Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2011. szeptember 13., kedd

Bad romance 1.fejezet (3/3)

Felelősséget nem vállalok, iszonyat nehéz ilyet fordítani, de mivel kértétek, hát tessék... :)
Oh mielőtt elfelejtem, szigorúan 18-as karika! ;)

----------------
Miután Tom távozott, ahogy a szobájába ért, első dolga volt lecserélni a lepedőket a magával hozottakra. Sosem mondaná el Davidnek, de nincs az az isten, hogy valaha is rájuk üljön, még kevésbé szexeljen azokon a lepedőkön, amikkel az intézmény fel volt szerelve. Így Tom mindig hozta a sajátjait, aztán pedig amikor elment, az utazótáskájába csomagolva elvitte őket, a rendkívül fontos olajos fiolával együtt, amit már elővett és az ágy mellett álló asztalra tett. Felgyújtott egy lámpát és behúzta a kopott függönyöket, megelőzve ezzel, hogy a szemközti épület bérlői privát show-t kapjanak. Lerúgta cipőit és várt.

Tom akarta a fiút, jobban akarta, mint bárkit már hosszú ideje, és remélte hogy a fiatalember megjelenik. Nem kellett sokáig tűnődnie, mielőtt óvatos kopogást hallott az ajtón. Kinyitotta, hagyta a sötéthajú fiút belépni, figyelte ahogy körüljárja a szobát, és kíváncsian elhelyezkedik a legfinomabb vászonnal borított elnyűtt ágyon.

„Szép lepedők,” mondta Bill szelíden, lehajolt és megsodorta az anyagot az ujjai között. A lámpa fénye mögüle átsejlett tunikájának vékony anyagán, megvilágítva karcsú alakját és fenekének igéző ívét.

„Vedd le a ruháid,” mondta Tom, Bill meglepetten nézett fel a parancsoló hangnemre.

„Nem akarod, hogy előbb megismerjük egymást?” kérdezte Bill cinikusan, mire Tom hidegvére csaknem megtört, de tudta, hogy még nem lehet túl barátságos, különben a viszonyok elmozdulhatnak közöttük. Nem egy játékos dugást akart – azt akarta, hogy a másik fiú behódoljon neki.

„Úgy gondolom, eleget beszéltünk odalent,” mondta Tom. „Ha úgy döntesz, el akarsz menni, bármikor szabadon megteheted, de ha úgy döntesz, maradsz, azt fogod tenni, amit mondok.”

Tétovázást látott lobbanni a sötéthajú fiú barna szemeiben, így még hozzátette, „Ígérem, úgy teszek, hogy érdemes legyen maradnod.”

Patthelyzetben álltak egymás mellett, részeg kuncsaftok zsivaja szűrődött be odalentről, és Tom remélte, hogy a másik fiú látja, nem bántaná őt. Bill végül jobb kezét bal vállához emelte, lecsúsztatta a selymes tunikát, felfedve egyik bársonyos vállát. A másik oldal következett, és a ruhadarab egy halk suhogó hang kíséretében a padlóra hullott, tökéletesen meztelenül hagyva őt.

Tom sosem látott még senki hozzáfogható gyönyörűséget az életében. A fiú bőre makulátlan volt, szűzies és halvány, és egy karika ékesítette bal mellbimbóját. Sima és szőrtelen volt mindenhol. Tom sosem látott még fiút teljes egészében borotválva, bár néhány női partnerénél már szokássá vált. Azonnal eldöntötte, meglehetősen tetszik neki a dolog.

„A csizmákat is?” kérdezte Bill a szoba csendjében, mire Tom megrázta a fejét.

„A csizmák maradhatnak. Mi a neved?”

Tom érzékelt egy pillanatnyi habozást, tudta, máris talált egy érzékeny pontot. Hasznos dolog megtalálni egy ember gyenge pontjait, ismerni azon dolgaikat, amiket nem akarnak leleplezni.

„Bill,” felelte a fiú, találkozva Tom tekintetével és kihívóan hozzáadta, „Dugunk végre?”

„Még nem tudom,” mondta Tom. „Hadd nézzelek meg. Fordulj meg.”

Bill megfordult, tökéletes rálátást ajándékozva Tomnak feneke kerek gömbjeire. Kicsik voltak, épp a megfelelő méretűek Tom számára, hogy megmarkolhasson egyet-egyet mindkét tenyerébe. Tom vett egy mély, csillapító lélegzetet. Bőven volt még idő arra.

