Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2018. január 16., kedd

PULSE (18.fejezet)


Sziasztok!
Eredetileg ezt akartam karácsonyra hozni, de meggondoltam magam... majd meglátjátok miért. (Az, hogy aztán lebetegedtem, és még újévre sem tudtam hozni, már nem is meglepő... :/)
Lécci ne vadásszatok le, és végezzetek ki! Akkor nem tudom jóvá tenni...
Vélemények továbbra is nagyon érdekelnek, ne tartsátok magatokban! Még akkor is, ha most kivételesen tudom, mit fogok kapni... :)
Pusszantás, Drágáim! <3

18. fejezet

Szándékosan nem állítottam be ébresztőt, azt gondoltam, milyen jó lesz majd arra ébrednem, amikor a szerelmem bekucorodik mellém a takaró alá. Hát hoppon maradtam. Tíz után ébredek fel, de Harry még mindig sehol. A klub reggel hatkor zár, ha utána szüksége is volt még egy kis nyugalomra, már akkor is jócskán itt kellene durmolnia mellettem. Majdnem tizenkét órája a papírokat bújja? Nem lesz ennek jó vége…
Csalódottan battyogok ki a fürdőbe, és dobálom a mosógépre a ruháimat. Beállok a zuhany alá, megmosom a fogam, aztán a fejem is bedugom a víz alá.
-      Elképzelésed sincs arról, milyen gyönyörű vagy… – hallom meg minden előzmény nélkül a halk, mély hangot a hátam mögül, és beleremeg a gyomrom. Gyorsan leöblítem a sampont, mielőtt kinyitnám a szemeimet. – Mennyire kívánatos… – jön egyre közelebbről a kéjes mormogás, ami borzongást küld végig a gerincem mentén, hogy aztán az ágyékomban gyűljön össze bizsergetve. – Milyen őrülten szexi… – A ruhái susogása mosolyra késztet. Látnom sem kell, hogy tudjam, vetkőzik. Megnyalom az alsó ajkam, majd a fogaim közé veszem, és halványan elmosolyodok. Most már nem a sampon miatt nem nyitom ki a szemeimet. Egyszerűen csak nem akarom. Nem áll szándékomban hátrafordulni és látni, a többi kiélezett érzékemre szeretnék hagyatkozni. És nem csalódok. Nem tudom előre, hogy pontosan mikor és hol számíthatok az érintésére, így amikor a vállamon váratlanul megérzem a puha ajkait, csillagszórókat látok a szemhéjaim mögött szikrázni. Nyögve sóhajtok fel. – Fogalmad sincs arról, hogy egyetlen pillantásodra mennyien hevernének a lábaid előtt… – suttogja tovább az édes szavakat, és ahogy belelehel a fülkagylómba közben, hirtelen meg kell támaszkodnom magam előtt a csempén. Ahogy előredőlök, persze önkéntelenül is kitolom a fenekem, ami nekiütközik az ágyékának. A szituáció miatt hirtelen eszembe jut Adam és Niall, és halkan felnevetek. – Mi ilyen vicces? Nem hiszel nekem? – ragadja meg a csípőm két oldalát, erőteljesen magához húz, és nyögve hozzám dörgöli a merevedését.
Úgy döntök, erre most kivételesen nem az igazsággal fogok felelni. Ami – vagy inkább akik – itt most a fejembe tolakodtak, nem illenek ide. Talán majd később elmesélem neki. Most viszont megpróbálom kiűzni őket a gondolataimból.
-      Elfogult vagy… – motyogom egy éles levegővétel után. – Álló farokkal csak ilyesmiket lehet mondani annak, akinek van némi köze ahhoz, hogy felállt… – kuncogok fel újra, de mostanra már egyáltalán nem a barátainkon jár az eszem, a forró tenyere a csípőm két oldalán és az ágyéka egyre erőteljesebben nekem feszülő lüktetése köti le a teljes figyelmem.
-      Én elfogult, te meg káprázatos. Maradhatunk ennyiben? – mosolyodik el. Egy mozdulattal megpördít, és a fenekembe markolva, a felsőtestével rám dőlve, a csempének nyomja a hátam. Egyik tenyere a tarkómra siklik, és minden porcikájával beborít, ahogy vadul megcsókol.
Minden mozdulatából árad a dominancia. Nem is értem, hogy tudott Adam elbizonytalanítani, amikor arról volt szó, mit érthetett tegnap Harry azon, hogy én legyek felül. Elgyengülten adom át magam neki teljesen. A combjaimat a dereka köré fonom, és a nyaka köré vetett karokkal kapaszkodok belé. Az ajkaimat is készségesen nyitom szét neki. Ahogy két tenyerével megtámaszt a fenekem alatt, és még közelebb présel a csempéhez, a feje a vízsugár alá kerül. Egy pillanatra sem bánja, a nyakamra hajol, a haja pedig csurom vizesen hullik előre. Ujjaimmal hátrafésülöm a kisimult loknikat, ő pedig hátradönti a fejét, arra késztetve, hogy mohón végignyaljak a nyakán csordogáló patakon, a füle tövéig meg sem állva.
-      Add a kezed – suttogom bele, és a pumpás tusfürdőből a tenyerébe nyomok egy adagot.
-      Ez mire kell? Megfürdesselek? – mosolyodik el orrát hucutul az enyémhez dörgölve.
-      Síkosító… – harapom be az alsó ajkam, és hátravetem a fejem, ahogy a nyelve a kulcscsontomhoz ér.
-      Itt? Most? – morogja a forró bőrömbe, és a nedves csókja felkúszik az ádámcsutkámon, újabb hangos nyögést kiváltva belőlem.
-      Csináld! – nyöszörgöm epekedve.
-      Hacsak nem huncutkodtál megint Frankkel… – incselkedik, aztán mikor nevetve megrázom a fejem, határozottan visszautasít. – Nem.
-      Mi?! – nyüszítem, és tágra nyitom a szemeim, hogy a kétségbeesett tekintetemet az arcára emeljem.
-      Így, ebben a helyzetben, előkészítés nélkül… nem – jelenti ki ellentmondást nem tűrve.
Szilárdan állja a tekintetem, egyáltalán nem hatják meg a könyörgő szemeim.
-      Harry, szórakozol velem? – nyafogom halkan, és szorosabbra fonom a combjaim a dereka körül. – Meghalok, ha nem dugsz meg most azonnal… Nem fogsz kárt tenni bennem, ígérem!
-      Tedd le a lábaid! – utasít.
Gondolkodás nélkül engedelmeskedem.
-      Fordulj meg! – parancsolja a legmélyebb hangján, amitől minden alkalommal megremeg a hasfalam, és apró, színes, szárnyas ízeltlábúak hada terem mögötte a semmiből.
Hátat fordítok neki, és két tenyeremmel a csempére támaszkodok. Lehunyom a szemeimet, és a homlokomat a nedves falnak döntöm. Néhány másodpercre egész testével a hátamhoz simul, szorosan magához ölel, a fülembe suttogja, mennyire szeret, aztán újra eltávolodik a testemtől. Csukott szemmel, türelmesen várom, hogy valami keze ügyébe kerülő kellően csúszós anyagot magára kenjen. Nem érdekel mit, csak megkaphassam végre. Két tenyere végigsiklik a hátamon, a vállaimról lekúszik az érintése a lapockáimra, és a gerincem mentén végigcirógatva, a derekamon állapodnak meg az ujjai. Letérdel mögöttem, és közben lassan a fenekemre simulnak a kezei. Ahogy orra hegyével végigcirógatja a vágatom, egy halk nyögésbe fúló sikoly szabadul ki az ajkaim közül.
-      Told ki a popsid nekem, édes… – suttogja, és az egyik oldalt finoman beleharap az izomba.
Zihálva teszek eleget a kérésének. Minden érintése csak olaj arra a tűzre, amit azonnal meggyújtott bennem, ahogy belépett a fürdőbe, és megszólalt a hátam mögött. Az ujjaira számítok, és amikor megérzem a forró nyelvét a bejáratomon, felsikoltok, és elgyengülten még előrébb bukok. Kihasználja a helyzetet, és nyelve hegyével átfurakszik a hevesen ellenkező izmokon. Néhány röpke pillanatnyi finom nyalogatás kell csak, hogy érezzem, teljesen elhagy az erőm. Úgy tenyerelek a falon, begörbített ujjakkal, mintha bele akarnék markolni a csempébe. Mintha képtelen lennék elengedni. Mert így is van. Ha megpróbálnék megállni a lábaimon, biztosan cserben hagynának.
-      Úristen, mit művelsz velem?! – kiáltok fel egy újabb mélyebb behatolásra, olyan magas hangon, mint egy kórista fiú.
-      Ugye erre nem kell válaszolnom? – kuncog fel halkan, miután visszahúzta a nyelvét. Néhányszor finoman végignyal még kívülről az izomgyűrűn, amitől továbbra is csillagokat látok, majd úgy dönt, két ujjával tör inkább utat magának.
-      N… nem… – nyögöm ki nagy nehezen, két szaggatott légvétel közt.
-      Helyes – áll fel mögöttem, és két percen belül, miután néhány mozdulat erejéig a harmadik ujját is bevetette, már bennem is van. Könnyen tanul. Tudta jól, hogy még egy-két perc, és újra panaszkodni kezdek. Így a lehető leggyorsabban, épp csak a kellő mértékben készít elő.
Egy rövid ideig csak lassú mozdulatokkal gyötör, nehogy véletlenül fájdalmat okozzon, de a hozzájuk illő, a testem minden pontját érő ráérős simogatás megteszi a hatását, és követelőzővé válok. Válaszul megkapok néhányat az áhított erőteljesebb lökéseiből, de aztán újra lelassít, és a nyakamat csókolva súg a fülembe:
-      Ha most kapaszkodsz a nyakamba, és fonod a combjaid a derekam köré, nem fogok nemet mondani.
Zihálva húzódok el tőle az ígérettől megrészegülten. A pillanatnyi üresség, amit érzek, önkéntelen csalódott nyöszörgésre kényszerít. Egy szemvillanás csak, míg megfordulok, és a nyakába csimpaszkodva, szenvedélyesen megcsókolom. A számat nem eresztve megragadja a combjaimat, felhúzza őket, és újra a csempének taszít. Amikor megérzem a farkát a fenekem alatt, nyögve hátravetem a fejem. Cseppet sem érdekel, hogy fájdalmasan a falnak koppan. Lehunyom a szemeimet, ő pedig végigcsókolja a torkomat, ahogy lassan újra belém hatol.
-      Ó, Harry… – nyüszítem, amint újra teljesen kitölt.
-      Igen, Mókuska? – mormogja a halántékomra tapadó ajkakkal.
-      Szeretlek – suttogom teljes önkívületben, tökéletesen elfeledkezve mindenről, ami körülvesz.
-      Én is szeretlek – feleli, és birtokba veszi az ajkaimat, amit az elkövetkezendő percekben egy légvételnyi időre sem ereszt el.
Imádok úgy szeretkezni, hogy közben egy pillanatra sem nyitom ki a szemeimet, és végig csókolózunk. Teljesen máshol vagyok ilyenkor. Olyan világba röpít el, ahol csak mi létezünk. Az érzékeink csak egymás rezdüléseire vannak kiélezve. Nincsenek gondok, semmi nincsen, csak az üres tér, és ő meg én.

