Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2013. július 12., péntek

Basic instinct (4. fejezet)

Kivételesen időben... :D
Ez a rész újra Deventől.



---------------------------


4. fejezet


Tom's POV


A lehető legjobb állapotba pofozom magamat a férfi mosdóban az élő show kezdetéig, mégis, amikor integetve-mosolyogva elsétálok a székig, minden elrejtett feszültségem látható lesz az arcomon. Mateo felé húzódom, hiába, tudom, hogy nem szabadna, mert a fanatikusok ki fogják szúrni, de képtelenségnek tartom jelen pillanatban, hogy ne tartsak egy tisztes távolságot közted és köztem. Hirtelen lesz úrrá rajtam a fáradtság, és az unottság – pedig most jöttek ki a versenyzők. Erwin láttán háromszor átbukfencezik a gyomrom, majd, mintha koktélokat ráznának benne, úgy rázkódik. Nem hasonlítanám pillangók röpködéséhez ezt, mint mikor Riával először szexeltünk. Akkor tényleg izgatott voltam, de most inkább hánynám körbe az épületet.

A produkciók unalmasak, Erwiné különösen. Bár nem szólok hozzá túl sokat egyikhez sem, inkább a negatív oldalát közelítem meg az éneklésüknek. Mateo viccesen meg is jegyzi, hogy mi van ma velem, de semmit nem fűzök hozzá. Veled egyáltalán nem beszélek, a szokásos egymásra nézések, mosolygások is elmaradnak, szinte már mereven tartom fejemet előre, mikor tudom, hogy rám pillantasz. Csak legyen már vége ennek. Nem is foglalkozom azzal, hogy ki esik ki, a lehető leggyorsabban sietek be az öltözőbe. Pont abban a pillanatban csörren meg a telefonom, mikor a kényelmetlen kanapéra dobom le magamat.

Ria. Nem veszem fel, mert veszekedés lenne, mert, bár nem vagyunk együtt, nem a legszebben szakítottunk, és a harag még mindig nem múlt el. Megcsalt. Képes volt megcsalni egy izomagyú faszkalappal. Na, kérem, én ezt nem tolerálom. Aztán kiderült, hogy jó fél éve eljárogat. Megbíztam benne, nem hívogattam fel a barátnőit, hogy tényleg velük van-e, ahogy mondta. Legalább őszinte lett volna velem, baszki.

-  Ria szerdán átjön a maradék cuccaiért – közlöm veled. Épp most léptél be, tök vidáman, mosolygós szemekkel, de amint meghallasz, elkomorulsz.

-  Beszéltél vele? – Úgy nézel rám, mintha valami súlyos bűnt követtem volna el. Ha tudnád, hogy minden egyes közös fénykép a telefonomon van még, valószínűleg hozzám vágnál egy baltát.

-  SMS-t küldött. Nem mertem felvenni… – vallom be lehajtott fejjel. Hangosan felsóhajtasz, majd leülsz mellém. Kezedet a combomra simítod, mire összerezzenek. Felkapom a fejemet, ám aggódó tekinteted láttán inkább lefejelnélek. Tudom, hogy aggódsz, de azért ennyire nem kell. Nem leszek öngyilkos, nem fogom felvágni az ereimet, vagy felkötni magam a kerti fára, még egy épületről sem fogok leugrani. No para. – Bill, ne kezd, kérlek! Nincs semmi bajom, csak nem akarom látni, gondolom te sem… – Megértően bólintasz, nem is fűzöl hozzá semmit, pedig már nyitnád a szádat.



Ma kivételesen te vezetsz. Meg akartalak kérni rá, de már tudtad, automatikusan ültél be a kormány mögé. A mai nap túl sokkos volt. Először az öcsém és Erwin, majd Ria. Nem. Én nem vagyok ennyire erős idegzetű, az a tulajdonság téged illet. Magamba roskadva húzom össze magamat az anyósülésen, teljesen szerencsétlennek érzem magamat. Három évig voltam együtt a csajommal, akit tényleg szerettem. Ironikus, hogy téged nem érdekeltek az egyéjszakás kalandok, és az igaz szerelemről papoltál, mégis én éltem együtt három évig egy gyönyörűséggel. Aki jól átbaszott. Még sírtam is miatta. De, csönd. Erről neked nem kell tudnod.

Annyira kikészít ez az egész, hogy amint hazaérünk, én el is vonulok a szobámba. Az ágyon most csak a kutyámmal osztozok. Egy héttel ezelőtt még Ria bújt hozzám, csókolt meg, és kívánt jó éjszakát. Scotty puszijait kevésbé élvezem.



Los Angeles napsütése hiányzott már, Németországban kegyetlen hideg van, a hőmérséklet esténként néha mínusz is volt. Két salátás dobozzal ülök be a kocsiba, megint te vezetsz. Odaadom neked az egyiket, majd felbontom a sajátomat, és falatozni kezdek.

-  Elmehetnénk egy állatkertbe – veted fel egy piros lámpánál. Nemlegesen megrázom a fejemet, és nemtetszésképpen elhúzom a számat is. – Tom! Azt mondtad, hogy fel tudod dolgozni Riát! De kurvára nem! Nem akarlak szenvedni látni… Rossz rád nézni, és engem is eléggé lehúzol ezzel a viselkedéssel. – A zöld lámpa láttán elindulsz, idegesen dobolsz ujjaiddal a kormányon. Ennyit neked erős idegzet.

