Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2017. szeptember 25., hétfő

PULSE (12.fejezet)

Sziasztok! 
Kivételesen időben... sőt :)
Bár ebben a részben nem lesz sok történés, egy-két jelenet megírása azért okozott pár vidám percet nekem. Remélem nektek is fog! (Na jó, konkrétan sírva röhögve írtam a Niall részt, meg a végét is... XD)
Köszönöm a sok-sok szeretetet az előző részhez <3 (Csak reklamálnom kellett, igaz? :D) 
Az újaknak is nagyon örülök, a feliratkozásoknak, a kommenteknek, a temérdek kattintásnak! Imádlak titeket! 
Jó szórakozást! ;)




12. fejezet


Már öt perc várakozás után nyugtalanul dobolok a térdeimen, és újra és újra a nadrágomba törölgetem az izzadó tenyerem. Szerencsére senki más nincs a váróban. Nem szeretném most mások pillantását magamon. Amikor megnyikordul az ajtó, idegesen kapom oda a fejem, de megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, amikor az ismerős göndör fürtök a látóterembe kúsznak. Felpattanok, és néhány hosszúra nyújtott lépéssel odasietek hozzá. Köszönés nélkül a nyakába csimpaszkodom, és a füle alatt a selymes bőrébe nyomom az arcomat. Azonnal érzem, hogy az illata nyugtatóként örvénylik az orrlyukaimba. Hiába hittem, hogy ezt egyedül akarom végigcsinálni, kimondhatatlanul örülök, hogy mégis itt van velem.
-      Bejelentkeztél te is a recepción? – cincogom.
Egy halvány mosoly kíséretében bólint, aztán gyöngyöző homlokomból gondoskodón kisimítja odatapadt tincseimet, majd lágyan megcsókolja a helyüket.
Csak néhány általános kérdésre kellett választ adni, és egy jeligét megjelölni, ami alapján majd az eredményért tudunk jönni.
Amikor a labor ajtaja kinyílik, úgy rebbenünk szét, mint az ijedt kismadarak. Zavartan simogatom le a pulcsit magamon, és szemlesütve birizgálom az alsó szegélyét. Harry viszont kihúzott háttal, magabiztosan áll mellettem, és felemelt fejjel az ajtót nézi.
-      Pulse jeligére! – szól ki a nővér gépies hangon, mire Harry felhúzott szemöldökkel néz rám.
Csak megvonom a vállam egy szende mosolykezdeménnyel, és elindulnék, de Harry összefűzi az ujjainkat, és megszólítja a nőt:
-      Elnézést! Mehetnénk együtt?
A középkorú, mogorva nővér felnéz az orrhegyére csúsztatott szemüvege felett, aztán rápillant a másik papírra a kezében.
-      Kismókus? – néz felé, és Harry bólint. – Magának is megfelel? – fordul felém kérdőn.
Miután túlléptem azon a lehetetlen szituáción, hogy olyasvalaki, mint ez a nővér, az én becenevemen szólította a kezemet szorító fiút, bőszen bólogatni kezdek, úgy, hogy mindjárt leesik a fejem is a helyéről. Megszorítom Harry kezét, és elszántan húzom az ajtó irányába.
Leülünk szorosan egymás mellé a fehér műbőr székekre, a combunk összeér, és a kezét egy pillanatra sem vagyok hajlandó elengedni. Annyira szorítom, hogy az ujjvégei már fehérek, de ő nem szól semmit, csak biztatón cirógatja hüvelykujjával a tenyerem.
-      A vérvételt követően egy HIV gyorstesztet is csinálunk, ami húsz percen belül kilencvenöt százalékos biztonságú eredményt ad. Általában megbízható, de azért továbbra is ajánlott védekezni – darálja le a sablonszöveget színtelen hangon. – A vérteszt végleges eredménye öt nap múlva lesz elérhető a recepción a választott jelige bemondása után. Lehetőleg ne felejtsék el, mert anélkül kezdhetjük elölről az egész tortúrát – oktat ki minket, mintha óvodásokkal beszélne.
Persze, megértem, hogy neki ez unalmas, bizonyára napjában százszor mondja el ezeket a dolgokat, de odafigyelhetne arra, hogy aki vele szemben ül, valószínűleg halálra van rémülve, és úgy érzi, az élete múlik ezen a vizsgálaton. Lehetne egy fokkal kedvesebb.
