Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2017. október 26., csütörtök

PULSE (15.fejezet)

Sziasztok! 
Ne haragudjatok a múlt heti kihagyásért, de most végre itt a folytatás. Nagyon sok minden történik... talán túl sok minden is egy nap alatt. Azért megpróbálok a 8 nap magányból nem 8 unalmas, Harry nélküli fejezetet írni majd :D 
Kíváncsi vagyok a véleményetekre, mint mindig! Ne kíméljetek! :) 
Jó szórakozást! Puszik!






15. fejezet



Percekig állunk a bejárati ajtó mellett a falnak dőlve, egymásra tapadva. Adam néha végigsimít a hátamon, amikor egy-egy felsejlő emlékkép könnyeket szeretne a szemembe erőszakolni, én pedig egy mély sóhaj kíséretében visszaküzdöm őket. Nem szabad arra gondolnom, hogy Harry most hol van, és mit csinál. Arra, hogy esetleg ő nem is szenved annyira, amennyire hittem. Amennyire engem kínoz a tudat, hogy Johnny hozzá ér.
Nem is tudom, mibe kapaszkodnék most, ha Adam nem lenne itt. Ő egy olyan biztos pont nekem, amióta csak Harry az életembe lépett és a bőröm alá furakodott, amilyenről álmodni sem mertem volna. Ő az, akiben feltétel nélkül megbízhatok, akire bármikor számíthatok.
Ráhajtom a fejem a mellkasára, hallgatom a megnyugtató szívverését, és úgy érzem, ennél jobb gyógyszert Harry hiányára keresve sem találhatnék. A háta pont olyan meleg a tenyerem alatt, amilyennek lennie kell. A mellkasa a fülem alatt kemény, és mégis puha. Ha most nem függőlegesben csüngenék rajta, hanem vízszintesben, gond nélkül el tudnék aludni így, a szívére hajtott fejjel. Lehunyom a szemem, és minden eltörpül körülöttünk, az illata és a testéből felém áradó hő messzire visz innen.
Lassan felemelem a fejem, és az ajkait épp szemmagasságban nyalja meg az orrom előtt. Nem tudom, milyen indíttatásból, de lábujjhegyre állok, és a számat lassan az övéhez érintem. Nem mozdul, csak tűri, hogy lágyan megcsókolom. Azonban amikor a szemébe nézek, haragot látok villanni bennük. Megremeg a gyomrom. Nem vagyok magamnál. Ijedten húzódok hátra, amikor ráeszmélek, mit tettem.
-      Bocs… – motyogom.
Frusztráltan felsóhajt, és egyetértőn bólint egyet.
-      Legalább rájöttél, hogy hülye vagy – veti oda egy kicsit cinikusan.
Az, hogy eszében sincs kihasználni a helyzetet, csak még nagyobb súlyt ad a történteknek. Lehajtom a fejem, és csak remélni tudom, hogy az árnyék elrejti, ahogy vér szökik az arcomba.
Halvány gőzöm sincs róla, miért csináltam. Talán csak a mérhetetlen stressz hozta ki belőlem, amin az elmúlt órában keresztülmentem. Vagy talán azok a csókok szították a tüzet, amiket az álcánk fenntartása érdekében kaptam tőle. Csak reménykedem abban, hogy mélyen, legbelül, nem valami pitiáner bosszúja ez a tudatalatti gonosz kis énemnek, aki képes Adamet felhasználni, hogy elégtételt vegyen, amiért Harry épp Johnnyval van. Nem tudom, de annyit tudok, hogy nem történhet meg újra.
Perceken belül marok rá két kézzel a felkarjaira, és préselem neki remegve az egész testemet újra, amikor kopogás zavarja meg az egyre nyomasztóbbá váló csendet. Úgy szorítom rettegve a falnak, mintha semmi kínos nem zajlott volna le köztünk az elmúlt pillanatokban.
-      Kinyissam? – kérdi, és megpróbál kapva az alkalmon távolabb tolni magától.
-      Nem tudom… – suttogom félve, de nem szándékozom elengedni a közelemből a biztonságot adó testét.
-      Louis! Most már minden nap ezt játszod!? – hallom meg Niall kiabálását. – Tudom, hogy ott vagy! Kinyithatod. Emlékszel? Már láttam… – kezdi el, mire megkönnyebbülten ugrok oda azonnal, és feltépem az ajtót.
Rávetem magam, és szorosan magamhoz ölelem ott, a küszöbön. Úgy tűnik, ma mindenki, aki egy méternél közelebb jön hozzám, számíthat arra, hogy plüssmacinak nézem. Azért Niallt megpróbálom majd nem lesmárolni. Tágra nyílt szemekkel pislog rám értetlenül, amire elengedem, és hátrébb húzódok. Aztán, ahogy belép az ajtón, már valaki másra néz ugyanolyan tágra nyílt szemekkel.
-      Nem… nem voltál suliban… – hebegi zavartan, elkapja a tekintetét Adamről, majd átvált hadarásra. – Csak tudni akartam, minden rendben van-e, de látom minden oké, semmi bajod, nem akarok zavarni, már megyek is, magatokra hagylak titeket, hétfőn találkozunk, gondolom jössz, mert zárthelyi lesz…
-      Nincs minden rendben – vágok közbe, és az alkarján a pulcsijába mélyesztem az ujjaimat. – Harry… – kezdeném a magyarázatot, de elcsuklik a hangom, és megremeg a kezem.
Adam közbelép, a vállam köré veti a karját, és bár az előbb még mindenáron próbált megszabadulni a közelségemtől, most mégis védelmezőn magához húz.
-      Gyere be. Elmesélem egy kávé mellett – biccent a konyha felé, mintha az ő lakása lenne, és nem negyed órája lépte volna át életében először a küszöböt.
