Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2018. január 24., szerda

PULSE (19.fejezet)

Sziasztok!
Büszkék vagytok rám, hogy ilyen hamar sikerült hoznom a következő részt? :)
Végre helyre tesznek egy-két dolgot a fiúk. Nagyon közeledünk a végéhez...
Szeressétek, és ha így van, írjátok is meg nekem! Imádtam az előző részhez érkező sok-sok kommentet! Köszönöm nektek! Puszik! <3





19. fejezet

Adam azt mondja, adjak még egy kis időt neki. Niall viszont minden ilyen alkalommal oldalba böki, és arra venne rá, hogy lépjek azonnal, ne hagyjam kicsúszni a kezeim közül. Mintha még nem történt volna meg… A két kis akkumulátorom, akik napról napra életet töltenek belém. Amilyen csúnyán alakult minden Harryvel és velem, köztük épp annyira szépen. Egy hete még nem hittem volna, hogy itt tartunk majd: Niall ül Adam ölében, aki közben gyengéden simogatja a combjait, és arról beszélgetünk, mit kellene tennem, hogy Harry hajlandó legyen a közelébe engedni. Jó, hogy itt vannak nekem. Ha rájuk nézek, azt látom, hogy semmi sem lehetetlen, minden akadály legyőzhető.
Bármennyit is agyalok rajta, nem tudom eldönteni, melyikükre kellene hallgatnom, így végül a józanész helyett az érzés nyer, ami azt vonyítja a fülembe, hogy nem tudok nélküle élni. Ami megkérdi tőlem minden reggel, van-e értelme így felkelni az ágyból.
Három nap telt el. Három napja nem aludtam. Esetleg kimerültségemben itt-ott elájultam néhány órára, de azokat a rémálmokkal gyötört időket nem nevezném alvásnak. Hogy változott-e valami bennem ezalatt a pár nap alatt? Minden. Megtanultam végre mi az, ami fontos, és mi az, amin nem lehet változtatni, egyszerűen csak meg kell tanulni vele együtt élni.

Percekig állok mozdulatlanul a bejárati ajtónál. A november végi este sötétje vagy a hűvös szél sem tud sokáig rávenni, hogy bekopogjak. Csak nézem a makulátlan fehér felületet, és visszaidéződik minden, ami pár nappal ezelőtt történt itt. Darabokra hullott az életem. Cserben hagytam a szerelmem. És miért? A semmiért. Nincs rá magyarázat. A fülemben cseng anyám hangja, hogy nem érdemel meg engem, és a düh végül felemeli a kezem, és rátenyerel helyettem a csengőre.
-      Kisfiam… – súgja anyám meglepetten, amint meglát, és a hangjára apám is azonnal megjelenik mögötte. – Gyere be!
-      Nem – rázom meg a fejem magabiztosan. – Azért jöttem, mert szerettem volna, ha tudtok róla, hogy nem vagytok képesek megváltoztatni az érzéseimet. Szeretem őt. És bár neki kell most egy kis idő, hogy ezt belássa, nem fogom elengedni. És ha mindig így fogtok viselkedni, amikor velem van, ha választás elé állítotok, talán jobb, ha előre tudjátok, hogy őt fogom választani.
-      De hát annyira csúnyán viselkedett veled…
-      Fogalmad nincs, én milyen csúnyán viselkedtem vele, Anya! – nevetek fel frusztráltan. – Valamiért őszinte akart lenni veletek. Nem tudom miért, de szerette volna, ha tudtok a múltjáról. Én nem gondolom, hogy lenne hozzá bármi közötök, de megteszem neki, elmondom – jelentem ki szárazon. – Miután mindkét szülője meghalt, egyedül maradt a mostohaapjával, aki verte és megalázta. Részegen sorozatosan megerőszakolta. – Anyám a szája elé kapja a kezét, mire nyomatékosításképp bólintok. – Elszökött tőle, és mivel senkire sem számíthatott, nem igazán volt más választása, mint prostituáltként dolgozni. Ez az, amit szerintem nem kellett volna tudnotok. Ami miatt dühös lett, és elrohant tőlem. Mert azt hitte szégyellem, pedig egyszerűen csak ismerlek titeket, tudtam jól, hogy ti még nálam is nehezebben dolgoztátok volna fel.
-      Istenem, ez borzasztó. Szegény fiú…
-      Ne haragudj a viselkedésünk miatt – sóhajt apám is. – Mi csak a legjobbat szeretnénk neked.
-      Én meg neki akarom a legjobbat. Három év pokol az utcán, aztán három év Johnny mellett… de most már itt vagyok én neki, és ezen nem tudtok változtatni. Ha megpróbáltok, egyszerűen csak eltűnök, és nem láttok többet. Nem érdekel, ti kit akartok nekem. Nem ti döntitek el, ki a legjobb. Én őt akarom. És ez nem vitatéma – jelentem ki keményen. – Ennyit akartam csak elmondani. Jó éjt Anya, Apa – biccentek.
-      Várj, Louis! – kap anyám a kezem után.
-      Ne… most el akarok menni – rázom meg a fejem hevesen, ő pedig könnybe lábadt szemekkel bólint.
Sarkon fordulok, és határozott léptekkel elindulok. Visszaszerzem. Bármi áron.