Harry megszorítja a kezemet, és az arcom, amiből minden vér kifutott az utóbbi percekben, új életre kap, érzem, hogy kipirul, és a szemeibe nézve még egy mosoly is az ajkaimra varázsolódik. Bárcsak mindig mellettem lenne!
Hamar túl vagyunk a szúráson, és az idegölő húsz percet számolgatjuk a váróban.
-      Örülök, hogy itt vagy – mondom halkan, és a hangom megremeg.
-      Ne félj. Bármi is az eredmény, itt leszek. Nem engedlek el – simítja végig a kézfejem a hüvelykujjával, nálam pedig eltörik a mécses.
-      Annyira szeretlek… – szipogom. – Már rég el kellett volna mondanom. Nem úgy…
-      Én is, Mókuska – vág közbe. Nem hagyja, hogy szóba hozzam azt a beszélgetést. Szorosan magához ölel. – Én is. Hidd el, minden rendben lesz.
Nyikordul az ajtó, és a nővér lép ki rajta.
-      Behívnám magukat az eredmény miatt, de mivel senki más nincs itt, ne pazaroljuk az időt. Gratulálok, mindkettejüké negatív lett. A többi vizsgálati eredményért öt nap múlva jöhetnek. Viszlát! – biccent, és már tűnik is el az ajtó mögött újra.
-      Istenem… – sóhajtom, Harry felé fordulok, és erőtlenül rádőlök. Orrommal a szétnyíló ingénél a nyakába dörgölőzök, mélyen beszívom a tusfürdője enyhe vanília illatát, és megcsókolom a neki is megkönnyebbülten liftező ádámcsutkáját.
Néhány felszabadító sóhaj után, az illatából és a jó hírből erőt merítve, szétvetett lábakkal az ölébe kúszok, hogy birtokba vegyem az ajkait. Combjaim közé szorítom a derekát, a karjaimat pedig mohón a nyaka köré fonom, ahogy mellkasommal az övére simulok. Lassú, finom, kínzóan erotikus csókokkal borítom be az ajkait, halk nyögéseket előcsalogatva a torkából. Persze nem sokáig hagyja, hogy kiéljem a vágyaimat rajta. Megértem. Végtére is egy rendelőben vagyunk. Még ha büntetlenül tehetnénk is ezt bárhol, bármikor, itt akkor sem lenne ildomos.
-      Ezt hagyd abba, Mókuska – nyöszörgi a fenekem alatt fészkelődve, de a saját szavaival ellenkezve, a tarkómnál érzékien turkálni kezdi a hajamat. – Nem erőszakolhatsz meg egy váróteremben.
-      Ezek szerint máshol igen? – harapom be az alsó ajkam csábosan pislogva, és én is elkezdek mocorogni rajta. A különbség az, hogy ő az előbb a merevedését próbálta kényelmesebb pozícióba tornászni, én viszont épp ellenkezőleg, minél jobban akarom érezni!
-      Négy fal között, bármikor! – nevet fel, és a csípőmre markolva feláll velem az ölében, aztán letesz a talpaimra.
Durcásan eresztem le a nyaka köré font karjaimat, aztán végigsimítok a mellkasán, és kaján vigyorral rápillantok a nadrágjára. Meg is pihentetem ott egy kis időre a szemeimet, mielőtt egy elismerő szemöldökfelhúzással, ártatlanul a számat rágcsálva felnézek az arcára. Ahogy összetalálkozik a tekintetünk, azonnal megforgatja a szemeit.
-      A te hibád! – nevet, és próbálja nem túl feltűnően megigazítani magát.
-      Az bizony! – kacagok vele, és annyira felszabadultnak érzem magam, hogy összefűzöm az ujjainkat, és a kijárat felé húzom. Ő viszont megtorpan, és ijedten pillant a kezeinkre. Nyelek egyet, lehervad a mosolyom, és sietve eleresztem. – Bocs – motyogom.
Szomorúan megrázza a fejét.
-      Nem sokára. Ígérem – suttogja, én pedig bizakodva bólintok, és újra a kijárat felé fordítom a fejem. – Nekem is minden vágyam, hogy szabadon foghassam meg a kezed, és csókolhassalak meg a főutca kellős közepén – fordít maga felé, a vállaimat megragadva, és fúrja a tekintetét mélyen az enyémbe, mintha nem lett volna elég az előző néhány szó. Elhiszem neki. Nincs kétségem. De attól még lehetek egy icipicit szomorú, amiért az a nem sokára nem most van, nem igaz?
Egy utolsó ölelés és néhány lágy puszi, ami az ajkaimon bizsereg majd estig, és mindketten elindulunk. Ellenkező irányba.

