Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2012. október 18., csütörtök

Bekötött szemekkel (2. fejezet)


  2. fejezet

Adam még percekig állt mozdulatlanul, ujjaival kétségbeesetten markolva a lépcső vaskorlátját, miután Tommy elment. Végül Juliette cipősarkainak éles kopogására eszmélt fel.
-   Hagytad elmenni. – nem kérdés volt, kijelentés, és lemondó fejcsóválás is járt hozzá – Hogy te mekkora egy lúzer vagy, Adam. – sóhajtott fel, és két lépcsőfokkal a férfi felett megállva a vállára tette a kezét, lehajolt hozzá, és egy anyáskodó puszit nyomott az arcára – Holnap beszélünk, addig kicsit használd a csinos fejecskédet. – ezzel kisétált a kapun, Adam pedig csak tátott szájjal, óriásira nyitott babakék szemeivel bámult utána, továbbra is mozdulatlanul, akár egy jégszobor.
Mit akart ez jelenteni? Hiába próbálja bármennyire is használni az agyát, képtelen megfejteni ezt a Tommyt, aki az utóbbi tíz percben elképesztette. Mintha nem is az ő Tommyja lett volna.
Nem, nem várhat ezzel holnapig. Ennek most kell a végére járnia. Nem hagyhatja, hogy Tommy ilyen dühös legyen rá, amikor az okát sem tudja.
Felsietett a lakásába, felvett egy cipőt – ugyanis sikerült mezítláb lerohannia Tommy után –, összekapta magát, néhány holmit magához vett, és elindult a gitárosához. Csak remélni tudta, hogy a fiú hazament, és nem valahova máshova, hogy Adam ha akarná se találhassa meg.
Több mint egy órát ült a dugóban, biztos volt benne, hogy Tommy Joe már réges-rég hazaért a motorján. Legalábbis nagyon bízott abban, hogy hazaért. Amilyen feldúlt volt, bármi történhetett vele.
Megrázta a fejét a volán mögött, hogy kitisztítsa a gondolatait. Egy pillanatra le is hunyta a szemeit a piros lámpánál állva. Nem, nem volt hajlandó arra gondolni, hogy bármi is történt vele. Tommy ajtót nyit neki, és szépen megbeszélnek mindent.
Nem fogadta el opcióként, hogy elveszítheti ilyen értelmetlenül az egyik legfontosabb embert az életében. Nem tett semmi olyat, amitől örökre meggyűlölhetné őt, és ne akarja látni többé. Igen, megbeszélik, és minden újra rendben lesz. Ez a terv, és így is fog történni. Ha törik, ha szakad.
Feltéve hogy nem töri be az orrát Tommy bejárati ajtaja egy jó nagy lendülettel.