Belépek a klubba, és futva körbejártatom a szemem a terepen. Johnnyt szerencsére nem látom. Persze nem bízom benne, hogy ez sokáig így is marad. Harry viszont itt van, úgy tűnik, a hátsó pultnál igazít el egy új fiút éppen. Tökéletesnek látszik az alkalom. Nagyot sóhajtok, és elindulok Harry irányába, épp amikor ő is megfordul, és valamiért pont erre indul el. Két lépés után, amint észrevesz, leblokkol, megáll a terem közepén, és csak néz rám mozdulatlanul.
-      Nem szégyellek – állok elé, miután megtettem az utolsó határozott lépéseket.
Egy pillanatra lesüti a szemeit, aztán visszanéz az enyémekbe.
-      De. Szégyellsz – bólint néhányat szomorúan.
-      Nem – felelek eltökélten. – Őket szégyellem. De őket nem tudom lecserélni, vagy megváltoztatni. Érted tudok harcolni. Érted akarok harcolni!
-      Hé, a kis Louis… – lép ki az irodából Johnny, és már megint az a letörölhetetlen vigyor van a képén. Bárcsak maradt volna még néhány percet ott, ahol volt! – Csak nem békülni jött? – néz fel Harryre, ahogy szorosan mellé lép, és a dereka köré fonja az egyik karját.
Bent ragad a tüdőmben a levegő, ahogy akaratom ellenére is mereven nézem, ahol megérinti. Három nap elég volt ahhoz, hogy visszamenjen hozzá? Hát milyen kényszer volt ebben a kapcsolatban, ha önszántából folytatja? Amikor már majdnem összeomlik bennem minden, Harry lefejti magáról Johnny kezét, és rosszallón pillant rá.
-      Hagyjatok ki a hülye kis játékaitokból! – fakad ki szinte hisztérikusan. – Egyikőtökhöz sem megyek vissza! – vágja hozzánk, és idegesen a haját turkálva, hosszú léptekkel a mosdó felé indul.
Másodpercekig csak állok ott szótlanul, és nézek utána tágra nyílt szemekkel. Aztán visszafordulok Johnnyhoz.
-      Legalább annyit megtudtam, hogy volt annyi esze, hogy nem folytatta ott magával, ahol abbahagyta… – szűröm a fogaim közt, és majd felrobbanok, ahogy továbbra is csak győzedelmesen mosolyog rám.
-      Sosem folytatnám vele ugyanott – nyomja meg az utolsó szót túl erős hangsúllyal.
A gyomrom liftezni kezd. Igen, megbecsülné, és másodszorra már nem rontaná el. Ahogy Harry mondta, ha én elcseszem, ő ott lesz. És úgy tűnik be is tartotta az ígéretét.
Visszanyelem a gombócot a torkomból. A mosdó felé pillantok még egyszer, de tudom, hogy nem mehetek utána. Harry látszólag nagyon ki van borulva, és mivel ennek én vagyok legalább az egyik oka, nem én vagyok az az ember, akire most szüksége van. Szeretném hinni, hogy nem így van, de az eszemmel jól tudom, hogy most nem szeretné, ha ott lennék mellette. Tiszteletben kell tartanom a döntését. Így nincs értelme maradnom, köszönés nélkül hátat fordítok, és elviharzok.
Befekszem az ágyamba, de képtelen vagyok akár egy percre is lehunyni a szemeimet. Nem lehet itt vége ennek az egésznek! Alkalmazkodó típusnak tartom magam, de ezt az egy dolgot nem vagyok képes elfogadni.
Hat óra előtt felkapok magamra valamit, és úgy döntök, mégis ott várok, amikor bezárja a klubot. Lehet, hogy úgy érzi, nem akar látni, de bármibe is kerüljön, változtatni fogok ezen az érzésen! Johnny sosem szokott ott lenni reggel. Muszáj, hogy végre a szerencse egy kicsit mellém álljon, és most is egyedül legyen záráskor.
Leülök a járdaszegélyre, és nézem az ajtót. Néhány kollégának intek, ahogy fáradtan elsétálnak mellettem, de Harryt nem látom. Amikor már épp feladnám, és vereséggel csavarogni indulnék suli előtt, kilép a kapun ő. Megütközik azon, hogy újra itt lát.
-      Ugye nem ültél itt kint órákig? – kérdi elképedve, alig hallhatóan.
-      Ha azt mondom, hogy de… meghallgatsz? – mosolyodok el halványan.
-      Bolond vagy? – lép mellém aggódva. – Szerintem öt fok sincs.
Megfogja a kezeimet, hogy érezze, mennyire hidegek. Nem vettem kesztyűt, és mivel ahelyett, hogy zsebre tettem volna őket, idegesen babráltam csak velük már egy jó ideje, eléggé átfagytak. A kezei melege azonnal eléri a szívemet. Nehéz elhinnem, hogy önszántából megérint, beleborzong az egész testem.
-      Hazamentem – cirógatom meg a kézfejét a hüvelykujjammal, amire azonnal elhúzza a kezét. – Nem tudok aludni. Hiányzol. Nem veszíthetlek el – motyogom, és próbálom visszanyelni a könnyeimet.
-      Szeretlek – suttogja, mire kikerekednek a szemeim, és elnyílnak az ajkaim a meglepetéstől. Erre nem számítottam. – És pontosan ezért akarok neked jobbat. Olyat, amilyet megérdemelsz. Én nem tudok olyan lenni… – néz félre, és elcsuklik a hangja.
-      Fogd be! – nyöszörgöm, és bár próbál kitérni, homályos tekintettel a nyakába vetem magam. – Te kellesz. Te vagy a jobb. Te vagy a minden. Harry, én csak téged akarlak!
Már érzem a győzelem ízét, az édes nyelvét a számban, ám amikor meg akarom csókolni, eltol magától.
-      Nem vagyok jó – csóválja meg a fejét, és még hátrébb is lép tőlem. – Lefeküdtem Johnnyval – jelenti ki színtelenül. – Még aznap. Vasárnap éjjel.
Egy pillanatra kiül az elképedés az arcomra. Elkezdhetnék kiborulni, elhordani őt mindennek, hogy nem bírt magával egyetlen napot sem, de nem teszem. Inkább elgondolkozom a miértjén.
-      Mert nem tiszteled magad. Még mindig azt hiszed, csak arra vagy jó, hogy használjanak – felelem halkan.
-      Felesleges szépítened. Azért tettem, mert akartam. Szükségem volt rá – jelenti ki határozottan.
-      Nem hiszem, hogy huszonnégy óra elteltével olyan nagy szükséged lett volna a szexre… – felelem kissé cinikusan.
-      Szükségem volt arra, hogy rábízhassam magam valakire. Ne kelljen gondolkodnom, ne kelljen megfelelnem senkinek. Csak lehunytam a szemem, és odadobtam neki a testem.
-      Ő pedig elvette…
-      Ó, boldogan! – nevet fel keserűen.
-      Elmondtam a szüleimnek – jelentem ki váratlanul, mert nem érzem úgy, hogy most arról kellene beszélgetnünk, hogy vetette Johnny karjaiba magát. – Nem tudom, miért akartad, hogy tudják, hiszen alig ismernek. De mivel ezt kérted, hát elmondtam – bólintok. – Azt is elmondtam nekik, hogy senkit nem szerettem még így, és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy visszakapjalak. És hogy ebben a dologban egyáltalán nem érdekel a véleményük. Ha pedig arra kényszerítenek, hogy válasszak, téged választalak!
