2017. július 6., csütörtök

PULSE (3.fejezet)

Kedveseim! Köszönöm a hozzászólásokat, az eszméletlenül sok kattintást, és a feliratkozásokat is. Amellett, hogy a történet nagyon beszippantott, ti is nagyon felpörgettek, imádlak titeket! Külön öröm volt, amikor többször is azt láttam, hogy volt aki valószínűleg ennek a sztorinak a hatására, végigment az összes írásomon. Köszönöm <3
Remélem továbbra is tetszeni fog, hagyjatok itt nekem pár szót, ha így van. Puszik! 
(A 60000. látogató örömére akartam hozni ezt a részt, de nem bírtam holnapig várni... XD)









3. fejezet

Egy hete dolgozom még csak a klubban, amikor az egyik rémálmom máris valóra válni látszik. A műszakom lejárta előtt alig egy órával Sebastian sétál be néhány hangos srác társaságában, akiket még csak nem is ismerek. Nem sok barátjával találkoztam a két év alatt. Valójában a legtöbb idő, amit együtt töltöttünk, az leginkább privát, kettesben töltött idő volt.
Bármennyire is próbálok beleolvadni a környezetembe, a pult alatt kotorászni, vagy a lehető legtöbbet hátat fordítva szöszmötölni, persze hogy nagyon hamar megakad rajtam a szeme. Nem is reméltem, hogy kihúzom az elkövetkezendő negyvenkilenc percet.
-      Hát te, mit keresel itt? Nem mondod, hogy itt dolgozol? – nevet fel, amikor odalép hozzám.
-      De – bólintok egykedvűen, próbálom elfojtani az újra rám törő, fojtogató érzelmeimet. – Kérsz valamit?
-      Hm… – vigyorodik el. – Egy szopás jól esne.
-      Ezt ne csináld – csóválom meg a fejem, és egyre csak nő a gombóc a torkomban.
-      Élveznéd, Cica, te is tudod. Kérj tíz perc szünetet.
Beharapja csábosan az ajkát, és felhúzza a szemöldökét, ahogy a pultra könyököl, szándékosan úgy, hogy belássak a félig kigombolt ingébe, tökéletes képet nyerve ezzel a borotvált mellkasáról. Mintha szükségem lenne arra a képre. Mintha nem tudnám álmomból felébresztve is, emlékezetből lerajzolni a testének minden egyes ívét, a bőre alatt feszülő izmait.
Tudja jól, mikkel tudott hatni rám, amíg együtt voltunk. De az a múlt. Ez már nem működik az új Louis-n. Ha ezt mantrázom magamnak, talán tényleg nem fog.
-      Kérlek, menj el. – Idegesen pillantok fel a szempilláim árnyékából.
-      Ugyan, Cica. Meglepett, hogy itt látlak. De én, veled ellentétben, örülök neked – mutatóujjával egy pillanatra pajkosan hozzáér az orrom hegyéhez, én pedig kétségbeesetten nézek Adam felé, aki túl messzire tőlem, három srácot szolgál épp ki. – Szerintem rájöttél, mennyire unalmas volt eddig az életed. A könyvmolyokat szexi pasikra cserélted végre, ejha, szép váltás! – mutat körbe színpadiasan, kaján vigyorral az ajkain. – Megmutathattam volna neked már régebben is néhány ilyen klubot, csak kérned kellett volna!
Átnyúl a pulton, és a pólóm felhajtogatott ujját kezdi igazgatni. Hátrébb húzódok, de ő még közelebb hajol, félrebillenti a fejét, és ujjaival simogatón a nyakamhoz ér. Beleremegek az érintésébe, egyszerre fut végig a gerincemen a tűzforró és a jeges remegés. Akarom, és nem. Gyűlölöm, de még mindig nem tudtam kipusztítani a szívemből az érzést, hogy szerettem. Egy pillanatra lehunyom a szemem, és azt kívánom, bárcsak eltűnne, mire kinyitom őket. Persze a jótündér nem repked épp a fejem felett, hogy teljesítse a kívánságom, Sebastian ugyanazzal a kaján vigyorral bámul rám, amikor újra felpillantok.
-      Kérlek… – suttogom erőtlenül.
Érzem, ahogy váratlanul megjelenik egy magas alak a hátam mögött. Egy kicsit fellélegzek, amikor azt gondolom, Adam siet végre a megmentésemre. De az előrehulló göndör fürtök csiklandozása az arcomon hamar ráébreszt, hogy a főnököm hajol rám szemérmetlenül, a vállam felett átnyúlva, birtoklón a mellkasomra simítva tenyerét.
-      Valami probléma van, édesem? – kérdi a fülemhez hajolva, mély, érzéki hangon, jelentőségteljesen a vele szemben könyöklő fiú szemébe bámulva.
Sebastian azonnal visszahúzódik. Idegesen nyel egyet, és körbepillant. Gondolom a biztonsági őröket lesi. Ha sokat járt ide, tudnia kell, hogy az övé helyett épp a szórakozóhely főnökének a farka feszül az „ennivaló kis seggemnek”, ahogyan ő hívta.
-      Nincs – felelem magabiztosan, és magam sem tudom miért, de tenyeremet a hevesen kalapáló szívemen pihenő kézre csúsztatom, aztán kérdőn az exem felé fordulok. – Ugye?
Sietve megrázza a fejét, némán, és óvatosan hátrébb lép a pulttól.
-      Örülök, hogy találkoztunk – biccent, és bizonytalanul elindul a kijárat irányába, mintha elfelejtette volna, hogy kikkel jött ide.
Előveszi a telefonját, frusztráltan rámered, és idegesen tapogatja az érintőképernyőt a kijáratig.
Ahogy látom kisétálni, lassan enyhül bennem a feszültség. Csak akkor veszem észre, hogy Harry keze még mindig a szívemen, az enyém az övén pihen, a hátam pedig a mellkasának simul, amikor már nem is látom Sebastian alakját. Egyikőnk sem mozdult percek óta.
-      Ezt miért csináltad? – kérdem halkan, ahogy kibújok a karja alól.
-      Úgy tűnt, szükséged van rá.
