Hypnotized by... Brian (2. fejezet)

Figyelem! A 18-as karika kétségkívül jár a fejezetnek! :)


 ----------------------

2. fejezet

Ahogy becsukódott mögöttük az ajtó, Strify azonnal a falhoz nyomta a férfit, és mosolyogva nézett lefelé rá, ahogy testük összesimult. Nem csókolta meg, csak mosolygott és nézte az arcát. Brian pedig hagyta, imádta az érzést a fiú testmelege és a hűvös fal közé préselődve.

-  Nem tudom, mit keresek itt. – suttogta és lesütötte a szemeit – Nem így terveztem.

A szőke továbbra is csak mosolygott, hátrasimította a férfi haját, és felemelte a fejét, hogy újra a szemébe nézzen. Ha nem is így tervezted, vágysz rá. Gondolta, de nem mondta ki. Úgyis tiltakozna. Továbbra sem tette meg a következő lépést, így Brian értetlenül felhúzta a szemöldökét.

-  Most mi van? – kérdezte végül nyafogva.

Miért húzza az időt? Egyértelmű az ok, amiért idejöttek.

-  Semmi… – felelte jókedvűen, és homlokát gyengéden Brianének döntötte, továbbra is a szemeiben elveszve.

Briannek új volt ez az érzés. Nem a fiú súlya a testén, hanem az, hogy nem támadta le azonnal, hogy nem tépte le a ruháit amint becsapódott az ajtó mögöttük, annak ellenére, hogy mindketten tudták, hova fog vezetni a délután. Nem tudott mit kezdeni a helyzettel, kezdte zavarban érezni magát a vizslató tekintettől. Meztelenül és vízszintesben nem érezné magát zavarban. Bizarr?

-  Nem akarsz esetleg… – kinyújtotta a nyakát, és az orra hegyét a fiú orrának dörgölte – A tanulmányozáson kívül… – egy apró incselkedő puszit lehelt az ajkaira, de azonnal vissza is húzódott. Azt várta, hogy a fiú essen neki.

-  Nem. – vágta rá Strify – Szeretlek tanulmányozni. – húzta csak még jobban.

Erre Brian kuncogva játékosan eltolta magától a fiút.

-  Már nem a barátaiddal laksz? – nézett körbe.

Kicsi lakás volt, egyértelműen egyszemélyes. Annak idején az volt az indok, amiért nem akarta, hogy nála aludjon, hogy a barátaival lakik. Indok. Vagy inkább ürügy.

-  Már nem. – felelte és tovább figyelte a bejárati ajtó mellett a falnak támaszkodva, ahogy Brian körbenézett a lakásban.

Az jó. Senki nem zavarhat. Mosolygott magában a férfi. Odalépett a fiú mellé, és most már ő nyomta neki a falnak a fiatalabbat. Strify hagyta, nem ellenkezett, de nem is ért biztatóan a hozzá simuló testhez. A falnak dőlve várta, mit lép Brian.

-  Tanulmányozhatnál akár vízszintesben is tovább, hm? – hajolt a fiú nyakába, és finoman beleharapott sápadt bőrébe.

-  Te most szégyentelenül felkínáltad magadat? – kérdezte Strify szemöldökét megjátszott csodálkozással felvonva.

Brian felnevetett, és a füléhez hajolt.

-  Pontosan. – súgott bele, és még szorosabban préselte a fiút a falhoz.

Strify nem kérdezte, mit jelent az, hogy felkínálja magát. Döntött. Ma este nem övé lesz az engedelmes befogadó szerep. És valamiért úgy érezte, Brian sem bánná.

Kinyújtotta a kezeit, és gondolkodás nélkül egy könnyed mozdulattal lehúzta róla a pulóverrel együtt a pólót is. A férfi felnyögött kezének érintése nyomán, egy kicsit lazult is az erőszakos falhoz kényszerítés, mire a szőke elmosolyodott. Végigsimított az oldalán, aztán megragadta a derekát, és fordított a kockán, ő nyomta újra a falnak az idősebbet. Brian beleborzongott a meleg bőrét érő hűvös tégla érzésébe, libabőrös lett a teste, a mellbimbói apró gömböcskékké ugrottak össze.

