Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2012. február 27., hétfő

Kölyök (?) - Missing scenes


Kimaradt jelenetek
Nos ugyebár a "Kölyök(?)" sztori Brian szemszögéből volt megírva, így bőven akad olyan jelenet, ami nem közvetlenül vele történt, így kimaradt a történetből. Íme néhány, remélem örültök majd a kis apróságoknak :)

DAY 1
délután

Miután Tomnak a felbukkanó régi ismerős láttán érzett sokkon némileg felülkerekedve, sikerült végre betuszkolnia az öccsét az ajtón, azonnal kérdőre is vonta, miért viselkedik így azzal a férfival, aki évekkel ezelőtt padlóra küldte.
-  Nem viháncolnod kéne vele, Bill, hanem inkább jól felpofoznod! Úristen, úgy néztél ki, mint aki a történtek után még akar valamit tőle… - nézett rá elképedve.
-  Tudod, hogy akkor akartam. Tudod, hogy én egyáltalán nem úgy láttam a dolgokat, ahogy te. – felelte Bill komolyan, Tom arcába bámulva, egy kicsit talán a bátyja bűntudatára játszva, amiért mindig is ellenezte, hogy bármi köze is legyen a férfihoz, amiért nem hagyta meg neki a döntést – De már nem akarom. – vonta meg a vállát egykedvűen, és ajkai lenéző fintort formáltak.
Tom fájdalmas arccal nézett az öccsére, nem tudta, hihet-e neki. Eszébe jutott minden egyes szó, amit Bill négy évvel ezelőtt, csak hetekkel a történtek után mesélt neki a férfiról, megesketve őt, hogy soha senkinek nem mondja el a részleteket. Nem akarta úgy látni még egyszer a testvérét. Gyengének, összetörtnek és reménytelennek. Az évek alatt persze megkeményedett, sokat változott, valójában annyira már nem féltette, de nem tudott mit tenni, meglátta a férfit, és eszébe jutott a múlt. Amíg ő csak némán rázta a fejét, a fiatalabb elmosolyodott és hozzálépet.
Ne aggódj annyira értem, Tomi… – a dereka köré fonta karjait, és orrát a bátyja arcához dörgölte – Nagy fiú vagyok, tudok magamra vigyázni. – adott egy kedves puszit neki – Nem vagyok már az a naiv kisgyerek.
-  Tudom. – motyogta Tom, és próbálta el is hinni, amit mond – De nem tetszett, ahogy ránéztél.
-  Már rég nem vagyok szerelmes belé. Csak játszom vele egy kicsit. Tudod, mint a többivel. Hm? Egy kis szórakozás nem árthat. Még abban sem vagyok biztos, hogy lefektetem. Talán csak elhitetem vele… – pimaszul elmosolyodik – Vagy talán megteszem. Keményen. Hadd érezzen napokig. Aztán pedig levegőnek nézem. – vonta meg újra a vállát.
Tom lemondón bólintott, próbált hinni, minden erejével, az utolsó mondatai nagyon az „új Bill” szájából valók voltak, nem pedig a „kisfiú Bill” szájából. De minden erőfeszítése ellenére, nehezére esett. Az egyetlen ember, akitől mindig is tartott, hogy felbukkan, ott volt. Sokkal közelebb, mint kellene, és sokkal hosszabb időre, mint kellene.
Ráerőszakolta az agyát, hogy őszintén higgye, hogy Bill tényleg csak vissza akar vágni neki. Mert megérdemelné. Ennek ellenére nem tudta legyűrni azokat a gondolatokat, hogy az ilyesmi könnyen fordítva is elsülhet. Tudta jól, felnőttek mindketten, nem mondhatja meg az öccsének, mit csináljon, csak azért, mert félti. Ennél többet nem tehetett, mint amennyit most tett.
Érezte, hogy ha ezek után Briannel próbálna meg beszélni, hogy tartsa magát távol az öccsétől, az csak olaj lenne a tűzre, csak a karjaiba lökné vele. Legjobbnak azt ítélte, ha hagyja az öccsét, hogy tegye, amit jónak lát, ő pedig távol tartja magát Molko-tól. Úgysem bír ránézni sem. Ha véletlenül párbeszédre kerülne a sor közöttük, nem biztos abban, hogy nem az ökle mondaná ki a végszót. Ami aztán ahhoz a verzióhoz vezetne, amit nagyon nem szeretne: hogy Bill megsajnálja azt a patkányt.