*

-      Szeretnék egy saját klubot, igen – kezdi el váratlanul, miután bevackolta magát az ágyba, hogy aludjon egy picit, én pedig leültem mellé a matrac szélére. Meglep vele. Ritkán beszél tervekről. Főleg nem önként, előzmények nélkül. – De ahhoz még kell egy kis pénz. Egyrészt. Másrészt messze innen szeretném. El akarok költözni innen. Veled. De amíg iskolába jársz, ez az opció kizárt. Egy kicsit kapóra jött, hogy Johnny továbbra is kifizeti nekem a klub vezetéséért a tizenötezret, ráadásul mostantól legálisan. Gyűjtök még egy kicsit – tőkét is, és nem utolsó sorban tapasztalatot. Sokkal mélyebben bele fogok menni a részletekbe a következő hónapokban, mint eddig. Mindent tudnom kell, mert sikeres klubot akarok nyitni. Önzőség, de nem a saját káromon szeretném megtanulni a dolgokat. – Megvonja a vállát. – Ennyi a történet. Még mindig utálod, hogy elfogadtam az állást?
Ha nem Johnnyról lenne szó, imádnám. Annyira büszke vagyok rá, amiért gondol a jövőjére. A jövőnkre. Mindenben segíteni fogok neki. És nem csak a saját klubjánál, hanem most, a tanulási folyamatnál is ott leszek. Egyrészt mert szeretném, ha tényleg sikeres lenne. Másrészt pedig úgy érzem, ott kell lennem, és figyelnem. Johnny túlságosan is gyanús nekem.
-      Nem – suttogom, és próbálom a bizonytalanságot elnyomni a hangomban. – Bízom benned – bólintok, mire gyengéden rám mosolyog. De nem hazudhatok neki, muszáj elmondanom a teljes igazságot. – Benned bízom, de Johnnyban nem tudok – csóválom meg a fejem. – Nem értem, miért ilyen boldog, amikor elveszítette azt, akiről azt mondja, szereti.
-      Ő teljesen máshogy gondolkodik, mint te vagy én. Azt hiszem, szemmel akar tartani. Azt mondta, ha boldog leszek veled, ő is boldog lesz, hogy annak lát, mert megérdemlem. Ha viszont… bár ezt talán nem kellene elmondanom… – ráncolja össze a homlokát, és elhallgat. Megbököm a vállát, és morcos arckifejezést erőltetek magamra, amivel hamar el is érem a célom. – Ha boldogtalannak lát, visszaszerez, és másodszorra már nem ront el semmit. Ezt mondta. De ez nem fog megtörténni! – szorítja meg a kezem, miközben az utolsó mondat minden egyes szavát erőteljes hangsúllyal mondja ki.
Nagyot sóhajtok, és remegni kezdek belül. Pontosan tudtam, hogy valami ilyesmi van a háttérben.
-      Mondtam, hogy nem akar elengedni… – motyogom.
-      Elengedett – rázza meg a fejét Harry. – Ha boldognak lát, nem fog beavatkozni semmibe. Megígérte.
-      Szóval az első veszekedésünkkor nem csak a saját démonaimmal kell majd megküzdenem, hanem számítsak arra is, hogy ha Johnny tudomást szerez róla, rögtön ki akar majd iktatni. Mert nem teszlek boldoggá – nyomom meg a szavakat dühösen.
-      Folyton vitázunk – mosolyodik el. – Nem?
-      És ez vicces? Mert nekem az előző kijelentésed fényében egyáltalán nem tűnik annak – vonom össze a szemöldököm.
-      Kérdezd meg boldog vagyok-e! – simogatja meg az arcélem, de nem sikerül lenyugtatnia.
-      Az vagy? – morgom automatikusan, lebiggyesztett ajkakkal.
-      Talán van egy kis mazochista hajlam bennem, de ha korbáccsal vernél, miközben a legdurvább dolgokat vágnád a fejemhez többnyire igazságtalanul, akkor is az lennék. Szeretlek. Ezen nem tudsz változtatni egy kis vitával. Nézeteltérés mindig lesz köztünk. Attól még boldog vagyok, mert az enyém vagy. Minden kis hülyeségeddel együtt.
-      A tiéd – suttogom egy nagy sóhaj után. Ezt nem szabad most folytatnom. Óvatos leszek, figyelek. De nem eshetek neki mindenért. – Aludj, szerelmem. – Megcsókolom a homlokát, kisimogatom a kóbor tincseket az arcából, és amíg ő édes kis gombócba gömbölyödik, gondosan betakargatom, aztán kimegyek a konyhába összeütni valami ebédet.

