Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2013. június 13., csütörtök

Bekötött szemekkel (7. fejezet)

Itt is van a hetedik rész :)

Coming soon... Következőre valószínűleg egy új twincest sorozattal jövök (illetve jövünk :)). Még a címen kicsit agyalunk Devennel, a szerzőtársammal, de az a terv, hogy heti egy részt kaptok majd belőle. Szóval készüljetek, valódi twincest, és a DSDS köré épül, úgyhogy nem egy hátrány, ha aki olvasni fogja, látta a tévéshowknak legalább egy részét.

Addig is, jó szórakozást Adamhez és Tommyhoz ;)


-------------------------------------
  

7.    fejezet


-   Tommy…? – botorkált be Adam a magabiztosan befelé lépdelő fiú utána a saját nappalijába, teljesen éberen, ugyanakkor mégis úgy, mint egy holdkóros.
Még mindig nehezen tudta csak feldolgozni a barátja viselkedését. Hogy változtathatott ekkorát Tommyn az, hogy ő most épp szingli? Vagy ha nem ez, akkor egyáltalán, mi változtatta így meg?
-   Mi van? – mosolygott rá a szőke.
-   Talán némi magyarázat… – ráncolta a homlokát, miközben óvatosan leült a fiú mellé a kanapéra úgy, hogy véletlenül se érjen hozzá.
-   Arra, hogy megcsókoltalak? Ma már kétszer is. – nevetett incselkedve, de látva Adam komoly arckifejezését, rögtön átértékelte a beszélgetés súlyát – Oké. – sütötte le a szemeit – Ne akadj ki nagyon. Megtiltom. Oké? – nézett fel egy pillanatra, de azonnal újra elkapta a tekintetét a férfiről – Szóval… voltam már egy sráccal. – kezdte, mire Adamnek óriásira nyíltak a szemei – Nem azért, mert szerelmes voltam belé. – tette hozzá gyorsan – Csak tudni akartam, tudom-e kezelni a dolgot. Tudni akartam, mit akarok, mielőtt bármi is történik köztünk. Megtörtént, most már tudom. Egy ideje. Csak… valahogy… – hangosan kifújta a levegőt – Próbáltam neked jeleket küldeni, próbáltam a közeledben lenni. De mivel volt egy komolynak mondható kapcsolatod, teljesen egyértelmű azért mégsem lehettem. Szóval vártam. Rohadt sokat. – nevetett fel végül kínosan – De most már az enyém vagy.
Maga sem tudta, honnan jött hirtelen a nagy önbizalma, hiszen Adam nem miatta szakított Saulival. Nem jelenthette volna ki ilyen egyértelműen, hogy mostantól az övé. Azt persze tudta, hogy a kezdetektől tetszik neki, de abban azért mégsem lehetett biztos, valójában hogy fog reagálni a férfi, ha ilyen kész tényekkel áll elé. Főleg csupán néhány órás szingli-lét után. Még ideje sem volt kiélvezni a dolgot. Elmenni bulizni, lerészegedni, egy éjjel három sráccal is összejönni, akiknek aztán másnap a nevére sem emlékszik… esélye sem volt egy percre sem egyedülálló, dögös, fiatal férfiként viselkedni. Tommynak fel kellett volna készülnie arra is, hogy Adam nem így fogadja majd, hogy többet esetleg látni sem akarja, mert ezzel az egésszel elárulta a barátságukat. Fel kellett volna, mégsem készült fel rá. Mert minden egyes lopott csókból érezte, hogy nem kell felkészülnie rá.
-   Szóval… – talált rá a hangjára a férfi néhány szívdobbanásnyi némaság után – Szóval együtt voltál egy sráccal? – kérdezte lassan, és homlokráncolva nézett rá.
A fiú felnevetett, közelebb húzódott és a combjára tette a kezét. Adamet áramütésként érte az érintése. Összerezzent ugyan, lenézett a meleg kézre, de nem mozdult arrébb.
-   Ennyi az össz hasznos információ, amit ki tudtál hámozni a mondandómból? – kuncogott Tommy Joe – Az nem jutott el, hogy akarlak, szeretlek, és nem félek többé a ténytől, hogy nem csajból vagy? – csóválta a fejét.
-   Csak… – motyogta Adam egy félős félmosollyal – Kicsit nehéz feldolgozni. Elhinni.
-   Csókolj meg. Hátha úgy könnyebb. – mosolygott a szőke, és a férfi ölébe mászott, hátradöntötte a kanapé támlájának, nyaka köré fonta a karjait, és szenvedélyesen az ajkaira tapadt.
Elég volt egy röpke perc, hogy Adam végre elhigyjen mindent. És hogy önmaga legyen.
Végighúzta kezeit a fiú combjain, nyögve markolt bele a fenekébe, és bár a megszokásaihoz képest jóval óvatosabban, de hamar maga alá is gyűrte őt a puha óriáskanapén.