„Hajolj előre,” mondta, és elégedettséggel telt el, ahogy Bill azonnal engedelmeskedett, kezeit a matracon támasztva. Tom mögé sétált, egyik kezét végigjártatva lefelé a fiú hátán, aztán alá nyúlt, hogy érezze a farkát. Már félig kemény volt, Tom mosolygott magában a felismerésen, hogy Bill már előtte is ismerte, és élvezte ezt a különös játékot.

Tom széjjelebb lökte Bill bokáit. „Szajha vagy, Bill?”

„Kértem tőled pénzt?” kérdezett vissza hűvösen, és Tom legyőzte a sürgetést, hogy egy élénk rózsaszín sávot paskoljon az egyik halovány farpofájára, csak azért fékezve magát, mert ez volt az első találkozásuk, és tudni akarta, mit képes eltűrni ez a rendkívüli fiú, mielőtt nyomást gyakorol rá.

„Ne válaszolj kérdéssel egy kérdésre,” felelt Tom inkább. „Tárd ki magad.”

Bill újra hezitált egy kicsit, de aztán mégis felemelte a kezeit a matracról és engedelmesen széthúzta velük fenekének gömbjeit. Tom addig nyomta Bill vállait lefelé, míg a feje és felsőteste a matracon nyugodott, majd végigfuttatta egyik ujját Bill felkínált nyílásán; szűk volt és rózsaszínű. Bill összerándult, és Tom látta, ahogy felgyorsult légzésével emelkedik és süllyed a háta.

„Nagyon szép vagy,” mondta Tom, letérdelt és újra végigsimított Bill bejáratának rózsáján, majd levegőt fújt rá.

Látta, hogy Bill farka már teljesen kemény volt addigra, mereven csüngött lefelé hogy megérintse a lepedőt. Tom odanyúlt, hogy visszahúzza róla a bőrt, felfedve ezzel az érzékeny makkot és könnyedén elmaszatolta az előváladékot mutatóujjával. Bill beleborzongott az izgató érintésbe, combjai megfeszültek, ahogy a csípője előre lendült, és a kezei elveszítették a fogást a fenekén.

„Tartsd magad kitárva,” utasította Tom, és Bill megtette, találva egy jobb fogást, hogy jól szétfeszítse magát. A bejárata annyira csábító volt, így felkínálva, hogy Tom fogta az olajos fioláját és bekente az ujjait. Kettőt préselt be egyszerre, lassan de biztosan, és Bill szorosan körbeölelte.

„Nnnh,” morogta Bill csukott szemekkel, körmei mélyen a saját húsába mélyedtek, ahogy küzdött azért, hogy kitárva tartsa magát Tom kérésének megfelelően.

„Sokkal szűkebb, mint egy szajha,” jegyezte meg Tom, megnyugtatóan dörzsölgetve Bill derekát szabad kezével, ahogy ujjait mélyebbre tolta, aztán pedig meggörbítette őket azzal az édes ponttal szemben, amiről tudta, hogy megtalálja ott.

„Aaaahh,” Bill önkéntelenül felkiáltott és Tom a fiú alá nyúlt, megragadta farkának a tövét, hogy megakadályozza az idő előtti magömlést, miközben tovább lökte ujjait benne. Tom tudta, hogy ez a kéj legőrjítőbb fajtája.

Bill nyüszített, csípőjét a matracnak dörgölte, elkeseredetten hajszolva a megkönnyebbülést, amit a súrlódás sem lett volna képes most megadni neki. Tom figyelte ahogy vonaglik, saját farka lüktetett a tunikája alatt. Bill annyira érzékeny volt, mégis annyira engedelmes. Nehéz volt olyasvalakit találni, aki hajlandó parancsokat követni, aki nem volt még megcsömörlött annyira, hogy sokkal több erőfeszítésbe teljen ebbe a gyönyörűen kétségbeesett állapotba hozni. És most itt ez a fiú, pirul mint egy szűz, és képes lenne elélvezni egy egyszerű ujjazástól.

„Elengedheted magadat,” mondta Tom halkan, megkönyörülve rajta, Bill pedig azonnal a lepedőre markolt a feje mellett, széttárt lábakkal megtartva a pózt. Tom egy halk cuppanó hang kíséretében visszahúzta ujjait a forró szorításból, még több síkosítót kent magára, mielőtt farka hegyét Bill bejáratához helyezte.

