Sziasztok!
Eredetileg ezt akartam karácsonyra hozni, de meggondoltam magam... majd meglátjátok miért. (Az, hogy aztán lebetegedtem, és még újévre sem tudtam hozni, már nem is meglepő... :/)
Lécci ne vadásszatok le, és végezzetek ki! Akkor nem tudom jóvá tenni...
Vélemények továbbra is nagyon érdekelnek, ne tartsátok magatokban! Még akkor is, ha most kivételesen tudom, mit fogok kapni... :)
Pusszantás, Drágáim! <3
18. fejezet
Szándékosan nem állítottam be ébresztőt, azt
gondoltam, milyen jó lesz majd arra ébrednem, amikor a szerelmem bekucorodik
mellém a takaró alá. Hát hoppon maradtam. Tíz után ébredek fel, de Harry még mindig
sehol. A klub reggel hatkor zár, ha utána szüksége is volt még egy kis
nyugalomra, már akkor is jócskán itt kellene durmolnia mellettem. Majdnem tizenkét
órája a papírokat bújja? Nem lesz ennek jó vége…
Csalódottan battyogok ki a fürdőbe, és dobálom a
mosógépre a ruháimat. Beállok a zuhany alá, megmosom a fogam, aztán a fejem is
bedugom a víz alá.
-
Elképzelésed
sincs arról, milyen gyönyörű vagy… – hallom meg minden előzmény nélkül a halk,
mély hangot a hátam mögül, és beleremeg a gyomrom. Gyorsan leöblítem a sampont,
mielőtt kinyitnám a szemeimet. – Mennyire kívánatos… – jön egyre közelebbről a
kéjes mormogás, ami borzongást küld végig a gerincem mentén, hogy aztán az
ágyékomban gyűljön össze bizsergetve. – Milyen őrülten szexi… – A ruhái
susogása mosolyra késztet. Látnom sem kell, hogy tudjam, vetkőzik. Megnyalom az
alsó ajkam, majd a fogaim közé veszem, és halványan elmosolyodok. Most már nem
a sampon miatt nem nyitom ki a szemeimet. Egyszerűen csak nem akarom. Nem áll
szándékomban hátrafordulni és látni, a többi kiélezett érzékemre szeretnék
hagyatkozni. És nem csalódok. Nem tudom előre, hogy pontosan mikor és hol
számíthatok az érintésére, így amikor a vállamon váratlanul megérzem a puha
ajkait, csillagszórókat látok a szemhéjaim mögött szikrázni. Nyögve sóhajtok
fel. – Fogalmad sincs arról, hogy egyetlen pillantásodra mennyien hevernének a
lábaid előtt… – suttogja tovább az édes szavakat, és ahogy belelehel a
fülkagylómba közben, hirtelen meg kell támaszkodnom magam előtt a csempén.
Ahogy előredőlök, persze önkéntelenül is kitolom a fenekem, ami nekiütközik az
ágyékának. A szituáció miatt hirtelen eszembe jut Adam és Niall, és halkan
felnevetek. – Mi ilyen vicces? Nem hiszel nekem? – ragadja meg a csípőm két
oldalát, erőteljesen magához húz, és nyögve hozzám dörgöli a merevedését.
Úgy döntök, erre most kivételesen nem az igazsággal
fogok felelni. Ami – vagy inkább akik – itt most a fejembe tolakodtak, nem illenek
ide. Talán majd később elmesélem neki. Most viszont megpróbálom kiűzni őket a
gondolataimból.
-
Elfogult vagy… –
motyogom egy éles levegővétel után. – Álló farokkal csak ilyesmiket lehet
mondani annak, akinek van némi köze ahhoz, hogy felállt… – kuncogok fel újra,
de mostanra már egyáltalán nem a barátainkon jár az eszem, a forró tenyere a
csípőm két oldalán és az ágyéka egyre erőteljesebben nekem feszülő lüktetése
köti le a teljes figyelmem.
-
Én elfogult, te
meg káprázatos. Maradhatunk ennyiben? – mosolyodik el. Egy mozdulattal
megpördít, és a fenekembe markolva, a felsőtestével rám dőlve, a csempének
nyomja a hátam. Egyik tenyere a tarkómra siklik, és minden porcikájával
beborít, ahogy vadul megcsókol.
Minden mozdulatából árad a dominancia. Nem is értem,
hogy tudott Adam elbizonytalanítani, amikor arról volt szó, mit érthetett
tegnap Harry azon, hogy én legyek felül. Elgyengülten adom át magam neki
teljesen. A combjaimat a dereka köré fonom, és a nyaka köré vetett karokkal
kapaszkodok belé. Az ajkaimat is készségesen nyitom szét neki. Ahogy két
tenyerével megtámaszt a fenekem alatt, és még közelebb présel a csempéhez, a
feje a vízsugár alá kerül. Egy pillanatra sem bánja, a nyakamra hajol, a haja
pedig csurom vizesen hullik előre. Ujjaimmal hátrafésülöm a kisimult loknikat, ő
pedig hátradönti a fejét, arra késztetve, hogy mohón végignyaljak a nyakán
csordogáló patakon, a füle tövéig meg sem állva.
-
Add a kezed –
suttogom bele, és a pumpás tusfürdőből a tenyerébe nyomok egy adagot.
-
Ez mire kell?
Megfürdesselek? – mosolyodik el orrát hucutul az enyémhez dörgölve.
-
Síkosító… –
harapom be az alsó ajkam, és hátravetem a fejem, ahogy a nyelve a
kulcscsontomhoz ér.
-
Itt? Most? –
morogja a forró bőrömbe, és a nedves csókja felkúszik az ádámcsutkámon, újabb
hangos nyögést kiváltva belőlem.
-
Csináld! – nyöszörgöm
epekedve.
-
Hacsak nem
huncutkodtál megint Frankkel… – incselkedik, aztán mikor nevetve megrázom a
fejem, határozottan visszautasít. – Nem.
-
Mi?! –
nyüszítem, és tágra nyitom a szemeim, hogy a kétségbeesett tekintetemet az
arcára emeljem.
-
Így, ebben a
helyzetben, előkészítés nélkül… nem – jelenti ki ellentmondást nem tűrve.
Szilárdan állja a tekintetem, egyáltalán nem hatják
meg a könyörgő szemeim.
-
Harry,
szórakozol velem? – nyafogom halkan, és szorosabbra fonom a combjaim a dereka
körül. – Meghalok, ha nem dugsz meg most azonnal… Nem fogsz kárt tenni bennem,
ígérem!
-
Tedd le a lábaid!
– utasít.
Gondolkodás nélkül engedelmeskedem.
-
Fordulj meg! – parancsolja
a legmélyebb hangján, amitől minden alkalommal megremeg a hasfalam, és apró,
színes, szárnyas ízeltlábúak hada terem mögötte a semmiből.