Az esti műszakom egy részét Harry megint házon kívül tölti, épp csak beesik kettő körül. Látom, hogy rohant, és felcsillan a szeme, amikor még itt talál.
De édes! El akart köszönni, azért sietett vissza! Mintha még nem találkoztunk volna. Pedig a műszakom előtt már beszélgettünk. Illetve… valójában szó nem sok esett, mondjuk inkább úgy, töltöttem már némi időt az irodájában ma.
Arról nem is beszélve, hogy hajnalban egy felejthetetlent szeretkeztünk, délután pedig együtt mentünk a laborba, ahol megléptük egy olyan lépcsőfokot, amit nem hittem, hogy egyhamar meg fogunk: egy idegen előtt szorítottuk egymás kezét és ölelkeztünk, mint a valódi társak. Nyilvános helyen csókolóztunk, ahol bárki megláthatott volna. Annyira természetes volt, és annyira felemelő! Mindazon dolgok ellenére, amik azért mardosták a torkomat jócskán az elmúlt huszonnégy órában, egyszerűen imádtam ezt a napot!
Rámosolygok, és üdvözlésképp gyorsan felé intek. Aztán kitöltök a nemrég érkezett Niallnek egy italt. A barátomat rábízom Adamre, míg az öltözőbe indulok. Már tíz perc után világos volt, hogy hihetetlenül jól kijönnek egymással. Látom, hogy nevetgélnek, és nem is figyelnek rám, ezért gondolok egyet, és az irodába slisszolok, mielőtt átvedlenék.
-      Sziaaa – dalolássza Harry, amint meglát, és néhány hosszú lépéssel odaszalad hozzám. Felkap, megpördül velem a tengelye körül, aztán letesz, és a nyakamba cuppant egy nagyot.
-      Mi ez a nagy boldogság? – nevetek, és szendén a szájára nyomom az ajkaimat. – Nem mintha bánnám.
-      Holnap jön az új munkaruha – néz rám fülig érő szájjal.
-      Milyen munk…? – de elharapom a kérdést. – Komolyan?! – nézek rá elképedve. Nagyot dobban a szívem. Apróság, de mégis.
-      Komolyan – bólint vigyorogva. – Ja, és mellesleg Johnny elutazott – vonja meg a vállát.
Mintha a pólók miatt lenne ennyire felszabadult. Nem azért, mert a pasija lelépett, és egy kicsit a szerelmével lehet. Hihetetlen!
-      Mi?? Nem mondod?! Úristen! – visítom, mint akinek épp most kérték meg a kezét, és olyan elánnal ugrok rá, hogy nem sokon múlik, hogy a földön kössünk ki. – Nem hittem, hogy ez a nap lehet még ennél is szebb! – morgom a nyakába, és megnyalom a bőrét.
-      Nem tudta megmondani pontosan, mennyi időre, csak egy-két nap. – Hátrébb húzódva próbálja letörni a lelkesedésem, de nem sikerül neki.
Gondolom, van néhány „üzleti partner”, akivel személyesen szeretne elbeszélgetni. Telefonon nem lehet eltörni a kezét senkinek.
-      Nem érdekel hány nap. Az biztos, hogy ma nálam alszol – jelentem ki. – Illetve nem alszol! – nevetek boldogan, és vadul nekiesek a szájának, de másfél perc múlva, nagy nehézségek árán lefejt magáról. Pedig már kezdtek arra kalandozni a gondolataim, hogy hamar halványuló, apró, piros foltocskákat most akár hagyhatok is rajta büntetlenül. Már a fogaim közt éreztem a nyakának forró bőrét.
-      Oké. Nálad alszom. Most viszont menj – paskolja meg a fenekem. – Vezesd körbe a barátodat, aztán megbeszéljük. Vagy ha esetleg nem bírja a gyűrődést, és leléptek inkább máshová, felhívlak, amint végzek – lökdös ki szinte az irodából, nevetgélve, amikor újra elértem, hogy a tekintélyes merevedését kelljen igazgatnia a nadrágjában.
Kicsit én is helyre teszem magamat, mielőtt kilépek. De a fülig érő vigyort persze nem sikerül letörölnöm a fejemről.
Elszaladok az öltözőbe, és kiveszek a szekrényemből a múltkori bakim után gondosan odakészített két garnitúra pótruhám közül egy ujjatlan fekete pólót, és egy szűk fekete farmert. Mint vendég, valahogy semmi kedvem világítani a klubban az UV fény alatt. Egész este azt teszem fehérben a pult mögött. Most csak hadd legyek láthatatlan.
-      Ejha! Sosem láttalak még feketében! – néz rám Adam csorgó nyállal, amint visszaérek. Valószínűleg csak megjátssza, mindenesetre vicces. – Tisztára szexi rosszfiú lettél – biccent elismerően, megkerül, és látványosan lecsekkolja a fenekem. – Hm, nem csak a fehér áll jól rajta! – nevet fel, és nem csak hogy lecsekkolja, még meg is markolja!
Niall lassan megfullad a röhögéstől, ahogy figyel minket. Én csak széttárom a karjaim, mint aki semmit sem ért, és fülig érő szájjal nézek a barátomra fejcsóválva.
-      Megyek, én is átöltözöm. Lehet, hogy eltart egy darabig… – kacsint rám cinkosul Adam, és megnyalja a szája szélét.
Most komolyan?! Kösz, nem akarom tudni, ha az én seggemről fantáziál, miközben meglehetősen illetlen helyen maszturbál! Basszus, mit ittak ezek a tíz perc alatt, míg elvoltam?
Beleöklözök a csupasz vállába, és hitetlenkedő vigyorral lökdösöm az öltöző felé.
-      Na, tűnj el! – vihogom, és amikor már néhány lépésre eltávolodott, utána kiáltok. – Hé, Adam! Nem maradsz itt te is egy kicsit?
