Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2012. augusztus 31., péntek

Hypnotized by... Brian (9. fejezet)


A kért "pornófejezet" :D Vagy legalábbis egy fél... NC-17, kéretik figyelembe venni!


9. fejezet

-   Soha többet nem tehetsz ilyesmit velem… megtiltom… – súgta a fiú nyakába Brian, amint hajlandó volt ajkait egyetlen másodpercre levenni mámorítóan édes, sima, tűzforró bőréről.
Szájfényének édes íze a szájában, parfümjének csábító illata az orrában, bőrének bársonya az ujjbegyei alatt, mind-mind kemény drogként hatottak rá, ha akart sem tudott volna szabadulni bűvköréből. Amint megérintette, azonnal kijózanodott, és egy egészen másfajta részegségbe zuhant a közelében.
Az ajtócsapódás óta, ami Stefan távozását hivatott bizonyítani hosszú percek múltak el, de egyetlen perc sem telt el úgy, hogy a mohó szájak elváltak volna egymástól. Mintha csak hetek vagy hónapok óta nem látták volna egymást, rájuk nézve senki sem mondta volna meg, hogy negyvennyolc óra sem telt el azóta, hogy Brian eljött Berlinből.
A külvilágot bár szinte teljesen kizárták, valahogyan mégis eljutottak a hálószobáig, persze Brian csukott szemmel is eligazodott a saját lakásában, de a fiú körülnézett egy mélyebb levegővétel közben, és csak akkor eszmélt rá, hogy azt sem tudja, merre botladoztak, valószínűleg elsőre vissza sem találna a kijáratig, de egy méretes és hívogató franciaágy mellett állnak szorosan egymásba ölelkezve. Időbe telt, míg kontrollálni tudta a légzését, és úgy tudott felelni a szeretőjének, hogy közben ne a légszomjjal küszködjön. Nem akart szánalmasnak tűnni.
Végül úrrá lett a vágyain, belemarkolt Brian hajába mindkét kezével, és a nyakhajlatába temetkezett arcot visszahúzta az övéhez, mintha csak felelet nélkül folytatni szeretné, amit eddig csináltak. De ajkai megálltak Brianétől alig egy centire, mélyen a szemébe nézett, és úgy mondta ki, határozottan, amit szeretett volna.
-   Te végig tudtad, mit akarok. Nem én voltam az, aki újra és újra kétségek közt hagyta vergődni a másikat. – vonta fel egyik szemöldökét Strify, és erővel hátrébb húzta Brian fejét továbbra is a hajtövére markolva, hogy egyenesen a szemeibe nézzen, és ne az ajkait bámulja megigézve, ahogy mozognak az övéitől leheletnyire, hanem igazán arra figyeljen, amit mond – Én téged akarlak Brian. És bármit megtennék azért, hogy minél hamarabb rájöjj arra, hogy te mit akarsz.
-   Téged. – nyögte az idősebb, és nem törődve azzal, hogy a fejbőre égetően fájt a mozdulat nyomán, visszahajolt a fiúhoz, aki engedélyezett neki egy futó csókot, de továbbra sem engedte a hajtincseit.
Brian végighúzta kezeit a fiú mellkasán, aztán a dereka köré fonta őket, és csípőjét szemérmetlenül nekinyomva, egész testével hozzásimult a félmeztelenül előtte álló csábítóan gyönyörű testhez.
-   Téged. – ismételte halkan, pilláit lehunyva egy hosszú másodpercre.
-   Most. Igen, azt érzem. – mosolyodott el végül, egy pillanatra kizökkenve az ijesztő komolyságból – De azután? Meddig még? Két napig? Két hétig?