„Fogadtál már magadba férfit ezelőtt?” kérdezte Tom, tesztelve Bill nyílását egy apró bökéssel, messze nem elég erővel ahhoz, hogy áttörjön rajta.
„Igen,” felelte Bill rekedten.

„Mikor volt az utolsó alkalom?” kérdezte Tom, gyengédebben, biztosra akart menni, hogy nem fog fájdalmat okozni a fiúnak.

Bill megrázta a fejét. „Nem emlékszem. Néhány hónapja.”

Tom hüvelykujjával köröket írt le Bill nyílása körül, mérlegelve a helyzetet. „Szeretnéd, ha most azonnal megdugnálak?”

„Igen, kérlek,” suttogta Bill, mint az engedelmesség mintaképe.

„Ezesetben szólnod kell, ha úgy érzed, túl sok,” mondta Tom, és amikor Bill bólintott a matracon nyugvó fejével, Tom a szűk ellenállásba tolta férfiasságát, lassan, de elszántan. Bill felsikoltott és erőseben markolta a lepedőket, de nem mondta, hogy túl sok lenne, és egy futó tapintással a fiú farka irányába, Tom megállapította, hogy még mindig olyan kemény volt, amilyennek lennie kellett, akkor is, ha a testének meg kellett feszülnie Tom kemény tagja körül. Tom figyelte, ahogy a rózsás ráncocskák szétfeszülnek és kisimulnak körülötte, mint mikor egy bimbó kivirágzik, és azt hitte, abban a pillanatban el fog élvezni.

„Bill, annyira jó,” suttogta, hüvelykujjával simogatva a puha húst a másik fiú fenekén. Amikor teljesen elmerült Bill bársonyos forróságában, Tom megpróbálta lecsillapítani magát. Vékony réteg verejték borította a kisebb fiú testét, ahogy az ágyon feküdt, ajkai kicsit elnyílva és szemöldökei valamiféle érzelemtől összeráncolva, amiről Tom azt kívánta, bárcsak tudná micsoda. Fájdalom? Gyönyör? Esetleg a kettő kombinációja? Azt akarta, hogy gyönyör legyen, hirtelen belső kényszert érzett arra, hogy megmutassa az alatta fekvő káprázatos fiúnak, hogy mire képes, így visszahúzódott, majd újra előrelendült a szöget afelé a pont felé változtatva, amit korábban már megtalált.

Billből a legédesebb nyögés szabadult fel, és a hang egyenesen Tom farkáig hatolt. Kihúzta magát, és Billnek egy pillanatra elállt a lélegzete, ahogy Tom minden erőfeszítés nélkül a hátára fordította őt. Felnyomva széttárt lábait, elhelyezkedve közöttük mielőtt visszacsúsztatta magát. Annyira szűk volt Bill testének szorítása körülötte, hogy Tom egyszerűen csak belé akart nyomulni, amíg el nem élvez, de visszafogta magát amikor látta, hogy Bill a saját farka után nyúl. Tom egyik szeretőjének sem fog kelleni saját magát kiszolgálnia.

Tom keményen vágódott a fiúba, addig nyomva előre a csípőjét, amíg a másik fiú fenekének ütközött, és ott is tartotta magát. „Ne nyúlj magadhoz,” morogta Tom. „Tedd a kezeid a fejed mögé.”

Bill egy nyöszörgés kíséretében úgy tett, a farka vörösen és elhanyagoltan rángatózott köztük, a szemei elkeseredettek voltak.

„Gondoskodni fogok rólad,” mondta Tom, szemei találkoztak Billével mielőtt végigsimított a mellkasán, ujjaival súrolva az ott csillogó kis karikát. Nem rántotta meg, de ujjával átnyúlt a karikán hogy megcsípje és megcsavarja a mellbimbóját elég erősen ahhoz, hogy sajogjon. Bill ívbe feszítette a hátát az érintésére, az arcára olyan kifejezés ült ki, ami csak a gyönyörtől lehetett. Tom megcsípte a másik mellbimbót is, keménnyé izgatva, majd lehajtotta a fejét, hogy beszívja a szájába és a nyelvével megpöckölje.