Hátat fordítok neki, és két tenyeremmel a csempére
támaszkodok. Lehunyom a szemeimet, és a homlokomat a nedves falnak döntöm.
Néhány másodpercre egész testével a hátamhoz simul, szorosan magához ölel, a
fülembe suttogja, mennyire szeret, aztán újra eltávolodik a testemtől. Csukott
szemmel, türelmesen várom, hogy valami keze ügyébe kerülő kellően csúszós
anyagot magára kenjen. Nem érdekel mit, csak megkaphassam végre. Két tenyere
végigsiklik a hátamon, a vállaimról lekúszik az érintése a lapockáimra, és a
gerincem mentén végigcirógatva, a derekamon állapodnak meg az ujjai. Letérdel
mögöttem, és közben lassan a fenekemre simulnak a kezei. Ahogy orra hegyével
végigcirógatja a vágatom, egy halk nyögésbe fúló sikoly szabadul ki az ajkaim
közül.
-
Told ki a popsid
nekem, édes… – suttogja, és az egyik oldalt finoman beleharap az izomba.
Zihálva teszek eleget a kérésének. Minden érintése
csak olaj arra a tűzre, amit azonnal meggyújtott bennem, ahogy belépett a
fürdőbe, és megszólalt a hátam mögött. Az ujjaira számítok, és amikor megérzem
a forró nyelvét a bejáratomon, felsikoltok, és elgyengülten még előrébb bukok. Kihasználja
a helyzetet, és nyelve hegyével átfurakszik a hevesen ellenkező izmokon. Néhány
röpke pillanatnyi finom nyalogatás kell csak, hogy érezzem, teljesen elhagy az
erőm. Úgy tenyerelek a falon, begörbített ujjakkal, mintha bele akarnék
markolni a csempébe. Mintha képtelen lennék elengedni. Mert így is van. Ha megpróbálnék
megállni a lábaimon, biztosan cserben hagynának.
-
Úristen, mit művelsz
velem?! – kiáltok fel egy újabb mélyebb behatolásra, olyan magas hangon, mint
egy kórista fiú.
-
Ugye erre nem
kell válaszolnom? – kuncog fel halkan, miután visszahúzta a nyelvét. Néhányszor
finoman végignyal még kívülről az izomgyűrűn, amitől továbbra is csillagokat
látok, majd úgy dönt, két ujjával tör inkább utat magának.
-
N… nem… – nyögöm
ki nagy nehezen, két szaggatott légvétel közt.
-
Helyes – áll fel
mögöttem, és két percen belül, miután néhány mozdulat erejéig a harmadik ujját
is bevetette, már bennem is van. Könnyen tanul. Tudta jól, hogy még egy-két
perc, és újra panaszkodni kezdek. Így a lehető leggyorsabban, épp csak a kellő
mértékben készít elő.
Egy rövid ideig csak lassú mozdulatokkal gyötör,
nehogy véletlenül fájdalmat okozzon, de a hozzájuk illő, a testem minden
pontját érő ráérős simogatás megteszi a hatását, és követelőzővé válok. Válaszul
megkapok néhányat az áhított erőteljesebb lökéseiből, de aztán újra lelassít,
és a nyakamat csókolva súg a fülembe:
-
Ha most
kapaszkodsz a nyakamba, és fonod a combjaid a derekam köré, nem fogok nemet
mondani.
Zihálva húzódok el tőle az ígérettől megrészegülten.
A pillanatnyi üresség, amit érzek, önkéntelen csalódott nyöszörgésre
kényszerít. Egy szemvillanás csak, míg megfordulok, és a nyakába csimpaszkodva,
szenvedélyesen megcsókolom. A számat nem eresztve megragadja a combjaimat,
felhúzza őket, és újra a csempének taszít. Amikor megérzem a farkát a fenekem
alatt, nyögve hátravetem a fejem. Cseppet sem érdekel, hogy fájdalmasan a
falnak koppan. Lehunyom a szemeimet, ő pedig végigcsókolja a torkomat, ahogy
lassan újra belém hatol.
-
Ó, Harry… –
nyüszítem, amint újra teljesen kitölt.
-
Igen, Mókuska? –
mormogja a halántékomra tapadó ajkakkal.
-
Szeretlek –
suttogom teljes önkívületben, tökéletesen elfeledkezve mindenről, ami körülvesz.
-
Én is szeretlek
– feleli, és birtokba veszi az ajkaimat, amit az elkövetkezendő percekben egy
légvételnyi időre sem ereszt el.
Imádok úgy szeretkezni, hogy közben egy pillanatra
sem nyitom ki a szemeimet, és végig csókolózunk. Teljesen máshol vagyok
ilyenkor. Olyan világba röpít el, ahol csak mi létezünk. Az érzékeink csak
egymás rezdüléseire vannak kiélezve. Nincsenek gondok, semmi nincsen, csak az
üres tér, és ő meg én.
*
-
Szeretnék egy
saját klubot, igen – kezdi el váratlanul, miután bevackolta magát az ágyba,
hogy aludjon egy picit, én pedig leültem mellé a matrac szélére. Meglep vele.
Ritkán beszél tervekről. Főleg nem önként, előzmények nélkül. – De ahhoz még
kell egy kis pénz. Egyrészt. Másrészt messze innen szeretném. El akarok
költözni innen. Veled. De amíg
iskolába jársz, ez az opció kizárt. Egy kicsit kapóra jött, hogy Johnny
továbbra is kifizeti nekem a klub vezetéséért a tizenötezret, ráadásul mostantól
legálisan. Gyűjtök még egy kicsit – tőkét is, és nem utolsó sorban
tapasztalatot. Sokkal mélyebben bele fogok menni a részletekbe a következő
hónapokban, mint eddig. Mindent tudnom kell, mert sikeres klubot akarok nyitni.
Önzőség, de nem a saját káromon szeretném megtanulni a dolgokat. – Megvonja a
vállát. – Ennyi a történet. Még mindig utálod, hogy elfogadtam az állást?
Ha nem Johnnyról lenne szó, imádnám. Annyira büszke
vagyok rá, amiért gondol a jövőjére. A jövőnkre.
Mindenben segíteni fogok neki. És nem csak a saját klubjánál, hanem most, a
tanulási folyamatnál is ott leszek. Egyrészt mert szeretném, ha tényleg sikeres
lenne. Másrészt pedig úgy érzem, ott kell lennem, és figyelnem. Johnny túlságosan
is gyanús nekem.
-
Nem – suttogom,
és próbálom a bizonytalanságot elnyomni a hangomban. – Bízom benned – bólintok,
mire gyengéden rám mosolyog. De nem hazudhatok neki, muszáj elmondanom a teljes
igazságot. – Benned bízom, de Johnnyban nem tudok – csóválom meg a fejem. – Nem
értem, miért ilyen boldog, amikor elveszítette azt, akiről azt mondja, szereti.
