Pillangó az éjben

Meglepetéés! :) Bár már említettem a maffiózó Johnny után kuncsorgóknak, hogy egyszer lesz... hát akkor most! :) 
Szóóval PULSE side-sztori. One-shot, olvasható magában, de minek? :D
Johnny/babaHarry és a kezdetek :)
PULSE 10 pedig jövő héten!

Pillangó az éjben

Feje alá csúsztatta a tenyerét, úgy nézett a ruháit az ágy végében lassan magára húzó fiúra. Elmerengve figyelte, és tőle szokatlanul még a szája szeglete is mosolyra húzódott, anélkül, hogy észrevette volna. Nem ugrott fel azonnal, nem öltözött sietve, és tűnt el az ágyra dobva a pénzt egyetlen felesleges szó nélkül, ahogy mindig tette.

-      Miért csinálod? Hogy jutottál ide? – kérdezte őszintén érdeklődve, tekintetét végigfuttatva a fiún, aki épp talpra állt, hogy a nadrágját felcsúsztassa tökéletes ívű fenekén.

Nagyon fiatalnak tűnt, valószínűleg alig volt tizennyolc éves. Nem mintha az ilyesmi bármitől is visszarettentette volna a férfit, de talán nem csak azzal szegte meg a törvényt, hogy fizetett neki az együttlétért.

A fiú a kérdésre lelassította a mozdulatait, és az előrehulló göndör gesztenye tincsei árnyékából, bizonytalanul nézett fel a férfi kíváncsian ráirányuló tekintetét fürkészve.

-      Ezekkel a szemekkel egy kibaszott filmsztár is lehetnél! – nevetett fel, mire a fiú is elmosolyodott. – Erről a mosolyról nem is beszélve… – szegezte rá mutatóujját ülőhelyzetbe tornászva magát.

Térdeit felhúzta, és a vékony takaró egyik csücskét csomóba fogva az ölébe ejtette, majd jólesőn kinyújtóztatta karjait, és az éjjeliszekrényen heverő cigisdoboz után nyúlt. A szájába tolt egy szálat, meggyújtotta, és ráérősen a tüdejébe szívott az áhított nikotinból.

A fiú egy pillanatra elgondolkodott a válaszon. Tetszett neki a férfi. Hosszú ideje az első kuncsaftja, akivel nem érezte kínszenvedésnek az eltelt időt. De elmondja az igazat egy ismeretlennek? Az sosem kifizetődő. Az igazság gyengévé tesz. Azt pedig hamar megtanulta az utcán végigküzdött évei alatt, hogy aki gyenge, az nem éli túl. Ha nem vagy elég erős, akkor is játszd el! Mi értelme lenne elmondani neki, hogy azért csinálja, mert még mindig jobb, ha idegenekkel fekszik le pénzért, mintha a mostohaapjával kell együtt lennie erőszakkal, akitől nemhogy pénzt nem kapott cserébe, de üvöltözésen, verésen, és megalázáson kívül, semmi mást sem.

-      Az ilyenek miatt csinálom. – Becsatolta az övét, odasétált az ágy másik végéhez, lehajolt a férfihez, és szemtelenül kivette a bagót az ajkai közül. Beleszívott, és a füstöt mosolyogva az arcába fújta. - Az élvezet miatt, amikor pénzt fogadhatok el olyasmiért, amit amúgy ingyen is szívesen megtettem volna. – Közelebb hajolt a férfihez, megcsókolta, majd mintha valami teljesen természetes dolgot tett volna, visszatette a cigi füstszűrőjét a szájába, és elindult az ajtó irányába.

Sosem csókolta meg a kuncsaftokat. Ez alapszabály volt nála. Tulajdonképpen beszélgetni se nagyon szokott velük. De ezeket a dolgokat általában nem is igényli az, aki egy prostituálttal kíván eltölteni egy szabályoktól mentes, piszkos félórát.

-      Hol talállak meg, ha megint fizetni szeretnék neked valamiért, amiért nem is lenne muszáj? – szólt utána Johnny vidáman, mielőtt eltűnt volna.

Harry csak felnevetett, vissza sem fordult.

-      Errefelé, ahol ma megtaláltál – emelte fel egyik kezét a levegőben hadonászva, és kilépett az ajtón.