*

Egy pillanatig sem lepődök meg azon, hogy Johnny a következő napokban a szokásosnál is jóval több időt tölt a klubban. Persze, szemmel tart, figyel, és – mint egy jó ragadozó – lecsap, ha szabadnak érzi a prédát. Egyre jobban kiismerem, egyre kevésbé félek tőle, ellenben egyre jobban idegesít. És ez a kombináció veszélyesen bátorrá tesz. Sokszor kapom olyasmin magam, amit egy hete nemhogy nem csináltam volna meg, de a gondolatától is rettegtem volna. Mindezek ellenére Johnny továbbra is csak jókat mulat rajtam, bármit is teszek. Amivel még jobban felidegesít, és még bátrabbá tesz. Ördögi kör.
Egyik este két fiú épp róla beszélget a klubban, amikor a mosdó felé tartok. Véletlenül hallom csak meg, de ha már így alakult, az árnyékos kőfalra vasalva magam, kihasználom a szerencsés véletlent. Az egyiket azonnal felismerem: Zayn az emeletről, Adam volt fiúja, a másikat viszont még nem láttam.
-      Hidd el, hogy még mindig lefekszik vele! Kizárt, hogy különben hagyta volna, hogy itt maradjon. Ráadásul a srác is itt dolgozik még – bizonygatja az ismeretlen fiú fojtott hangon.
A srác. Ez lennék én, gondolom. Aki pedig továbbra is lefekszik Johnnyval, az lenne Harry. Rekordsebességgel gyűlik bennem a gőz, ahogy forrni kezd az ereimben a méreg.
-      Én nem hiszem… – feleli halkan Zayn.
-      Különben miért engedné, hogy vezesse a klubját? – affektál a másik.
Biztos vagyok benne, hogy kolléga. Egy ócska kis prosti, és úgy beszél a hátunk mögött rólunk, mintha bármit is tudna! Még csak köszönőviszonyban sem vagyunk! Legszívesebben odamennék, és jól beolvasnék neki. De nem árulhatom el magam.
-      Mert kell valaki, és ő eddig is viszonylag jól csinálta – vonja meg a vállát Zayn. – Nem tudom – sóhajt fel. – De úgy érzem, egy próbát megér. Nem bírom már odafent. Ha csak egyetlen perverz állatról lenne szó, akit idővel meg tudok tanulni kezelni, nem naponta újabbakról, talán jobban viselném… – vallja be letörten.
Ez lenne Johnny? Várjunk csak… ők most tulajdonképpen azon filozofálnak, hogy a nagyfőnök szabad-e, vagy sem? Ó. Ez egy egészen új fordulat lenne a történetben. Johnnynak talán tényleg jól jönne egy új fiú. És mivel bizonyítottan a gyengéi a hivatásosak, hát miért ne Zayn? Gyorsan ki kell találnom, hogy bátoríthatnám fel a fiút, hogy vesse be magát. Persze anélkül, hogy túl egyértelmű lenne a közbenjárásom.
A mélyenszántó gondolataimat hirtelen a derekamra simuló tenyér szakítja félbe. A váratlanságtól nagyot ugrok és felsikkantok, mire a két szempár azonnal ránk szegeződik. Gyorsan döntök, úgy teszek, mintha észre sem vettem volna őket, és a pasim lenne az egyetlen emberi lény százméteres körzetben. Heves mozdulatokkal magamhoz vonom Harryt, és szenvedélyesen megcsókolom. Telhetetlenül az izmaiba markolok, a ruhái alá furakszom a kezeimmel, minden elérhető bőrfelületen otthagyom a tenyérlenyomatom, majd botladozva a mosdóba lökdösöm.
-      Hű… – kuncog fel, amikor a kíváncsi szemek elől eltűnve, a csempefalnak nyomva hagyom végre levegőt venni.
-      Bocs. Kihasználtalak – nevetek fel. – Hallgatóztam, de amint megjelentél elárultam magam. Kellett egy jó álca. És ez nagyon jónak ígérkezett.
-      Ó… csak ezért? – biggyeszti le a száját megjátszott csalódottsággal.
-      Hát persze, hogy csak ezért – forgatom meg a szemeimet. – Különben hozzád sem érnék. Fujj.
-      Mesélj, mit hallottál? – nevet a hasát fogva az utolsó kijelentésemen.
-      Érdekes dolgokat… – vonom össze a szemöldököm, és a szemközti falra szegezem a tekintetem. Nem tudom, mit mondjak el belőle. – Ő is kurva? – kérdem meg végül a leglényegtelenebb kérdést, a szándékosnál egy kicsivel több indulattal.
-      Lou… tudhatnád már, hogy nem szeretem, ha ezt a szót használod – mélyül el a hangja, és érzem a cseppnyi fenyegetést benne. – Jusson eszedbe, hogy ilyenkor rólam is beszélsz.
-      Akkor sem, ha rászolgált? – mordulok vissza. – Tudod, hogy rólad sosem beszélnék így. Szóval? Zayn kollégája, igaz?
-      Igaz – sóhajt fel, és lemondón megcsóválja a fejét. – Christophernek hívják. Mi történt?
-      Azt terjeszti, hogy még mindig lefekszel Johnnyval. Ez az egyetlen oka annak, hogy még mindketten itt lehetünk.
-      De te tudod, hogy nem – vonja meg a vállát egykedvűen.
-      De mindenki más azt hiszi! – csattanok fel, és eltátom a számat, amiért őt ez ennyire hidegen hagyja.
-      Mit számít, mit hisznek? – mosolyodik el, és csábítón a derekamra simítja a két tenyerét.
-      Számít… – morgolódok tovább, és próbálok távolabb húzódni.
Harry elhúzza a szája sarkát, de a testemet közelebb vonja magához.
