2012. szeptember 15., szombat

Want you chained (4. fejezet)


Egy kis bónusz a Hynpotized befejező része előtt... ;)




4. fejezet




A fiú leült az ágy szélére és az ölébe ejtette a kezeit.

-     Szeretnél kódot választani? – kérdezte a nő.

Bill tanácstalanul nézett fel rá.

-     Csak mondj egy szót, ami biztos, hogy eszedbe jut stresszhelyzetben is, de amit amúgy sosem mondanál ki szex közben. – mosolyodott el engedékenyen a nő.

-     Tom. – vonta meg a vállát.

Azután ahogy kimondta, azonnal az arcába is szökött a vér, felkapta a fejét, és ijedten nézett a nő szemeibe. Vajon mit gondolhat róla, hogy egy férfinév az első, ami eszébe jut? Zavartan magyarázkodni kezdett.

-     Ő a testvérem, ha valami baj van, őt hívom, az ő neve biztosan eszembe jut stresszhelyzetben… és… – hadarta.

-     És amúgy nem mondanád ki szex közben. – húzta széles mosolyra az ajkait a nő – Hát, nem mondom, hogy nem furcsa. De legyen. A te döntésed.

Bill nagyot nyelt. Nem akart tovább magyarázkodni. Ahogy kimondta a bátyja nevét, azonnal megbánta, de már nem vonhatta vissza, az csak még rosszabbul vette volna ki magát.

-     Rendben. Akkor talán megválhatnánk végre a zavaró körülményektől. – mondta kacéran, miközben egy kecses csípőmozdulattal ellökte magát a szekrénytől, és egy lépéssel az ágy mellett teremve Bill fölé magasodott.

Kinyújtotta egyik kezét, és a fiú mellkasára simította a tenyerét. Érezte, milyen hevesen dobog a szíve, és mennyire nyirkos a bőre. Egyértelműen ideges volt ez a zavarbaejtően szép teremtmény a jelenlétében. Egyre csak idegesebb.

-     Ha továbbra sem szeretnéd levenni az alsónadrágodat, nehéz dolgom lesz veled. – búgta, és közben egyik lábával az ágy szélére térdelt, miközben a még mindig a mellkasán fekvő kezével a hátára kényszerítette a fiút, aki ijedten és kiszolgáltatottan terült el a párnák között.

Ezt a játékot csak önkéntes alapon szerette játszani, ezért úgy döntött, nem veszi kezébe az irányítást, és nem fogja lehúzni róla a nadrágot, kivárja míg megteszi maga. Felegyenesedett, és hátrébb lépett egy lépéssel. Hagyott egy kis időt Billnek, amíg összeszedi magát. Mert biztos volt benne, hogy össze fogja, hiszen mindketten pontosan tudták, miért van ott.

-     Még valami. – kezdte félig hátat fordítva, egy selyemsálat a kezébe véve – A nevem Maryann. Nem várom el, hogy úrnődnek szólíts. – fordult vissza – Ha szeretnéd, mert így szoktad meg a játékot, nem tiltakozom ellene, de nem kell így szólítanod, csak azt várom el, hogy tudd hol a helyed, hogy hogyan kell viszonyulnod hozzám. Ehhez nem kellenek címek.

Bill nem akarta azt válaszolni, hogy valójában sehogy sem szokta meg a játékot, hogy valójában mindig csak álmodozott arról, hogy egyszer majd az útjába sodor az élet egy ilyen kivételes nőt, és remélte, ha majd ott áll előtte, nem lesz olyan büszke vagy olyan ügyetlen, hogy elszalassza a lehetőséget. Nem akarta, hogy a nő tudja, hogy mennyire tanácstalan és bizonytalan, hogy mennyire tapasztalatlan ezen a téren. Így csak a párnák közül felemelve a fejét bólintott a nő szavaira, hogy tudtára adja, hogy érti és tudomásul vette, amit mondott neki. Aztán váratlan határozottsággal felemelte a csípőjét, lehúzta az alsóját, és a földre dobta.

Maryann elmosolyodott. Közelebb lépett, újra az ágy szélére térdelt, és a fiú fölé emelte a kezében tartott sálat. Épp csak annyira engedte le a kezét, hogy a sál legvége hozzáérjen a fiú mellbimbójához. Lassan végighúzta a cirógató anyagot Bill mellkasán, majd a hasán, aztán az oldalán fel a hónalja irányába, figyelte, ahogy combjai közt meg-megrándul egyre növekvő izgalma, majd fölé hajolt, megragadta a csuklóit és egy határozott mozdulattal a fiú feje fölé emelte a karjait. A váratlan mozdulatra bennakadt a levegő Bill tüdejében. Maryann közelebb hajolt, mintha meg akarná csókolni, majd továbbra is a csuklóira támaszkodva a fülébe súgott. A fiú már kezdett hozzászokni, hogy akárhányszor úgy érzi, hogy meg fogja őt csókolni, a nő arca tovább távolodik az ajkaitól az állkapcsa mellett, egészen a füléig.

