Sex sells

Hát izé... a Yawto új része picit késik... ez nem hagyott nyugodni. De kész van, úgyhogy most már talán hagy, és ráfekhetek Jaredre (*khm* XD)
Remélem nem haragszotok, hogy egy ilyet közbeszúrtam. Talán megérte ;)
Gyors részletezés: one-shot, AU, PWP, NC-17, Bill Kaulitz/Brian Molko/Tom Kaulitz
Ja és még valami: trágár beszéd. Most nem próbáltam szépen fogalmazni :)

Sex sells

Bill’s POV

A nevem Bill Kaulitz. Az ikertestvéremmel, Tommal együtt Németországban születtünk, de érettségi után Londonba költöztünk szerencsét próbálni. Ennek lassan tíz éve, itt ragadtunk. Egy modellügynökségnek dolgozunk, ami kizárólag ikrekkel foglalkozik. Egy ideig egészen jól ment a szekér, de mi sem leszünk fiatalabbak, és friss husi mindig jön, sőt, özönlik. Röviden, mostanában már nem válogatunk úgy az ajánlatok között, mint pár évvel ezelőtt.

Néhány napja megkaptuk életünk legfurcsább állásajánlatát. Bár, jobban belegondolva, nem is annyira az állás lenne furcsa, inkább a körítés. Az ügynökünk szerint egy pasas sétált be az ajtón, meg sem nézte a portfóliókat, úgy jött be, hogy minket akar. Ez még nem is annyira egyedi eset, de az, hogy nem fotózásra, nem hostesskedéshez kellünk, és nem is escortként megnevezett, ám valójában nem túl gusztusos, pénzes vénemberekkel kurválkodós melót ajánl – ilyesmibe sajnos nem egyszer futottunk bele az évek során –, hanem normális, teljes munkaidős állást, álomfizetéssel, na ez már annyira nem szokványos.

Már csak kíváncsiságból is eljöttünk megtudni a részleteket. A részleteket, és hogy hol a bökkenő. Merthogy valahol biztos van benne. Ami álomszerű, arról mindig kiderül, hogy a SZERŰ-t bizony csupa nagybetűvel kell érteni…

Szinte semmit nem tudunk a dologról, csak hogy Brian Molkot kell keresnünk, és hogy valamiféle üzletvezetői, értékesítési munka lenne.

Óriási automata üvegajtón át sétálunk be a fényűző térbe. Egy iszonyú drágának tűnő bútorokkal telepakolt térbe. Szóval bútort kell eladni? Kint tábla jelzi, hogy jövő hétfőn nyit az üzlet. Ezek szerint lenne kemény három napunk betanulni. Sehol senkit nem látunk, de néhány másodpercig forgolódunk csak, míg megjelenik a tulaj.

Be sem mutatkozik, ahogy kilép egy hátsó helyiségből, nem kertel, rögtön a lényegre tér. Kicsit őrültnek tűnik. De tetszik. Vagy inkább épp ezért tetszik.

-    Uraim. Egyetlen kérdésem van csak. – kezdi azonnal a monológot, miközben mellénk lép, és sietve kezet fog mindkettőnkkel – Mi az, amivel el lehet adni bármit? – kérdőn felhúzza a szemöldökét, de pislogásnyi időnél nem ad többet arra, hogy elgondolkozzunk rajta, válaszra meg aztán végképp nem futná – Cuki kölyökkutyákkal? Tündéri kisbabákkal? – kissé önelégült mosollyal lép hátrébb, és mint egy szónok folytatja.

Már csak egy emelvény hiányzik alóla. Ráférne, kuncogok majdnem, ahogy átvillan az agyamon, mert egy fejjel alacsonyabb nálunk. Az, hogy valószínűleg egy jó tízessel idősebb is, nem érdekel, jól néz ki, és kész!

Szóval őrült. De legalább jó ránézni.

Szűk bőrszerű nadrág van rajta, a feneke világklasszis benne, egy hajszálcsíkos fehér ing, jó mélyen kigombolva, ujjai hanyagul feltűrve könyékig, és egy mellény megint csak abból a bőrszerű fényes anyagból. Válláig ér egyenes, fekete haja, és napszemüveg van rajta. Bent. Bár üveg az építmény nagy része, de azért vakító napfény, az sehol. A neon ellen napszemüveg? Újra majdnem felnevetek. De visszafogom magam, érdekel a meló. Főleg így, hogy a főnökre se olyan rossz ránézni.