Megvonja a vállát, beharapja az alsó ajkát, és felhúzza az egyik szemöldökét. Aztán nevetve rám szegezi a mutató ujját. Sőt, még rám is kacsint. Azt hiszem, ez nála egy igen volt.
-      Dögös – próbálja még mindig a nevetését visszafojtani a barátom, amikor Adam távolodik.
-      Az – bólintok határozottan. – Imádom! – nézek utána én is gyengéden.
-      Azt látom – bólint. – Örülök, hogy szereztél barátot itt.
Honnan veszi, hogy barát? Meg sem fordult a fejében, hogy ő az, akiről nem beszélhetek?
-      Én is. Ha nem lenne, már az első napokban kiborultam volna szerintem – vallom be. – Gyere, körbeviszlek! – Megfogom a felkarját, és hátrafele lépkedve húzni kezdem, hogy jelezzem, a másik irányba indulunk.
Ahogy megfordulunk, a lendület az irodából kicsörtető göndör tökéletességnek taszít. Önkéntelenül teleszívom a tüdőmet az illatával, felnézek rá, és egy félszeg mosollyal az ajkaimon bocsánatot kérek. Meg sem érintem. Normális esetben valószínűleg minimum a karján végigsimítottam volna, amíg elviháncolok egy bocsánatkérést. De Niallre sandítok, és csak arrébb lépek, el Harry útjából, aki tovább siet.
-      Ő itt a főnök – motyogom.
-      Aha. Ő is dögös – jelenti ki. Merőben más hangsúllyal. És már koránt sem vigyorog úgy, mint mikor Adammel figyelt minket. – Túlságosan is. Főnöknek… – teszi hozzá még az orra alatt dörmögve.
Nyelek egyet, és csak remélni tudom, hogy ez nem azt jelentette, amit. Egyetlen másodperc után ennyire egyértelmű lenne, hogy bele vagyok esve? Az szívás.
-      Na, szépségeim, akkor bulizzunk! – furakszik be közénk hirtelen Adam, megtörve a kínos csendben vánszorgó másodperceket, és simítja egy-egy tenyerét mindkettőnk hátára.
Niall felnéz rá, elmosolyodik, és egy nagyot bólint.
Adam a pulthoz vezet minket, és semmi jelét nem adja annak, hogy ma még szándékozik bármelyikünket is elengedni. A hátunkról a kezei lecsúsztak a derekunkra, és mint a gazdag üzletemberek a két fizetett csinibabával az oldalukon, billeg velünk büszkén Alanhez, a váltótársamhoz, hogy kérjen három italt.
-      Nem foglak megitatni, úgyhogy valamelyikünket el kell eresztened – nevetek fel, amikor Niall és én a kezünkbe fogtuk a poharunkat, koccintottunk, Adam viszont még mindig a derekunkat markolássza, a teli pohara pedig a pulton árválkodik.
-      Lássuk csak… nem egyszerű a döntés… – játssza meg a nagy gondolkodót. – De téged fogdoshatlak minden nap – nevet fel, és elhúzza rólam a kezét, felveszi a poharát, és az enyémnek koccintja.
Aztán Niall felé fordul, illetve ha pontos akarok lenni, sokkal inkább Niallt fordítja maga felé birtoklón, és ahogy vele is koccint, már szinte összeér a mellkasuk. A kis szőke csak nevet, mint Adam minden mozdulatán és szaván, amióta csak bemutattam őket egymásnak.
Sosem láttam még Adamet ilyennek. Persze, flörtöl a vendégekkel folyamatosan. Sőt, velünk, itt dolgozókkal is. Engem szándékosan hoz rendszeresen zavarba, de amit most művel, afelett nem igazán tudok napirendre térni. Főleg, hogy közöltem vele jó előre, hogy a hetero barátom fog ma este meglátogatni. De nem csak Adam viselkedésén ütközök meg, Niallén is legalább annyira.
Elképedve nézem, ahogy a szőkeség a harmadik ital után már úgy táncol, mintha ez lenne a törzshelye. Mintha cseppet sem frusztrálná, hogy ötpercenként másik pasi dörgöli hozzá a farkát. Szerintem Adamet jobban frusztrálja, mint őt.
-      Azt mondtad nem meleg – kúszik a fülembe váratlanul hátulról egy végtelenül izgató mély hang, amikor újfent italért indulok. Beleremegek, és tudva, hogy a dübörgő zene miatt úgysem hallja senki, élvezettel fel is nyögök.
-      Nem az – fordulok féloldalasan Harry felé, hogy azért még Niallt és Adamet is szemmel tarthassam.
-      Akkor Adamnek varázsereje van… – kuncog fel, amivel végigbizsergeti a testem, és az említett varázsló épp ebben a pillanatban veti hátulról Niall dereka köré a karjait. Magához húzza, és az arcát a nyakhajlatába nyomja, amit a barátom meglepően jól tűr. Mindössze egy kis nevetgéléssel kígyózik ki Adam karjaiból, és a mellkasára teszi a két tenyerét, hogy távol tartsa magától. Nem tudom, mit csinált Adam, csak odanyomta az orrát, súgott neki valamit, vagy bele is csókolt a nyakába, de tök mindegy. Lényegében bármi is történt, a földön landol az állam. – Remélem, rajtad sosem próbálja majd meg használni – húzza fel Harry is a szemöldökét a látványra. És Niall továbbra sem veszi le a kezét Adamről. Biztosan azért, hogy távol tartsa magától. Hogyne.
Lassan Harry felé fordulok, és összeszűkítem a szemeimet. Csak nem féltékeny valaki?