-   Erre most nem tudok válszolni. – felelte nyugodt hangon Brian a fiú hátát cirógatva. Magát is meglepte vele, mennyire nyugodtan felelt egy ilyen számonkéréssorozatra – Hiányoztál nagyon. Ennyi, amiben biztos vagyok jelenleg. Ez mire elég? – kérdezte, és Strify látta, hogy a boldogság mellett szomorúság bujkál a szája szegletében.
Nem akarta szomorúnak látni őt. Nem akarta szomorúvá tenni.
Felsóhajtott, eleresztette a csillogó fekete tincseket, gyengéden végig húzta tenyerét rajtuk, majd tett egy lépést hátra, és némán nézve Brianre, kicsatolta az övét. Úgy döntött, ennek a beszélgetésnek nem itt és most van a helye. Földre dobta az övet, azután megragadta a bénultan a kezeit bámuló Brian vállait, és az ágyra lökte őt. Föléhajolt, azonnal a férfi nadrágjáért nyúlt, és minden további kommentár nélkül lefejtette róla a combjait szorosan körülölelő anyagot.
Brian csak pislogott meglepetésében, amikor egy röpke perc múlva már azt figyelte, ahogy a fiú miután minden ruhadarabot szerteszét szórt a padlón, anyaszült meztelenül kúszik a fedetlen testére. Anyaszült meztelenül, és tetőtől talpig szőrtelenül. Lélegzetelállító volt a látvány. Ívbe feszítette a hátát, amikor megérezte a szőke forró bőrét az övén súrlódni, csak hogy még többet kapjon az érzésből. Hátravetette a fejét, és felnyögött, ahogy combjai közé siklott Strify egyik puha combja, és a férfi füle mellett egyik könyökén támaszkodva teljes súlyával ránehezedett. Tökéletesen illeszkedett össze a testük. A fiatalabb nem hagyta ki a felkínált alkalmat, ahogy Brian a párnába fúrta fejét, ajkaival azonnal hófehér torkára tapadt. A férfi felnyögött, és az addig az ágyon tétlenül fekvő karjait a fiú teste köré lendítette, szorosan köré fonta őket, aztán végighúzta tenyerét a lapockáin, le a derekán át, és körmeit a fenekébe mélyesztette, ahogy a fiú puha nyelve, perzselő lehelete egyre csak égette torkának érzékeny bőrét.
A csókok lassan haladtak egyik-másik irányba, de csak centiket, sosem érve el a kulcscsontját vagy a füle tövét. Nem is beszélve az ajkairól. Brian már magán kívül volt, annyira akarta az egész testén érezni a fiú száját, hogy amikor váratlanul ajkai közé csusszant a nyelve, belesikoltott a csókba, csípője pedig önkéntelenül előrelendült, és annak ellenére, hogy a fiú teljes testsúlyával tartotta az ágynak szegezve őt, a lökés nyomán felemelkedett onnan.
Strify megtörte a pillanatok alatt elvadult szenvedélyes csókot, hátrahúzta a fejét, beharapta az alsó ajkát, és lenézett a csukott szemmel, hátravetett fejjel, elnyílt ajkakkal és kipirosodott arccal alatta pihegő férfire. Pimaszul elnevette magát és megcsóválta a fejét.
-   Mennyire mohó itt valaki…
Brian lassan kinyitotta a szemeit, próbált fókuszálni, hogy a foltok és elmosódott körvonalak helyett legalább hellyel-közzel élesen lássa a szőke arcát. Aztán még szorosabbra fonta a karjait körülötte, még mélyebbre vájta körmeit a hátizmaiba, és heves egyetértő bólogatás mellett ajkaival lecsapott a fiú kajánul mosolygó szájára.
