Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2012. január 10., kedd

Christian (7.fejezet)


7.


- Hogy a pi… - tátotta el Brian a száját a reptéren a közeledő női alak láttán. Épp a turné első állomására indultak. Napok óta nem érezték magukat ennyire biztonságban, mint most, hogy becsekkolni készültek, hogy aztán elhagyják az országot egy jó időre. Nem számítottak épp most ilyesfajta társaságra.

Az utóbbi napok azzal teltek, hogy próbáltak életet lehelni az összezavart Justin fiúba. No és persze az éjszakák azzal, hogy Brian próbálta szabályosan kidolgozni azt a bizonyos életet gyönyörű szeretője testéből. Mondjuk azt, hogy megkísérelte halálra kefélni? Nem hangzana szépen, de ez állt a legközelebb a valósághoz.

A kastélynál történtek után Stef és Steve, miután Briant kitették a két fiúval a motelnél, amilyen gyorsan csak tudtak, összepakoltak mindent a lakásukban, amire a turnén szükségük lesz, biztonsági szolgálatot béreltek mindhármuk lakásához, majd ők is átköltöztek ugyanabba a motelba, amibe Brian a betörés után.

Turnék előtt általában megpróbálnak minél több időt külön tölteni egymástól, tekintve hogy hónapokig úgyis össze lesznek utána zárva, de ez most kivitelezhetetlennek tűnt az utóbbi napok eseményeit nézve. Az elmúlt három nap szinte minden percét együtt töltötték, vigyáztak a fiúkra, és megpróbálták elfeledtetni velük Brandont és a nőt, aki most ott állt előttük teljes életnagyságban, testhez simuló hosszú fekete csipkeruhában, minimum tizenöt centi magas sarkú fekete lakk körömcipőben, napszemüvegben és széles karimájú fekete kalapban. Szóval tényleg ennyire nem bírja a napfényt. A tömény feketeséget csak vérvörös ajkai és ugyanolyan színű körmei törték meg.

- Hogy vagy, Brian? – kédezte Tamlyn nyájasan mosolyogva. A fiúk épp a mosdóban voltak, csak Stef volt ott vele, Steve néhány méterrel arrébb a menedzserükkel beszélgetett, de nem vette észre, ki tűnt fel a barátai mellett. – Még mindig azt mondod, nincs nálad semmi, ami az enyém?

- Nem akarnak visszamenni hozzád, keress új játszótársakat! – felelte ingerülten. Minden porcikájában reszketett, óriási erőfeszítésébe került, hogy határozottnak tűnjön a hangja. Körbenézett, hogy nem látja-e Tamlyn embereit valahol, de nem látta semmi jelét annak, hogy társasággal érkezett volna a nő. Brandon könnyűszerrel kiszúrható a tömegben, de úgy tűnt, ezesetben nem hozta magával.

Tamlyn egy lépést tett Brian felé, mire Stefan védelmezőn mellé állt.

- Melyik szót nem érted?! Nem kapod vissza őket! – vetette oda a svéd durván.

- Áá most már értem! - nevetett fel pillanatnyi meglepődés után harsányan – Ó, Brian, Brian… épp meg akartam jegyezni, hogy milyen pozitívan csalódtam, mert hogy nem néztem volna ki belőled, hogy két ilyen fiúval elbírsz, nem hittem, hogy bármelyik is a te súlycsoportod, ráadásul együtt… De így már érthetőbb a dolog. – végignézett Stefan magas, karcsú alakján – Szóval ennyire elkényeztetitek őket, hogy inkább titeket választanak. Végtére is, érthető… Brandonból kiindulva az extra magassághoz egyéb extra méretek is társulnak, a barátod biztosan elképeszti a fiaimat. Nem vagy féltékeny rá, kicsi Brian? Biztos vagyok benne, hogy Christian őt részesíti előnyben. – és határozottan Stefan nadrágjára pillantott, amikor azt az aprócska „őt” szót formálták meg ajkai.

Brian elvörösödött, és úgy érezte mindjárt felrobban. Hogy jön ez a nő ahhoz, hogy…??!

