Szóval, PWP... igen, többnyire. Meg némi BDSM, de nem vészes, nem durvulunk nagyon ;)
Az eredeti történet ismerete nélkül is olvasható 'kis' (khm, húsz oldalas) Brian Molko/Jared Leto one-shot.
Az egészet egy fotó ihlette.
Történetesen ez:
Igen. A kutyafáját. Mondtam én is. És hogy micsoda pofátlanság így kinézni. És még kérkedni is vele, az már mindennek a teteje.
Szóval csúnya, rosszfiú Jared, élete párjának, egyetlen Brianemnek rendkívül indulatos szemszögéből.
És persze erősen 18-as karika. Mert Sophie-Anne pisztolyt tartott a halántékomhoz.
Kellemes szülinapi ajándékbontogatást. Meg nyálcsorgatást. Meg miegymást. Éjszaka olvassátok, sötétben, egyedül... ;)
És a szabad kezetekkel aztán, ha szerettek, írjatok nekem valami szépet :)
YAWTO – Életképek
Térdre
Brian’s POV
Két hete nem láttam.
Leszámítva a technika vívmányai által generált kis képeket a telefonomon meg a
laptopomon. Bár szerintem azokat nézve csak még rosszabb, még inkább érzi az
ember, hogy 3D-ben mennyire sóvárog azután a valaki után, akinek a képe két dimenzióban
mocorog előtte, időnként meg-megakadva, kikockásodva, vagy teljesen
elfeketedve.
Iszonyú hosszú tizennégy
nap volt. Ez volt az első, hogy amióta gyakorlatilag együtt élünk, külön
töltöttünk ennyi időt. És mivel már igencsak hozzászoktam a napi rendszerességű
szexhez, ez a távolság most még inkább frusztrált. Régebben meg sem kottyant
akár néhány hónapnyi szexmegvonás sem. Most meg már három nap után, a
csillagokat is leígérve az égről, könyörögtem neki videotelefonálás közben,
hogy legalább a pólóját vegye le a kedvemért, ha már maszturbálni nem hajlandó
nekem élőképen. Pedig tényleg nagyon szépen kértem.
Ma este lesz az első
koncert, amit tervek szerint a közönség oldaláról fogok végignézni. Persze
sokszor láttam, hallottam már őt színpadon az évek során, de többnyire csak
belepillantottam néhány perc erejéig, leginkább a backstage-ből, vagy oldalról.
Premier plánban az igazi show-t még sosem néztem végig.
Leginkább azért esett a mai
napra a választás, mert egy színházban lesz a koncert. Érdekes helyszín, remek
akusztika, és ami a legfontosabb, privát páholy néhány ismerősnek, barátnak,
személyzetnek, vagy csak szimplán pár befolyásos és pénzes VIP vendégnek,
akiket a szervezők beengednek oda. A lényeg, hogy valószínűleg agyontaposni sem
fognak, és remélhetőleg egész koncert alatt vegzálni sem, csak azért, mert
vagyok, aki vagyok.
Ülök a kék plüssben, és
ujjaimmal idegesen dobolok a karfán. Már fél órája fel kellett volna szállnunk.
Hamar kiderül, hogy dobolhatok bármilyen elszántan még egy ugyanilyen zaklatott
fél órát, akkor sem izzítják be nekem a hajtóműveket előbb. Késik a gép, valami
fontos csatlakozást várunk. Állati. Nem tudunk már találkozni előtte. Nem
tudunk szexelni előtte. A franc essen
a rohadt légitársaságba, szexelni akarok végre! És köszönöm a lehetőséget, most
csak azért sem fogok körbenézni, van-e esetleg jelentkező. Kizárólag egy bizonyos valakivel akarok szexelni.
Épp a koncert elejére érek
oda. Annyi előnye van a dolognak, hogy legalább már sötét van, mindenki
tekintete a színpadra szegeződik, ergo nem kell a kis erkélyen jópofiznom
senkivel. Az első fél órában még csak mosolyogva integetek neki, ahogy látom,
hogy néha felém pillant. Aztán ahogy bemelegszik, és megválik a felsőruházata
nagy részétől, már annyira nem mosolygok. Kezdek feszült lenni.
Még a műsor fele sem ment
le, amikor elkezdem figyelni a nadrágját. Nem tudom eldönteni, hogy csak én
vagyok ilyen őrült, és látok olyasmit, ami nincs ott, vagy tényleg… nem… az nem
lehet. Túl kanos vagyok. Kiéheztetett a kis ártatlankám. Hát majd ma megkapja a
magáét. Annyi biztos, hogy ma éjjel nem fog sokat pihenni, bármennyire is
fárasztó turnét rakott össze nekik a drága menedzsment.
Elhessegetem a
gondolataimat, már épp megbékéltem volna a ténnyel, hogy őrületbe kerget a
hiánya, aztán egyszer csak váratlanul rámarkol a szerszámjára, és
jelentőségteljesen ráz rajta néhányat. Csak két másodperc az egész, a kiscsajok
visítanak egy artikulálatlant, aztán ugyanúgy visszatérnek a dalszöveg
visításához, mintha mi sem történt volna.