Strify ruhástul préselte a falnak, az egyértelmű dominancia jele, ha valakit levetkőztetsz, te magad azonban nem mutatod jelét annak, hogy megválnál a ruháidtól. És a fiú most ezt akarta sugallni. Kíváncsi volt nagyon, Brian hogy fogadja. Két kezébe fogta az arcát, és egy gyors, ámde annál mélyebb csókot adott neki. A férfi a falnak támasztva a fejét csak pislogott a meglepetéstől.

A szőke ledobta a bőrzakóját, és a vékony garbót is, Brian egyre gyorsuló légzéssel figyelte. Jobban tetszett neki a fiú, mint valaha. Pedig azelőtt sem véletlenségből jött vissza hozzá egy második felvonásra.

Felé nyújtotta a kezét, és megérintette a mellkasán a puha szőkés szőrt. Strify lenézett az ujjaira, és elmosolyodott. Amikor utoljára találkoztak, még gyantáztatott. Megfogta a szívén pihenő kezet, és elhúzta magától. De csak azért, hogy végre összesimulhasson meztelen felsőtestük. Nyaka köré vezette Brian kezeit, ő pedig engedelmesen kulcsolta őket össze a tarkóján. Mohón csókolni kezdte a férfit, aki újra ugyanúgy gyengült el a karjaiban, ahogy az első alkalommal történt aznap az utcasarkon. Nagyon felizgatta ezzel, hátralépett tőle, mire Brian meglepetten hunyorgott rá, de nem hagyta sokáig egyedül, fogta a csípőjét, egy kicsit elhúzta a faltól, csak hogy meg tudja fordítani. Aztán a hátára simult, és úgy préselte vissza a barackszínű tapétára a férfit. Megcsókolta a nyakát, a vállait, végigsimított az oldalán, és lassan leguggolva csókjaival a gerince mentén elindult lefelé. Már nem tudta úgy húzni az időt, mint amikor még ruhástul állt előtte a férfi, hamar megszabadította a nadrágjától is.

Kívánta őt nagyon. Nem mert arra gondolni, mi lesz ezek után, de most akarta őt. Lehet hogy másnap ugyanolyan szörnyen fogja érezni magát, mint amikor tavaly elment, de abban a pillanatban nem érezte azt, hogy ennek számítania kellene.

Újra megragadta a csípőjét, elhúzta a faltól, az arcát és a mellkasát azonban visszanyomta rá. Brian felemelte a karjait, a feje mellett támaszkodott mindkét kezével a tapétán úgy, hogy közben a pucér fenekét engedelmesen a fiú arcához tolta. Hevesen vert a szíve, lehunyta a szemeit és Strify minden egyes érintése nyomán felnyögött. A fiú nem váratta sokáig partnerét, kezeibe fogta a két almaformát, mindkét oldalon hagyott egy nedves csókot, azután széthúzta őket, és végignyalt a vágaton. Brian beleharapott a saját karjába, hogy visszafojtsa a feltörő nyögést, de a remegést nem tudta elnyomni. A fiú érezte, hogy nem lesz nehéz az őrületbe kergetni őt. Mosolyogva nyalt végig ugyanazon az úton újra. Harmadszorra már félúton megállva játszott a nyelvével a bejárata körül.

-  Istenem… – suttogta Brian nyögve a tapétába olvadva.

Strify átpréselte az izomgyűrűkön a nyelvét, mire Brian felsikoltott, és egy pillatatra elhúzódott tőle. A fiú két kézzel megragadta a csípőjét, és visszahúzta. Újra belekóstolt, Brian önkéntelenül próbált arrébb mozdulni ugyan, de nem tudott, a fiú erős kezei a helyén tartották őt, csak nyögni tudott, hangjával az egész lakást betöltve.

Néhány perc múltán a fiú felállt mögötte, ledobta a nadrágját, és hozzásimult Brian hátához.

-  Mondd, hogy kívánsz. – súgta a fülébe, és megcsókolta a nyakát.

-  Kívánlak. – nyögte azonnal, szófogadóan, arcát még mindig a falnak préselve.

