2013. május 23., csütörtök

Bekötött szemekkel (6. fejezet)

Tudom, hogy ebből nagyon-nagyon régen volt rész...





6. fejezet

Adam összevont szemöldökökkel nyitott ajtót, miután éktelen dörömbölést hallott szeretett otthona kapuján. Fogalma sem volt, ki lehet ilyen türelmetlen, nem számított vendégre. És az igazság az, hogy kedve se nagyon volt senkihez.
Amikor meglátta a küszöbön a kiskutya szemekkel rábámuló Saulit, nem tudott mit mondani. De még akkor sem, amikor a fiú a nyakába ugrott, megölelte, és halkan ezerszer bocsánatot kért mindenért, amiért Adam jól tudta, hogy nem neki kéne bocsánatot kérnie.
A néhány percig tartó szótlan döbbenete után, gyengéden megpróbálta lehámozni a fiú karjait a nyakáról, és hátrébb lépni a belé csimpaszkodó apró alaktól.
-   Sauli, ne csináld ezt. Igazad volt, hogy elmentél. Nem lett volna szabad visszajönnöd. – motyogta zavartan Adam.
-   Megbántam. Rendbe hozzuk. – felelte halkan, és fájdalmasan nézett fel volt szerelmére.
-   Nem. – ingatta a fejét az idősebb szomorúan – Ennek már régen meg kellett volna történnie.
-   De…
-   Sauli, kérlek, ne kezd. – szólt közbe Adam – Nincs értelme.
A szőke arckifejezése egy szempillantás alatt változott bűnbánó bocsánatkérőből ádáz támadóvá.
-   Tommy Joe miatt? Ne is válaszolj, tudom, hogy miatta!
Adamet meglepte a hirtelen változás. Először még szánalmat érzett a fiú iránt, egy halvány gondolatfoszlányként meg is fordult a fejében, hogy talán ad még egy esélyt a kapcsolatuknak. De ez a gondolatfoszlány azonnal el is porladt, amint Sauli újra kezdte régi lemezt.
-   Tommynak ehhez semmi köze. – rázta meg a fejét Adam fáradtan, unta már ezt az örökös féltékenykedést.
-   Hogyne lenne. A kezdetektől szerelmes vagy belé! – vágta a fejéhez Sauli élesen.
-   A barátom! – kontrázott Adam indulatosan – Nehéz ezt megérteni?!
-   Szerelmes vagy belé. – tagolta lassan a fiú – Akár hajlandó vagy beismerni, akár nem. Nem vagyok az a buta kis szőke, akinek hiszel.
-   Nem hiszlek butának. Sosem éreztettem veled ilyesmit. – felelte halkan, már tényleg belefáradt a vitákba, főleg hogy ennek itt most már semmi értelmét sem látta.
Miért nem tud csendben, emelt fővel távozni? Ő őszintén nem akarta kidobni. Békében akart elválni.
-   Én néha annak hiszlek. – ingatta a fejét a szőke – Te tényleg azt gondolod, hogy a barátok így kell, hogy viselkedjenek egymással? Lépten-nyomon rádcsimpaszkodik, megcsókol. Ez nem barátság. Vagy ha igen, nagyon furcsa módon értelmezi a te kis Tommykád a barátság fogalmát. A heteroszexualitás fogalmát szintén.
-   Miről beszélsz? Már megint kezded?! – csattant fel a férfi most már, le akarta zárni ezt az egészet minél hamarabb – Soha semmi nem volt köztünk. Tommy nem meleg, soha még csak a közelében sem voltunk annak, hogy lefeküdjünk egymással. Mi értelme lenne letagadnom, most hogy már nincs közünk egymáshoz? – tette hozzá durván, ami látszólag is fájdalmasan érintette a finn fiút.
-   Szóval te mint legjobb barát, azt gondolod, hogy te vagy az egyetlen férfi, akit meg szokott csókolni… – bökte ki, gondolkodást színlelve a fiú – Szegénykém…
Adamnek tátva maradt a szája. Csak nézett az exére, fogalma sem volt arról, mire céloz, és hogy egyáltalán mit akar ezzel elérni.
-   Mégis mi a francról beszélsz? – szegezte neki a kérdést, aztán kezét felemelve, fejrázogatva azonnal vissza is vonta – Tudod mit, nem akarok tudni arról, mit raktál már megint össze a kis fejedben. Menj most el. – mondta, és hátat fordított a fiúnak.
-   Hívd fel. Hol van, mit csinál épp, és kivel? – vágta rá gyorsan Sauli.