DAY 4
délután

Steve épp fogat mosott a késői ebédre rendelt hagymás steak után, amikor Bill lépett be a mosdó ajtaján. Odapillantott, habzó szájjal biccentett neki egyet, mire a magas fiú szélesen elvigyorodott.
-  Hello kettes számú, melleslegdögösségszempontjábólegyesszámú Steve. – köszönt szemtelenül magabiztosan, és ahogy elsétált a mosdó fölé görnyedő szőke mögött a hátsó csap irányába, leplezetlenül rápillantott a fenekére és tovább mosolyogva elismerőn felhúzta az egyik szemöldökét.
A dobos elvörösödött, gyorsan a víz alá dugta az arcát. Próbált addig szöszmötölni az öblögetéssel, amíg Bill elintézi a dolgát, és eltűnik. De nem vált be a terve, Bill ráérősen nézegette magát a tükörben, ujjaival a leheletnyit elkenődött sminkjét igazítgatva. Nem azért érezte kellemetlenül magát, mert egy meleg srác megbámulta, ahhoz hozzá volt szokva. Ahhoz nem volt hozzászokva, hogy egy meleg srác hatással legyen rá.  
-  Hogy vagy? – kérdezte végül félvállról az énekes, még mindig a tükörbe bámulva, amikor a szőke megtörölte végre az arcát.
-  J-j-jól… – dadogta Steve – Köszi.
-  Milyen Briannel dolgozni? Fárasztó lehet. – nevetett fel cinikusan.
-  Nem. – vágta rá azonnal, kicsit meglepve vele Billt – Szeretek vele dolgozni. Nagyon jó abban, amit csinál.
Micsoda rajongás… gondolta Bill, majd váratlanul a szőke felé fordult, és egy lépéssel közvetlen mellette termett.
-  Letérdelsz neki? – búgta csupán centikre a fülétől, a legérzékibb hangján.
-  Mi? – nyüsszögte a dobos, keresztbeálló szemekkel, rémülten nézve az előtte magasodó fiút.
Nem értette a kérdést. Illetve úgy gondolta, hogy ahogyan érti, a fiú biztosan nem úgy gondolta. Milyen kis naiv.
Bill egy fejjel volt magasabb Steve-nél, a srác tipikusan az a kategória volt neki, akikre bukott, akikkel évek óta töltötte a szabadidejét: kicsi, helyes, nem túl okos, ártatlan, naiv és engedelmes.
Lenézett a fiúra, és annak nem kis meglepetésére hirtelen a hajába túrt, a másodperc töredéke alatt pedig már arra eszmélt a kis szőke, hogy a magasabb szép ívű szája mohón az övére tapad. Beleremegett, nem az undortól, de nem is a vágytól, egyszerűen csak a váratlanságtól, a meglepettségtől. Teljesen lebénult, nem tudta, mit kezdjen a helyzettel, csak hagyta, hogy történjenek a dolgok. Nem ellenkezett, de nem is csókolt vissza, csak dermedten feszült minden izma Bill karjaiban. Azután egyszerre vége lett az egésznek, mintha csak elvágták volna. Bill hátra lépett tőle, és lazán zsebre tette a kezeit.
-  Szóval nem. Szegény Brian…
Felnevetett, és vissza sem nézve ráérősen kisétált az ajtón, Steve pedig továbbra is csak dermedt mozdulatlanságban állt még ott másodpercekig. Aztán lassan újra a tükör felé fordult, belenézett, még mindig tátott szájjal, a történteket feldolgozni képtelenül, és megrázta a fejét. Megmosta újra az arcát, és visszaindult a stúdióba.
-  Mi van kölyök, szörnyecskéket láttál a vécében? – nevetett rá Stef, amikor holtsápadtan belépett az ajtón.
Nem gondolkodott, azonnal félrehívta Stefant, és elmesélte neki, mi történt.
-  Ezt Briannek inkább ne mondd el, jó? – mondta aggódva a svéd, amikor Steve végzett a történettel.
-  Miért? – kérdezett vissza halkan, továbbra is a sokk hatása alatt.
-  Nincs kedvem új dobost keresgélni. – felelte egyértelműen a basszeros.
-  Én nem csináltam semmit… – motyogta.
-  Elég az, hogy tetszel valakinek, aki viszont neki tetszik. Higgy nekem, jobban jársz, ha magadban tartod, senkinek nem mondod el, és a lehető legmesszebbre megpróbálod elkerülni azt a bestiát. Úgy látom, felnőtt a srác a bátyja hírnevéhez. – tette hozzá rosszkedvűen. 
Nem csak Steve-et féltette tőle, egyre inkább Briant. Persze ő sem szent, de szeretni azt nagyon tud, és ezt túl sokan kihasználták már az életében, és minden egyes alkalommal csak egyre nehezebb volt felszedni Briant a padlóról. Mindig attól tartott, eljön az az idő, amikor már nem sikerül majd felszednie neki sem.
Steve bólintott, és a kávésbögréjébe temette az arcát, amikor Brian odalépett az elvonulva sarokban ücsörgő párocskához kérdő tekintettel.
-  Hol tartottunk? – mosolygott Stef Brianre a helyzetet mentve, kezébe fogta a gitárját és felállt.