Én viszont nem tudok ilyen
egyszerűen túllépni a dolgon. Kiszáradt torokkal bámulom percekig, a
szemgolyóim is kezdenek vészesen veszíteni nedvességtartalmukból, ideje volna
pislogni néhányat. Meg aztán nyelni sem ártana, mert egy idő után,
vattacsomósat már sokkal szarabb érzés. De egyszerűen képtelen vagyok.
Lebénított.
Ezt mégis hogy képzeli?!
Körbenézek odalent, miután
összekanalaztam magam valamelyest. Vajon ez teljesen normális nála? Vagy csak
nekem szólt? Úgy látom, más nincs annyira kibukva, mint én. Annyira? Leginkább
semennyire. Esetleg egy-két kislányka leheletnyit szélesebb vigyort villant,
mint eddig, de semmi. Fantasztikus.
Hogy venné ki magát az, ha
most felrongyolnék a színpadra, a térdeimre hasaltatnám, letolnám a nadrágját,
és vörösre fenekelném a pucér hátsóját a becses közönsége előtt? Szerintem csak
tovább szélesedne egy árnyalatnyival a mosolyuk, és ugyanúgy továbblépnének…
jesszus, hova kerültem?!
Elfehéredett ujjakkal
markolva a korlátot, egyik lábamról a másikra lépdelek, toporgok
kényelmetlenül, próbálom rávenni a nadrágomban ébredező szörnyeteget, hogy
nyugodtan bújjon vissza a barlangjába, és aludjon még egy jó órát. Vagy kettőt.
Az már szinte meg sem
kottyan ezek után, amikor éneklés közben önfeledten elkezdi simogatni a pucér
hasát, meg az izzadt mellkasát. Persze, értem én, sokszor én sem tudok mit
kezdeni a színpadon a kezeimmel, ha nincs bennük gitár. De amit ő művel, az egyértelműen
büntetésért kiált.
A koncert után, amikor
sehol sem talál, megcsörren a telefonom. Mikor feldúltan hívtam a buli előtt,
és válogatott szépségekkel szidtam fennhangon a gépen ülve a kedves légitársaságot,
amiért nem leszek ott egyhamar, azt beszéltük meg, a backstage-ben várom. Na de
még mit nem. Azok után?
- Merre vagy, gyönyörűm? – kérdi turbékoló hangnemben.
Mindjárt pofán vágom. Ja,
nem tudom, ugyanis eljöttem. Az utolsó szám közepén, még a tömeg előtt.
- Akadt egy kis elintéznivalóm. – felelem szárazon –
Menj a hotelbe, mosd le magadról az első soros kiscsajok nyálát, nemsokára ott
leszek.
- Mi az, féltékeny vagy a kiscsajokra? – nevet fel
önfeledten.
- Ja. Persze. – mordulok rá – Tedd, amit mondtam, nagyfiú.
És most hagyd, hogy én is tegyem a dolgom. Szia. – ezzel bontom a vonalat.
Szívesen megnéztem volna
most a képét. Szerintem lövése sincs, miért beszélek így vele. Pedig ha tudná.
Nem izgatjuk fel apucit ilyen hosszú szexmegvonás után úgy, hogy nem tudunk
neki öt percen belül letérdelni. Ezt ma a fejébe vésem.
Néhány dolgot még bedobálok
a kosárba, aztán a kasszához lépek, és fizetek. Egy felirat nélküli, egyszerű,
barna papírszatyorba teszi be nekem az összevissza tetovált, türkiz hajú, fémekkel
átlyuggatott, valószínűleg alig húszéves csaj a cuccot. Köszönök, és komoly
tervekkel a fejemben kilépek az üzletből az éjszakába. Leintek egy taxit, és
bemondom a hotel címét.
Kopogok. Nem telik bele tíz
másodperc, máris hallom a gyors lépteket, aztán a kis tornádóm felszakítja az
ajtót, és a nyakamba ugrik. Ugrana. Ha nem lépnék félre. Még jó, hogy nem terül
ki a folyosó futószőnyegén.
Határozottan megingatom a
fejem, és ujjamat rászegezve beparancsolom a hotelszobába.
- Mi történt? – vonja össze a szemöldökét, semmit sem
értve.
Ijesztő lehetek. Nem
mosolygok, nem bújok hozzá, mint egy plüssmacihoz, még csak egy aprócska puszit
sem kap. Két hosszú hét után. Tényleg rémisztő.
Berúgom magam mögött az
ajtót, a szőnyegre mutatok, és ellentmondást nem tűrőn ráparancsolok.
- Térdre.
Kikerekednek a szemei, és
hitetlenkedve felkuncog.
- Azt mondtam, térdre. És nem nevetgélsz. Megértetted? –
utasítom a legnagyobb nyugodtsággal a hangomban.
Nem mondom, hogy minden erőfeszítés nélkül. Egy szál
pamut sortban áll előttem, valószínűleg alsót sem volt ideje alá venni, a haja
nedves és kócos, talpának vizes nyomai a parkettán fénylenek mögötte. Most jött
ki a fürdőből.
Abbamarad a nevetés, marad
az elképedt arc, a tátott száj, és a tágra nyílt, óriási, pislogó, szikrázó kék
angyalszemek.
Most kellene előhúznom a
papírszatyorból a kis gumilabdát, ha már úgyis ilyen szépen tátja nekem a
száját. De nem teszem. Későbbre tartogatom.