„Oh. Oh kérlek,” nyögte Bill alatta, a csípője meglendült, próbált valamiféle mozgáshoz, valami súrlódáshoz jutni a farkán. Annyira ki volt tágítva, és Tom csak felszínes lökésekkel ingerelte, de végül mégis kettejük közé nyúlt, hogy megmarkolja a fiú farkát. Jó érzés volt a kezében tartani, forró volt és kemény, a hegyénél síkos. Tom úgy érintette meg őt, ahogyan magát szerette megérinteni, megcsavarva a csuklóját és megszorítva a másik fiú erekciójának fejét, miközben elkezdett keményebben és keményebben döngetni a fenekébe.

Bill felkiáltott, ujjai a hajába gubancolódtak, ahol még mindig a kezeit tartotta, és ahogy Tom érezte, hogy a fiú nedve az ujjaira lövell, és egyszerre érezte egy mély reszketéssel a saját kielégülését is, már tudta, hogy újra vele akar, vele kell lennie.

Bill gyönyörűen kielégültnek látszott alatta, verejtékezve és kipirulva, és valahogyan még finomabbnak és káprázatosabbnak tűnt, ahogy farka elernyedt a hasán, és végtagjait szétvetette az orgazmus utáni révületben. Ajka felhevült rózsaszínű és duzzadt volt, Tom pedig ellenállhatatlan késztetést érzett arra, amire még soha – hogy megcsókolja az egyik hódítását. Ez a fiú valóban az az arc volt a tömegben, akit keresett, és azt gondolta sosem fogja megtalálni.

Tom felállt, magára dobta a tunikáját, és az ágy lábától figyelte Billt, ahogy bódultan hunyorígott sötét szemhéjai mögül, majd felült.

„Mi van?” kérdezte Bill, végigfuttatva egyik kezét zilált haján, ami valahogy még az összevisszaságában is szexinek tűnt.

„Egy lehetőséget szeretnék felkínálni neked, légy Terra királyának ágyasa,” mondta Tom hivatalosan. „Megkapod a luxust, amit megérdemelsz, saját privát lakosztályt, minden kívánságod teljesíteni fogják, a legpazarabb ételt és italt kapod minden nap. Az egyetlen kívánalom a készségességed.”

„Mi vagy te – valamiféle toborzó?” kérdezte Bill, még mindig annyira kielégülten, hogy képtelen volt hangot adni a felháborodásának, amit rendes körülmények között éreznie kellett volna Terra királyának említése miatt. „Tudatában vagy annak, hogy itt Ontoviában az ilyesfajta beszéd egyenértékű a felségárulással, ugye?

„Ennek az ajánlatnak semmi köze a szomszédos országaink közötti politikához,” mondta Tom. „Csupán egy kölcsönösen előnyös megállapodás két ember között, akiknek… hasonló az érdeklődésük.”

Bill újra végighúzta kezét a haján, ezúttal látszólag nem törődve azzal, hogy rendezettebbé váljon. Az ajánlat fantasztikusnak tűnt, sőt… esélyt jelentett arra, hogy közel kerüljön a riválisához, talán még el is pusztítsa őt.

Tom érzékelte a habozását és hozzátette, „A király gyakorlott szerető, és sosem ártana neked.”

„Vonzó?” kérdezte Bill, mérlegelve, az arcán olyan kifejezés ült, amit Tom nem igen tudott megfejteni.

„Azt gondolom, megnyerőnek fogod őt találni,” mosolygott Tom szemlesütve.

„Ő nem… milyen idős a király?”  kérdezte Bill, hirtelen félénknek tűnve.

„Épp olyan idős mint te vagy én,” felelte Tom megnyugtatóan.

Bill meglepettnek tűnt. „Mennyi ideig kellene maradnom? Egyéb kötelezettségeim is vannak. Nem tudok mindent eldobni csak azért, hogy ágyassá váljak.” Bill összeszedte a tunikáját és gyorsan maga köré kötötte.

„Egy hónap,” fakadt ki Tom. „Ez minden amit kérek, egy hónap.”

„Egy hét,” felelte Bill határozottan.

„A király örvendeni fog, hogy a társaságodat élvezheti akár csak egy hétig is,” mondta Tom, és kezet csókolt Billnek.

Ezzel a dolgot elintézettnek tekintették.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon jo lett alig varom a kovi resz !!

    ugyi vagy :) sies a folytatasal amenyire csak tudsz !!!
    PUSZ....

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy élvezhető lett :)
    Sietek, már egészen belelendültem... :D

    VálaszTörlés