-
Ő teljesen
máshogy gondolkodik, mint te vagy én. Azt hiszem, szemmel akar tartani. Azt
mondta, ha boldog leszek veled, ő is boldog lesz, hogy annak lát, mert
megérdemlem. Ha viszont… bár ezt talán nem kellene elmondanom… – ráncolja össze
a homlokát, és elhallgat. Megbököm a vállát, és morcos arckifejezést erőltetek
magamra, amivel hamar el is érem a célom. – Ha boldogtalannak lát,
visszaszerez, és másodszorra már nem ront el semmit. Ezt mondta. De ez nem fog
megtörténni! – szorítja meg a kezem, miközben az utolsó mondat minden egyes
szavát erőteljes hangsúllyal mondja ki.
Nagyot sóhajtok, és remegni kezdek belül. Pontosan
tudtam, hogy valami ilyesmi van a háttérben.
-
Mondtam, hogy
nem akar elengedni… – motyogom.
-
Elengedett –
rázza meg a fejét Harry. – Ha boldognak lát, nem fog beavatkozni semmibe.
Megígérte.
-
Szóval az első
veszekedésünkkor nem csak a saját démonaimmal kell majd megküzdenem, hanem
számítsak arra is, hogy ha Johnny tudomást szerez róla, rögtön ki akar majd
iktatni. Mert nem teszlek boldoggá – nyomom meg a szavakat dühösen.
-
Folyton vitázunk
– mosolyodik el. – Nem?
-
És ez vicces?
Mert nekem az előző kijelentésed fényében egyáltalán nem tűnik annak – vonom
össze a szemöldököm.
-
Kérdezd meg
boldog vagyok-e! – simogatja meg az arcélem, de nem sikerül lenyugtatnia.
-
Az vagy? –
morgom automatikusan, lebiggyesztett ajkakkal.
-
Talán van egy
kis mazochista hajlam bennem, de ha korbáccsal vernél, miközben a legdurvább
dolgokat vágnád a fejemhez többnyire igazságtalanul, akkor is az lennék.
Szeretlek. Ezen nem tudsz változtatni egy kis vitával. Nézeteltérés mindig lesz
köztünk. Attól még boldog vagyok, mert az enyém vagy. Minden kis hülyeségeddel
együtt.
-
A tiéd –
suttogom egy nagy sóhaj után. Ezt nem szabad most folytatnom. Óvatos leszek,
figyelek. De nem eshetek neki mindenért. – Aludj, szerelmem. – Megcsókolom a
homlokát, kisimogatom a kóbor tincseket az arcából, és amíg ő édes kis gombócba
gömbölyödik, gondosan betakargatom, aztán kimegyek a konyhába összeütni valami
ebédet.
*
Egy pillanatig sem lepődök meg azon, hogy Johnny a
következő napokban a szokásosnál is jóval több időt tölt a klubban. Persze,
szemmel tart, figyel, és – mint egy jó ragadozó – lecsap, ha szabadnak érzi a
prédát. Egyre jobban kiismerem, egyre kevésbé félek tőle, ellenben egyre jobban
idegesít. És ez a kombináció veszélyesen bátorrá tesz. Sokszor kapom olyasmin
magam, amit egy hete nemhogy nem csináltam volna meg, de a gondolatától is
rettegtem volna. Mindezek ellenére Johnny továbbra is csak jókat mulat rajtam,
bármit is teszek. Amivel még jobban felidegesít, és még bátrabbá tesz. Ördögi
kör.
Egyik este két fiú épp róla beszélget a klubban,
amikor a mosdó felé tartok. Véletlenül hallom csak meg, de ha már így alakult,
az árnyékos kőfalra vasalva magam, kihasználom a szerencsés véletlent. Az
egyiket azonnal felismerem: Zayn az emeletről, Adam volt fiúja, a másikat
viszont még nem láttam.
-
Hidd el, hogy
még mindig lefekszik vele! Kizárt, hogy különben hagyta volna, hogy itt
maradjon. Ráadásul a srác is itt dolgozik még – bizonygatja az ismeretlen fiú
fojtott hangon.
A srác. Ez lennék én, gondolom. Aki pedig továbbra
is lefekszik Johnnyval, az lenne Harry. Rekordsebességgel gyűlik bennem a gőz,
ahogy forrni kezd az ereimben a méreg.
-
Én nem hiszem… –
feleli halkan Zayn.
-
Különben miért
engedné, hogy vezesse a klubját? – affektál a másik.
Biztos vagyok benne, hogy kolléga. Egy ócska kis
prosti, és úgy beszél a hátunk mögött rólunk, mintha bármit is tudna! Még csak
köszönőviszonyban sem vagyunk! Legszívesebben odamennék, és jól beolvasnék neki.
De nem árulhatom el magam.
-
Mert kell
valaki, és ő eddig is viszonylag jól csinálta – vonja meg a vállát Zayn. – Nem tudom
– sóhajt fel. – De úgy érzem, egy próbát megér. Nem bírom már odafent. Ha csak
egyetlen perverz állatról lenne szó, akit idővel meg tudok tanulni kezelni, nem
naponta újabbakról, talán jobban viselném… – vallja be letörten.
Ez lenne Johnny? Várjunk csak… ők most
tulajdonképpen azon filozofálnak, hogy a nagyfőnök szabad-e, vagy sem? Ó. Ez egy
egészen új fordulat lenne a történetben. Johnnynak talán tényleg jól jönne egy
új fiú. És mivel bizonyítottan a gyengéi a hivatásosak, hát miért ne Zayn?
Gyorsan ki kell találnom, hogy bátoríthatnám fel a fiút, hogy vesse be magát.
Persze anélkül, hogy túl egyértelmű lenne a közbenjárásom.
A mélyenszántó gondolataimat hirtelen a derekamra
simuló tenyér szakítja félbe. A váratlanságtól nagyot ugrok és felsikkantok,
mire a két szempár azonnal ránk szegeződik. Gyorsan döntök, úgy teszek, mintha
észre sem vettem volna őket, és a pasim lenne az egyetlen emberi lény százméteres
körzetben. Heves mozdulatokkal magamhoz vonom Harryt, és szenvedélyesen
megcsókolom. Telhetetlenül az izmaiba markolok, a ruhái alá furakszom a
kezeimmel, minden elérhető bőrfelületen otthagyom a tenyérlenyomatom, majd
botladozva a mosdóba lökdösöm.
-
Hű… – kuncog fel,
amikor a kíváncsi szemek elől eltűnve, a csempefalnak nyomva hagyom végre
levegőt venni.
-
Bocs.
Kihasználtalak – nevetek fel. – Hallgatóztam, de amint megjelentél elárultam magam.
Kellett egy jó álca. És ez nagyon jónak ígérkezett.
-
Ó… csak ezért? –
biggyeszti le a száját megjátszott csalódottsággal.
