Végig röhögve írtam ezt a részt. Hát én ezt a Briant imádom! Még rá is tettem egy lapáttal, mert Brian most egy 'kicsit' piás.... XD
Sok szeretettel, remélem tetszeni fog. :D
(Ja, ide kéne írni, hogy figyelmeztetés: trágár beszéd... de hát ez Brian... :D)
10.Fejezet
(Drunken :D) Brian’s POV
Sosem voltam a
lakásán. Két és fél évig döngettem a srácot változó rendszerességgel, de a lakásáig
sosem jutottam. És akkor még én vagyok az, aki csak szexet akart. A kurva
ágyába sem engedett be soha, nemhogy a nappalijába filmet nézni, vagy a
konyhájába vacsorát főzni. Miből kellett volna így kifilóznom, mit akar?
Szophattam volna a kisujjam naphosszat, akkor sem jött volna ki belőle semmi
olyasmi, aminek köze van az elképzeléseihez.
Egy barátommal
nem messze ittunk egyet, kicsit ki voltam bukva a tegnap esti vécés jelenet
miatt, ő ugyan nem tudja miért, de valójában lényegtelen is, barátokkal ivás
bármikor, bármilyen indokkal kivitelezhető.
Szóval „egészen
véletlenül” itt vagyok, késő este, öt percnyire. Hát most megnézem azt a kecót.
Talán nem a
legtökéletesebb ötlet piásan odamenni, és így odamondani neki, mennyire el van
tévedve arról, hogy kettőnk közül ki mit akart, de ilyenkor próbáljon meg
parancsolni nekem az, akinek hat anyja van.
Csak három
háztömb az egész. Majd sétálok. Addig kicsit kijózanodok. Aha. Ahhoz negyvenhárom
kéne minimum. Bár valószínűleg akkor sem kijózanodnék, inkább kidőlnék valahol
félúton egy bokor tövében.
Az utolsó
sarkon, ahogy befordulok, persze nem pont az fogad, amit szerettem volna. Kurva
Lambert. Rohadt élet. Most fordulhatok vissza. Mintha a legjobb szórakozásom az
lenne, hogy novemberben az éjszaka közepén az utcán sétafikálgatok egyedül. Még
ha augusztus lenne. Nem, még akkor sem.
De hát az én
hülyeségem. Számíthattam volna rá, miután tegnap megkaptam Jaredtől, hogy „már
van valakije”. Nem is tudom, miért fordult meg a fejemben, hogy majd alszik rá
egyet, és átértékeli a helyzetet, engem, a tegnap estét, a két és fél évet, ami
mögöttünk van… mindent.
Hát úgy tűnik
minden helyett, inkább a nagy semmit értékelte át. Huszonnégy óra telt el,
és itt parádézik az utcán Mr. Tökéllyel. Ki tudja, az is lehet, hogy tegnap
este már huszonnégy perc után parádézott az ágyában. Én meg picsogok. Szép. Ennek
fordítva kéne lennie.
Nincs kedvem
visszacaplatni. Nekidöntöm a hátam a tűzfalnak, egy picit még leskelődök,
mielőtt visszaindulok. Ha nyíltan csinálják, mi van abban, hogy nézem? Nem is
igazi leskelődés. Ha felmásznék az erkélyre és onnan kukucskálnék, az más.
Lambert kézen fogva
húzza kifelé a kapun. Látom (vagy csak tudom, mert ismerem), hogy Jarednek nem
igazán tetszik, de valamiért mégis hagyja. Még mosolyog is hozzá. Aztán
odahúzza a kezénél fogva magához, beletúr a hajába, Jar próbál ellenállni (ezt
már tuti nem vizionálom), de erőszakkal lesmárolja, csak azért is.
Bah, mindjárt
visszajön, ami lement az utóbbi órákban. Mégis mit képzel magáról ez a
bájgúnár? Hogy nem veszi észre, hogy Jar nem akarja? Vagy észreveszi, csak
szarik rá?