Még a teljes nevét sem tudta. Valójában abban sem volt biztos, hogy Harry a valódi neve. Talán mindenkinek másképp mutatkozott be. Belemarkolt valami a sötét szívébe, amikor arra gondolt, talán sosem látja újra ezt a fiút. A fiút, aki ha csak egy kis időre is, de képes volt elterelni a gondolatait, mosolyt csalni a mindig mogorva arcra, és észrevétlen vette rá, hogy félredobja az erőszakot, ami a mindennapjait jellemezte. Saját magának sem tudott egyetlen indokot sem felhozni rá, de valamiért nem volt vele durva. Igazából nem tudta volna megmondani, mikor fordult elő utoljára vele olyan, hogy érdekelte volna, a partnere élvezi-e a szexet. Még azokkal sem, akiknek nem fizetett, nemhogy egy hivatásossal.

Idegesen túrt a hajába, és nevetett fel az üres szoba csöndjében frusztráltan, amikor átsuhant az agyán, hogy ez a fiú lehetne az angyala, aki megmenti önmagától. Talán furcsa volt egy prostituáltat angyalként definiálni, de hát a furcsaság nem állt távol a férfi gondolataitól.

Merengve bámulta a csukott ajtót még egy ideig, mielőtt magára húzta ő is a ruháit, és otthagyva a már túl jól ismert kis motelszobát, az autója felé indult.

Azután az éjjel után még napokig kocsikázott esténként a környéken céltalanul. Legalábbis ezt próbálta elhitetni magával. Valójában tudta jól, hogy a fiú után kutat, de végül minden éjjel egyedül ment haza.

Egyik nap aztán egy sikátor homályában, mikor már épp feladta volna aznapra a keresést, megpillantott egy, a környéken koránt sem szokatlan jelenetet. Két férfi erőszakoskodott egy harmadikkal. Nem is olyan régen az ilyenekre csak érdektelenül elfordította volna a fejét, de ahogy az áldozat göndör haját megpillantotta, belenyilallt a felismerés.

Kiugrott a kocsiból, és sietve a sikátor sötétjébe indult. Ahogy közeledett, úgy volt egyre biztosabb benne, hogy Harry az a fiú. Az egyik férfi a hajánál fogva tartotta, miközben a másik hátracsavarta a karjait, és egyik kezével a csuklóira markolva, másikkal a csípőjét szorítva lökte magát bele durván.

Ökölbe szorult a keze. Aztán sietve végigsimított a zakója alatt megbúvó fegyver markolatán. Nem akarta elárulni magát, így egy feszültségoldó mély sóhaj után, látszólagos halálos nyugalommal lépett csak közelebb.

-      Épp őt keresem – kezdte el érdektelennek tűnő hangon, mikor hallótávolságon belülre ért, és flegmán a fiú felé mutatott. – És nem igazán örülök, hogy elrontottátok a ma esti terveimet.

-      Kopj le! – köpte lihegve az, amelyik Harry mögött állt, egy pillanatra leállítva a mozdulatait.

-      Azonnal. De vinném őt is, ha nem haragszol – legyintett a nyöszörgő fiú irányába.

-      Azt mondta, hogy tűnj el, nem hallottad?! – szállt be a másik is, és eleresztette Harry haját, aki támogatás hiányában legyengülten előrebukott.

A zsebébe nyúlt, és kitapintott benne egy rugós kést. Johnny cinikus mosolyra húzta ajkait. Pontosan tudta, mi lapul a fickó kezében, de úgy tett, mint aki teljesen gyanútlan. Kivillantotta arany szemfogát, majd fél szemét a fegyveresen tartva, negédesen folytatta a másikhoz intézett mondandóját.

-      Húzd ki a farkad belőle, ha még az életben használni akarod.

-      Ez egy kurva, ha nem tudnád! – ragadta meg most ő a fiú hajának tövét, és hátrarántotta a fejét, hogy Johnny lássa az arcát. Szinte felismerhetetlenre volt verve. Óriási önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy ne puffanása le azonnal mindkettőt. – A farkam oda való, ahol van. De gondolom ezt mind te is tudod, ha épp őt kerested, úgyhogy felesleges eljátszatnod a szent megmentőt. Utoljára mondom, hogy lépj le, amíg még tudsz járni! – morgott a fickó. Próbált veszélyesnek hatni. De letolt nadrággal, álló farokkal fenyegetőzve inkább nevetségesnek tűnt, mint ijesztőnek. Valószínűleg egy átlagember sem rémült volna meg tőle, nemhogy Johnny. Ő inkább vészjóslón mosolyogva, szótlanul még közelebb lépett.

