2013. július 30., kedd

Bekötött szemekkel (9. fejezet)

Itt az újabb rész sok szeretettel :) Nagyon örülök, hogy ennyien olvassátok, azt hittem, a Kölyök sztorit nem tudom majd überelni, de ha jól látom a számokat, ez a legnépszerűbb sorozatom eddig. Köszönöm nektek! :)

-----------------------------------



9. fejezet



Beletelt negyed órába, mire Tommy Joe összeszedte az erejét, és félénken benyitott Adam hálószoba ajtaján. Örült, hogy nyitva találta, nem szívesen könyörgött volna a zárt ajtó előtt gubbasztva azért, hogy a férfi beengedje, hogy aztán odabent majd könyöröghessen még egy sort, hogy bocsásson meg neki.
Adam az ágyon hasalt, a zörejre felpillantott a telefonja színesen világító kijelzőjéről, aztán rögtön vissza, és tovább ráncolta a homlokát.
-  Basszus… már megint elfogyott az időm. – mérgelődött fennhangon.
Tommy először meglepődött, aztán jót mulatott magában, ahogy nézte a szeretőjévé avanzsált legjobb barátját. Egy pillanatra elfelejtkezett a feszültségről, amit az iménti vallomása okozott közöttük. Összevont szemöldökkel és egy félmosollyal az ajkain lépett az ágy mellé, és belekukkantott a mobil kijelzőjébe.
-  Már vagy ötödszörre kezdem újra ezt a pályát. – motyogta Adam és fel sem pillantott a felette álló fiúra, akinek az arcán egyre szélesebb mosoly terült el.
-  Talán valamit bénán csinálsz. – cukkolta.
-  Tényleg? – kérdezett vissza összeszűkült szemekkel, ahogy végre felnézett rá. A hátára gördült, és arrébb kúszott, hogy Tommy le tudjon ülni mellé, majd felé nyújtotta a telefont – Lássuk, a Mester hogy csinálja! – gúnyolódott.
Tommy elvette a készüléket, és ráklikkelt a Restart ikonra. Nem telt el két perc, és ő is válogatott szitkokat szórt a telefonra.
-  Mi az? – kérdezte Adam ártatlanul, törökülésbe tápászkodva – Valamit talán bénán csináltál? – heccelte, mire a fiú felnevetett.
-  Ez egy nagyon hülye játék. – jelentette ki, és ledobta a telefont a párnára.
Adam nevetve bólintott helyeslésképpen, Tommy felnézett, és egy pillanatra találkozott a mosolyuk, aztán ugyanolyan gyorsan mindkettejük arca el is komorodott, ahogy rájuk tört a felismerés, hogy a helyzet ennyire talán mégsem vidám.
Tommy még közelebb fészkelte magát, és barátja kezéért nyúlt. Adam hagyta. Nem hitte, hogy hagyni fogja, ám mégsem húzódott el az érintésétől. Hosszú másodpercekig csak némán néztek egymás szemeibe kéz a kézben, majd Tommy szólalt meg halkan.
-  Ne haragudj rám, kérlek. Elszúrtam. – kedzte lassan, aztán egyre gyorsabban kezdett beszélni, hogy minél hamarabb kiadhassa magából, amit érez – Valószínűleg még sok minden mást is el fogok a jövőben is, de egyetlen dologban biztos lehetsz. Soha nem azért teszem majd, hogy bántsalak. Inkább hogy valamilyen hülye nyakatekert módon, aminek talán csak az én agyamban van értelme, megvédjelek. Megvédjem azt, amik vagyunk. Nem akarom, hogy bármi olyasmi történhessen, ami örökre megszünteti létezni a „mi” fogalmat. Te és én, Adam. Bármit is elszúrok, csak azért van, mert ezt féltem. Minket. Mert senki sem fontosabb nálad. – Adam csendben hallgatta a fiú magyarázatát – Szeretlek, Adam. – tette hozzá még végül halkan.
Adam érezte, hogy minden egyes szóval egyre csak gyorsul a szívverése. Még soha nem kapott ilyen szép vallomást senkitől.
Nem sokon múllott, hogy reflexből rávágja, hogy ő is szereti. Talán csinálhatna úgy, mintha nem számítana, de mégsem tudta ilyen egyszerűen elfelejteni, amit előtte mondott neki a fiú.
-  Tommy ennek semmi értelme. Vagy csak én nem vagyok elég intelligens ahhoz, hogy felfogjam az értelmét. – csóválta a fejét – Lefeküdtél egy barátunkkal, mert engem szeretsz. Azért, mert nem akartál elveszíteni. Én ezt nem értem, ne haragudj. – tovább csóválta a fejét, ám továbbra sem húzta ki a kezét Tommy jóleső, puha, meleg szorításából. Érteni akarta. Nem volt hajlandó veszni hagyni ezt a fiút. Kellett neki, mindenáron.