Legszívesebben
pofán vágnám, ha már Jared nem képes rá. Persze nem fogom, mert ad egy: ki
vagyok én, hogy előírjam, mit csinálhatnak egymással a nyílt utcán, ad kettő:
valószínűleg én kötnék ki a sürgősségin helyette. Szóval nem. Egye csak meg
Jar, amit főzött magának.
Próbálok sarkon
fordulni, és elhúzni innen a halál faszára, egy tükröt keresni, amiben első
sorból nézhetem, hogy pépesre verem a saját hülye képemet, amiért ekkora
baromság eszembe jutott, hogy a tegnapi után idejöjjek. De a lábaim nem
engedelmeskednek, szeretnének még kicsit kínozni, szóval néznem kell őket,
továbbra is.
Hagyják már
abba. Nem két másodperces villámnyálcseréről van szó. Holnap, ha ezt
viszontlátja Jared valahol mozgóképben, nem hiszem, hogy túl boldog lesz…
Gyökér Lambert.
Na, most meg mi
a szart csinálnak a lábaim?? Önkényesen elindultak, és visznek feléjük.
Basszus, ne már.
Megragadom
Jared vállát, és elcibálom a fiúkájától.
- Mi a lófaszt csinálsz? – kérdem fojtott hangon, és nézek
a képébe fintorogva, ő meg úgy bámul rám, mintha minimum két fejem nőtt volna
nagy hirtelenjében – Legalább húzzatok vissza a kapu mögé. – eresztem el.
Látszólag továbbra
is a nyakamon a két fejem. Jar nem mozdul, nem szólal meg. Bezzeg Lambert.
- Ki a faszom vagy te?! – szegezi nekem a kérdést
affektálva.
Elmosolyodok,
és gúnyosan felé nyújtom a kezem.
- Brian vagyok. Szia. – csicsergem, szándékosan kicsit
(nagyon) túljátszva.
- Brian…
Oh, Jared is
rátalált a hangjára. Vagy valami olyasmi. De cuki. Remeg a szája széle. Még
félre is billentem a fejem, ahogy a tündéri kis izéket, kutyákat, babákat,
akármiket nézi az ember.
- Azt tudom, hogy ki
vagy. De kinek képzeled magad?! – erőlködik a nagyfiú.
Elég egy
idétlen vigyor, egy jelentőségteljes pillantás, és Lambertnek persze leesik, kinek képzeljen el. Nem mondom, hogy
rögtön, annyira azért nem észkombájn, de viszonylag hamar.
Tátott szájjal
néz Jaredre. Szóval nem tudta. Akkor a tegnapról se hallott, úgy sejtem. Csúúnya,
rosszfiú Jared, titkolózik a „szerelme”
előtt.
Csak egy
icipici aprócska kárörvendő vigyorra húzom a szám sarkát, esküszöm, nem viszem túlzásba. Hát nagyon úgy tűnik, Jar
továbbra sem barátkozik az őszinteségi rohamokkal. Továbbra is keresi a
tökéletes gondolatolvasó pasast. Hajrá, bébi, sok sikert hozzá. Vajon mikor jön
rá, hogy némileg egyszerűbb megtanulni megfelelően kommunikálni, mint
gondolatot olvasni?
Viccesen
tátognak mindketten, mint az akváriumi halak. Komolyan mondom, röhöghetnékem
van, ezek tényleg megérdemlik egymást.
- Na, bújjatok vissza árnyékba. – hangsúlyozom Jared
felé fejcsóválva, és egykedvűen hessegetem a kezemmel arra, amerre tudom, hogy
ha észnél lenne, menni akarna.
- Te meg beszélgess vele, kérdezd meg mit szeretne, mit
nem, mi az amitől retteg, hátha elmondja, és nem neked kell kilegózni álmatlan
éjszakáidon. – magyarázom Lambertnek.
Igen, a
szarkazmust tanítani tudnám, esetleg valakit érdekelne egy ingyen kurzus?
- Nem hiszem, hogy… – kezdi morcosan összehúzva a
mesterien alakított szemöldökeit, de gyorsan le is intem.