Szótlanul néz rám. Nem mozdul. Olyan kicsinek és elesettnek tűnik most. Mindennél jobban vágyom arra, hogy megölelhessem, és megígérhessem neki, hogy minden rendben lesz, hogy könyöröghessek neki, hogy ne lökjön el magától, mert csak együtt vagyunk erősek.
-      Nézz magunkra, Harry! Itt áll két árnyék a járdán egymással szemben. Nekünk együtt kell lennünk. Nélküled… mintha nem is léteznék… – suttogom, és próbálom elfedni a hangomban, hogy még mindig a könnyeim fojtogatnak. Témát kell váltanom, mert egyre csak azt érzem, hogy gyengülök. Nem omolhatok össze a szeme láttára. – Azt, hogy rábízhasd valakire magad… hogy értetted? – kérdem bizonytalanul. – Velem mindig egyértelműen aktív félként viselkedtél. Miért nem mondtad el, ha másra vágysz?
És Adam miért nem volt egy kicsit meggyőzőbb?! – teszem hozzá magamban, mert még mindig nehéz feldolgoznom, hogy ennyire nem értettem meg Harry jelzéseit.
-      Te nem olyan vagy, mint Johnny… – sóhajt fel, és elfordítja a tekintetét.
-      Ezt legalább tökéletesen látod – mosolyodok el. Újra a kezei után nyúlok, de nem mozdul, hogy megérintsen. – Vele könnyebben megbeszéled a dolgokat?
-      Nem erről van szó… – feleli halkan. – Veled szeretkezni sokkal több, mint csak kielégülni – magyarázza. – De nem is értem, miért beszélünk erről – vonja össze a szemöldökét. – Nem ez volt az oka annak, hogy eljöttem.
-      Akkor mondj egy jó indokot. Szeretlek. Szeretsz. Megéri ezt veszni hagyni? – nem tudom, jó vagy rossz jel az, hogy erre nem válaszol, de én már rég eldöntöttem, hogy nem hagyom. – Harry, nem érdekel, mi történt köztetek. Kellesz nekem – jelentem ki őszintén. – Eljössz hozzám? – kérdem, újra felé nyújtva a kezeimet. – Talán vagyok én is elég jó ahhoz, hogy ha rá szeretnéd bízni valakire magad, megtehesd velem.
-      Te most tényleg szexre invitálsz? – horkan fel egy halk nevetéssel. – Nem hiszem, hogy ez lenne a tökéletes módja a problémáink megoldásának.
Ez az utolsó mondat mérhetetlen erőt ad. Az én szememben ez azt jelenti, hogy bár a módját még lehet, hogy nem tudjuk, de megoldhatjuk őket, van esélyünk.
-      Ó, dehogynem, kezdetnek tökéletes! – felelem huncutul, és fogalmam sincs miért épp most, de végre hagyja, hogy összefűzzem az ujjainkat. – Az elkövetkezendő egy órára, igen, szexre invitállak. Aztán… ha elégedett vagy… talán vissza is költözhetnél. És végre átbeszélhetnénk mindent, mert ebben az egy dologban még mindig nem vagyunk túl jók.
Végre elmosolyodik. Megcsóválja a fejét, és a gödröcskék egyre mélyülnek az arcán, ahogy még szélesebbre húzódnak az ajkai.
-      Nem hiszem el, hogy miközben az eszem azt mondja nem, minden porcikám az kiáltja, hogy igen…! – motyogja. – Mit művelsz velem, Lou?
-      Kézen foglak és hazaviszlek – bólintok eltökélten, és amikor engedelmesen megteszi az első lépéseket mellettem, a füléhez hajolok, hogy belesuttogjak: – És úgy megduglak, hogy azt sem fogod tudni, hol vagy!
Felszabadultan felnevet, és a vállamra teszi a karját. A derekánál magamhoz húzom, és a jéghideg orromat a füle alatti finom területhez nyomom. Felszisszen, kisfiúsan elhúzódik, de nem engedem eltávolodni tőlem a testét, erősen tartom a derekánál, és menet közben birtoklón belecsókolok a nyakába.
Mintha semmi rossz nem történt volna köztünk. És mégis. Minden megváltozott. Minden a helyére került.
Úgy döntünk, nem buszozunk, nincs szükségünk most társaságra, inkább hazáig sétálunk egymásba kapaszkodva.
-      Hol laksz most? – töröm meg a kivételesen kényelmes csendet félúton.
-      Johnnynál – feleli, és amikor érzi, hogy megfeszülnek az ujjaim a derekán, gyorsan hozzáteszi – Átmenetileg. Külön szobában.
-      Nem kellene szólnod neki, hogy nem mész haza? – kérdem óvatosan.
-      Nincs beszámolási kötelezettségem, nem vagyok a tulajdona többé. Csak barátilag kértem, hogy használhassam az egyik szobáját. Tisztában van vele, hogy a szex eredetileg nem volt a terv része… – vallja be a föld felé fordítva a tekintetét. – És hogy továbbra sem az. Csak… hibáztam – sóhajt fel.
-      Miért nem mentél máshova? – csóválom a fejem értetlenül, homlokráncolva.
-      Ez volt kézenfekvő – vonja meg a vállát. – Talán rosszul tettem, nem tudom.
-      Nem szeretnélek felbosszantani, de muszáj kimondanom, amit gondolok. – Megállok, szembe fordulok vele, és kezembe fogom a kezeit. – Úgy tűnik, mintha egyáltalán nem akarnál szabadulni tőle. Harry, őszintén, mit érzel iránta? El tudod őt engedni? – szegezem neki a kérdést halkan. Nem szemrehányón, valóban kíváncsian.
-      Szerettem – réved a távolba. – Kezdetben tényleg szerelmes voltam belé. De már nem vagyok – néz vissza rám. Őszinteség van a szemében. Tudom, hogy nem hazudna. Talán nem mond el nekem mindig mindent, de nem hazudik. – Tisztelem azt, ahogy bánt velem, annak ellenére, amilyen körülmények között találkoztunk. Hogy mindig számíthattam rá. Tudod, nekem senki más nem volt az életemben, akire számíthattam, ezért jelent nekem olyan sokat. Előtte sosem kellett megjátszanom magam, ő mindig megértett. És a maga módján ő mindig ott volt nekem.
-      Amikor ezeket hallom tőled, sokszor elbizonytalanodok… – vallom be, mert érzem, hogy minden szó a tökéletes ellentéte annak a seggfejnek, ahogy én bántam vele. – Úgy érzem, én sosem fogom tudni pótolni – sütöm le a szemeimet.
Az állam alá nyúl, és felemeli a fejem.
-      Ne akard pótolni. Talán néhány dolog miatt egyszerűbb volt nekem vele, de azért lássuk be… az elég egyértelmű, hogy nem egy egészséges kapcsolat volt a miénk. Veled minden más. Veled új életet kezdhetek. És bár tudom, hogy a múltat nem lehet száz százalékosan magunk mögött hagyni, a jövő más lehet. Nem volt igazam – csóválja meg a fejét. – Olyan dolgokat mondtam neked, amiket nem kellett volna. Olyan dologra kényszerítettelek, aminek nem volt értelme. Csak azért követeltem, hogy mesélj rólam a szüleidnek, mert tudtam, hogy fáj, és nem fogod megtenni. Tudtam, hogy ebbe kapaszkodhatok majd, amikor elmegyek. Valójában nem is attól féltem, hogy te azt gondolod, nem vagyok elég jó hozzád. Saját magamtól féltem. Én éreztem úgy, hogy nem vagyok elég jó, és hogy nem szabad maradnom. Féltem, hogy valaki majd akkor ébreszt rá arra, hogy nem vagyok méltó hozzád, amikor már az egész életem a tiéd, és képtelen leszek ép ésszel elengedni. Még most is félek…