DAY 4
éjszaka

Ahogy beléptek az ikrek az üresen kongó házba, egyszerre dobták le magukat a nappaliban a kanapéra.
-  Fáradt vagyok. – nyöszörögte Tom miközben ledobta a cipőit.
-  Én nem. Fel vagyok dobva. – mosolygott rá az öccse, erre rosszat sejtve Tom kérdőn felé sandított.
-  Mit csináltál…? – kezdte lassan.
-  Á semmit! – vigyorgott egyre inkább Bill – Brian még mindig remekül teszi a dolgát a szájával… – bökte ki csak úgy mellékesen, és csípőjét ide-oda mozgatva próbálta a szűk nadrágban a lehető legkényelmesebb helyre igazítani a friss élmény felidézésére megránduló férfiasságát.
-  Bill. – Tom tátott szájjal nézett rá, fájdalmasan homlokráncolva – Kérlek… emlékezz… – nyögte frusztráltan.
-  Mondtam, hogy csak játszok, nyugi. Délután lesmároltam a dobosát. – jelentette ki vidáman – Láttad már? Cuki kis szőke, ráadásul tipikus szőke, nem túl okos. – továbbra is fülig ért a vigyor az arcán.
Erre a hírre már a bátyja is felnevetett.
-  Na ez az én öcsém! tapsolt egyet nagy örömében Meg is dugtad? Meg kéne, az lenne az igazi. – vágta rá rosszmájúan.
-  Hetero. – húzta el a száját Bill – Olyan mozdulatlanná vált a karomban, mint egy kőtömb, nem értette szegény kis butus, hogy mi történik vele.
-  Biztos? Nem lehet, hogy csak azért, mert nem jössz be neki? – heccelte az öccsét.
-  Én, kinek nem jövök be? – húzta fel a szemöldökét, és óriási szemekkel a bátyját nézte, ő pedig elmosolyodott és párszor megingatta a fejét.
Jogos. Eddig még nem igazán volt olyan, aki ellen tudott állni neki. Ha valakit akart, azt megszerezte, mindig tudta, kivel hogyan kell viselkedni, remek színész lett belőle az elmúlt években.
-  Lehet, hogy csak szerelmes. – találgatott tovább Tom, most már szándékosan bosszantva a testvérét – Mondjuk a főnökébe. bújt el egy apró vigyor a szája szegletében.
-  Kizárt. – puffogott Bill mérgesen – Hetero. – ezzel felállt és a fürdőszobája felé indult.



