Kivételesen időben... sőt :)
Bár ebben a részben nem lesz sok történés, egy-két jelenet megírása azért okozott pár vidám percet nekem. Remélem nektek is fog! (Na jó, konkrétan sírva röhögve írtam a Niall részt, meg a végét is... XD)
Köszönöm a sok-sok szeretetet az előző részhez <3 (Csak reklamálnom kellett, igaz? :D)
Az újaknak is nagyon örülök, a feliratkozásoknak, a kommenteknek, a temérdek kattintásnak! Imádlak titeket!
Jó szórakozást! ;)
Már öt perc várakozás után nyugtalanul dobolok a
térdeimen, és újra és újra a nadrágomba törölgetem az izzadó tenyerem.
Szerencsére senki más nincs a váróban. Nem szeretném most mások pillantását
magamon. Amikor megnyikordul az ajtó, idegesen kapom oda a fejem, de
megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, amikor az ismerős göndör fürtök a
látóterembe kúsznak. Felpattanok, és néhány hosszúra nyújtott lépéssel
odasietek hozzá. Köszönés nélkül a nyakába csimpaszkodom, és a füle alatt a
selymes bőrébe nyomom az arcomat. Azonnal érzem, hogy az illata nyugtatóként
örvénylik az orrlyukaimba. Hiába hittem, hogy ezt egyedül akarom végigcsinálni,
kimondhatatlanul örülök, hogy mégis itt van velem.
-
Bejelentkeztél te is a recepción? – cincogom.
Egy halvány mosoly kíséretében bólint, aztán
gyöngyöző homlokomból gondoskodón kisimítja
odatapadt tincseimet, majd lágyan megcsókolja
a helyüket.
Csak néhány általános kérdésre kellett választ
adni, és egy jeligét megjelölni, ami alapján majd az eredményért tudunk jönni.
Amikor a labor ajtaja kinyílik, úgy rebbenünk szét,
mint az ijedt kismadarak. Zavartan simogatom le a pulcsit magamon, és
szemlesütve birizgálom az alsó szegélyét. Harry viszont kihúzott háttal,
magabiztosan áll mellettem, és felemelt fejjel az ajtót nézi.
-
Pulse jeligére! – szól ki a nővér gépies hangon, mire Harry
felhúzott szemöldökkel néz rám.
Csak megvonom a vállam egy szende
mosolykezdeménnyel, és elindulnék, de Harry összefűzi az ujjainkat, és megszólítja
a nőt:
-
Elnézést!
Mehetnénk együtt?
A középkorú, mogorva nővér felnéz az orrhegyére
csúsztatott szemüvege felett, aztán rápillant a másik papírra a kezében.
-
Kismókus?
– néz felé, és Harry bólint. – Magának is megfelel? – fordul felém kérdőn.
Miután túlléptem azon a lehetetlen szituáción, hogy
olyasvalaki, mint ez a nővér, az én becenevemen szólította a kezemet szorító
fiút, bőszen bólogatni kezdek, úgy, hogy mindjárt leesik a fejem is a helyéről.
Megszorítom Harry kezét, és elszántan húzom az ajtó irányába.
Leülünk szorosan egymás
mellé a fehér műbőr székekre, a combunk összeér, és a kezét egy pillanatra sem
vagyok hajlandó elengedni. Annyira szorítom, hogy az ujjvégei már fehérek, de ő
nem szól semmit, csak biztatón cirógatja hüvelykujjával a tenyerem.
-
A vérvételt követően egy HIV gyorstesztet is csinálunk, ami
húsz percen belül kilencvenöt százalékos biztonságú eredményt ad. Általában
megbízható, de azért továbbra is ajánlott védekezni – darálja le a
sablonszöveget színtelen hangon. – A vérteszt végleges eredménye öt nap múlva
lesz elérhető a recepción a választott jelige bemondása után. Lehetőleg ne
felejtsék el, mert anélkül kezdhetjük elölről az egész tortúrát – oktat ki
minket, mintha óvodásokkal beszélne.
Persze, megértem, hogy neki ez unalmas, bizonyára
napjában százszor mondja el ezeket a dolgokat, de odafigyelhetne arra, hogy aki
vele szemben ül, valószínűleg halálra van rémülve, és úgy érzi, az élete múlik
ezen a vizsgálaton. Lehetne egy fokkal kedvesebb.
Harry megszorítja a kezemet, és az arcom, amiből
minden vér kifutott az utóbbi percekben, új életre kap, érzem, hogy kipirul, és
a szemeibe nézve még egy mosoly is az ajkaimra varázsolódik. Bárcsak mindig
mellettem lenne!
Hamar túl vagyunk a szúráson, és az idegölő húsz
percet számolgatjuk a váróban.
-
Örülök, hogy itt
vagy – mondom halkan, és a hangom megremeg.
-
Ne félj. Bármi is
az eredmény, itt leszek. Nem engedlek el – simítja végig a kézfejem a hüvelykujjával, nálam pedig eltörik a
mécses.
-
Annyira
szeretlek… – szipogom. – Már rég el kellett volna mondanom. Nem úgy…
-
Én is, Mókuska –
vág közbe. Nem hagyja, hogy szóba hozzam azt a beszélgetést. Szorosan magához ölel.
– Én is. Hidd el, minden rendben lesz.
Nyikordul az ajtó, és a nővér lép ki rajta.