Tommy néhány perc után zihálva húzódott hátra, de nem engedte el partnerét, kezeivel szinte görcsösen kapaszkodott a hátába.
-   Imádom, ahogy megcsókolsz. – nyögte extázisban – Egy lány sem csókol így. Annyira gyengéd, és közben mégis érzem benne a hatalmas erőd, amivel ha akarnál bármire rákényszeríthetnél… és mégsem teszed. – suttogta lehunyt szemekkel az őt ölelő karokba simulva, homlokát Adam nyakhajlatába fúrva. Érezte, hogy végre ott van, ahol lennie kell.
-   Szereted az erőmet? – kérdezett vissza Adam halkan, kis meglepettséggel a hangjában.
Félt használni rajta, nagyon félt. Tommy világ életében ahhoz volt szokva, hogy ő a férfi egy kapcsolatban vagy kalandban, úgy érezte, nem bánhat vele úgy, ahogyan mással szokott. Bár azt nem tudhatta, az a bizonyos másik srác hogy bánt vele. Csak remélni tudta, hogy úriemberként. Persze rákérdezni nem akart, gondolni sem nagyon volt hajlandó rá, nem érintette túl jól a hír, hogy volt egy férfi, aki egyrészt nem ő volt, másrészt pedig mégcsak nem is tudott róla, Tommy eltitkolta.
-   Nagyon. – lehelte a választ a fiú Adam füléhez hajolva – Amikor a színpadon megragadod a hajam, és hátrarántod a fejemet… – pillanatnyi szünetet tartott és felsóhajtott, majd őszintén bevallotta – Mindig felizgattál vele.
Adam kéjmámorban gördült le a fiúról, mielőtt valami meggondolatlant cselekszik, épphogy nem pottyant a földre, hátára fordult és szorosan Tommy mellett fekve tarkóját leejtette a puha karfára.
-   Oh Tommy… – nyögte – Mit művelsz velem?
Tommy kíváncsian emelkedett fel egyik könyökére, és a csukott szemmel, mozdulatlanul fekvő Adam fölé hajolt.
-   Azt hittem, tudtad. – mondta halkan, mire Adam kinyitotta a szemeit.
-   Tudtam?! – képedt el – Tommy… Te nekem egészen eddig egy hetero srác voltál, akiért megőrülök, de nyilvánvalóan sosem lehet az enyém. Aki valamiért… ki tudja miért… a színpadon megenged nekem dolgokat, amit a színfalak mögött sosem hagyna. Álmomban sem hittem, hogy bármivel is… egy közönségnek szánt mozdulatommal… felizgatlak.
Tommy ártatlan szemekkel nézett le rá.
-   Néha olyan vak vagy, Adam. – suttogta – Mintha folyamatosan bekötött szemekkel mászkálnál.
-   Nem. – rázta meg a fejét – Csupán elhiszem, ha egy srác azt mondja nekem, hogy nem jönnek be neki a fiúk. Én ezt mindig tiszteletben tartottam.
-   Én pedig mindig így is éreztem. Ezért mondtam. – helyeselt Tommy.
-   De…
-   Egészen addig, amíg legelőször meg nem csókoltál a színpadon. – magyarázta – Nem hazudtam, Adam. Száz százalékosan heteroszexuálisnak tartottam magam.
-   Múlt idő? – suttogta halkan, reménnyel teli hangon.
Tommy nyelt egyet, és lesütötte a szemeit. Elgondolkodott. Ez így kimondva még nem járt az agyában.
-   Azt hiszem. – felelte alig hallhatóan.
-   Azt hiszed? – kérdezett vissza Adam halkan – Tudod, ha nem rólad lenne szó, ez nekem nem lenne elég. Gyűlölöm a rejtőzködést, a hazugságokat, a dolgok kényszerű félremagyarázását, gyűlölök mindig arra figyelni, hogy mikor ki hall vagy lát. Mindig is képtelen voltam együtt lenni egy olyan sráccal, akinek nincs bátorsága felvállalni saját magát a világ előtt. Ha ő nem tudja elfogadni saját magát, hogy várhatja el a világtól, hogy ők fogadják el?
-   Nem erről van szó… – vágott közbe Tommy gyengéden Adam mellkasára téve a kezét, de ő elhallgattatta mutatóujját ajkaira téve.
-   Tudom. Legalábbis remélem. Hagyok neked időd, oké? – kérdezte, a fiú pedig csendben bólintott – De a végtelenségig nem tudok várni, nem tudok hazugságban élni. Ez nem fenyegetés, ne vedd annak, egyszerűen csak én ezt tudom magamról, és jobb, ha te is tudod már az elején. Nem akarom, hogy megkeserítsük egymás életét, sokkal többet érsz te nekem annál.
Tommy bólintott, szégyellősen elmosolyodott, majd lehajolt, a póló V kivágásánál megcsókolta Adam mellkasát, aztán az orrát belefúrta a csók helyébe, és ráhajtotta a fejét, hallgatta a szívverését egy ideig. Addig, amíg Adam hagyta. Amíg fel nem húzta, magára nem fektette, és nem csókolta tovább órákig.