- Hát jó. – váltott komolyra a nő arckifejezése, mielőtt bármelyikük is megszólalt volna – Merész dolgokat tettél meg Christianért, feltételezem, hogy fontos lett neked. Ajánlom, hogy légy hozzá jó, máskülönben még az is előfordulhat, hogy újra találkozunk… - mosolyodott el magabiztosan – Ó, és az ő szájukból akarom hallani a döntésüket, ne rejtegessétek őket tovább előlem. Ennyit talán megérdemlek, amiért a gondjukat viseltem, és nem hagytam, hogy két ilyen gyönyörűség az utcán végezze.

Brian nem igazán hitt neki, ennyire egyszerű nem lehet az egész. Annyira úgy tűnt eddig, hogy harcolni fog Christianért, most pedig csak látni akarja? Brian remélte, hogy nem valami vudu varázslatra készül a nő. Sosem hitt az ilyesmiben, de sok mindenben elbizonytalanodott a pincében töltött éjszakája után. Végül bólintott. Nincs más választása, ide kell hoznia a fiúkat, különben örökre kísérteni fogja őket ez a boszorkány.

- Ah, mielőtt elfelejteném, van még egy feltételem. – mosolyodott el újra Tamlyn.

Na ugye, hogy nem ilyen egyszerű?

- Amiért úgy megijesztettétek az én Brandonomat – kezdte affektálva -, haza akarom vinni neki őt. – mutatott a fekete ujjatlan csipkekesztyűbe burkolt kezével Steve irányába, aki mögött a mosdóból éppen csak visszajött két fiú bujkált reszketve – Csupán egyetlen napról lenne szó.

Na persze… biztos nagyon megijedt. Pont ilyen ijedősnek tűnik. Francba, francba, francba a hülye feltételeivel… Steve sosem menne bele.

- Neki semmi köze ehhez az egészhez – vágta rá Brian - Hagyd ki ebből, és amúgy sem vagy abban a helyzetben, hogy feltételeket szabhass. Itt van ez a két fiú, akik hálásak neked azért, amit tettél értük, de nem akarnak tovább a kis közösségetek tagjai lenni. Törődj bele. Nem kényszerítheted őket… – hadarta.

- Miről van szó? – lépett oda hozzájuk váratlanul Steve. A nő másodszorra is ugyanúgy megbabonázta, mint amikor először látta, és amikor látta, hogy felé int, annak ellenére, hogy a két fiú teljes erőből próbálta visszafogni, ő úgy érezte, muszáj odamennie hozzá.

- Semmiről. – vágta rá Brian.

- Rólad. – duruzsolta a nő csábosan mosolyogva, mire Steve kérdőn nézett rá – Elfelejtek mindent, ha egy éjszakára eljössz velem a kastélyba. Ha engedelmesen eltűröd a büntetést, amiért pisztolyt fogtál az én Brandonomra. – Steve felhúzta a szemöldökét – A szavamat adom, hogy másnap reggel sértetlenül távozhatsz.

- Te lennél az, aki megbüntet, vagy a katonáid? – kérdezte Steve érdeklődve, hangjában cseppnyi aggodalom nélkül.

- Úgy gondolom, Brandonnak jogában áll megízlelni a félelmedet, azok után, ahogy bántál vele.

- Nem. Ő nem érhet hozzám. Egyedül Te érhetsz hozzám. Ott lehet, ha így látod jónak, egy-két rabszolgád biztosan szívesen kiszolgálja majd közben, de Te vagy az egyetlen, aki megérinthet. Nem fekszem le férfiakkal, nőkkel is csak akkor, ha adott a kölcsönös szimpátia a lányaid bármelyikével. Ha te is elfogadod a feltételeimet, akkor rendben van, én is elfogadom a tieidet.

A két társa tátott szájjal bámult rá. Tamlyn elmosolyodott.

- Mostantól számítva huszonnégy órán át, Úrnődnek kell szólítanod, és minden parancsom teljesítened.

- Amint a négy fal közé értünk. – bólintott Steve – Ez a játék csak Neked szól, a sajtónak semmiképp. Ne felejtsd el, hogy ismert ember vagyok.