-  Honnan tudhattam volna, hogy tudom kezelni a helyzetet, Adam? – vonta fel íves szemöldökét – Hogy nem szúrok el mindent, ha engedek a kísértésnek, ami hozzád húz? Hogy nem menekülök el tőled? Hogy nem teszem tönkre örökre a barátságunkat, ami olyan sokat jelent mindkettőnknek, azzal hogy belemegyek valamibe, amiről aztán menet közben rájövök, hogy nem nekem való? – amikor nem kapott választ, hevesen megrázta a fejét – Nem kockáztathattam ezt meg veled. Tudnom kellett előre, hogy tényleg azt akarom-e, amiről folyamatosan álmodom veled. Olyasvalaki kellett, akiben teljes mértékben meg tudok bízni, és mégsem halnék bele, ha emiatt elveszíteném. Azzal együtt tudtam volna élni, ha Nickkel rosszul sülnek el a dolgok, és emiatt megromlik a barátságunk, mert TE ott maradtál volna nekem. De ha veled történt volna ugyanez, abba belepusztulok, Adam. Ha Nickkel elszúrom, akkor rájöttem volna, hogy az, hogy közel akarlak tudni magamhoz, hogy féltékeny vagyok mindenkire, aki megérint, mégsem azt jelenti, amit sejtek már egy ideje. – egy másodpercre elhallgatott, úgy tanulmányozta Adam arcát, aki csak csendben hagyta percekig beszélni, nem szólt közbe, aztán még suttogva hozzátette – De azt jelenti. És erre Dominic segített rájönnöm. Hidd el, nem vagyok büszke magamra, hogy csak így sikerült, de mégsem bántam meg. Úgy érzem, nélküle nem ment volna.
Adam nem tudott haragudni rá. Érteni továbbra sem értette tökéletesen, de képtelen volt figyelmen kívül hagyni azt, amit a szíve üvöltött neki teli torokból.
-  Ő tudja, hogy csak teszt volt? – szólalt meg végül gombóccal a torkában.
-  Dominic mindent tud. És Juliette is. – bólintott – Julie nélkül nem tartanék itt, úgy átlátja a dolgokat, mint senki. Olyan megérzései vannak, mint egy igazi boszorkánynak. Olyan tanácsokat ad, amire eszembe sem jut még csak gondolni sem. Jobban tudja, mit akarok, mint én magam. Nélküle még mindig ugyanott toporognék, egyhelyben, és nem lennék boldog soha.
Adamben hirtelen forrongani kezdett a düh a nő irányába. Ezek szerint ő szervezte ezt az egészet?
Néhány másodperc alatt úrrá lett az érzésein, nem szabadott, hogy Tommy lássa rajta, mit gondol most. Csak azt számított, hogy kettőjük közt mi van, és mi lehet még.
-  Most az vagy? – kérdezte halkan Adam, amikor visszaerőszakolta a gondolatait a fiú utolsó, valójában nagyon is hízelgő szavaira.
Tommy elmosolyodott, és még közelebb húzódott hozzá. Orra hegyét Adam orrához dörgölte és hevesen bólogatni kezdett. A férfi válaszul az ölébe húzta, karjait a nyaka köré irányította, és átölelte a derekát.
-  Ez a legfontosabb. – bólintott, és adott egy puszit Tommy arcára, aki meglepetten mosolygott rajta.
-  Akkor minden oké? – kérdezte félénken, és félrebillentette a fejét – Valamennyire érthető a gondolkodásom? Tudom, hogy komplikált és tekervényes, de… – Adam hirtelen a szájára tette a mutatóujját.
-  Nem mondom, hogy tökéletesen megértelek, de nem lehet egy szavam sem. Lefeküdtél egy sárccal. Én egy tucattal feküdtem már le. El kell fogadnom. Nem voltunk együtt, nem csaltál meg. Az, hogy nem tetszik, az egy dolog. Arról, hogy mit érzek, nem tehetek. De nincs jogom felhúzni magam. Legalább elmondtad, pedig nem lett volna kötelező. Túl fogom élni. Feltéve, ha többet nem történik meg. – húzta fel a szemöldökét kérdőn.
-  Viccelsz velem? Azt hiszed bárkire is lecserélnélek, most hogy már az enyém vagy? Felejtsd el, bébi. Erre várok, amióta megláttalak. – szorosabbra húzta a karjait a nyaka körül, és megcsókolta – Csak az elején még nem tudtam. – vonta meg a vállát, Adam pedig felnevetett.
-  Legalább jó a kis Dominic? – vigyorgott, mire Tommy összeszűkült szemekkel nézett rá.
-  Biztos, hogy tudni akarsz minden piszkos részletet? – Adam erre először megvonta a vállát, majd egy pillanatra zavartan félrenézett – Szóval nem. ­ helyesellt Tommy ­ Én is így gondoltam. Legyen elég annyi, hogy ha szörnyű élmény lett volna, most valószínűleg nem lennék itt. Az öledben.
-  Szóval jó volt vele. – bólintott lassan – Azt hiszem le is tekerném a fejét, ha bántott volna. – mosolygott.
-  Nagyon figyelmes, és gyengéd. De hagyjuk már a témát, veled sokkal jobb! – nyomatékosította, majd nekidöntötte Adamet az ágytámlának, és egész testével rásimult, megcsókolta, aztán valamiért mégis hátrébb húzódott ­ Öhm… azért van még valami, amit jobb, ha tudsz.