Talán egy perc is eltelik
hezitálással, próbálja megfejteni az arckifejezésem, de abból nem kap! Én is
vagyok olyan jó színész, hogy ha nem akarom, nem írom ki homlokomon futó
fényszalagra, mi van a fejemben. Végül, kicsit ugyan meglep vele, hogy
ellenvetés nélkül teszi, de lassan, szó nélkül, letérdel a szőnyegre.
- Jó fiú. – lépek oda mellé, megsimogatom a haját, ő meg
mint egy kiscica bújik bele a tenyerembe, csak a doromboló hang hiányzik, hogy
még hitelesebb legyen.
Néhány másodpercre hagyom,
hogy dörgölőzzön, aztán elhúzom a kezem, és összeszűkített szemréseimen át
pillantok le rá.
- Nem úgy, mint odafent a színpadon ma este. Ott
egyáltalán nem voltál jó fiú. – csóválom meg a fejem bosszúsan.
Nyitja a száját, de
ráteszem ajkaira mutató ujjam.
- Csak ha kérdezlek, akkor beszélsz.
Remegve bólint, nyel egyet.
Azt hiszem, kezd érteni.
A zacskóból előhúzott
szegecses nyakörvet a nyaka köré erősítem, majd rácsatolom a vékony ezüstszínű
láncot. Mozdulatlanul, elnyílt ajkakkal, hullámzó mellkassal figyeli minden
lépésem.
- Hm, nagyon jól áll. – vonom össze a szemöldökeim a
művemet vizslatva, és mutatóujjam hegyével futva végigsimítok nyirkos bőrén a
nyakörv mellett – Talán megtartjuk későbbre is. – beleborzong az érintésembe, a
szavaimba, az ígéretbe, amit rejtenek.
Úgy tűnik, nem lőttem olyan
nagyon mellé a mai terveimmel.
Kezembe fogom a
papírzacskót, másikba a lánc végét, és rántok rajta egy nem túl erőset, de
azért elég határozottat ahhoz, hogy megértse a jelentését.
- Kövess, kiscica! – búgom a legerotikusabb hangomat
elővéve.
Huh, ahogy négykézláb kezd
lépdelni mögöttem, arra egy kicsit azért nekem is elakad a szavam. Nem így
értettem, hogy kövessen. Persze nincs ellenvetésem. Sőt.
Visszanyelem a
csodálkozást, a számban túltermelésnek induló nyállal együtt. Próbálom nem
tudtára adni, hogy meglepett. Igen, persze, én ezt pontosan így értettem…
veszem fel gyorsan a pókerarcot, és lépdelek tovább előtte, egy pillanatra sem
kiesve a szerepemből.
A fürdőbe irányítom, hogy
lemoshassam magamról az út porát. Rádobom a fiókos komódra a zacskót,
kihalászok belőle két pár egymáshoz erősíthető bőr bilincset. Amikor megláttam
a polcon, halkan felnevettem, gondoltam milyen vicces kis játékszer, ha két
kiscicád van, összekötheted őket… aztán jobban megnézve a piktogramokat a
dobozon, kaján vigyorrá vált a mosolyom.
Odairányítom az egy szem
kiscicámat a puha fürdőszoba szőnyegre, hogy ne fájduljon meg szegénykém térde
a kövön. Mert sokáig fog itt térdelni, azt garantálom. Egy pár a csuklókra, a
háta mögött rájuk erősítve, egy pár a bokákra.
- Ülj szépen a sarkadra. – vigyorodok el, miután a
második garnitúrát felcsatoltam.
Letérdelek mellette, és a két bilincset egy rövid
lánccal egymáshoz erősítem. Esélye sem lenne felállni, vagy bármit érdemlegeset
változtatni a testhelyzetén.
Homályos
tekintettel figyeli minden mozdulatomat. Ajkai kiszáradtak, szaporán veszi a
levegőt, a farka lüktetése pontosan kivehető a vékony sorton keresztül, ha
akarnám, könnyűszerrel meg tudnám számolni a pulzusát is csupán a nadrágját nézve.
De nem nézem sokáig, hozzáérni meg végképp nem fogok mostanában. Csak
ignorálom, már amennyire bírom. De mint említettem már, színésznek sem vagyok
utolsó. Nem látszik rajtam, hogy legszívesebben jól rámarkolnék. De a ma este
az önuralomé.
Ledobálom a
ruháimat mellé a földre. Csendben figyel, a légzése egyre rendszertelenebb, hol
mély, reszkető sóhajok, hol apró légvételek gyors egymásutánja. Miután
végeztem, teljesen meztelenül lépek a komód mellé, szándékosan centikre a
szemeitől, és kezdek megint a barna zacskóban keresgélni, amikor előrehajol,
amennyire a bilincsek engedik, és forró nyelvével dorombolva végignyal a derekamon.
Óvatlanul felnyögök, ő pedig halkan felnevet.
- Ez nem volt szép. – dorgálom a hajtövére markolva,
hátrafeszítve a fejét, hogy távol tartsam magamtól – Úgy látom, nem érted a
szabályokat. – a füléhez hajolok, és hajszálnyira tőle, forró levegőt fújva bele
suttogom el neki – Mindent csak engedéllyel. Márpedig ilyesmire nem fogsz
mostanában engedélyt kapni. – mosolyodok el gonoszkásan.