-     Mit szeretnél, ha a kezeidet kötözném meg, vagy ha a szemeid kötném be? Hm? – orrával a halántékához ért, amibe beleborzongott a fiú, és visszanyelt egy kiszabadulni készülő nyögést, aztán még másodpercekig próbált úrrá lenni a remegésén, ami rendkívüli mód szórakoztatta a nőt – Ha nem felelsz, akkor én választok. – vonta meg a vállát, és a fiú szemeire helyezte a sálat. Még nem kötötte meg, csak betakarta a szemeit vele.

Bill zihálva vette a levegőt. Szabaddá tett férfiassága máris fájdalmasan lüktetett, egyetlen leheletnyi érintésre sem volt szüksége Maryann-nek, hogy ezt elérje.

-     A kezeimet… – nyögte végül Bill halkan.

A nő elmosolyodott, és térdre emelkedett.

-     Csukd be a szemeidet. – utasította, aztán elhúzta a sálat a lehunyt pillák fölül – Csak akkor nyithatod ki őket, ha engedélyt kapsz rá.

Maryann szorosan a csuklói köré fűzte a sálat. Nem csak látszat volt, valódi béklyókként ölelte körül az erős anyag érzékeny bőrét, Bill ha akart volna sem tudott volna szabadulni. Amint végzett, oldalra billentette a fejét, és élvezettel mosolyogva csodálta a művét. Ujjait végighúzta a sálon, majd a fiú csuklójától indulva az egész karján végigsimított, lassan, érzékien. A hónaljához érve a fiú még jobban összeszorította a szemeit, végigfutott egy remegés a testén, és beharapta az alsó ajkát, de a kéjes nyögés még így is kiszabadult a torkából. Maryann tovább kínozta, nem törte meg az érintést, ujjbegyeit tovább húzta az oldalain, le egészen a hasától az ágyéka felé mutató izmokon. Ám Bill férfiasságánál megtorpantak kezei.

-     Nézz rám. – adta ki a parancsot fátyolos hangon, a fiú pedig zihálva nyitotta ki az eddig szófogadón szorosan zárva tartott szemeit.

Maryann amint meglátta a fiú szemében a tüzet, megragadta szerszámát és gyengéden megszorította. A fiú hirtelen több levegőt szívott be a tüdejébe, mint amennyit a teste elbírt. Megszédült, hátravetette a fejét, szemei fennakadtak, majd érzéki nyöszörgéssel fújta ki lassan, hosszasan a levegőt.

-     Nem nézel engem. – állapította meg duzzogva, mire a fiú erőt vett magán, és lenézett a nőre.

Nagyokat nyelve, nehezen lélegezve nézte az arcát. Gyönyörűnek látta. Igazi nőnek. Azt kívánta abban a pillanatban, bárcsak az övé lehetne egy ilyen nő az idők végezetéig. Vagy inkább ő lehessen egy ilyen nőé. Igen, akarta, hogy birtokolja valaki, aki méltó rá.

Maryann végighúzta kezét a szerszámán, aminek hatására csaknem újra megszegte önkéntelenül a parancsot, nem sokon múlt, hogy újra hátravesse fejét, és szemhéjait lehunyja a rátörő gyönyörtől. Reszketve az erőfeszítéstől, tekintetét a nő arcán tartotta.

-     A kezem figyeld. – súgta gyengéden, és a fiú engedelmesen lejjebb irányozta szemeit.

Néhányszor újra végighúzta kezét a lüktető hímtagon, lágyan, ráérősen. Bill megigézve figyelte kecses ujjait fájdalmas erekciója köré fonódva. Aztán váratlanul újra megjelent a képben Maryann arca, lehunyt szemhéjai mögé rejtőzve, forró, sikamlós nyelvét lassan végighúzta a fiú szerszámán. Bill felsikoltott. Annyira meglepte ezzel a nem várt fordulattal, hogy érezte, ahogy a semmiből egyszercsak folyékony tűz fut át az erein. Belülről égette a testét a kínzó gyönyör.

Maryann látta a rémületet a fiú arcán. Tudta, hogy bármennyire is gyakorlott a dologban, mostanra már bármit is tesz, nem tudja visszafordítani a folyamatot. De nem is akarta. Megpróbálhatná, bevethetne néhány praktikát, talán lenne is rá némi esély, hogy sikerülhet, de mégis, hezitálás nélkül döntött úgy, hogy azon az éjjelen nem egyszer akarja látni kontrollálatlanul a kezei közt vergődni ezt a földöntúli szépséget. Hagyta, hogy a rátörő orgazmus átvegye az irányítást a fiú teste felett, megbabonázva figyelte minden rezdülését, mélyen az agyába véste hangjának dallamát, bőrének izzását az ujjai alatt, köldöke mélyedésébe gyűlő spermájának émelyítő illatát. 



---------------

Óhaj, sóhaj, vélemény? :)

2 megjegyzés:

  1. na ez fincsi volt 8-)
    óhaj, sóhaj, csak annyi, hogy ilyet még sokat! :D
    (miért én vagyok az egyetlen, aki ezt megírja???)

    VálaszTörlés
  2. Fincsi? Hát köszönöm. Ezek szerint jót főztem. :D

    VálaszTörlés