Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2012. március 27., kedd

Bad romance 3.fejezet (2/1)


felelősséget továbbra sem vállalok érte... :D
----------------------------------------------------------
3. fejezet: Tiltott gyönyörök birodalma



Bill arra ébredt, hogy egy merev hímtag böki a fenekét, álmosan megmozdult, és nekidörgölőzött. Kellemesen meleg érzés volt még mindig Tom erős karjait érezni maga körül, a fiú izmos hasa szorosan a hátának feszült. Bill kéjesen kinyújtózott, Tom pedig álmában egy kis helyet csinálva ezzel neki, a hátára gördült.

Bill kanos volt. Nem tudta, hogy ez a mellette fekvő Tom mámorító férfiszagától van, vagy a melegségtől, amit a testük teremtett a takaró alatt, de a tökéletességig kényelmesnek érezte, ahogy rásimult testével Tomra és a combjának dörgölte a reggeli merevedését.

Tom álmosan nyöszörgött, és magára húzta Billt egészen addig, amíg kora reggeli erekciója tökéletesen illeszkedett Bill fenekének vágatába.
“Mmm,” Bill elismerően motyogott, és a csípőjét egészen addig ringatta, amíg Tom merevedése pontosan szűk forróságához helyezkedett. Luxus volt, hogy egy ilyen vonzó férfi kész és hajlandó kiszolgálni őt kora reggeli első tetteként, és Bill nem szándékozott veszni hagyni ezt a lehetőséget. Fejével a takaró alá bújt, Tom erekcióját kezébe fogta, és szájával körülölelte, megnedvesítve azt a nyálával. Amint elég nedvesnek találta, újra elhelyezkedett a fiú fölött, és ráereszkedett a farkára. Szűk volt, de tekintve, hogy előző este meglehetősen alaposan megdugta őt, nem volt lehetetlen becsúsztatnia. Mégis, égette ahogy Tom feszítette őt, koncentrálva szorította össze a szemeit, csak akkor nyitotta ki őket újra, amikor megérezte Tom kezeit a csípőjén.

Lenézett a vágytól sötéten örvénylő szemekbe, és tövig magába csúsztatta Tom farkát. „Jó reggelt,” nyögte ki, alsó ajkát beharapva.

„Mmm hmm,” értett egyet Tom, meleg ujjbegyeivel simogatva Bill bársonyos bőrét csípőjének és combjainak találkozásánál.

Bill megfeszítette az izmait, megfontoltan, és Tom ajkai szétnyíltak elakadó lélegzete nyomán, ami meglehetősen megnyerő volt az általában összeszedett királyon. Bill körzött a csípőjével, vett egy gyors levegőt, ahogy a forró és kemény vessző olyannyira felségesen mozgott benne.

„Oh Tom,” nyögte, újra megforgatva csípőjét, és amikor Tom megragadta Bill farkát, és elkente az előváladékot annak fején, Bill egy sor aprócska kiáltást hallatott, ami akár zavarbaejtő is lehetett volna, ha nem érezte volna annyira elmerülve magát az érzésekben, amik érték.

„Jó érzés?” kérdezte Tom, hangja alvástól mély és reszelős, és Bill ösztönösen előre hajolt, hogy megcsókolja, de ehelyett kezeibe fogta Tom arcát, és bólintott, olyan mosollyal az arcán, ami a megtapasztalt érzések okozta színtiszta élvezetet tükrözte.

„Oh, annyira jó,” biztosította Bill, még élénkebben csúsztatva előre-hátra a csípőjét, váltakoztatva a Tom farkán való lovagolást az egyszerű előre-hátra riszálással, Tom farka vonaglott benne, ahogy Bill teste siklott rajta.

Bill farka szégyentelenül állt, amint Tom simogatni kezdte, és nem tellett sok időbe, hogy Bill teste megfeszüljön, és izmai összeránduljanak Tom farka körül, ahogy elélvezett.

Tom ámulattal nézett fel szeretője csodás testére, érezve a sikamlós spermát az ujjain, ahogy tovább simogatta Billt, nem akarva még véget vetni a pillanatnak.

„Tom, Tomi,” mondta Bill lélekszakadva, amikor Tom az utolsó csepp spermát is kipréselte belőle. „Túl sok, túl sok, bébi.”

Tom soha életében nem hallott még ilyen gyengéd szavakat senki ajkairól, felemelte Bill testét, átfordította a hátára, és szívó csókokat hagyott a nyakán, ahogy még néhányszor beléhatolt, amíg ő is óriásit élvezett. Bill készségesen fogadta magába, még akkor is, amikor a saját orgazmusa már lecsengett, karjait és lábait Tom köré fonva, amíg a fiú is elérte mélyen benne a kielégülést.
Tom összecsuklott Bill fölött, hevesen kapkodva levegőért az orrán át, Bill pedig simogatta a hátát, szeretetteljesen kitapogatva a gödröcskéket, amik a feneke felett voltak. Valamiért úgy tűnt, Tom sem bánja.