Úgy döntök, mégis
ideje előhúznom azt a kemény gumilabdácskát. Jelzem, hogy nyissa ki a száját,
és belehelyezem a szíjakra erősített golyót.
- Harapj rá, rossz cicus.
Hezitálás
nélkül teszi, amire utasítom. Megrándul a farka, a mellbimbói egészen apróra
zsugorodnak, tátott szájjal belenyög a labdába, én pedig a tarkójánál
összecsatolom a szíjakat. Mostantól se beszéd, se nyalakodás. Nem, amíg én nem akarom.
A haját markolva,
erőszakkal húzom hátra újra a fejét, hogy felnézzen rám, a szemembe. Ujjaimon
érzem a remegését, az izgalmat, amit ez az egész kelt benne. A szemében őrült
vágy van, és egy kis könyörgés is, bár jól tudja azt is, hogy hiába könyörög a
szemeivel, nem kaphatja még meg azt, amire vágyik. Még. Az ígéret viszont benne
van minden mozdulatomban, tudja, hogy meg fogja
kapni. Amikor úgy akarom.
- Most megfürdök. – jelentem ki – Szeretnéd, ha nyitva
hagynám a kabin ajtaját? – kérdem mély, búgó, erotikus hangon – Akarsz nézni
közben? – feszítem a húrt, mintha lehetséges lenne a jelenleginél is jobban
felizgatni.
Hát persze, hogy nem valódi kérdés volt. Úgyis tudom a
választ. Nyüszítve könyörögne érte, ha csak a zuhanykabin tejüvegén keresztül
látná a sziluettjét annak, ahogy magamhoz nyúlok. Nehezére esik a nyelés, de
muszáj a bevillanó képekre túltermelődő nyálat visszanyelnie. Fátyolos tekintettel
bólint, reszketve, némán válaszolva a kérdésemre.
Elmosolyodok, és belépek a zuhany alá. Megnyitom a
vizet, kéjesen nyögve élvezem a rám zúduló meleg permet simogatását. Aztán egy
adag tusfürdőt a kezembe nyomva, ugyanúgy élvezem a saját tenyerem érintését
is. Néha a szemem sarkából rápillantok, de többnyire tudomást sem veszek arról,
hogy más is van a helyiségben. Valaki más, aki remeg a vágytól, hogy hozzám
érhessen. Hogy lenyalhassa rólam egyenként az összes vízcseppet. De egy ideig a
kezei és a szája is hiába vágyakozik.
Nem sietek, kihasználom a vicces kis hajfétisét, úgy
döntök a fejemet is a víz alá dugom, besamponozom, aztán beállok a zuhany alá,
arccal, és csak folyatom magamra lehunyt szemmel a vizet, miközben magamhoz
nyúlok.
Egy elfúló morgást hallok csak a szőnyegen térdeplő
szépségem irányából, nem sietek kinyitni a szemeimet, eltelik néhány perc, mire
felé fordulok. Pimaszul elmosolyodok.
- Mondani szerettél volna valamit? – kérdem vidáman, és
elzárom a vizet.
Lassan kilépek a kabinból, leemelek a polcról egy
tiszta törölközőt, nagyjából végigtörlöm magamat, a hajamat, és elé állok. Összetapadt
tincseim végéből a mellkasára csöpög a víz, fénylő hűvös csíkokat hagyva
felhevült testén. Arcától centikre van a merev farkam. Reszketve összeszorítja
a szemeit, a hideg futkos a bőrén a párás meleg helyiségben.
- Nyisd ki a szemed. – utasítom halkan.
Rázza a fejét, szaporán kapkodja a levegőt, és még
jobban szorítja össze a szemeit. Az álla alá nyúlok egyik kezemmel. Másikkal férfiasságom
tövére markolok, és lassan tovább kényeztetem magam.
- Nyisd. Ki. – mordulok rá újra, jóval határozottabban.
Lihegve kinyitja a szemeit, pupillái óriásira
tágulnak, amint meglátja az orrától centikre a lüktetve duzzadó merevedésem, én
pedig gyengéden arcul csapom vele. Felnyög, meginog a térdein, gyorsan elkapom
a mellkasánál csüngő póráz láncát, nehogy oldalra dőljön. Újra lehunyja a
szemeit, nagyokat nyeldesve.
- Megtiltom, hogy becsukd a szemeid. Nézz engem. –
parancsolok rá, aprót rántva a láncon, ő pedig engedelmeskedik.
Látom a szenvedést a szemében. Tudom, hogy még soha
nem érezte magát így, sosem fájt neki még ennyire a vágy, soha nem érezte még
ennyire gyötrelmesen tehetetlennek magát. Pontosan azt érzi, amit én éreztem
egy-két órával ezelőtt. Édes bosszú.
A makkomon megcsillannak az első cseppek. Most már
számítok arra, hogy bármit teszek, szüksége lesz támogatásra, így a haja alá
csúsztatom a tenyeremet, és megtámasztom a tarkóját. Tovább fejem az
előváladékot, majd hüvelykujjammal összegyűjtöm, és váratlanul az ajkaira
kenem. Nem sokon múlik, ha nem figyelek, összecsuklott volna.