-      Köszönöm – suttogom el szemlesütve.
Rám tör az érzés, hogy muszáj tudnom, mennyire törzsvendég a volt pasim. Úgy tűnt, túlságosan is otthonosan mozog itt.
-      Sokat jár ide? Ismered? – kérdem elvékonyodott hangon, félve pillantva Harryre, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy akarom hallani a választ.
-      Megdugtam párszor – vonja meg a vállát, én meg majdnem belefulladok egy egyszerű levegővételbe.
-      Te? Őt? – vinnyogom köhécselve, és óriási szemeket meresztek rá.
Szóval meleg? Szóval meleg.
És lefeküdt Sebastiannel? Jézusom!
Lehet, hogy a pasim úgy jött haza hozzám, hogy az ő izzadt teste mellől kelt fel előtte. Lehet, hogy volt olyan, amikor az ő ízét csókoltam le róla. Nem tudom elhinni. Ahogyan azt sem, hogy ez most milyen bizarrmód felizgat.
A szám elé kapom a tenyerem. Érzem, hogy eszelősen kapkodva veszem a levegőt, amit ha tovább folytatok, sanszos, hogy el fogok szédülni. A szemeim pedig továbbra is majd kiesnek, ahogy bámulom az arcát, ami szinte semmit nem tükröz, hiába is próbálnám megfejteni.
-      Miért? Azt hamarabb elhinnéd, hogy ő, engem? – vonja össze a szemöldökét, és érdeklődve figyeli az arcomat.
Egy pillanatra zavartan félrenézek, aztán megnedvesítem a kiszáradt számat, és ugyanúgy ráncolom össze én is a szemöldökeim közti részt, ahogyan ő.
Bármennyire is nem kellene, megpróbálom elképzelni. De nem, nem megy. Ők ketten egyszerűen nem passzolnak. Még ha csak egy tízpercesről van szó, akkor sem.
Bár nem mondhatnám, hogy olyan nagyon ismerem az exemet, azok után, hogy két éven keresztül hittem el vakon minden hazugságát.
De akkor sem.
-      Egyiket sem – csóválom a fejem bizonytalanul, és tekintetemmel az ő rezzenéstelen íriszeit kutatom.
-      Akkor jó – nevet fel végre, és egy pillanatra a vállam köré fonja a karját, és kedvesen megszorít – Csak vicceltem.
-      Szórakozol velem? – zihálom, és két tenyeremmel a térdeimre támaszkodok, mint aki most futott fel hat emeletet a lépcsőn.
-      Édes vagy – mosolyodik el, ahogy lenéz összegörnyedt alakomra, önfeledten megnyalja az alsó ajkát, és egy pillanatra a fogaival is megtépi – Az exed?
-      Honnan tudod? – sütöm le a szemem, és újra fájdalom suhan át a végre megkönnyebbült arcomon.
Azt hittem, túl vagyok rajta. Azt hittem, sikerült lezárnom. De ez a régi Louis, új Louis dolog, csak átverés. Saját magamat verem át vele. Semmi nem változott. Ugyanúgy fáj minden, mint amikor kisétált a közösen bérelt lakásunkból.
-      Rád van írva. Ahogyan az is, hogy nagyon megbántott. – Megnyugtatón végigsimít a vállamon. – Szeretnél egy kis szünetet? – kérdi, de gondolkodás nélkül megrázom a fejem.
Ezt a fél órát most már fél lábon is kibírom. Főleg, hogy Sebastian eltűnt. Már csak a fejemből kell eltüntetnem. Csak.
-      Sokat jár ide? – kérdem meg újra, mert valamiért nem kaptam rá választ.
-      Sokat voltatok együtt? Mikor szakítottatok? – kérdez vissza, és másodszor is megválaszolatlanul hagyja a kérdésemet.
-      Két évet. Három és fél hónapja szakítottunk – felelem. – Tudom, hogy eljárt bulizni, nem volt titok – vonom meg a vállam.
-      De az gondolom titok volt, hogy közben mindenkit megdugott, aki hagyta magát – keményedik meg az arckifejezése.
Bólintok, és bármit is próbálnék tenni ellene, könnyek gyűlnek a szemembe. Egy pillanat leforgása alatt húzza a mellkasához a fejemet, aztán végigsimít a hátamon, és belesúg a hajamba.
-      Shh. Nem érdemli meg.
Felnézek a szemébe, és határozottan bólintok. Hogy ne tudnám, hogy nem érdemli meg? De hogy tudnék tenni a fájdalom ellen? Hónapok óta ezt kutatom. Nem tudom irányítani az érzéseimet. Ha tehetném, legszívesebben varázsütésre érzéketlenné válnék Sebastiannel szemben. Semmit nem akarok érezni, ha meglátom. Nem akarom gyűlölni sem. Ürességet akarok csak. Olyan távolinak akarom érezni, mintha meg sem történt volna, vagy mintha nem is velem történt volna.
Ahogy az arcát nézem a saját érzéseimet átkozva, egy pillanatra átsuhan egy kép a semmiből a szemeim előtt: Harry megcsókol, én pedig a karjaiba olvadok. Annyira élénk a kép, mintha kívülről nézném saját magamat. Mintha csak egy film lenne. Teljesen elment az eszem. Mégis mit képzelek? De miért nézi így a számat? Megfejthetetlen az arckifejezése. Néhány másodperc csak, és a filmkockák leperegnek, csak a fehér vászon marad, nyel egy fájdalmasan óriásit, megnedvesíti az ajkát, és egy mély sóhaj után elszakítja tekintetét az ajkaimtól.
-      Szeretnéd, hogy kitiltsam innen? – kérdi reszelős hangon, egészen halkan, szinte bizonytalanul.
-      Nem, dehogy! – rázom meg a fejem hevesen, hátrébb lépek egyet, és tágra nyílt szemekkel nézem. – Megoldom. Ezt le kell rendeznem magamban – jelentem ki határozottan.
Bólint néhányat, aztán – mint aki menekül – sietve az irodája felé veszi az irányt.
Csak állok ott, és értetlenül nézek utána. Fogalmam sincs, mit gondoljak. Teljesen összezavart.
 




