Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2017. április 23., vasárnap

YAWTO - Part

Megint hoztam nektek egy ilyen kis cukiságot. Hát ez van, imádom őket... nem tudom mennyi időre lesz szükségem, hogy megszabaduljak tőlük, és valami más, érdemlegeset is képes legyek magamból kierőszakolni :D






YAWTO – Életképek

Part
Jared’s POV

Nagyokat pislogok, álmosan nyafogva, ahogy kihúzza a függönyt.
-      Ki az ágyból, hétágra süt a nap! – kuncog, ahogy gonoszmód még a kellemesen bemelegített takarót is lehúzza rólam, és az egyetlen, ami mögé bújhatok, a kispárnám marad.
Magamhoz szorítom a kis puhaságot, mint egy játék mackót ölelgető gyerek, visszazárom a szemeimet, és látszólag tudomást sem véve róla, szundikálok tovább.
Amikor látja, hogy a szoba hűvös levegőjétől lúdbőr kúszik rám, hogy mellbimbóim apró gömböcskékké zsugorodnak, közelebb merészkedik. Meg akar érinteni.
Mosolyognom kell magamban, mennyire nem bír magával, a kezeivel, ha félmeztelenül lát. Persze ugyanez rám is igaz, saját magamon is nevethetnék ugyanígy, de ez most mellékes.
Meglepem, ahogy váratlanul megragadom a felém nyúló kezét, és teljes testtel magamra rántom. Nevetve kapálózik, próbál szabadulni, de erősen átölelem.
Ábrándos tekintetet erőltetek a vigyorom helyére, és csak nézek mereven kifelé az ablakon, mintha nem telne óriási erőfeszítésembe hatvan kilónyi sajtkukacot a helyén tartani.
-      Gyönyörű kék az ég, sehol egy felhő. – kezdem.
Még hozzátenném, hogy még fennköltebb legyek, hogy majdnem olyan bámulatos a színe, mint az íriszeinek, de nem hagy rá időt. Rám néz tágra nyílt szemekkel, felhúzott szemöldökökkel, és kitör belőle a hangos nevetés.
-      Az időjárásról akarsz társalogni? Ahhoz még mindig nem vagyok elég brit, bármennyit is éltem ott. Te meg főleg nem.
-      Menjünk le a tengerpartra. – vetem fel, hirtelen ötlettől vezérelve, és mivel úgy tűnik, már nem akar mindenáron szabadulni, megbékélt azzal a szörnyűséggel, hogy szegénykém arra lett kényszerítve, hogy a majdnem meztelen testemen feküdjön, egyik karom szorításán engedek.
Tenyeremmel végigsimítok a gerince mentén, le a derekáig, aztán a póló alatt ugyanúgy vissza, felgyűrve az anyagot a hátán. Belemocorog az érintésembe, talán észre sem veszi, csak én érzem, hogy testének apró rezdülései azt hivatottak közölni lomhán vándorló kézfejemmel, hogy még többet akar forró tenyerem simításából.
-      A tömegbe? Minek? – kérdi, orrával gyengéden megbökdösve az államat, közben a legédesebb apró hangocskákat kieresztve ajkain, ahogy körmeimmel ráérősen végigkarcolgatom lapockáit, majd a bordái vonalát is.
-      Napozni… Pancsolni… – felelem elmélázva.
-      Nagy terasz. Nagy kád. Kényelmesebb. Privátabb. És a legjobb, hogy még ruha sem kell. – mosolyog csábosan, és meggyőzésképp combjaim közé csúsztatja egyik tenyerét.
Felszisszenek, és gyorsan elhúzom a kezét, mielőtt meg tudna győzni. Márpedig arra elég neki három másodperc.
Kiskutya szemeket meresztek rá, és lebiggyesztem az alsó ajkam.
-      Léécciii… – dalolom idétlenül.
-      Szörnyű vagy. – nevetgél, és feltámaszkodik a kezeire, továbbra is rajtam hasalva, úgy néz le rám.
Tudom, hogy képtelen lesz nemet mondani nekem. Már lelki szemeim előtt látom is, hogyan húzom le váratlanul a víz alá, majd lélegeztetem szájból szájba, miután túl sok vizet nyelt. Hm, jobban belegondolva, új ötletem támadt. Legközelebb nem a kristálytiszta, átlátszó vizű tengerhez viszem, hanem keresek a közelben egy jóval iszaposabb vizű tavat, amiben lehet fürdőzni. Ahol aztán nem látja senki, mi zajlik a víz alatt. Ez ma a teszt lesz, hogy mennyire bírunk majd a kezeinkkel.
-      Arra nem is gondolsz, hogy esetleg kényelmetlenül érezném magam egyenesen címlapfotón közszemlére téve meztelen testemet egy Dávid szobor mellett? – húzza fel egyik szemöldökét.
Ez nem volt szép. Hátulról támad. Tudja, hogy szemtől szemben nem képes ellentmondani, megpróbál hát úgy hatni rám, hogy én magam változtassak, önként a terveimen.
Nem értem. Komolyan. Amióta együtt vagyunk, sokszor eljön velem futni. Arról ne is beszéljünk, mennyi egyéb, rendszeres testmozgást vittem az életébe. Kaját sem a szemetet eszi. Nem hagyom. Egy deka felesleg sincs rajta, itt-ott még izmai is nőttek, sokszor cukkolom is vele. Fantasztikusan néz ki, úgy ahogy van. De ha nem így lenne, akkor sem számítana semmi más, csak az, hogy nekem ő a legszebb.
Megragadom a vállait, és egy gyors fordítással magam alá gyűröm a testét. Megcsókolom a nyakát, és a vállgödrében pihentetve ajkaimat, suttogok neki.
-      Gyönyörű vagy. Nemrég azt mondtad, hogy amióta ennyit hallod tőlem, már kezded elhinni. – lassan végignyalok a kulcscsontján, és apró harapásokra visszatérve a nyakára, nyomatékosítom, mennyire fel akarom falni a karjaim közt fekvő gyönyörűséget.