-      Néhányszor előfordult már – vonom meg a vállam rezzenéstelen arccal. – Sokszor nehezemre esik nekem is ellenállnom. Tényleg lehet valami természetfeletti… – kezdem el, de a tenyere a számon végzi, és szúrós tekintete, valamint vészjóslóan lassú fejcsóválása arra késztet, hogy elnevessem magam. Megfogom a csuklóját, és elhúzom magamtól a kezét. Visszafogom magam, hogy ne nyaljak kéjesen a tenyerébe, csak kiöltöm a nyelvem rá, aztán gyengéd pillantásokkal a füléhez hajolok, hogy belesuttogjak. – Menj, mielőtt letámadlak mindenki előtt.
Mosolyogva hátat fordít, és visszalépdel az irodájába, én pedig a fenekét bámulva nézem végig az egész sétát. Általában vissza tudom fogni ezeket a túl egyértelmű ingerenciáimat mások szeme láttára, de azért már én is megittam két pohárral. És nem bírom jól az alkoholt. Huh. Azt hiszem, jobb lesz lelépni innen, mielőtt tényleg kiadom magunkat.
Odaviszem az italokat a srácoknak, akik nevetgélve egymásba kapaszkodva veszik el tőlem a poharakat. Adam rögtön lehúzza a sajátját, és kimenti magát. Niall pedig beharapja az alsó ajkát, úgy néz utána tágra nyílt szemekkel.
-      Louis… Én még sose találkoztam ilyen sráccal! – csóválja a fejét fülig érő szájjal, és szégyellősen a tenyerébe temeti az arcát. – Mintha valami szupersztár kinézett volna magának éjszakára, én meg nem tudok mit kezdeni a helyzettel – nevet fel, aztán hirtelen a gyomrához kapja a kezét, összeráncolja a homlokát, és nyel egy nagyot. Az arca is kezd természetellenes színt felvenni. – Azt hiszem, kicsit sokat ittam – kapaszkodik a vállamba. – Lehet, hogy menni kéne.
-      Igen, azt hiszem ez egy nagyon jó ötlet – helyeslek vadul bólogatva az utolsó megjegyzésére, mert a többivel meg én nem tudok mit kezdeni jelenleg.
Mire Adam visszajön a mosdóból, Niall már a vállamra hajtott fejjel nyöszörög a rosszulléttől.
-      Azt hiszem, hazaviszem – biccentek a pólómon világító szőke fej irányába.
-      Óó, de kár… – biggyeszti le az alsó ajkát. – Cukin nyögdécsel. Elhallgatnám egy darabig.
-      Adam! – nézek rá szúrós szemekkel. – Nem nyögdécsel. Mindjárt összehányja a szexi rosszfiú szerelésemet! – felsóhajtok, és lehalkítom a hangom. Bár valószínűleg felesleges, Niall most úgyse sok mindent fog fel a világból. – Már amit eddig műveltél, az is sok volt. Hidd el, holnap csak pislog majd a bevillanó emlékképein. Ha egyáltalán emlékezni fog bármire is.
-      Majd segítesz neki feldolgozni – kacsint rám. – Vagy segítek én…
-      Felejtsd el! – korholom, és megragadom Niall derekát, hogy a buszmegállóig elcipeljem valahogy.
-      Segítsek kivinni? – vigyorog Adam.
-      Ne! – kiáltok rá, próbálom tettetni, hogy dühös vagyok, de csak nevetni tud rajtam.
Nyom egy puszit az arcomra, egy másikat pedig, bármennyire is ellenkezek, Niall szájára, és sietve visszaslisszol a tömegbe.
A hűvös levegő valamelyest helyre teszi a barátomat. Egyenesen menni ugyan még mindig nem tud segítség nélkül, de legalább már nem akar lerókázni.
-      Ez… – motyogja a száját nyomkodva a mutató ujjával, összeráncolt homlokkal. – Adam volt?
-      Igen – húzom el a szám. – Próbáltam visszafogni. De ő ilyen. Gyere, itt a busz.
Felráncigálom, zötykölődünk pár percet, aztán a lakása ajtajáig kísérem. Lenne ugyan jobb dolgom, de ezt most muszáj neki megtennem.
-      Aludj egyet. Holnap találkozunk.
-      Oké – feleli, és a karjaimba veti magát. A nyakamba fúrja az orrát, és a derekam köré font karokkal szorít zavarbaejtően hosszú ideig. – Köszi, hogy hazahoztál – ad egy részeg, nyálas puszit az arcomra, aztán befordul az ajtón.
Basszus. Nevetve törlöm le a pulcsim ujjával az arcomat, aztán hazasétálok.
Négy óra van. Azon morfondírozok útközben, várjak-e Harryre két hosszú órát, addig készítsek valami meglepetést, vagy inkább aludjak egyet, mert ha megérkezik, utána nem sokat fogok.
Belépek az ajtón, a fürdőbe menet ledobálom a ruháimat, és fáradtan állok be a zuhany alá, hátha felfrissít, de csak még álmosabb leszek a meleg víztől. Amint elzárom a csapot, és törölköző után nyúlok, megrezdül a mobilom a mosógépen.
„Aludj egy picit, ha hazaértél! Fél hétre nálad vagyok. Szeretlek, Mókuska!”
Ijesztő, amikor valaki olvas az ember gondolataiban… Bár Harry körül annyi minden ijesztő, hogy ezen már meg sem lepődök. De a legijesztőbb én magam vagyok. Egy teljesen más ember. Őrült, vad, vakmerő, telhetetlen. Azt gondoltam, voltam már szerelmes néhányszor, de rá kellett jöjjek, hogy tévedtem. Az az elemésztő szenvedély, amit ő kelt bennem, az teljesen új. Néha rémisztő. Máskor meg egyszerűen csak természetes. Mint a levegővétel. Kell, és kész. Olyan nincs, hogy egyszercsak nem lesz, mert a létszükségletek nélkül képtelenség létezni.
Írhatnék valami nagyon szentimentális és érzelgős választ, de úgy döntök, nem teszem. Csak lényegretörőn. Már most tudom, hogy amint az ajtómon belép, akkor sem leszek más, csak lényegretörő…
„Igenis! Várlak! Imádlak! L.”