15 megjegyzés:

  1. Szia Carmen!

    Imadtam! ����
    Nagyon tetszett, remelem Sebastian nem fog sokszor feltunni Lou eleteben! :/
    Vagy ha igen, akkor Hazz legyen ott h megvedje ot! ❤️
    Nagyon varom a kovi reszt, odaig vagyok a sztoriert es azert ahogyan irsz!

    D.

    U.i.: Lassan az osszes sztoridat elolvasom es IMADOM!!! Most fejeztem be Az ordog hazat, mar csak a Christian es a Want you chained van hatra a Befejezett sztorik kozul + a One shotok. Amit felbe hagytal ill. A negy szek kozt a fold ala-t nem akarom elkezdeni, mert megenne a fene a folytatasert!
    Ah, el sem hiszed mennyire odaig voltam/vagyok a sztorijaidert! Az osszeset imadom, de a kedvenc az a Kolyok(?) illetve Az ordog haza volt!!! Annyira imadtam es sokat nevettem is rajta! :) De amugy tenyleg az osszeset IMADTAM!!! Hipnotized by Brian is nagy kedvencem volt ;)
    Nagyon szivesen olvasnek meg ilyeneket, attol fuggetlenul h nem ismerem a tortenet szereploit (kiveve Adam Lambertet es Jared Letor), ill. nem szeretem az ilyen darkos(?) zeneket sem.
    Koszonom h olvashattam ezeket a csodakat! ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, D.!
      Nem szánok neki nagy szerepet, ha fel is tűnik, nem ő lesz, aki közéjük áll... Nagyon köszi, hogy írtál, örülök, hogy továbbra is tetszik :)
      A Kölyök sztori nekem is egyik kedvencem, a folytatásával együtt, imádtam írni! Nagy dicséret, ha olyan sztorijaim is elolvassa valaki, ahol a szereplőket nem ismeri/szereti :)
      A nemkészek közül esetleg a Basic instinctet érdemes elolvasni, azt is imádtam, de azt nem egyedül írtam, és a párommal valahogy megszakadt a dolog.. de szerintem az egy jól sikerült valami :)
      Puszi!