-
Hát persze, hogy
csak ezért – forgatom meg a szemeimet. – Különben hozzád sem érnék. Fujj.
-
Mesélj, mit
hallottál? – nevet a hasát fogva az utolsó kijelentésemen.
-
Érdekes dolgokat…
– vonom össze a szemöldököm, és a szemközti falra szegezem a tekintetem. Nem
tudom, mit mondjak el belőle. – Ő is kurva? – kérdem meg végül a
leglényegtelenebb kérdést, a szándékosnál egy kicsivel több indulattal.
-
Lou… tudhatnád
már, hogy nem szeretem, ha ezt a szót használod – mélyül el a hangja, és érzem
a cseppnyi fenyegetést benne. – Jusson eszedbe, hogy ilyenkor rólam is
beszélsz.
-
Akkor sem, ha
rászolgált? – mordulok vissza. – Tudod, hogy rólad sosem beszélnék így. Szóval?
Zayn kollégája, igaz?
-
Igaz – sóhajt fel,
és lemondón megcsóválja a fejét. – Christophernek hívják. Mi történt?
-
Azt terjeszti,
hogy még mindig lefekszel Johnnyval. Ez az egyetlen oka annak, hogy még
mindketten itt lehetünk.
-
De te tudod,
hogy nem – vonja meg a vállát egykedvűen.
-
De mindenki más
azt hiszi! – csattanok fel, és eltátom a számat, amiért őt ez ennyire hidegen
hagyja.
-
Mit számít, mit
hisznek? – mosolyodik el, és csábítón a derekamra simítja a két tenyerét.
-
Számít… –
morgolódok tovább, és próbálok távolabb húzódni.
Harry elhúzza a szája sarkát, de a testemet
közelebb vonja magához.
-
Nem szabadna,
hogy érdekeljen. Folyton mások véleményével foglalkozol. Így nem lesz időd
fontosabb dolgokra, nem lesz energiád egyszerűen csak boldognak lenni –
duruzsolja, és bár érzem, hogy a feszültség nem tűnt el belőle nyomtalanul, a
számhoz hajol.
Olyan egyszerűen adok neki igazat, hogy magam is
meglepem vele. Legalábbis amíg a közelemben van. Amíg az ajkai az enyémet
érintik, búcsút mondhatok az önálló gondolataimnak. Maradnak az övéi.
Visszamegyek a pultba, és nem bírom ki, hogy
Adammel ne osszak meg mindent, amit hallottam. Harrynek nem mondtam el, neki
viszont igen. Legbelül még én is érzem, hogy ez azért egy kicsit furcsa.
-
Nem lökheted oda
neki Zaynt, csak hogy megszabadulj a féltékenységedtől! – támad nekem dühösen,
miután felvázoltam a nemlétező tervem. Meglep, milyen hevesen reagál. Ezek
szerint még mindig érdekli Zayn? Talán Niallnek sem ártana tudni a létezéséről.
-
Nem én lököm
oda, ez az ő saját terve! Én csak egy kicsit segédkeznék.
-
Nem ismerek rád,
Louis… mindent a saját célod érdekében? Ez nem te vagy – csóválja meg a fejét.
-
Nem hiszem, hogy
rosszabb lenne Johnny szeretőjének lenni, mint bárki kénye-kedvének
kiszolgáltatott kurvaként élni – vágok vissza mogorván. – Semmi rosszat nem
tennék vele. Persze, nekem is kapóra jön, de úgy beszélsz, mintha feláldoznám
őt a magam érdekében!
-
Felejtsd el.
Amúgy sem hiszem, hogy Johnny vevő lenne rá – int le, és ingerülten hátat
fordít.
-
Miért? – értetlenkedek,
és a felkarjára markolva visszapördítem magam felé.
-
Mert Harryt
szereti! – néz rám meggyőzőn tágra nyílt szemekkel.
A torkomon akad minden további szó. Elgyengülnek az
ujjaim, lecsúsznak a karjáról, és csak állok ott lemerevedve.
-
Mi történt? –
jelenik meg hirtelen Harry.
-
Semmi… – nyögöm.
-
Semmi?! – rivall
rám Adam. – Azért csak mondd el, milyen terveid vannak Zaynnel! – veti oda
mérgesen.
Harry kérdőn néz rám. Azt hiszem, kezdi kapizsgálni,
hogy nem mondtam el neki mindent.
-
Lou…? – szól rám,
amikor nem mozdulok és nem szólalok meg. – Megmagyaráznád?
-
Zayn arról
beszélt Christopherrel, hogy átvenné a helyedet Johnny mellett – vallom be a
padló felé fordított tekintettel.
-
Aha… – bólogat
lassan. – Neked pedig felcsillant a szemed, igaz? – vonja össze a szemöldökét.
-
Kell neki egy… –
kezdem el, de elharapom a mondat végét.
-
Kurva. Értem –
fejezi be Harry helyettem, és egy bólintás után dühösen elrohan. A haja úgy
libeg utána, mintha egy szabályos szélvihar söpörne át a termen. Arra sincs
időm, hogy utána szóljak.
Ezután egész este nem látom. Vagy a raktárban
tesz-vesz, vagy az irodába zárkózik be. Egy-két órára még házon kívülre is
megy, épp mielőtt a műszakom lejár. Nehogy véletlenül beszélni tudjunk, amikor
bemegyek elbúcsúzni. Próbálom megvárni, de egy óra múlva feladom. Hazaballagok
azzal a tervvel, hogy megkísérlem majd inkább otthon kiengesztelni.
-
Ne haragudj –
vetem a karjába magam, amint hazaér.
-
Miért kérsz
bocsánatot? – kérdi szárazon, és két kezét a csípőmre téve eltol magától.
-
Nem beszélek
soha többet arról, ami odafent folyik. Nem mondom ki azokat a szavakat, amik
megsérthetnek – felelem bűntudattal. – Ígérem.
-
Azt már tudom,
mi a véleményed a „szakmáról”. Ezzel megpróbálok együtt élni. Nem tetszik, de
megpróbálok. Azt viszont nem tudom mivel magyarázni, hogy miért Adammel vitatod
meg a dolgokat helyettem.
Elakad a szavam, csak dadogni tudok, normális
válaszra nem futja. Persze, mert erre nincs ésszerű magyarázat.
-
Nem bízol bennem
– állapítja meg.
-
Dehogynem!
-
Nekem nem úgy
tűnik – csóválja meg a fejét. – Komolyan? Úgy érzed, hogy Zayn kellene Johnny
mellé ahhoz, hogy ne akarjon engem visszakapni?
-
Te is úgy
csinálsz, mintha én találtam volna ki az egészet! – vonom össze a szemöldököm.
– Én csak meghallottam miről beszélnek!
-
Ne tagadd le, hogy
bármit megtennél annak érdekében, hogy Zayn sikerrel járjon! – mordul rám.