-      Nem értesz a szóból, öreg?! – kapta elő erre a másik a zsebében megbúvó kést, és látványosan hadonászni kezdett vele.

Johnny egy pillanat leforgása alatt rántotta elő a pisztolyát, biztosította ki, célzott, és húzta meg a ravaszt. A férfi nyüszítve ejtette az aszfaltra a kést. Hitetlenkedve szorított rá a másik kezével a csuklójára, és levegő után kapkodva bámulta a tenyerén tátongó lyukat.

A másik a pisztolylövésre azonnal kihúzódott a fiúból, egy pillanatra sem törődve azzal, hogy az támogatás hiányában, erőtlenül összecsuklott a földön. A nadrágja után nyúlva, rettegve sandított Johnny felé, de nem sikerült felráncigálnia magára, végül úgy, ahogy volt, térdig letolt gatyával, bukdácsolva kezdett el fejvesztve menekülni.

A vérző alak is összeszedte magát, rászorított egy zsebkendőt a sebre, és pillanatokon belül ész nélkül kezdett a főút irányába rohanni a haverja után. Johnny egy darabig mozdulatlanul nézett utánuk, de amint eltűntek szem elől, sietve odalépett a földön kuporgó, összegömbölyödött alakhoz.

Meglátta a combján végigfolydogáló, már alvadásnak indult vércsíkokat, a felszakadt szemöldököt, felhasadt és feldagadt felső ajkat, a zúzódások hadával elcsúfított, valaha valószerűtlenül szép arcot, és még dühösebb lett. Leginkább magára, hogy nem nyírta ki rögtön mindkettőt. Máskor, más körülmények között, gondolkodás nélkül megtette volna. Az ilyen söpredékért sosem kár. Maga sem tudta, miért csak lefegyverzési céllal lőtt. Nem akarta bevallani magának, de a valódi ok az volt, hogy most nem szerette volna még két hullával is megrettenteni a valószínűleg amúgy is halálra rémült fiút.

-      Fel tudsz állni? – kérdezte a remegő alaktól.

Nem volt képes válaszolni, csak alig észrevehetően, nyöszörögve megrázta a fejét, és térdeit felhúzva még kisebbre gömbölyödött a nyirkos aszfalton.

-      Gyere, segítek, nem maradhatsz itt – mondta gyengéden, és tenyerével végigsimított a hátán.

A fiú kimerülten felpillantott, és az agyának csak ekkor sikerült azonosítania a megmentőjét. Elakadt a lélegzete. Csak nézte másodpercekig a meleg barna szemeket, a szép ívű ajkakat, amiken hosszú idő óta az egyetlen csókját hagyta ott nemrég, majd megnyalta cserepes száját, és bólintott egyet. Kezét erőtlenül nyújtotta a férfi irányába, és amikor a másik érte nyúlt, összefűzte az ujjaikat, és minden maradék erejével megszorította.

*

Negyedik napja aludt Johnny vendégszobájában. Kórházba menni nem volt hajlandó, azt ugyan nem tudta a férfi miért, de a saját életvitelét tekintve egyáltalán nem csodálkozott rajta. Számtalan oka lehet rá, ő pedig nem kérdezett, megértette és elfogadta a döntését. Mára már kezdett belé visszatérni az élet, de azért még mindig csúnyán festett.

A reggeli készítést már második nap bevállalta, ennyit engedélyezett neki a házigazda, de egyébként egész napra pihenésre ítélte. Miután hazavitte, odarendelte egy már nem praktizáló, egykori orvos ismerősét, aki ránézett a fiúra. Az idősödő volt fegyenc biztosította róla, hogy nincs komolyabb sérülése, ha kíméli magát, hamar fel fog épülni. Valójában ő is tudta, látott már elég ronda esetet az élete során, de most szüksége volt rá, hogy ezt egy orvos szájából hallja.

-      El kell mennem egy órára. Hozzak neked valamit? – kiáltott a fürdőbe, és sietve megigazította az összegyűrődött lepedőjét, amikor a fiú elment zuhanyozni.