Megőrülök az artikulálatlan nyögéseiért, amikké a kis
gumilabda transzformálja a hangjait. Nem tudom, mi izgat fel jobban, a hangjai,
a látványa, vagy a tudat, hogy az enyém, ahogyan csak akarom.
Újra gyengéden az arcához csapkodom néhányszor a
farkamat, ő pedig próbál összegörnyedni, de a lánc nem sokat enged, és zokogásszerű
remegésbe kezd.
- Szeretnéd, ha kivenném ezt? – simítok végig lassan a
kis labdán.
A válaszra várva kezem levándorol a póráz végéhez, az
erekcióm tövéhez illesztem, és lassan elkezdem feltekerni rá a vékony
ezüstláncot. Tágra nyílt szemekkel néz. Felelni is elfelejt egy percre, aztán
mikor észbe kap, felnéz a szemeimbe, könyörgő tekintettel, nyöszörögve bólogat
hevesen válaszként. A feltekert lánc csilingelve tér vissza a mellkasára,
amikor elengedem.
- Azt akarod, hogy a torkodig toljam a farkam? – morgom
a füléhez hajolva.
Artikulálatlan hang tör elő belőle, ami biztos vagyok
benne, hogy egy óriási igen akart
lenni, és további őrült bólogatás a válasz.
Hátranyúlok, és kioldom a csatot. Kiveszem a kis
labdát, megnyalja a száját, nyel néhányat, hogy megnedvesítse kiszáradt torkát,
aztán hirtelen előrebukva, telhetetlenül vesz tövig a szájába egyetlen pillanat
alatt. Számítottam rá, csak ezért nem nyögök fel elveszetten, és csuklok össze
mellette erőtlenül a szőnyegen.
Lehunyja a szemét. Most nem szólok rá érte. Hadd
élvezze egy kicsit. És én is élvezni akarom egy percre, mielőtt elveszem tőle.
Istenem, de hiányzott! Legszívesebben sosem szállnék
ki a szájából. A haja tövére markolok mindkét kezemmel, és erősen magamra
húzom, amilyen mélyre csak tudok, belefurakszom. A remegések, amiket a torka
küld a testembe a nyögései közben, amikor levegőért küzd, megőrjítenek. Nem
tudom elereszteni. Félek, hogy el fogok élvezni. Én magam rontom el a saját
játékomat.
Amikor egy pillanatra hátrahúzódik levegőt venni,
gyorsan kicsusszanok mohó ajkai közül. Nemtetszését kifejezve nyög fel zihálva,
nyújtja a nyakát, hogy visszaszerezzen, de hátralépek. Az ajkait nyalogatja, harapja,
tépi, mellkasa őrült tempóban mozog fel s le. Igéző a látvány. De nem adhatom
meg neki, amiért némán könyörög.
Lenézek rá, a sort kezd átázni, apró nedves kör van
ott, ahol gonoszmód leszorítja az anyag a kőkemény farkát. Kajánul elmosolyodok,
és most szándékosan bámulom feltűnően. Megkerülöm, és hátulról hajolok a
füléhez.
- Elélveztél volna úgy, hogy még csak le sem került
rólad a nadrág? – duruzsolom a fülébe, és közben figyelem a merevedését – Csak attól,
hogy leszophatsz? Egyetlen érintés nélkül? – kínzom.
Minden szavamra megrándul a farka, a nedves folt
lassan növekszik. Minden apró szőrszál vigyázzba áll a testén. Tudom, hogy nem
sok kellene neki. Egyetlen apró érintés csak. Fogalma sincs arról, mennyire
imádom ezt benne!
És ezt az egészet is. Hogy milyen egyszerűen belement
a játékba, hogy feltétel nélkül engedelmeskedik, átengedi nekem a teste minden
rezdülése felett az irányítást. Az enyém. Teljesen. Azt teszek vele, amit csak
akarok. És bár büntetésnek próbálom álcázni, az egyetlen, amit most igazán akarok,
hogy felejthetetlen élmény legyen neki ez az este.
Csak kuncogok ördögien, ahogy a tarkójához hajolva figyelem
a nadrágját. Aztán az illatát érezve, egyszer csak őrült késztetést érzek arra,
hogy megkóstoljam végre. Megnyalom a füle tövét. A váratlanságtól hangos
nyögéssel bukik oldalra, a könyökével csillapítva az esést. A vékony ezüstlánc
csilingelve tekeredik össze mellette a kövön.
- Kérlek… – néz fel rám, suttogva, a kegyelmemért
könyörögve.
- Mit kérsz? A farkamat? Vissza akarod kapni? – markolok
a tövére erősen, hogy kidagadjanak rajta az erek.
Lenéz a mostanra már túl hosszú ideje fájdalmas
börtönként utált nadrágjára. Nem pontosan így értette, tudom. Arra kért, hogy
engedjem elélvezni végre.
Mégis a lüktető merevedésem nézve, zihálva bólint,
szemhéjai félig lehunyva, egész testében remegve.
- Úgy viselkedtél ma este a színpadon, mint egy
prostituált. Mint akire a show végén licitálni lehet, és az viszi haza, aki a
legtöbbet ajánlja érte. Talán úgy is kellene bánnom veled. – vetem oda neki,
miközben kioldom a két bilincset összekötő láncot, kicsit több mozgásteret
engedve neki – A farkamat akarod? Be akarod nyelni, amíg csak bírod, és még
tovább, hogy levegőt se tudj venni? Vagy azt akarod, hogy az arcodra élvezzek,
mint egy kurvának, amitől aztán nyüszítve piszkítanál magad alá?