-      Sosem láttalak még ilyen bizonytalannak… – suttogom, és megérintem az arcát. Mintha csak tükörbe néznék. Ez az én szerepem.
-      Nem szeretem annak mutatni magam. De neked nem hazudhatok tovább. Csak úgy működhet ez köztünk, ha felülkerekedek a félelmeimen, és rád bízom az életem.
-      Versenyezhetnénk, melyikünkben van több félelem, hogy nem felel meg a másiknak… – horkanok fel halkan. – Ígérd meg, hogy nem menekülsz el többé. És engem sem hagysz elfutni. Bármi is történjen, együtt csinálunk végig mindent.
-      Ígérem… – súgja.
-      Akkor is, ha egy leendő kollégám elkezdi terjeszteni, hogy egyszer régen fizetett neked egy órácskáért – nevetek fel a vasárnapi felvetésére ironikusan, mire ő is elmosolyodik. – Nem fogok megfutamodni. A szemébe mosolygok majd, és csak annyit mondok, mennyivel szerencsésebb vagyok, amiért én minden nap megkaphatlak, és még csak fizetnem sem kell érte. És ha tovább baszakszik veled, cserébe elterjesztem róla, hogy kiskorú prostituáltakhoz jár. Meglátjuk, egy ilyenből ki kerülne ki győztesen – húzom fel a szemöldököm elszántan. – Soha többé nem hagyom, hogy a múltad, vagy bármi más közénk álljon. Melletted leszek, bármit is hoz a jövő.
-      Manócska… – leheli reszkető hangon, és szorosan magához ölel.
-      Megcsókolhatlak? – kérdem halkan. – Nagyon szeretném.
Kisfiúsan elmosolyodik, és bólint egyet. Óvatosan érintem a számat az ajkaihoz, nem sietek el semmit. Most már tudom, hogy a világ minden ideje a miénk lesz.
-      Annyira hiányoztál – suttogja, mielőtt ő mélyíti el a csókot.
A szívem majd kiugrik a bordáim mögül. Már egyáltalán nem fázom. Legszívesebben ledobálnék minden ruhát, ami közénk áll.
-      Menjünk – húzódok hátra, és nézek a vággyal telt szemeibe.
Csak bólint, szorosan egymásba karolunk, és egyetlen további szót sem szólva hazasietünk.
Még alig csukódott be az ajtó mögöttünk, már az előszobában elkezdjük egymásról lecibálni a ruhákat. Botladozva, egymás száját nem eresztve szabadulunk meg mindentől, ami az utunkban áll, míg végül a nappaliban, a szőnyegre döntve őt térdelek fölé, és csókolom meg olyan hevesen, hogy a fogaink is összekoccannak. Felkuncog, én pedig mutatóujjammal megbököm az oldalát, amitől még hangosabban kezd nevetni.
-      Azért remélem nem fogod az egész hajnalt ilyen viccesnek találni… – morgom a fülébe, és amikor belenyalok, azonnal elhallgat a nevetés, csak egy nyögésbe fúló sóhaj marad belőle.
A tarkómra csúszik az egyik tenyere, és vadul neki esik a számnak. Combjai közé szorítja a csípőm, a másik keze pedig a hátamra siklik, úgy húz le magához. Hirtelen úgy érzem, hiába vagyok én felül, pillanatok kérdése, és újra engedelmesen alárendelem magam neki. Lenyomom a térdeit, és feljebb kúszok, szétnyitom a lábaimat, közre fogom a csípőjét, és feltérdelek felette, de nem hagyja magát. Újra magához ránt, szorosan megölel, és arrébb gurul velem a szőnyegen. Fölém könyökölve győztes vigyorral az ajkain megcsókol, aztán gurulunk még egyet, a kanapé lábáig, de ezúttal hagyja, hogy mégis én legyek felül. Összeszűkített szemekkel nézek le rá, és amikor kinyújtja a nyakát, hogy újra megcsókoljon, hátrébb húzódok, és kaján vigyorral megcsóválom a fejem. Megfordítom magam alatt, és rácsapok a fenekére.
-      Viselkedj, édes! – morgom, és a tarkójánál a nyakába nyomom az arcom. A jutalmam egy rövid kuncogás, majd egy újabb nyöszörgés, ahogy az orrlyukaimból áramló forró levegő megcirógatja a nyakát. A testére simulva csúszok lejjebb és lejjebb, centinként. Lassan végighúzom a tenyerem a hátán, közben pedig csigolyánként végigcsókolom a gerincét. Megrészegít az illata, mélyen a tüdőmbe szívom, és egy percre csak élvezem, miközben két kezem a csípőjén pihen, mozdulatlanul.
-      Lou… – emeli fel a fejét, és néz hátra rám. – Ígérd meg, hogy nem teszel olyasmit, amit te nem szeretnél. Még a kedvemért sem.
Hogy juthat ilyesmi eszébe, hogy nem akarom? Hogy csak az ő kedvéért tervezek szeretkezni vele, nem pedig azért, mert megőrülök érte? Feltérdelek, és visszafordítom magam alatt. Másodpercekig csak nézek a szemébe, és próbálom kitalálni, mi járhat a fejében. Aztán lejjebb csúszok, és a sarkaimra ülve a combjai közé telepszem.
-      Gyönyörű a tested. – Ráérősen végigsimítok a mellkasán és a hasán, majd két hüvelykujjamat gyengéden a V vonalába fektetem, és ott cirógatom tovább. – Nem tudom elhinni, hogy nekem akarod adni… megőrjít… minden porcikám vágyik rá, jobban mint valaha – súgom reszkető hangon, és lehajolok, hogy megcsókoljam a hasa alját, épp ahol a halvány szőrcsík elindul az ágyéka irányába.
-      De nem szoktál…
-      Shh… – Mutatóujjam az ajkaira teszem, és megrázom a fejem.
Nem beszélünk. Most nem. Főleg nem butaságokat.
A csípőjére markolok, és felemelem a szőnyegről a fenekét. Alányúlok, hogy újra végigsimítsak a feszes domborulatokon, aztán a combjain végighúzva a két tenyeremet, határozottan megragadom a térdhajlatánál, és felhúzom a lábait. Halkan felnyög, felemeli a kezeit a szőnyegről, és a bicepszére markolva, két alkarját az arcára fekteti.
-      Ne bújj el – húzom el az egyik könyökét, mire a másik karját is engedelmesen maga mellé ejti. – Nézz rám – suttogom.
Felemeli a fejét, és amikor a szemeimbe néz, megnyalja az ajkait. Megvadít vele. Aztán ahogy elnyílnak, és halkan sóhajtozik köztük, majd újra előbukkan a nyelve hegye… minden rezdülése fokról fokra forralja a vérem.
Két ujjamat a számba veszem, hogy alaposan megnedvesítsem őket. Harry feje azonnal hátrahanyatlik a látványra, és az előbbinél is hangosabban nyög fel. Még semmit nem csináltam vele, de az édes kis hangjai már most az őrületbe kergetnek.
-      Azt mondtam, nézz rám! – parancsolom meg neki újra.
Újra felemeli a fejét, én pedig megint a számba veszem az ujjaimat. Látom rajta, hogy nehezére esik tartani a szemkontaktust, viaskodik saját magával, le is szeretné hunyni a szemeit, ugyanakkor nézni is akar. Nedves ujjaimat finoman a bejáratához érintem, mire megremeg az egész teste.
-      Ez jó? – lehelem a felesleges kérdést a fülledt levegőbe.