-      Valami bikaerős fájdalomcsillapító jól esne, az Aspirin szart se ér… mondjuk vodkával… – nevetett fel a fiú, ahogy törölközőt csavarva a derekára besétált a szobába. Johnny viszont megállt a mozdulat közepén, és fürkésző tekintettel bámulta őt hosszú másodpercekig. – Ne nézz így rám, csak vicceltem! – kacagott még hangosabban a férfi arckifejezését látva.

Johnny szerette a szemeit legeltetni rajta, de most az egyszer nem ezért fixírozta ilyen erősen, a szavain akadtak fenn a gondolatai.

-      Nem vagy függő, ugye? – kérdezett végül rá, és visszatért az ágynemű igazgatásához – Nem láttam rajtad elvonási tüneteket.

-      Nem, dehogy! Az a veszély nem fenyeget… – felelte sietve Harry, és elkomorodott az arca, vékony barázdák ültek ki a homlokára, és még mélyebbek a szemöldökei közé.

Tizenöt éves sem volt, amikor az anyját elveszítette. Látta, hogyan épül le napról-napra a kemény drogoktól, és semmit sem tudott tenni érte. Még most is a könnyek fojtogatják, ha rá gondol. Az apja már rég nem élt, szinte nem is emlékszik rá, csak három éves volt, amikor meghalt. Ott maradt egyedül a mostohaapjával, aki amúgy sem volt egyszerű eset, mert mióta csak ismerte, alkoholista volt. Aztán amikor megtudta, hogy Harry meleg, még nehezebbé vált az együttélés. Eleinte csak megpróbálta kiverni belőle a „betegséget”, majd mikor az akkori barátjával meglátta őket csókolózni, rájött, hogy bárhogy próbálkozik, nem sikerül jó útra térítenie, már kedvtelésből verte rendszeresen. Emellett azokon a napokon, mikor szinte öntudatlan részegre itta magát, sorozatosan meg is erőszakolta. Az egyetlen ésszerű döntésnek az tűnt, ha otthagyja, és bár az utcán kell boldogulnia, de legalább a maga ura lehet. Akkor is, ha még csak tizenöt éves volt. Képtelen lett volna ottmaradni még három évet, kihúzni az érettségiig, hogy megfelelő munkát találhasson.

-      Volt valakid, aki túllőtte magát – bólintott a férfi, amikor meglátta a fiú arckifejezését. Harrynek elakadt a szava.

-      Honnan…? – akadt a torkára a kérdés.

-      Én sem aranykalitkában nőttem fel – sóhajtott a vállát megvonva, és csak nézte a fiút gyengéden, majd elmosolyodott, és felé nyújtott néhány tiszta ruhát.

Harry odalépett mellé. Elvette a kupacot, és oda sem nézve az ágyra dobta.

Napok óta meg akarta ezt tenni, de mindahányszor a tükörbe pillantott, elborzadt a látványtól. Biztos volt benne hogy a férfi nem szeretné, ha ilyen állapotban közeledne hozzá. De most nem érdekelte semmi, csak az számított, hogy a gyomrában ott volt egy sürgető érzés, ami azokra a szigorú ajkakra irányítja a figyelmét, minden mást kizárva. Beletúrt a férfi hullámos sötétbarna hajába, enyhén oldalra billentette a fejét, és nem törődve a fájdalommal, ami az ajkában hasogatott még mindig, a férfiére nyomta a száját, és szenvedélyesen megcsókolta.

Harry, bár egy apró szisszenés kibukott belőle a sajgó érzésre, de elégedetten mosolygott a csókba, amikor a férfi azonnal a dereka köré fonta egyik karját, magához szorította, és hevesen visszacsókolt.

-      Köszönöm – súgta aztán a fiú, és felvette a ruhákat a takaróról.

-      Ne köszönd – köszörülte meg a torkát Johnny, a zavartságát leplezve. – Prostikat futtatok. Többek között – jelentette ki, mintha csak azt mondta volna, hogy ma kínait rendel ebédre. – Csak azért szedtelek össze, mert jól végezted a dolgodat a múltkor, és azt akarom, hogy dolgozz nekem – hazudta szemrebbenés nélkül. – Saját kis apartmant kapsz, és a teljes védelmemet. Gondolom nem kell részleteznem, miért jobb ez az opció neked, mint az utcán dolgozni – húzta fel a szemöldökét kérdőn, de a fiú nem reagált. – Még pár napig itt maradhatsz, amíg felépülsz, de gondolkodj el az ajánlatomon.