A fiúnak szinte erőszakkal kellett rávennie Adamet, hogy tovább menjen. Hogy ne csak ruhástul egymáshoz simulva a kanapén fekve szeressék egymást, hanem úgy, ahogy arra mindketten vágytak.
Tartott nagyon az egésztől, de végül a szenvedély legyőzte az eszét, hagyta hogy Tommy szinte bevonszolja a hálószobába, és lehúzza róla a ruháit. Minden egyes mozdulatnál először őrá figyelt, és csak azután saját magára. Csak amikor már látta a fiú szemében, hogy minden rendben, akkor mert egy újabb apró lépést tenni előre. Úgy vigyázott rá, mintha törékeny lenne, a legszebb élményt adva ezzel Tommynak, amit valaha átélt.

Este volt már, mire nyugodtan feküdtek egymásba gabalyodva, Tommy Adam mellkasán, a hasát cirógatva.
Már amikor kimondta, akkor tudta, hogy nem kellett volna, de mégis kitört belőle az, ami a legjobban foglalkoztatta, amióta csak nagyjából összerakta a kirakós darabkáit a férfi.
-   Sauli tudott arról a fiúról, akivel voltál? – kérdezte halkan, ujjaival Tommy hajában matatva.
-   Nem. Honnan tudott volna? Ha nem tűnt volna fel, nem voltunk éppen öribarik. – ráncolta a homlokát a fiú, nem tudva, hova tegye a kérdést.
-   Azt hiszem látott téged csókolózni egy sráccal.
-   Kizárt. – kapta fel a fejét a szőke egyenesen Adam szemeibe nézve – Nyilvánosan sosem viselkedtem úgy azzal a fiúval.
-   Pedig mondott valamit, ami meglepett… – motyogta Adam, aztán elkerülve Tommy esetleges kérdéseit felsóhajtott és gyorsan hozzátette – Mindegy, nem érdekes, nem akarok ezzel foglalkozni. Talált ő már ki elég hülyeséget, biztosan ez is csak egy a sokból.
-   Konkrétan így mondta, hogy látta, hogy csókolóztam egy férfival? – ráncolta a homlokát a szőke.
-   Neem… – húzta el a választ Adam – De tényleg hagyjuk.
Tommy rosszkedvvel hajtotta vissza a fejét újdönsült szeretőjének mellkasára. Járt az agya, és egy-két percen belül biztosan tovább firtatta volna a témát, ha a csengő berregése félbe nem szakította volna a gondolatait.
Adam kelletlenül tápászkodott fel, és húzott magára egy boxert. Azt tervezte, hogy kinéz a kémlelőnyíláson, és hacsak nem egy segítségre szoruló, balesetet szenvedett barátja az, nem is fog ajtót nyitni.
-   Nyisd ki Adam, hallom, hogy ott vagy. – hallotta az ajtó túloldaláról az ex-barátját – Itt hagytam valamit, amire szükségem van.
Nyögve felsóhajtott, és kelletlenül kitárta az ajtót.
Sauli amint meglátta a férfi háta mögött esküdt ellenségét is alsónadrágban, azonnal elfelejtette, mi is az, amit ott felejtett.
-   Ő mit keres itt?! – vinnyogta.
-   Helló, Saul. – integetett Tommy mosolyogva, mint egy kis hercegnő.
-   Vidd, amit itt hagytál, aztán menj. – szólt közbe Adam fáradtan.
Egyáltalán nem tetszett neki, hogy egyrészt már megint visszajött Sauli, másrészt pedig ilyen hangnemben kérdez valamit, amihez semmi köze nincs.
-   Lefeküdtetek?! – nyüszített tovább a finn – Méghogy soha semmi… – kezdte éles hangon, de Adam nem hagyta, hogy befejezze a mondatot.
-   Elég! Ezerszer megmondtam: sosem csaltalak meg. Hagyd abba ezt, mert a következő egy távoltartási végzés lesz. Jó éjt, Sauli. – ezzel rácsapta a fiú orrára az ajtót, visszavágtatott a nappaliba, bekapcsolta a tévét, és felnyomta a hangerőt.
Hallani sem akarta, mit kiabál a gonosz kis törpe odakint. Lassan már ott tartott, hogy elképzelni is nehezére esett, miért maradt ezzel a fiúval ilyen hosszú ideig.
Tíz perc sem telt bele, és felvillant Sauli neve a mobilja kijelzőjén. Anélkül, hogy megnézte volna az üzenetet, kikapcsolta a telefont, az ölébe húzta Tommyt, és a nyakába temette az arcát.
-   Nem lehetett volna, hogy előbb megszabadíts ettől a hárpiától? – motyogta halkan, ajkaival a fiú meleg bőrére tapadva.
-   Neked kellett belátnod, hogy nem való hozzád. – felelte a fiú, két kezébe fogta Adam arcát, felemelte, és gyengéden szájoncsókolta.


