetesen fekete – autójának riasztócsipogása zökkentette ki a transzból.
-      Bocs. – motyogta a bátyja hunyorogva, amikor kilépett a félhomályból a fénybe, és dugta is a cigarettát a szájába.
Bill viszont szó nélkül visszaviharzott a hátsó kapun, a testvére értetlenül bámult az újfent csapódó ajtóra.
Aztán meglátta a nőt a kocsiban.
Azonnal eldobta az alig meggyújtott cigijét, és hosszú léptekkel próbálta utolérni az ikertestvérét.




------------------------


Folyt.köv. :)

11 megjegyzés:

  1. na ebből egy fasza kis bdsm sztorit fogsz kanyarítani! ;) (ugye? :D)
    már így az elején is nagyon jó a feszültség köztük, tetszik :)
    pusz!
    s.

    VálaszTörlés
  2. elolvastam, de nekem sajnos nem jönnek be a hetero sztorik, így nem is nagyon tudok róla véleményt alkotni. :/ szerintem maradok a meleg témánál.

    VálaszTörlés
  3. Jaja, jól látod, abszolút BDSM sztorinak szántam. :D
    Örülök, hogy tetszik, de lehet hogy nem lesz belőle semmi... ThisGirl, nem csak te nem szeretsz het sztorikat olvasni, én se nagyon szeretek írni. Főleg nem korhatárosat, ez csak úgy kijött, mikor megláttam a PETA-s képeket. Amúgy már az is megfordult a fejemben, hogy egy icipicit átírom, és a nőt lecserélem valami pasira. :D Keressünk egy jó kis mestert a fiúkának? ;)

    VálaszTörlés
  4. master brennan? B-) neem..
    amúgy ha már említetted lambertet, hogy írtad már össze vele a kölköt (amit szintén alig várok, hogy olvashassam!), vele el tudnám képzelni abszolút egy ilyen master&servant játékban ;)

    VálaszTörlés
  5. Hihi Sean? Hát nem tudom, Brandon-alapanyagnak jó volt, de nem tudnék főszereplőként írni vele.
    Adam nem is rossz ötlet, bár a 99%-ig kész sztorim vele az minden, csak nem master&servant játék... illetve ha egy kicsit annak vesszük, abszolút nem Adam a master ;) (De nem húzlak titeket tovább, amíg nincs kész 100%-ig :D)

    VálaszTörlés
  6. szóval a kismacs a domina benne? hm.. lássuk, lássuk! :))

    VálaszTörlés
  7. Öööö... izé... van valami folytatásocskám hozzá, de nem tudom még, végig akarom(tudom)-e vinni.

    VálaszTörlés
  8. nem baj, ha nem sikerül befejezni, azért csak tedd ki, ami van. végülis tök mindegy, hogy az első vagy a második fejezet után hagyod félbe... :DDD

    VálaszTörlés
  9. Hát jó :D Pár nap és helyére pofozom amim van.

    VálaszTörlés