Strify bármit megadott volna, hogy örökre az övé legyen ez a szenvedély. Hogy minden éjjel láthassa Brian szemében ezt a vágyat. Hogy ő lehessen a szerencsés, akire az idők végezetéig így néz majd a férfi. Végérvényesen beleszeretett, és ezt már nem tudta visszacsinálni. Már túl késő volt a hibát helyrehozni, ez már csak egyféleképpen végződhetett. Ha megszerzi őt magának, bármilyen árat is kell fizetnie érte. Mert ha nem lesz az övé, azt nem éli túl.
A matracon támaszkodó térdét átemelte a férfi lábán, hogy csípője a combjai közé illeszkedjen. A dereka alá csúsztatta egyik karját, és feljebb húzta őt maga alatt. Lehajtotta a fejét és végigcsókolta a mellkasát, Brian pedig megigézve figyelte a száját, saját ajkát rágcsálva, és engedelmesen tárta szélesebbre a combjait, ahogy Strify a férfiasságát gondosan elkerülve a belső combját cirógatta. Brian tekergőzött a mámorító érintések alatt, de bármit is tett, a fiú szándékosan nem érintette meg ott. Inkább feljebb kalandozott, ujjaival a hasát cirógatva újra a mellkasát vette célba ajkaival. Brian felemelte a lábait, és bokáit összekulcsolta a fiú derekán. Bal kezének ujjaival a fejbőrét masszírozta, közben oda sem pillantva, pontosan tudva mit keres, a párna alá csúsztatta jobb kezét, és egy tubust húzott elő. A fiú kezébe adta, ő pedig egy pillanatra kérdőn nézett rá, majd elmosolyodott.
Már csak azért sem fog ebben a pillanatban azon gondolkozni, vajon mi szükség arra, hogy a párnája alatt tartson egy tubus síkosítót…
Feljebb kúszott, hogy szájon csókolja a szeretőjét, közben megfogta egyik csuklóját, és maguk közé irányította a kezét. Brian hirtelen nem tudta mit vár tőle, végigsimított a feszes, selymesen puha hasfalán, de aztán a fiú váratlanul egy tekintélyes adag zselét nyomott a tenyerébe, majd pedig nemes egyszerűséggel a kezébe adta kőkemény férfiasságát. Az idősebbnek tátva maradt a szája, újra csak hátravetette a fejét, aminek az eredménye az lett, hogy Strify újra a torkát kezdte ostromolni apró harapásokkal. Brian néhányszor élvezettel végighúzta kezét a fiú merev szerszámán, mámorosan nyöszörögve, aztán combjai közé nyúlva magára kente a maradék zselét, majd sarkait a fiú fenekének szegezte.
A szőke első gondolata az volt, hogy be kellene vetnie ujjait, hogy felkészítse Briant, mivel már két teljes napja nem voltak együtt, de lenézve az arcára elvetette az ötletet. Tudja kezelni. Jól tudta, hogy képes rá, nem egyszer fordult már elő. Nem fog ártani neki, csak óvatosan kell indítania, ennyi a titka az egésznek, és minden rendben lesz.
A férfi dereka alatt fekvő karjával, a könyökén támaszkodva egy kicsit megemelte a csípőjét, másik kezével pedig megragadta férfiassága tövét, és lassan birtokba vette szeretője testét.
Brian hangtalanul fogadta őt be, meg sem nyikkant, a gyönyörtől reszketve vette tudomásul, mennyire fantasztikus érzés az, hogy nem kell magyarázkodnia, hogy szavak nélkül is megérti őt ez a fiú, hogy pontosan azt adja neki, amit ha kelletlenül körül kellett volna írnia, kért volna. Más talán az apró remegéseket is félreérthette volna. A fiú viszont jól tudta, hogy a vágy az, amitől a szerelme reszket. És biztosan érezte minden alkalommal, hogy ez nem csak a testi kielégülés hajszolása. Csak idő kérdése, és Brian is belátja majd végül, mennyire szükségük van egymásra, és bevallja majd magának, hogy ő is beleszeretett.
