Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2012. február 29., szerda

Don't wake me up

Ezt még akkor kezdtem el, amikor többször is hallottam Adamet beszélni a kölyökről. Félbehagytam, de most befejeztem, történet nem sok, de szerintem PWP-nek nem lett rossz... :)

Páros: Adam Lambert/Bill Kaulitz
Figyelmeztetés: slash, PWP, szigorúan NC-17
Megjegyzés: Adam’s POV


Már azt sem tudom biztosan, valóság volt-e. Talán csak egy álom. A legédesebb. Amiből aztán a legkegyetlenebb az ébredés.
Bárhogy is volt, még mindig érzem őt a vénáimban. Lényének egy darabja az örökkévalóságig kering majd az ereimben.
Még mindig előttem van, ahogy gyors léptekkel elsuhan mellettem és az óriási testőrök közül a szemei rám villannak. A pillanat töredéke elég volt ahhoz, hogy a gondolatai közé lássak, hogy a benne kavargó kusza és buja villanásokra ajkaim halványan elváljanak egymástól és szégyellősen süssem le a szemeim. Én, Adam Mitchel Lambert. Szégyellősen. A fogalom is abszurd.
Aztán alig néhány másodperccel később, amikor a padlót bámulva az élmény feldolgozásáért küzdött minden elgyengült porcikám, egy szikrát keltő érintés után, szemeim az ujjak tulajdonosára emelve ugyanabba a sötéten örvénylő pillantásba fúródtak.
Már rég beletörődtem, hogy sosem lehet az enyém, akár csak percekre sem, mindenkitől ezt hallottam időtlen idők óta, még csak szóba állni sem fog velem, soha. De amikor ott álltam, erőtlenné vált végtagokkal, bénultan, a világ lelassult. Csak ujjainak érintését érezve a bőrömön, darabokra hullott minden, amit addig elhittem a megszámlálhatatlan sok önjelölt szakértőnek.
Óráknak éreztem azt a néhány másodpercet, amíg érintése az enyém volt, ott, a zsúfolt teremben, ahol bárki láthatott minket. Nem szólt semmit, csak újra rám emelte fürkésző tekintetét, mélyen belém nézett, majd mintha alig észrevehetően mosolyra is rándult volna a szája szeglete, mielőtt sarkon fordult, és három testőre kíséretében egyetlen szó nélkül távozott.
Reszketve bámultam utána. Gyönyörű volt, lenyűgöző, előkelő, akár egy rég letűnt kor hercege, aki épp apja trónjának elfoglalására készül. Magabiztosan sietett a kijárat irányába, látszólag minél hamarabb akart szabadulni a fullasztó tömegtől. Egy pillanatra sem fordult vissza.
Zsibongó elmém képtelen volt feldolgozni, ami történt velem. Nem értettem. Csak levegő után küzdöttem, miközben színes kérdőjeleket hallucináltam távolodó alakja köré. Meg is szédültem egy másodpercre. Az utolsó pillanatban, épp mielőtt eltűnt volna a látókörömből, az egyik testőre hátra fordult, egyenesen a szemembe nézett. Csak egy futó pillantás volt, de nem kellett telepatikus képesség ahhoz, hogy megértsem. Kövessem őket.
Mire a felvonókhoz értem, már csak karcsú alakját láttam eltűnni a csukódó masszív rozsdamentes acélajtók mögött. Még csak rám sem pillantott. Össze voltam zavarodva. Újra. Vagy inkább, még mindig. Hogyan követhetném így?
Pillanatokon belül körém gyűltek a zsibongó emberek, máris legalább tizenöt idegen várt a következő és az azutáni liftre… köztük az Ő egyik testőre is! A másodperc töredékére a tüdőmbe szorult a levegő, majd a szomszédos liftajtó nyílására a testőr maga elé nyújtotta karját, hogy rám sem pillantva, semmitmondó udvariasságból maga elé engedjen. Nyolcan szálltunk be a liftbe. Mindenki nyomott egy gombot. Kivéve engem. Fogalmam sem volt, hogy én melyik emeletre tartok. Csak álltam az óriási testőr mögött szótlanul. Nyílt az ajtó, a két nő, akiknek csivitelése eddig betöltötte a teret, kiszállt, majd újra ránk záródott a súlyos fémkalitka. A következő állomásnál újabb három ember indult célja felé, majd a maradék egy is kiszállt mellőlünk. Amint ketten maradtunk, meg kellett volna könnyebbülnöm, de épp az ellenkezője történt, próbáltam a férfi tekintetét keresni a felvonó tükörszerűen csillogó, sima acél falában, de arcizma sem rezzent, kinyílt az ajtó, és kilépett anélkül, hogy akár csak hátranézett volna rám. Reflexből követtem. Tehettem volna mást?