-      Nem szabadna, hogy érdekeljen. Folyton mások véleményével foglalkozol. Így nem lesz időd fontosabb dolgokra, nem lesz energiád egyszerűen csak boldognak lenni – duruzsolja, és bár érzem, hogy a feszültség nem tűnt el belőle nyomtalanul, a számhoz hajol.
Olyan egyszerűen adok neki igazat, hogy magam is meglepem vele. Legalábbis amíg a közelemben van. Amíg az ajkai az enyémet érintik, búcsút mondhatok az önálló gondolataimnak. Maradnak az övéi.
Visszamegyek a pultba, és nem bírom ki, hogy Adammel ne osszak meg mindent, amit hallottam. Harrynek nem mondtam el, neki viszont igen. Legbelül még én is érzem, hogy ez azért egy kicsit furcsa.
-      Nem lökheted oda neki Zaynt, csak hogy megszabadulj a féltékenységedtől! – támad nekem dühösen, miután felvázoltam a nemlétező tervem. Meglep, milyen hevesen reagál. Ezek szerint még mindig érdekli Zayn? Talán Niallnek sem ártana tudni a létezéséről.
-      Nem én lököm oda, ez az ő saját terve! Én csak egy kicsit segédkeznék.
-      Nem ismerek rád, Louis… mindent a saját célod érdekében? Ez nem te vagy – csóválja meg a fejét.
-      Nem hiszem, hogy rosszabb lenne Johnny szeretőjének lenni, mint bárki kénye-kedvének kiszolgáltatott kurvaként élni – vágok vissza mogorván. – Semmi rosszat nem tennék vele. Persze, nekem is kapóra jön, de úgy beszélsz, mintha feláldoznám őt a magam érdekében!
-      Felejtsd el. Amúgy sem hiszem, hogy Johnny vevő lenne rá – int le, és ingerülten hátat fordít.
-      Miért? – értetlenkedek, és a felkarjára markolva visszapördítem magam felé.
-      Mert Harryt szereti! – néz rám meggyőzőn tágra nyílt szemekkel.
A torkomon akad minden további szó. Elgyengülnek az ujjaim, lecsúsznak a karjáról, és csak állok ott lemerevedve.
-      Mi történt? – jelenik meg hirtelen Harry.
-      Semmi… – nyögöm.
-      Semmi?! – rivall rám Adam. – Azért csak mondd el, milyen terveid vannak Zaynnel! – veti oda mérgesen.
Harry kérdőn néz rám. Azt hiszem, kezdi kapizsgálni, hogy nem mondtam el neki mindent.
-      Lou…? – szól rám, amikor nem mozdulok és nem szólalok meg. – Megmagyaráznád?
-      Zayn arról beszélt Christopherrel, hogy átvenné a helyedet Johnny mellett – vallom be a padló felé fordított tekintettel.
-      Aha… – bólogat lassan. – Neked pedig felcsillant a szemed, igaz? – vonja össze a szemöldökét.
-      Kell neki egy… – kezdem el, de elharapom a mondat végét.
-      Kurva. Értem – fejezi be Harry helyettem, és egy bólintás után dühösen elrohan. A haja úgy libeg utána, mintha egy szabályos szélvihar söpörne át a termen. Arra sincs időm, hogy utána szóljak.
Ezután egész este nem látom. Vagy a raktárban tesz-vesz, vagy az irodába zárkózik be. Egy-két órára még házon kívülre is megy, épp mielőtt a műszakom lejár. Nehogy véletlenül beszélni tudjunk, amikor bemegyek elbúcsúzni. Próbálom megvárni, de egy óra múlva feladom. Hazaballagok azzal a tervvel, hogy megkísérlem majd inkább otthon kiengesztelni.
-      Ne haragudj – vetem a karjába magam, amint hazaér.
-      Miért kérsz bocsánatot? – kérdi szárazon, és két kezét a csípőmre téve eltol magától.
-      Nem beszélek soha többet arról, ami odafent folyik. Nem mondom ki azokat a szavakat, amik megsérthetnek – felelem bűntudattal. – Ígérem.
-      Azt már tudom, mi a véleményed a „szakmáról”. Ezzel megpróbálok együtt élni. Nem tetszik, de megpróbálok. Azt viszont nem tudom mivel magyarázni, hogy miért Adammel vitatod meg a dolgokat helyettem.
Elakad a szavam, csak dadogni tudok, normális válaszra nem futja. Persze, mert erre nincs ésszerű magyarázat.
-      Nem bízol bennem – állapítja meg.
-      Dehogynem!
-      Nekem nem úgy tűnik – csóválja meg a fejét. – Komolyan? Úgy érzed, hogy Zayn kellene Johnny mellé ahhoz, hogy ne akarjon engem visszakapni?
-      Te is úgy csinálsz, mintha én találtam volna ki az egészet! – vonom össze a szemöldököm. – Én csak meghallottam miről beszélnek!
-      Ne tagadd le, hogy bármit megtennél annak érdekében, hogy Zayn sikerrel járjon! – mordul rám.
-      Nem teszek semmit – suttogom nyugalmat erőltetve a hangomra. Megrémiszt, ahova halad ez az egész. – Harry… – lépek vissza szorosan elé. – Szeretlek. Ne haragudj, hogy nem mondtam el rögtön, amit hallottam. Egyszerűen csak nem szeretnék veled Johnnyról beszélni. És úgy érzem, te sem akarsz. Semmi nem mondtál arról sem, ami múlt héten történt.
-      Azt hittem, nem akarod tudni – ráncolja össze a homlokát. – Ne avatkozz a dolgokba. Kérlek. Ígérd meg! – ragadja meg a két vállam.
-      Ígérem – bólintok, és most, hogy végre hagyja, megkönnyebbülten belekucorodok az ölelésébe.
-      Oké. Most menjünk aludni – súgja a hajamba.
Aludni. Nem szeretkezni, ölelkezni, csókolózni. Aludni.