-
Nem teszek
semmit – suttogom nyugalmat erőltetve a hangomra. Megrémiszt, ahova halad ez az
egész. – Harry… – lépek vissza szorosan elé. – Szeretlek. Ne haragudj, hogy nem
mondtam el rögtön, amit hallottam. Egyszerűen csak nem szeretnék veled
Johnnyról beszélni. És úgy érzem, te sem akarsz. Semmi nem mondtál arról sem,
ami múlt héten történt.
-
Azt hittem, nem
akarod tudni – ráncolja össze a homlokát. – Ne avatkozz a dolgokba. Kérlek.
Ígérd meg! – ragadja meg a két vállam.
-
Ígérem –
bólintok, és most, hogy végre hagyja, megkönnyebbülten belekucorodok az
ölelésébe.
-
Oké. Most
menjünk aludni – súgja a hajamba.
Aludni. Nem szeretkezni, ölelkezni, csókolózni.
Aludni.
*
Másnap feszülten készülődök a vasárnapi ebédre. Harry
még mindig kicsit távolságtartó az előző nap történtek miatt. Próbál kedves
lenni, lépten-nyomon mosolyogni rám, de érzem, hogy nem úgy csókol meg, ahogy
szokott. Szexre sem szakítottunk időt azóta. Nem elég, hogy az ebéd miatt
feszült vagyok, most még Harryvel sincs minden rendben köztünk. Nem örülök,
hogy így kell bemutatnom a szüleimnek. Azt akartam, hogy felhőtlenül boldognak
lássanak mellette. Amikor épp nem azon jár az agyam, hogy tegyem jóvá a tegnap
estét, egész délelőtt azon morfondírozok, vajon van-e még esélyem egy
normálisnak mondható kapcsolatra a családommal, vagy azt már rég eljátszottuk.
Néha Harry felé sandítok, amikor csak úgy mellékesen felhozom a családomat, de
rajta semmit sem látok. Mintha ez a nap is olyan lenne neki, mint bármelyik
másik. Pedig nem hiszem, hogy túl sokszor mutatta már be bárki is a szüleinek.
Belépünk a házba, és minden, ami hiányzott annyi
éven át, arcul csap. Az ismerős illatok, és az otthon melege belemarkolnak a
szívembe. Azonnal azt kívánom, bárcsak visszakaphatnám a régi életem, a
tizenéves, gondtalan Louis-t.
Letelepszünk a kanapéra, a kandallóban ég a tűz, és
a kitárt kétszárnyú ajtón át látom, hogy gyönyörűen meg van terítve az
étkezőben az asztal. Az abrosz közepén egy csokor virág virít a vázában,
gyertyák égnek az asztal két végén. Mintha karácsony lenne. Tényleg ekkora
ünnepnek számít, hogy hazajöttem?
Apám mindenkinek kitölt egy pohár pezsgőt. Az első
fél óra bár kissé kínosan telik, de sokkal kevésbé feszengek, mint hittem, hogy
fogok. Harryt nézve pedig egyszerűen nem találok szavakat. Kedves, illedelmes, és
magabiztos. Minden ártatlan apróságra mosolyogva válaszol. Egyáltalán nem tűnik
úgy, hogy kényelmetlen lenne neki az egész helyzet. Pedig jobban belegondolva,
gyakorlata nem igazán lehet az ilyesmiben. Ráadásul a tegnapi nap sebeinek is
látszólag hűlt helye.
Túlságosan is kezdem jól érezni magam, arra nem
számítok, hogy ez csak az előjáték. A feketeleves csak a húslevessel együtt
zúdul majd ránk. Az étkezőbe áttelepülve kezdődik meg az igazi faggatózás.
-
Megkérdezhetem,
miből élsz? – mosolyog anyám Harryre, ahogy felé nyújtja a merőkanalat.
-
Harry egy klubot
vezet. Igazából azt a klubot, ahol dolgozom – kezdem el büszkén.
A másodperc töredékére duzzogó smaragd szemek
villannak rám. Nem érti, miért válaszolok én helyette. Azt hiszem, félek a
válaszoktól, amiket ő adna. Azoknak a dolgoknak a felszínre kerülésétől, amiket
anyám a rendkívüli tehetségének köszönhetően észrevétlenül húzna ki belőle.
-
Ó… – kerekedik
el anyám szeme. – Akkor gyakorlatilag a főnököd.
-
Igen – nevetek
fel harsányan. – Ilyen erkölcstelen vagyok… elcsábítottam a főnököm!
-
Gondolom ilyen
fiatalon nem ő a tulajdonos – folytatja.
-
Nem – rázza meg
a fejét Harry. – Csak egy egyszerű alkalmazott, mint Lou…
-
És… milyen
végzettség kell egy ilyen klub vezetéséhez?
-
Anya! – mordulok
rá, de Harry megnyugtatásképp megszorítja a kezemet.
-
Semmilyen –
mosolyog tovább Harry. – Elég, ha van egy kis esze az embernek, és képes
átlátni a káoszon.
-
Családi
vállalkozás? – kérdez tovább, az asztal közepére helyezve az ünnepi leveses
tálat.
-
Nem – rázza meg
a fejét Harry újra.
-
Anya, ne
kíváncsiskodj már ennyire!
-
Jól van, ne
haragudj. Csak… furcsa, hogy a tulajdonos, aki nem családtag, egy fiatal,
tapasztalatlan, végzettség nélküli fiúra bízza az üzletvezetést.
-
Furcsa, vagy sem
– vágok közbe egyre idegesebben – rábízta, és jól tette. Továbbléphetnénk?
Harry morcosan pillant felém. Nem értem miért. Csak
próbálom megvédeni.
-
A tulajdonos a
szeretőm volt – jelenti ki Harry, mintha csak arra válaszolt volna, hogy fehér
vagy vörösbort kér. – Unatkoztam, kipróbált, és egész jól működött. Ennyi.
-
Értem… – süti le
a szemeit anyám, de látom az elképedést rajta.
-
És előtte, mit
csináltál? – száll be apám is a faggatózásba, amikor anyámnak úgy tűnik, elakad
a szava.
-
Apa! Nem
ehetnénk inkább? Kellemetlen helyzetbe hozzátok Harryt ezzel a faggatózással!
-
Lou, nekem nem
kellemetlen – teszi a tenyerét a térdemre. – Neked az?
-
Igen – mordulok
fel, és a szüleimre pillantok.
-
Nekem ez az
életem – fordul felém. – Jobban mondva a múltam. Most már te vagy az életem –
mosolyog rám, és egy puha csókot ad a számra.
Ijedten húzódok hátra, és pillantok az asztal
túloldalán ülő szüleimre. Mereven néznek, levegőt sem vesznek, de nem szólalnak
meg. Harry ajkain átfut egy apró gúnyos mosoly, és egy pillanatra felhúzza az
egyik szemöldökét, ahogy figyeli a reakciómat. Mintha direkt csinálta volna,
szándékosan tenne olyasmit, amivel a szüleim nemhogy közelebb kerülhetnének
hozzám újra, ennyi idő után, de még távolabb löki őket tőlem.