-   Miért tenném? – fordult hátra értetlenül mégis Adam – Amúgy sincs jogom ellenőrizgetni.
-   Csak hívd fel. Aztán hívd fel Juliette-et, aztán Dominic-ot is. – vonta meg a vállát a szőke, és ő is tett egy lépést hátra, aztán biccentett – Itt leszek még a városban egy darabig. Viszlát, Adam.
Ezzel lelépett, otthagyva a férfit értetlenül, kételyek és kérdőjelek közt.
Adam hosszú percekig forgatta a telefont a kezében, miután visszaballagott a házba. Csak nézte a kijelzőt a kanapén hátradőlve és a fejét ingatta. Aztán gondolt egyet, és tárcsázta Tommyt.
Kicsengett, de a tizedikre sem vette fel. Tárcsázta Juliette-et, szintúgy hosszú csengés, aztán bekapcsolt a hangposta. Végül Dominicnál is bepróbálkozott, az ő telefonja pedig azt mondta be, hogy jelenleg nem elérhető. Adam nem tudta az egészet mire vélni. Csak járt az agya. Vajon honnan tudta Sauli, hogy együtt vannak? Egyáltalán mit tudott? Hol vannak, és mit csinálnak? Semmit sem értett.
Vagy egy órát töprengett ezen, teljesen kizárva a külvilágot, amikor megcsörrent mellette a telefonja, a frászt hozva rá. Tommy volt az.
-   Szia! Miért hívtál? – szólt bele a fiú gyanakodva.
Nem tudta mire számítson a férfitől a reggel történtek után. Megcsókolta, nyomatékosította benne, hogy megteszi józanul is, ő viszont mindezek ellenére otthagyta. Megbántotta. Igazán úgy érezte, egy darabig látni sem akarja.
-   Csak… – motyogta Adam, próbálva minél gyorsabban valami ésszerű érvet felhozni – Sauli szakított velem, és beszélni akartam valakivel.
-   Ó… – felelte Tommy.
Adam nem tudta, hogy ennek az Ó-nak a hangsúlyát hogyan kellene értelmeznie.
-   Mindegy, nem fontos, majd beszélünk. Biztos nem érsz rá. – mondta gyorsan, mielőtt Tommy rázza le.
-   Mi? Dehogy! Nem. Megyek! – hadarta a fiú azonnal – Sietek! Ne mozdulj otthonról! – ezzel le is tette a telefont, Adam meg újra csak bámult a világító kis készülékre tágra nyílt szemekkel.
Tommy néhány szóban beszámolt a történtekről Juliette-nek és Dominic-nak, aztán bár a nő próbálta visszatartani, rávenni, hogy ne cselekedjen meggondolatlanul, ő mégis elrobogott Adamhez.
Ugyanolyan türelmetlenül dörömbölt ő is az ajtón, ahogy néhány órával előtte Sauli tette. Adam ajtót nyitott, és ugyanúgy ugrott ez a szőke is a nyakába, mint az előző. Hirtelen azt sem tudta, hol van. Tommy csak csimpaszkodott a nyakába, tolta befelé, és berúgta maguk mögött az ajtót, aztán pedig lábujjhegyre állva felhúzta magát, és hevesen megcsókolta a magasabbikat.
-   Szeretlek. – súgta, Adam pedig majd elájult.
Átfutott az agyán, hogy talán Sauli miatt bevett valamit, és most csak hallucinál. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ez a fiú, aki a testére tapad az ő Tommyja. Csak akkor volt képest valamelyest valóságnak hinni, amikor eszébe villant a reggel. Minden, amit Tommy mondott és tett. Végre a helyére kerültek a kirakós darabkái. Nem tökéletesen, de legalább kezdett valódinak tűnni a kép. Elhinni még mindig nem merte ugyan, de kezdte nem őrültnek, vagy zugdrogosnak képzelni magát.
-   Ha most megkérdezed, részeg vagyok-e, megütlek… – suttogta a fiú a szájához nagyon közel.
-   Az alkoholt érezném. – mosolyodott el kicsit kényelmetlenül – De…
-   De? Szeretnéd inkább Saulit visszahódítani? Mert akkor is megütlek. – nevetett Tommy – Eleget vártam.
-   Vártál? – Adamnek keresztbe álltak a szemei.
-   Vártam. – bólogatott a fiú, lerúgta a cipőjét, ledobta a hátizsákját a sarokba, aztán a válla mögött visszamosolyogva elindult Adam nappalija felé.