-      Ig… igen… – nyögi szaggatottan, és amikor körkörösen elkezdem cirógatni, lehunyja a szemét és hátraveti a fejét. – Ahh… Lou…
-      Mondd el nekem, mit szeretnél.
-      Téged – nyöszörgi.
-      Igen, azt tudom – mosolyodok el, az édes lüktetés minden pillanatát kiélvezve az ujjbegyeim alatt. – De hogyan? Mutasd meg. Így? – hajolok fölé. – Vagy fordítsalak hasra? Gyengéden? Vagy szeretnéd, ha olyan intenzív lennék, hogy mindent kiverjek a fejedből? – kérdem, és közben egyik ujjamat átfúrom az engedelmes izmokon.
Újra felnyög, vesz néhány sietős levegőkortyot, de lenyugtatja a testét, hogy felelni tudjon. Felkönyököl, és megfogja a felkaromat.
-      Mindenhogy. Bárhogy – motyogja, és felfelé kezd húzni. Az ujjam kicsúszik a testéből, a mellkasom az övére simul, a szám pedig megtalálja a szomjazó párját. Visszadől a szőnyegre, a nyakam köré fonja a karjait, és felhúzza a térdeit, mintha azt sugallná, most azonnal vegyem el, amit nekem szeretne adni. Persze nem tennék ilyet egy futó simogatás után. Sosem okoznék neki fájdalmat. A testem mégis önkéntelenül mozdul, a merevedésem pedig becsúszik a heréi mögé a heves csók közben. Egy pillanatra azt gondolom, megijesztem vele, de ő csak zihálva a vágytól, húz még közelebb és közelebb, egyértelműen arra utalva, hogy ne fogjam vissza magam.
-      Harry… – súgom, az ajkaitól hajszálnyira távolodva csak. – Engedd, hogy egy kicsit felkészítselek.
-      Tökéletesen tudom kontrollálni az izmaimat, Manócska – feleli halkan, de amikor nem reagálok, folytatja. – Hamar megtanultam, hogy ha valami be akar furakodni oda, akkor vagy hagyom neki, vagy rosszul járok…
Egy lélegzetvételnyi időre ledöbbenek, amitől látom, hogy ijedtség villan a szemében. Aztán elmosolyodok, megnyalom az ajkaim, és mint egy ragadozó, csapok le újra a szájára.
-      Valami síkosító azért mégis csak kellene – motyogom az ajkai közé.
Elfordítja a fejét, kinyújtja az egyik karját, és a kanapé alól kihalászik egy félig üres tubust.
-      Ezt… – tátom el a szám. Megkérdezném, hogy mikor tette oda, vagy honnan tudta, hogy ott van, de rájövök, hogy lényegtelen. – Add ide! – nyúlok a tubus után sietve, és míg az egyik karommal támasztom magam felette, fél kézzel felpattintom a kupakját, és a tenyerembe nyomok egy adagot, mire elismerőn mosolyog rám.
Szóval nem kell óvatoskodnom vele? Hát jó. Beillesztem a farkam hegyét, veszek egy mély lélegzetet a makkomat olyan jólesőn szorító érzésre, majd a füle mellett megtámaszkodva, egyetlen határozott mozdulattal merülök el a testében tövig. Egy pillanatra elfelejt levegőt venni, és a nyögés is a torkán akad. A fejét halk koppanással ejti le a szőnyegre. A szemei fennakadnak, a szája elnyílik, és a haja kócosan terül szét a halvány szálak között.
-      Minden rendben? – kérdem huncut mosollyal, és visszahúzódok, csak hogy még egy pontosan ugyanolyan határozott mozdulattal csússzak vissza a perzselő forróságba újra, és még ha össze is tudta volna szedni magát egy félszavas felelet erejéig, mégse tudja megtenni. – Hm? – incselkedem vele.
-      Lou… képtelen vagyok beszélni – hebegi, amikor néhány pillanatra mozdulatlanná válva hagyom. – Szerintem látod rajtam, hogy imádooaahh… – újra a testébe vágódok, és most már nem állok le. Beteljesítem az ígéretet, amit tettem neki. Perceken belül azt sem fogja tudni, hol van.
A lökéseim mindegyike olyan hangokat csal az ajkaira, amitől csak még mélyebbre vágyok merülni a testében. Egyre csak épül bennem az orgazmus, megállíthatatlanul ki akar törni. Az egész testemet vékony izzadságréteg borítja már, a karjaimat, amikkel Harry fürtjei mellett támaszkodom, alig érzem. Az egyik könyököm fel is adja a harcot, koncentrálnom kell, hogy ne essek rá a mellkasára. Lassítok a tempón, verejtékező homlokom az övének döntöm, ő pedig ujjaival a lapockámba markol, és magához húz. Combjait szorosan körém fonja, hogy ne tudjak erőteljesebb mozdulatot tenni, és most hogy végre levegőt is képesek vagyunk venni, birtokba veszi a számat.
-      Eszméletlen vagy – súgja két mély sóhaj közt az ajkaimnak, majd megfordít, maga alá gyűr, és úgy csókol tovább. Kezeimet a fejem fölé feszíti, és egyik kezével összefogja a csuklóimat. Aztán térdre emelkedik felettem, másik kezét közénk csúsztatja, és érzem, ahogy a lüktető farkam könnyedén visszatalál a testébe. A mellkasomra támaszkodik, úgy ringatja a csípőjét rajtam. A mozdulatai nyomán meg-megfeszülő izmai, az elnyíló ajkai, és nem utolsó sorban az elhagyatottan ugrándozó, kőkemény, szivárgó szerszámának a látványa arra késztet, hogy szorítsam össze a szemeimet. De nem bírom sokáig vakon, látni akarom!
-      Harry… – nyögöm – Ez így nem jó – utalok a látványra a combjait megragadva. És legfőképp arra, amit az a csodás panoráma ki fog váltani belőlem pillanatokon belül.
-      Nem jó? – néz le rám csodálkozva, és megdermed a mozdulat közepén.
-      El fogok élvezni… azonnal… – nyöszörgöm, amikor összeszorítja az izmait a farkam körül.
Magához húzza a kezem, én pedig engedelmesen fonom az ujjaim a feszülő szerszáma köré.
-      Bennem! – nyögi kéjesen, miközben bólint néhányat.
Hátraveti a fejét, úgy kapcsol még vadabb tempóra. Nem tudom tovább visszafogni magam, hörögve kiáltok fel, ahogy kitör belőlem az orgazmus.
Nem vagyok biztos abban, hogy nem szorítottam-e rá közben kicsit túlzott erővel a farkára, mint ahogy azt sem tudom, milyen hangokat adhattam ki, miközben utánam ő is elélvezett, és az izmai lüktetve feszültek meg a farkam körül. Csak azt tudom, hogy csillagokat láttam. Valódi csillagokat. Szikrázó, forrón izzó, vakító fényes gömböket. Észre sem vettem, amikor a fejemhez kaptam, és a hajamba túrva, a kezemre folyt ondóját végigkentem a tincseimen. Csak a kuncogása ébreszt rá, amikor a boxerét felkapva a szőnyegről, próbálja letörölgetni rólam. Kikapom a kezéből, és messzebbre hajítom. Nem érdekel az sem, ha teljesen beborít a spermája. Magamhoz húzom, szorosan köré fonom a karjaimat, és szenvedélyesen megcsókolom.
-      Visszaköltözöl? – súgom mosolyogva néhány perc elteltével.
-      Azt hiszem… – bólint nevetve, és beharapja az alsó ajkát, aztán néz rám még néhány mozdulatlan másodpercig, mielőtt lágyan újra csókolni kezd.