-  Mit szeretnél, mit tegyek veled, Brian? – incselkedett, szerszámát a fenekének dörgölte egy pillanatra, majd hátrébb húzta a csípőjét.

-  Kérlek… – nyöszörögte.

-  Mire kérsz, Brian? – mosolygott gonoszkásan, és a férfi hasát átkarolva egyik kezével lejjebb tévedt. Az érintésére Brian remegve sóhajtott fel.

-  Kérlek… – egyre kétségbeesettebb volt a hangja.

A fiú eleresztette, Brian először azt hitte, hogy azért, hogy végre megadja neki, amire vágyik, de hosszú másodpercek teltek el, és nem érezte magán az érintését. Kinyitotta a szemeit, hátranézett, a fiú sehol sem volt. Szó nélkül otthagyta a falnak döntve. Brian nem tudta mire vélni a dolgot. Már kezdett volna pánikba esni, visszagondolt arra, ő mit tett vele, és hogy mennyire megérdemelné a bosszút, amikor a fiú végül előkerült egy tubussal és egy óvszerrel a kezében. Brian felsóhajtott, sietve az óvszer után nyúlt, és elhajította, mire a fiú rosszallón nézett rá. Tudta jól, hogy bolondságot csinál, de nem akarta, hogy bármi is legyen közöttük, érezni akarta, száz százalékosan.

-  Ne húzd az időt tovább… – kérlelte elfúló hangon.

Strify mögé lépett, és a testének simult, átkarolta a mellkasát, játékosan beleharapott a vállába, megcsókolta a nyakát.

-  Rossz vagy. – súgta a fülébe. Vajon miért bízik benne annyira, hogy ne akarja a gumit?

-  Meddig könyörögjek még? Élvezed, hogy szenvedni… – nyögte, de elakadt a szava, ahogy a fiú keze lüktető férfiasságához ért – Érezni akarlak. Kérlek…

Nem kellett több a fiúnak, vastagon bekente magát. Szükség is volt rá, mert az összes előkészület, amit tett, az a néhány nyelvmozdulat volt csupán. Óvatosan hatolt belé, tudta, hogy így akár nagyon kellemetlen is lehet az élmény. De Brian nem mutatta jelét annak, hogy kényelmetlenül érezné magát, annyira felizgatta már a szőke, hogy teljesen ellazultak az izmai. Pillanatokon belül ő sürgette gyorsabb mozdulatokra, percek kellettek csak, hogy önkívületben nyögjön a tapétába mélyesztve körmeit. Amikor a fiú meglátta, mit művel, lefogta a kezeit, lassított a tempón és a nyakába hajolt. Megcsókolta a füle mögötti részt, Brian nyöszörögve sóhajtott fel.

-  A tulaj ki fog nyírni, ha lehámozod a tapétát. – morogta a fülébe mosolyogva, aztán kihúzta magát a testéből.

Brian az üresség érzésére azonnal felnyögött.

-  Nem hámozom… figyelni… figyelni fogok rá… ne… – kezdett szabadkozni szakadozottan, aztán a fiú megragadta a derekát, és szembe fordította magával.

-  Fogd be. – mosolygott, magához húzta és vadul megcsókolta.

Újra erőszakosan a falnak préselte, Brian imádta érezni a testének súlyát, szorosan magához ölelte, és szenvedélyesen csókolt vissza. Strify elkezdte simogatni, egyre többször a combjaira tévedve, aztán egyszer csak megragadta, és felhúzta őket a derekára. Brian engedelmesen kulcsolta össze a lábait mögötte, a szőke pedig még erősebben nyomta a falhoz, hogy könnyebben a levegőben tarthassa. Újra beléhatolt, és most már úgy mozgott benne, hogy közben csókolni is tudta. Erre vágyott. A tapéta csak ürügy volt. Azt akarta, hogy így élvezzen el, hogy lássa, amikor elélvez. Az arcát, a spermáját amint a hasára lövell, minden rezdülését. Így akarta, és megkapta.