-
Behívnám magukat
az eredmény miatt, de mivel senki más nincs itt, ne pazaroljuk az időt. Gratulálok, mindkettejüké negatív lett. A
többi vizsgálati eredményért öt nap múlva jöhetnek. Viszlát! – biccent, és már
tűnik is el az ajtó mögött újra.
-
Istenem…
– sóhajtom, Harry felé fordulok, és erőtlenül rádőlök. Orrommal a szétnyíló
ingénél a nyakába dörgölőzök, mélyen beszívom a tusfürdője enyhe vanília
illatát, és megcsókolom a neki is megkönnyebbülten liftező ádámcsutkáját.
Néhány felszabadító sóhaj után, az illatából és a jó hírből erőt merítve, szétvetett lábakkal az ölébe kúszok,
hogy birtokba vegyem az ajkait. Combjaim közé szorítom a derekát, a karjaimat
pedig mohón a nyaka köré fonom, ahogy mellkasommal az övére simulok. Lassú,
finom, kínzóan erotikus csókokkal borítom be az ajkait, halk nyögéseket
előcsalogatva a torkából. Persze nem sokáig hagyja, hogy kiéljem a vágyaimat
rajta. Megértem. Végtére is egy rendelőben vagyunk. Még ha büntetlenül tehetnénk is ezt bárhol, bármikor, itt akkor sem lenne ildomos.
-
Ezt hagyd abba,
Mókuska – nyöszörgi a fenekem alatt fészkelődve, de a saját szavaival
ellenkezve, a tarkómnál érzékien turkálni kezdi a hajamat. – Nem erőszakolhatsz
meg egy váróteremben.
-
Ezek szerint
máshol igen? – harapom be az alsó ajkam csábosan pislogva, és én is elkezdek
mocorogni rajta. A különbség az, hogy ő az előbb a merevedését próbálta
kényelmesebb pozícióba tornászni, én viszont épp ellenkezőleg, minél jobban
akarom érezni!
-
Négy fal között,
bármikor! – nevet fel, és a csípőmre markolva feláll velem az ölében, aztán
letesz a talpaimra.
Durcásan eresztem le a nyaka köré font karjaimat, aztán
végigsimítok a mellkasán, és kaján vigyorral rápillantok a nadrágjára. Meg is
pihentetem ott egy kis időre a szemeimet, mielőtt egy elismerő
szemöldökfelhúzással, ártatlanul a számat rágcsálva felnézek az arcára. Ahogy
összetalálkozik a tekintetünk, azonnal megforgatja a szemeit.
-
A te hibád! – nevet, és próbálja nem túl feltűnően
megigazítani magát.
-
Az bizony! –
kacagok vele, és annyira felszabadultnak érzem magam, hogy összefűzöm az
ujjainkat, és a kijárat felé húzom. Ő viszont megtorpan, és ijedten pillant a
kezeinkre. Nyelek egyet, lehervad a mosolyom, és sietve eleresztem. – Bocs –
motyogom.
Szomorúan megrázza a fejét.
-
Nem sokára. Ígérem – suttogja, én pedig bizakodva bólintok,
és újra a kijárat felé fordítom a fejem. – Nekem is minden vágyam, hogy
szabadon foghassam meg a kezed, és csókolhassalak meg a főutca kellős közepén –
fordít maga felé, a vállaimat megragadva, és fúrja a tekintetét mélyen az enyémbe,
mintha nem lett volna elég az előző néhány szó. Elhiszem neki. Nincs kétségem.
De attól még lehetek egy icipicit szomorú, amiért az a nem sokára nem most van,
nem igaz?
Egy utolsó ölelés és néhány lágy puszi, ami az
ajkaimon bizsereg majd estig, és mindketten elindulunk. Ellenkező irányba.
Az esti műszakom egy részét Harry megint házon
kívül tölti, épp csak beesik kettő körül. Látom, hogy rohant, és felcsillan a
szeme, amikor még itt talál.
De édes! El akart köszönni, azért sietett vissza!
Mintha még nem találkoztunk volna. Pedig a műszakom előtt már beszélgettünk.
Illetve… valójában szó nem sok esett, mondjuk inkább úgy, töltöttem már némi
időt az irodájában ma.
Arról nem is beszélve, hogy hajnalban egy
felejthetetlent szeretkeztünk, délután pedig együtt mentünk a laborba, ahol
megléptük egy olyan lépcsőfokot, amit nem hittem, hogy egyhamar meg fogunk: egy
idegen előtt szorítottuk egymás kezét és ölelkeztünk, mint a valódi társak.
Nyilvános helyen csókolóztunk, ahol bárki megláthatott volna. Annyira
természetes volt, és annyira felemelő! Mindazon dolgok ellenére, amik azért
mardosták a torkomat jócskán az elmúlt huszonnégy órában, egyszerűen imádtam
ezt a napot!
Rámosolygok, és üdvözlésképp gyorsan felé intek.
Aztán kitöltök a nemrég érkezett Niallnek egy italt. A barátomat rábízom
Adamre, míg az öltözőbe indulok. Már tíz perc után világos volt, hogy
hihetetlenül jól kijönnek egymással. Látom, hogy nevetgélnek, és nem is
figyelnek rám, ezért gondolok egyet, és az irodába slisszolok, mielőtt átvedlenék.