A folyosó legvégéig botladoztam illő távolságban a férfi mögött, ahol aztán valamiféle rejtjeles kopogással határozottan bezörgetett egy ajtón. Ezzel sarkon fordult és visszaindult a lift irányába. Ledermedtem, megálltam a folyosó közepén, kérdőn ránéztem a mellettem elhaladó férfira, de ő még mindig jelét sem adta annak, hogy egyáltalán érzékeli a jelenlétemet. Mintha csak szellem lettem volna. Sosem éreztem még magam ennyire láthatatlannak.
Néhány percig lázasan kapkodtam tekintetem a kihalt folyosón a zárt keményfa ajtó és a folyosó másik végén fénylő liftajtó között. A zajos aulával ellentétben a szállodának ebben a részében olyan csend volt, hogy a fülemben hallottam vérem lüktetését. Vagy talán nem is a csend volt… lehet, hogy egy Beethoven koncert kellős közepén is csak a szívdobogásomat érzékeltem volna abban a helyzetben, ahogy csillapíthatatlanul a bordáimat püföli.
Súlyos percek teltek el így, az öntudatlanság és a tanácstalanság között vergődve, amikor arra kaptam fel a fejem, hogy az ajtónak – ami mint szent tárgy lebegett akkor ott előttem – zárja halk kattanással kinyílik, majd az ajtó, a néhány centis réstől eltekintve, behajtva marad. Lassan léptem oda, bizonytalanul emeltem fel a kezem, hogy belökjem az ajtót. A fényárban úszó folyosóhoz képest egy sötét szobát láttam csak, idő kellett ahhoz, hogy hozzászokjon a szemem a halvány fényhez, amit csupán egy fal felé fordított apró olvasólámpa szolgáltatott a sarokban. Akkor sem láttam senkit odabent, amikor már a bútorok körvonalait ki tudtam venni. Szépen berendezett, elegáns, mégis modern lakosztály volt. Üresen.
Hezitálva beljebb léptem, becsuktam az ajtót magam mögött, amikor észrevettem a kanapén heverő papírcetlit.
„Adj tizenöt percet. -B.”
Akár száztizenötöt is! Addigra talán úrrá tudok lenni a pánikon, ami azon nyomban rám tört, ahogy megnyikordult a lakosztály ajtaja. És hiába próbáltam elnyomni, most a kézírását olvasva ez csak hatványozódott.
Szórakozottan zsebre tettem a papírdarabkát.
Ahogy a szemem még inkább hozzászokott a halvány fényhez, ki tudtam venni egy halványan derengő csíkot az egyik ajtó alatt. Valószínűleg a fürdő ajtaja. Mögötte pedig tudtam, hogy a legszebb teremtmény, akit valaha láttam.
Álltam a szoba közepén azon töprengve, mit kellene tennem. Az árulkodó fénycsík irányába lépjek, vagy helyezzem magam kényelembe a kanapén? Biztosan nem azt várná tőlem, hogy a hálószobát felderítve ruhátlanul várjam a paplan tetején pózolva. Akad, akivel megtenném, de vele, itt és most biztosan nem lennék képes. Hiszen egyetlen pillantásába belepirultam, hogyan játszhatnám így a szemérmetlen csábítót?
Amikor lassan kinyílt a fürdőszoba ajtaja, én még mindig ott álltam, egy tapodtat sem mozdulva.
Ahogy hátulról megvilágították a fürdő lámpái, és alakja kirajzolódott, úgy festett az erős fényből a sötétbe lépve, akár egy angyal, akit ragyogó aura vesz körül. Hunyorogtam, s mikor odaért hozzám, és épp szóra nyílt volna a szám, csak egy halk sóhaj tudott kiszabadulni a torkomból, mutatóujját az ajkaimra tette, és lassan megingatta a fejét. Megértettem, nem akarja, hogy beszéljek. Pedig annyira szívesen elmondtam volna neki, milyen lélegzetelállítóan gyönyörű így, lemeztelenítve, minden cicoma nélkül, nedvesen hátrafésült hajjal. De biztosan hallotta már ezt ezerszer, nincs szüksége rá, hogy még egyszer hallja.