DAY 6
reggel

-  Mi a büdös francot csinálsz? – támadt neki a bátyja mérgesen, ahogy meglátta kijönni a szobájából – Hazajövök hullafáradtan, egy szaros motelben éjszakázok, alig alszok, végre pihennék, és mi fogad? A szobád ajtaja előtt elsétálva kéjes nyögések. És ami legfőképp felbassza az agyam, hogy egyértelmű, hogy nem éppen csak kivered, mivel nem a te hangod. Hát köszönöm, pont erre volt szükségem.
-  Bocs. – motyogta Bill bűnbánóan.
-  Nincs bocs. – vetette oda dühösen Tom – Ezt már megbeszéltük ezerszer. Nincs kurva a házban. Ha én be tudom tartani, te is leszel szíves!
-  Ne hasonlítsd a kurváidhoz… – felelte halkan, nehogy véletlenül a nyögések tulajdonosa meghallja a hálóban.
-  Mi?!
Tom látszólag semmit nem értett. Bill nem randizott. Ugyanúgy csak kihasználta a srácokat, mint ahogyan ő a csajokat. Nem véletlenül ikrek.
-  Brian nem egy egyéjszakás numerám. – válaszolt alig hallható ingerültséggel – Sok éjszakás… – tette még hozzá, nehogy mást gondoljon bele Tom, de a bátyja ezt már meg sem hallotta, a füstölgő dühtől se látott se hallott, miután az öccse kimondta azt a nevet.
-  Brian?! – kiáltott fel végül, egy pillanatra eltátotta a száját, egyszerűen feldolgozhatatlannak érezte az előbb elhangzott információt, fogalma sem volt arról, ki volt az öccse szobájában, eddig sem volt rózsaszín vattacukros hangulatban, de erre a hírre végleg begőzölt – Idehoztad azt a kis…
Bill a szavába vágott.
-  Fogd be, Tom. Most! – vágta rá határozottan.
Nem akart vitázni. Tudta jól, hogy Tom szemszögéből a bátyjának volt igaza. Viszont nem tudta volna megvédeni a saját igazát, mert azt biztosan nem ismerte volna be, hogy Brian még mindig jelentett neki valamit. Hiszen nem jelentett.
-  Nem fogom be! – kiabált Tom egyre elborultabban – Mitől lenne ő más kategória, mint bármelyik másik?! Csak azért, mert nem egyszer húzod meg, hanem épp jókor van, jó helyen, kéznél van, hát többször is? Tudod mit? Dugjad amennyiszer akarod, ha ilyen hülye vagy, de NE ITT! Nem akarom látni, nem akarok tudni róla. Hallani meg főleg nem akarom, amint épp azt a senkiházit keféli az öcsém! – a szemei szikrákat szórtak, Bill nem szólt közbe, tudta jól, hogy ebben a helyzetben nem lett volna képes megvédeni magát, magukat – Egyszer majd megunod a helyes kis seggét, és rájössz, hogy igazam volt. A kefélésen kívül másra úgysem kell neked. És ha kinyitnád a szemed, rájönnél, hogy te sem neki.
-  Tom. – a bátyja elé lépett, megpróbálta higgadtan is leállítani, de úgy tűnt, egyik hozzáállás sem fog működni. Magyarázatot a miértre pedig nem tudott, nem akart adni. Miért más Brian? Csak.
-  Ne Tomozz nekem! – csattant fel, és nagy hévvel Bill hálószobája felé indult – Majd én kibaszom innen, ha te nem teszed!
-  Állítsd le magad! – megragadta a bátyja karját, és visszarántotta – Megtiltom, hogy hozzáérj! – üvöltött az arcába, aztán lehalkította a hangját – Én se érek a kurváidhoz.
-  Szóval mégis kurva… – mosolyodott el diadalittasan Tom, aztán újra elszánt lett az arca – Tüntesd el innen. – sziszegte a fogai közt.
-  Tudod mit? Eltüntetem. Szép napot! Egyedül. A kibaszott szent házadban! – ezzel beviharzott a hálószobája ajtaján, és teljes erőből becsapta maga mögött.
A következő, amit Tom hallott, már csak Bill kocsijának kerékcsikorgása, alig tíz perc múltán.