*

Másnap feszülten készülődök a vasárnapi ebédre. Harry még mindig kicsit távolságtartó az előző nap történtek miatt. Próbál kedves lenni, lépten-nyomon mosolyogni rám, de érzem, hogy nem úgy csókol meg, ahogy szokott. Szexre sem szakítottunk időt azóta. Nem elég, hogy az ebéd miatt feszült vagyok, most még Harryvel sincs minden rendben köztünk. Nem örülök, hogy így kell bemutatnom a szüleimnek. Azt akartam, hogy felhőtlenül boldognak lássanak mellette. Amikor épp nem azon jár az agyam, hogy tegyem jóvá a tegnap estét, egész délelőtt azon morfondírozok, vajon van-e még esélyem egy normálisnak mondható kapcsolatra a családommal, vagy azt már rég eljátszottuk. Néha Harry felé sandítok, amikor csak úgy mellékesen felhozom a családomat, de rajta semmit sem látok. Mintha ez a nap is olyan lenne neki, mint bármelyik másik. Pedig nem hiszem, hogy túl sokszor mutatta már be bárki is a szüleinek.
Belépünk a házba, és minden, ami hiányzott annyi éven át, arcul csap. Az ismerős illatok, és az otthon melege belemarkolnak a szívembe. Azonnal azt kívánom, bárcsak visszakaphatnám a régi életem, a tizenéves, gondtalan Louis-t.
Letelepszünk a kanapéra, a kandallóban ég a tűz, és a kitárt kétszárnyú ajtón át látom, hogy gyönyörűen meg van terítve az étkezőben az asztal. Az abrosz közepén egy csokor virág virít a vázában, gyertyák égnek az asztal két végén. Mintha karácsony lenne. Tényleg ekkora ünnepnek számít, hogy hazajöttem?
Apám mindenkinek kitölt egy pohár pezsgőt. Az első fél óra bár kissé kínosan telik, de sokkal kevésbé feszengek, mint hittem, hogy fogok. Harryt nézve pedig egyszerűen nem találok szavakat. Kedves, illedelmes, és magabiztos. Minden ártatlan apróságra mosolyogva válaszol. Egyáltalán nem tűnik úgy, hogy kényelmetlen lenne neki az egész helyzet. Pedig jobban belegondolva, gyakorlata nem igazán lehet az ilyesmiben. Ráadásul a tegnapi nap sebeinek is látszólag hűlt helye.
Túlságosan is kezdem jól érezni magam, arra nem számítok, hogy ez csak az előjáték. A feketeleves csak a húslevessel együtt zúdul majd ránk. Az étkezőbe áttelepülve kezdődik meg az igazi faggatózás.
-      Megkérdezhetem, miből élsz? – mosolyog anyám Harryre, ahogy felé nyújtja a merőkanalat.
-      Harry egy klubot vezet. Igazából azt a klubot, ahol dolgozom – kezdem el büszkén.
A másodperc töredékére duzzogó smaragd szemek villannak rám. Nem érti, miért válaszolok én helyette. Azt hiszem, félek a válaszoktól, amiket ő adna. Azoknak a dolgoknak a felszínre kerülésétől, amiket anyám a rendkívüli tehetségének köszönhetően észrevétlenül húzna ki belőle.
-      Ó… – kerekedik el anyám szeme. – Akkor gyakorlatilag a főnököd.
-      Igen – nevetek fel harsányan. – Ilyen erkölcstelen vagyok… elcsábítottam a főnököm!
-      Gondolom ilyen fiatalon nem ő a tulajdonos – folytatja.
-      Nem – rázza meg a fejét Harry. – Csak egy egyszerű alkalmazott, mint Lou…
-      És… milyen végzettség kell egy ilyen klub vezetéséhez?
-      Anya! – mordulok rá, de Harry megnyugtatásképp megszorítja a kezemet.
-      Semmilyen – mosolyog tovább Harry. – Elég, ha van egy kis esze az embernek, és képes átlátni a káoszon.
-      Családi vállalkozás? – kérdez tovább, az asztal közepére helyezve az ünnepi leveses tálat.
-      Nem – rázza meg a fejét Harry újra.
-      Anya, ne kíváncsiskodj már ennyire!
-      Jól van, ne haragudj. Csak… furcsa, hogy a tulajdonos, aki nem családtag, egy fiatal, tapasztalatlan, végzettség nélküli fiúra bízza az üzletvezetést.
-      Furcsa, vagy sem – vágok közbe egyre idegesebben – rábízta, és jól tette. Továbbléphetnénk?
Harry morcosan pillant felém. Nem értem miért. Csak próbálom megvédeni.
-      A tulajdonos a szeretőm volt – jelenti ki Harry, mintha csak arra válaszolt volna, hogy fehér vagy vörösbort kér. – Unatkoztam, kipróbált, és egész jól működött. Ennyi.
-      Értem… – süti le a szemeit anyám, de látom az elképedést rajta.
-      És előtte, mit csináltál? – száll be apám is a faggatózásba, amikor anyámnak úgy tűnik, elakad a szava.
-      Apa! Nem ehetnénk inkább? Kellemetlen helyzetbe hozzátok Harryt ezzel a faggatózással!
-      Lou, nekem nem kellemetlen – teszi a tenyerét a térdemre. – Neked az?
-      Igen – mordulok fel, és a szüleimre pillantok.
-      Nekem ez az életem – fordul felém. – Jobban mondva a múltam. Most már te vagy az életem – mosolyog rám, és egy puha csókot ad a számra.
Ijedten húzódok hátra, és pillantok az asztal túloldalán ülő szüleimre. Mereven néznek, levegőt sem vesznek, de nem szólalnak meg. Harry ajkain átfut egy apró gúnyos mosoly, és egy pillanatra felhúzza az egyik szemöldökét, ahogy figyeli a reakciómat. Mintha direkt csinálta volna, szándékosan tenne olyasmit, amivel a szüleim nemhogy közelebb kerülhetnének hozzám újra, ennyi idő után, de még távolabb löki őket tőlem.
-      Jó étvágyat! – néz végül félre anyám zavartan, és a tányérjába temetkezik.
-      Jó étvágyat! – feleli mindenki kórusban.
A következő fél óra csaknem némaságban telik, csak a porcelán csörömpölése töri meg a csendet néha. Vagy egy-egy rövid, érdektelen családi információ apám szájából. Miután befejeztük az ebédet, újra a nappaliba megyünk egy pohár borral a kezünkben. Talán a bor az oka, vagy alapból így tervezték, hogy kiborítanak, de apám hamar újra felbátorodik, és kérdezősködni kezd.
-      A családodról kérdezhetek? Ha nem hozlak kellemetlen helyzetbe… – kezdi egy cseppnyi iróniával Harry felé mosolyogva, mire kap tőlem egy szúrós pillantást.
-      Nincs senkim. Meghaltak – válaszol egyszerűen.
-      Ó, istenem! – jajdul fel anyám. – Nagyon sajnálom. Régen?
-      Tizenöt éves korom óta magam vagyok.
-      Akkor találkoztál a klub tulajdonosával? Olyan fiatalon? – kíváncsiskodik tovább. Valószínűleg arra utalva, hogy egy pedofilnak dolgozunk.
-      Na jó, hagyjuk ezt abba! Anya, apa, köszönjük az ebédet, nagyon finom volt, de most már mennünk kell – jelentem ki ingerülten, és megragadom Harry kezét, hogy a kijárat felé húzzam.