-
Jó étvágyat! –
néz végül félre anyám zavartan, és a tányérjába temetkezik.
-
Jó étvágyat! –
feleli mindenki kórusban.
A következő fél óra csaknem némaságban telik, csak
a porcelán csörömpölése töri meg a csendet néha. Vagy egy-egy rövid, érdektelen
családi információ apám szájából. Miután befejeztük az ebédet, újra a nappaliba
megyünk egy pohár borral a kezünkben. Talán a bor az oka, vagy alapból így
tervezték, hogy kiborítanak, de apám hamar újra felbátorodik, és kérdezősködni
kezd.
-
A családodról
kérdezhetek? Ha nem hozlak kellemetlen helyzetbe… – kezdi egy cseppnyi
iróniával Harry felé mosolyogva, mire kap tőlem egy szúrós pillantást.
-
Nincs senkim.
Meghaltak – válaszol egyszerűen.
-
Ó, istenem! –
jajdul fel anyám. – Nagyon sajnálom. Régen?
-
Tizenöt éves
korom óta magam vagyok.
-
Akkor
találkoztál a klub tulajdonosával? Olyan fiatalon? – kíváncsiskodik tovább.
Valószínűleg arra utalva, hogy egy pedofilnak dolgozunk.
-
Na jó, hagyjuk
ezt abba! Anya, apa, köszönjük az ebédet, nagyon finom volt, de most már
mennünk kell – jelentem ki ingerülten, és megragadom Harry kezét, hogy a
kijárat felé húzzam.
Sejthettem volna, hogy nem tudnak megváltozni. Nem
szabadott volna idehoznom őt, kitennem ennek az egésznek.
-
Lou… hova
rohansz, édesem? – szorítja meg a kezem Harry, és a szemeiben megvillan valami,
ami nem tetszik.
-
Csak tudni
szeretnénk, kivel élsz együtt. Ez olyan nagy bűn? – affektál anyám.
-
Elég volt! El
akarjátok üldözni tőlem?! – rivallok rájuk.
-
Dehogy… –
felelik kánonban.
-
Kivel? – kezdi Harry
cinikus mosollyal az ajkain. – Egy iskolázatlan tuskóval, akinek senkije nincs
rajta kívül, és aki egy gengszter szeretője volt évekig, de előtte még… – folytatja,
de amikor az a rész jönne, hogy az utcán dolgozott, a szájára tapasztom a
kezem.
-
Elég! – nézek rá
összeráncolt szemöldökökkel. – Azért jöttünk, hogy megismerjenek, nem kell
kitálalnod mindent a múltadról. Már ezekhez sem volt semmi közük.
-
Szégyelled? –
kérdi indulatosan, ahogy elhúzza a kezemet a szájáról.
-
Nem kell
mindenről beszélni… – felelem halkan.
-
Szégyellsz a
szüleid előtt. Azok előtt, akik évekre magadra hagytak. Akik annyira gőgösek
voltak, hogy képtelenek voltak feldolgozni, hogy meleg vagy. Aztán pedig azt,
hogy nem a később várható fizetés mértéke alapján választasz szakmát. Akik
olyan sznobok, hogy ha rajtuk múlna, egy iskolázatlan valaki a közeledbe sem
mehetne, nemhogy még meg is dugjon… – mordul rám, és hallom, ahogy anyám
felszisszen az utolsó szóra.
-
Hagyd abba… –
suttogom, és könnyek gyűlnek a szemembe.
-
Mondd, hogy nem
szégyellsz! Mondd el nekik szépen, mit csináltam, mielőtt Johnnyval találkoztam!
-
Harry… – nyögöm,
és csak csóválom a fejemet.
-
Gyűlölöd a
múltam. A múltam is én vagyok, Louis. Ha egy részemet gyűlölöd, nem mondhatod,
hogy szeretsz – mondja halkan.
Nem mozdulok, csak a szempilláim rebbennek, és a
szívem zakatol. Nem értem, miért akarja, hogy elmondjam nekik, mit csinált
Johnny előtt. Nem akarok beszélni róla. Mintha csak engem akarna kínozni vele,
egyáltalán nem a szüleim miatt csinálja.
-
Sosem fogod
tudni feldolgozni – suttogja fejcsóválva. – Szép estét – veti oda mély hangon.
Határozottan bólint, és kiviharzik az ajtón.
-
Nem érdemel meg
téged, kisfiam… – mondja halkan anyám, ahogy némán, pityeregve, egész testemben
remegve nézem a bejárati ajtót. Közelebb lép hozzám, és a kezét a karom felé
nyújtja.
-
Ne merj hozzám
érni! – sziszegem az összeszorított fogaim közt.
Az ajtóhoz rohanok, felkapom a cipőm meg a kabátom,
és köszönés nélkül kisietek a házból.
-
Harry, várj! –
kiáltok utána, épp mielőtt beszállna egy taxiba.
Hátrafordul. A tekintete sötét. Rám haragszik, nem
a szüleimre. Ennek nem így kellene lennie!
-
Elmondtad nekik?
– húzza fel a szemöldökét kérdőn.
-
Nem! – vágom rá.
– Nem számít. Nem számítanak. Csak te számítasz nekem – lépek közelebb, de
amikor hozzáérnék, elhúzódik.
-
Ha számítanék,
nem szégyellnél. Elfogadnál. Legközelebb kinek kell hazudnom, hogy jobban érezd
magad? – rivall rám.
-
Senkinek –
motyogom.
-
Ha az utcán
összefutsz az egyik professzoroddal, aki mondjuk fizetett nekem pár éve, akkor
mi van? – néz rám kérdőn. – Vagy ha jövőre megkapod az álomállásod, és a
kollégáid körében valamilyen úton-módon kiderül, kivel élsz együtt? Ez a
múltam, Louis. Nem tudom kitörölni. Cipelnem kell magammal. Ha te képtelen vagy
ezt elfogadni, akkor menj vissza a szüleidhez, és játszd a tökéletes fiút,
hátha visszafogadnak, és visszakapod az aranykalitkádat, meg a hitelkártyáidat.
Aztán hátha találsz valami hasonlóan sznob ficsúrt, aki legalább közepesen jó
az ágyban, hogy ne kelljen olyan alja néphez járnod kielégülni, akik közé én is
tartozom – mondja egyre ingerültebben, de aztán látom, ahogy egy kicsit elszégyelli
magát. Végül félrenéz, és elhallgat.
-
Én téged
akarlak… – suttogom.
-
Engem? Vagy egy
hibátlannak hitt valakit, aki csak a fejedben él? Engem? Mindennel?
-
Téged.
Mindennel.