Ám nem is tudtam volna elmondani, ugyanis másodpercekkel később, hogy ajkaimon éreztem nyirkos ujjbegyét, fürdőköpenybe burkolt testével testemnek simult, nyakam köré fonta kecses, hosszú karjait, és a számra tapasztotta bársonyos, telt ajkait. Karjaim önkéntelenül kúsztak dereka köré, ujjaim elmerültek a lágy vajszínű szövetben. A fejemben üvöltött, sikított valami az elviselhetetlen fájdalomhoz hasonló érzéstől, amit a csókja okozott. Puha volt és légies. Amint az ajkaimhoz érintette ajkait, máris halványan szétnyitotta őket, mégsem volt szemérmetlen, elsőre inkább szűzies volt. Engedelmesen csókoltam vissza, gyengéden, nem követelőzőn, ő pedig a tarkóm cirógatta szelíden. Az egész hihetetlenebb volt, mint bármelyik könyvlap a legszebb tündérmeséből, éreztem, hogy megrogynak a térdeim, a lazán dereka köré font karjaimat szorosabbra fontam, magamhoz szorítottam karcsú testét. Ekkor kért forró, simogató nyelvének bebocsátást, én pedig hezitálás nélkül megadtam neki.
Kínzó csókjától a lábaimat egyre erőtlenebbnek éreztem, az egész testemet gyengének, így csak örülni tudtam, amikor megéreztem, hogy gyengéden a mögöttünk álló kanapé irányába taszít. Örömtáncot jártak az izmok a lábaimban, amikor térdhajlatom a párnázott bútornak ütközött. Végre feladhatták a küzdelmet, nem kellett tovább tartaniuk elgyengült testem súlyát. Rongybabaként zuhantam a kanapéra.
Azt vártam ő majd követ és fölém hajol, vagy esetleg az ölembe ül, hogy folytathassuk azt az észveszejtő csókot, ami abbamaradt. De nem tette.
Csak néztem fel rá megigézve.
Lábaimat egy leheletnyit széjjelebb tolta, hogy közelebb tudjon lépni hozzám közöttük, de felegyenesedve állt előttem némán, nem hajolt hozzám.
Úgy éreztem nem kapok levegőt, hogy most, hogy már megéreztem milyen az ő tüdejéből kiáramló levegőt a tüdőmbe szívni, más már soha többé nem is fog kelleni. Mint a legkeményebb drog. Az első pillanatban függővé válsz tőle.
Szétnyitotta az inget a mellkasomon, és lassan végigsimított a feltárt meztelen bőrfelületen, szemeimmel megbabonázva követtem tenyerének nyomát. Ujjai közé fogta az állam, és gyengéden irányított, hogy emeljem fel a fejemet, ránéztem, ő pedig lehajolva egy futó csókot lehelt vágytól reszkető ajkaimra, miközben körmeivel váratlanul durván végigszántott épp ugyanazon az úton, ahol másodpercekkel előtte tenyerével simított. Halk sikoly tört fel torkomból a meglepetésszerűen jött hirtelen fájdalomtól, de végül nyögésbe fulladt. A gyönyör sokkal erősebben nyilallt belém, mint a kín. A combjaim közt éreztem, hogy óriásit dobbant a szívem, az őrült lüktetés egy pillanatra még elviselhetetlenebbé vált.
Akartam, hogy másnapra is megmaradjon belőle valami, hogy a tükör előtt állva majd fognyomait vizsgálva újra elmémbe szökjön a kép buja ajkairól, ahogy a húsomra tapadnak, vagy a bőrömön vöröslő karmolásain végighúzva ujjaim az ő érintését idézhessem vissza. Az sem érdekelt volna, ha a vérem is kicsordul, bármit tehetett volna akkor ott velem, semmire nem mondtam volna nemet.
Lassan megoldotta a csomót a köpenyén, vadul hullámzó mellkassal figyeltem minden mozdulatát. Kiengedte hosszú ujjai közül a derékpánt két végét, a mellkasán széjjelebb nyílt az anyag, felfedve feszes mellizmainak középső részét, aztán csak állt tovább előttem, nem mozdult. Nem tudtam, megérinthetem-e. Végül felemeltem egyik kezemet, szüntelenül figyelve a szemeit. Jóváhagyást láttam bennük. Ujjaim közé fogtam a puha vajszínű anyag széleit, és lassan széthúztam rajta. Beleborzongtam a látványba, ahogy a finom vonalak látványát fokozatosan befogadta az elmém. Nem kellettek a szemeim, hogy tudjam, felizgatta őt is a csókunk, éreztem már előtte a testéhez simulva is, de mégis, látni, annyira őrjítő volt!