*

Még lefekvés előtt megkérdeztem, hogy szereti a reggeli kávéját. Akkor furcsa mosolyt csalt az arcára a szeretkezés utáni mámorban talán nem odaillő kérdésem, de biztos vagyok benne, hogy most örülni fog neki, hogy a tökéletes tejeskávéval ébresztgetem. Leteszem a fenekem az ágy szélére, a feje mellé, a bögrét az éjjeli szekrényre rakom, és óvatosan kisimogatom az arcából a kóbor tincseket. Nyögdécselve nyalja meg néhányszor az ajkait, mielőtt kinyílnak a szemei. Lehajolok, és megpuszilom a homlokát, aztán ahogy mosolyra húzódik a szája, a két felfelé kunkorodó sarkocskát is.
-      reggelt – motyogja.
-      Vagy delet… – kuncogok halkan. – Gyönyörű vagy, amikor alszol – simítom végig az állvonalát gyengéden, ő pedig édesen elmosolyodik. – Meg amikor ébren vagy. Akkor is.
Leírhatatlan az érzés, hogy végre mellettem ébredt. És nem azért, mert szex után óvatlanul elragadta az álom, hanem azért, mert úgy is tervezte, hogy mellettem alszik. Azt hiszem, életem legpihentetőbb, legboldogabb öntudatlan öt órája volt ez.
Sóhajt egy nagyot, és az oldaláról a hátára gördülve, nyöszörögve nyújtózik néhány jólesőt. Az ajkaim elnyílnak, ahogy középtájt a takaróból épült sátorra siklik a pillantásom. Forróság önti el az ágyékomat, lassan ledőlök mellé az oldalamra, és az egyik könyökömön támaszkodok meg. A másik kezemet becsúsztatom a takaró alá, de alighogy finoman rákulcsolnám az erekciójára az ujjaimat, Harry elhúzza magától a kezem. Egy ugrással felkel mellőlem az ágyból, de én is visszaugrok ülőhelyzetbe, és mielőtt elszalad, utána kapok.
-      Pisilnem kell – pillant le a csuklóját szorító kezemre.
-      Nem! Nem mehetsz el! – jelentem ki mély hangon.
Én azt a csodás reggeli merevedést mindenáron szeretném magamévá tenni! Így, az ágy szélén ülve. Tökéletesen kézre áll. Szemre. Szájra.
-      Nem? – nyitja tágra a szemeit. – Tudod, ez olyan dolog, amit muszáj – vigyorodik el.
-      Nem akarom. Akkor… elszomorodik… – eleresztem a csuklóját, és a csípőjénél közelebb vonva magamhoz, zihálva nézem, ahogy minden mozdulatára ugrik egyet a farka. Gyengéden végighúzom a kezemet a teljes hosszán, egy apró fénylő cseppet előcsalva belőle. Hitetlenkedve felnevet a szavaimra, aztán letekint az ég felé meredő erekciójára.
-      Hát remélem is, mert így elég nehézkes a pisilés!
Morcosan lebiggyesztem az alsó ajkam, de nem eresztem el. Szeretem a súlyát a markomban, a finom lüktetését, a forróságát. Lágyan végigrajzolni az ujjammal a rajta futó, duzzadó ereket. Az elszabaduló cseppeket végigsimogatni a makkján, aztán leszopogatni róla. Érzem, hogy szárad ki a torkom, ha csak rágondolok, mit tennék vele. Megnyalom a számat, és rohamosan gyorsul a légzésem. A hüvelykujjam mozdul az apró nyílás irányába, de Harry hirtelen megfogja a csuklómat, és újra elhúzza magától a kezemet.
-      Louis Tomlinson… – kezdi tanító bácsi hangnemmel, és fölém görnyed, tenyerével arra késztetve, hogy feküdjek hanyatt. Azonnal a párnára hanyatlik a fejem. Az izmai izgatóan feszülnek meg a bőre alatt, ahogy egyre közelebb dőlve, a két karján támaszkodik felettem. – Volt már olyan, hogy a farkam nem lett sziklakemény egyetlen érintésedre? – dörmögi az arcomba. Visszafojtott lélegzettel bandzsítok rá, és hevesen megrázom a fejem. – Ugye-ugye? – mosolyodik el győztesen. – Akkor hadd vigyem el, megpisiltetem, és ígérem, perceken belül visszahozom neked. Ha elszomorodik, egy pillanat alatt felvidítod, ebben biztos vagyok. – Szinte az ajkaimon formálja a szavakat, megszédít, hogy érzem a lélegzetét a számon, de mégsem ér hozzá. Óriásit nyelek, és bólintok. Türelmetlenül várom a csókomat, de nem kapom meg, csak egy kaján vigyort intéz felém, hátrahúzódik, majd felegyenesedik, és sietve eltűnik az ajtó mögött.
Zihálva fekszem a hátamon, a végtagjaim remegnek, és szemeimmel az este itt hagyott vizespalackot keresem, mert muszáj innom néhány kortyot. Megőrjít.
Az éjjeli szekrény mellett találok rá az üvegre, és miután beleittam, megakad a szemem a mobilomon villogó apró lámpácskán. Visszaülök az ágy szélére, és sietve az üzenetekre kattintok. Egy Nialltől és egy Adamtől. Felhúzom a szemöldököm, Harry pedig épp ezt a pillanatot választja, hogy belépjen a szobába. Kéjesen mászik fel az ágyra a hátam mögött, és térdel fel a hátamnak simulva. Két keze lesiklik a vállamról a mellkasomra. Lehajol, hogy a tarkómra csókoljon, és közben megfogja a telefonom, azzal a szándékkal, hogy kiveszi a kezemből.
-      Várj – nyelek egy nagyot, mert nehezemre esik az ujjaimra koncentrálni, ahogy a forró ajkai játszanak a bőrömön.
-      Hm… – húzza fel a szemöldökét. – Tényleg nem kellett volna pisilni mennem.
-      Ne durcáskodj. Csak hadd olvassak el két üzenetet.
Áthajol a vállam felett, és ránéz a kijelzőre. 
Niall csak ennyit írt:  
„Ma lógok suliból. Ebéd? Tucker hambizójában?”
-      Ez nem tűnik életbevágóan fontosnak – motyogja, és megcsókolja a fülem tövét.
-      Nem szokott lógni… – dörmögöm összevont szemöldökkel.
-      Mókuska – kezdi a legerotikusabb hangszínét bevetve, amitől jól tudja, hogy a szőr is feláll a hátamon. – Tedd le azt a telefont! – utasít, és belenyal a fülkagylómba, amitől ki is esik a kezemből a készülék. Felnyögök, és hátravetem a fejem, a tarkóm a hasfalába ütközik, ő a torkomra csúsztatja az egyik tenyerét, és lassan, határozottan, maga felé fordítja a fejem. – Látod, már nem szomorú… – dünnyögi, és pedig lenézek, és elhomályosul a látásom. Egész testemmel felé fordulok, a hasába dörgölöm az arcom, és kezembe fogom a farkát. Visszazuhan rám a néhány perccel előtti érzés, hogy a torkomban akarom tudni, bármi áron.
A szőnyegen fekvő telefont egy szempillantás alatt elfelejtem. Csak órákkal később olvasom el az üzenetet, amit Adam küldött:
„Hogy van a kis szöszi? :) Egy burger Tuckernél?”