---------------------------

Folyt.köv. hamarosan, nem kell félni, hogy az új miatt megint elhanyagolom, párhuzamosan írom most mindkettőt ;)


5 megjegyzés:

  1. Hát miért nem szóltál? D: Csak így sunnyogva felteszed, nem szólsz, én meg nem veszem észre? Pedig erre várok, vártam. Ah.
    Őszintén eléggé hiányzik a kifejtésed szex terén, mert imádtam, ahogy leírod, mert az olyan valós volt, és nem nyálas. Kisebb fajta csalódás ez nekem, úgymond, de ettől függetlenül még mindig imádom Adamet, és az erejét, meg Tommyt az megkérdőjelezhető ártatlanságával. Már volt együtt fiúval? Huh, én Adam helyében rögtön rákérdeztem volna, hogy mikor, hol, kivel, és milyen volt. Érdekes lenne, ha ez a pasi még bekavarna nekik minimum egyszer :D. Sauli még fog szerepelni? Szerintem igen D:
    Tetszett, nagyon jó volt meg minden! :DD Közben itt írom a várt .... :DDD

    deven

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe bocsika... írtam, hogy ráfekszem, aztán ráfeküdtem, aztán kitettem, aztán meg már készültem a hétvégére, és húztam el, elfelejtettem írni. De csak megtaláltad! :D
      Ííí tuudom, egyre inkább utálok pornót írni :S Na majd a következőben (vagy azutániban) megpróbálkozok egy kicsit jobban belemenni.
      Adam azt se tudta hol van, nem kérdezett rá, de nyugi lesz még erről szó ;)
      A közös korrektúráját pedig alig várom, aztán indulhat a közönségtalálkozó! :D Kíváncsi leszek, milyen lesz a fogadtatás ;)

      Törlés
  2. Héé 57-en elolvastátok, és senkinek egy szava sincs hozzá? Pedig az előző résznél olyan lelkesen írtam a folytatást...
    Ennyire szar lett? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én itt vagyok! Dehogy szar! :)
      Hű Sauli nagyon irritáló lett :D
      Télleg fura volt, hogy Adam nem kérdezett rá kivel. Nem is a kíváncsiság miatt, hogy milyen volt stb, inkább a féltékenység hiányzott belőle nekem.

      Törlés
    2. A sokk felülírta a féltékenységet... de lehet hogy csak egy időre, majd meglátjuk ;)

      Törlés