Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2012. október 26., péntek

Want you chained (5. fejezet)


 
5. fejezet

Maryann egy leheletfinom, áttetsző anyagból készült, csaknem a földig leérő, fekete köntöst húzott magára, belebújt egy tűsarkú cipőbe, és kommentár nélkül kisétált a hálószobából.
Bill iszonyúan gyűlölte a testét, amiért cserbenhagyta. Nem értette, hogy történhetett ilyesmi vele, amikor előzőleg épp ennek kivédése érdekében tett előkészületeket a saját szobájához tartozó fürdőben. Nem emlékezett, érzett-e valaha ehhez fogható szégyent. Hogy lehet, hogy ennyire nem tudja kontrollálni a saját testét emellett a nő mellett?
Fogalma sem volt, mit kellene most tennie. Végül úgy döntött, meg akarja beszélni Maryann-nel a történteket. Esélyt szeretett volna kapni arra, hogy figyelmen kívül hagyja ezt a kis balesetet. Megtörölgette magát, undorral dobta a szemetesbe a papírzsebkendőket, magára húzta a boxerét, majd mezítláb kisietett a nappaliba.
A nő épp cigarettát helyezett a szipkájába, hátranézett a fiúra, és rámosolygott, amikor meggyújtotta azt.
Billnek azonnal felgyorsult a szívverése, alábbhagyott a remegése, csupán a mosolyától. Őszintén azt gondolta, haragszik rá, és azzal, hogy szó nélkül otthagyta őt a szobában, azt kívánta jelezni, hogy szedje össze magát, és tűnjön el mielőbb.
Ehelyett letette a szálloda logóját viselő levél gyufát a cigarettás doboz mellé az üvegasztalra, és barátságosan biccentett.
-     Gyere, szívj egyet te is. – mondta kedvesen, és kitárta az erkélyre vezető kétszárnyú üveg tolóajtót, majd egy mélyet szívott az éjszakai levegőből, mielőtt a cigaretta füstjét tüdőzte volna le.
Bill először hezitált, hogy vajon jó ötlet-e egy szál boxerben kimennie az erkélyre egy alig felöltözött nő társaságában, de végül úgy döntött, mégsem vesz magára semmit. Maryann nem díjazná, ha ruha után kezdene futkorászni.
Egyrészt a huszonegyedik emeleten voltak. Alattuk az utcáról csak apró, futkosó, vagy épp egy helyben álló, világító pontok látszódtak. Felettük már csak egyetlen emelet volt, az óriási elnöki lakosztály. Emellett jócskán elmúlt éjfél. Senki nem fogja látni őket.
Másrészt pedig hihetetlenül jó érzés volt a felhevült bőrén érezni az éjszaka hűvös fuvallatát. Felnézett a csillagokra, és szabadnak érezte magát. Egy nő mellett állt, akinek minden szavát önszántából fogadta parancsként, akinek zokszó nélkül hagyná, hogy megbilincselje, vagy hogy akár apróságokért is komolyan megbüntesse, mégis szabadabb volt, mint az utóbbi időben bármikor. Beleborzongott ebbe az ellentmondásos érzésbe, és egy pillanatra fázósan maga köré fonta karjait. Az égő cigaretta lazán pihent ajkai közt. Gyakorlott volt már ebben, rossz szokás, tudta jól, de egy szál cigi sosem korlátozta a mozdulatait.
Percek teltek el, és csak álltak egymás mellett némán. Csak az ég felé szálló füst jelezte, hogy ott vannak. Élvezték a simogató szellőt, a város elmosódó, halk zaját, a messziről villódzó fényeket. A nő a korlátra támaszkodott, ahogy bámult a sötéten örvénylő távolba, úgy szívta tovább a cigarettáját. Az áttetsző anyagon átsejlettek testének buja ívei. A gondolatain átsuhanó képek hatására szemeit lesütve a fiú is inkább mellé lépett és a márványkorlátra támasztotta könyökét. Engedély nélkül semmit nem tehet. Nem érintheti meg, még csak gondolni sem gondolhat arra, hogy „mi lenne, ha…”
Végül a csendet mégis Bill törte meg.
-     Maryann… – kezdte hezitálva.
-     Gyújts nekem még egy szálat. – vágott közbe a nő, és Bill lenyelve mondandóját, azonnal a nappaliba sietett.