- Steve… - suttogta Brian.

- Hozd ide a fiúkat, hogy elbúcsúzzanak az Úrnőjüktől. – vágta rá Steve.

Brian nyelt egyet, és megrázta a fejét. Nem akarta Steve-et kitenni annak, amit ő átélt.

- Tedd, amit mondok. – sürgette, amikor a barátja hezitált – Holnap utánatok repülök, azt a néhány interjút nélkülem is meg tudjátok csinálni.

Brian bizonytalanul indult a két fiú irányába.

- Tetszik, hogy ilyen határozott vagy. – húzta végig Tamlyn Steve alkarján mutatóujja kihegyezett körmét – Az a legédesebb, amikor egy ilyen magabiztos férfi törik meg a kezeim alatt.

- Ez csak játék, Tamlyn, annak is fogom felfogni. És élvezni akarom. – mosolyodott el Steve.

- Csak rajtad múlik…

- Úrn… khm… Tamlyn – szakította félbe a beszélgetést Christian határozatlan hangja, amikor odalépett Stef mellé a két fiú – Kérlek, bocsáss meg, hogy így jöttünk el Tőled. Szeretnénk, ha tudnád, hogy nagyon hálásak vagyunk azért, amit tettél értünk, sosem fogjuk elfelejteni. Kérlek, ne haragudj ránk.

Tamlyn közelebb lépett a két fiúhoz, Christian leszegett fejjel, mozdulatlanul állt, Justin viszont nem tudta Stef karjába, vagy Brian ujjaiba kapaszkodjon erősebben, ahogy egyre hátrébb húzódott a nő közeledésére. Stefan védelmezőn fogta át a vállait hosszú karjával. Az utóbbi napokban – épp csak az érintettek kivételével – mindenkinek világosság vált, mennyire vonzódnak egymáshoz. Brian és Steve sokszor összenéztek, titokban nevettek Stef félszeg viselkedésén, amikor Justin a közelben volt. Nem volt kétségük afelől, mi fog történni, csak idő kérdése volt, hogy a két madárka fészket kezdjen építeni.

- Nem haragszom. Tiszteletben tartom a döntéseteket. – mosolygott Tamlyn a szőkére majdnem hogy anyáskodón, majd kezével az álla alá nyúlt, és felemelte a fejét – De nagyon fogsz hiányozni. Tudod, hogy te voltál a kedvencem, ugye? – kérdezte, és Christian elpirult, amikor a nő egy halvány csókot lehelt az ajkaira – Te bármikor visszajöhetsz hozzám. – hátrébb lépett és gyengéden ránézett a háttérben reszkető fiúra – Justinnal kezdettől fogva csak baj volt. Kidobni nem volt szívem, de most örülök, hogy levettétek a terhet a vállamról. Menjünk, Steve. – intett a férfinak mindenttudó mosollyal – Ja és Brian… – fordult még vissza – Csak hogy tudd, ha olyan helyre mentek, Justin még nem mindenhol számít nagykorúnak, mindössze tizenkilenc éves. Nem venném a lelkemre, ha bajba kerülnétek miatta. – nevetett fel, és elindult a kijárat irányába.

- Steve… - próbálkozott újra Brian – Miért…?

- Viccelsz? Egy ilyen nőről álmodok gimis korom óta… - súgta, és elvigyorodott – Ne félts, nem lesz semmi bajom, igaz, fiúk? – mosolygott Christian és Justin irányába, mire a szőke bólintott.

- Amit ígér, azt be is tartja. – felelte a fiú – Holnap találkozunk. Jó szórakozást.

Brian leesett állal bámult Christian arcába. Jó szórakozást??!

De Steve értette. Ebben az egyben ő volt az, aki jobban megértette a fiút még a saját szeretőjénél is. Talán ha visszatér a barátaihoz ebből a kis kalandból, akkor leül beszélgetni Briannel arról, vajon mennyire van tisztában a kis angyalkájának az igényeivel. 