-
Ne haragudj, de
ezek után nem tudok hinni neked. És mivel szeretlek, nem akarom elrontani az
életedet azzal, hogy csak megpróbálom eljátszani azt, aki nem vagyok – csóválja
meg a fejét.
-
Nem kell
eljátszanod semmit! – lépek újra felé, hogy megérinthessem, de megint
elhúzódik. – Nemrég még épp te mondtad, nem számít mennyi nézeteltérés lesz
köztünk, kellek neked, minden kis hülyeségemmel együtt – próbálkozok
kétségbeesetten hatni rá.
-
Rájöttem, hogy
nem lehet mindent belegyömöszölni a kis hülyeségek kategóriába – feleli, és
kitárja a taxi ajtaját.
Úgy érzem magam, mint akinek kitépték a szívét, a
koszos járdára dobták, és még jól meg is taposták.
-
Szakítasz
velem…? – nyöszörgöm alig hallhatóan.
-
Mindenkinek így
lesz a legjobb. Nem voltunk hajlandóak tudomást venni a tényről, hogy sosem
illettünk össze. Összeszedem a cuccaim, és a kulcsomat bedobom a postaládába –
bólint, és már rám sem pillant. Csak beszáll a kocsiba, és becsapja maga után
az ajtót.
Egy hét? Ennyi jutott a felhőtlen boldogságból?
Képtelen vagyok elhinni. Csak nézek remegő végtagokkal az elszáguldó autó egyre
zsugorodó lámpája után, leroskadok a járdaszegélyre, és a tenyerembe temetem az
arcom.
Amikor már kezdek átfagyni, és egy öreg néni is
odajön, hogy megkérdezze, jól vagyok-e, feltápászkodom, és elindulok a buszmegálló
irányába. Hazazötykölődöm, és amikor a lakásba lépve meglátom az üres polcokat,
a nyitott szekrényajtót, a fogkeféje, és a fésűje hűlt helyét, kitör belőlem a
hangos zokogás. Hát igaz. Nem gondolta meg magát.
Az ágyra vetem magam, hátha a párnáján még érzem az
illatát, amikor a szekrényen meglátok egy cetlit. A szívverésem felgyorsul,
megcsillan egy apró reménysugár, talán csak idő kell neki… de amikor elolvasom
a néhány zaklatott kézzel megírt sort, csak még erőteljesebb rohamokban tör rám
a sírás.
„Kérlek, ne
gyere be a klubba. A papírokat, és az utolsó fizetésed a felmondási időre járó
pénzzel együtt elküldöm Adammel. H.”
Basszus, basszus, basszus! Ilyen nincs! Meghaltam! Bögök. (de legalább kitisztult az orrom)
VálaszTörlésMi lesz most szegény Louval?
Bár lehet nem volt igaza. Ha szeretünk valakit, a múltját is el kell fogadni, megérteni. Szeretni nem muszáj.
Kicsit Kikészített ez a fejezet.
Őrülten tetszett ahogy megirtad. Nem tudok újat mondani.
Csodás vagy! Pussz ❤️ ❤️ ❤️
Szia!
TörlésKöszönöm szépen! Ezek szerint a kívánt hatást elértem :) Megpróbálom gatyába rázni Lou-t, és hamar jóvá tenni, amit műveltem!
Puszi! <3
Sziaa!
VálaszTörlésNajo, mivaaaan???
Mi ez az egesz???
H tudtad igy “elrontani”, mikor olyan jo kezdest irtal?
Imadtam meg minden, de Lou egyre jobban idegesit es legszivesebben felpofoznam!
Nagyon remelem h Harry nem megy vissza Johnnyhoz illetve h Johnny nem fog raakaszkodni Harryre es eltavolitani Loutol!
Varom a kovit, remelem hamarabb tudod hozni! :)
Koszonom! <3
Puszi, D.
Szia!
TörlésSzegény Lou, komolyan bántanád? Azért Harry sem viselkedett most a legszebben... :)
Kiderül a következőből, Johnny mit kap vagy nem kap. Hozom hamar, már szégyellem magam a sok késés miatt.
Puszi!
Csak egy kicsit pofoznam fel h terjen mar eszhez, Harry is kapna azert egy kicsit belole, nyugi ;) Nem viselkedhet igy Louval, de Lounak is elfogadobbnak kell lennie vele h ha tenyleg szereti meg ha nehez is!
TörlésA Magnus-Alec szosszenethez irt komidra valaszolva, igen, KEZD el nezni az odaatot!!! *-*
En is nemreg kezdtem el de mar az 5. evadnal tartok es egyszeruen IMADOM *-* <3
Sajnos nem az elejetol van benne Castiel, ki kell varni, de hidd el, MEGERI! *-* <3
Es az biztos h jobban megnone a latogatok szama, en biztos itt csungenek tovabbra is! :P <3
Puszi, D.
Te kis domina.. csak vernéd őket.. XD
TörlésAhh, nem tudom, meglátom. Nehezemre esik elkezdeni egy olyan hosszú sorozatot, így is alig tudok lépést tartani azokkal, amiket már nézek.
Ez elég rémes volt! ^szipogás^
VálaszTörlésGyorsan a következőt, ami remeljük boldogabb lesz.
Kibékülnek stb... Adam-Niell fejlemények
Igenis. Igyekszem! Óh, Adam/Niall rész nem volt tervben a következőben, de igazad van, illene megemlítenem őket is ;)
TörlésMég jó, hogy nem karácsonyra került ki ez a rész :D Amúgy sziaaaa :) Megértem Harryt... Lou mindig is olyan ellenségesen és undorral viszonyult ehhez a "kurva" kérdéshez. Engem is baromira bosszantana, ha a helyében lennék. (én már megmutattam volna neki, hogy milyen érzés az, ha úgy bánnak vele, mint egy kurvával... persze, csak óvatosan, de azért na. ráférne egy kis elfenekelés meg ilyenek XD) :D A másik, ha Harry többet mesélt volna neki a múltjáról, vagy éppen arról, mi történt kettejük között Johny-val... talán akkor Lou nem lenne ennyire paranoiás. Vagy de? :D Puszi, és várjuk a folytatást!
VálaszTörlésSziaaa!
TörlésBizony, karácsonyra max az első jelenet jöhetett volna.. :D
Te is vernéd.. Hova kerültem? :D
Háát, de. Ha tudna az előző hétről, akkor is paranoiás lenne. Majd esetleg egy-két rövidebb J/H szösszenetben megtudjátok utólag miért. Nem ígéret, csak terv. :)
Sietek, küldöm nem sokára! Puszi!