Félrebillentem a fejem, úgy nézek le a padlón összegömbölyödő
alakjára. Remeg a szavaimtól. Nem szoktam így beszélni vele. De most bármit
megtenne, látom a szemében. Éppen ezért nem felel. Nem meri kimondani.
- Neem. – mosolyodok el végül fejcsóválva, és a póráz
végét a kezemre tekerve a szőnyeg felé biccentek.
Visszatérdel a puha anyagra, én pedig egyik
csuklójáról leoldom a bőrszíjat, és most nem mögötte, hanem előtte bilincselem
össze őket újra.
- Támaszkodj a könyöködre. Látni akarom azt a gyönyörű
seggedet. – parancsolok rá széles vigyorral ajkaimon, felállok, és az utóbbi
órában elhanyagolt papírzacskómhoz lépek.
Azonnal engedelmeskedik, boldogan emeli égnek a
fenekét, szégyentelenül felkínálva nekem magát. Még csak nem is sejti, mennyire
el van tévedve a póz miértjéről. Végigsimítok a fenekén, ahogy mellélépek, ő szűkölve
emeli még feljebb a csípőjét, még jobban belesimulva az érintésembe.
Egy fekete szemkötőt libegtetek meg az arca előtt.
- Most nem lesz gond, ha lehunyod a szemed. – harapom be
mosolyogva alsó ajkamat, és megkötöm a szalagokat a tarkóján.
Mögé lépek, és nem tudok ellenállni, újra végigsimítok
fenekének tökéletes ívén. Hangosan nyögdécsel, tolja magát a tenyerembe a még
intenzívebb érzésért. Tudom, hogy nagyon óvatosnak kell lennem vele, nem sok
kell neki.
Lehúzom a fenekéről az anyagot, csak épp annyira, hogy
a combtövén pihenjen a nadrág hátsó szegélye, elöl a merevedése viszont ne
szabaduljon még ki belőle. Mögé térdelek, belemarkolok két oldalt az izmaiba,
kissé széthúzom a gömböket, és csak nézem a vágya lüktetését. Szívesen
megkóstolnám most, falnám, míg sikoltva nem esik össze, de nem tehetem, ez nem
az a játék. Csak egy másodperc erejéig futtatom végig ujjam hegyét a bejáratán,
ő pedig felsikolt, beleharap a saját karjába, majd beletemeti az arcát, hogy
lehűtse magát.
- Csak akkor élvezhetsz el, ha engedélyt adok rá. –
súgom, és felállva egy másik tárgyat húzok elő a szatyorból – Megértetted?
- Meg… megértettem. – feleli remegő hangon.
A vékony bőrszíjakban végződő fenyítőeszközt lassan
végighúzom a fenekén. Nem tudhatja, mi van a kezemben, hátát homorítva élvezi a
simogatást, mint egy macska, amikor nem túl nagy erővel hirtelen lecsapok rá.
Felszisszen.
Másodperceken belül apró piros csíkok jelennek meg
fenekének makulátlan fehér bőrén. Odalépek és végighúzom az ujjaimat a
rózsaszín vonalakon. Egy kicsivel lejjebb tolom a nadrágszegélyét, csak hogy a
heréi kilátsszanak belőle.
- Nagyon… nagyon rosszfiú voltál ma. – dörmögöm, és
lecsapok még egyet rá, szándékosan úgy, hogy néhány szíj vége most elérje a
golyóit is.
Nyögve sikolt fel. Hirtelen nem tudja biztosra, hogy az
égető érzést jónak, vagy rossznak könyvelje el. De amikor a váratlanul belemaró
fájdalom gyorsan átcsap forró vágyba, a kín kéjes lüktetéssé szelídül,
megrándul a farka, és zihálva feljebb emeli a fenekét, a következő csapásra számítva,
türelmetlenül várva azt.
Mosolyt csal az arcomra a mohósága, lehajolok, és
végignyalok feneke felhevült bőrén, ahol a piros csíkok virítanak. Megremegnek
a lábai, újra az alkarjába mélyeszti fogait, és egy elfúló nyöszörgéssel
jutalmaz.
Utoljára a kezemmel csapok a fenekére, amivel
egyidőben kiadom neki az utasítást, hogy egyenesedjen fel a térdein.
Beletúrok a hajába, amikor engedelmeskedik. Először
kedvesen, simogatva, aztán megragadom tincsei tövét, és hátrafeszítem a fejét.
A füléhez hajolok a háta mögül.
- Meglepően jól viselkedsz. Nem számítottam erre. – duruzsolom,
fülkagylójába fújva az elhasznált levegőmet, mire megremeg – Mit szeretnél?
Kívánhatsz valamit.
Megnyalja ajkait, úgy felel, suttogva.
- Csókolj meg.
Megütközök a válaszán. Egy pillanatra kiesek a
szerepemből, amit ő szerencsére nem érzékel a szemkötő miatt.
Bármit kérhetett volna, hogy oldozzam el, hogy hagyjam
végre elélvezni, hogy cseréljünk helyet, vagy akár azt, hogy lovagoljam meg.
