Bekötött szemekkel (10. fejezet)

Most a Basic instinct csúszik picit. Ez van helyette. Nem találtátok ki, hova ment Adam! :) Remélem mindenkit kellően meglepek vele. :)

-------------------------------------

10. fejezet

Juliette hirtelen megakadt a telefonbeszélgetésben a meglepetéstől, amikor Adam váratlanul besétált, vagy sokkal inkább berobogott az irodája ajtaján. Soha nem látogatta még meg a munkahelyén. Három másik kollégájával osztozott a szobán, mindenki másnak is feltűnt a feszültség. Gyorsan lerázta a beszélgetőpartnerét, és kedvesen Adam felé fordult.

-  Szia! Hát te? Mit keresel itt? – lépett felé tárt karokkal, Adam viszont ahelyett, hogy megölelte volna, haragosan pillantott rá, és ellépett a nő útjából.

-  Tudom, hogy lefeküdtetek. – jelentette ki, bár némileg fojtott hangon, de azért mindenki füle hallatára.

A lány felsóhajtott, de leheletnyit sem hervadt a mosolya.

-  És most utálsz érte. – bólintott – Értem.

Adam összeszűkült szemekkel állt előtte, miközben a lány lazán felült az asztala tetejére és keresztbe tette formás lábait. Semmi jelét nem adta tiltakozásnak, inkább beleegyezően fixírozta a férfit, ha lehet még jobban felbosszantva ezzel őt.

-  Pedig valójában meg kéne köszönnöd nekem. – folytatta Juliette.

-  Na ne röhögtess, légy szíves! – csattant fel Adam, és talán nem szándékosan, inkább csak tudat alatti reakcióként, de fenyegetőleg közelebb lépett egy lépéssel hozzá, hogy már alig volt távolság a lány térdei és az ő combjai között.

-  Adam… – sóhajtott fel – Az utóbbi két évben gyakorlatilag végignézted, ahogy Tommy több tucat nőt cipelt ágyba, én csak egy vagyok a százból. Nem is jelentek neki úgy semmit. Ezért felesleges utálnod. Ha valamiért utálni akarsz, akkor tedd azért, mert Dominicot rávettem, hogy feküdjön le vele. Ez talán nyomósabb érv lenne. De ha jobban belegondolsz, még hálás leszel érte egyszer.

-  Még egyszer kimondasz bármi hasonlót, és belehalok a röhögésbe, Juliette! – felelte dühösen, és követte a túl kíváncsinak tűnő nézőközönség elől az irodából kifelé induló nőt – Tudtad jól, hogy szeretem Tommyt. Ha felmerült benne, hogy lenne esélyünk, és ezt valamilyen őrülten nyakatekert oknál fogva csak neked mondta el, hozzám kellett volna küldened azonnal, nem a pasidhoz!

Az üres konyhában találtak maguknak helyet. Mivel Adam nem tűnt úgy, mint aki le akar ülni, Juliette felült a mosogató mellett a pultra, hogy ne kelljen felfelé néznie a mellette magasodó férfire.

-  Sosem lett volna a tiéd. Félt tőled. – jelentette ki.

Adam óriási szemeket meresztett rá. Sosem tett semmi olyasmit, ami miatt Tommy félt volna tőle!

-  Dominic kellett ahhoz, hogy belássa, nincs mitől félnie. – folytatta a lehető legnyugodtabb hangon Juliette.

-  Hülyeség. – hitetlenkedett – Én vagyok a legjobb barátja. Nem fél tőlem. – hangsúlyozta.

-  Attól félt, ami vagy, Adam. Nem fizikailag, hanem érzelmileg. – magyarázta – Illetve kicsit talán fizikailag is… – tette hozzá halkan, de ezt nem akarta kifejteni, Adamnek nem kellett tudnia, hogy milyen részletekbemenő intim dolgokat beszéltek meg Tommyval – Majd elmagyarázza neked ő, ha készen áll rá.

-  Már elmondta.

-  És, nem értetted meg? – kérdezett vissza a nő meglepetten.

-  Az ő szemszögéből nézve talán látok benne némi értelmet, de ha azt nézem, hogy TE mit miért tettél, akkor semmi mást nem érzek, csak dühöt. Elárultál, Juliette. – vetette oda neki őszinte haraggal a hangjában – Ha tényleg mindent elmondott neked, és úgy érezted, hogy ő nem merne lépni, akkor miért nem próbáltál meg a jó irányba terelni engem?

-  Tommy megtiltotta. – jelentette ki egyértelműen.

-  Ártatlan célozgatások, elrejtett nyomok… ezekhez a nők nagyon értenek. – felelte megvetéssel a hangjában.

Nem volt nőgyűlölő, de ebban a pillanatban nagyon nem szerette az ellenkező nemet.