-    Talán néhány dolgot. De amivel szó szerint bármit? Nos? – széttárja a karjait, most valamivel több időt hagy arra, hogy megszólaljunk, egészen pontosan kettő és fél másodpercet, majd leveszi a napszemüvegét és oda sem pillantva egy fotelba dobja. Aucs. Az a szemüveg egy havi lakbérünk.

-    A szex, uraim! – hangsúlyozza.

Egymásra pillantunk a bátyámmal, és halványan elmosolyodunk mindketten.

-    Használjátok ki az adottságaitokat. Flört, ígéret, buja célozgatások, hazugságok, vagy hús-vér szex, rajtatok áll. És persze a kiszemelt vevőn. Tőlem azt dugtok meg a hátsó helyiségben, akit akartok, csak a bevétel meglegyen.

Az első alkalom, hogy nekünk is hagy időt beszélni. Vagy talán elmenekülni.

-    Hogy kell bezárni az automata ajtót? – kérdi váratlanul Tom.

Erre leendő főnökünk egy pillanatra megütközik, de az ajtó felé lép, én meg halkan felszisszenek… igen… az a nadrág nagyon jól áll neki. Rámutat egy kapcsolóra.

-    Itt egy gomb. Ez a külső mozgásérzékelőt iktatja ki, belülről ugyanúgy működik az ajtó. – magyarázza, és a bátyámat fixírozza.

Tom közelebb lép az ajtóhoz, karja súrolja a főnökét, majd szó nélkül megnyomja a gombot.

-    És hol az a hátsó helyiség? – kérdi rezzenéstelen arccal.

Alig bírom visszafogni magam, legszívesebben folyamatosan kuncognék rajta. Imádom a bátyám. És csak én tudom, mi jár most a fejében. Szóról szóra olvasok benne, mintha telepátiával kommunikálnánk.

Mr. Molkot egyáltalán nem érdekli, hogy csak őrült dolgokat kérdez, semmi általánosat, amit egy állásinterjún szokás. Mondom én, hogy ő se normális.

Összeszűkült szemekkel, de sejtelmesen mosolyogva néz Tomra. Egy ajtó felé int, amellett, amin alig tíz perce jött ki.

Én mintha itt sem lennék, csak Tomot bámulja. Talán ideje nekem is megszólalnom, hogy emberszámba vegyen, ne csak egy Tom-másolat-babának tekintsen.

-    Kell egy kanapé. Ez nem jó. – húzom végig a kezemet a textilborítású ülőalkalmatosságon, ahogy körbejárom a helyiséget.

-    Igen, egy kanapé, amiről könnyedén le lehet törölni a… – fejezi be a testvérem a gondolatomat – Foltokat… – nyomatékosítja a lényeget Molko felé vigyorogva.

Ez a csábvigyorja. Ismerem jól. És már tudom is pontosan, mit tervez. Ezek szerint nem csak nekem tetszik ez az őrültnek tűnő fickó.

-    Vörös. Bőrkanapé. – teszem hozzá, és Mr. Molko mögött állok meg a cirkálásban. Olyan közel, hogy érzem a hajának illatát.

Alig hagytam köztünk tíz centit, ő mégis hátrébblép, hogy annyi se legyen, majd a válla felett hátrasandít, felnéz rám, és megnedvesíti az ajkait. Milyen szemtelenül kihívó. Azt hiszem, ezzel megkaptam az engedélyt arra, ami a fejemben cikázik, amióta rápillantottam a fenekére.

Egyik karomat köré fonom, a mellkasához érek, lecsúsztatom a tenyerem, a hasánál megtámasztom, másik tenyeremet pedig a hátára teszem, és könnyedén arra kényszerítem, hogy lehajoljon. A feneke a farkamnak ütközik, még mozdít is párat rajta, hogy jobban érezhesse, szemeivel pedig premier plánban nézheti végig, ahogy a bátyám kigombolja, és letolja a nadrágját.

-    Mit csináltok? – kérdi mély, erotikus hangon, és beharapja alsó ajkát.

-    Eladunk. – felelünk egyszerre.

-    Úgy terveztem, majd leosztjátok a vevőkört, és te fogod kezelni a nőket. – néz fel Tom farkáról az arcára egy pillanatra.

De szigorúan csak egy pillanatra. Úgy tűnik, a farka jobban érdekli.