Felnyög. Nem tud mást tenni. Azért én is jól tudom már, hogyan kell hatni rá. Lehunyja a szemeit és hátraveti a fejét, még jobban felkínálva nekem nyakának ívét.
-      Hát jó. – adja be halkan a derekát, de látom, hogy szája sarkában megjelenik egy aprócska lefelé mutató kunkor.
Megesik rajta a szívem. Ha nem akarja, én sem akarom.
-      Nem muszáj. Tényleg. Ha nem szeretnéd, kitalálunk mást. Csak gondoltam "Leszarom Brian" szívesen lubickolna velem egyet, nem számít ki mit lát, vagy ki mit gondol. – vonom meg a vállam – De akkor marad a terasz és a kád. Az sem rossz program. – mosolygok, és megcsókolom a füle alatti finom bőrt.
Felsóhajt. Aztán kaján mosoly jelenik meg ajkai szegletében.
-      Igazad van. Leszarom Brian fogja a napszemüvegét, a papucsát, szükség esetére a középső ujját, és Dávidjával leflangál a bícsre. – bólint elszántan, és lelökdös magáról.
Csak hápogok a meglepetéstől, ahogy testének még ki sem hűlt helye bizsereg a bőrömön. Nem akartam még elereszteni.
Eltűnik a gardróbban, és három percen belül megjelenik egy térdig érő, kockás vászonnadrágban, fehér, irdatlan nagy kivágással rendelkező V-nyakú pólóban, amitől, ha ránézek, minden esetben önkéntelen is kicsusszan a nyelvem a számból, annyira szeretném alaposan végignyalogatni a V-betű által közrefogott meztelen bőrét. Egy szürke vászonkalapot nyomott a fejébe, szürke papucsot húzott, és az elengedhetetlen napszemüveg szára is az ujjai közt lóg. Tényleg a parthoz öltözött.
-      Te így jössz? – bök felém a napszemüvegével pimaszul – Egy szál alsógatyában? – vigyorog, és megrebegteti a szemöldökét – Nekem megfelel.
Felkelek az ágyból, szó nélkül mellé lépek, szemtelenül lenyúlom a kalapját, a fejemre teszem, és nyomok egy csókot a szájára. Haját mosolyogva a füle mögé gyűröm. Épp annyira nőtt meg a néhány hónap alatt, hogy a hátsó fürtök ide-oda tekergő vége a nyakát csiklandozza, első tincsei füle mögé tűrve a fülcimpája alatt huncutul visszakunkorodnak, szeretkezés közben izzadtan az arcára tapadva, szemébe lógnak, még izgalmasabbá téve vele a mámorban amúgy is őrjítő pillantásait. Imádom. Játékosan beletúrni, dominánsan a tövére markolni, vagy törődőn hátrasimítani. Néha még azt is hagyja, hogy miután megmosta, gondoskodón megfésüljem és megszárítsam neki. Azt mondja, ez valami furcsa fétis nálam, hogy biztosan azt képzelem, ő a játékbabám. Valamilyen szinten ez így is van. Bár leginkább nem ott és akkor, abban a helyzetben. De tény, hogy szeretem, hogy a babám. És imádok játszani vele.
-      Szeretnél felöltöztetni? – ajánlkozom csábosan, talán hogy ő is babázzon velem, ha úgy szeretné, de ahogy kimondom, meg is bánom azonnal.
Most húztam keresztbe a saját számításaimat. Bééénaa. Ebből nem öltöztetés, hanem vetkőztetés lesz. A tengerparti randinak pedig annyi.
Valójában csak arra gondoltam, szeretne-e velem jönni, segíteni kiválasztani, mit vegyek fel. De a tudatalattim sokszor szól bele a gondolataim megfogalmazásába.
-      Csábító ajánlat. – lép még közelebb szinte azonnal, és egy határozott mozdulattal térdig rántja a boxerem.
Ugye, megmondtam? Érzem, ahogy lassan felkúszik a vér az arcomba.
-      Látnod kellene a rémületet a szemeidben. – kuncog, végigbizseregtetve vele az egész testemet, és lazán visszalopja a kalapját.
Nem reagálok. Ha most nem fordítom az egészet a visszájára, tényleg akasztófa a terveimnek.
Ajkaimat rágcsálva megtekergetem kicsit a csípőm, megmozgatom a térdeim, hogy a kezeimet be sem vetve, bokámig hulljon az anyag, majd kilépek belőle, közben egyenesen a szemeibe bámulok. Aztán lassan hátat fordítok, és komótosan lépkedve, meztelen fenekemen érezve éhes tekintete tüzét, a gardrób felé veszem az irányt.
Végül is, mindegy a válasz, én csak jól járhatok. A tenger megvár. Ha holnap vagy holnapután autózunk le hozzá, akkor sem sértődik meg.
-      Szóval… jössz vagy sem? – pillantok vissza a vállam fölött.
A víz is kiverte, látom, ahogy csillog a homloka. Nyel egy nagyot, és rekedt hangon válaszol.
-      Akkor ma már sehova nem megyünk. – köszörüli meg a torkát.
Mosolyogva vállat vonok, ő pedig kiegyenesíti a hátát, és látszólag nagyon büszke magára, amiért képes nekem nemet mondani egy egyértelmű szexre invitálásra.
-      Siess. Addig összeszedek még néhány cuccot. – hadarja, majd elviharzik a konyha irányába.
Nevetve nézek utána. Talán jobb lett volna előtte kicsit lehűteni magunkat, mert valljuk be, nem lenne szerencsés közterületen neki esnem. Nem gondoltam ezt végig. Vizes, majdnem meztelen Brian, vizes, majdnem meztelen én, a napi szex-adagunk nélkül, közszemlén. Ajaj.