Bármit. De nem. Ő azt kéri, hogy csókoljam meg.
Néhány másodperces hezitálás után megfogom a nadrágja
szegélyét, óvatosan kibújtatom belőle a merevedését, anélkül hogy hozzáérnék,
és letolom az anyagot, el az útból.
Egész teste beleremeg az érzésbe, ahogy végre szabad
levegő éri fájdalmasan lüktető erekcióját. Letérdelek vele szemben a szőnyegre,
az ostort leteszem magunk mellé, és a mellkasára teszem két tenyerem. Lassan
végigsimítok az izmain. Mély sóhaj hagyja el kiszáradt ajkait, őrülten ver a
szíve. Hátracsúsztatom a kezeim a fenekére, érzem az ujjaim alatt az apró
kidudorodó vörös csíkokat, még forróbb a bőre ott, mint egyébként. Hátrahajtja
a fejét, ahogy végigsimogatom, legszívesebben, mint egy vámpír, a nyakára
tapadnék. Talán ezt akarja kikényszeríteni ő is belőlem. Onnantól már csak egy
apró lépés, hogy tényleg megcsókoljam.
Nézem egy darabig, ő csak figyel, vakon, az érzékeire
hagyatkozva, és várja a következő titokzatos mozdulatom.
Jobb kezembe fogom a fenyítő eszközt, a bal kezemet
pedig a tarkójára csúsztatom. Sóhajtozva a vágytól a tenyeremhez dörgölőzik,
minden apró érintésem tovább és tovább hajtja a szakadék felé. Lassan az
arcához hajolok, és megnyalom az alsó ajkát. Összerezzen, édes kis nyöszörgő hangokat
hallat, tovább gyorsul a légzése, zihál a várakozástól.
- Szenvedély. Szenvedés. Gondolkoztál már valaha azon,
vajon miért hasonlít egymásra annyira nagyon ez a két szó? – suttogom olyan
közel a szájához, hogy néha-néha óvatlanul összeérnek az ajkaink közben.
Az ostor szíjaival végigsimítok az hátán, az oldalán, aztán
lassan a hasfalán is, minden izma megfeszül a bőrszíjak nyomán, majd amikor
rátapadok végre a szájára, még lejjebb engedem a bőröket. Cirógatva érnek
feszülő szerszámához, amire hangosan nyög a csókomba, és kissé előregörnyed,
próbálja megfékezni magát.
- Élvezz nekem, cicus. – súgom ajkai közé, és ő azonnal,
kontrollálatlanul terít be élvezetének bizonyítékával, majd levegő után küzdve
esik össze a szőnyegen előttem.
Lenézek magamra, robbanásig feszült, szivárgó
izgalmamról vaskos cseppekben hullik a szőnyegre az enyémmel keveredő nedve.
- Ülj vissza a sarkaidra. – utasítom mély hangon, aprót
húzva a pórázon, és talpra állok előtte.
Ügyetlenül teszi, amit mondok, remegő végtagokkal. Még
mindig zihál, és az ajkait nyalja, rágcsálja szüntelen. Megragadom merevedésem
tövét, vörösre csókolt szájához érintem a csúcsát, ő pedig azonnal, mohón,
tövig magába szívja. Megtámaszkodok a vállán, és én sem bírom tovább tartani
magam, egy hangos nyögés szakad ki belőlem. Ez az egész annyira felizgatott,
hogy szinte semmit nem kellene tennie az orgazmusomért. Elég lenne, ha csak ott
van, és néhányszor belecsusszanhatok a forró szájába. És ő mégis, úgy dolgozik
rajtam, két összebilincselt kezét is bevetve, mintha nem használtam volna el a
végletekig az elmúlt órában. Amikor el akarok húzódni, nem enged, utánam hajol,
nyögve a torkáig szívja a farkam, én pedig benne élvezek el, a haját tépve, hullámokban
tör rám a kéj, hátravetett fejjel kiáltok fel hangosan, azután remegő lábakkal
zuhanok térdre mellé.
- Sokkal, sokkal, sokkal hosszabb ideig terveztem ezt
csinálni veled. - nevetek fel halkan, miután a szőnyegen összegömbölyödve vele,
valamelyest kontrollálttá vált újra a légzésem – De megőrjítettél. Nem bírtam
tovább.
Fáradtan felnevet, és orrát a mellkasomba fúrja, majd
egy apró csókot hagy felhevült bőrömön. Kioldom a szemkötő szalagjait a
tarkóján, és lehúzom a szemeiről.
- Nézz rám. – suttogom.
Engedelmeskedik. Továbbra is. Csillognak a szemei.
Puha csókot adok a szájára.
- Hiányoztál. – lehelem ajkain.
- El sem tudod képzelni, te mennyire hiányoztál nekem,
Brian. – vallja be reszkető hangon.
Rámosolygok, majd felülök, végigsimítok két
tenyeremmel a karjain, és kioldom végre a bilincseket, aztán felsiklanak kezeim
a hasán, a mellkasán át a nyakáig, lecsatolom a pórázt, majd a tarkójánál a
hajába túrva, arrébb simítva csapzott tincseit, leveszem a nyakörvet is. Csak
nézem némán az arcát. Szeretném tudni, mit gondol erről az egészről, mennyire
leptem meg, mennyire tetszett neki. De nem akarom megkérdezni. Felsegítem, és
ágyba viszem az én elgyötört kiscicámat.