13 megjegyzés:

  1. Szia Kedves Cuki Rendes Carmen!

    Feljövök, hogy végre pótoljak, ERRRREEEE????? Hát, hogy pótoljak így???:D:D:D

    Képtelenség, nem bírom ki, hogy ne olvassam el és HDawn-nél is buli van.....látom ma sem alszom.

    Imádlak, csak ég a pofim.....rendesen.

    Köszönjük, hogy gondolsz ránk kik tűkön ülve várjuk írásod.♥♥♥

    Gyö

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áááááá Carmen!!!

      Te egy zseni vagy!♥♥♥ Niallt már imádom, jó kis, testhez álló karaktert kapott.♥♥♥ Adam megkapja Őt?!?!?!Hát ez .....bocsi.....ZSENIÁLIS, IMÁDNI VALÓ!(Nem tudom mással illetni.) ♥♥♥

      Nekem most ez vitte a részt, de Lou és Harry is jók voltak....BÁR....ajjj annyira motoszkál bennem "mostanában", hogy Jhnny sejt valamit és nem "véletlenül" utazott el most sem....nem akarok tippeket adni, TÉNYLEG....de valamiért motoszkál bennem egy ilyen "szál".

      Tetszik az is, hogy csepegtetsz egy "kis" romantikát (rendelő+ölelkezés+kézfogás) jelzed, hogy Harry is benne van, de azért utána eszünkbe juttatod és oda "dörgölöd" a valóságot is.....ez a "valóság" talaján maradó AU történet. :D:D:D

      Köszönöm ismételten nagyot alkottál! ♥♥♥
      Még, hogy nem történik igazán semmi??? Niall kiderül még is csak meleg, na jó még csak langyos. :D:D:D Megtudtuk Lou nem beteg...és....a LEG fontosabb......Harry NEM tud álló dákóval pisilni!:D:D:D

      Ide kell minimum 3 szottyadt herezacsi..:D:D:D <3<3<3

      Törlés
    2. Szia!
      Úgy érzed Adam testhezálló neki? Én nem terveztem egymás testéhez állítani őket, HDawn az oka.... :D
      Johnny mit tud/nemtud/sejt/nemsejt, nemsokára kiderül.. tippeket adni lehet, az inspiráció mindig jól jön ;)
      (Hát de tényleg szar lehet úgy pisilni, nem? Ez az, amit mis sosem fogunk megtudni.... XD)
      Köszönöm, hogy írtál! Puszi, Drága!

      Törlés
  2. Sziaa!!!

    Najooo, miattad es HDawn miatt nem alszom meg mindig :’D
    Elobb is megnezhettem volna h van e vhol friss mert akkor mar reg aludnek, de mind1, mert addig ugysem tudtam volna aludni mig el nem olvasom, tuti h nem tudtam volna holnapra hagyni... Meg jo h holnap nem kell annyira korn kelnem :’D

    Imadtam!!! <3 Annyira cuki volt ez a resz!

    Orulok h Lounak nincs semmi baja! :) A jelszok is cukik voltak :D

    Niall, hat imadom! :D Es Adam! Kesz, vegem! :D Nagyon birnam oket egyutt, de kozben meg eszembe jutott h mi lesz igy Zaynievel? :(
    Niall vajon h fogja viselni ha beismeri maganak h meleg? :O Lou legalabb ott lesz es tamogatja! :)

    Amugy engem esku erdekelne h Harry hova tunik el mindig es honnan rohan vissza Louhoz h meg a barban erje? Johnnyhoz futkos?

