2012. október 9., kedd

Toyboy

Ne kérdezzétek honnan jött. Egy negyed óra alatt összedobott légből kapott valami. Sosem hittem, hogy Forrest szemével fogok valaha nézni bármit is.





TOYBOY
Brian Molko/Steve Forrest
One-shot slash
PG-13

Steve’s POV

Sosem vallanám be, de imádom, ahogy a cigarettád sűrű füstje könnyeket erőszakol a szemeimbe a turnébusz aprócska hálófülkéjének levegőjében. Hiába a plafon felé fújod, előzékenyen próbálod rávenni, hogy elkerüljön engem, de úgyis visszakúszik. Nincs elég tér neki, hogy elszökjön. Köhintek egyet, te pedig felém fordítod a fejed, rám mosolyogsz, és eltartod messze tőlem a kecses ujjaid közt füstölgő szálat. Visszamosolygok, és feléd hajolok, te pedig egy ártatlan puszit hagysz cserepes ajkaimon. Beleremegek, önkéntelenül is lehunyom a szemeimet, és nyelvemmel megnedvesítem csókod nyomát. Kaján vigyorral teszed a polcra a telefonod, amit addig bűvöltél, felülsz mellettem, csupasz mellkasomra helyezed a tenyered, és lassan, gyengéd erőszakkal visszanyomsz a párnára. A mozdulat nyomán lecsúszik a vékony takaró a derekamon, elpirulok, ahogy lenézek és látom, hogy éppcsak takarja még az ágyékomat. Néha nevetségesen szégyellős tudok lenni veled. Pedig néhány perccel ezelőtt még szeretkeztünk. Legalábbis az én szótáramban ezt jelenti, amit tettünk. Vajon a tiédben milyen definíció áll rá? Átveted egyik lábad felettem, és meztelen fenekeddel az ölembe ereszkedsz. Felsóhajtok, és kezeimet combjaidra fektetem, lágyan simítok végig rajtuk. Te beleszívsz még egyet a cigarettába, kifújod a füstöt, aztán előre hajolsz, két ujjaddal megragadod az állam, és nyelveddel mélyen a számba hatolsz. Aprót felnyögsz a váratlanság érzésétől, ahogy kezemet végigfuttatom a gerinced mentén. Csak néhány másodperc az egész, és már vége is van. Sosem csókolsz túl sokáig. Nehogy elhigyjem, hogy ez jelent valamit köztünk, nehogy túl nagy jelentőséget tulajdonítsak a nikotinízű keserédes csókodnak. Aztán hirtelen felállsz, a padlót pásztázod az alsódat keresve, és amint megtalálod, magadra húzod. Megbabonázva figyelem minden mozdulatod, számban a nyelved ízével. Ahogy betakarod feszes kis fenekedet a vékony puha anyaggal a szemeim előtt, szándékosan olyan izgatóan, hogy azonnal újra le akarjam venni rólad. De nincs második kör. Egy orgazmus bőven elég neked, hogy néhány napra ki legyenek elégítve a felszínes szükségleteid. Az, hogy nekem mire volna szükségem, sosem volt fontos. Közlöd velem, hogy kimész a mosdóba, aztán pedig fogsz egy sört és talán bekapcsolod a társalgóban a tévét, ami lefordítva annyit jelent menjek én is utánad, majd az üres sörösdobozokat eltakarítva vonuljak vissza a saját ágyamba. Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Sosem hagyod, hogy veled aludjak. Én pedig sohasem mertem kérni. Csak elfogadom, amit adsz, de merszem többet, kevesebbet, igazabbat, hazugabbat, MÁST kérni nem volt, és nem is lesz soha. 




--------------------------

Update 1:
Hate U 

Update 2:
B-day 


4 megjegyzés:

  1. te tizenöt perc alatt is tudsz olyat írni, amit érdemes elolvasni :)
    még akkor is, ha pótsteve a főszereplő.. (nem hittem volna, hogy egyszer ezt leírom :D)
    ha azt mondom, hogy annnnyira élethű, simán elhiszem.. az gáz? XD

    VálaszTörlés
  2. Kezdem úgy érezni, hogy már csak neked írok... ami nem baj, szeretek neked írni :D

    Dehogy gáz, ha elhiszed, valamennyire az volt a cél.

    Tudom, fura volt a casting... :) Én se hittem, hogy Steve-kettőt egyszer is a "számra veszem" így, hirtelen ötlet volt, ennél a másfél oldalnál többre nem is nagyon van kalibrálva a fiúka nálam.

    VálaszTörlés
  3. na hát akkor, ha úgyis csak nekem írsz... :D javasolhatnék egy másik kis szőkét akit a szádra vehetnél már? egy tommy joe nevűt? ;)

    VálaszTörlés
  4. Most írhatnám, hogy kérésed parancs, de már mielőtt elolvastam ezt, tervben volt mára a Tommy-fejezet :D

    VálaszTörlés