Istenem... Én az idejét sem tudom, hogy írástól mikor sírtam utoljára. Filmeken rendszeresen, de huhh ez most intenzív és váratlan volt. Jobban mondva nem 100%-ig váratlan, hiszen ez a feszültség az eleje óta ott lebegett felettük, de mégis. Eszméletlen jól írtad meg Harry visszafolytott dühét az ebéd alatt és mikor robbant az tökéletes volt. Louis bevallom neked az eleje óta kettős érzéseket vált ki belőlem. Néha elkapnám és csak ütném, de aztán jobban elgondolkodom rajta, és rájövök, hogy egy ilyen szituációban én vajon jobban szemet tudnék húnyni a múlt felett? Egyszóval imádom. <3
VálaszTörlésMár most alig várom a folytatást. Puszi!!!
Na jól van csajok, mindenki csak verné ezt a szerencsétlen fiúcskát.. :D
TörlésTalán ez most elég nagy pofon volt neki, ahogy H kikelt magából, és megváltozik benne minden. Meglátjuk.
Ja, bocsi a sminkedért... :)
Puszi!
Gonosz... gonosz... gonosz... Tudom, hogy Johnny a kedvenced... de azért ne kínáld fel tálcán (azaz Lou ne kínálja fel tálcán) Harry-t. Kívéncsian várom, hogyan tudod újra összeboronálni őket... én nagyon nem látok kiutat kettőjüknek... Ugye, hogy... azért ők lesznek a végén a Happy End-pár? Ha igen... hát valahgy... de nagyon nehezen... elviselem... bár megbőgettél rendesen... :) :)
VálaszTörlésNem húzom már sokáig, hogy kiderüljön, lesz-e egyáltalán happy end pár. De előtte lehet, hogy egy kicsit még odadobom Johnnynak.. hm.. talán csak egy icipicit. Meglátom. :) Puszi!
Törlés".....kitépted a szívem, a koszos járdára dobtad, és még jól meg is tapostad....."(Még munkanélkülit is csináltál belőle???:D:D:D A Gonoszság Fő Mágus Asszonya lettél!)
VálaszTörlésUtálom magam, de IMÁDTAM ezt is!!!!
Mindenkinek igaza van és senkinek nincs!!!XD XD XD
Ne tudom milyen vitamint kezdtél el szedni, de kérem a nevét!!!
Ezek a legjobb, legszebb, legtökéletesebben megalkotott, kivitelezett SÖTÉT FELHŐK Larryék egén!!!♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Nem lehet mindig LarryKéK!
(Bár ha a vég is ilyen lesz, FELKUTATLAK!!!!!)
Kell az a bili (és most nem Billy XD) borogatás! (Billy-nél nem őt borítod, hanem Ő borít!!! Kész elveted a minimális józan eszem is!!!)
A szülőkben mérhetetlenül csalódtam, remélem várható némi javulás........legalább az anyukában bíztam! Vagy igazándiból, mégis csak azt hozták ami várható tőlük???? Jajjjjj kikészítesz!!!!!!!
Ne kínozd már Őket megint Johnnyval!!! Tudom, hogy imádod J., de keress neki új játszótársat!!!
Értem, hogy most Lou a rossz fiú, de azért nyelt már (és nem csak fehérjét! XDD XDDD) Ő is épp eleget!
Ki engedné el 1 hétre a szerelmét, a "volt" szerelmével "nászútra"????? Heeee? Megmondom, SENKI!!!!!
Kapjon már a göndör fürtjeihez H.!!! Ne csak a saját seggébe kutasson, bujkáljon! Húzza ki szépen buksiját és azt is vegye észre Neki milyen elvárásai vannak Lou felé!!!
Mindig csak a szegény kicsi H. lemez fut! Jó prosti volt, de ki a fene szeretné ezzel kezdeni, szembesülni mindig!
Azt megértem, hogy egymás között ezt le kell rendezniük, de azért H. elvárásai is nonszenszek!!!
Ő is tudta, hogy gyakorlatilag egy kórista fiúval kezdett, mit várt??? Egyből felveszi a "repedt sarkúak" stílusát és úton, útfélen leszar mindenkit és nem próbálja meg "szépíteni" a dolgokat???
Szeretem H.t, de nem hagyom a kicsi Lou-t sem!!!
Nem vagyok elfogult anya, látom mind a kettejük hibáját!
Ja....
Szia Carmen!
Köszönöm, egy varázslatos, energia dús, fel korbácsló élmény volt!
Most megyek és elhordok egy hegyet annyira felspanoltál, annyi energiát teremtettél Nekem.♥♥♥
Gyöngyi <3<3<3
Szia!!
TörlésVééégre valaki nem csak Lou-t szeretné elfenekelni! Kellettél már! :D Ugye hogy ugye? Harrybabát sem ártana néha valakinek helyre tenni..
A vitamin neve Irsai Olivér. Folyékony halmazállapotú, túladagolva ilyen mellékhatásokat okoz, mint ez a fejezet.. XD
Köszönöm a mindig megmosolyogtató kommentjeidet! Imádat! <3
Elvárom, hogy értelmet verj és ne Johnny farkát, Harry fejébe!!!XDD XDDD
TörlésJó a vitaminod, mi a BB Cuvée-re esküszünk! (kacsintás)
Normál esetben nem biztatnálak az ivásra, DE a termés ismeretében.......
Pussz........Gy
Öööö... nem ígérhetek semmit. De amúgy kösz, Johnny farkának megemlítése biztosan segítségemre volt abban, hogy helyes útra tereljem Larryt... XD ;P (És most csak azért sem kockázom ki újra MM Kill4me klipjét, hátha találok benne valami újdoságot... :P)
TörlésÉs basszus mégis megtettem... XD Egy képkocka eddig elkerülte a figyelmem, ahol MM szőke parókában ül alulról elég hiányos öltözetben a csajon hasaló félmeztelen Johnny derekán... hmm... :D (Nem, ma asszem nem írok már Pulse-t... XD)
TörlésNe is tedd!!!!!!(Rémült csészealj tekintet XDD)
TörlésIlyen J típusú delíriumos állapotban nem engedhetlek Larryék közelébe......még a végén -25 cm XDD -rel közelebb kerülne J. mint kellene!!!XDDD XDD
Dobhatnál egy linket, had kockázzak Én is!♥♥♥
Ja azért a "Mégis megtettem..." kezdéstől azért félrevert egy kicsit a szívem!
TörlésBár a perverz énem egyből színre lépett és már nyál csorgatva várta, hogy NA MI LESZ....:):):)
https://youtu.be/n3sEKLlFLzI 3:30 és 4:10 közt érdemes intenzíven kockázni.... :D
TörlésŐrült nőszemélynek!😱😱
TörlésMi ez a videó!!
Asszem mégis írd meg azt a Johnny és Harrys szösszenetet!
Gyorsan! 😂😂😂❤️❤️❤️
Ez kérlekszépen a Johnny fétisem napi betevője... XD
Törlés(Ha még nem láttad, a másik MM videóklipet is érdemes megnézni Johnnyval.. https://youtu.be/otSSwS_Nh9A :))
Igenis! Ha nem is gyorsan... egyszer... talán... hajlok rá :D