-
Sziaaa
– dalolássza Harry, amint meglát, és néhány hosszú lépéssel odaszalad hozzám.
Felkap, megpördül velem a tengelye körül, aztán letesz, és a nyakamba cuppant
egy nagyot.
-
Mi ez a nagy
boldogság? – nevetek, és szendén a szájára nyomom az ajkaimat. – Nem mintha
bánnám.
-
Holnap
jön az új munkaruha – néz rám fülig érő szájjal.
-
Milyen munk…? – de
elharapom a kérdést. – Komolyan?! – nézek rá elképedve. Nagyot dobban a szívem.
Apróság, de mégis.
-
Komolyan
– bólint vigyorogva. – Ja, és mellesleg Johnny elutazott – vonja meg a vállát.
Mintha a pólók miatt lenne ennyire felszabadult. Nem
azért, mert a pasija lelépett, és egy kicsit a szerelmével lehet. Hihetetlen!
-
Mi?? Nem mondod?! Úristen! – visítom, mint akinek épp most
kérték meg a kezét, és olyan elánnal ugrok rá, hogy nem sokon múlik, hogy a
földön kössünk ki. – Nem hittem, hogy ez a nap lehet még ennél is szebb! –
morgom a nyakába, és megnyalom a bőrét.
-
Nem tudta
megmondani pontosan, mennyi időre,
csak egy-két nap. – Hátrébb húzódva próbálja letörni a lelkesedésem, de nem
sikerül neki.
Gondolom, van néhány „üzleti partner”, akivel
személyesen szeretne elbeszélgetni. Telefonon nem lehet eltörni a kezét
senkinek.
-
Nem érdekel hány
nap. Az biztos, hogy ma nálam alszol – jelentem ki. – Illetve nem alszol! –
nevetek boldogan, és vadul nekiesek a szájának, de másfél perc múlva, nagy
nehézségek árán lefejt magáról. Pedig már kezdtek arra kalandozni a
gondolataim, hogy hamar halványuló, apró, piros foltocskákat most akár
hagyhatok is rajta büntetlenül. Már a fogaim közt éreztem a nyakának forró
bőrét.
-
Oké. Nálad alszom.
Most viszont menj – paskolja meg a fenekem. – Vezesd körbe a barátodat, aztán
megbeszéljük. Vagy ha esetleg nem bírja a gyűrődést, és leléptek inkább
máshová, felhívlak, amint végzek – lökdös ki szinte az irodából, nevetgélve,
amikor újra elértem, hogy a tekintélyes merevedését kelljen igazgatnia a
nadrágjában.
Kicsit én is helyre teszem magamat, mielőtt
kilépek. De a fülig érő vigyort persze nem sikerül letörölnöm a fejemről.
Elszaladok az öltözőbe, és kiveszek a szekrényemből
a múltkori bakim után gondosan
odakészített két garnitúra pótruhám közül egy ujjatlan fekete pólót, és egy
szűk fekete farmert. Mint vendég, valahogy semmi kedvem világítani a klubban az
UV fény alatt. Egész este azt teszem fehérben a pult mögött. Most csak hadd
legyek láthatatlan.
-
Ejha! Sosem láttalak még feketében! – néz rám Adam csorgó
nyállal, amint visszaérek. Valószínűleg csak megjátssza, mindenesetre vicces. –
Tisztára szexi rosszfiú lettél – biccent elismerően, megkerül, és látványosan
lecsekkolja a fenekem. – Hm, nem csak a fehér áll jól rajta! – nevet fel, és
nem csak hogy lecsekkolja, még meg is markolja!
Niall lassan megfullad a röhögéstől, ahogy figyel
minket. Én csak széttárom a karjaim, mint aki semmit sem ért, és fülig érő
szájjal nézek a barátomra
fejcsóválva.
-
Megyek, én is
átöltözöm. Lehet, hogy eltart egy darabig… – kacsint rám cinkosul Adam, és
megnyalja a szája szélét.
Most komolyan?! Kösz, nem akarom tudni, ha az én seggemről
fantáziál, miközben meglehetősen
illetlen helyen maszturbál! Basszus, mit ittak ezek a tíz perc alatt,
míg elvoltam?
Beleöklözök a csupasz vállába, és hitetlenkedő vigyorral lökdösöm az öltöző
felé.
-
Na, tűnj el! – vihogom, és amikor már néhány lépésre
eltávolodott, utána kiáltok. – Hé, Adam! Nem maradsz itt te is egy kicsit?
Megvonja a vállát, beharapja az alsó ajkát, és
felhúzza az egyik szemöldökét. Aztán nevetve rám szegezi a mutató ujját. Sőt, még
rám is kacsint. Azt hiszem, ez nála egy igen volt.
-
Dögös
– próbálja még mindig a nevetését visszafojtani a barátom, amikor Adam
távolodik.
-
Az – bólintok
határozottan. – Imádom!
– nézek utána én is gyengéden.
-
Azt látom – bólint. – Örülök, hogy szereztél barátot itt.
Honnan veszi, hogy barát? Meg sem fordult a
fejében, hogy ő az, akiről nem beszélhetek?
-
Én is. Ha nem
lenne, már az első napokban kiborultam volna szerintem – vallom be. – Gyere,
körbeviszlek! – Megfogom a felkarját, és hátrafele lépkedve húzni kezdem, hogy
jelezzem, a másik irányba indulunk.