Maryann tudta jól, hogy a fiú szabadkozni akart a történtek miatt. De nem akarta hallani. Ha hagyta volna, hogy beszéljen, akkor még véletlenül azt is el találná mondani neki, hogy mennyire tetszik neki. Hogy mennyire élvezi a játékot az érzékenységével, és hogy mennyire imádnivalóan fékezhetetlen volt odabent, és nem hogy haragudna a történtekért, sokkal inkább imponált neki, hogy mennyire feltételek nélkül adta a kezébe az uralmat a teste felett. Tartott tőle, hogy odáig fajulna az őszintesége, hogy elveszítené a tekintélyét a fiú előtt. Azt pedig nem akarta. A ma éjszaka forgatókönyvébe az biztosan nem fért bele.
-     Tessék. – nyújtotta felé Bill alig fél perc múltán újra a szabad ég alá lépve az égő cigarettát, aztán halkan folytatta – Maryann… én…
-     Gyere ide. – vágott közbe újra.
Bill ellhallgatott, rájött, hogy nem szabad beszélnie. Szorosan a nő mellé lépett. Maryann magabiztosan húzta a testéhez, végigsimított a derekán, majd lejjebb csúszott a keze, egy pillanatra ujjai elakadtak a fiú alsójának szegélyében, néhány centivel lejjebb is tolta csípőjén az anyagot, aztán érintése továbbsiklott a pamuton, és belemarkolt Bill fenekébe.
-     Nem félsz attól, hogy meglátnak? – mosolyodott el, amikor a fiú zokszó nélkül tűrte, hogy a szabad ég alatt ilyen intim közelségben hozzáérjen.
A fiú hevesen megrázta a fejét, amitől néhány tincs előrehullott az arcába. A nő felemelte a kezét, és hátrasimította a csapzott loknikat, majd attól tartva, hogy újra beszélni támad kedve, inkább megcsókolta telt ajkait. Végtelenül domináns csók volt, minden apró mozzanatot Maryann uralt, a fiúnak a lélegzete is elakadt, a térdei is megremegtek, ahogy a nő a tarkójánál a hajába túrt, hogy erővel kényszerítse a lehető legközelebb az arcát az övéhez, és hogy mozdulatlanul tartsa, amíg ő mélyen a szájába hatolt a nyelvével. Bill szomjasan viszonozta a csókot, és önkéntelenül többször halkan felnyögött. Nagyon hamar megérezte, hogy nem kell bocsánatot kérnie semmiért, a teste megüzente neki, hogy bármikor tudják folytatni a játékot ugyanott, ahol abbahagyták.
Egy pillanat műve volt, ahogy Maryann eltolta magától a fiút, és az épület külső falának nyomta, majd ő maga visszakönyökölt a márványkorlátra, és befejezte a cigarettáját.
Bill azonnal fázni kezdett a meztelen hátát érő hideg kőfal miatt, de nem lépett arrébb, ott maradt, ahova Maryann mozdulatai parancsolták. Amikor néhány perc múlva a nő visszafordult, fürkészve nézte az arcát.
-     Úgy nézel rám, mint egy ijedt kisegér. – nevetett halkan, Bill pedig lesütötte a szemeit egy pillanatra.
A nő a csupasz mellkasára tette a tenyerét, és végigsimított le a hasán át egészen az ágyékáig. A csók alatt szerzett sziklaszilárd keménysége már lankadni látszott, de Maryann nem félt attól, hogy problémák akadnának a fiúval ilyen téren. Gyengéden megszorította férfiasságát egy pillanatra, aztán tenyerével végigsimított fel a hasán át a mellkasáig, egészen az apró kemény gömbökké zsugorodott mellbimbójáig.
-     Menjünk be, érzem, hogy fázol. – biccentett az ajtó felé.
Maryann behúzta maguk mögött az ajtót, elhúzta a függönyt, és halvány világítást gyújtott, a fiú pedig csak állt a szoba sarkában az utasítására várva.
-     Ülj le. – mutatott a kanapé irányába.
Bill bátortalanul dőlt hátra a párnák között. Maryann elmosolyodott, és kibújt a cipőjéből, már nem volt rájuk szüksége. Csak amíg a fiú mellette áll, addig kellenek, hogy ne magasodhasson fölé. Nem egyszerű úgy dominánsnak maradni, ha fel kell néznie a partnerre.
-     Lazíts, szépségem. – súgta a vállára támaszkodva és a füléhez hajolva, majd a minibárhoz lépett.
Előhúzott egy vodkás üvegcsét, letekerte a kupakot, és belekortyolt, szándékosan úgy, hogy legalább a háromnegyede benne maradt. Nem saját magát akarta elkábítani, csak a fiún érződő feszültséget szerette volna enyhíteni.