Képtelen voltam ellenállni a vágynak, ami az ajkaimat a csípőjétől egészen a hónaljáig húzódó cirkalmas betűk felé húzta. Éreznem kellett a nyelvemen a tetoválás apró hegeit, a teste melegét, a meztelen bőrének ízét.
Félredöntött fejjel nézett le rám, és egy percre hagyta, hogy azt tegyem, amit szeretnék, végigsimítottam bal kezemmel az oldalán, derekáig kúszott a tenyerem, be, hátra, a puha anyag alá, ujjam az iker gödröcskék egyikébe süppedt, míg a másik oldalon lassan közelítettem a hasához, arcomat az illatát mélyen beszívva feszes hasfalához dörgöltem, aztán lassan, bátortalanul csókolni kezdtem. Éreztem, hogy az izmai megremegnek az ajkaim alatt. Imádtam, hogy nem akarta elrejteni, mennyire élvezi az érintésem, lehunyta szemeit, hátrahajtotta a fejét, és halkan felsóhajtott. Amikor már elég merészséget éreztem ahhoz, hogy megízleljem festett bőrét, végigfuttattam nyelvemet az idegen szavak betűin.
Annyira mámorító volt bőrének íze, hogy nehezemre esett, nem túlzott erővel belekóstolni. Néhány másodpercig engedte, hogy mint a legtisztább vértől megrészegedett vámpír, telhetetlenül szívjam ajkaim közé finom bőrét, aztán belemarkolt a hajamba, egy pillanatra a helyzetet uralva hasához szorította a fejem, majd elhúzott magától.
Káprázatos volt, ahogy a bőre nedvesen csillogott a halvány fényben, és ahogy egyértelműen csak még inkább felizgatta az, hogy képes vagyok engedelmesen az ő játékát játszani.
Lehajolt hozzám, mindkét kezével beletúrt a hajamba, erővel magához húzott, és úgy csókolt meg, hogy éreztem, ha ennek vége, nem fogok tudni ép ésszel kilábalni a függőségből, amit egyetlen pillanat alatt okozott.
Kicsatolta az övem és egy mozdulattal kihúzta a helyéből. Majd felegyenesedett, a nadrágomra pillantott, azután pedig jelentőségteljesen a szemeimbe nézett. Nem kellett mondania, hogy tudjam, arra utasít, hogy váljak meg a ruháimtól.
Felálltam, és kibújtam a nadrágomból. Egy boxer és egy nyitott ing maradt rajtam, leplezhetetlen volt az izgalmam. Nem mintha egy pillanatra is eszembe jutott volna leplezni, mennyire kívánom.
Miután a boxeremre pillantott, visszaemelte tekintetét az arcomra, félreérthetetlen vággyal a szemeiben lépett közel hozzám, a derékszíjamat átlódította a fejem felett, és a két végét meghúzva, a tarkómra tapadt bőrrel magához kényszerített. Nem érintettem meg, csak álltam felegyenesedve vele szemben, ahogyan ő is. Csak a bőrszíj által irányított, még közelebb húzott, hajszálnyira volt már arcom az arcától, a mellkasom már az övét érte, éreztem ahogy az égnek meredő meztelen vesszője az alsónadrágomat súrolja, felnyögtem, de hamar belém fojtotta a kéj hangjait, mert másodperceken belül a számra tapadt újra csábító ajkaival. Csak néhány pillanatig csókolt, de olyan mélyen és alaposan, hogy éreztem, ha így folytatódik az éjjel, rám nem jellemző módon, nem biztos, hogy ki fogom tudni elégíteni őt. Egy pillanatra átsuhant rajtam egy ismeretlen érzés, zavarban éreztem magam, amiért olyasmit tesz velem, amit senki más. Úgy uralja a testem, mint még senki.
Ahogy elvált az ajkaimtól, azt vártam volna, hogy leereszti végre az övet a nyakamból, de nem tette. Annál fogva vezetett a szomszédos helyiségbe, mintha csak póráz lett volna.