Sejthettem volna, hogy nem tudnak megváltozni. Nem szabadott volna idehoznom őt, kitennem ennek az egésznek.
-      Lou… hova rohansz, édesem? – szorítja meg a kezem Harry, és a szemeiben megvillan valami, ami nem tetszik.
-      Csak tudni szeretnénk, kivel élsz együtt. Ez olyan nagy bűn? – affektál anyám.
-      Elég volt! El akarjátok üldözni tőlem?! – rivallok rájuk.
-      Dehogy… – felelik kánonban.
-      Kivel? – kezdi Harry cinikus mosollyal az ajkain. – Egy iskolázatlan tuskóval, akinek senkije nincs rajta kívül, és aki egy gengszter szeretője volt évekig, de előtte még… – folytatja, de amikor az a rész jönne, hogy az utcán dolgozott, a szájára tapasztom a kezem.
-      Elég! – nézek rá összeráncolt szemöldökökkel. – Azért jöttünk, hogy megismerjenek, nem kell kitálalnod mindent a múltadról. Már ezekhez sem volt semmi közük.
-      Szégyelled? – kérdi indulatosan, ahogy elhúzza a kezemet a szájáról.
-      Nem kell mindenről beszélni… – felelem halkan.
-      Szégyellsz a szüleid előtt. Azok előtt, akik évekre magadra hagytak. Akik annyira gőgösek voltak, hogy képtelenek voltak feldolgozni, hogy meleg vagy. Aztán pedig azt, hogy nem a később várható fizetés mértéke alapján választasz szakmát. Akik olyan sznobok, hogy ha rajtuk múlna, egy iskolázatlan valaki a közeledbe sem mehetne, nemhogy még meg is dugjon… – mordul rám, és hallom, ahogy anyám felszisszen az utolsó szóra.
-      Hagyd abba… – suttogom, és könnyek gyűlnek a szemembe.
-      Mondd, hogy nem szégyellsz! Mondd el nekik szépen, mit csináltam, mielőtt Johnnyval találkoztam!
-      Harry… – nyögöm, és csak csóválom a fejemet.
-      Gyűlölöd a múltam. A múltam is én vagyok, Louis. Ha egy részemet gyűlölöd, nem mondhatod, hogy szeretsz – mondja halkan.
Nem mozdulok, csak a szempilláim rebbennek, és a szívem zakatol. Nem értem, miért akarja, hogy elmondjam nekik, mit csinált Johnny előtt. Nem akarok beszélni róla. Mintha csak engem akarna kínozni vele, egyáltalán nem a szüleim miatt csinálja.
-      Sosem fogod tudni feldolgozni – suttogja fejcsóválva. – Szép estét – veti oda mély hangon. Határozottan bólint, és kiviharzik az ajtón.
-      Nem érdemel meg téged, kisfiam… – mondja halkan anyám, ahogy némán, pityeregve, egész testemben remegve nézem a bejárati ajtót. Közelebb lép hozzám, és a kezét a karom felé nyújtja.
-      Ne merj hozzám érni! – sziszegem az összeszorított fogaim közt.
Az ajtóhoz rohanok, felkapom a cipőm meg a kabátom, és köszönés nélkül kisietek a házból.
-      Harry, várj! – kiáltok utána, épp mielőtt beszállna egy taxiba.
Hátrafordul. A tekintete sötét. Rám haragszik, nem a szüleimre. Ennek nem így kellene lennie!
-      Elmondtad nekik? – húzza fel a szemöldökét kérdőn.
-      Nem! – vágom rá. – Nem számít. Nem számítanak. Csak te számítasz nekem – lépek közelebb, de amikor hozzáérnék, elhúzódik.
-      Ha számítanék, nem szégyellnél. Elfogadnál. Legközelebb kinek kell hazudnom, hogy jobban érezd magad? – rivall rám.
-      Senkinek – motyogom.
-      Ha az utcán összefutsz az egyik professzoroddal, aki mondjuk fizetett nekem pár éve, akkor mi van? – néz rám kérdőn. – Vagy ha jövőre megkapod az álomállásod, és a kollégáid körében valamilyen úton-módon kiderül, kivel élsz együtt? Ez a múltam, Louis. Nem tudom kitörölni. Cipelnem kell magammal. Ha te képtelen vagy ezt elfogadni, akkor menj vissza a szüleidhez, és játszd a tökéletes fiút, hátha visszafogadnak, és visszakapod az aranykalitkádat, meg a hitelkártyáidat. Aztán hátha találsz valami hasonlóan sznob ficsúrt, aki legalább közepesen jó az ágyban, hogy ne kelljen olyan alja néphez járnod kielégülni, akik közé én is tartozom – mondja egyre ingerültebben, de aztán látom, ahogy egy kicsit elszégyelli magát. Végül félrenéz, és elhallgat.
-      Én téged akarlak… – suttogom.
-      Engem? Vagy egy hibátlannak hitt valakit, aki csak a fejedben él? Engem? Mindennel?
-      Téged. Mindennel.
-      Ne haragudj, de ezek után nem tudok hinni neked. És mivel szeretlek, nem akarom elrontani az életedet azzal, hogy csak megpróbálom eljátszani azt, aki nem vagyok – csóválja meg a fejét.
-      Nem kell eljátszanod semmit! – lépek újra felé, hogy megérinthessem, de megint elhúzódik. – Nemrég még épp te mondtad, nem számít mennyi nézeteltérés lesz köztünk, kellek neked, minden kis hülyeségemmel együtt – próbálkozok kétségbeesetten hatni rá.
-      Rájöttem, hogy nem lehet mindent belegyömöszölni a kis hülyeségek kategóriába – feleli, és kitárja a taxi ajtaját.
Úgy érzem magam, mint akinek kitépték a szívét, a koszos járdára dobták, és még jól meg is taposták.
-      Szakítasz velem…? – nyöszörgöm alig hallhatóan.
-      Mindenkinek így lesz a legjobb. Nem voltunk hajlandóak tudomást venni a tényről, hogy sosem illettünk össze. Összeszedem a cuccaim, és a kulcsomat bedobom a postaládába – bólint, és már rám sem pillant. Csak beszáll a kocsiba, és becsapja maga után az ajtót.
Egy hét? Ennyi jutott a felhőtlen boldogságból? Képtelen vagyok elhinni. Csak nézek remegő végtagokkal az elszáguldó autó egyre zsugorodó lámpája után, leroskadok a járdaszegélyre, és a tenyerembe temetem az arcom.
Amikor már kezdek átfagyni, és egy öreg néni is odajön, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, feltápászkodom, és elindulok a buszmegálló irányába. Hazazötykölődöm, és amikor a lakásba lépve meglátom az üres polcokat, a nyitott szekrényajtót, a fogkeféje, és a fésűje hűlt helyét, kitör belőlem a hangos zokogás. Hát igaz. Nem gondolta meg magát.
Az ágyra vetem magam, hátha a párnáján még érzem az illatát, amikor a szekrényen meglátok egy cetlit. A szívverésem felgyorsul, megcsillan egy apró reménysugár, talán csak idő kell neki… de amikor elolvasom a néhány zaklatott kézzel megírt sort, csak még erőteljesebb rohamokban tör rám a sírás.