Épp amikor ez a gondolat cikázott át az agysejtjein, kiáltott fel Brian.
-   Igen! Ah…
A szőke elmosolyodott a véletlen egybeesésen. Igen? Ő is szerelmes belé?
Lehajolt, és mámorosan mosolyogva megcsókolta a férfit, egy pillanatra sem lassítva a tempón, sőt inkább csak mélyítve a lökésein. Azután lenyúlt maguk közé, megragadta Brian férfiasságát, és néhány mozdulattal könnyedén átlendítette őt a határon, hangos sikolyok közepette élvezett el a kezei közt, aminek hatására a fiú sem tudta tovább tartani magát, a szaporán levegő után küzdő Brian homlokának támasztotta homlokát, és néhány utolsó lökéssel mélyen a testébe élvezett, a férfi pedig még utoljára beleremegett az érzésbe, még egyszer utoljára kicsi ujjai a fiú húsába martak, aztán karjai erőtlenül lecsúsztak a szőke hátáról. Strify pedig ugyanolyan erőtlenül csuklott össze felette.
-   Oh… Nem is értem, hogy gondoltad, hogy nem akarok idejönni… – zihálta néhány lélegzetvételnyi szünet után a fiú Brian nyakhajlatába kuncogva – A világ végére is elmennék ezért…
-   Ó igazán? Szóval csak a szexért vagy itt? – nevetett fáradtan, lehunyt szemekkel az idősebb, lágyan a ránehezedő testet cirógatva szüntelen.
-   Hát persze. Nem tudtad? – emelte fel vállrándítva a fejét a szőke, lemosolygott a szeretőjére, és hosszasan megcsókolta – Szeretlek. – súgta aztán, és felpattant, hogy kisiessen a fürdőbe.
Vissza már egy sortban és egy ujjatlan pólóban jött, kezében a gurulós bőröndje fogantyújával.
-   Kapok egy polcot, fiókot, vagy akármit…? – mosolygott édesen.
Brian a feje alá támasztotta a karjait, úgy figyelte a vendégét. Az járt a fejében, mekkorát fordult a világ vele néhány nap alatt. Nem olyan régen még kirázta a hideg, ha a fülébe suttogta, hogy szereti őt, most pedig csak forróságot érzett tőle. Mintha valami sűrű, meleg, édes, cseppfolyós dologgá olvadtak volna a belső szervei a mellkasában. Aztán mintha meg sem hallotta volna, amit kérdezett, teljesen másról kezdett halkan beszélni.
-   Stef azt mondta, hogy amikről kitaláltam, hogy közénk állnak, mind csak hülyeség…
Strify egy pillanatra megállt a mozdulat közben. A bőröndöt felrakta egy székre, felnyitotta, és épp kotorászott benne valami után.
-   Erre te? – kérdezett vissza halkan, kiolvashatatlan arccal Brian felé fordulva.
-   Talán igaza van… – vonta meg a vállát a férfi, és bátortalanul elfordította a tekintetét.
A fiú elengedte a kezében tartott ruhadarabokat, és az ágyhoz sétált. Leült Brian mellé, és kíváncsian nézett szótlanul a szemeibe.
-   Ez mit jelent, Brian? – kérdezte végül nagyon halkan, ujjai hegyével gyengéden megérintve az arcát.
A férfi megfogta a csuklóját, és maga felé húzta a fiút, aki végül továbbra is a szemeit fürkészve lehajolt hozzá. Két kezét a fiú arcára tette, csak nézett a kíváncsi szürkéskék szemekbe egy darabig, aztán megcirógatta a bőrét, ujjai a szőke fürtök közé kúsztak, magához húzta, és lassan, finoman, hosszasan megcsókolta.
-   Örülök, hogy itt vagy. – súgta aztán homlokát a fiúénak támasztva.