-  Te főleg jó vagy az ilyesmiben, olyan könnyedén manipulálod az embereket, hogy néha a szám is tátva marad. – fordított még egyet a kés pengéjén. Bár Juliette valami faramuci módon sokkal inkább hízelgőnek érezte a szavait.

-  Szerintem te nem értetted meg, amit Tommy mondott neked. – mondta végül gyengéden.

-  De, megértettem. Nem akarta kockára tenni a kapcsolatunkat. De ha te tudtad, hogy én szeretem őt, és azt is tudtad, hogy ő szeret engem, akkor miért nem alakítottad úgy a helyzetet, hogy ez mindkettőnk számára világos legyen?

-  Fogalmam sem volt, hogy Tommy hogyan reagál majd, ha arra kerül a sor, hogy egy ágyba kerül egy meztelen férfival, Adam. – mondta nyomatékosan – Ijedtnek tűnt mindig, amikor arról beszélt, hogy milyen érzés hozzád bújnia. Hogy milyen érzés érezni téged. Ha érted mire célzok. – Adam elpirult, tudta jól, hogy többször előfordult már, hogy fel volt izgulva, amikor sikerült Tommynak a közelébe férkőznie, amit persze képtelenség volt elrejteni a fiú elől – Őszintén szólva, én nem hittem abban, hogy tudja majd kezelni a helyzetet. – valotta be végül Juliette.

Adam meglepődött a nő őszinteségén. Egyre kevésbé érezte azt, hogy túlságosan sokáig haragudni tudna rá, és egy kicsit utálta is magát ezért.

-  És? Tudta. Ha jól sejtem. – vett vissza egy fokozatot a hangjából.

-  Meglepően jól. – bólintott Juliette.

-  Egyáltalán hányszor történt meg?

-  Néhányszor. – vonta meg a vállát.

-  Néhányszor? – húzta fel a szemöldökét döbbenetében a homlokáig a férfi.

-  Tommy már az első alkalom után tudta, mit akar. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de onnantól kezdve minden további alkalom a te hibád. – Adam erre felháborodásában szólni próbált, de a nő nem hagyta – Az első alkalomtól kezdve próbált közelebb férkőzni hozzád. Aztán mindig kiborult valamin, és mindig visszajött hozzám és Dominichez. Szeret köztünk aludni. – mosolyodott el Juliette, és újra vállat vont – És néhányszor nem csak aludtunk. Előfordult, hogy Sauli miatt bukott ki, de legtöbbször miattad. Hogy mennyire vak vagy, hogy próbált neked jeleket küldeni, és te nem vetted őket, vagy egyszerűen elutasítottad, kiborult, hogy nem is akarod őt, és…

-  És meg kellett vigasztalni. – szúrta közbe Adam enyhe undorral, Juliette pedig szó nélkül bólintott.

Adam csak a fejét csóválta, és közben az utóbbi hónapok eseményeit próbálta lepörgetni magában. Így utólag visszanézve valóban több olyan dolog is történt, amit nem tudott hova tenni. De akkor is elmondhatta volna Juliette!

-  Persze hogy elutasítottam. Ha az embernek részegen felkínálja magát a „hetero” barátja, azt elutasítja, máskülönben a józanodás után többnyire volt-nincs barátság. – bökte ki végül indulatosan.

-  Volt nincs barátság. Pontosan. Ettől félt Tommy is nagyon. – Juliette felsóhajtott – Gyűlölhetsz. Talán idővel elmúlik. Remélem. Mert én tényleg szeretlek mindkettőtöket. Nekem minden vágyam az volt, hogy együtt lássalak titeket, és próbáltam megtenni mindent, hogy segítsek Tommynak. Hiszed vagy sem, semmi más nem volt a tetteim mögött, Adam.

-  Nem gyűlöllek. – felelte a férfi halkan, lehajtott fejjel.

Lehunyta a szemét, és felsóhajtott. Hirtelen tört rá az érzés, hogy meg akarja ölelni a nőt, zavarba is jött tőle.

Julie leugrott a pultról, és közelebb lépett. Megérintette a férfi felkarját, mire kinyitotta a szemeit.

-  Menj vissza hozzá. Becsüld meg őt, hidd el, szeret téged. A körítést pedig felejtsd el, mit számít az előzmény, most hogy Tommy már a tiéd?

-  Tetszik neked? – kezdte halkan, egy éles témaváltással.

Juliette meglepődött a kérdésen, de eszében sem volt Adamet manipulálni, végig az igazat mondta neki.

-  Végtelenül édes fiú, egy tündér. És nagyon helyes srác. Igen, tetszik nekem. – felelte kertelés nélkül, Adam döbbenetére, mire kezdett újra forrni az ereiben a féltékenység – De ő neked lett teremtve, Adam. Nem kell féltened tőlem. Együtt akarlak látni titeket.

Adam nyelt egyet, lenyelte a dühét. Egyszerűen képtelen volt haragudni a nőre. Az egyik legjobb barátja volt.