DAY 6
este
Bill’s POV

Nem fogok odaérni egy órán belül, ahogy ígértem. Sietve lépdelek a szupermarketben a sorok között, leveszek a polcról egy flakonnal a kedvenc tusfürdőmből, a kedvenc samponomból, a kedvenc fogkrémemből, egy fogkefét is bedobok a kosárba, és a kedvenc arckrémem is a többi tetején landol.
Mit művelek? Ezek valószínűleg mind megtalálhatók nála is, nem odaköltözök, csak nála éjszakázom, mindössze azért, hogy Tomi ne hisztériázhasson velem megint, hogy „odahaza kurvázom”.
Ránézek az órámra. Basszus nagyon nem fogok odaérni.
Megtorpanok.
És akkor mi van?!
Elszámolással tartozom neki? A legkevésbé sem.
Megállok a sorok között, miután kivettem a hűtőpultból a vacsorának szánt félkész kaját, és a gép tetejének támaszkodva lehajtom a fejem, lehunyom a szemeim. Át kell rendezgetnem magamban a dolgokat. Nem engedhetem, hogy ilyen hatással legyen rám. Nem fogom magam újra kiszolgáltatni neki.
Felemelem a fejem, és épp egy alacsony fekete hajú fiú sétál el mellettem. Talán ha húsz éves lehet, de az is lehet, hogy csak tizennyolc. Helyeske. Rám emeli égszínkék csillogó szemeit, és szégyellősen elmosolyodik.
A másodperc töredéke alatt döntök. Visszamosolygok. Felegyenesedek a hűtőről, és odalépek hozzá, szemérmetlenül közel. Nem lép hátra. Csak pislog felfelé rám ártatlanul.
-  Gyere szépségem. – csábítom mellébeszélés nélkül – Itt a kocsim a parkolóban. Tágas belső tér, bőrkárpit, átláthatatlan sötétített üvegek. – megrándítom az egyik szemöldököm is kacéran, ő pedig elpirul.
Eltűnik a mosoly az arcáról, és zavarában azt sem tudja szegényke, hova nézzen. Ezt de szeretem!
-  Én… – motyogja, de nem érdekel, mit akar mondani, közbevágok.
-  Fizetek a kasszánál, aztán kint megvárlak, három perced lesz eldönteni, beszállsz-e az autómba, avagy sem. Veled az anyósülésen kanyarodok ki a főútra három perc múlva, vagy nélküled, rajtad áll.
Ezzel hátat fordítok neki, és a kasszához sietek. Fizetek, aztán a szatyrokat a csomagtartóba téve, amikor szállnék be a sofőrülésre már ott is áll a kis édeske a kocsim mellett. Ez gyors volt. Győzedelmesen elmosolyodok.
Az utasoldal felé biccentek, és ahogy elindul a másik oldalhoz, az autó orrát megkerülve, követem. Közben persze, hogy a fenekét csekkolom. Nem rossz.
Kinyitom neki az ajtót, szégyellősen megköszöni az előzékenységet, aztán beül és becsatolja a biztonsági övet. Beszállok én is.