-  Vagy úgy! Már megint minden rólad szól! – csapok a műszerfalra dühösen. – Nem kell velem foglalkoznod, köszi. Amúgy is többet nyújtottál, mint kellett volna! – Mondanám tovább, de félbeszakítasz.

-  Szeretnélek felvilágosítani, hogy te hajoltál oda hozzám, hogy szájon puszilj! Nem fogom rosszul érezni magam amiatt, amit te is akartál! – Hogyne. Neked semmi miatt nem sérül a kicsi lelked. Hát baszd meg.

-  Pofon kellett volna vágnod, vagy ellökni, nem pedig lesmárolni! – Félreállsz az útról, felém fordulsz teljes testeddel. Tudom, hogy most jön a szentbeszéded, amihez nekem természetesen semmi kedvem. – Nem vagyok rá kíváncsi, Bill! – emelem magasba mindkét kezemet. Kinyitom a kocsi ajtaját, majd hangosan csapom be magam után.

Mikor romlott meg ennyire a kapcsolatunk, hogy ilyenért veszekedjünk? Nyilván mindkettőnk hibája az a bizonyos este, de úgy érzem, hogy részben mégiscsak a tiéd. Én heteroszexuális vagyok, te pedig homoszexuális. Egy full hetero pasi nem köt ki egyik percről a másikra a meleg öccse ölében, kezében a farkával. Jó, én kezdeményeztem azzal a nyomorult puszival, de, ha használtad volna azt a tyúkagyadat, most nem kéne kétségbeesetten járkálnom LA utcáit, hanem otthon ehetném a vegetáriánus húsomat Scottival az ölemben. 

Még magam előtt van Erwin, és a farkad. Láttam. Vajon milyen lehet? Mármint a kezemben volt, de a számban még nem. 

-  Még?! Fúj, Tom! – korholom magamat. Inkább betérek egy kávézóba, és rendelek magamnak egy pohár narancslevet. Inkább keresek magamnak egy másik nőt. Körbe is nézek, hátha akad egy magányosan ülő, de nincs szerencsém. Körülöttem mindenki egymás kezét fogja. Nagyszerű.

Tekintetem megakad egy meleg páron, férfiak összekulcsolt kézzel, egymással beszélgetve. Odaképzelem magunkat, téged és engem. Ha nem lennék a bátyád, és el akarnál csábítani, nem hiszem, hogy sokáig ellenállnék. Tényleg egy jó pasi vagy, olyan, akiért a csajomat is otthagynám végső esetben. De ikrek vagyunk, nekem pedig nincs kit otthagynom. Ez az én szerencsém. Gondolatban megtapsolom saját szerencsétlenségemet.



Késő délután érek haza, a konyhában a hűtőre tűzve egy papír cetli vár a kézírásoddal.

„Shironál vagyok, későn jövök. Ne haragudj, hogy úgy kiakadtam. Igazad volt. Bill”

Nem haragszom. Annyira nem is akadtál ki. Talán mégse volt igazam. Nem tudok én már semmit sem.

Megetetem a kutyákat, majd írok Riának, hogy holnap délelőtt jöjjön, ha lehet. Szinte rögtön kapom rá a választ, hogy oké. Addigra talán összekaparom összetört szívemet. Hogy lehet valaki ennyire kegyetlen? Tanácstalanul Scottira nézek, ő pedig fel rám. Már végzett a kajálással, a többiek még esznek. Kimegyek a kertbe, hogy dobáljam neki egy kicsit a labdát. Még jó, hogy neki van kedve. Olyan boldogan csóválja a farkát, hogy engem is jobb kedvre derít. Míg teljesen be nem sötétedik, addig játszok a kutyákkal, de tényleg későn érsz haza. Már az ágyban fekszem, amikor te csak az ajtót nyitod ki. Hallom a kulcszörgést, magam előtt látom, hogy ledobod a táskádat és a dzsekidet a kanapéra, nyújtózol egyet, aztán a konyhába mész inni egy pohár ásványvizet.



Reggel közösen reggelizünk, egymásnak nincs sok mondanivalónk, így a reggelivel vagyunk elfoglalva. Közlöm veled, hogy Ria hamarosan itt lesz, mire egy apró morranással bólintasz. Elmosom a koszos tányérokat, és mire lefürdök, azt követően pedig felöltözök, már hallom is a csöngetést. Nem szívesen nyitok ajtót.

-  Szia… – Ria pompázik, ahogy mindig. Olyan kecsesen lépdel be, ahogy szokott. Te nem vagy itt, inkább a szobádba vonultál el, magamra hagytál. Végignézem azt, amint Ria az utolsó ruha, és ékszerdarabot elrakja egy kisebb bőröndbe. Nem tart az egész negyed óráig, de amikor kikísérem, aztán becsukom az ajtót, egy világ omlik össze bennem. Tényleg elment.

Szinte már hisztérikusan rontok be hozzád. Az ágyadon fekve olvasol valami könyvet. Nem is láttam még. Amint rám pillantasz, és szembesülsz zaklatott Tomival, leteszed a könyvet, jobb kezeddel magadhoz intesz. Szó nélkül mászok fel az ágyadra, fekszem be melléd, bújok bele az ölelésedbe. Ó, igen. Ez hiányzott. Nem gyakran feküdtünk egymás mellett ölelkezve, de ebben a pár napban a lehető legkevesebbet érintkeztünk, s most, hogy végre igen, annyira jó érzéssel tölt el. Csak ne jelenne meg előttem Ria szép szemei, csodálatos ajkai, az a gyönyörű arca. Ettől függetlenül megcsókolnálak.





-----------------------------------


Folyt.köv. jövő pénteken! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése