Want you chained (2. fejezet)

2. fejezet

A nő a kocsiban ülve még pár másodpercig figyelte a testvéreket a visszapillantó tükörből, látta a fiatalabbat dühösen elviharzani, és csak mosolygott. Egy tárgyalásra még muszáj elmennie, azután szabad az estéje. Gondolt egyet, és a következő piros lámpánál tárcsázta az előző tárgyalópartnerét, a koncerthelyszín tulajdonosát.

-       -   Jonathan! Megnézném a helyet egyszer úgy, hogy tömve van emberekkel. El tudsz intézni nekem ma estére egy VIP belépőkártyát?

-       -   Hogyne tudnék, a kedvenc pénzügyi tanácsadómnak. – hallhatóan mosolygott a férfi a vonal túlvégén.

Valószínűleg többet gondolt a kérésbe, mint amennyi valóban volt benne. De ez nem érdekelte a nőt, a felhasznált eszközökben sosem válogatott, ha el akart érni valamit. Ha Jonathan azt akarja érezni, hogy esélye van nála ma éjjel, hát érezze. Hamar rá fog jönni, hogy téved.

-       -   Akkor este hét körül visszajövök. Az is lehet, hogy addigra jó híreket tudok hozni neked a részvénycsomaggal kapcsolatban. Körbevezetnél?

-       -   A legnagyobb örömmel.

Az, hogy a terv lassan körvonalazódott a fejében, enyhe kifejezés lenne. A legélénkebb képek villantak át az agyán arról, hogy mit fog csinálni a fiúval, hogy egy kicsit letörje a mérhetetlen önbizalmát. Egy kis alázatot kell tanulnia.

* * *

-       -   Hova sietsz? – kérdezte egy halk hang a háta mögül a koncert után, amint Bill a mosdóból kilépve a meet&greet-re indult, már amúgy is késésben.

Lassan megfordult, ismerős volt neki a hang. Sőt, nemcsak hogy ismerős, pontosan tudta, kihez tartozott.

-       -   Maga? – nézett rá megütközve.

Nem értette mit keres itt még mindig. Vagy megint.

-       -   Nézd csak, mim van… – mosolyodott el a nő kacéran a VIP kártyáját lóbálva.

Bill összeszűkült szemekkel figyelte. Látszólag nem hatott rá a csábító pillantás.

-       -   Remélem tetszett a koncert. Viszlát. – vetette oda szárazon és sarkon fordult.

Amint hátat fordított, a nő elkapta a karjait és hátrafeszítette őket, majd a derekához nyomva szorosan összefogta a csuklóit. Közelebb hajolt hozzá, mellei a hátát érték, forró lehelete pedig a füle tövét.

-       -   Ne rohanj annyira…

-       -   A rajongók várnak. – jelentette ki a fiú diplomatikusan.

Nem próbált meg ellenkezni. Mi értelme lett volna? Egyrészt nem félt tőle, egyszerűen csak irritálta, másrészt pedig eszében sem volt egy nővel erőszakosan bánni, még a végén a címlapokon végezné a sztori. És abban biztos volt ebben a pillanatban, hogy ez a nő lenne az utolsó, akivel a címlapokon akarná végezni. És ott volt még harmadik indokként az is, hogy tudta, hogy a nő ellenkezést várna. És nem volt szándéka megadni neki ezt az örömöt.

-       -   Hívd fel a menedzsered, hogy nem érzed jól magad, mentsen ki a kislányok előtt. – utasította érzéki hangon, miután Bill nem mozdult a kezei közt.

-       -   Már miért tenném? Eresszen el. – felelte lassan, még mindig nyugodtságot színlelve.

-       -   Hogy miért tennéd? – a nő cinikusan felnevetett – Lássuk csak. Azért, mert akarod. – súgta a fülébe, orra a halántékához ért – Azért, mert remegsz, ha a közelemben vagy.

-       -   Nagyon téved.

Az eredeti szándéka, miszerint semmiképp nem mutatja ki az ingerültségét, azonnal szertefoszlott, kitépte magát a nő kezéből, és vissza sem nézve, sietve az eredeti célja felé indult.

Minél hamarabb, minél távolabb kerülni tőle, ez volt az egyetlen terv. A zsigereiben érezte, hogy minél messzebb kell kerülnie ettől a nőtől, ellenkező esetben nem tud felelősséget vállalni a tetteiért.

-       -   Mitől félsz? – kiáltott utána a nő jókedvűen, mire a fiú megtorpant – Nem hittelek ennyire gyávának.

A nő gyetlen lépést sem tett a fiú felé, tudta jól, hogy önként fog visszajönni. Semmi kétsége sem volt a felől, hogy nemsokára az ő szőnyegén fog térdelni, ruhátlanul

Bill hirtelen visszafordult, hosszú léptekkel pillanatok alatt újra a nő előtt termett, kihúzta magát, fölé magasodott, indulatosan lenézve a szemeibe centikre közelítette meg az arcát, és fenyegetőn sziszegett a fogai közt.

-       -   Nem félek.

Nem mondhatni, hogy elérte volna a célját. A nő egy kicsit sem ijedt meg tőle. Sőt, meglehetősen szórakoztatta a fiú belső vergődése.

-       -   Nem foglak bántani. – hajolt ha lehet még közelebb, és bár elsőre úgy tűnhetett a fiúnak, de nem az ajkai felé közelített, hanem a füléhez, hogy érzékien belesúgjon – Kivéve, amikor majd te könyörögsz érte…

Érezte a bőrén a fiú felgyorsult lélegzetvételeit, szinte hallotta a vadul pumpáló szívét is. Be fog hódolni. Csak kéreti magát még egy kicsit.

Meglepte, amikor néhány pillanatnyi csend következett, a fiú pedig még mindig sziklaszilárdan állta a tekintetét, majd felemelt fejjel, büszkén megszólalt.

-       -   Jó éjt. – mondta a legmélyebb hangján, és egyáltalán nem látszott rajta, hogy minden erejét össze kellett szednie, hogy sarkon forduljon.

A nő döbbenten állt a folyosón még néhány másodpercig, aztán az ellenkező irányba indult.

Egyre jobban izgatta a fantáziáját az énekes fiú. És egy kis csatába azért, amit vagy akit kinézett magának, még sosem halt bele, csak még édesebb lesz a harctól a győzelem.

* * *

Ahogy Bill belépett a helyiségbe, ahol már várták a többiek, lehunyta a szemét, és nekidőlt a csukott ajtónak. Majd’ kiugrott a szíve. Érezte, ahogy az őrült ütemben lüktető szerv még mindig pumpálja a vért az ágyékába, ő pedig ott áll a zenekara előtt egy olyan szűk nadrágban, ami annyit takar belőle, mintha csak nem is lenne. Lassan összegörnyedt, hátával lecsúszott az ajtón, és a szőnyegre kuporodott.

-       -   Minden oké? – lépett oda hozzá a testvére a vállára téve egyik kezét.

Bill nem szólt semmit, csak nyelt egyet, és bólintott.

-       -   Nem úgy nézel ki… – nézett rá a bátyja aggódva.

-       -   Tom. NE. – utasította halkan, de határozottan, mire a testvére inkább nem firtatva, a banda többi tagjához somfordált.

* * *

Persze a VIP kártyáját felhasználva a titokzatos nő is megjelent azon a bizonyos meet&greet-en. Bill szinte már meg sem lepődött. Csak azt várta, mikor lesz már végre vége az estének, és mikor hagyhatják végre maguk mögött ezt a várost.

-       -   Nem eszlek meg, csak megkóstollak. – hajolt hozzá a nő mosolyogva – Csak egyetlen éjszaka. – kezdte mindenféle körítés nélkül, amint a tolongó tinilánykák megkapták, amit akartak, és végre ő is sorra került.

-       -   Nem fekszem le rajongókkal. – sziszegte az énekes halkan, hogy lehetőleg senki ne hallja meg.

-       -   Rajongó? – nevetett fel a nő, és ironikusan hozzátette – A mai este előtt még csak nem is hallottalak énekelni, kicsi fiú…

-       -   Ne nevezzen így… – morogta.

-       -   Mit szeretnél, hogy hívjalak? – lépett egy lépéssel közelebb hozzá, veszélyesen közel.

-       -   Leginkább sehogy. Ezt a beszélgetést én itt lezártam.

A nő elmosolyodott a megjátszott magabiztosságán.

Az egyik testőr odalépett hozzájuk, amikor látta, hogy az egyik rajongó a szokásosnál több időt tölt a párbeszéddel, és nem nyújtott még Bill felé semmit, amit aláírhatna.

-       -   Szeretnéd a melleimre írni a nevedet? – duruzsolta a nő, hogy szándékosan zavarba hozza a fiút a testőre előtt.

-       -   Bárhova. Csak legyünk túl rajta mihamarabb. – felelte, a nagydarab kopasz pedig meglepetten pillantott rá.

Sosem viselkedett így, mindig kedves volt és tisztelettudó. Az ilyesfajta kacérkodó kérdéseket is tökéletesen tudta kezelni.

-       -   Valami gond van, főnök? – tudakolta végül a testőr.

-       -   Semmi. – felelte Bill, hogy lerázza.

-       -   Vagy jobb szeretnéd, ha inkább én írnám a nevemet a te mellkasodra? – kérdezte lehalkítva a hangját a nő, ahogy közelebb hajolt – Mit szólnál ahhoz, ha mondjuk forró viasszal tenném? – mosolygott – Csak mert a tejszínhab nem az én stílusom…

Bill érezte, hogy kezd az arcába szökni a vér, és a szorosan összezárt combjai közt is megmozdult benne a kisördög, de a menedzserük remek időzítéssel szerencsére épp ezt a pillanatot választotta arra, hogy összecsapja a kezeit, megköszönjön mindent a rajongóknak, és a fiúk nevében elbúcsúzzon tőlük.

* * *

Miután összeszedték a cuccaikat, és Bill megkönnyebbülhetett végre, hogy maga mögött hagyhatja ezt az istenverte helyet, és leginkább az istenverte lakóit, a hátsó kapunál, ahogy kilépett rajta, és egy cigarettát dugott a szájába, meglátta a nőt a hely tulajával beszélgetni. Akkor már nem tehette meg, hogy úgy tesz, mintha meggondolta volna magát, és mégsem gyújt rá. Gyanús lett volna azoknak, akik ismerik. El kellett szívnia azt az átkozott cigarettát, amit betervezett, és még legalább három percig azt a nőt kellett bámulnia, mielőtt eltűnhet végre a turnébuszban.

A nő a csevegés közben elköszönés előtt még kiszedte a tulajból, hogy hol szállt meg a banda. Olyan ügyesen csinálta, hogy az öltönyösnek fel sem tűnt, hogy furcsa dolgokat kérdez. Az emberek manipulálásához mindig is értett.

Miután a férfi elköszönt tőle, és a banda menedzseréhez sétált, hogy tőle is elbúcsúzzon, a nő elindult a kocsija felé, de még egyszer visszanézett Billre, aki összeszűkült szemekkel nézett rá dühösen. Elmosolyodott és kacéran intett neki, mire a fiú gőgösen felemelte a fejét, és az ellenkező irányba fordult, eldobta a félig szívott cigarettáját, és a busz felé sietett.

* * *

Billnek semmi kedve sem volt a bandával tartani, amikor a buszban a hotel felé vezető úton megbeszélték, hogy isznak még a bárban egy-két pohárral. Inkább elköszönt a többiektől, és lefeküdni indult. Talán az éjszaka kiveri majd a fejéből ezt a napot, holnap pedig jön egy új, egy remélhetőleg jóval kellemesebb.

Miután a sarkon befordult a tizedik emeleti folyosón a szobája irányába, nem hitt a szemének; egy fekete ruhába öltözött nő állt az ajtajához közel, csípőjét csábosan kitolta oldalra, egyik kezét a szoknyáján pihentette, és diadalittasan mosolygott az egy pillanatra a lendületes, ám légies mozgásban megakadó fiú felé.

Már megint ő.

Aznap ez már az ötödik alkalom volt, hogy belefutott. Persze véletlenről beszélni sem lehet, a nő az utolsó „véletlen találkozásokat” mind-mind szépen megtervezte.

Bill mostanra már dühöngött a nyugodt álarc alatt, elege volt az egészből. Egy gyors mozdulattal nekinyomta a nőt a falnak, és erőszakosan a combjai közé fúrta a térdét.

Azon volt, hogy durván megcsókolja, hogy meglepje, amikor a nő – rejtély, hogy honnan szerzett erővel – eltolta magától, megpördítette, a háta mögött megintcsak összefogta a csuklóit, ahogy már a backstage-ben is tette, és a lapockájára tenyerelve arccal a falnak nyomta.

A fiúnak a lélegzete is elakadt az egésztől. Hogy milyen hirtelen, és gyorsan történt, hogy milyen határozott erővel tette az egészet a nő. Aztán a füléhez hajolt, és belesúgott.

-       -    Mit szeretnél, szépségem?

-       -   Eresszen el… – sziszegte Bill, a folyosó falának préselt, eltorzult arccal.

-       -   Felelj és eleresztelek. Ez egy ilyen játék, ha engedelmeskedsz, talán megteszem, amire kérsz. Valld be, hogy meg akartál csókolni. – mosolygott ironikusan.

-       -   Jól használja a múlt időt. Pillanatnyi elmezavar volt, már nem akarom.

A nő nevetve elengedte a kezeit és hátrébb lépett tőle.

Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy győzelme bizonyítékaképp megcsókolja a fiút, mert biztosan érezte rajta, hogy már képtelen lenne visszafogni őt, valójában már legbelül megtört.

De aztán meggondolta magát. Magabiztosan állt kihúzott gerinccel tőle másfél méterre.

-       -   Ezt úgy veszem, hogy bevallottad. Bár a múlt időben nem hiszek. Nagyon meggyőzően tudsz hazudni, ügyes fiú vagy. – dicsérte cseppnyi gúnnyal a szavaiban – Először magadat győzöd meg róla, igaz? Komolyan elhiszed, amit mondasz arra az egy pillanatra, amíg kimondod. Nem gondolkoztál még azon, hogy színészkedni kezdj?

Bill belefáradt a harcba, általában nem szokta odaengedni az utolsó szó jogát senkinek, de ezen a ponton már ez sem érdekelte. Egy töredék másodpercre még megvetően rápillantott a nőre, aztán válasz nélkül a szobája felé indult.

-       -   A 417-es a szobám. Csak a ma éjszakára áll az ajánlat. – közölte a nő fennhangon a fiú távolodó alakja felé, majd elégedetten mosolyogva sarkon fordult, és a saját szobájába indult. 

---------------------------------

Azért remélem lesz majd, aki elolvassa, annak ellenére, hogy HET sztori :)

Vélemények érdekelnek ám! ;)