-  Arra nem lesz szükség. – biccentek az öv irányába.
Kérdőn néz rám. Nem érti. De édes!
-  Cicám, ha az ölembe hajtod a fejed, kurva kényelmetlen tud ám lenni a biztonsági öv.
Ha lehet, még jobban elpirul, mint a boltban. Nem szól semmit, csak kicsatolja az övet. Jó fiú.
Hátra dőlök, és széttárom a karjaimat. Enyhe célzás arra, hogy kezdheted a melót, szépségem.
-  Nem megyünk egy csendesebb helyre? – kérdi félénken, és körbenéz. Egy-két ember sétál csak a parkolóban.
-  Nem látnak be. – felelem, és a legcsekélyebb jelét sem adom annak, hogy hajlandó vagyok beindítani a motort.
-  Kérlek… – suttogja – Engem… zavarnak.
Felnevetek, és bár egy kicsit máris kezd elmenni a kedvem a dologtól, elfordítom a kulcsot, gázt adok, és egy közeli gyártelephez vezető bekötőúthoz viszem az Audit.
-  Itt megfelel? – kérdem ironikusan.
Bólint, és a nadrágom irányába indul a keze.
Utálom, ahogy hozzámér, utálom ahogy masszíroz a farmeren keresztül. Brian nem így csinálná. Brian?? Úristen! Hogy gondolhatok még most is rá?
Hirtelen hátrébb döntöm az ülésem, kicipzárazom a nadrágom, és előveszem a farkam. Ez már nem csak enyhe célzás, a fiú mégsem teszi, amit kell, csak az ujjaival birizgál, és bámul. Még csak félúton sem vagyok ahhoz, hogy kemény legyek. Beletúrok a hajába, és erőszakkal az ölembe húzom a fejét. Majd a szájában megduzzad. Percekig dolgozik az ügyön, mégsem áll fel rendesen. Nem azért mert nem jól csinálja. Egyszerűen csak nem érdekel. Ha Brian csinálná… Már megint itt tartok???
Kifújom a levegőt, és lehunyom a szemem, hátradőlök, és próbálok koncentrálni. De hiába, semmi nem történik. Kezdem zavarban érezni magam, aztán lenézek az ölembe, és a homályban valaki mást látok ott, beletúrok a fekete hajába, elkezdem masszírozni a fejbőrét, úgy ahogy Brianét szoktam. Azonnal lüktetni kezd az ágyékom. Imádom, ahogy Brian csinálja! Basszus!
Megrántom a fiút a haja tövénél fogva, és pillanatok alatt felhúzom a nadrágom.
Kipirult arccal, nedves ajkakkal, nagyokat pislogva néz rám.
-  Bocs. Nem a te hibád. Kiteszlek itt a taxiállomáson, oké? Itt egy ötvenes, ennyiből haza tudsz menni? – hadarok zavartan.
Ő csak bólogat. És továbbra sem szól egyetlen szót sem. Köszönni sem mer, ahogy szinte a kulcslyukon folyik ki észrevétlenül, amikor kiteszem egy taxinál. Sietve elhajtok, aztán néhány kilométer múlva újra lehúzódva az út szélére a kormányra döntöm a homlokom.
Utállak, Brian!



