Beillik utolsó résznek, mert utáltam, hogy befejezetlenül árválkodik, de mégsem véletlen, hogy nem írtam oda a végére csúnya nagy betűkkel, hogy --- THE END ---. Nem tudom, majd még eldől. Eredetileg több volt ebben a sztoriban, meglátjuk ennyiben marad-e.
11. fejezet
-
Merre
jártál? – döntötte fel majdhogynem a magas fekete férfit, egy lábujjhegyről
odanyomott üdvözlő csókkal újdonsült élettársává avanzsált barátja, már szinte
az ajtóban. Egy szempillantás alatt ott termett, ahogy megneszelte a
kulcscsörgést.
Adamet észhez térítette Tommy közelsége,
pillanatok alatt átértékelte magában a történteket, és máris egy teljesen más
színben kezdte az agya feltüntetni a dolgokat, mint amilyenben percekkel
ezelőtt látta.
-
Odamentem,
hogy jól beolvassak neki. – kezdte szinte dühösen, Tommy először semmit sem
értett – Jól is indult. De vele nem lehet vitatkozni. Túl okos. Mindenre megvan
a megfelelő válasza. Amitől még a kéket is pirosnak látod. És tényleg el is
hiszed, hogy a kék az bizony piros. – hablatyolt, amiből a fiú továbbra sem
tudott semmit kihámozni.
Egyáltalán kiről beszél? Fogalma sem volt. Csak
keresztbeállt szemekkel bámulta szerelmét. Próbált észrevétlen a levegőbe szagolni
kicsit. Vajon részeg…?
-
Adam…?
– kezdte Tommy halkan, de a férfi mintha észre sem vette volna, hogy szeretője semmit
sem ért, tovább folytatta levegővétel nélkül.
-
A
vége az egésznek egy szenvedélyes csók lett. Iszonyú furcsa volt. Mintha
kívülről néztem volna magamat. Mintha ott sem lettem volna. Csak valami
alteregóm csinálta volna. Juliette… – Tommy egyre gyorsabban kapkodta a
levegőt, egyre csak nőtt a szőrös labdacs a torkában. Atán amint a nevet
meghallotta, leállította a férfit.
-
Na
állj. Juliette?! – ismételte a nevet viccesen magas hangon – Te elmentél hozzá?
És… mi van? Megcsókoltad?!
Adam elnémultan állt az előszobában, és csak
bámulta a fiút. Aztán vállat vont, és bólintott.
-
De…
de ő nő… – nyögte ki Tommy Joe a
leghülyébb dolgot, a legelsőt, ami hirtelen eszébe jutott.
-
Nem
mondod komolyan? – nevetett fel Adam kényszeredetten.
Úgy érezte, muszáj félvállról vennie a dolgot.
Különben nem tudná megmagyarázni saját magának sem a történteket.
-
Haha,
nagyon vicces. – morgott a fiú, és összeszűkült szemekkel hátat fordított és a
konyha felé indult.
-
Ez
csak egy csók. – sietett utána Adam – És nem is titkoltam el, azonnal elmondtam.
Nincs jelentősége, főleg hogy egy nőről van szó. Egyszerűen csak késztetést
éreztem. Talán sosem éreztem még ennyire, hogy meg akarok csókolni egy nőt. –
magyarázkodott, és fel sem tűnt neki, hogy ezzel csak ront az amúgy sem fényes
helyzeten – Hát megtettem. De ez nem változtat semmin. Olyan meleg vagyok, mint
ez a cserépkályha télen. – támaszkodott a sarokban álló fűtőberendezésnek.
-
Ennek
szívből örülök… – gúnyolódott a fiú.
-
Te
is… – kezdte volna Adam, de a csengő félbeszakította.
Talán jobb is, mert ha elkezdte volna fejtegetni,
hogy Tommy is megtette, nem egyszer, nem kétszer, jelen pillanatban valószínűleg
igencsak felhúzta volna vele a szőkét.
Tommy Joe összeráncolt homlokkal fordult sarkon,
egyelőre nem tudta eldönteni, hogy amit érez, az csak meglepettség, vagy düh,
esetleg valami egészen más. Inkább az ajtó tejüveg ablakán átsejlő homályos
alak kilétére próbált fókuszálni.
Adam lassan somfordált mögötte. Kinyílt az ajtó,
szerelme egy pillanatnyi, alig észrevehető habozás után kézen fogta a vendéget,
behúzta az előszobába, és még mielőtt az bármit is mondhatott volna, miközben berúgta
sarkával az ajtót, falnak nyomta és hosszasan szájon csókolta.
-
Szia,
Julie. – mosolygott édesen – Mi járatban?
Egyelőre Juliette is pontosan ott tartott, ahol
Adam, a vicces/kínos nem-tudok-megszólalni fázisban.
-
Ez
most mire volt jó?! – ráncolta a homlokát egyértelműen dühösen a férfi, barátja
mellé lépve.
-
Nem
is tudom… – forgatta meg a szemeit Tommy látszólag elgondolkodva.
Valójában nagyon is jól tudta. Észhez kellett
térítenie Adamet. Mert ha az ez-csak-egy-csók-volt című faszságot még egyszer megpróbálja ilyen könnyedén beadni neki,
akkor nem ilyen édesen fogja észhez téríteni. Legközelebb fájni fog. Nagyon. Az
is lehet, hogy vér fog folyni… de véraláfutásokkal biztosan számolhat majd. Ez
alatt a néhány perc alatt sikerült megfogalmaznia magában, mit érez. Dühös
volt. Nagyon. Azt tudta, hogy féltékenynek nem kell lennie, de dühös joggal
lehet.