„Ez…” kezdte Bill, mély levegőt vett, ami egy kicsit megemelte Tomot, ahogy rajta feküdt. „Ez kellemes volt.”

„Egyetértek, a legjobb mód az ébredésre,” felelte Tom halkan Bill füle mellett, élvezte a borzongást, amit kiváltott vele. „Kár, hogy egy találkozóra kell mennem ma reggel, különben beneveznék egy második körre.” Bill fülcimpáját rágcsálta, és élvezte, ahogy a fiú gyakorlatilag dorombolt alatta.

„Miféle találkozó?” kifogásolta Bill.

„Csak stratégiai megbeszélés a hadvezéreimmel,” mondta Tom. „Unalmas dolog. Néhány óra múlva itt vagyok. Amíg távol vagyok, Andreas gondodat viseli majd.”

Tom felemelkedett az ágyról és a pazar fürdőszoba irányába indult, Bill nem tudta visszafogni magát, csodálattal bámult a feszes, napbarnított feneke után, ahogy elsétált.

„Arra nem lesz szükség,” kiáltott utána Bill. „Néhány órára biztosan el tudom foglalni magamat.” Az utolsó dolog, amire szüksége volt ebben a pár órában, amíg meg kellett próbálnia összegyűjteni némi fontos információt, az egy bébiszitter volt.

„Ahogy gondolod,” kiáltott vissza Tom.

De nem sokkal az után, hogy Tom megfürdött és elindult a találkozóra, Andreas sétált be.

„Um, meztelen vagyok,” hangsúlyozta Bill, majd elfordította az arcát, még mielőtt Andreas rendesen meg tudta volna nézni, és felöltötte a maszkját. A tény, hogy az előző nap is mindketten meztelenek voltak, nem oszlatta el az érzés furcsaságát, hogy újra meg kellett ennek történnie.

Amint Bill visszafordult a szőke fiú irányába, látta, hogy Andreas ma is meztelen, és tetőtől talpig arany festékbe van mártva, kivéve azt az aprólékosan kidolgozott lila orchideát, amit az ágyéka köré festettek. A virág éles kontrasztban állt az ernyedt vesszőjével, ami sárgára volt festve, szőke göndör szőrrel szegélyezve. Bill feltette, egy porzószálat vagy valami hasonlót jelképezett – bizarr volt.

„Mi… miért vagy…” Bill egy kézmozdulattal végigmutatott Andreas testén, egy pillanatra elfelejtkezve saját meztelenségéről.

„Ma kerti parti van,” magyarázta Andreas. „Minden szolgát megfestenek.”

Bill felhúzta az egyik szemöldökét, és egyik kezét a csípőjére tette. „Én nem vagyok szolga.”

Andreas nem tűnt meggyőzöttnek. „Utasítottak, hogy vigyem Önt előkészíteni.”
“Nevetségesen néz ki,” adta hozzá Bill, lekicsinylő pillantást adva Andreasnak.

„A király maga kérte,” felelte Andreas tétlenül.

Bill habozott. Megmondta Tomnak, hogy nem akarja, hogy bárki más is megértintse, és most valakinek meg kellene őt festenie ott. „Tom tudja, hogy nem egyezem bele abba, hogy rajta kívül más is hozzám érjen,” mondta Bill dacosan, a mellkasa előtt összefonva karjait, nem tűnt fel neki a tény, hogy a normális körülmények között gőgös póz most mindennél komikusabban festett, a jelenlegi meztelen állapotában.

„Az ő saját szobalánya, Natalie az, aki előkészít minket,” mondta Andreas, a Bill szerint legmegnyugtatóbb hangján. „Ne aggódjon, ő nem vonzódik férfiakhoz.”

Bill egy pillanatig latolgatta a dolgot, mielőtt egy ideges szusszanást eresztett ki az orrán, az orrlyukai lángoltak. „Rendben,” engedett, leeresztve karjait. „Mutasd az utat.”

Andreas kanyargós folyosókon vezette keresztül, amíg Bill már teljesen elveszettnek érezte magát. Végül elérték a buzgón nyüzsgő szobát, tele szolgákkal, a festési folyamat különböző stádiumaiban, cselédekkel akik segítettek szárazra legyezni őket, a frizuráikat megcsinálni, vagy a boros poharaikat telve tartani. Izgatott hangok zűrzavara töltötte meg a szobát, ami ünnepélyes érzést adott az egésznek.