-  Ne ijesztgess… sóhajtott fel Adam.
-  Amikor… emlékszel, amikor néhány hete itt találtál Juliette-tel suttogni? És azt mondtad, úgy nézünk ki, mintha lefeküdtünk volna egymással…
-  És akkor azt mondtadvágott közbe a férfi ­, hogy nem tennéd meg Dominic-kal, mert a barátod, és akkor vele is le kéne feküdnöd. ­ ismételte a felrémlő szavakat, aztán hirtelen felkiáltott ­ Úristen Tommy! Mit műveltél?!
Egyre inkább érezte úgy, hogy meg akarja tépni azt a nőt! Hogy Dominic irányába miért nem voltak ilyen erős érzései, azt pedig nem értette.
-  Juliette benne volt az elejétől kezdve. Minden tekintetben. Törődött velem, amikor ki voltam bukva, ő volt az, aki felvetette, hogy valaki mással kéne kipróbálnom, ha veled nem merem. Ez vezetett oda, hogy a „valaki más” csakis Dominic lehetett. És hát, nem csak Nickkel, hanem Julie-val is elég közel kerültünk egymáshoz. Bár inkább lelkileg, mint testileg, de azért nem mondom, hogy nem történt semmi.
-  Remek. ­ sóhajott fel újra ­ Azt elmesélnéd még nekem, hogy ezek után mégis hogy nézzek a szemükbe? Tommy a legjobb barátainkkal… ­ elcsuklott a hangja, amikor arra gondolt, hogy az „ex-legjobb barátaik”, de a fiú kimentette.
-  Gondold végig magadban, rá fogsz jönni, hogy ők csak nekünk akartak jót. Szeretnek minket.
-  Na persze… azt látom, téged mennyire szeretnek… ­ morgolódott Adam, aztán fejcsóválva sóhajtott egy mélyet, és lehunyt szemmel hátra dőlt az ágy támlájának.
-  Épp annyira, amennyire téged. – követte Tommy mosolyogva, és egy ártatlan puszit adott a lebiggyesztett ajkaira.
-  Hát nálam még nem próbálkoztak… ­ tett egy epés megjegyzést, mire a fiú csak megforgatta a szemeit, aztán Adam újra csak tanácstalanul megrázta a fejét – Nem tudom, mit csináljak, Tommy.
-  Semmit. Örülj nekem. – vigyorgott idétlenül a szőke – És örülj, hogy én is örülök neked. Ééés hogy sokkalsokkal jobb veled, mint Dominic-kel, ami valójában elvezetett hozzád, szóval nagyon jónak kell lenned, ha már a jónál is jobb vagy. – kezdte a nyakatekert magyarázatait újra, gyermeki őszinteséggel az arcán, felhúzott szemöldökökkel, hevesen bólogatva, mire Adam is elmosolyodott végre, és magához ölelte.
-  Szóval a jónál is jobb… – nevetett, és fejcsóválva megcsókolta a fiút.
-  Aha. Bár ő nem egy olyan szörnyeteget rejteget a lábai közt, mint te, édesem.
Adam hitetlenkedve kacagott fel újra Tommy közvetlenségén.
-  Ezt most nem tudom eldönteni, hogy előnyként vagy hátrányként róttad fel nekem. – kacérkodott, bár tudta jól a választ.
-  Először ijesztő hátrányként… most már egyre inkább előnyként. – mosolygott vissza huncutul, és Adam lábai közé nyúlt egyik kezével, amire a férfi hátravetett fejjel felnyögött, aztán felcsúsztatta kezeit a fiú hátán a póló alatt, és szépen lassan le is vette róla a ruhadarabot. Aztán a többit is egyiket a másik után, és végül bebizonyította, mennyire figyelmen kívül tudja hagyni az tényt, hogy nem ő az első férfi szerelme életében.
Egy óra elteltével csendben kelt fel az édesen szuszogó Tommy mellől, hagyott neki egy cetlit a párnán, hogy ne aggódjon, ha felébred. Azután pedig a városba indult.



-----------------------------------


Folyt.köv.
Kicsit megint mintha minden rendben lenne... pedig még mindig nincs vége :D

4 megjegyzés:

  1. jujj nagyon jó lett :D szörnyeteg XDD

    VálaszTörlés
  2. Ilyet, ez a legnépszerűbb erre egy valaki ír.. hát mi történt veletek emberek?
    Amúgy igaza van, tényleg jó lett :) A városban fog képbe kerülni Sauli, jól sejtem?
    Cindy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Én már kezdem megszokni, hogy az emberek nem szeretnek írni. De már az is jól esik, amikor látom, hogy egy-egy részt 40-50 vagy akár 200 ember is elolvas. De persze mindig örülök, ha valaki írni is mer :)
      Hááát... a városba egy konkrét személy miatt megy Adam. Nem Sauli az, akivel beszélni akar ;) De sajna erre még várni kell, még félig sincs kész a rész, és 2 hétig most nem leszek itthon.
      A két pénteki twincest részt beprogramoztam, azok jönni fognak menetrend szerint, de más most nem lesz.

      Törlés