Ahogy megfordulunk, a lendület az irodából
kicsörtető göndör tökéletességnek taszít. Önkéntelenül teleszívom a tüdőmet az
illatával, felnézek rá, és egy félszeg mosollyal az ajkaimon bocsánatot kérek.
Meg sem érintem. Normális esetben valószínűleg minimum a karján végigsimítottam
volna, amíg elviháncolok egy bocsánatkérést. De Niallre sandítok, és csak
arrébb lépek, el Harry útjából, aki
tovább siet.
-
Ő itt a főnök – motyogom.
-
Aha. Ő is dögös –
jelenti ki. Merőben más hangsúllyal. És már koránt sem vigyorog úgy, mint mikor
Adammel figyelt minket. – Túlságosan
is. Főnöknek… – teszi hozzá még az orra alatt dörmögve.
Nyelek egyet, és csak
remélni tudom, hogy ez nem azt jelentette, amit. Egyetlen másodperc után ennyire
egyértelmű lenne, hogy bele vagyok esve? Az szívás.
-
Na, szépségeim,
akkor bulizzunk! – furakszik be közénk hirtelen Adam, megtörve a kínos csendben
vánszorgó másodperceket, és simítja egy-egy tenyerét mindkettőnk hátára.
Niall felnéz rá, elmosolyodik, és egy nagyot
bólint.
Adam a pulthoz vezet minket, és semmi jelét nem
adja annak, hogy ma még szándékozik bármelyikünket is elengedni. A hátunkról a
kezei lecsúsztak a derekunkra, és mint a gazdag üzletemberek a két fizetett
csinibabával az oldalukon, billeg velünk büszkén Alanhez, a váltótársamhoz,
hogy kérjen három italt.
-
Nem foglak
megitatni, úgyhogy valamelyikünket el kell eresztened – nevetek fel, amikor
Niall és én a kezünkbe fogtuk a poharunkat, koccintottunk, Adam viszont még
mindig a derekunkat markolássza, a teli pohara pedig a pulton árválkodik.
-
Lássuk
csak… nem egyszerű a döntés… – játssza meg a nagy gondolkodót. – De téged fogdoshatlak
minden nap – nevet fel, és elhúzza rólam a kezét, felveszi a poharát, és az
enyémnek koccintja.
Aztán Niall felé fordul, illetve ha pontos akarok
lenni, sokkal inkább Niallt fordítja maga felé birtoklón, és ahogy vele is
koccint, már szinte összeér a mellkasuk. A kis szőke csak nevet, mint Adam minden
mozdulatán és szaván, amióta csak bemutattam őket egymásnak.
Sosem láttam még Adamet ilyennek. Persze, flörtöl a
vendégekkel folyamatosan. Sőt, velünk, itt dolgozókkal is. Engem szándékosan
hoz rendszeresen zavarba, de amit most művel, afelett nem igazán tudok
napirendre térni. Főleg, hogy közöltem vele jó előre, hogy a hetero barátom
fog ma este meglátogatni. De nem csak Adam viselkedésén ütközök meg, Niallén is
legalább annyira.
Elképedve nézem, ahogy a szőkeség a harmadik ital
után már úgy táncol, mintha ez lenne a törzshelye. Mintha cseppet sem
frusztrálná, hogy ötpercenként másik pasi dörgöli hozzá a farkát. Szerintem
Adamet jobban frusztrálja, mint őt.
-
Azt mondtad nem meleg – kúszik a fülembe váratlanul hátulról
egy végtelenül izgató mély hang, amikor újfent italért indulok. Beleremegek, és
tudva, hogy a dübörgő zene miatt úgysem hallja senki, élvezettel
fel is nyögök.
-
Nem
az – fordulok féloldalasan Harry felé, hogy azért még Niallt és Adamet is
szemmel tarthassam.
-
Akkor Adamnek
varázsereje van… – kuncog fel, amivel végigbizsergeti a testem, és az említett
varázsló épp ebben a pillanatban veti hátulról Niall dereka köré a karjait.
Magához húzza, és az arcát a nyakhajlatába nyomja, amit a barátom meglepően jól
tűr. Mindössze egy kis nevetgéléssel kígyózik ki Adam karjaiból, és a
mellkasára teszi a két tenyerét, hogy távol tartsa magától. Nem tudom, mit csinált
Adam, csak odanyomta az orrát, súgott neki valamit, vagy bele is csókolt a
nyakába, de tök mindegy. Lényegében bármi is történt, a földön landol az állam.
– Remélem, rajtad sosem próbálja majd meg használni – húzza fel Harry is a
szemöldökét a látványra. És Niall továbbra sem veszi le a kezét Adamről.
Biztosan azért, hogy távol tartsa magától. Hogyne.
Lassan Harry felé fordulok, és összeszűkítem a
szemeimet. Csak nem féltékeny valaki?
-
Néhányszor előfordult már – vonom meg a vállam rezzenéstelen arccal. –
Sokszor nehezemre esik nekem is ellenállnom. Tényleg lehet valami
természetfeletti… – kezdem el, de a tenyere a számon végzi, és szúrós
tekintete, valamint vészjóslóan lassú fejcsóválása arra késztet, hogy
elnevessem magam. Megfogom a csuklóját, és elhúzom magamtól a kezét.