* * *

A majd másfél órával előtte elviharzott dühös Tommy helyett Adam legnagyobb meglepetésére egy látszólag nyugodt Tommy nyitott ajtót a második csengetésre.
-   Szia. – sütötte le meleg barna szemeit.
-   Szia. – motyogta Adam is – Bemehetek?
A fiú bólintott, és szélesebbre tárta az ajtót.
-   Kicsit kupi van. – jegyezte meg halkan a szőke miközben Adam átlépte a küszöböt.
-   Nálad mindig kupi van. – mosolyodott el megkönnyebbülten, Tommy pedig megforgatta a szemeit, de Adamhez hasonlóan ő is elmosolyodott. Végtére is igaza volt.
Adamet nemhogy zavarta volna, nagyon is szerette azt a kupit, ami Tommyt körülvette. Otthon érezte magát benne. Szerette arrébb lökdösni a kanapén szétdobált ruhákat és magazinokat, hogy legalább egy fenéknyi helyet csináljon magának. Vagy amikor ki kellett ásnia egy poharat a mosogató aljából, és saját magának elmosnia, ha egy pohár vizet akart inni, mert a szekrényben biztosan nem volt egyetlen darab tiszta sem belőlük. Tommy csak a káoszban érezte jól magát.
Maga sem tudta, miért szerette annyira ezeket a dolgokat a barátjában. Bárki másban csak bosszantotta volna. Ahhoz volt szokva, hogy a párja vacsorát főz mire hazaér, mos, vasal, takarít… amíg nincs otthon, addig mindent megcsinál, amit egy rendes háziasszony megtesz, amint hazaér pedig mindent megtesz, amiért egy szajhának fizet az ember. Nehéz ilyen partnert találni, Adamnek valahogy mégis mindig sikerült. Szerencsésnek mondhatta magát, az összes fiú, akivel eddig együtt élt, főnyeremény volt, mind egytől egyig fantasztikus ember, de mégis… egyikőjükre sem tudta soha azt mondani, hogy igen, ő a nagy Ő.
Sauli mellett mindene megvolt, boldognak kellett volna lennie. Voltak pillanatok, amikor azt gondolta, az is. De amint egy kicsit túl sokat járatta a gondolatait a mellette szöszmötölő barátján, mindig elbizonytalanodott. Kit érdekel a vasalt ruha meg a frissen főtt mennyei vacsora, ha valami hiányzik? Ez mind pénzen kapható. De egyvalami nem.
-   Ne haragudj rám. – sóhajtott Tommy gondterhelten, és két sört húzott elő a hűtőből.
-   Nem. – vágta rá határozottan Adam – TE ne haragudj. Farok vagyok. Csak ne utálj. Légyszi. Azt nem tudnám elviselni. – Adam a leghatásosabb kiskutya szemeit meresztette a gitárosára a konyhaasztalnak támasztva a csípőjét, és elvette tőle a felé nyújtott üveget.
-   Nem utállak, te hülye. – lökte meg a vállánál játékosan és elvigyorodott – Nézünk valami filmet?
Adam bólintott, aztán elindult Tommy után a nappaliba, aki felnyalábolta a kanapén heverő dolgokat, és az egyik fotelba kupacolta őket. Ledobta magát kezében a sörrel, Tommy pedig kotorászott egy kicst a tévé alatti fiókban, és elővett egy régi horror dvd-t, majd bekucorodott szorosan Adam mellé, felhúzta a lábait, és Adam oldalának dőlve magukra terített egy takarót. Az utóbbi időben sokszor csinálták ezt.
Adam utálta a horror filmeket, de Tommy miatt bármennyit végignézett, addig is együtt lehetett vele. Testközelben.
És Tommy sem talált jobb ürügyet arra, hogy Adamhez bújhasson, mint egy jó hosszúra nyújtott, ijesztő, véres horrorfilm.
Egyikük sem sejtette, hogy a horrorfilm-nézés mekkora alibi mindkettőjük számára. Hogy valójában nem lenne szükség semmilyen mondvacsinált ürügyre ahhoz, hogy közel lehessenek egymáshoz, csak némi őszinte kommunikáció hiányzik kettőjük között.
Adamnek az egész este folyamán ott volt a nyelve hegyén a kérdés, hogy vajon mennyire gondolta komolyan Tommy, amit Dominicről mondott. Egyszerűen nem hagyták nyugodni az agyába villanó képek: Tommy és Dominic túlságosan közel egymáshoz, túlságosan kevés ruhában. Nem mintha bármi joga lenne féltékenynek lenni.
Persze nem merte feltenni a kérdést. Nem bírta volna, ha még egyszer olyan dühösnek kell látnia Tommyt. Soha az életben.
Inkább ráharapott a nyelvére, és csendben élvezte a szorosan mellette ülő fiú apró testének felé áradó melegét. Aztán pedig a vállára nehezedő súlyt, amit a rajta szuszogó alvó Tommy feje jelentett.
Persze örült annak, hogy Tommy haragja nyom nélkül elszállt, mire utolérte a lakásán, de nem értette. És ez zavarta őt, nagyon. Percekig csak nézte, tanulmányozta az alvó fiú arcát, nem is tudta miért, talán valami információt próbált kiolvasni belőle, vagy azt várta hátha beszél álmában… Aztán elmosolyodott, gyengéden kisimított egy szőke tincset az arcából, és egy puszit lehelt a homlokára. Óvatosan elnyúlt a kanapén, kikapcsolta a tévét, a karjaiba vette a fiút, a feje alá gyűrt két elszórt pulóvert, és feljebb húzta a takarót magukon. Talán kicsit kínos lesz az ébredés, de most szüksége volt erre az éjszakára. Így. Tommyval.
A világ másik végén épp ébredezni készülő, egész éjjel álmatlanul, magányosan forgolódó kedvese ez idő alatt még csak eszébe sem jutott.

Ezután majdnem két hét telt el úgy, hogy senki nem hozta fel a témát. Adam meglepetésére még Juliette sem. Pedig azt ígérte, másnap beszélnek. Beszéltek is, összefutottak egy fél órácskára egy bisztróban, de Tommyról és az előző napról, a nő elejtett megjegyzéséről egyetlen hang sem esett. Pedig a nőnek nem szokása elsiklani a dolgok felett. Nem tudta mire vélni, de úgy döntött, nem kérdez rá. Csak hallgatta Dominic közelgő születésnapjáról és a meglepetés buliról beszélni. Kedvesen mosolygott és bólogatott. Minden erejével azon volt, hogy kitörölje az emlékeiből az előző napot, hogy mennyire érthetetlenül dühös volt rá Tommy, és hogy ő maga mennyire félt, hogy elveszíti őt. Leginkább csak arra akart emlékezni, milyen megkönnyebbült és boldog volt, amikor végül a karjaiban aludt aznap a fiú. De hogy Juliette még csak ki sem ejtette Tommy nevét azon a bizonyos mindentmegbeszélünk másnapi villámrandin, érthetetlen volt számára, és bármennyi idő is telt el, nem tudta kiverni a fejéből. Csak az járt az agyában, vajon miért lett mindenki ilyen megfejthetetlen körülötte az utóbbi időben?