-     Idd meg. – nyújtotta felé.
Bill elvette, és egy halk „köszönöm” után kiitta az üvegcse teljes tartalmát. Vágott egy fintort a nyeléssel egyetemben, majd az üvegasztalra tette a flaskát.
-     Mint egy kisfiú, aki nincs hozzászokva a tömény alkohol torkot égető érzéséhez. – kacagott fel boszorkányosan.
-     Nem vagyok kisfiú. – vágott vissza Bill durcásan, gondolkodás nélkül, amit azonnal meg is bánt.
-     Azt már bizonyítottad. – bólintott a nő, miután futva mérlegelte, hogy a feleselésért szabjon-e ki büntetést.
-     Bocsánatot kérek. – felelte halkan, amint rájött, hogy hibázott.
-     Elfogadom. – mosolyodott el Maryann elismerően – Egy feltétellel. – tette hozzá, miután eszébe villant néhány ígéretes képkocka.
-     Mi lenne az? – kérdezte Bill félénken.
-     Válassz ki az éjjeli szekrényen fekvő, eddig méltánytalanul elhanyagolt tárgyak közül hármat, keress valami dögös zenét a rádióban, és tarts nekem erotikus bemutatót. Vetkőzz, táncolj, maszturbálj, bármit megtehetsz magaddal. Nem érhetsz hozzám, de próbálj rávenni, hogy én mindenáron hozzád akarjak érni.
Bill óriásit nyelt. Sosem csinált még ilyesmit. A gondolatra azonnal megrándult a pamutbörtönbe zárt hímtagja. Imádott a színpadon lenni, imádta, ha nézik az emberek, imádta, ha elismerő tekinteteket legeltettek rajta, imádta, ha látta a szemekben a sóvárgást, hogy bármit megadnának azért, hogy megérinthessék őt. És most olyasmit kell tennie, ami ugyanaz, mégis mérföldekkel különböző.
-     Kaphatok néhány perc felkészülési időt? – kérdezte halkan, mire Maryann bólintott – Bármit használhatok, amit odabent a szekrényben láttam, vagy tiszteletlenség volna belenyúlnom? – tette fel a következő kérdést, amire a nő felhúzta a szemöldökét, de mosolyogva újra jóváhagyólag bólintott egyet, a fiú pedig felpattant a kanapéról, és sietve eltűnt a hálószobában.
Maryann levetette az áttetsző köntöst, majd leült, hátradőlt, és élvezte, ahogy körülöleli Bill testének hátrahagyott melege. Keresztbe tette a lábait és türelmesen várt. Nagyon kíváncsivá tette a fiú azzal, hogy el akarta kápráztatni, hogy fel akart készülni a műsorra.
Nem akart hinni a szemének, amikor meglátta a fiút. Hihetetlen önkontrolljába került, hogy elrejtse a meglepetését Bill elől. A fiú kölcsönvett egy csipkés fekete tangát, egy fekete necc combfixet, egy magas sarkú papucsot, talált egy bársony nyakörvet, amire ráerősítette a pórázként funkcionáló vékony ezüstszínű láncot is, pontosan úgy, ahogyan azt kell. A lánc szabadon függött a mellkasán át, a hasán is túl, egészen a combjáig, halk csilingelő hangot hallatva minden mozdulatára. Kezében egy finom anyagból készült vékony fekete kendőt tartott. Maryann nyelt egyet, elismerően bólintott egy aprót, halványan elmosolyodott, és az előtte álló üres tér felé intve jelzett a fiúnak, hogy most aztán a színpad az övé. Akkor sem nyűgözte volna le jobban, ha a kezében a hálószobában fellelhető legdurvább játékszerekkel lép ki az ajtón. Azzal, hogy ő nem azokat választotta, hanem inkább a nehezebb utat, meglepte ugyan, de kétségtelenül azonnal elkápráztatta.

----------------------------
Folyt. köv. 
Van értelme het sztorit írnom? 

4 megjegyzés:

  1. hogyne lenne értelme!! csak ne ilyen helyeken vágd el bakker.... o_O

    VálaszTörlés
  2. Hát boccccs :D Ez lényegében egy nagyon hosszú egyéjszakás történet, valahol mindig muszáj elvágni :D

    VálaszTörlés
  3. vagy postolhattad volna mind az ötven oldalt egyszerre oneshotként :DDDD

    VálaszTörlés
  4. Ha egyszer majd kész lesz... de hát nem bírtam kivárni. Meg nem akarok ijesztgetni 50 oldalas one-shottal senkit, nem sokan olvasnák úgy el szerintem :D

    VálaszTörlés