-----------------------------

Happyendnek tűnhet, de azért ennek itt még nagyon nincs vége ;)




15 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Nézd, kitörölte valami az előzőt D:
    Szóval újra;
    Hűha és, na végre! Nem gondoltam volna erre a fordulatra, de nagyon-nagyon tetszik, és izgatottá tettél az utolsó mondatoddal, hogy ez még nem happy end. Pedig az utolsó sorokból arra következtettem, hogy a vége felé halad, de örülök, hogy nem (:

    deven

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi köszi! Partnerrr :D
      Azért az túl egyszerű és klisés lenne, ha minden szép és jó, és itt a vége ;)

      Törlés
  3. huhuu nagyon jóó :D :))

    VálaszTörlés
  4. ez így nagyon gagyi lett volna, ha itt a vége, te nem olyan vagy... szóval alig várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor én ezt most bóknak veszem... nem vagyok gagyi juhéjj! :DDD

      Törlés
  5. Végre! :)
    Tényleg fura lett volna ha itt a vége, épp hogy csak szakítanak már a másik szőkével lenne.. Kíváncsian várom a folytatást!
    Cindy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, ez nem a vége, Adam nem szólt még egy szót sem, azt se tudja még egyelőre szerencsétlen, hogy hol van... :D

      Törlés
  6. Jajj, de jó volt már nagyon régen volt, de ez most nagyon tetszett. Örülök, hogy jól alakul, de azért nincs még itt a vége. Jó olvasni téged ! :)

    VálaszTörlés
  7. Lusta vagyok bejelentkezni, bocsánat xD
    Vééééégre új fejezet, már nagyon vártam, ebből mikor frissítesz! Devent is nyaggatom, hogy mikor olvashatom már a dolgaitokat, rág az ideg, de a kis gonosz titkolózik, úgyhogy nem tudok semmit...
    Hogy erről is szóljak valamit, kár is lett volna, ha ilyen hamar vége van, csodálkoztam is nagyon, ahogy olvastam, de az megnyugtatott, mikor olvastam, ez még közel sem egy csini kis lezárás, nem rád vallott volna :) Kíváncsi leszek a két szöszi harcára, Sauli csak nem hagyja ennyiben Adamet, ha már ennyit küzdött érte. Hajrá a folytatáshoz!
    Tatsu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hellóóó! :)
      Nem mond semmit? :D Hát most épp megakadtunk, eddig minden jól ment, nem tudom pontosan, de szerintem tizeniksz fejezet van meg, most viszont kicsit másképp gondoltuk a folytatást. Pedig már úgy voltam vele, hogy nemsokára vége, és láthatjátok ti is végre... :)
      Köszi, hogy írtál! :)

      Törlés
  8. Oh, gyorsan következőt! Egyszerűen nem tudok várni! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem. Azt hiszem, most 3 rövidebb fejezet jön, viszonylag gyorsan (magamhoz képest XD), már egész jól állok mindegyikkel.

      Törlés