Nem telt bele sok idő, mire a fal mentén a szőnyegre lecsúszva tartotta Briant az ölében, és lehunyt szemmel, egymásba gabalyodott végtagokkal kapkodtak mindketten levegő után. Brian nyitotta ki először a szemeit, a fiú nyaka köré fonta karjait, mire ő is felnézett, és magához húzta egy forró csókra. A fiú csak mosolygott utána.

-  Azt hiszem, ránk férne egy zuhany. – nézett le magukra Brian.

Strify nevetve bólintott. Felállt és kézen fogta a férfit, bevezette a fürdőbe, és megnyitotta a csapot neki.

-  Hozok valamit inni, egy perc és itt vagyok. – azzal magára hagyta.

Két pohár narancslével tért vissza.

Brian csak állt a zuhany alatt, és hagyta, hogy áztassa a gőzölgő víz. Végignézett az átlátszó üvegen keresztül a férfi testén, egy pillanatra megállt, hogy ne csapjon zajt, és csak figyelte. Néhány perc múlva Brian kinyitotta a szemét, hogy kikukucskáljon a fülkéből, Strify pedig sietve nyújtotta felé a poharát. Mosolyogva kortyolt bele, aztán megvárta, hogy a fiú letegye a poharat a mosdó szélére, majd szó nélkül behúzta a víz alá maga mellé.

Hosszú ideig csókolóztak még a gőzben, aztán megmosdatták egymást, majd együtt mentek a konyhába valami vacsorát varázsolni maguknak. Brian csak állt a konyhapult mellett, a fiú egyik fürdőköntösében, jó kuktaként követte az instrukcióit, és eszébe sem jutott, hogy neki nem itt kellene lennie.

Megvacsoráztak, aztán amíg a fiú vállalta, hogy elmosogat, Briant beküldte a hálószobába, és bekapcsolta neki a tévét.

Kis idő múlva egy üveg borral és két pohárral a kezében jelent meg a háló ajtajában.

Brian nem vette észre rögtön, Strify látta rajta, hogy komoly dolgok járnak a fejében. Csak bámulta a plafont, néha összeráncolta a szemöldökét, vagy vékony vonallá préselődtek az ajkai. Nem szép dolgok jártak a fejében, azt biztosan tudta. Lassan odalépett mellé, felé nyújtotta a karját, és kisimított egy hajtincset az arcából.

-  Mi a baj? – súgta.

A férfi felé fordította a fejét, majd a paplanhuzat sarkát tekergetve megcsóválta a fejét. A fiú leült mellé az ágyra, hozzáhajolt, és megcsókolta az ajkait. Brian ránézett és gondterhelten sóhajtott.

-  Nem tudom mi lesz. Én nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy kiteregessek mindent. Soha egyetlen férfit sem csókoltam meg nyilvánosan azok közül, akikhez bármi közöm is volt… úgy értem, akikkel le is feküdtem. Az összes fotó, ami a biszexualitásomat bizonyítani hivatottan kering az interneten, valójában csak játék, egyikük sem járt soha az ágyamban.

-  Ó te ki szent… – mosolygott a fiú, miközben hagyta, hogy a férfi hajtincse kicsusszanjon az azzal játszogató két ujja közül.

-  Az nem mondtam. Csak óvatos. A magánéletemet, és annak szereplőit nem teregettem ki soha. Mindig megvédtem őket. Néhány ex-barátnőmről akad…

-  Ümm… lefordítom. – szólt közbe – Azért vagy nyugtalan, mert a „magánéleted szereplőjének” érzel, ééés olyasmit csináltál velem, amit még „ex-szereplőkkel” nem? Hm… – összeráncolta a homlokát – Valójában én ezt inkább hízelgőnek érzem. – nevetett fel, mire Brian mosolyogva a fejét csóválva elfordította a tekintetét a fiúról, Strify újra felé nyújtotta a kezét, és megérintette a vállát – Ne aggódj, én hozzá vagyok szokva a médiához. Kamaszkorom óta körülöttem lebzselnek. Azt megértem, ha egy nem közszereplőről van szó, azt megpróbálod megvédeni, de engem nem kell.