DAY 7
délután
*az ikrek közti beszélgetés vége, amit Brian már nem hallott :)*

-  …bízz bennem. A döntésemben. A megérzésemben.
A bátyja nem válaszolt, csak halványan bólintott.
-  Tom, vele akarok lenni. Megértem, őszintén, hogy nehéz elfogadnod, hogy egy hét alatt ennyi minden zajlott le bennem, de kérlek szépen, próbáld meg… nem akarok még több időt elvesztegetni. Össze akarok költözni vele. Ha nem passzolunk, derüljön ki minél hamarabb, nem akarok „járni” meg „randizgatni”. Felesleges időhúzás.
Tom eltátotta a száját meglepetésében. Csak rázta a fejét, nem bírt megszólalni másodpercekig a döbbenettől.
-  A házba akarod hozni? – nyögte elvékonyodott hangon.
-  Csak ha beleegyezel. – felelte Bill egy apró bólintás mellett.
-  De hát… Bill… kérlek, próbálj ki mást is… – próbált kétségbeesetten megoldást találni.
-  Nem egyet próbáltam már… – mosolyodott el pajzánul.
-  Nem úgy. Ha nem csak szexre vágysz, próbáld ki mással, milyen.
-  Tom, mellébeszélsz. Miért próbálnám ki mással, ha vele akarom?
Az idősebbik felsóhajtott, Bill pedig frusztráltan felnevetett.
-  Tegnap… – kezdte, de el is hallgatott azonnal.
Tom érdeklődve ránézett, érezte, hogy súlya van annak, amit elkezdett az öccse.
-  Felszedtem egy srácot…
Egyre inkább érdekelte a dolog.
-  Nem állt fel. Tudod milyen az, Tom?
-  Nem, nem tudom. – nézett az öccsére megütközve.
-  Hát eddig én sem tudtam… – fintorodott el.
-  Előfordulhat… – motyogta Tom.
-  Amint Briant képzeltem a helyébe, pillanatokon belül majdnem elélveztem. – jelentette ki kategorikusan.
-  Jó, ez nem bizonyíték semmire. – dörmögte Tom, alig tudott Bill szemébe nézni – Az a… – lenyelte a jelzőt, amivel illetni készült a beszélgetés tárgyát – Brian… jó az ágyban. Attól még nem kell, hogy másra is…
-  Tomi! – vágott a szavába – Nem csak a szex jó vele! Hát nem érted?
Tom csak nézett rá. Nem, nem értette.
-  Kérlek. Mondd, hogy rendben. – könyörögte szinte már.
-  Ha nem teszem, elmész vele? – suttogta fájdalmasan a bátyja.
-  Ne akard, hogy válasszak. Ne kérd ezt, Tomi, kérlek.
-  Rendben. – lemondóan bólintott, mire az öccse arcán széles mosoly terült el.
-  Imádlak! – ugrott a nyakába – Te vagy az első Tomi, mindenkinél fontosabb, ezt tudnod kell!
-  Tudom… – motyogta, és az öccse boldogsága neki is egy falatnyi mosolyt csalt az arcára.




9 megjegyzés:

  1. huhh.. köszi, ez kellett! :D
    mellesleg egyértelmű, hogy a bill's pov fejezetecske a legjobb, mindig így kellene írnod! én a helyedben a steve/bill jelenetet is úgy írtam volna meg. sőt, az összeset! :DDDDD

    VálaszTörlés
  2. így már kerekebb a sztori. :D szóval Brian nem csak egy egyéjszakás kaland, hanem... sokéjszakás. xD abszolút kedvenc részem. :D

    VálaszTörlés
  3. Hűha, eddig nem volt kerek? :D
    Viccet félretéve, bármennyire is szeretek E/1-ben írni, annak azért megvan az a hátránya, hogy csomó minden kimarad belőle. Azért nem mindig minden úgy van egy kapcsolatban, ahogy az egyik fél látja. Nem árt, ha a másik fejébe is belelát az ember. :)

    VálaszTörlés
  4. eddig nem tűnt nemkereknek, de most már úgy érzem, a "kimaradt jelenetek" nélkül nem lett volna az igazi. így már igen. :D

    VálaszTörlés
  5. Válaszok
    1. Köszönöm, nekem is szívem csücske! :)

      Törlés
  6. Sziiijjjaaa C.!!!

    Fülig érő mosollyal olvastam a Kölykeidet! XD <3<3<3

    Nem hiszem, hogy titok lenne mennyire elvarázsolódtam az írásaid által! "Mondtam", írtam már nem egyszer és ez nem is változik,zott........nem az a lényeg mit írsz, hanem, hogy Te írod és Én már szeretem!!!<3<3<3
    Nem smúzolás, hízelgés, üres dicséret, tényleg így érzek.

    Egy gondom van csak....még több függőségem lett!XDDD
    Tudod Billoin,Brianol.....és a többiek.:):):)

    Mondhatni rád kattantam!

    De akkor térjünk vissza a jelen történethez!

    MOST EZ KOMOLY???
    Elvetted Tomot is a női, hetero fantáziám asztaláról???? (Hitetlenkedő fejcsóválás)

    Az alap, hogy Billt a meleg fiú énem imádja és képzeleg vele, na de MOST TOMOT is???
    Hogy fantáziáljak a TU világban magamként??? Már így is azon kapom magam néha XDDD, hogy férfiként gondolok magamra, de természetesen olyan férfiként akiről Bill fantáziál!!!