*

Nem dolgozom már a klubban egy hete, mégis majdnem minden este itt vagyok. Harry miatt, és persze Adam miatt is. Talán kimondatlanul az is benne van a dologban, hogy szemmel akarom tartani Johnnyt, nem tudom. Bár már úgy érzem, nem tartok tőle, de a közös múltjuk miatt sosem fogom biztonságban érezni a szerelmemet mellette. Azonban néhány hónapot még ki kell bírnom.

Harry hátul a raktárban ellenőrzi a készletet, amíg én Adammel nyitás előtt az előző éjszaka szaftos részleteit vesézem ki. Hangosan felnevetek Adam egy pikáns megjegyzésén. Aztán megjelenik Niall, és mielőtt megkapjuk a magunkét, amiért szemtelenül kibeszéljük a háta mögött, gyorsan el is hallgatunk. Intek neki, és elindulok a raktár irányába, hátha kell egy kis segítség a szerelmemnek. Vagy hátha le tudom dönteni az egyik masszívabbnak tűnő doboz tetejére, legalább néhány perc erejéig. Amikor a tánctér széléhez érek, és indulnék lefelé a lépcsőn, hirtelen a hátsó kijárat irányából pisztolylövés dördül. Rémülten hullok térdre, a dobhártyámon áttörni készül az egyre erősebben lüktető vérem. A füleimre tapasztom a kezemet, mintha ez változtatna bármin is. Nem, ez nem lehet igazi. Álmodom. Ez nem történhet meg velem a való világban. Harry…?! Csak most kaptam vissza!