Brian egyrészről megkönnyebbült, másrészről viszont iszonyatos terhet érzett a vállain. Valójában ő csak beszélgetni jött, helyretenni a múlt dolgait. Ehelyett most itt fekszik egy puha ágyban, és egy gyönyörű srác épp a közös jövőjüket tervezi. Ami nem is lenne túl nagy gond, százszor előfordult már, hogy random fiúcskáknak az ágyában találta magát, akik az este végére már a jövőt tervezgették. Másnapra mind rájött, hogy rosszul tette. De az, hogy ellenkezés nélkül hagyta, hogy a világ is belelásson az ágyába… ilyen még nem történt. Ez most más volt. Ijesztő. Úgy érezte megfullad, és muszáj lenne menekülnie, amíg még tud. Ugyanakkor ott volt benne az érzés, hogy talán soha nem akart még ennyire maradni.

Nem. Gondolatban megrázta a fejét. Nem szabad fejest ugrania ebbe az egészbe. Talán még nem késő, a fotókat ki lehet magyarázni, mindent ki lehet.

-  Miért gondolod, hogy rólad van szó? Hogy téged akarlak megvédeni, és nem saját magamat? – hidegen csengett a hangja – Miből gondolod, hogy érdekel, mihez mennyire vagy hozzászokva? Miért hiszed, hogy nem én, az egoizmusom, a saját érzéseim vezérlik a döntéseimet, és hogy nem engem zavar, az hogy kiplakátoltad velünk a világhálót? – az utolsó szavakat már indulattal mondta ki.

A szőke arcáról egy pillanatra eltűnt a mosoly. De az állapot nem tartott tovább néhány másodpercnél, nyájasan oktatta ki a férfit.

-  Brian, nem én kerestelek meg, nem én voltam az, aki hagytam, szinte követeltem, hogy mindent megtegyen velem a srác, akit egyszer már ott hagytam sírva egy hotelben, és aki semmit nem jelent nekem. – az utolsó szavakat a lehető legironikusabban mondta ki.

A férfi egy pillanatra dühöt érzett. Hogy jön ez a pisis ahhoz, hogy így beszéljen vele? És hogy jön ahhoz, hogy ennyire igaza legyen? Aztán meglágyult az arckifejezése. Mintha skizofréniában szenvedne, úgy érezte magát, másodpercenként változtak a gondolatai, egyszerre húzta magához és tolta el a fiút. Halvány gőze sem volt arról, mit kellene tennie.

-  Nem mondtam, hogy semmit nem jelentesz. De ez az indítás… – Brian felsóhajtott, megrázta a fejét.

-  Indítás? – nevetett fel Strify – Több, mint egy év telt el azóta, hogy először együtt voltunk.

-  Az nem számít. – forgatta meg a szemeit a férfi, és elmosolyodott az emléken.

-  Ó, igazán? Rendben. Az csak egyszeri alkalom volt, csak egy kósza numera. Na és a tíz hónappal ezelőtti sem számít? Te hívtál fel, nem én. Te akartál az egyszeri alkalomból ki tudja hányszorit. Az sem számít? Amikor napokig nyüszítettem utánad, mint egy kiskutya? – felhúzott szemöldökökkel bámult haragosan Brian felé, de ő nem nézett rá. Nem tudott. Nem mert.

-  Az már számított… – suttogta meredten maga elé nézve a semmibe.

A fiú erre nem tudott mit válaszolni. Meglepte. Csak nyelt egy nagyot, és csöndben nézte a férfit.

Aztán Brian felkelt, és kiment a konyhába egy pohár vízért. Miután megitta, még percekig támaszkodott a pulton, és csak nézett mozdulatlanul, némán maga elé. A fiú végül kijött utána.

-  Ne vitázzunk, oké? – suttogta a hajába, miközben hátulról átölelte Briant – Csak gyere vissza, hadd élvezzem, amíg itt vagy… igyuk meg azt a bort...

Amíg itt vagy… Talán érti végre, hogy ez nem végleges… Brian szó nélkül fordult meg a karjaiban, nyaka köré fonta a karjait, és magához húzta egy forró csókra. Újra szeretkeztek, hosszan, és gyengéden. Szavak nélkül.

 
-----------------------------

És a napnak (drámának) még nincs vége... folyt.köv. 3. fejezettel ;)