V É G E

(legalábbis egy időre biztosan... ;D)

16 megjegyzés:

  1. tudod mi hiányzik belőle? tök jó kis sztori, sok minden történik, imádom a kis christiant is, viszont a szex az csak lebeg a levegőben végig. én ezt hiányoltam, mert ha már lebeg, akkor legyen is :D még a végére meg kellett volna írnod azt a "steve tamlyn kezeiben" fejezetet, meg egy stef/justin jelenet is odakívánja magát. hogy a "brian halálra keféli christiant" képkockákról ne is beszéljünk...
    de amúgy szeretem! :)
    s.

    VálaszTörlés
  2. Tuuudom :D
    Amikor befejeztem már sajna nem voltam olyan lelkes a történettel kapcsolatban, amint amikor kezdtem. Azt hiszem főképp azért fejeztem be, mert nem szeretek félbehagyni dolgokat.
    De még bármi történhet... ;)

    VálaszTörlés
  3. Köszi, hogy feltetted ide. :) Hamarosan nekilátok, és végigolvasom, amint lesz rá időm. ^^

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm a történetet. Annak idején még a kezdetét olvastam, nagyon boldog vagyok hogy most a befejezését is olvashatom.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm, én pedig örülök, hogy megtaláltad! :)

    VálaszTörlés
  6. Ezt is sikerült elolvasom egy fél nap alatt. Úgy látszik nagyon belemerültem a történeteidbe. :) Kíváncsi leszek h mi lesz ha folytatod..

    VálaszTörlés
  7. Örülök! :D
    Ezt nem hiszem, hogy folytatni fogom. Elkezdtem annak idején, van pár oldal, de nem volt ihlet. Meg azt hiszem, jó helyen van így a befejezés. Tovább lehet gondolni, mindenki tudja, hogy Steve mit kapott Tamlyntől, hogy Stef szépen összegabalyodott Justinnal a turnén, Brian pedig boldogan élt még meg nem halt a kis angyalkájával... felesleges ezt kifejteni, minden egyértelmű :)

    VálaszTörlés
  8. Kedves Carmen!!!

    Hát a jól ismert "pontocska" a történet végén. ;)

    Bár itt erősebbnek érzem azt, hogy VÉGE. Mondhatnám az eltelt idő tükrében, de nem ezért mondom, itt nem hagytál függővéget. Megkaptuk amit akartunk, azt is lezártad,hogy nem fog egy bokorból rájuk rontani az Úrnő. Tehát ez így kerek és jó.

    Köszönöm, ez is egy varázslatos élmény volt!
    Persze ők is "moziznak" tovább elmémben, nekem még talán néha egy kis "szerepcsere" is belefér B. és G. viszonyába. :) Lehet az angyalka néha feketére cserélné a szárnyacskáit! Vagy B. látná "keményebbnek",erre egy "szolid"utalást is tettél, de azért azt köszi, hogy B. nem lett papucs, csak néha egy kicsi mamuszocska! Meg szerelmes is, de azért nem nyáladzunk. :D:D:D

    Millió puszi, Gyöngyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyöngyim! Köszönöm, hogy elolvastad, és minden fejezethez fűztél valamit, feldobtad a napom! :)
      Ott van a pontocska, de én bizony el kezdtem írni hozzá a folytatást akkoriban. Nem sok, csak pár oldal volt, és most úgy gondoltam, bónuszként megkapod, de nem találom. Elveszett a fiókban az évek alatt. Megrágta az egér a papírt :(

      Törlés
    2. Szia!

      Most látom, hogy mit kaptam volna.......Qva egerek!:(:(:(

      De a gesztust nagyra értékelem és nagyon örülök.
      Talán még soha nem repesett a lelkem ennyire egy meg nem kapott ajándéktól!

      Már a szándék is nagy öröm, jutalomnak érzem a kommentjeimért! Még ha én fizetek már eleve a te munkáidért vele.

      Millió Pusszi!!!!

      Gy

      Törlés
    3. Levadászom őket, és felboncolom mindet.... ha meglesz, ígérem megkapod! :)

      Törlés
  9. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  10. Válaszok
    1. Köszönöm! Örülök, hogy mindig itthagyod az ujjlenyomatod :)

      Törlés