    Kész végem......XDDDDD

    Szeretem Bill/Molko párost egy gondom van csak velük, na jó kettő!
    1. Annyira cukik, hogy nem lehet nem szeretni Őket!
    és ez kiakaszt a másik problémám kapcsán :S:S:S
    2. Mind a ketten annyira "nőiesen" férfiak!!! Nehéz bármelyiküket a "férfi", domináns karakterbe tuszakolnom....:/:/:/
    Jó, jó, tuszakolnak Ők helyettem is épp eleget ide-oda.....dolgokat!XDDDD (hozzá kell tennem nagyon jól megírt formában)

    (Mellék gondolat! Honnan tudják a meleg férfiak, hogy összepasszoló pár lesznek??? Látják egymáson előre, hogy ki melyik munkamegosztást szereti? Vagy felmerülő "igény" XDDD alapján váltogatják??? Hümmm??? Jó papíron éppen ki lesz a papp, ki meg a pappné....tudom, hogy van akinek tényleg mindegy...de azért érdekelne honnan vágják le.XDDDD)

    Tök jó, hogy így párosítottad a karaktereket, mert a "valóságban" XDDD sem minden úgy van ahogy te azt gondolnád. Nekem eszembe nem jutna B+B és T+Steff (a svéd létra XDD ezt nagyon imádtam)!!! Pont velük csináltam volna vegyes párost! De még jó, hogy nem Én írom! XDDD

    Kellően volt romantika, erotika, bosszúság, ármány....mi szem, szájnak ingere (akadt bőven száj inger....Ugye kicsi Molkocska??XDDD)..és kellő keretek között volt tartva. (Na nem B. farkincája....XDDD)Szerettem a durvább részeket, annyira jól bemutattad általa a "valós" érzelmeket, nem minden egy varázspálca suhintással oldódott meg. Ha érted mit fejtegetnék.

    Továbbra is csípem a stílusod, humorod.

    Köszönöm egy élmény volt! ez is!!!

    Elnézést, hogy nem részenként írtam. <3<3<3

    Ja képzeld miattad már álmodtam is velük...B+B...párossal!

    Puszi, Gyöngyi

    VálaszTörlés
  7. Okéé, Gyöngyim! Hivatalosan is rekordot döntöttél, azt hiszem... XD
    Hol is kezdjem? Először is köszönök szépen minden kedves szót! <3
    Óóó akkor nem jól írtam meg Briant, ha nehéz beleképzelni. Persze, ha nem ismered, ránézésre mondhatjuk, hogy igazad van. De valójában Brian olyan szinten domináns személyiség, hogy nem számít, hogy néz ki. De persze ez képekből nem derül ki.. :)
    A mellékgondolathoz annyit, hogy honnan tudnák előre, hogy összeillő pár lesznek? Mi tudjuk? Ha te szeretsz felül lenni, a pasi akit kinéztél meg ki nem állhatja, ha a hátára kényszerítik, ezt tudod előre? Vagy hogy édesen vagy durvábban szereti? Hm? Fogalmad nincs. Jó, tudom, hogy nem pont erre irányult a gondolat.. Egyébként egyszer egy meleg srác azt mondta nekem erre, hogy mi nem is jól nézünk a kapcsolataikra. A heteronormatíva szerint mindenáron rájuk akarunk húzni egy fiú és egy lány szerepet, de ez baromira nem így van általában. Mint ahogy a szerepek sem röghöz kötöttek. Persze van olyan, hogy valaki az egyik oldalt preferálja, de sokszor ez inkább partner/szituáció függő.
    Jaj de elkalandoztam... :D
    Egy szó mint száz, köszönöm, hogy mindig itt vagy, és hogy mindig megmelengeted a lelkem vagy épp megmosolyogtatsz a hozzászólásaiddal! Pusszantás!

    VálaszTörlés