Basic instinct (1. fejezet)

Na hát itt az ígért új sorozat :)
Kategóriája twincest, erősen NC-17 részekkel. 2013 első felében játszódik, az ikrek DSDS-ben való zsűrizése idején. (A Caribic c. one-shothoz nincs köze!)
Két szálon fut majd, felváltva Bill illetve Tom szemszögéből íródnak a fejezetek. A Tom's POV részek Deven szerzőtársam tollából valók, a Bill's POV részek pedig az enyémek.
Előreláthatólag én olyan 20 fejezetesre saccolom, de ez egyáltalán nem fix. A lényeg, hogy hosszú lesz, szóval készüljetek :D
Kommenteljetek bátran, akár terjesszétek ha tetszik, Devennek is írhattok itt, be fog kukkantani rendszeresen! ;)



-----------------------------


Basic instinct 


1. fejezet


Bill's POV

Síri csönd és hullaszag.

Kevés dolog van, amit jobban utálok annál, minthogy ilyen világvége hangulatban üljek melletted az asztalnál.

Persze azok után, ami előző este történt, nem mondom, hogy nem értem meg ezt a feszültséggel teli légkört. Valójában amint kinyitottam a szemeimet reggel, szinte biztos voltam abban, hogy nem leszel már itthon. Hogy egyedül kell reggeliznem, mert neked hirtelen valami nagyon fontos dolgod akadt. És az elkövetkezendő napokban ugyanígy. Fontos és halaszthatatlan dolgok hada.

Szóval meglepetés volt, méghozzá a kellemes fajtából, hogy itt vagy, viszont egyáltalán nem meglepetés, hogy nem szóltál még hozzám egy árva szót sem a jó reggelt, a kérsz kávét, a sajtos omlett jó lesz, illetve a jó étvágyat motyogásokon kívül. Mindezt mereven az ellenkező irányba nézve, vagy lehajtott fejjel valamin elmélyülten szöszmötölve. Persze, valószínűleg más se lenne beszédesebb kedvében, miután arra ébred, hogy előző este olyan oltári nagy hülyeséget csinált a saját testvérével, amire nemhogy ésszerű, de eszement magyarázat se nagyon létezik. Akkor meg mit problémázok? Mit tudom én. Egyszerűen csak nem bírom elviselni, ha valami nem oké köztünk.

Sosem hittem, hogy valaha úgy fogsz hozzám érni. Mondhatnám, hogy csak álmaimban, de valójában még ott sem. Még álmodni sem mertek az agysejtjeim soha ilyesmit.

Amikor azt mondtad, „rohadtul szép vagyok”, és hogy a csajoknak esélyük se lehet ellenem, ha nekem a pasijuk kell, azt gondoltam ugratsz, talán kicsit gúnyolódsz is azon, hogy régebben milyen gyakran néztem ki magamnak véletlenségből hetero srácot.

Aztán odahajoltál hozzám és esetlenül megpusziltad a számat, én meg csak lestem bénultan. Nem vagyok egy beszari alak, de a sokk kifordítja az embert önmagából. Kisfiúnak éreztem magam, aki megtudott valami nagy titkot, amit sosem szabadott volna. Vagy rányitott nagyiékra a hálószobában, és a világ egy pillanat alatt csúnyán a feje tetejére állt. Uhh.

És akkor közölted, hogy az ilyesmit illik viszonozni. Le voltam teremtve, amiért nem másztam az első adandó alkalommal a ribanc csaja miatt istentelenül kiborult hetero ikertestvéremre. Hű.

Ezek után bekattant valami, pislogtam néhányat, magamban elmormoltam egy „Köszönöm, Ribanc” c. imát, és megragadtam a tarkód. Ha lúd hát legyen kövér. Úgy gondoltam, ezután vagy kék-zöldre versz, vagy életem legmeghatározóbb élményével gazdagodom. Nem tudom, melyikőnket lepte meg jobban, hogy az utóbbi történt. Úgy csókolóztunk hosszú perceken át, mintha az utolsó napunkat töltenénk a Földön, semmivel sem törődve, agyműködést minimumra csökkentve. Talán ha egy kicsit használtuk volna a fejünket nem kötünk ki ott, hogy a farkad a kezemben, az enyém pedig a tiedben.

És nem kötünk ki itt, másnap reggel szótlanul egymás mellett ülve, a tányérba bámulva, a villával a kihűlőfélben lévő, már alig nyúlós sajtdarabkákat bökdösve a tojás közt.

Hangosan felsóhajtok. Nem is emeled fel rá a fejedet. Ez nem mehet így. Holnap este tévéfelvétel. Azaz van másfél napom, hogy teljesen elsimítsam ezt, mert az kizárt, hogy a fanatikusok ebből ne vegyenek észre két másodperc alatt valamit.

Kérjek bocsánatot, hogy kihasználtam a helyzetet? Vagy vegyem magamra, mintha én kezdeményeztem volna, csak hogy minél hamarabb fel tudd dolgozni? Lényegében mindegy, csak beszéljünk, és lehetőleg merj a szemembe nézni. És az se lenne hátrány, ha nem rezzennél össze az érintésemre. De ezt majd később tesztelem, ne feszegessük kapásból a határokat, nem igaz?

-  Tom. – kezdem halkan, de felkapod a fejed, nagy kerek szemekkel nézel rám, és egy intéssel félbeszakítasz, mielőtt még elkezdtem volna mondani azt, amiről valójában még fogalmam sem volt, konkrétan merre fogom kanyarítani.

-  Ne is beszéljünk róla, oké? Hülyék voltunk, leittuk magunkat, részegen bolondoztunk, mint a srácok a fociöltözőben. Előfordul. – aztán vállrándítva, egy fokkal halkabban hozzáteszed – Állítólag. Nem fog többet megtörténni.

-  Aha. – bólintok lassan – Oké.

Ha te ezt elhiszed magadnak, akkor legyen. Én nem fogom a fejedhez vágni, hogy fejenként cirka másfél pohár bortól már tizenhárom évesen sem voltunk egy kicsit sem részegek, és hogy a „fociedzés után a zuhanyzóban kölcsönösen kiverjük a haverral egymásnak”, valamint a „szenvedélyes csókolózás közben elélvezek az öcsém ölében” között elég homályos a párhuzam, gyakorlatilag igen erőteljesen a nullához konvergál.

De én jó fej öcsi vagyok, meghagylak abban a hitben, amiben maradni szeretnél. Nem történt semmi. Minden tökéletes, minden mehet tovább úgy, ahogy eddig.

 


----------------------------

Nos? Vélemények? :)
Folyt.köv. hamarosan!