Nem tudom, mit
akart mondani, de mindegy is, egyáltalán nem izgat. Nem azért jöttem, hogy vele
beszélgessek.
Amiért jöttem,
az meg már úgyis ugrott, úgyhogy lényegében akár indulhatnék is.
- Nyugi. A tied. – vágok közbe nagylelkűen, aztán
rászegezem a mutatóujjam – De bánj vele rendesen. Nem érdekel mennyivel vagy
nagyobb, vagy erősebb, letépem a tökeidet, ha nem viselkedsz vele megfelelően.
Ezt talán nem
kellett volna hozzátennem így a végére. Lerí a szavaimról a tulajdonjog érvényesítési
ösztön. Na mindegy. Hátha Jar kihámoz valamit belőle, és holnap estére a
lábtörlőmön összegömbölyödve alszik, mint egy kismacska, azt várva, mikor érek
végre haza, hogy az ágyamban dorombolhasson tovább.
Bár ahogy
elnézem, Lambert-mámorban úszik, és senki és semmi nem férkőzhet be a fejecskéjébe
a tökéletes szeretője mellé. Egyértelmű, hogy az agyát is kirugdosta onnan
Lambert. Áh, agy nélkül nem is kell, megtarthatja. Még mindig
szoborrá dermedve áll kettőnk között. De a pasija se igazán tudja hova tenni,
mit pattogok itt. Meg úgy egyáltalán, mit keresek
itt, mivel nem úgy nézek ki, mint akinek Jar visszaszerzése a célja. Megnyugodhattok, hárman vagyunk, én sem tudom, mit keresek itt.
Akkor
talán tényleg lépek. Maradhatnék is akár, de egy édeshármashoz most valahogy
nincs hangulatom.
- Jó éjt, madárkák. – integetek egyet bájosan szempillát
rebegtetve, majd bájvigyorból hirtelen fapofára váltva sarkon fordulok.
Nem így terveztem
az egészet. Valójában nem is terveztem semmit, leginkább a pia hozott ide. De
ha terveztem volna, ez akkor sem lett volna a lehetőségek közt.
Most mi a
francot csináljak? Üljek vissza a bárba inni még néhányat? Áh, az egyedül totál
szívás. Pedig legszívesebben most kómáig innám magam. Nem akarok gondolkodni.
De álmodni se nagyon, mert ha megjelenik nekem Lambert éjjel a fejemben,
sikítva fogok ébredni, és az első kezem ügyébe kerülő tárgyat reflexből a
falhoz vágom, az holt biztos.
Miért pont az
én pasimat dugja? Miért nem tudott a saját korosztályából válogatni? Meg úgy
egyáltalán, a kirakatból. Hogy a francba találta meg pont a szőnyeg alatt
közlekedő Jaredet?
Jaj ez annyira jó volt! Én is végignevettem! :) Én annyira szeretem, ahogy ezt az idétlent megírod! Nagyon várom a következőt! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen! :) Most nem tudom mikor lesz folytatás, nem akarok ígérni semmit, mert megint megszívattam magam. Megírtam a felét a gépen, a másik felét a telefonon, és nem passzol rendesen, mintha csapongnának a gondolatai ide-oda, át kell kicsit írnom... :P
TörlésHát ez nagyon zseniális volt! :'D Szakadtam. Kicsit féltem, hogy túlságosan megszerettem az Ad/Jar párost, és nem akarom majd, hogy Bri belerondítson, de semmi ilyen nincs. :D Fergeteges. Imádom. :D Igaz, most ebben a pillanatban gőzöm sincs a végén kié lesz a "trófea", csak sejtem, viszont folyton elbizonytalanítasz, de jó is ez így. Alig várom, alig várom! :)))
VálaszTörlésKöszi köszi neked is! :) Én is féltem, hogy túl jók együtt, és Brian így hoppon marad. De még várjál. Az is lehet hogy Jared koppan. Brian inkább elszedi tőle Adamet XD
TörlésVáááh, na azt is imádnám. :D Az mekkora lenne. XD
Törlés