Amint az óriási ágya mellé értünk, lehúzta rólam az inget, a meztelen mellkasomra tette forró tenyerét, és egy erőset taszított rajtam. Egy szemvillanás alatt kiterülve találtam magam, hanyatt vágódva a puha ágyneműn. Négykézláb fölém kúszott, még mindig a derékszíjjal a kezében, meg akartam érinteni, de megragadta a csuklóimat, a fejem fölé kényszerítette, és gondosan az ágyrácshoz rögzítette őket. Nyögve vettem tudomásul, hogy az elkövetkezendő hosszabb-rövidebb időben bizony nem érinthetem meg a fölöttem nyújtózó káprázatos formákat.
Lejjebb kúszott kiszolgáltatott testemen, a combjaim két oldalához térdelt, kezeivel végigsimított a karomon, a hónaljamon át, elidőzve mellkasomon és a hasamon. Élvezettel nyalt végig ajkain, amikor kezei ugyan nem, de tekintete lejjebb tévedt, a szabályos sátorformára vált alsóm irányába. Azután ledobta végre a köntöst magáról, anyaszült meztelenül magasodott fölém. Úgy vártam, hogy megtegye, amikor még egymás mellett álltunk! Hogy csak egy aprócska futó pillantást vethessek fenekének tökéletes gömbjeire. Mert tudtam, hogy azok. Tökéletesek. Mint ahogyan minden porcikája az.
Egyre gyorsuló ütemben vettem a levegőt, nem tudtam mi fog következni, nem tudtam mit szándékozik tenni velem. Minden kapcsolatomban mindig is a domináns szerepet töltöttem be a szexben, csak nagyon-nagyon ritkán átengedve a partneremnek a stafétát. Ő ezt persze nem tudhatta, csak reméltem, hogy érzi, vagy ha nem, legalább szavak nélkül valahogyan megtudakolja. Bár ott, abban a pillanatban, annyira kívántam, hogy akár át is engedtem volna neki a megszokott szerepemet, ha ő úgy szerette volna. Sőt, ha őszintének kell lennem, gyakorlatilag ahogy beléptem az ajtón, már az első pillanatban meg is tettem.
Négykézlábra ereszkedett fölöttem, és gyengéden megcsókolt. Beleremegtem, le kellett hunyjam a szemem. Tudtam, hogy nem lesz hosszú csók, csak a kezdete valaminek, amire már ha csak gondoltam is, nehéz volt visszafojtanom a nyögéseim. Ajkaim simogatását hamar a nyakamon folytatta, aztán pedig a torkomra kulcsolva hosszú ujjait, a kulcscsontomat és a mellkasomat kóstolta. Hangosan nyögtem, egyre erősebben szorította ujjaival a nyakamat. Ezzel, hogy ő irányította még azt is, hogy mikor vehetek levegőt, csak még jobban felizgatott. Végül lecsusszant a keze a nyakamról, néhány másodpercig friss levegőért küzdöttem, ő pedig éles körmeivel újra végigszántva a mellkasomon, a combjaim között a matracra térdelt, a sarkaira ülve tovább karmolta a hasamat.
Lehajolt lüktető szerszámom felett, és a textilhez dörgölte az orrát. Majdnem felsikoltottam a jelentéktelennek tűnő érintés intenzitásától. Hátravetettem a fejem és hosszan felnyögtem, ő pedig az anyaggal együtt a szájába vette férfiasságom csúcsát, éreztem ahogy az anyagon keresztül a nyelvét átszúró fémékszerrel masszírozza. De nagyon, nagyon útban volt az a vékony pamutréteg!
Megrántottam a megkötözött kezeimet, kétségbeesetten akartam már beletúrni a hajába, de hiába, a bőrszíj nem engedett. Percekig kínzott így, már sikoltani akartam, könyörögni, hogy húzza végre le rólam a boxert, de nem tettem, tudtam, hogy egyetlen szót sem szólhatok, azzal megsérteném a szabályait. Így megkötözött kezekkel jelezni sem tudtam. Csapdában voltam. De panaszkodni nem volt okom, jól tudtam, hogy megéri majd, amikor önként vállaltam, hogy az éjszakára a játékszere leszek.
Néhány gyötrelmesen hosszú perc után felegyenesedett, végigsimított a felsőtestemen, ujjainak hegyét a remekművét csodálva végighúzta a vörös csíkokon, amiket nem sokkal előtte a körmeivel hagyott, egy-egy erőteljesebben kidomborodó sötétebb vonalon váratlanul végig is nyalt, amire ívbe feszült a hátam.
Mikor ujjaival az alsóm szegélyéhez ért, az anyag alá kúszott velük, majd kínzó lassúsággal megszabadított az utolsó fájdalmasan útban lévő ruhadarabtól is. Libabőr kúszott a testemre, ahogy lüktető férfiasságomon megéreztem a hűs szabad levegőt. Néhány másodpercig csak mély sóhajok közt bámult az ágyékomra, nem próbálta leplezni, mennyire tetszik neki a látvány.