21 megjegyzés:

  1. Louuuuuuu Éjjjtttt!

    JUhúúúúúúúúúú!!!!!!!♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    Még nem olvastam!XDD XDDD

    Büszke vagyok e rád???? REPES A SZÍVEM az ÖRÖMTŐL!!!!
    IIIIIIIMMMÁDLAK! Millió csók, és most sem fekszem le Qra időben!

    Ezt el kell olvasnom! (Nem vagyok függő, ÁÁÁÁÁÁ hova tetszik gondolni, nem olyan családbú származom én! XDD XDDDD)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helyre tesznek egy két "dolgot"??? XDD XDDD (perverz szemöldök húzogatás)

      Törlés
    2. Hát helyre bizony.. Ennyire kikészítettelek? Azért élvezted? XDD

      Törlés
    3. Ez még nem a komment, volt, de mint te is én sem ígérek...elolvastam, mert nem bírtam ki, de annyira Spongyabob az agyam már ilyen tájt a héten, hogy nem tudok értelmesen írni! XDDD Máskor sem, de most.....egy tuti Nekem minden fronton betalált!!!♥♥♥

      Törlés
  2. Sziaa!

    Ahhhw annyira nagyon imadtam!!! <3
    Ahogy Lou kiallt Harryert a szulei ellen! <3
    Szamitani lehetett arra h Hazz osszefekszik Johnnyval, de azt mondom ezt most Lou egy kicsit megerdemelte... :/
    Adamet es Niallt imadom, ugy olvasnek roluk is tobbet es szaftosabbat! <3
    Na de a vege??? Ez nem lehet! Biztos h nem Harryvel tortent vmi!
    Es igen, en buszke vagyok rad h ilyen hamar hoztad nekunk ezt a csodas reszt, es bizom benne h a kovit is legalabb ilyen gyorsan tudod hozni, foleg ezutan a befejezes utan!
    Koszonom es varlak! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze csak a lenyeg maradt le... nezd el nekem kerlek, este van mar :’D

      A szex reszt, hat imadtam!!! Annyira edesek voltak es jo volt Lout es ebben a szerepben is latni kicsit! ;)

      D.

      Törlés
    2. Szia!
      Köszönööm :))
      Niall cuki, de nekem nem fekszik (khm XD) úgy, én nem hiszem, hogy azt a szaftosabbat meg tudnám írni..
      Igyekszem, bár megint káosz volt/lesz a hetem, és csak max hétfőn tudok neki kezdeni. De hidd el, már én is szeretném befejezni, és "megszabadulni tőle". Már új dolgokon gondolkdom.
      Puszi!

      Törlés
  3. Klassz rész volt. Én is remélem hogy H nem kerül kórházba és minden jó lesz. Azért H elmondhatná nekünk, hogy mit csinált abban az egy hétben J-vel! /sokak kérésére../ 😉

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm :) Igenis, húzom a strigulát a H/J szösz mellé.. :)
      Puszi!

      Törlés
  4. Szijja. ❤️
    Figyelj csak te drága, őrült, csodálatos nőszemély!
    Milyen vég ez?
    Imádtam az egészet!
    Imádtam Lout, hogy végre mert tökös lenni, és kiállt a szerelme mellett.
    Imádtam Harryt, hogy még mindig szereti ezt a bolond fiút. Mondjuk Johnnyval a szex nem kellett volna.
    Na de Louval! Ajajj, perzselő volt, izgalmas és csodálatos.
    Már kérdeztem, de nem akarsz könyvet írni? Úgy olvasnám! Mondjuk így is jó, blogon, de azért na...
    Imádom ahogy írsz! De tényleg!

    Plussz egy kérdés :Hogy kerül Johnny Depp Marilynn Manson klipjébe?
    Megnéztem amúgy mindkét linket! Meg még mást is... Ajajj! Nem mondom, hogy szerelem lett (nem úgy mint Brian Molko amit ezúton is köszönök neked)
    Manson félelmetes, őrült egy pali. De a klippjei nagyon ütősek, sokkoloak, provokatívak. Gondolom pont ez volt a célja velük. ❤️ ❤️ ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Háát.. tanulok HDawn-tól, ő is itt vágta volna el :P XD
      Köszönöm szépen! <3
      Nem hiszem, hogy lenne aki kiadná amit írok, nem érzem úgy, hogy teljes munkaidős állásként lenne értelme csinálnom. Ez csak hobbi :)

      Na és akkor a Johnny/MM kérdésedre a válasz, hogy mit keres a klipjében.. huh hosszú lesz, mert ezek szerint soha semmit nem hallottál róluk :D
      Már vagy 20 éve MM Johnny legjobb barátja (egyesek szerint több is), lakott is Mansonnál egy időben, sőt a 18 éves lányának Manson a keresztapja. Rendszeresen megy vele a filmbemutatóira pl.. mint egy jó feleség :DD Azt pl tudtad, hogy Johnny tud gitározni? Sőt, van is egy zenekara, a Hollywood Vampires olyan kis senkikkel maga mellett, mint pl Alice Cooper... :) Mansonnak is gitározott többször már. Sőt, az utóbbi időben felröppent a hír, hogy lehetséges, hogy Johnny teljesjogú tagként csatlakozik a MM bandához. Csak ennyi. Durva, mi? Ilyenekről nem tud az átlagember, aki a Karib tenger kalózaira csorgatja a nyálát... XDD Ja, ikertetkójuk is van, mindkettőjük csuklóján egy "NO REASON" felirat.
      Persze, Brian az Brian (mármint Molko, mert amúgy Manson is Brian eredetileg :DD), ő más kategória, örülök, hogy az írásaimmal sikerült rávezetnem, hogy elmerülj egy kicsit a Molko világban, és látod, meg is lett a hatása ;) De MM is egy nagyon érdekes figura. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek első ránézésre gondolják.. pont amit írtál, hogy félelmetes és őrült. Egyébként egy hihetetlenül intelligens ember, eszméletlen okosan tud dalszöveget is írni. Én ugyan nem hallgatom túl sokat, mert szeretem, ha valaki tud énekelni.. de ettől függetlenül tartom valamire.
      Ezt még nézd meg, és dönts. Az ijesztő őrült Johnny mellett kezes bárányka.. ;D https://youtu.be/6WQTdT5k-Kw (ez alatt a video alatt pont egy tök jó 1D feldolgozás van.. kicsi a világ :D)