Másnap reggel a fürdőbe lépve persze mindent úgy
találunk, ahogy kimerülten otthagytuk őket. Kaján mosollyal az ajkain teszi
arrébb a piszkos törölközőket a földről, a szőnyegen fekvő segédeszközöket
lassan összeszedegeti, és a komódhoz lép. Először néz a nagyméretű barna
papírszatyorba, és tátva marad a szája. Jó néhány dolog van még benne.
Egyet-kettőt óvatosan előhúz, megforgatja a kezében,
nézegeti, hitetlenkedve pillant felém, majd nyel egyet, visszahelyezi a
helyére, és fejcsóválva mosolyog rám némán.
- Megtarthatjuk őket, legközelebbre. – vonom meg a
vállam.
- Határozottan. – bólogat tágra nyílt szemekkel, mellém
lép, a derekam köré fonja karjait, és forrón megcsókol.
Ezek szerint, ha meg is leptem, tetszett neki a múlt
éjjel.
Ki tudja, talán legközelebb én viselkedem majd csúnyán
a színpadon, amikor ő van a közönség közé száműzve.
Klassz!!
VálaszTörlésAzt a román eget! Hogy úgy mondjam... :D Először is, ha az a pisztoly ilyeneket hoz ki belőled, el sem teszem. :D Másodszor... Hát megszólalni is nehéz. Mint egy film, előttem volt az egész, mert annyira elültetted bennem a párosukat. Meglátom valahol valamelyikük fotóját, és ez a sztori jut eszembe. (Eddig az ördög háza volt, most ez került reflektorfénybe. De azért az is egy örök favorit) Megesett velem ma is, hogy állok a lemezboltban, kezemben a Battle for the Sun, és bumm, eszembe jut Jared és Bri, ez már durva. :D És áh... Bármit írnék az full perverz élvezkedés lenne. Ez egyszerűen csak zseniális volt, és rohadtul megérte várni rá! ;) Aztán még majd akarok ilyeneket. Szigorúan csak mert szakmailag elismerlek, és semmmmi köze a perverzséghez. ;)
VálaszTörlésRomán eget? :D Ezt még nem hallottam.
TörlésÖrülök, hogy úgy sikerült, ahogy vártad :) a full perverz élvezkedés pedig tudod, hogy nem zavar, nem kellett volna visszafojtani... XD
Nem ígérem, hogy lesz még ilyen. De nálam bármi előfordulhat. Csak egy kép ugyebár, és bevillan vmi őrület.. :)
Köszönöm, ezredszer is, hogy vagy! ^^
Ez a kép még mindig lázba hoz. És nem elég a kép pofátlansága, még te is írsz hozzá egy ilyen pofátlanul jó történetet. Szerintem, ha ezt Brian olvasná, még ő is imádná. :D
VálaszTörlésKöszönööööm! És vajon Jared mennyire imádná? Szerintem nagyokat pislogva, nehezeket nyeldesve olvasná... lefordítsam neki? XD
TörlésÓ, te jó ég! Kezdjük az elején. Azért jártam erre, mert említetted, hogy kedvet kaptál ahhoz, hogy írj Larrys sztorit. Természetesen azonnal kíváncsi lettem. És milyen jól tettem, hogy idetévedtem :D Szóval elolvastam ezt a csodát, amire nehéz szavakat találni, mert minden egyes szavát faltam és imádtam :) Még nagyon a varázsa alatt vagyok. Olyan tökéletes volt a szex-érzelmek összehangolása, pedig ez nem is olyan könnyű, ha a BDSM műfajáról van szó.
VálaszTörlésA "Csókolj meg." résznél totál elvesztem :D
Ha írsz Larrys sztorit, hatalmas megtiszteltetés lenne, ha az elsők között olvashatnám :) És remélem, már elkezdted, mert máris alig várom :D
Megyek, olvasom a többi történeted is ;)
Puszi!
Sziaa! Jaj de örülök neked! És annak is, hogy tetszett a sztori! Én is épp a te blogod kivégzésén munkálkodom a kevés ráérős időmben már jó ideje :)
TörlésLarryst még nem kezdtem el. Egyelőre két történet motoszkál a fejemben, egy hosszabb AU, meg egy rövidebb nem AU, amit inkább megírnék előbb, viszon még nem ismerem őket eléggé ahhoz, hogy korrekt legyen. De igyekszem információt gyűjteni :))) Ha jutottam valamire, ígérem, szólok neked :)
OMG *-* Ez nem +18-as, ez ++++++++++18-as. De abból, valami hihetetlenül jó!!!!Imádtam!!!
VálaszTörlésSírva nevetek! Köszönöm!!!! :))))
TörlésVálaszolgattam a blogomon a kommentjeidre, de türelmetlen vagyok és muszáj ide is betrollkodnom :D Mikor lesz új rész vagy akármi??? Szenvedek XD
VálaszTörlésDe ari vagy :D Akkor ma hozok valamit.... :)
TörlésSzia! Itt az e-mailem: plosz.hajni@gmail.com Várom az üzeneted 😊
VálaszTörlésKöszi, majd írok! Az időpont kiszámíthatatlan, mint nálam mindig.... :)
Törlés