Visszafogom magam, hogy ne nyaljak kéjesen a tenyerébe, csak kiöltöm a nyelvem
rá, aztán gyengéd pillantásokkal a füléhez hajolok, hogy belesuttogjak. – Menj,
mielőtt letámadlak mindenki előtt.
Mosolyogva hátat fordít, és visszalépdel az
irodájába, én pedig a fenekét bámulva nézem végig az egész sétát. Általában
vissza tudom fogni ezeket a túl egyértelmű ingerenciáimat mások szeme láttára,
de azért már én is megittam két pohárral. És nem bírom jól az alkoholt. Huh.
Azt hiszem, jobb lesz lelépni innen, mielőtt tényleg kiadom magunkat.
Odaviszem az italokat a srácoknak, akik nevetgélve
egymásba kapaszkodva veszik el tőlem a poharakat. Adam rögtön lehúzza a
sajátját, és kimenti magát. Niall pedig beharapja az alsó ajkát, úgy néz utána tágra
nyílt szemekkel.
-
Louis… Én még sose
találkoztam ilyen sráccal! – csóválja a fejét fülig érő szájjal, és
szégyellősen a tenyerébe temeti az arcát. – Mintha valami szupersztár kinézett
volna magának éjszakára, én meg nem tudok mit kezdeni a helyzettel – nevet fel,
aztán hirtelen a gyomrához kapja a kezét, összeráncolja a homlokát, és nyel egy
nagyot. Az arca is kezd természetellenes színt felvenni. – Azt hiszem, kicsit
sokat ittam – kapaszkodik a vállamba. – Lehet, hogy menni kéne.
-
Igen, azt hiszem
ez egy nagyon jó ötlet – helyeslek vadul bólogatva az utolsó megjegyzésére,
mert a többivel meg én nem tudok mit kezdeni jelenleg.
Mire Adam visszajön a mosdóból, Niall már a
vállamra hajtott fejjel nyöszörög a rosszulléttől.
-
Azt hiszem, hazaviszem – biccentek a pólómon világító szőke
fej irányába.
-
Óó, de kár… –
biggyeszti le az alsó ajkát. – Cukin nyögdécsel. Elhallgatnám egy darabig.
-
Adam! – nézek rá
szúrós szemekkel. – Nem nyögdécsel. Mindjárt összehányja a szexi rosszfiú
szerelésemet! – felsóhajtok, és lehalkítom a hangom. Bár valószínűleg felesleges,
Niall most úgyse sok mindent fog fel a világból. – Már amit eddig műveltél, az
is sok volt. Hidd el, holnap csak pislog majd a bevillanó emlékképein. Ha
egyáltalán emlékezni fog bármire is.
-
Majd segítesz neki feldolgozni – kacsint rám. – Vagy segítek én…
-
Felejtsd el! –
korholom, és megragadom Niall derekát, hogy a buszmegállóig elcipeljem valahogy.
-
Segítsek
kivinni? – vigyorog Adam.
-
Ne! – kiáltok rá, próbálom tettetni, hogy dühös vagyok, de csak
nevetni tud rajtam.
Nyom egy puszit az arcomra, egy másikat pedig,
bármennyire is ellenkezek, Niall szájára, és sietve visszaslisszol a tömegbe.
A hűvös levegő valamelyest helyre teszi a
barátomat. Egyenesen menni ugyan még mindig nem tud segítség nélkül, de
legalább már nem akar lerókázni.
-
Ez… – motyogja a
száját nyomkodva a mutató ujjával, összeráncolt homlokkal. – Adam volt?
-
Igen – húzom el a szám. – Próbáltam visszafogni. De ő ilyen.
Gyere, itt a busz.
Felráncigálom, zötykölődünk pár percet, aztán a
lakása ajtajáig kísérem. Lenne ugyan jobb dolgom, de ezt most muszáj neki
megtennem.
-
Aludj egyet.
Holnap találkozunk.
-
Oké – feleli, és a
karjaimba veti magát. A nyakamba fúrja az orrát, és a derekam köré font
karokkal szorít zavarbaejtően hosszú ideig. – Köszi, hogy hazahoztál – ad egy
részeg, nyálas puszit az arcomra, aztán befordul az ajtón.
Basszus. Nevetve törlöm le a pulcsim ujjával az
arcomat, aztán hazasétálok.
Négy óra van. Azon morfondírozok útközben, várjak-e
Harryre két hosszú órát, addig készítsek valami meglepetést, vagy inkább
aludjak egyet, mert ha megérkezik, utána nem sokat fogok.
Belépek az ajtón, a fürdőbe menet ledobálom a
ruháimat, és fáradtan állok be a zuhany alá, hátha felfrissít, de csak még
álmosabb leszek a meleg víztől. Amint elzárom a csapot, és törölköző után
nyúlok, megrezdül a mobilom a mosógépen.
„Aludj egy picit, ha hazaértél! Fél hétre nálad
vagyok. Szeretlek, Mókuska!”
Ijesztő, amikor valaki olvas az ember
gondolataiban… Bár Harry körül annyi minden ijesztő, hogy ezen már meg sem
lepődök. De a legijesztőbb én magam vagyok. Egy teljesen más ember. Őrült, vad,
vakmerő, telhetetlen. Azt gondoltam, voltam már szerelmes néhányszor, de rá
kellett jöjjek, hogy tévedtem. Az az elemésztő szenvedély, amit ő kelt bennem, az
teljesen új. Néha rémisztő. Máskor meg egyszerűen csak természetes. Mint a
levegővétel. Kell, és kész. Olyan nincs, hogy egyszercsak nem lesz, mert a
létszükségletek nélkül képtelenség létezni.