Felsikkantottam, ahogy váratlanul végignyalt vesszőm alsó részén a tövétől egyenesen a vágatig. Az ott csillogó nedves cseppeket nyelve hegyével összegyűjtötte, majd feljebb kúszva kifeszített testemen, négykézláb fölém térdelve lehajolt hozzám, és az édes-sós cseppeket gondosan elkente alsó ajkamon. Mélyen a szemembe nézett, azután megcsókolt. Éreztem a saját ízemet, ahogy tüzes kis nyelve csaknem a torkomig hatolt. Úgy csókolt, mint akinek az élete múlik rajta, akár egy hurrikán.
Lejjebb ereszkedett a csók közben, a mellkasa már az enyémet érte, amikor a fenekét is lejjebb engedte, a szívem már vágtatott, neki is éreznie kellett a saját bordáin, ahogy megvadult szívem át akarta törni a kalitkáját. Lüktető szerszámom tökéletesen illeszkedett fenekének vágatába, a csók közben lassan, ütemesen ringatta csípőjét, én pedig a legérzékenyebb testrészemet érő kínzó súrlódástól már azt sem tudtam hol vagyok, amikor éreztem, hogy a karjaimon végigsimítva a fejem fölé nyúl. Egy percre megfogtam a kezét, legalább ennyire hadd érintsem meg. Ujjaimmal a tenyerét cirógattam, aztán összefontam ujjainkat, és megszorítottam a kezeit.
Lefejtette ujjaimat az övéiről, és valahogyan ködös elmémmel rájöttem, hogy valójában nem a kezeim, hanem a derékszíj után nyúlt. Kiszabadította a csuklóimat, én pedig végtelenül hálás voltam érte, épp meg akartam végre érinteni buja testét, amikor felegyenesedett felettem, még intenzívebben nyomta hátsóját feszülő szerszámomhoz és mindentudóan rám mosolygott.
Ha akartam sem tudtam volna elnyomni a feltörő éles sikolyt, amikor néhány ujjának segítségével egy határozott mozdulattal magába vezetett. „Várj…” kiáltottam levegő után küzdve és a csípőire szorítottam kezeim, ám ő azonnal a számra rátapasztotta tenyerét, nem engedte, hogy beszéljek. De azt hagyta, hogy minden erőmmel szorítsam, akár napokra otthagyjam ujjaim nyomát érzékeny bőrén, és az érzékeimmel küszködve megpróbáljam egy ideig mozdulatlanul tartani a testét. Azonnal eléveztem volna, ha nem teszem. Annyira váratlan volt az, ahogy egyetlen könnyed mozdulattal a testébe csúszott lüktető férfiasságom, hogy rendkívüli erőfeszítésbe telt valamelyest lecsillapítani magam. Forró volt, sikamlós, és szűk, de nem olyan szűk, amilyennek mindenféle előkészület nélkül lennie kellett volna. Ő ezt már abban a pillanatban eltervezte, amikor egymásra néztünk, és az alatt az alig több mint húsz perc alatt, amit valószínűleg a fürdőszobában töltött, megtett mindent annak érdekében, hogy majd amikor kilép a szobába, könnyedén az őrületbe kergessen.
A terve minden apró részlete bevált. Tébolyig hajszolt, nem volt már a kezemben a testem felett egy cseppnyi kontroll sem, minden mozdulatot ő uralt.
Percek kellettek csak, és nem volt visszaút, éreztem, hogy ki fog törni belőlem az orgazmus, bármit is teszek. Már nem segített volna, ha csípőjét szorítva mozdulatlanul próbálom tartani, nem csillapított volna, hogy forró, selymes bőrét érzem ujjaim alatt. Figyelmeztettem őt, de nem érdekelte, csak még hevesebben vonaglott az ölemben, számba tolta hüvelykujját, engedelmesen zártam rá ajkaimat, hangosan, hátravetett fejjel nyögött, amikor remegve a testébe élveztem. Ő nem jött velem, amikor meg akartam érinteni ott, azonnal ellökte magától a kezemet.
Lihegve hajolt előre, ahogy lassított a tempón, kihúzta a számból az ujját, és nyelvével váltotta fel. Szenvedélyesen csókolt, én pedig ahol értem, csak simogattam, végre, bár már káprázott a szemem a kíntól, ahogy érzékeny szerszámom körül néha a kéjtől összerándultak az izmai.