    Es Johnny? :O Csak ugy elutazott? Erdekes...
    Kivancsi vagyok mar h Harry hogyan akarja elmondani Johnnynak h mi a helyzet kozte es Lou kozott, illetve h lesz e ra lehetosege? V Johnny elobb buktatja le oket?

    Huuhaa, egy helyen fognak ebedelni a sracok? :D Kivancsi vagyok Niall mennyire erzi majd magat kinosan! :D

    Jaaaaaj nagyon varom a kovi reeeeeszt!!! :) <3
    Nem is gondoltam h ma lesz friss ugyh csodas meglepetes volt szamomra a tied is es HDawne is! Koszonom! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Miattam?? Én korán hoztam! :D De nagyon hízelgő, hogy ha beledöglesz is, elolvasod, az éjszaka közepén is :D <3
      Na igen, Zayn is még fog szerepelni... ugye-ugye, semmi sem olyan egyszerű :)
      Ajaj mennyi kérdés. Nem ígérem, hogy mindre választ kapsz a következő részben, de szép sorjában talán igen ;)
      Én köszönöm, hogy ébren tarthattalak! :) Puszi!

      Törlés
    2. Tudom, tudom, en voltam a hulye h nem neztem meg korabban, pedig volt egy olyan megerzesem h van fent friss, de mondom varok meg egy kicsit... Haaat, kicsit sokat vartam :’D

      Jaj, kivancsi leszek Zaynre :P
      Kerdes az rengeteg van! :D
      Nyavajoghatok egy kicsit? *-* Lehet h meg megbanom, de... mikor kapunk Johnnyt? *-* Annyira kivancsi vagyok h mit az amit tud(hat) *-*

      Nagyon varooom!!! <3 Es maradjon meg a jo szokasod h ilyen szep hosszu reszeket hozol! :) <3

      D.

      Törlés
    3. Tervek szerint a következőben kicsi Johnny, az azt követőben pedig jó sok... :P De ez csak terv, ami nálam általában semmit nem jelent... :D
      (Jaja, 15 oldal alatt már nem merek hozni, de inkább 20... XD)

      Törlés
  3. Sziaa!!
    Vááááá!! Nagyon vártam már az új részt, és mikor ma reggel megláttam, azonnal olvastam, amikor csak tudtam munka közben XD
    Végem van, Adam hatalmas arc, mondjuk ezt eddig is tudtam, de most, hát kihalok rajta 😂😂 Huha, Niall és Adam? Mi lesz itt kérem szépen? Erre nagyon kíváncsi vagyok! Izgatottan várom az együtt ebédelést?? 😱😂
    Larry meg hát mindig kis cuki, kanos, vicces meg minden 😍😍 Örülök, hogy mindketten negatívok! Louis szövegén jót nevettem XD
    Johnny elment?? Miért érzem azt h ebből valami baj lesz? Hamarabb jön mint kellene? Vagy mit tudom én? Csak történni fog valami!
    Imádtaaam! Nagyon várom a köviiit!!
    Puszii 💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Adamet én is imádom, annyira jó írni! Mindig jót röhögök saját magamon, ha Adam részt írok :)
      A következő részből kiderül lesz-e együtt ebédelés.. vagy mi lesz helyette.. :)
      Azt is meglátjuk nem sokára, jók-e a sejtéseid, és lesz-e valami még ebből a Johnny elutazott dologból. Mindenki azt várja, hogy legyen, úgyhogy ha meg akarlak lepni titeket, akkor nem lesz semmi. Na ezt bogozd ki! Még én sem tudom.. :D
      Köszönöm újfent a komit! Puszi!

      Törlés
  4. :) :) :) ... "elszomorodik". Én még mindig percek óta ezen röhécselek :)
    Drukkolok Adam és Nial-nek, meg persze a kedvenc Harry-Louis párosnak. Nagyon aggódom a "nagy lebukás" miatt. Ugye nem fogod nagyon bántani a kedveskéimet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Sejtettem, hogy ez betalál majd. Én is nevettem rajta fél éjszakát :DD
      Kicsit muszáj bántani őket, hogy értékeljék egymást.. meglátjuk mennyire :)
      Köszönöm, hogy írtál! Puszi!

      Törlés
  5. Sziaa!
    Ez a rész az aranyos és vicces dolgokról szólt :D Még mindig nevetek Harry Kismókus jeligéjén XD Imádtam, amit Niall-el műveltél ebben a részben, hű, kíváncsi vagyok, meddig fog elmenni... ha mondjuk nem fog inni, és majd nem foghat mindent az alkoholra :) Az egész túl nyugodt volt, és kicsit tartok tőle, hogy megunod, aztán jön a robbanás, de hát úgy lesz igazán izgalmas :D Én is várom a folytatást :) Pusziiii!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Te vagy az oka, te műveled ezt Niall-el! Szóval jobb lesz, ha visszafogod magad, és nem adsz ötleteket, különben.... különben Adamnek nagyon jó napja lesz :DDDD
      Robbanás. Khm, lesz. Már felvázolva. De nem tudom, megint bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. Majd nyaggatlak. De a héten békén hagylak, mert ha jól sejtem, most azt se tudod, hol áll a fejed :D
      Pusziii!

      Törlés