9 megjegyzés:

  1. Haha! Nagyon nagyon jó lett! :D Ezt én is képtelen vagyok megunni. Nélküled sose gondoltam volna rájuk együtt igazán, most meg eskü az egyik kedvenc párosom lett. :D még még még akarok! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, nagyon örülök, hogy tetszik, pedig ebben aztán történet télleg semmi :))
      Hogy őszinte legyek, én sem írtam volna velük soha, ha nem látom róluk pár évvel ezelőtt azokat a közös fotókat, amikről lerí (na jó, lehet hogy csak szerintem :D), hogy mi van Jared fejében..
      (A beígértet is elkezdtem ám, csak az nehezebben megy.. XD)

      Törlés
  2. Ezt egy orosz újságban megjelent interjúból fordította vki:

    Correspondent: Some people think you are alike with Jared Leto. What do you think about this comparison?
    Brian: We are acquainted. Jared is very talented. He has won the Oscar Award (the supporting role in "Dallas buyers' club"). He is a very interesting person. So that, if people compare us, that is not a problem for me.

    Diplomatikus.... XD

    VálaszTörlés
  3. Még egy utolsó. Aztán abbahagytam az állítólagos bizonyíték gyűjtést :D
    https://youtu.be/LSaH3uDg4mc

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez de jóó, kár hogy csak ennyi. Most beindult a fantáziám, egy duettet azért elfogadnék. Bírnám. :D Nekem semmit sem kell bizonyítanod, tökéletesen el tudom képzelni ezt a dolgot, és aah anyám... el is akarom képzelni. :D

      Törlés
    2. Nekem is megfordult a fejemben egy duett.. akkor aztán többet már tényleg le nem mosnák magukról, ami a fejemben van XDDD

      Törlés
  4. Ez nagyon édes lett! Olyan jó olvasni ezeket. Végtelenségig menne. :D Remélem még sok ilyen lesz, és ne und meg, mert én még nagyon nagyon nem unom. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöööm :)) Olyan jó titeket is olvasni, miután közzétettem valamit :)
      Egy-kettő még biztosan lesz, de azért megpróbálok most másra is koncentrálni :)

      Törlés