Írhatnék valami nagyon szentimentális és érzelgős
választ, de úgy döntök, nem teszem. Csak lényegretörőn. Már most tudom, hogy
amint az ajtómon belép, akkor sem leszek más, csak lényegretörő…
„Igenis! Várlak! Imádlak! L.”
*
Még lefekvés előtt megkérdeztem, hogy szereti a
reggeli kávéját. Akkor furcsa mosolyt csalt az arcára a szeretkezés utáni
mámorban talán nem odaillő kérdésem, de biztos vagyok benne, hogy most örülni
fog neki, hogy a tökéletes tejeskávéval ébresztgetem. Leteszem a fenekem az ágy
szélére, a feje mellé, a bögrét az éjjeli szekrényre rakom, és óvatosan
kisimogatom az arcából a kóbor tincseket. Nyögdécselve nyalja meg néhányszor az
ajkait, mielőtt kinyílnak a szemei. Lehajolok, és megpuszilom a homlokát, aztán
ahogy mosolyra húzódik a szája, a két felfelé kunkorodó sarkocskát is.
-
Jó reggelt – motyogja.
-
Vagy delet… –
kuncogok halkan. – Gyönyörű vagy, amikor alszol – simítom végig az állvonalát
gyengéden, ő pedig édesen elmosolyodik. – Meg amikor ébren vagy. Akkor is.
Leírhatatlan az érzés, hogy végre mellettem ébredt.
És nem azért, mert szex után óvatlanul elragadta az álom, hanem azért, mert úgy
is tervezte, hogy mellettem alszik. Azt hiszem, életem legpihentetőbb,
legboldogabb öntudatlan öt órája volt ez.
Sóhajt egy nagyot, és az oldaláról a hátára
gördülve, nyöszörögve nyújtózik néhány jólesőt. Az ajkaim elnyílnak, ahogy
középtájt a takaróból épült sátorra siklik a pillantásom. Forróság önti el az
ágyékomat, lassan ledőlök mellé az oldalamra, és az egyik könyökömön
támaszkodok meg. A másik kezemet becsúsztatom a takaró alá, de alighogy finoman
rákulcsolnám az erekciójára az ujjaimat, Harry elhúzza magától a kezem. Egy
ugrással felkel mellőlem az ágyból, de én is visszaugrok ülőhelyzetbe, és
mielőtt elszalad, utána kapok.
-
Pisilnem kell –
pillant le a csuklóját szorító kezemre.
-
Nem! Nem mehetsz el! – jelentem ki mély hangon.
Én azt a csodás reggeli merevedést mindenáron
szeretném magamévá tenni! Így, az ágy szélén ülve. Tökéletesen kézre áll.
Szemre. Szájra.
-
Nem? – nyitja tágra
a szemeit. – Tudod, ez olyan dolog, amit muszáj – vigyorodik el.
-
Nem akarom. Akkor… elszomorodik… – eleresztem a csuklóját, és
a csípőjénél közelebb vonva magamhoz, zihálva nézem, ahogy minden mozdulatára
ugrik egyet a farka. Gyengéden végighúzom a kezemet a teljes hosszán, egy apró
fénylő cseppet előcsalva belőle. Hitetlenkedve felnevet a szavaimra, aztán
letekint az ég felé meredő erekciójára.
-
Hát remélem is,
mert így elég nehézkes a pisilés!
Morcosan lebiggyesztem az alsó ajkam, de nem
eresztem el. Szeretem a súlyát a markomban, a finom lüktetését, a forróságát.
Lágyan végigrajzolni az ujjammal a rajta futó, duzzadó ereket. Az elszabaduló
cseppeket végigsimogatni a makkján, aztán leszopogatni róla. Érzem, hogy szárad
ki a torkom, ha csak rágondolok, mit tennék vele. Megnyalom a számat, és
rohamosan gyorsul a légzésem. A hüvelykujjam mozdul az apró nyílás irányába, de
Harry hirtelen megfogja a csuklómat, és újra elhúzza magától a kezemet.
-
Louis Tomlinson… – kezdi tanító bácsi hangnemmel, és fölém
görnyed, tenyerével arra késztetve, hogy feküdjek hanyatt. Azonnal a párnára
hanyatlik a fejem. Az izmai izgatóan feszülnek meg a bőre alatt, ahogy egyre
közelebb dőlve, a két karján támaszkodik felettem. – Volt már olyan, hogy a
farkam nem lett sziklakemény egyetlen érintésedre? – dörmögi az arcomba.
Visszafojtott lélegzettel bandzsítok rá, és hevesen megrázom a fejem. –
Ugye-ugye? – mosolyodik el győztesen. – Akkor hadd vigyem el, megpisiltetem, és
ígérem, perceken belül visszahozom neked. Ha elszomorodik, egy pillanat alatt
felvidítod, ebben biztos vagyok. – Szinte az ajkaimon formálja a szavakat,
megszédít, hogy érzem a lélegzetét a számon, de mégsem ér hozzá. Óriásit
nyelek, és bólintok. Türelmetlenül várom a csókomat, de nem kapom meg, csak egy
kaján vigyort intéz felém, hátrahúzódik, majd felegyenesedik, és sietve eltűnik
az ajtó mögött.