      Na ennyi voltam (így is kicsit sok).. Pusszantás! :D

      Törlés
    2. Köszi szépen a kimerítő választ! Valóban nem tudtam semmit róluk.
      Johnny régóta a szívem egyik csücske. ♥️ Bár mostanában annyi mindenki lopakodik be a szívembe, hogy nem is áll másból csak apró pici csücskökből.
      Nem, nem a karib tengeren nőttem fel, hanem a titkos ablak c.filmen amit a mai napig imádok.
      Érdekes amit írtál. Megnézem a videót mindenképp. Nagyon kíváncsivá tettél. Pussz ♥️

      Törlés
    3. Nincsmit :)
      Viszont belefutottam egy aprócska hibába, megnéztem ki dolgozta fel ezt a One way or another c. számot, és kiderült számomra, hogy ez nem is 1D eredetileg.. na jó, hát ennyit tudok a 1D diszkográfiáról.. le se tagadhatnám, hogy nem vagyok ősfan.. :D

      Törlés
  5. Johnny <3

    Halkam hozzá kell tenném, hogy bennem mindig élt egy olyan elképzelés, hogy Johnny valamilyen harcban/ ügyletben meghal, és ez oldja meg ezt a kényes helyzetet.

    Bár mégmindig fáj a szívem a Johnny-s Harryért, azért persze örülök hogy újra összejöttek <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hm, érdekes elképzelés. Nem mondom, hogy így lesz. Persze azt sem, hogy nem, gondold csak tovább, hátha kiderül, hogy jóstehetséged van! ;D
      Amennyiszer megemlítitek, annyiszor kalandoznak el a gondolataim H/J sztori felé. Furcsa, mert én a Larry fanokat olyannak képzeltem, akik nem adnák oda egyik fiút sem másnak, és keresztre feszítenének, ha valaki mással írnám össze bármelyiket is :DD
      (Azt már lehet meg sem kellene említenem, hogy mostanában többször álmodtam Lou/Briant.. nem is értem az agyam.. o_O)
      Köszi, hogy írtál! Puszi!

      Törlés
  6. Mi mi mi mivan? Lágy mosollyal az arcomon olvasom az édesnek gondolt kis utolsó bekezdést, látom, hogy kb pont olyan hosszú, hogy leírd megint egymásnak estek az irodában, erre... :O Szeretem én ha minden rendben van, de aww ismersz, ez sokkal jobban tetszik, és aaah meggyilkol, hogy most mi a fene történik. :D
    Gyanúsan ez volt az első olyan rész, ahol olyan kellemes magabiztosság lengte körül az egész bagázst, tudtam, hogy tenni fogsz velük valamit. Muszáj volt! :D Imádlak!
    Ujjtördelve várom a folytatást! :))

    (Lou/Brian? komolyan? te most szórakozol velem? Akarom! :D Bár... azt mondod sokat álmodsz velük? Az ilyen jellegű álmaid nem nagyon szoktak titokban maradni. Úgysem fognak nyugodni hagyni míg meg nem mutatod. remélem... *ördögi kacaj*)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szió! Mimimimii? Hát ez van. Hajninak is mondtam, hogy vagy ez, vagy a THE END felirat :D
      Háttöööizéé.. nemtom. Tényleg. Nem akarom elkezdeni, mert nem látok benne olyan nagy fantáziát egyelőre. Még csak a szeretnék náluk légy lenni a hálószobafalon stádiumban járok. És ennyi bőven ki is elégítene :D Persze, sokszor belekezdek, ha nem hagy nyugodni valami, de nem mindig jut a dolog valahova. Szóval még nagyon ne vedd kézpénznek. Theo (Hurts) is volt már pl sok-sok álmom főszereplője, ráadásul hozzá ötlet is volt, mégsem sikerült megírnom.
      Egyelőre annyit ígérhetek, hogy igyekszem a lövöldözős folytatással :) Pusszantás!

      Törlés
    2. Inkább ez, inkább ez. Bár én nem vagyok híve a "mindig történik valami, csak hogy sose lenyen vége" sztoriknak. Ezért vagyok képtelen naprakészen követni az Odaátot, pedig régen.... Na de ha odajutsz, hogy ennek vége, bármit adhadsz nekem én boldogan vetem rá magam, mint egy ragadozó. :D
      Azt pedig gondold át. Csak gondolkodj rajta sokat. ;))

      Törlés
    3. Ó, nem lesz mindig történik valami, hogy sose legyen vége. Vége lesz. Nagyon is hamar :)
      Hogy mi lesz utána, az még bizonytalan..

      Törlés
  7. Nem akarom, hogy vége legyeeen :( Bár már benne van a levegőben, hogy tényleg nem fog sokáig tartani. DE! Alig várom a következő történted, mert akárkiket veszel elő, biztos vagyok benne, hogy isteni lesz :) És most visszatérve erre a végre... azért még van miért izgulnunk. :D Jó tanítvány vagy XD Pusssssziii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Néha én sem akarom... :) Sőt, ha ez egy kiadott könyv lett volna, és mondjuk eladás alapján megérné folytatni, már azt is tudnám, mi lenne a második kötetben.. tegnap bevillant :DDD De nem lesz új évad, most valami mást szeretnék írni.
      Hehe köszi, messster :D Van miért izgulni. Szerintem meglepő leszek. Legalább kicsit. Remélem. :)
      Valószínűleg küldöm a héten! Pussssz!

      Törlés