Sosem mondta volna el az igazat. Ezt a variációt tartotta a legjobbnak arra, hogy bebiztosítsa, hogy a fiú ne gondoljon túl sokat a kapcsolatukról, mégis mindig maga mellett tudhassa.

Harry is volt elég jó színész ahhoz, hogy ne mutassa ki, mennyire elszomorodott. Hogy is hihette, hogy a férfi azért hozta magához, mert érdeklődik utána? Biztosan sorban állnak nála a fiúk, nem pont egy prostival fog összebútorozni. Pedig már épp azon volt, hogy elmesélje a történetét, amit senkinek sem szokott. Végül csak bólintott, és a ruhákkal kezdett szöszmötölni. Johnny ezt jelzésnek vette, és tapintatosan elhagyta a szobát.

A következő napok csendesen teltek, keveset beszéltek. Amikor pedig úgy tűnt, Harry végre kellőképp összeszedte magát, Johnny reggeli közben újra felhozta a napok óta megválaszolatlanul maradt kérdést.

-      Gondolkodtál rajta? – kérdezte érdeklődőn.

Nem kellett többet mondania, mindketten pontosan tudták, miről van szó.

-      Igen – bólintott Harry. – Nagylelkű ajánlat, de úgy döntöttem, egymagam szeretnék boldogulni továbbra is – felelte határozottan.

De legbelül koránt sem érezte ennyire határozottnak magát. Minden vágya az volt, hogy a férfi árulja el magát, csak egy aprócska jelet ejtsen el véletlenül, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy ez csak egy fedősztori, valójában magának akarja őt.

-      Értem – vette tudomásul Johnny.

Nem kérdezett többet. Nem erőltette. Elfogadta a döntését. Valahol mélyen örült is neki, mert tudta jól, nem engedheti meg magának, hogy valaki fontossá váljon a számára.

Harrynek viszont a szíve szakadt meg. Maradni akart. Meg szerette volna hálálni neki, hogy megmentette. De nem ez volt az egyetlen ok, amiért nem akart elmenni. Azok a csókok… a pillantásai…

Meg akarta érinteni újra. Be akart kúszni a takarója alá, hozzásimulni a testéhez, és reggelig ki sem dugni az orrát onnan. Amióta először együtt voltak, nem tudta kiverni a fejéből. Nevetségesnek gondolta magát. Ha valamilyen csoda folytán hagyná is a férfi, hogy a közelében maradjon, biztos, hogy nem engedné, hogy az ő ágyában töltse az éjszakát. Esetleg egy fél órát néha-néha. De látszólag még azt sem szeretné.

-      Akkor… köszönök mindent – folytatta, még mindig bízva abban, hogy Johnny nem engedi majd elmenni. – Ma visszaadom a vendégszobád. Ha valamivel tartozom… – kezdte félénken, de Johnny egy határozott kézmozdulattal leállította.

-      Nem tartozol semmivel – vágta rá mogorván, és ennyivel felállt az asztaltól. – Most el kell mennem. Nem tudom, mikor jövök, ne várj rám.

Harry eltakarította a reggeli maradványait, majd visszament a szobába, amit több, mint egy hete a magáénak tudhatott már. Még egyszer körülnézett, és szomorúan elkezdte összeszedegetni a cuccait. Sok mindent nem kellett összepakolnia, mivel semmije sem volt, gyakorlatilag csak a magán viselt ruhái voltak vele, amikor Johnny odavitte. Minden szükséges dolgot ő vett neki. Egy kis sporttáskába összeszedte, amiket tőle kapott, majd az ajtó felé indult.

Minden lépést lassan, megfontoltan tett meg. Nem tudta, képes lesz-e elmenni. Egyre kisebbeket lépett, remegtek a lábai, a sírás szorongatta a torkát, amikor arra gondolt, újra egyedül marad, kint az utcán. Megdobbant a szíve, amikor lehajtott fejjel megpillantotta Johnny cipőit. A férfi a bejárati ajtónál a falnak támaszkodva állt és őt nézte.

-      Köszönés nélkül mentél volna el? – kérdezte karba tett kézzel.

-      Dehogy! Megkerestelek volna – rázta meg a fejét Harry, és letette a táskát a szőnyegre.

-      Hát akkor vigyázz magadra! Kicsit jobban, mint eddig… – húzta el a száját a férfi.

-      Megpróbálok – bólintott a fiú.