-----------------------------------------

Folyt. köv. :)

15 megjegyzés:

  1. egy hét eltelt, és én írok elsőnek? nekem van rá okom, hogy csak most, de a többi 10.800 db látogató csak úgy idetévedt és valójában nem is olvasó? ne legyetek már ilyenek! két sort írni akár névtelenül is, nem olyan megerőltető..

    szóval még mindig nem derült ki, hogy tommy mennyire szeretne közel lenni adamhez... vagy még ő sem tudja? amúgy nagyon cuki fejezet, alig várom a folytatást! :)
    ja és tudod mit várok még? dominic lesz egyáltalán benne, vagy csak emlegetni fogod? szerettem a villés sztoriban, kíváncsi vagyok mennyit változott a fiúcska pár év alatt! ;)

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy bezárom a boltot, és ezentúl csak neked küldöm e-mailen a sztorikat... :) Á nem, azt hiszem abból rövid úton az lenne, hogy abbahagynám az írást megint, mint pár éve.
    Dominic lesssssz! Csak győzd kivárni! :D Nagyon sokat változott, majd meglátod. ;)
    Tommy sok mindent tud, többek között azt is, hogy Adam nem szingli, szóval nem olyan egyszerű a történet.
    Következőre hozok egy Want you chained-et (ma vagy holnap), aztán azt hiszem megint ebből egyet. Ha már alig várod. :)

    VálaszTörlés
  3. Nehogy megpróbáld!
    A többihez pedig: hurrrrááá!!! :D

    VálaszTörlés
  4. Jajj ez a fejezet nagyon jó volt már alig várom a folytatást. Már akkor olvastam amikor felraktad , de ne haragudj hogy csak most kommentálom. Nagyon tetszik és nagyon várom a folytatást. Sok sikert a továbbiakban. Rajtad tartom a szemem ;D

    VálaszTörlés
  5. Szia Enica!
    Nagyon köszönöm, hogy írtál! Igyekezni fogok :)

    VálaszTörlés
  6. Eddig imádom. Még nem olvastam Adommys történetet ezért ez még új nekem de nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
  7. ez egy 9 részes adommy, amit nemrég olvastam, nekem tetszett, cukker :)
    http://breatherepeat.livejournal.com/tag/flirt
    amúgy azt tudod, hogy amióta megvan adamnek a finn kölök, azóta szentségtörés a vérfanok szerint adommy sztorit írni? XDD

    VálaszTörlés
  8. Láttam képeket a finn kölökről és lehet, hogy Adamnak tetszik és boldog vele de....hát tömören jujjj, nekem tommy 100x jobban bejön.

    VálaszTörlés
  9. Hát akkor szentséget török, azt úgyis szeretek :D
    Szerintem egyébként ha az ember belegondol, egy twincest sztori sokkal nagyobb szentségtörés, azt' mégis szeretjük nem? :) Ez mind csak fikció, nem kell komolyan venni, a véres szájú megszállott rajongók meg lapozzanak, ha nem tetszik nekik, ennyi.
    Nincs egyébként bajom nekem Saulival, megpróbálom elhinni, hogy nem a hírnév miatt van Adammel. De Tommy Joe azért mégiscsak jobb alany... :)
    Flirt-sorozatot olvastam, cukin megírt valóságlábakra ráhúzott egyszerű sztori, semmi extra, de azért nekem is tetszett.
    Ja és mielőtt elfelejtem, kedves névtelen, neked is nagyon köszi hogy írtál! Egyre inkább jön a belső kényszer, hogy próbáljam összeszedni magam írás terén. Ezennel ígérek a hétre egy részt. Sőt, megpróbálom be is tartani :D

    VálaszTörlés
  10. jaja, a twincestet elsőre nekem is nehezen vette be a gyomrom, kerültem is egy ideig, de idővel megtanultam elvonatkoztatni a valóságtól. baromi jó angol nyelvű twc sztorik vannak a neten.

    VálaszTörlés
  11. Igen, sajnos magyar nyelvűt csak elvétve találni :( De ez nem csak a twincestre igaz, hanem kb minden témára.

    VálaszTörlés
  12. Sziaa nagyon jó a sztori ♥

    VálaszTörlés
  13. Mikor lesz folytatása :)) :DD ??

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Többfelől érkező unszolásra... most. :D

      Törlés