Zihálva fekszem a hátamon, a végtagjaim remegnek,
és szemeimmel az este itt hagyott vizespalackot keresem, mert muszáj innom
néhány kortyot. Megőrjít.
Az éjjeli szekrény mellett találok rá az üvegre, és
miután beleittam, megakad a szemem a mobilomon villogó apró lámpácskán. Visszaülök
az ágy szélére, és sietve az üzenetekre kattintok. Egy Nialltől és egy Adamtől.
Felhúzom a szemöldököm, Harry pedig épp ezt a pillanatot választja, hogy
belépjen a szobába. Kéjesen mászik fel az ágyra a hátam mögött, és térdel fel a
hátamnak simulva. Két keze lesiklik a vállamról a mellkasomra. Lehajol, hogy a
tarkómra csókoljon, és közben megfogja a telefonom, azzal a szándékkal, hogy
kiveszi a kezemből.
-
Várj – nyelek egy
nagyot, mert nehezemre esik az ujjaimra koncentrálni, ahogy a forró ajkai
játszanak a bőrömön.
-
Hm… – húzza fel a
szemöldökét. – Tényleg nem kellett volna pisilni mennem.
-
Ne durcáskodj.
Csak hadd olvassak el két üzenetet.
Áthajol a vállam felett, és ránéz a kijelzőre.
Niall csak ennyit írt:
„Ma lógok suliból. Ebéd?
Tucker hambizójában?”
-
Ez nem tűnik
életbevágóan fontosnak – motyogja, és megcsókolja a fülem tövét.
-
Nem szokott lógni…
– dörmögöm összevont szemöldökkel.
-
Mókuska – kezdi a
legerotikusabb hangszínét bevetve, amitől jól tudja, hogy a szőr is feláll a
hátamon. – Tedd le azt a telefont! – utasít, és belenyal a fülkagylómba, amitől
ki is esik a kezemből a készülék. Felnyögök, és hátravetem a fejem, a tarkóm a hasfalába
ütközik, ő a torkomra csúsztatja az egyik tenyerét, és lassan, határozottan, maga
felé fordítja a fejem. – Látod, már nem szomorú… – dünnyögi, és pedig lenézek,
és elhomályosul a látásom. Egész testemmel felé fordulok, a hasába dörgölöm az
arcom, és kezembe fogom a farkát. Visszazuhan rám a néhány perccel előtti
érzés, hogy a torkomban akarom tudni, bármi áron.
A szőnyegen fekvő telefont egy szempillantás alatt
elfelejtem. Csak órákkal később olvasom el az üzenetet, amit Adam küldött:
„Hogy van a kis szöszi? :) Egy burger Tuckernél?”
Szia Kedves Cuki Rendes Carmen!
VálaszTörlésFeljövök, hogy végre pótoljak, ERRRREEEE????? Hát, hogy pótoljak így???:D:D:D
Képtelenség, nem bírom ki, hogy ne olvassam el és HDawn-nél is buli van.....látom ma sem alszom.
Imádlak, csak ég a pofim.....rendesen.
Köszönjük, hogy gondolsz ránk kik tűkön ülve várjuk írásod.♥♥♥
Gyö
Áááááá Carmen!!!
TörlésTe egy zseni vagy!♥♥♥ Niallt már imádom, jó kis, testhez álló karaktert kapott.♥♥♥ Adam megkapja Őt?!?!?!Hát ez .....bocsi.....ZSENIÁLIS, IMÁDNI VALÓ!(Nem tudom mással illetni.) ♥♥♥
Nekem most ez vitte a részt, de Lou és Harry is jók voltak....BÁR....ajjj annyira motoszkál bennem "mostanában", hogy Jhnny sejt valamit és nem "véletlenül" utazott el most sem....nem akarok tippeket adni, TÉNYLEG....de valamiért motoszkál bennem egy ilyen "szál".
Tetszik az is, hogy csepegtetsz egy "kis" romantikát (rendelő+ölelkezés+kézfogás) jelzed, hogy Harry is benne van, de azért utána eszünkbe juttatod és oda "dörgölöd" a valóságot is.....ez a "valóság" talaján maradó AU történet. :D:D:D
Köszönöm ismételten nagyot alkottál! ♥♥♥
Még, hogy nem történik igazán semmi??? Niall kiderül még is csak meleg, na jó még csak langyos. :D:D:D Megtudtuk Lou nem beteg...és....a LEG fontosabb......Harry NEM tud álló dákóval pisilni!:D:D:D
Ide kell minimum 3 szottyadt herezacsi..:D:D:D <3<3<3
Szia!
TörlésÚgy érzed Adam testhezálló neki? Én nem terveztem egymás testéhez állítani őket, HDawn az oka.... :D
Johnny mit tud/nemtud/sejt/nemsejt, nemsokára kiderül.. tippeket adni lehet, az inspiráció mindig jól jön ;)
(Hát de tényleg szar lehet úgy pisilni, nem? Ez az, amit mis sosem fogunk megtudni.... XD)
Köszönöm, hogy írtál! Puszi, Drága!
Sziaa!!!