Aztán váratlanul felemelte a fenekét, kicsúsztatott a testéből, félig ernyedt vesszőm a hasamra fekve lüktetett tovább elhanyagoltan. Nemtetszésemet kinyilvánítva nyöszörögtem, de újra a számra tapasztotta a száját négykézláb felettem tartva magát. Majd váratlanul térdre emelkedett, feljebb kúszott, férfiasságának tövét megmarkolta, és a nedvességet ajkaimra kenve, keményen az arcomhoz tolta. Lehunytam a szemem, felnyögtem, és engedelmesen nyitottam ki a számat. Felemeltem a kezeimet mögötte, és két kézzel a fenekébe markoltam, ahogy mohón magamba szívtam forró húsát.
Éreztem, ahogy a combjai tövénél egy vékony csíkban a spermám csörgedezik lefelé. Mámorító volt, hogy mennyire korlátok nélkül adta magát nekem. Kiengedtem a számból a már végletekig feszült szerszámát, nem akartam még hogy elélvezzen, akartam egy kicsit én is uralni őt. Persze csak ha hagyja. És hagyta, a golyóit kezdtem szopogatni, majd alájuk furakodtam nyelvemmel, és a bejáratához egyre közelebb nyaltam lelkesen, felitatva nedvemből azt a keveset, ami utat talált magának kifelé forró testéből. Erre megőrült, többször felsikoltott, és olyan erővel húzta arcomat a combjai közé, hogy már nem kaptam levegőt, szinte kiabálva nyögött felettem. Imádtam, hogy ilyen érzékeny. Becsusszantottam nyelvemet, át a ritmusosan összehúzódó izomgyűrűn, a torkából már olyan hangok törtek elő, hogy én is beleremegtem, vesszőm felemelkedett a hasamról, újra úgy lüktetett, mintha nem kapta volna meg csupán percekkel ezelőtt az áhított kielégülést. Aztán egyszer csak ellökött magától, nyögve felsóhajtott, és lemászott rólam.
Megfordult. Megcsodálhattam végre gyönyörű hátsóját. A látványtól mozdulni sem tudtam, hosszú másodpercek kellettek, mire rájöttem, hogy az, hogy négykézláb térdel az orrom előtt, és közben a válla fölött visszanéz rám, mit jelent. Feltérdeltem a matracra, továbbra is csak csodáltam a hibátlan fenekét, mögé helyezkedtem, és mindkét kezemmel megérintettem a formás gömböcskéket. Felsóhajtott, lehajtotta a fejét, és hátrébb tolta a fenekét, bele az érintésembe. Rövid ideig masszíroztam, aztán gondoltam egyet, és lehajoltam. Nyelvemet gondolkodás nélkül fúrtam át az izomgyűrűkön, ő pedig felsikoltott. Néhányszor végignyaltam a gömbök közti vágaton, ő folyamatosan remegett, aztán minden átmenet nélkül újra beléhatoltam. Olyan könnyedén és olyan élvezettel fogadta magába méretes szerszámom minden centiméterét, mint senki. A hátára hajoltam, és átöleltem a mellkasát, a füle mögött csókoltam, aztán felemeltem térdre, hogy ne a kezein támaszkodjon, hanem simuljon hozzám. Végig öleltem, csókoltam a nyakát és a vállait. Amikor már biztosan tudtam, hogy pillanatokon belül újra el fogok élvezni, akkor újra próbálkoztam, hátha most már meg fogja engedni, hogy hozzáérjek. És hagyta. Ujjaimat kőkemény férfiassága köré fontam, és kínzó lassúsággal elkezdtem mozgatni rajta a kezemet. Folyamatosan nyöszörgött, a kétségbeesett zokogáshoz hasonló hangokat adott, gyorsítottam a tempón, próbáltam úgy alakítani, hogy élvezzen végre el, előttem. Lüktetve rándultak össze az izmai körülöttem többször is, már csillagokat láttam, de még mindig csak őrülten feszült a veszője a markomban. Nem bírtam tovább, elélveztem, és amikor a fülébe nyögtem, abban a pillanatban éreztem a várt melegséget végigfolyni a kezemen. Sikítva préselte a hátát a mellkasomnak, az egyik karját hátravetette, és a nyakam köré fonta, úgy húzta a nyakához az arcomat, én pedig még mindig az extázistól nyögve a fogaim közé szívtam a bőrét. Lihegve estünk össze. Még percekig simogattam nyirkos testét, magamhoz öleltem, ő pedig mozdulatlanul tűrte. Azután már másra nem emlékszem. Úgy aludtam el mellette, mint aki elájult.