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Szia!

      Nem merem elkezdeni a Basic Instinctet, felek h bele szeretek abba is es megvesznek a folytatasaert :(
      Ah, amugy mar csak a one shotok vannak hatra, de egyszeruen nem birom, IMADOM az osszeset!!! Egyedul a Want you chained nem tetszett annyira mint a tobbi, de csak azert mert nem slash sztori volt. :( Egyebkent remekul megirtad azt is! :)

      D.

      U.i.: Picit utana hallgattam a Cinema Bizarre-nak, es bar nem az en vilagom, annyira nem volt szornyu. A Placebot meg nem hallgattam meg, de gondolom az is ilyen stilus.

      U.i.2.: Meg egy dolog, amin teljesen ledobbentem! :O Marmint sajat magamon lepodtem meg! :O A Tokio Hotelnek is kicsit utana hallgattam. Regen nekem nem volt se emos, se TH-s korszakom mint a baratnomnek (:D), de most meghallgattam a "mostani" (2014-es(?), illetve 4 honapos) szamukat, es basszus... :O meg kell h mondjam, nagyon tetszettek!!! :O hat en ezt nem gondoltam volna magamrol :D a regi TH abszolut nem az en vilagom, bar azert ott is volt 1-2 szamuk, amik nem voltak rosszak, talan meg tetszettek is, de a mostaniak szerintem nagyon jok :) Mikozben hallgattam arra gondoltam h "de kar h elobb olvastam a sztoridat es csak utana kerestem rajuk", de aztan rajottem h a te sztoridba meg a "regi" TH van, itt a kinezetukre gondolok. Mert a mostani kinezetuk, hat meroben mas! :D alig ismertem fel Billt! :D Es Tom... Basszus! Mind a ketten k*rva jol neznek ki!!! Igen, meg Bill is, ahw... Es tudod meg mi a durva? H szeretnek TOLED olvasni meg Bill slash-t vkivel... de a mostani kinezetevel, nem a fekete sorenyevel :D Ah istenem, annyira jo lenne, ha folytatnad Bill es Brian tortenetet!!! Imadtam, de most h lattam milyen ki**szott jol nez ki (mondanam h kar h meleg, de nem, nem kar, ha szabad ilyet mondani, neki jol all), csak meg jobban olvasnek rola/vele sztorit!!!

      Törlés
    4. Akkor ne kezdd el :D De egyébként valamilyen szinten lezárásként is lehet kezelni az utolsó fejezetét, ha úgy áll hozzá az ember, hogy ott a vége.. :)
      Hát akkor megsúgom neked, hogy a karaktereim nem feltétlen a kedvenc zenészeim, kivétel Brian, ő örök, úgy ahogy van, az egyedi hangja, a hozzáállása dolgokhoz, a dalszerzői kvalitásai, minden, a többi egyáltalán nem. Én a TH-t sose hallgattam igazán, csak Bill tetszett meg nagyon mint karakter, meg a tesójához fűződő viszonya. Van egy-két okés számuk, de én a hangját sem szeretem pl. CB zeneileg kicsit jobban tetszett, de nem mondanám, hogy rajongója voltam, a hangját viszont nagyon szeretem a fiúnak, egyedi, különleges hangja van (nem a legjobb énekes élőben, de jelenség, az tény), a szólóalbumán pedig van néhány kifejezetten jó dal. Larryék.. hát őszinte leszek, nem ismerem a 1D albumokat, pár számot a rádióból nyilván igen, de nekem nem tetszenek igazán. Harry szólója viszont igen. De náluk is inkább a személyiségük fogott meg, az egymáshoz fűződő viszonyuk, mintsem zenei rajongás a velük való firkálgatás.. :)
      Bill bármikor feltűnhet amúgy, ő olyan, hogy néha előveszem... :D