* * *

A másnapi ebédet Brian titokban lemondta, amíg Strify a fürdőben volt délelőtt. Tudta, hogy ha hallótávolságon belül van, nem ment volna bele, de azt is tudta, hogy mindezek ellenére örülni fog annak, hogy az egész napot kettesben tölthetik. Az ágyban. Senkitől és semmitől sem zavartatva.
Stefan vihogva egyezett bele, mint aki pontosan ezt várta Briantől, de a beszélgetés végén még megígértette vele, hogy a következő nap esedékes próbára vagy elhozza a fiút, vagy utána beülnek valahova együtt, és megismerheti őt végre.
A harmadnap is pontosan olyan hamar röppent el, mint a másnap. Briannek egyáltalán nem tűnt fel, hogy neki már régen azon a bizonyos próbán kellene lennie. A telefonját még előző nap lenémította, nem akarta, hogy bárki is megzavarja őket. Amikor legközelebb ránézett a kijelzőre, hat nem fogadott hívás díszelgett rajta, valamint három hangüzenet, és egy nem is olyan régen érkezett, meglehetősen durva nyelvezetű szöveges üzenet is. Alextől, ki mástól.
Megnézte az órát. Majd’ egy órája a próbateremben kellett volna lennie.
Vett egy mély levegőt, aztán elgondolkodva lassan kifújta. Mire odaér össze kell raknia fejben egy kész beszédet, különben ha hagyja szóhoz jutni a menedzserét, az nagyon nem szép dolgokat fog rázúdítani, ráadásul nagyon nem nőies stílusban.
A fiú ránézett az ágyon felhúzott térdekkel, kidomborított háttal, egy kis gömbben meztelenül mellette gubbasztó Brianre, és összeráncolta a szemöldökét.
-   Mi a baj?
-   Ja, semmi. – rázta meg a fejét hirtelen visszazökkenve a valóságba – Csak… épp próbán kéne lennem.
-   Ó tényleg, mondtad, hogy délután menned kell. – emelte fel a fejét a fiú a párnáról, és felkönyökölt Brian csípője mellett – De azt hittem később.
-   Négykor.
A fiú felnézett a faliórára.
-   Tíz perc múlva öt. Mennyire van innen a próbaterem?
-   Húsz perc. Maximum.
-   Azért az durva késés… – mosolyodott el a fiú – És én vagyok a hibás… – búgta csábítón, cseppnyi megbánás nélkül, majd odahúzta magához, átkarolta a derekát, félig felhúzódzkodott mellette, és édesen megcsókolta.
-   Dehogy vagy hibás! Én nem figyeltem az időt. – rázta a fejét Brian tiltakozva, aztán felállt, a szekrényhez ment, előhúzott néhány ruhát, de mielőtt elkezdett volna felöltözni, váratlanul visszafordult az ágy felé – Akarsz jönni?
Strify meglepődött az invitáláson. Nem tudta, mennyire publikus a munkatársai körében, hogy ő itt van nála. És hogy egyáltalán kicsoda ő neki. Hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon. Persze, nagyon szívesen ment volna. Vágyott arra, hogy lássa a szerelmét próba közben, testközelből, neki énekelve azokat a dalokat, amiket annyira szeretett.
-   Biztos, hogy jó ötlet? – kérdezte végül mégis halkan.
-   Nem… – ráncolta a homlokát Brian – Igazad van, most nem akarom hogy gyere, nem hagynám, hogy veled üvöltözzön Alex, majd én elintézem. Utána hazaugrom érted Steffel, és beülünk valahova sörözni hármasban. Jó lesz?
-   Láttál engem már valaha sört inni? – mosolygott kacéran, miután egyetértőn bólintott.
-   Akkor te pezsgőt kapsz, vagy koktélt, vagy bármit, amit csak akarsz, kis hercegem. – átdugta a fejét a pólón, és futva szájon csókolta a fiút – Sietek vissza. Ugye megleszel?
-   Persze. Vigyázz magadra, ne száguldj, hetvenöt vagy nyolcvan perc késés már nem oszt, nem szoroz… – vigyorgott, de valójában nagyon is komolyan gondolta.
-   Hét körül itt vagyok, legyél indulásra kész. Csörgök előtte, hogy pontosan mikor. Szia, szépségem. – egy utolsó puszi után sietve kiviharzott a lakásból, a fiú pedig csak mosolyogva nézett utána, és közben boldogan sóhajtozott.
Az utóbbi pár nap maga volt a Paradicsom. Brian annyira figyelmes volt vele, annyira édes és ragaszkodó, semmi mással nem törődött, csak vele. Az idő nagy részét a lakásban töltötték, azon belül is leginkább a hálószobában, de amikor a kanapén ülve tévéztek, akkor sem vette le róla a kezeit egyetlen pillanatra sem. Minden kívánságát leste, mindenről kikérte a véleményét, és egy percre sem lett dühös semmiért, egyetlen szóváltás sem volt közöttük. Nem úgy, mint előtte Berlinben, itt most úgy tűnt a londoni levegő csodaként hat rájuk, a fiú pedig a Mennyben járt.
Nem gondolt arra, hogy a Menny és a Pokol között mindössze egy korhadt falécekből tákolt ingatag ajtócska áll, amin akár véletlenségből is bármikor átbotolhat.