„Kérlek, ne gyere be a klubba. A papírokat, és az utolsó fizetésed a felmondási időre járó pénzzel együtt elküldöm Adammel. H.”




24 megjegyzés:

  1. Basszus, basszus, basszus! Ilyen nincs! Meghaltam! Bögök. (de legalább kitisztult az orrom)
    Mi lesz most szegény Louval?
    Bár lehet nem volt igaza. Ha szeretünk valakit, a múltját is el kell fogadni, megérteni. Szeretni nem muszáj.
    Kicsit Kikészített ez a fejezet.
    Őrülten tetszett ahogy megirtad. Nem tudok újat mondani.
    Csodás vagy! Pussz ❤️ ❤️ ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! Ezek szerint a kívánt hatást elértem :) Megpróbálom gatyába rázni Lou-t, és hamar jóvá tenni, amit műveltem!
      Puszi! <3

      Törlés
  2. Sziaa!

    Najo, mivaaaan???
    Mi ez az egesz???
    H tudtad igy “elrontani”, mikor olyan jo kezdest irtal?
    Imadtam meg minden, de Lou egyre jobban idegesit es legszivesebben felpofoznam!
    Nagyon remelem h Harry nem megy vissza Johnnyhoz illetve h Johnny nem fog raakaszkodni Harryre es eltavolitani Loutol!
    Varom a kovit, remelem hamarabb tudod hozni! :)
    Koszonom! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Szegény Lou, komolyan bántanád? Azért Harry sem viselkedett most a legszebben... :)
      Kiderül a következőből, Johnny mit kap vagy nem kap. Hozom hamar, már szégyellem magam a sok késés miatt.
      Puszi!

      Törlés
    2. Csak egy kicsit pofoznam fel h terjen mar eszhez, Harry is kapna azert egy kicsit belole, nyugi ;) Nem viselkedhet igy Louval, de Lounak is elfogadobbnak kell lennie vele h ha tenyleg szereti meg ha nehez is!

      A Magnus-Alec szosszenethez irt komidra valaszolva, igen, KEZD el nezni az odaatot!!! *-*
      En is nemreg kezdtem el de mar az 5. evadnal tartok es egyszeruen IMADOM *-* <3
      Sajnos nem az elejetol van benne Castiel, ki kell varni, de hidd el, MEGERI! *-* <3
      Es az biztos h jobban megnone a latogatok szama, en biztos itt csungenek tovabbra is! :P <3

      Puszi, D.

      Törlés
    3. Te kis domina.. csak vernéd őket.. XD
      Ahh, nem tudom, meglátom. Nehezemre esik elkezdeni egy olyan hosszú sorozatot, így is alig tudok lépést tartani azokkal, amiket már nézek.

      Törlés
  3. Ez elég rémes volt! ^szipogás^
    Gyorsan a következőt, ami remeljük boldogabb lesz.
    Kibékülnek stb... Adam-Niell fejlemények

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igenis. Igyekszem! Óh, Adam/Niall rész nem volt tervben a következőben, de igazad van, illene megemlítenem őket is ;)

      Törlés
  4. Még jó, hogy nem karácsonyra került ki ez a rész :D Amúgy sziaaaa :) Megértem Harryt... Lou mindig is olyan ellenségesen és undorral viszonyult ehhez a "kurva" kérdéshez. Engem is baromira bosszantana, ha a helyében lennék. (én már megmutattam volna neki, hogy milyen érzés az, ha úgy bánnak vele, mint egy kurvával... persze, csak óvatosan, de azért na. ráférne egy kis elfenekelés meg ilyenek XD) :D A másik, ha Harry többet mesélt volna neki a múltjáról, vagy éppen arról, mi történt kettejük között Johny-val... talán akkor Lou nem lenne ennyire paranoiás. Vagy de? :D Puszi, és várjuk a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!
      Bizony, karácsonyra max az első jelenet jöhetett volna.. :D
      Te is vernéd.. Hova kerültem? :D
      Háát, de. Ha tudna az előző hétről, akkor is paranoiás lenne. Majd esetleg egy-két rövidebb J/H szösszenetben megtudjátok utólag miért. Nem ígéret, csak terv. :)
      Sietek, küldöm nem sokára! Puszi!

      Törlés
  5. Istenem... Én az idejét sem tudom, hogy írástól mikor sírtam utoljára. Filmeken rendszeresen, de huhh ez most intenzív és váratlan volt. Jobban mondva nem 100%-ig váratlan, hiszen ez a feszültség az eleje óta ott lebegett felettük, de mégis. Eszméletlen jól írtad meg Harry visszafolytott dühét az ebéd alatt és mikor robbant az tökéletes volt. Louis bevallom neked az eleje óta kettős érzéseket vált ki belőlem. Néha elkapnám és csak ütném, de aztán jobban elgondolkodom rajta, és rájövök, hogy egy ilyen szituációban én vajon jobban szemet tudnék húnyni a múlt felett? Egyszóval imádom. <3
    Már most alig várom a folytatást. Puszi!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na jól van csajok, mindenki csak verné ezt a szerencsétlen fiúcskát.. :D
      Talán ez most elég nagy pofon volt neki, ahogy H kikelt magából, és megváltozik benne minden. Meglátjuk.
      Ja, bocsi a sminkedért... :)
      Puszi!

