És már itt is az első ilyen. Nem második évad, nem is nevezném sorozatnak, ezek inkább csak amolyan életképek, szösszenetek, nem függenek össze, nem szólnak lényegében semmiről, csak egy-egy érzésről, apróságról, nincs lényeges kronológiai sorrend sem. Ez az egy, ami a YAWTO befejezésével kezdődik, aminek némi köze van a sorozathoz, azért ezt hoztam elsőként, de a többinél az időpont irreleváns. Egyszer. Valamikor. Hónapokkal vagy akár évekkel később.
A többi, terveim szerint, egyszerű oneshot-ként is olvasható lesz, nem kell ismerni az előzményt sem hozzá. És igen, cseppet sem véletlen a többesszám.. már három ilyenbe kezdtem bele... pörgök ezerrel ;)
Ezek mellett három sorozat felé is elkószálnak néha az agytekervényeim, de azok még kezdetlegesek. De csak ihlet kérdése, előfordulhat, hogy nemsokára sorozat is lesz... meglátjuk...
YAWTO – Életképek
Our
first night as a couple
Brian’s POV
Most bizony rám nem jellemző módon cukormázas leszek,
de mást nem tudok rá mondani, minthogy a Grammy egy álom volt. Nem azért, mert
szobrokkal mentem haza. Valójában teszek a szobrokra. Sokkal többet jelent az
egy-egy turnén előttem tomboló százezrek véleménye, mint néhány állítólagos
hozzáértőé, akik jókor voltak jó helyen, és kiváltságot kaptak szobrokat
osztogatni. Egy szó mint száz, szobor helyett sokkal becsesebb trófeát
szorongattam a kezemben álló éjszaka. Jared.
A gála utáni partin is sokáig maradtunk. Ragaszkodtam
hozzá. Talán felmerült benne, hogy merő gonoszkodásból húzom az időt, többször
odasúgta, hogy ha most azonnal nem kaphat meg, elmegy az első önmagát szégyentelenül
felkínálóval, mert már nem bírja tovább. Valójában sokkal prózaibb volt az okom,
dicsekedni akartam vele egy kicsit. És úgy tűnt egyáltalán nem bánja. Hiába
adott suttogó hangot többször annak, hogy menne már, büszkén állt mellettem. Olyan
közel, hogy már-már zavarba ejtő volt néha a forróság, amit a testemben keltett
vele. A lopott tüzes pillantások, apró simogató érintések, mind-mind forralták
a vérem egész éjjel. Nem csak őt kínoztam, saját magamat is. És élveztem.
Nem mintha olyan nagy szükségét éreztem volna, de úgy
tűnt, még Lambert is áldását adta ránk. Beszélni ugyan nem beszéltünk,
valószínűleg jobb is így, kínos lett volna, de a partin tisztes távolból
összeakadt a tekintetünk, ő mosolyogva felemelte a poharát, és fejével kedvesen
biccentett felénk egyet. Kicsit meglepett, de ez volt a legutolsó dolog, ami
érdekelt ezen az estén.
Csak az érdekelt, hogy Jared a kezemet szorítja, és
fikarcnyi kétséget sem látok a mosolyában. Az, hogy felfalt a szemeivel. Aztán
később a szállásunk felé autózva, a limó hátuljában mindent megtett, hogy ezt a
szájával is kivitelezze. Komolyan meg akart enni. Én meg csak nevetve engedtem neki,
belementem a játékba. Csak néhányszor tettem arrébb egy-két testrészét, amikor
túl közel merészkedett, túlságosan félő volt, hogy ha hagyom, jóval több fog
történni, mint némi ártatlannak már így sem nevezhető előjáték. És abban biztos
voltam, hogy bármennyire is könyörög érte minden porcikánk, a folytatást nem a
limóban fogjuk megejteni.
*
Én ébredtem elsőként. Kisurrantam a fürdőbe,
lezuhanyoztam, megborotválkoztam, fogat mostam, aztán visszakúsztam a takaró
alá mellé, amire rögtön mocorogni kezdett. Kinyitotta a szemeit, fájdalmasan
pislogva vette tudomásul, hogy mivel a nap besüt, valószínűleg már reggel van.
Vagy dél. Inkább.
Sóhajt egy nagyot, és arcával a vállamba dörgölőzik, feltett
szándéka, hogy elbújik bennem, a bőröm alatt, az egész világ elől.
-
Borzasztó
partner vagyok. Szörnyű. Elalszom az első közös éjszakánkon. – motyogja halkan
egy sokkal inkább ideillő „jó reggelt” vagy „szia” helyett.
-
Nem vagy. –
csóválom meg a fejem kedvesen, és hátrasimítom a haját, orromat a halántékához
dörgölöm, mélyen beszívom az illatát, és egy halvány csókot hagyok ott ágymeleg
bőrén.
-
De igen. Életed
legjobb orgazmusát kellett volna neked adnom, erre mit csinálok…? Szunyálok. –
ostorozza magát továbbra is.
-
Nagyon sok időd
van még arra.
-
Az éjjel
akartam… hogy lehettem ekkora balfék? – nyafog.
-
Nézz a
szemembe. – mosolygok rá, és bár próbál elbújni, a nyakhajlatomba temetkezni,
de megfogom az arcát és a sajátom elé kényszerítem – Semmi baj. – hangsúlyozom kedvesen
– Ilyen az, amikor nem csak a szex miatt kell valaki. Ha álmos, hadd aludjon.
Egyszerűen csak jó volt feküdni mozdulatlanul, figyelni egy darabig, mielőtt én is elaludtam. Édes
voltál, hozzám bújtál, a nyakamba szuszogtál.
-
A nyakadba
szuszogtam? – kérdez vissza frusztráltan, aztán hirtelen bekattan neki valami –
A fiad hívott.
Bólintok.
Hívott. Hajnali háromkor. Odaát már rég reggel volt,
olyat látott, amin eléggé fennakadt, és nem kezdett el számolgatni, itt vajon
hány óra van, egyszerűen csak tárcsázott.
A farkam
betonkemény, Adonisz lefogott kezekkel csalódottan rám gömbölyödve, nyüszítve a
vágytól, és nekem hirtelenjében apucihangnemet kell megütnöm. És Adoniszról
társalogni. Remek volt. De hát ilyen az apák sorsa. Én meg az ilyenek mellett
is imádom, életem szerelme. Még ha néha meg is hiúsítja a legvadabbnak ígérkező
hancúrt. Mire elköszöntem tőle, Jared már édesdeden szundikált hozzám bújva.
-
Minden rendben
vele? – kérdezi kerek szemekkel.
-
Csak egy kicsit
lecseszett. – bólintok – Hallottál már ilyet? Tizenegy és fél évesen lecseszi
az öregét. Mert nem mondtam meg neki, kivel randizok. A netről tudta meg. – húzom
el a szám sarkát.
Tudom, hogy
hamar megbékél. Megérti majd, hogy nem volt időm beavatni. Valamibe, ami még
számomra is váratlanul történt, hogy avathattam volna be?
-
Sajnálom.
-
Nem a te hibád.
– csókolom homlokon kedvesen, és közelebb húzom a mellkasomhoz. Engedelmesen
simul hozzám, karját átveti a hasamon, és ujjaival önfeledten köröket kezd
leírni a bőrömön elmerengve.
-
De. Én
posztoltam… – motyog, és a függönyt nézi mereven.
-
Jared. Állj már
le. Szerinted a te képeden kívül még hány készült rólunk tegnap? – mordulok rá
talán egy kicsit hevesebben a kelleténél – Semmi gond. Megérti majd. Ne
akarj minden szart a nyakadba venni. Nem szexeltünk, mert fáradtak voltunk, nem
mondtam el a fiamnak kivel töltöttem az estét, mert egyrészt nem így terveztem,
másrészt meg utána más dolgom volt. Ennyi. Nem minden sül úgy el az életben,
ahogy tervezed.
Csak néz rám néhány
másodpercig elnyílt ajkakkal, kitágult pupillákkal, aztán hirtelen
elmosolyodik, mint egy csibész kisfiú.
-
Tudom, hogy ezt
nem kéne mondanom, mert valószínűleg meg fogsz ütni, és hiába is próbálom
visszafogni a nyelvem, nem fog menni, szóval az a helyzet, hogy most egy kicsit olyan
voltál, mint… Adam. Tanár bácsis.
Arrébb kúszik, védekezőleg
behúzza a nyakát, várja, hogy játékos dühvel a vállába bokszoljak, vagy valami
hasonló. Én meg csak felnevetek, lerántom róla a takarót, és ahogy menekülőre
fogva még arrébb gördül, gyorsan térdre ugrok, és a fenekére csapok.
Tőlem annyiszor
említi meg, amennyiszer szükségét érzi, egy cseppet sem vagyok féltékeny
Lambertre. Már nem.
-
Na, ki az
ágyból. Azonnal. Tűnés a fürdőbe! Addig hozatok reggelit.
-
Igenis, tanár
bácsi. – kapkodja a lábait, nehogy utolérjem, és nevetve becsapja maga után a
fürdőszoba ajtaját.
Én meg állok ott, és csak mosolygok utána. Eltelt az
első valódi közös esténk, éjszakánk, reggelünk. Tökéletesen.
Boldognak érzem
magam, pedig azt, amiről azt hittem, hogy majd tényleg boldoggá tesz, hogy majd’
fél év után először, végre megkaphatom újra, még csak nem is súroltuk. Egyszerűen
nem érzem úgy, hogy most kell, azonnal. Persze, voltak pillanatok az este,
amikor úgy éreztem. De most csak a tengernyi időt látom, ami előttünk áll még rá. Mindenre.
_________________
Bocsi... :) Gondolom a cím alapján nagyon nem ilyesmit vártatok. Kicsit szándékos volt. Azt hittétek, véletlen nem tettem ki a 18-as karikát, mi? Pornóőrültek... ;D
Ó igen! Itt még én is megszállottan vártam az akciót. :D Nem volt szép, de közben meg jajj de gyönyörű volt mégis. Tegnap borzasztó napom volt, ez felért egy hatalmas engeszteléssel érte. ^^ Annyira imádom az írásaid, és aaaaaah, sorozatok? Oneshotok? :O Igeeeen! Akaroom! :)))
VálaszTörlésNagyon köszi! :) Sajnálom a tegnapod, küldök egy virtuális hátsimit is az engesztelő sztori mellé :)
TörlésAmi az akciót illeti. Nem tudtam megírni... valahogy ez jött helyette... pedig ha belegondolok, én is nehezen hinném el, hogy így történik :D Nem baj, szeretek OOC-t írni. (Csak azt tudok. :D)
Az egyik sori a Jonathan-es, hosszú, sokszereplős, amit asszem már említettem. Belekezdtem, de valószínű lerövidítem. Inkább csak visszatekintés lesz a sokszereplős bonyolult rész, nem akarok szappanoperát, és csak a végkifejlet lesz a lényeg. Az elengedhetetlen hepiend :P XD De meglátjuk. Kell valami nem Brian-főszereplős, mert túl sokat írok vele.
Igen, a valóságban ezt a szitut nehezen tudnám elképzelni én is, bááár ki tudja. :DDD És bizony jöhet Jonathan, kell az is, de azért Brian is. ;P Szeretem, hogy szereted a happyendet, mert én meg elég ritkán írok vagy gondolok ki olyat xD vagy ha mégis akkor is csak kifordított happyendről van szó. :D Szóval nálad legalább megkapom. ^^ Jaajj nagyon várok bármit. :D
TörlésJaj, lemaradtam egy kicsit. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar jön is egy kis plusz. :) Isteni lett, nagyon szerelmes és imádom az ilyet. :) Ezután gyakrabban jövök, hátha. :D
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett, még így is, hogy talán nem ezt vártátok :)
VálaszTörlésNézz csak be gyakran, pár napon belülre még egy ilyen kis (kicsit hosszabb) Életkép szösszenet van betervezve. Aztán meg úgy fest, kell írnom egy 18+ast is Sophie-nak... De csak magamnak köszönhetem... XD
Igen, igen, igeeen! :DD Alig várom, imádom a durvulós Carmen 18+ ficecet. :DD Meg hát, ne csak nekem kelljen BDSM jelenetet írnom a közeljövőben, ugye... :P :D
TörlésNem biztos, hogy durvulós lesz.. nem bántjuk, akiket szeretünk.. kivéve, ha könyörög érte.. és erről most be is villant valami konkrét.. hmmm.. XD
TörlésNa, de akkor te is megírod!!! ;P
Okééé, okéé megírom! :DD
Törlés