„Te biztosan Bill vagy,” vette észre egy fehér köpenyes szőke nő, felnézve egy nő lábai közé festett pompás bíborszínű virág szirmainak körvonalaiból.

„Készíttettem neked fürdővizet,” mondta, Bill pedig ezt tudomásul véve felemelte az állát, aztán a nő a sarokban behúzott függöny felé biccentett. „Ha végeztél, következőként veled folytatom.”

Bill a jelzett irányba sétált, kihúzta a függönyt, és meglátta a gőzölgő fürdővizet. Óvatosan lépett bele mielőtt elhelyezkedett a hívogató forróságba, hagyta hogy a víz körülölelje a vállait. Lehunyta a szemeit, de gyorsan ki is nyitotta őket, amikor hallotta, hogy széthúzták a függönyt. Egy másik szőke nő lépett be az elkerített területre hozzá, visszahúzva a függönyt maga mögött.

Bill védekezőn felült, de a nő a kád fejéhez térdelt, gyakorlatias mozdulatokkal sampont nyomott a kezébe és ridegen bemasszírozta Bill hajába. 

„Um,” kezdte Bill bizonytalanul, de együttműködött, amikor a nő lejjebb irányította a vízben, hogy kiöblítse a sampont.

„Dunja vagyok, Natalie asszisztense,” mondta a nő tárgyilagosan.

„Oké” felelte Bill, szelíden hagyva, hogy durván végigdörzsölje a mellkasát, a vállait, végig a lábait, egészen a talpáig. Végül Dunja kicsavarta a mosdókendőt, és Bill kezébe adta, lenézve a szappantól zavaros vízbe az ágyéka irányába.
“Gondolom meg tudsz mosdani a lábaid között egymagad is,” mondta, mire Bill nyomatékosan bólogatott, és nézte, ahogy távozik, behúzva a függönyt maga mögött egy szisszenéssel, amit a fémrúdra fűzött karikák adtak. Bill alaposan megmosta magát, egy összehajtott törölközővel megtörölte magát, amit amikor már száraz volt, a dereka köré tekert, majd kimerészkedett a túlsó szobába.

„Bill!” szólt Natalie amikor Bill előbújt a függöny mögül, megütögetve egy alacsony hosszú asztalt maga előtt. „Gyere.”

Bill leült és hagyta, hogy Natalie szakértő kezei lefektessék, aztán megpróbált mozdulatlanul feküdni, ahogy elkezdte gyorsan és ügyesen befedni tetőtöl talpig arany festékkel. Bill még sosem érezte magát egyszerre ennyire kényeztetve és kiszolgáltatva, mint amikor Natalie fürge ecsetvonásokkal dolgozott rajta. Dunja segített megcsinálni a haját, simára és puhára fésülve az arca köré, amíg Natalie az ágyékán művészi munkát végzett, egy karmazsin orchideát formázva gyakorlott kezeivel. A legkényelmetlenebb rész az volt, amikor arany festéket kent a vesszőjére, a hatás tökéletesítéséért, Bill érezte, hogy őrülten pirult, amikor az utolsó ecsetvonásokat megtette a nő, azután pedig szolgák legyezték engedelmesen, hogy biztosan alaposan megszáradjon.

Végül elbocsátották Billt egy „Csodásan festesz, kedves,”-sel és ahogy felállt, Andreast találta ott, aki rá várt, hogy kikísérhesse. Bill elkapott egy pillantást a képmásáról, amint elhaladtak a
tükör mellett, és nem tudott mit tenni, tetszett neki a látvány. Jobban nézett ki, mint bármelyik másik szolga – Natalie nem sajnálta az időt rá, hogy bonyolult indákat fessen tekergőzve felfelé a törzsén, tovább kanyarogva a karjain, és Bill el volt ragadtatva az eredménytől.

Mire Andreas kivezette a napfényes udvarra, ahol a többi szolga már a partivendégek közt nyüzsgött, majdnem úgy érezte magát, mintha ruhát viselne, férfiak és nők gyönyörködő pillantásaiban fürdőzve, akik a kastély terjedelmes udvarán felállított napellenző sátrak alatt vegyültek össze.

Egy tányérnyi előételt nyomtak Bill kezébe azzal az instrukcióval, hogy „Menj, kínáld a vendégeket,” így elindult, egyik asztaltól a másikig, a bőrét égették a jelenlévőktől begyűjtött vágyakozó tekintetek.