VálaszTörlésNajooo, miattad es HDawn miatt nem alszom meg mindig :’D
Elobb is megnezhettem volna h van e vhol friss mert akkor mar reg aludnek, de mind1, mert addig ugysem tudtam volna aludni mig el nem olvasom, tuti h nem tudtam volna holnapra hagyni... Meg jo h holnap nem kell annyira korn kelnem :’D
Imadtam!!! <3 Annyira cuki volt ez a resz!
Orulok h Lounak nincs semmi baja! :) A jelszok is cukik voltak :D
Niall, hat imadom! :D Es Adam! Kesz, vegem! :D Nagyon birnam oket egyutt, de kozben meg eszembe jutott h mi lesz igy Zaynievel? :(
Niall vajon h fogja viselni ha beismeri maganak h meleg? :O Lou legalabb ott lesz es tamogatja! :)
Amugy engem esku erdekelne h Harry hova tunik el mindig es honnan rohan vissza Louhoz h meg a barban erje? Johnnyhoz futkos?
Es Johnny? :O Csak ugy elutazott? Erdekes...
Kivancsi vagyok mar h Harry hogyan akarja elmondani Johnnynak h mi a helyzet kozte es Lou kozott, illetve h lesz e ra lehetosege? V Johnny elobb buktatja le oket?
Huuhaa, egy helyen fognak ebedelni a sracok? :D Kivancsi vagyok Niall mennyire erzi majd magat kinosan! :D
Jaaaaaj nagyon varom a kovi reeeeeszt!!! :) <3
Nem is gondoltam h ma lesz friss ugyh csodas meglepetes volt szamomra a tied is es HDawne is! Koszonom! <3
Puszi, D.
Szia!
TörlésMiattam?? Én korán hoztam! :D De nagyon hízelgő, hogy ha beledöglesz is, elolvasod, az éjszaka közepén is :D <3
Na igen, Zayn is még fog szerepelni... ugye-ugye, semmi sem olyan egyszerű :)
Ajaj mennyi kérdés. Nem ígérem, hogy mindre választ kapsz a következő részben, de szép sorjában talán igen ;)
Én köszönöm, hogy ébren tarthattalak! :) Puszi!
Tudom, tudom, en voltam a hulye h nem neztem meg korabban, pedig volt egy olyan megerzesem h van fent friss, de mondom varok meg egy kicsit... Haaat, kicsit sokat vartam :’D
TörlésJaj, kivancsi leszek Zaynre :P
Kerdes az rengeteg van! :D
Nyavajoghatok egy kicsit? *-* Lehet h meg megbanom, de... mikor kapunk Johnnyt? *-* Annyira kivancsi vagyok h mit az amit tud(hat) *-*
Nagyon varooom!!! <3 Es maradjon meg a jo szokasod h ilyen szep hosszu reszeket hozol! :) <3
D.
Tervek szerint a következőben kicsi Johnny, az azt követőben pedig jó sok... :P De ez csak terv, ami nálam általában semmit nem jelent... :D
Törlés(Jaja, 15 oldal alatt már nem merek hozni, de inkább 20... XD)
:) :) :) ... "elszomorodik". Én még mindig percek óta ezen röhécselek :)
VálaszTörlésDrukkolok Adam és Nial-nek, meg persze a kedvenc Harry-Louis párosnak. Nagyon aggódom a "nagy lebukás" miatt. Ugye nem fogod nagyon bántani a kedveskéimet?
Szia!
TörlésSejtettem, hogy ez betalál majd. Én is nevettem rajta fél éjszakát :DD
Kicsit muszáj bántani őket, hogy értékeljék egymást.. meglátjuk mennyire :)
Köszönöm, hogy írtál! Puszi!
Sziaa!
VálaszTörlésEz a rész az aranyos és vicces dolgokról szólt :D Még mindig nevetek Harry Kismókus jeligéjén XD Imádtam, amit Niall-el műveltél ebben a részben, hű, kíváncsi vagyok, meddig fog elmenni... ha mondjuk nem fog inni, és majd nem foghat mindent az alkoholra :) Az egész túl nyugodt volt, és kicsit tartok tőle, hogy megunod, aztán jön a robbanás, de hát úgy lesz igazán izgalmas :D Én is várom a folytatást :) Pusziiii!!
Szia!
TörlésTe vagy az oka, te műveled ezt Niall-el! Szóval jobb lesz, ha visszafogod magad, és nem adsz ötleteket, különben.... különben Adamnek nagyon jó napja lesz :DDDD
Robbanás. Khm, lesz. Már felvázolva. De nem tudom, megint bizonytalan vagyok vele kapcsolatban. Majd nyaggatlak. De a héten békén hagylak, mert ha jól sejtem, most azt se tudod, hol áll a fejed :D
Pusziii!
Szia!
VálaszTörlésAdamet én is imádom, annyira jó írni! Mindig jót röhögök saját magamon, ha Adam részt írok :)
A következő részből kiderül lesz-e együtt ebédelés.. vagy mi lesz helyette.. :)
Azt is meglátjuk nem sokára, jók-e a sejtéseid, és lesz-e valami még ebből a Johnny elutazott dologból. Mindenki azt várja, hogy legyen, úgyhogy ha meg akarlak lepni titeket, akkor nem lesz semmi. Na ezt bogozd ki! Még én sem tudom.. :D
Köszönöm újfent a komit! Puszi!