-    Ne aggódjon, ha kell, velük is tudunk bánni. – felelem magabiztosan, miközben Tom rámarkol merev szerszámja tövére, másik kezével leendő munkaadónk hosszú hajába túrva pedig mindössze néhány másodpercnyi időhúzás után, egy szimpla mozdulattal, elnyílt ajkai közé tolja.

Amíg Tom kibontotta a nadrágját, én is megtettem ugyanezt a sajátommal, ahogy marokra fogja szerszámját, beharapom az alsó ajkam, izgatottan felsóhajtok, és én is megteszem, kézbe veszem a merevedésem. Mintha csak a tükörképe lennék. Talán így egy kicsit önelégültség is, hogy szeretem nézni őt. Nem pedig csak őrült perverzió. Mintha magamat nézném.

Ennél tovább persze sosem megyünk, hogy is tehetnénk, hiszen testvérek vagyunk, de nézni szerethetem, nem igaz?

Megdugni ugyanazt az embert őelőtte, vagy épp utána, a végletekig felizgat. Végignyalni a farkán valakinek, aki az ő szájából vette ki előttem, vagy megcsókolni egy nőt, miután leszopta a bátyámat, mind-mind túlontúl perverz az utca emberének. Nekünk mégis természetes. Mi ketten vagyunk egy egész. Mindenen osztozunk.

Kihúzom az oldalzsebemből a mindig ott lapuló síkosított gumit, feltépem a csomagját, és sietve lüktető farkamra húzom. Megmarkolom gyönyörű, remélhetőleg újdonsült munkaadónk hajtövét, és elhúzom a bátyámtól. Tom vesszője elhagyottan ugrik párat fel-le, én pedig felhúzom Molkot álló helyzetbe, még mindig a hajánál fogva magamhoz kényszerítem, és szenvedélyesen megcsókolom. Érezni akarom a nyelvén Tom ízét.

Közben a testvérem leguggol, gyors mozdulatokkal lehúzza a főnök nadrágját és alsóját, látom az arcán, ahogy győzelmi vigyorra húzódik a szája szeglete, mert nyilvánvalóan áldozatunk is legalább olyan izgatott, mint mi ketten.

Ezután feláll mellettünk ő is, beszorítja az alacsony férfit kettőnk közé, a háta aljának nyomja merevedését, a kis gödröcskébe, amitől érzem, hogy megremeg. Ezt az álomállást azt hiszem ezennel megnyertük.

Tom ráfog a hajtövére, csak úgy, mint én, ujjhegyeink összeérnek a fejbőrén, rám mosolyog, és erőszakkal elfordítja tőlem. Molko hangosan nyög fel, amiért elszakította a számtól, még egy utolsót bele is harap az alsó ajkamba, de gyorsan megbékél, amikor Tom nyelvét érzi magában az enyém után.

Megfordul köztünk, rámarkolok a csípőjére, gyönyörködök még egy szempillantásnyit a kerek fenekében, aztán a hátára tenyerelve újra arra késztetem, hogy hajoljon le nekem. Nekünk.

Egy lassú, határozott mozdulattal merülök el benne tövig, ugyanúgy, ahogy a bátyám is a szájában újra. Erősen tartom a csípőjét, Tom pedig a haját kócolja alaposan össze. Valószínűleg nem ez a legkényelmesebb póz neki, de nem reklamál. Csak élvez. És egy pillanatra sem fogja vissza magát. Ahogyan mi sem.

-    Szóval igen, szexszel bármit el lehet adni. Látom, értitek a lényeget. – nevet fel hangosan, ahogy felhúzza a nadrágját, és megtörölgeti a száját – Én abszolút megvettem az árut. – mutat ránk felváltva – Hétfőn kezdhettek. A szomszéd szobában Lennyvel, a könyvelővel egyeztessetek. Majd találkozunk. – biccent az iroda felé, és kisétál az ajtón.

Leesett állal bámulunk utána. A szomszéd szobában Lenny végigülte a műsort. Bár ezek után azon se lepődnék meg, ha kamera lenne a helyiségben, és végig is nézte volna. Azért a netre ne tegyék ki.

-    Addig szerzek egy vörös bőrkanapét! – halljuk még nevető hangját, ahogy visszakiált, mielőtt kilép az épp nyíló üvegajtón.

----------------------------
Update:
Sex sells 2.