Nem jutott messzire mielőtt az egyik fő asztalnál helyet foglaló nagydarab férfi megragadta a derekát. Bill megpróbált hátralépni anélkül, hogy leborítsa a tálcáját, de sehova se jutott a férfi vastag karjaival maga körül.

„Szálljon le rólam,” köpte a szavakat, a férfi pedig pusztán csak nevetett.

„A szórakoztató személyzetnek nem így kell viselkednie,” mondta a férfi, húsos kezét lejjebb csúsztatta, hogy Bill fenekébe markolhasson.

Bill válaszul ráborította az előételes tányért, a férfi fényűző köpenyét garnélával és koktélszósszal beterítve. Bill kihúzta magát, hatásosan kihangsúlyozva magasságát, és gőgösen felhúzta a szemöldökét. Sosem bántak még ilyen durván vele, és továbbra sem szándékozott megengedni ezt a viselkedést vele szemben.
A nagydarab férfi felállt, láthatóan dühösen, és felemelte a kezét, hogy megpofozza Billt, épp amikor Tom tűnt fel a semmiből, és kemény kézzel visszahúzta Billt a veszélyzónából.

„Henry,” mondta Tom engesztelőn a másik férfi felé. „Baleset volt. Az egyik szolgálólány gondjaira bízom a köpenyed, és vissza is kapod, mielőtt ma elmész.”

„Nem baleset volt, Thomas,” köpte a férfi, akiről mostanra már Bill tudta, hogy Henrynek hívják, fenyegetően nézve Billre. „Pontosan tudta, hogy mit csinál. Helyre kell tenni a fiút.”

„Mit tehetnék, hogy jóvátegyem?” kérdezte Tom dühös vendégét. „Számtalan gyönyörű férfi és nő van az embereim között, aki szívesen kedvedre tenne – válassz egyet közülük.”

Henry arrogánsan nézett Bill felé. „Ő. Meg kell tanulnia a leckét.”

„Ő nem áll rendelkezésre,” felelte Tom szilárdan. „Ő az én… személyes társaságom.”

Bill meglepetten nézett Tomra. Egyáltalán nem hitte, hogy Tom kiállna mellette, azt pedig, hogy a társaságának nevezze, még annyira sem. Szolga, azt várta így hívja majd, vagy akár szajhának.

„Ezesetben távozom,” felelte a kövér férfi undorral a hangjában.

Bill Tom mögött állt, ahogy nézték a férfit elmenni, és amikor végre Tom felé fordult, tűz volt a szemében, amit eddig nem látott még.

„Gyere velem,” mondta Tom, megragadva Billt a csuklójánál és hosszú léptekkel a kastély felé indult. Bill mindent megtett, hogy lépést tartson vele, biztosan ostobán nézett ki, ahogy botladozott Tom mögött, meztelenül és kimázolva.





folyt. köv.

9 megjegyzés:

  1. Wow, köszi az új részt, már teljesen lemondtam róla. :D Nincs időm semmire, de a nagy rohanásban azért megálltam 5 percre, hogy ezt elolvashassam. ^^

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szívesen!
    Úgy döntöttem lefordítom. Ha bele döglök is :D

    VálaszTörlés
  3. Azt azért ne! Annyit nem ér az egész! xD

    VálaszTörlés
  4. Helló :)

    Most olvastam ezt a fanfiction-t és nagyon tetszik :) Gratulálok a fordításhoz, már nagyon várom a folytatást, remélem lesz is! *-*

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Köszi :) Lesz majd... egyszer csak... :D
    Befejezem majd valamikor, de most a kevéske időmet ami van, inkább a saját sztorijaimra fordítom, mintsem fordításra. De előfordulhat, hogy előveszem hamar, egy-egy ilyen komment után általában elő szoktam :D Köszönöm, hogy írtál!

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Új vagyok itt de elég sok fanfictiont olvastam már a tieid közül :) Örülnék ha folytatnád, rég nem írtál már erre újat.

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Köszi, hogy írtál.
    Ez nem saját sztorim, csak fordítottam, aztán elakadtam vele... nem mondom, hogy sose fogom befejezni, de ígérni sem tudok semmit vele kapcsolatban.

    VálaszTörlés
  8. Oh kár pedig ez az egyik kedvencem..
    És az tudod hogy melyikkel fogod most folytatni? :)

    VálaszTörlés
  9. Mostanában kicsit összecsaptak a hullámok a fejem felett, és nem sok időm van gép előtt ülni, a Want you chained-et akartam befejezni végre, abból van is egy fél fejezetecském, de a You think you know me többet jár a fejemben mostanában. Valamelyik a kettő közül lesz, de nem hiszem, hogy az elkövetkezendő egy-két napban.

    VálaszTörlés