      Törlés
    5. Jo, lehet h raveszem majd magam h elolvassam :) Igazabol mar most szenvedek, mindjart "kivegzem" a blogodat :'(

      Billnek orulok ha neha fel-fel tunik, imadnam :D

      1D-t en se hallgattam, persze a radioba en is hallottam oket, de en nem tudtam h kik ok. Aztan valahogy Larrys ficre tevedtem ha jol emlekszem, na es onnantol nem volt megallas, imadom a fiukat! Azota mar meghallgattam a regebbi szamaikat is, bar azok csak azert nem jottek be annyira mert ott meg eleg nyalasak voltak, de egyebkent jok :) a mostaniak ahol mar fejlodott a hangjuk, azok mar nagyon tetszenek, pl. a Made in the A.M. albumuk nagyon jo velemenyem szerint :) a solo albumuk is nagyon elnyerte a tetszesemet :) Egy szo mint szaz, IMADOM a sracokat, jobban mondva IMADOK roluk szolo slash sztorikat olvasni! :)

      Törlés
    6. Nem akarlak én minden áron rávenni ám! :D

      Meg akartam én hallgatni az albumaikat, de nem sikerült eddig még. Azt hiszem pont azt kezdem el, amit említettél, de nem kötött le, valahol a felénél kinyomtam. Majd valahogy ráveszem magam..

      Törlés
  2. Szia, Carmen!

    Igen én is, böngészgetek .... a régi írásaid között is!:)
    Nagyon jók!!!

    Örülök, hogy rád találtam és csodálom, hogy milyen régóta csinálod...imádom azt a tudatot is, hogy vannak ilyen emberek!:):):) Ez melengeti a lelkemet!
    Még akkor is, ha egy-két történetet nem fejezel be...ki nem járt már így... ha nem megy.. azt is becsülöm, ha belátja az ember.:):):) Van, amit nem lehet, nem kell tovább tolni.:):):)

    Remélem, azért az új szerelmeid nem járnak így!!!:)

    Jók a karaktereid, és tetszik a fokozatosság, tetszik,hogy bár a, világ amiről írsz az AU, mégis teljesen realisztikus. Minden betűdet,sorodat látom magam előtt.

    Én biztos itt leszek, ameddig Te is…. reméljük Larryékkel… ♥♥♥

    Köszönöm az élményt és a kirándulást…Gyöngyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Gyöngyi!
      Köszönöm szépen a kedves szavakat :)
      Hát igen, veterán vagyok már ebben.... XD
      Azt megígérhetem, hogy Larryék nem járnak úgy, mint a félbemaradtak, érzi az ember, ha nagyon benne van egy sztoriban, és ezt most nagyon érzem :) Persze előfordulhat, hogy lesz amikor nem jön heti friss, válság bármikor beüthet, de őket nem hagyom annyiban, az biztos! ;)
      Köszönöm, hogy itt vagy! Puszi!

      Törlés
  3. Szia drága itt is! 🙂 Annyira jó ez az egész, h mégegyszer visszaolvastam, mielőtt elkezdtem hozzászólást irni. Nagyon kiváncsi vagyok már Harry jellemére. amit eddig láttunk belőle az tetszik, de elég titokzatos, ami szintén egy jó pont, szóval szerelmes vagyok 😀 És olyan szépen meg beleérzően formálod Lou személyiségét is 🙂 Annyira örülök h pár hete beletemkeztem a blogodba, és annak is h elkezdted ezt a sztorit irni. Puszi 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na hát szia csajszim! Itt is. :D
      Harryt csak olyan tempóban tudjuk megismerni, ahogy a Törpike, mivel az ő buksijában vagyunk.. ;) De lehet, hogy már ő is szerelmes, csak még nem tudja, ez ragadt át rád :D
      Hát még én hogy örülök, hogy rád találtam! Köszönöm, hogy itt is írtál.
      Puszi! :)

      Törlés
  4. Nagyon-nagyon tetszett.Most már boldogan megyek szabira. Mire visszajövök, biztosan lesz sok-sok finom-nyállcsorgató részecske. Köszönöm

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon köszi :) És jó nyaralást! :D Nem tudom, milyen hosszú lesz a szabi, de egy nyálcsorgató részecske biztosan lesz, ma vagy holnap hozom! :)

      Törlés
  5. Szia ! Na most kaptál el engem igazán :) Tetszett a párbeszéd ,Harry magabiztossága és lazasága .

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök neki! Akkor ne hagyd abba, mert szerintem csak egyre jobb lett, ahogy "beléjük merültem" ;)

      Törlés