      Törlés
  6. Gonosz... gonosz... gonosz... Tudom, hogy Johnny a kedvenced... de azért ne kínáld fel tálcán (azaz Lou ne kínálja fel tálcán) Harry-t. Kívéncsian várom, hogyan tudod újra összeboronálni őket... én nagyon nem látok kiutat kettőjüknek... Ugye, hogy... azért ők lesznek a végén a Happy End-pár? Ha igen... hát valahgy... de nagyon nehezen... elviselem... bár megbőgettél rendesen... :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem húzom már sokáig, hogy kiderüljön, lesz-e egyáltalán happy end pár. De előtte lehet, hogy egy kicsit még odadobom Johnnynak.. hm.. talán csak egy icipicit. Meglátom. :) Puszi!

      Törlés
  7. ".....kitépted a szívem, a koszos járdára dobtad, és még jól meg is tapostad....."(Még munkanélkülit is csináltál belőle???:D:D:D A Gonoszság Fő Mágus Asszonya lettél!)

    Utálom magam, de IMÁDTAM ezt is!!!!

    Mindenkinek igaza van és senkinek nincs!!!XD XD XD

    Ne tudom milyen vitamint kezdtél el szedni, de kérem a nevét!!!
    Ezek a legjobb, legszebb, legtökéletesebben megalkotott, kivitelezett SÖTÉT FELHŐK Larryék egén!!!♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

    Nem lehet mindig LarryKéK!

    (Bár ha a vég is ilyen lesz, FELKUTATLAK!!!!!)

    Kell az a bili (és most nem Billy XD) borogatás! (Billy-nél nem őt borítod, hanem Ő borít!!! Kész elveted a minimális józan eszem is!!!)

    A szülőkben mérhetetlenül csalódtam, remélem várható némi javulás........legalább az anyukában bíztam! Vagy igazándiból, mégis csak azt hozták ami várható tőlük???? Jajjjjj kikészítesz!!!!!!!

    Ne kínozd már Őket megint Johnnyval!!! Tudom, hogy imádod J., de keress neki új játszótársat!!!

    Értem, hogy most Lou a rossz fiú, de azért nyelt már (és nem csak fehérjét! XDD XDDD) Ő is épp eleget!

    Ki engedné el 1 hétre a szerelmét, a "volt" szerelmével "nászútra"????? Heeee? Megmondom, SENKI!!!!!

    Kapjon már a göndör fürtjeihez H.!!! Ne csak a saját seggébe kutasson, bujkáljon! Húzza ki szépen buksiját és azt is vegye észre Neki milyen elvárásai vannak Lou felé!!!

    Mindig csak a szegény kicsi H. lemez fut! Jó prosti volt, de ki a fene szeretné ezzel kezdeni, szembesülni mindig!

    Azt megértem, hogy egymás között ezt le kell rendezniük, de azért H. elvárásai is nonszenszek!!!

    Ő is tudta, hogy gyakorlatilag egy kórista fiúval kezdett, mit várt??? Egyből felveszi a "repedt sarkúak" stílusát és úton, útfélen leszar mindenkit és nem próbálja meg "szépíteni" a dolgokat???

    Szeretem H.t, de nem hagyom a kicsi Lou-t sem!!!
    Nem vagyok elfogult anya, látom mind a kettejük hibáját!

    Ja....

    Szia Carmen!

    Köszönöm, egy varázslatos, energia dús, fel korbácsló élmény volt!

    Most megyek és elhordok egy hegyet annyira felspanoltál, annyi energiát teremtettél Nekem.♥♥♥

    Gyöngyi <3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!!
      Vééégre valaki nem csak Lou-t szeretné elfenekelni! Kellettél már! :D Ugye hogy ugye? Harrybabát sem ártana néha valakinek helyre tenni..
      A vitamin neve Irsai Olivér. Folyékony halmazállapotú, túladagolva ilyen mellékhatásokat okoz, mint ez a fejezet.. XD
      Köszönöm a mindig megmosolyogtató kommentjeidet! Imádat! <3

      Törlés
    2. Elvárom, hogy értelmet verj és ne Johnny farkát, Harry fejébe!!!XDD XDDD

      Jó a vitaminod, mi a BB Cuvée-re esküszünk! (kacsintás)

      Normál esetben nem biztatnálak az ivásra, DE a termés ismeretében.......

      Pussz........Gy

      Törlés
    3. Öööö... nem ígérhetek semmit. De amúgy kösz, Johnny farkának megemlítése biztosan segítségemre volt abban, hogy helyes útra tereljem Larryt... XD ;P (És most csak azért sem kockázom ki újra MM Kill4me klipjét, hátha találok benne valami újdoságot... :P)

      Törlés
    4. És basszus mégis megtettem... XD Egy képkocka eddig elkerülte a figyelmem, ahol MM szőke parókában ül alulról elég hiányos öltözetben a csajon hasaló félmeztelen Johnny derekán... hmm... :D (Nem, ma asszem nem írok már Pulse-t... XD)

      Törlés
    5. Ne is tedd!!!!!!(Rémült csészealj tekintet XDD)

      Ilyen J típusú delíriumos állapotban nem engedhetlek Larryék közelébe......még a végén -25 cm XDD -rel közelebb kerülne J. mint kellene!!!XDDD XDD

      Dobhatnál egy linket, had kockázzak Én is!♥♥♥

      Törlés
    6. Ja azért a "Mégis megtettem..." kezdéstől azért félrevert egy kicsit a szívem!

      Bár a perverz énem egyből színre lépett és már nyál csorgatva várta, hogy NA MI LESZ....:):):)

      Törlés
    7. https://youtu.be/n3sEKLlFLzI 3:30 és 4:10 közt érdemes intenzíven kockázni.... :D

      Törlés
    8. Őrült nőszemélynek!😱😱
      Mi ez a videó!!
      Asszem mégis írd meg azt a Johnny és Harrys szösszenetet!
      Gyorsan! 😂😂😂❤️❤️❤️

      Törlés
    9. Ez kérlekszépen a Johnny fétisem napi betevője... XD
      (Ha még nem láttad, a másik MM videóklipet is érdemes megnézni Johnnyval.. https://youtu.be/otSSwS_Nh9A :))
      Igenis! Ha nem is gyorsan... egyszer... talán... hajlok rá :D

      Törlés