A próba után, ahogy Brian ígérte, egy vadalmaként vigyorgó Stefannal érkezett haza. Kézen fogták a szőkét, és se szó se beszéd, lehurcibálták a lépcsőn, és betuszkolták egy taxiba. Strify már ott sejtette, hogy nem éppen alkoholmentes éjszakának néznek elébe, ha egyikőjük sem vállalja a volánt.
Az egész út azzal telt, hogy Stefan a lehető legtöbb információt próbálta beszerezni a fiúról. Folyamatosan kérdezett, bár nem volt tolakodó, csak nagyon kíváncsi. Mire odaértek a bárba, már szinte mindent tudott Strify életéről, családjáról, barátairól, karrierjéről. Csak a Brianhez fűződő viszonyát nem firtatta. Nem érezte szükségét, pontosan látta mindkettőjük arcán, hogy felfalják egymást a szemeikkel.
-   Holnap megint próba… óvodásnak érzem magam. És egyre jobban utálom az óvónénit is. – durcáskodott Brian, amikor leültek egy asztalhoz, és amíg Stef az itallapot tanulmányozta, végre ő is szóhoz juthatott egy kicsit.
-   Nagyon haragudott? – kérdezte Strify félénken, azért egy kicsit mégiscsak hibásnak érezte magát, hiába mondta neki Brian, hogy nem ő tehet a késésről.
-   Kimagyaráztam. Kicsit morgott, de elsimítottam. – felelte, és tenyerét ráfektette a fiú asztalon nyugvó kezére, amire a szőke belenézett a szemeibe, és boldogan elmosolyodott. Nem tudta, mit várjon Briantől a nyilvánosság előtt. Az elmúlt két napban ugyan kimozdultak a lakásból egyszer-kétszer, és Brian egyszer sem fogta vissza magát, ha úgy érezte, hogy meg kell érintenie, de az más, ha az utcán, vagy egy parkban teszi ezt az ember, mintha egy zsúfolt szórakozóhelyen, ahol minden bizonnyal kamerák lesnek rájuk.
-   Nem jössz el megnézni minket? – vágott közbe váratlanul Stef, mire Strifynak felcsillantak a szemei. Már két meghívója is volt, nem lehet olyan óriási nagy hiba, ha beváltja őket. Úgy döntött, holnap elmegy Briannel.
-   Szívesen. – mosolygott vissza kedvesen.
-   Szuper! – vigyorgott Stef, aztán kérdés nélkül rendelt mindenkinek egy italt.
Valami furcsa nevű koktél volt, a fiúnak fogalma sem volt róla, mit iszik, de kellemesen csalódott Stefben, hogy a beígért sör helyett ilyesmit hozatott. Talán Brian még a próbán kioktatta a sörhöz fűződő ellenséges viszonyáról.


Jó pár üres pohár tornyosult már az asztalon, amikor a szőkének feltűnt, hogy az, hogy Brian már vagy negyed órája bökdösi az asztal alatt, valószínűleg azt jelenti, hogy indulni szeretne, és nem azt, hogy egyszerűen csak hozzá akar érni, de ügyetlenül teszi a koktélok miatt. Strify jól érezte magát Stefannal, egészen eddig egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy mennyire elröpült az idő. Belenézett a szerelme kérlelő szemeibe, és mosolyogva bólintott, hogy végre vette a lapot.
Fizettek és taxit hívtak. A hazaúton Brian bármennyire is próbált ébren maradni, végül elaludt a fiú vállán. Stefannal ketten cipelték fel az emeletre, aztán beszélgettek még egy szűk fél órát, miután Briant ágyba dugták, és végül egy öleléssel búcsúztak el egymástól. Úgy viselkedtek, mint az ezer éves jóbarátok. És a legfurcsább az volt benne, hogy ezt mindketten természetesnek érezték.
Strify boldog volt, mert Brian legjobb barátja nemhogy ellenséges nem volt vele, de kifejezetten szívélyes volt. Stefan pedig boldog volt, mert azonnal látta, hogy nem csalt a megérzése, ennek a fiúnak minden vágya az volt, hogy boldoggá tegye Briant. És a vágy mellett úgy tűnt a képessége is megvan hozzá, ami ritkaság volt Briant tekintve. Márpedig jóideje ráfért volna már egy kis boldogság. És végre úgy tűnt, hogy itt lehet az ideje egy happy endnek.

--------------

folyt. köv... ígérem most kivételesen hamar! :) mindössze két fejezet van hátra.

2 megjegyzés:

  1. köszönöm!!! :)) stef irtó cuki :) de miért érzem úgy, hogy lebeg még valami a fejük fölött? lesz valami gebasz a másnapi próbán, igaz? :P

    VálaszTörlés
  2. Szívesen :) Igyekszem a héten befejezni a 10. fejezetet, a fele már megvan, és akkor megtudod, mi lebegett ott ;)

    VálaszTörlés