Egyedül ébredtem. Körbenézve azt a szobát láttam, ami az éjjel otthont adott féktelen vágyaimnak, azonban semmi nem utalt arra, hogy a lakosztályban raktam kívül más is éjszakázott volna. Makulátlan volt minden, a dolgok precízen a helyükön. Azonnal eszembe jutott, hogy az egész csak egy álom volt, de amint megmozdultam, belém nyilallt az érzés, hogy ha nem is minden úgy, ahogy még most is élénken él az elmémben, de valaminek történnie kellett, mert a végletekig elhasználtnak éreztem magam. Édesen kimerültnek. Talán alkoholfelhőbe burkolózva egy ismeretlent hoztam fel ide az éjjel, aki egy kicsikét hasonlított arra a nagybetűs Tökéletességre, aki tegnap este a hallban futva rám pillantott. Talán. Több az esély rá, mint arra, hogy éppen Bill Kaulitz volt az, aki úgy kihasznált, ahogyan arra időtlen idők óta vágyom.
Felöltözök, és körbenézek még egyszer a lakosztályban. Örökre emlékezni fogok a fal felé fordított kicsiny olvasólámpára, a csukott fürdőajtó alól kiszűrődő halvány fényre, a párnás kanapéra, az ágymatrac halk hangjaira, az ágy támlájának rácsára. Minden pillanatra, amit ideálmodtam.
Felteszem a napszemüvegem, és kisétálok az álomból.
Az utcán taxi után intek. Miután beszállok, a zsebembe csúsztatom a kezem, ujjaim egy gyűrött papírdarabot tapintanak. Lassan előhúzom és ránézek. Az ő kézírása. Mosoly terül el az arcomon. Valóság volt.
Vagy talán még mindig álmodom.

8 megjegyzés:

  1. Ahhoz képest, hogy Adam nem a "zsánerem", nagyon tetszett. :D Az különösen jó volt, hogy nem tetted Adam szájába folyton Bill nevét, ettől is csak hitelesebb és bensőségesebb lett az egész. <3 Apróságnak tűnik, de engem zavart volna, ha állandóan emlegette volna a nevét, így viszont tökéletes volt. :$ Köszi. ^^

    VálaszTörlés
  2. ez nagyon szép lett :) (ha egyáltalán ebben a témában lehet használni ezt a jelzőt..)
    alapvetően nekem sem "zsánerem" adam, de a viselkedését, az eredendő dominanciáját nagyon csípem. viszont mivel a kismacsba is nemkicsi szorult belőle szerintem, nagyon jól összeraktad, hogy nem egy alázatos kiscicc lett belőle adam mellett ;)

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy tetszik nektek. Köszönöm! :)
    Igen, egyértelmű, hogy az elejétől a végéig kiről van szó, így felesleges a szájába adni a nevét. :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Most találtam csak rá a blogodra, mikor Adam-Bill fanficeket kerestem, és elolvastam, és azóta az írásaidat böngészem :D (Csak gondoltam, stílszerűen ahhoz írok neked, amelyiket először olvastam, mert miért ne?) Nagyon kevés olyan embert ismerek, akik azokról írnak, akikről te, és már mióta hajkurászok pár jó fanfictiont hiába! Szóval nagyon örültem, hogy megtaláltalak, és ha nem bánod, szeretnélek megismerni, vegyél fel msn-re vagy írj egy e-mailt, ha tetszik az ötlet: tatsu.bass.sama@gmail.com

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hűha, nagyon köszi! :) Pár napig még nulla szabadidőm, de dobok majd e-mailt, ha lesz kicsit több időm ezeknél az egysoroknál, ígérem!

      Törlés
    2. Mellesleg, ha találsz jó Adam/Bill írást, megoszthatnád a linkjét, szívesen venném ;) (+szerintem az idejárogatók is...)

      Törlés
    3. Rendben, várom majd a mailt, és persze, ha találok valamit, mindenképp szólok róla :) Én is szoktam írni, de velük még nemigen próbálkoztam, talán majd ha lesz egy kis időm, mert egy ideje már gondolkozom velük valamin :)

      Törlés
    4. Adj egy linket a kedvenc saját sztoridhoz, elolvasom! :)

      Törlés