-  Velem lefeküdnél? – kérdezte váratlanul, maga sem tudja a pontos okát annak, miért tette.

Juliette néhány pillanatig csak nézett rá kifürkészhetetlen arccal, majd határozottan felelt.

-  Nem.

A férfi meglepődött és hirtelen zavarba is jött. Tudta jól, hogy nem kellett volna feltennie egy ilyen kérdést, már meg is bánta. Egy külső szemlélő számára meglepő lehet, de Adam sokszor híján volt önbizalomnak. Ügyesen el tudta játszani a médiának a magabiztosság mintaképét, de valójában tele volt gátlásokkal.

-  Értem. – felelte nagyon halkan. Nagyot nyelve bólintott egyet, és félrenézett, de ekkor Juliette úgy döntött, jobb ha megpróbálja megmenteni a szituációt.

-  Nem is érdekel a magyarázat, hogy miért? – kérdezte a pultra visszaülve, Adam pedig zavartan megvonta a vállát, továbbra sem pillantva közvetlenül rá – Te egy hihetetlenül dögös pasi vagy, Adam. És biztos vagyok abban, hogy ezzel tisztában is vagy.

Nem, valójában egyáltalán nem volt biztos benne. Sőt. Jól tudta, hogy Adam mit gondol magáról, ismerte a félelmeit, tisztában volt a buta gondolataival. De most ebben a helyzetben ezt kellett mondania.

-  De tök meleg vagy. – folytatta egy apró nevetés mellett – Ha nem lennél, szívesen lejátszanék veled egyszer egy dominanciaharcot. De én azt sosem kockáztatnám meg, hogy egy férfi arcán az ágyban undort lássak.

-  Gyönyörű vagy, miért néznék rád undorodva? – vágta rá azonnal meglepett arccal, és odalépett a pulton ülő lányhoz, a térdeihez nyomta a csípőjét, és átölelte a derekát.

-  Akkor félelmet, viszolygást… akármit… teljesen mindegy minek nevezzük. Téged egy nő nem izgat fel. Ez tény. Márpedig ezt megélni, az én egómnak nem tenne jót. – mosolyodott el magabiztosan, és próbálta arrébb tolni a túlságosan közel merészkedő barátját.

-  Mi van, ha te felizgatnál? – kérdezte végül halkan, bizonytalanul Adam.

Zsongott a feje, nem tudta eldönteni pontosan mi az, amit érez, de biztos volt abban, hogy jelen pillanatban az egyetlen dolog, amit akart, az egy csók Julie-tól. Egy nőtől.

-  Hagyd abba, Adam. – fordította el az arcát. – Ne játssz…

-  Nem játszok. – suttogta, és ajkait váratlanul Juliette nyakához érintette. Egy gyengéd, puha csókot lehelt rá.

-  Hagyd abba. – lökte el a férfit, majd talpra szökkent, és mérgesen nézett vissza Adamre.

Juliette érezte, hogy arca egyre forróbbá válik, ahogy mint egy ragadozó bámul rá Adam, érezte, hogy felgyorsul a szívverése, a végtagjai pedig bénultan csüngnek. Adam kihasználta a tétlenségét, odalépett hozzá, körülölelte törékeny testét, és szájon csókolta. Hosszan, dominánsan, színlelhetetlen szenvedéllyel. Percek kellettek a nőnek, hogy össze tudja szedni az erejét, és ki tudjon szabadulni Adam öleléséből, mert egyetlen testrésze sem akart a parancsainak engedelmeskedni, de végül mégis sikerült. Megtette, és miután hitetlenkedve hátrált pár lépést, a szája elé kapta egyik kezét, majd egyetlen hang nélkül sarkon fordult, és kirohant a konyhából.

Adam állt még ott egy-két percig, de maga sem tudott mit kezdeni a történtekkel. Hiába az ő teste művelte az egészet, az agya képtelen volt feldolgozni. Holdkórosként botorkált végig a folyosókon, majd a parkolón át az autójához. Beszállt, és úgy hajtott hazáig, hogy utána azt sem tudta, hogy került be a garázsába, teljesen elveszítette az idő és térérzékét, mintha csak egyet pislogott volna, és Juliette irodájából a házába varázsolódott volna. Azon sem lepődött volna meg, ha hazafelé három macskát ütött volna el anélkül, hogy észrevette volna. Vagy ha a nappaliba érve, az ablakon kinézve észre kellett volna vennie, hogy szépen lassan besötétedett körülötte. Végül, bár nem tudta mennyi időbe telt, az őt körülvevő ismerős dolgoktól lassan magához tért, bezárta az autót, és bement a házba.

-------------------------------------

Folyt.köv. bizonytalan időpontban. De lesz!

A következő minden valószínűség szerint egy Basic instinct fejezet lesz.

Addig meséljetek, hogy tetszik? :)