-
Na
jó, fiúk… – kezdte a nő kihúzva magát egy nagy, némileg felszabadító sóhaj után
– Ha úgy érzitek, szórakoztam veletek, hát legyen, bocsássatok meg, ezennel
végeztem minden manipulációval. Bár én nem gondolom, hogy „szórakozás” volt,
még mindig azt mondom, hogy minden kettőtök érdekében történt. És ha magatokra
néztek, láthatjátok, hogy hatásos voltam. Viszont mostantól legyetek kedvesek
egymást csókolgatni, engem hagyjatok ki. Adam… – nézett rá a magasabb férfire összevont
szemöldökökkel. Még mindig nem tudta mire vélni az egy órával ezelőtti kis
jelenetet. Azért jött ide, hogy megbeszélje vele, de hiába tervezett el
mindent, csak megcsóválta a fejét, nem tudta folytatni. Ő, aki úgy bánik a szavakkal,
mint csak nagyon kevesen, lefagyott. Két kezét védekezőleg maga elé emelte, és
szó nélkül hátat fordított a két férfinek. Lenyomta a kilincset, és gyors
sarokkopácsolással, fejcsóválva távozott a kocsija irányába.
-
Oké…
bocsi… – motyogott Adam, miután kettesben maradtak.
-
Bocsi?
– nyitotta tágra szemeit a másik.
-
Miért,
mit vársz még? Te dugtál vele, én csak smároltam.
-
Na,
álljunk meg egy szóra, Adam. – szűkültek össze Tommy szemei végül újfent – ÉN
dugtam vele. Igen. MIELŐTT hozzád bármi közöm lett volna. Te senkivel nem
dugtál előttem?? – pillanatnyi fagyos hatásszünet után folytatta – De ha jól
emlékszem, már ott tartottunk, hogy együtt vagyunk. Vagyis TE akkor kerültél
közelebbi kapcsolatba vele, MIUTÁN elkezdtük a közös jövőnket tervezgetni. Ha
ezt nem fogod fel, hogy így… GÁZ, akkor
nagy baj van veled.
Adam talán két másodpercet kapott, hogy
reagáljon, mielőtt Tommy Joe elviharzott. Érezte, hogy a fiúnak igaza van,
talán éppen ezért nem tudott mit mondani neki. Hülye volt. Dühös. És féltékeny.
Amikor semmi joga nem volt hozzá. De nem veszítheti el azt, amire olyan régóta
vágyott egy ilyen apró hülyeség miatt.
Utánaszaladt, és még mielőtt szerelmének
lehetősége lett volna az emeleti hálóba zárkózni, a lépcsőfordulóban elkapta a
kezét. Tommy a lendülettől megingott. Szép lett volna, ha legurulnak a lépcsőn,
ő kitöri a nyakát és lebénul, még mielőtt alaposabban kiélvezhette volna Mr. Lambert remek testi adottságait. Bár jelen pillanatban úgy érezte, Adam egy kicsit megérdemelné, ha
hozzá lenne láncolva legalább átmenetileg egy magatehetetlen, gondozásra
szoruló, szexuálisan használhatatlan szeretőhöz. Azzal, hogy elrohant a problémamegoldás elől, nem
csillapodott kellően a dühe. Maradnia kellett volna még üvöltözni egy kicsit a
férfivel. Talán egy-két dolgot hozzá is vághatott volna a szavakon kívül. Valami szilárdabbat.
Adam a lépcsőfordulóban letérdelt a biztonság
kedvéért inkább a falnak támaszkodó Tommy elé. Kezébe fogta a kezét.
Belecsókolt a tenyerébe.
A szőke megforgatta a szemeit. Hogy lehet ilyen
teátrális még most is? Nem tudta elnyomni az apró mosolyt, utat tört magának
szája szegletébe, egy alig észrevehető fejcsóválás kíséretében.
-
Tényleg
bocsáss meg. – kezdte Adam térden – Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon hülye
voltam. – az egyik „nagyon” közben Tommy is odasúgta egy bólintás kíséretében,
hogy „nagyon”, mire Adam azonnal tudta, hogy nyert ügye van, de azért folytatta,
amit elkezdett – És dühös. És féltékeny. És összezavarodott. Én csak magamnak
akarlak. Nem tudtam kezelni a tényt, hogy a barátainknak is… odaadtad magad… –
leállt egy pillanatra – Segíts feldolgozni. Ne menj el. Kérlek.
-
Eszemben
sem volt elmenni. – mosolyodott el a fiú – Azt hiszed, ilyen könnyen
megszabadulhatsz tőlem? Tudod te, mennyit küzdöttem érted?! Csak megleckéztetni
akartalak. Nem mondom, hogy végeztem vele. – fenyegetőzött gyengédséggel a
hangjában – És ha Dominic-kel is eljátszod ugyanezt, mint Julie-val, letépem
valamidet, azt garantálom! – emelte fel mutatóujját a férfire célozva vele.
Felhúzta Adamet a padlóról, és egy morcos
tekintet kíséretében a falhoz lökte, aztán felnevetett, megcsóválta a fejét, és
lábujjhegyre állva rásimult a testére, hogy hosszasan megcsókolja. Majd
kihasználva Adam pillanatnyi tehetetlenségét, tovább futott felfelé a lépcsőn a
háló irányába, de most már kacagva követte élete párja is.
IMÁDOM! Oh istenem, hogy én mennyire szeretem ezt a két idétlent. :D
VálaszTörlés"Hát megtettem. De ez nem változtat semmin. Olyan meleg vagyok, mint ez a cserépkályha télen." Hát ezen felnyerítettem. :D
Nem fejezheted be. Carmen, komolyan azt szeretnéd, hogy könyörögjek? Megteszem! :D
Koszi :))))
TörlésHaaaat... majd kiderul... egyelore a Brian/Jared/Adam sztori jar a fejemben :)