Nem tudta, mit tegyen. Kezet nyújtson? Megölelje? Legszívesebben újra megcsókolta volna, de nem merte. Már elsőre sem úgy sült el, ahogy szerette volna. Habár akkor visszacsókolt. Csak utána jött a hidegzuhany. Legbelül harcolt saját magával.

Végül Johnny törte meg a kínos csendet.

-      Utoljára azt kérdeztem búcsúzás előtt, hogy hol talállak meg, ha újra fizetni szeretnék neked valamiért, amiért amúgy nem kéne. Ha már úgy érzed, újra dolgoznál, megkeresnél te? – mosolyodott el halványan – Még mindig fizetnék…

Harry egy szempillantás alatt ugrott a nyakába, a lendülettől a férfi feje a falnak koppant. A fiú minden átmenet nélkül tapadt a szájára, és csókolta meg olyan szenvedélyesen, hogy Johnny hirtelen azt sem tudta, mit kezdjen a helyzettel. De megintcsak nem tudott nem visszacsókolni. Képtelen volt vele megjátszani az elutasító jégszívet, amikor így simult hozzá. Néhány másodpercig élvezte a fiú hevességét, a belőle áradó tüzet, mielőtt összeszedte az erejét, és megálljt parancsolt.

-      Nem szerelmet keresek. Csak egy fiút, aki tudja a dolgát. Akinek fizetek, és befogja a száját – mondta végül határozottan, amikor Harry felkarjaira markolt, hogy visszautasításképp eltolja magától.

Ő viszont szélesen elmosolyodott.

-      Prosti vagyok – vonta meg a vállát. – Lehetek a saját, különbejáratúd is.

Johnny felhúzta az egyik szemöldökét, úgy nézett meglepetten a fiúra.

-      Mennyit keresel egy nap?

-      Ha jól megy, két-háromszázat.

-      A dupláját kapod, havi tizenötezer, és nem mehetsz el mással – hangsúlyozta. – Ha kellesz, ott vagy. Bármikor. Akármit látsz vagy hallasz, nem kérdezősködsz, nem beszélsz. És nem vagy a fiúm. Ne is képzeld, hogy egyenrangú partnerként foglak kezelni. Ha féltékenykedsz, vagy elkezdesz beleszólni bármibe, ami nem a te dolgod, repülsz.

-      Értettem – bólintott mosolyogva, miután túllépett azon az elképesztő tényen, hogy mennyi pénzt ajánlott neki. Megpróbált a felkarjait szorító kezek ellenére közelebb férkőzni a férfi testéhez, de ő erősen tartotta.

Nem fogja engedni, hogy bármi is úgy történjen, ahogy ez a fiú szeretné. Meg fogja kapni. Akkor, amikor ő úgy dönt.

-      Ugye felfogtad, hogy nem leszel több, mint eddig voltál? Kurva maradsz – Keményen beszélt vele, de megvolt rá az oka. Az ő helyzetében nem engedhetett meg magának olyasmit, hogy bárki is fontosnak tűnjön neki. Ha valakiről azt hiszik az ellenségei, hogy törődik vele, azt ki fogják használni. És veszélybe kerül. Azzal, hogy ezt az egészet felajánlotta neki, gyakorlatilag már most nagyobb veszélybe sodorta, mint amekkorába egész életében került volna nélküle.

-      Felfogtam. Tényleg – bólogatott továbbra is boldog mosollyal az ajkain. – Nem vagyok a fiúd. A kurvád vagyok. Annyi változik, hogy kizárólag a tiéd leszek – pislogott kacéran, az ajkát rágcsálva.

Johnny elképedve figyelte, hogy mondhat ezekre a feltételekre ilyen vidáman és elégedetten igent? Újra egy apartmant akart neki felajánlani, mint ahogy azt eredetileg tette, ahol majd meglátogathatja, amikor csak kedve támad, de maga sem tudta miért, végül nem így folytatta.

-      Menj vissza a szobádba – parancsolta egy fejbiccentéssel a folyosó irányába a fiút.

-      Ebédet főzhetek? – kérdezte tündéri mosollyal az ajkain, ártatlanul pislogva a férfire.

-      Főzhetsz – felelte egy pillanatnyi hezitálás után halkan, és bár próbálta visszafogni, egy halvány mosolykezdemény megjelent a szája szegletében.

Az angyala. Első pillanattól fogva tudta, hogy ő lesz az.