-      Hát… nem tudom… – motyogja Niall, és szinte ránézni sem mer. Azt hiszem az én szavam ide már kevés, majd rájön, mit művel, amikor egy túlfűtött pillanatot követően pánikban rohan el saját maga elől.
Adam csak marcona tekintettel visszanéz rá, de nem szól semmit. Szerintem ő is pontosan tudja, hogy maradni akar. Sokkal inkább, mint menekülni. Hátat fordítunk neki, Adam a konyhába támogat, és gyakorlatilag letesz egy székre. Végül Niall úgy dönt, ledobja a cipőjét meg a dzsekijét, és utánunk jön. Az ajtóhoz legközelebbi székre ül le. Meghagyja magának az esélyt – vagy legalábbis annak az illúzióját –, hátha mégis úgy dönt, hogy menekülőre fogná.
-      Nem eszlek meg. Ígérem – ejt meg egy félmosolyt Adam, de nem felejti túl sokáig rajta a tekintetét, és lerak elé egy csésze kávét. Megkerüli az asztalt, és szándékosan a túloldalán foglal helyet.
Niall kisfiúsan elmosolyodik, felemeli a kávét egy halk „kösz” kíséretében, és úgy dönt, inkább elbújik a csésze mögött. A perem mögül kikukucskálva rám néz, én pedig újra elmesélem a történteket. Kicsit rövidebben. Kicsit talán kevesebb kiborulással. Talán igaz, hogy ha kibeszéled a problémáid, az segít feldolgozni őket. Elkapok tizenöt járókelő idegent az utcán, akik eléggé unatkoznak ahhoz, hogy szép sorjában egymás után végighallgassanak, és talán máris fogom tudni kezelni a helyzetet. Anélkül, hogy a barátaimat zaklatnám szexuálisan.
-      Hát, ehhez túl sok mindent nem tudok hozzáfűzni. Leginkább azért, mivel rajtad kívül egyik felet sem ismerem – szólal meg végül. – Azt hiszem, azzal nem jutnál túl messzire, ha azt mondom, hogy ez az egész egy rohadt nagy szívás… – húzza el a száját. – Nem tudom, hogy keveredhettél ilyen helyzetbe – csóválja meg a fejét.
-      Nem kell hozzáfűznöd semmit. A lényeg, hogy elmondhattam – vonom meg a vállam. – Máris jobb egy kicsit.
-      Esetleg felajánlhatom a szabadidőmet erre a nyolc napra. Hátha gyorsabban telik az idő, ha nem vagy egyedül.
-      Köszönöm – mosolyodok el, ő pedig kedvesen bólint.
Ezután percekig tartó néma csend következik, mielőtt Niall elkezd fészkelődni. Ismerem jól, tudom, hogy pillanatokon belül felpattan és elköszön. De úgy tűnik, Adam is átlát rajta, mert még mielőtt lelépne, lecsap rá.
-      Tudom, hogy ezért a kérdésért most Louis le fogja tépni a fejem… – pillant rám, és már készíti is a kezeit védekező állásba. – De nincs kedved holnap elkísérni az unokahúgomat és engem a vidámparkba? Ma lett kilenc éves, és ezer éve megígértem neki, hogy elviszem.
-      Ööö… – pillant rám zavartan. Nem, nem ugrottam letépni Adam fejét. A jelenlegi lelkiállapotomban valahogy nem érzem olyan egetverő problémának, ha Adam segít kideríteni Niallnek, hogy alma vagy körte. Nem értem, miért van szüksége az engedélyemre, de megvonom a vállam, és elmosolyodok. Reménykedem benne, hogy nem csak egy vicsorra futotta. – De, szívesen – feleli végül szégyellősen.
-      Örülök – mosolyodik el Adam, és egy cetlire leírja a telefonszámát neki. – Most mennem kell, munka előtt még van egy-két dolgom. Megleszel? – teszi a vállamra a tenyerét.
Bólintok egyet, és egy fáradt mosoly kíséretében megszorítom a kezét.
-      Kösz. Mindent.
-      Szerintem gyere be dolgozni. Ott jobban telik az idő. Vagy ha nagyon nincs kedved, rúgjatok be, és nézzetek csajos filmeket! – nevet fel.
-      Bemegyek – bólogatok határozottan, és úgy érzem, már egész természetesen megy a mosolygás.
A történtek után nem kellene, hogy érdekeljen, mi van a klubbal, elvégre Johnny üzletéről van szó. De talán azért látom máshogy, mert Adamet semmiképp sem hagynám szarban. Harry sem lesz minimum nyolc napig – azután is, ki tudja, mi lesz –, ha még én is eltűnök, ő lesz az egyik, aki iszonyú nagyot szív.
-      Akkor este – lehajol és nyom egy puszit a halántékomra, aztán a kijárat felé lépve, lágyan végigsimít Niall vállán. – Veled pedig holnap. Írj, és megbeszéljük a részleteket!
Bólint és fülig érő szájjal néz utána. Én meg mintha egy szerelmes filmet bámulnék, úgy figyelem a jelenetet, bárgyú vigyorral a képemen. Állati furcsa lesz, ha ezek ketten tényleg összejönnek.
-      Nincs szentbeszéd? – kérdez rá meglepetten Niall, miután Adam becsukta maga mögött a bejárati ajtót.
-      Nincs – intézem el egy vállrándítással. – Csak egy jár belőle. Ha abból nem tanulsz, majd talán a saját károdon sikerül. De ki tudja, az is lehet, hogy Adam olyasmit mutat majd neked, amitől eldobod az agyad… – nevetek fel.
Csak fejcsóválva mosolyog szégyellősen.
-      Épp most ajánlottam fel, hogy veled töltöm az időm, erre… Nem jössz el te is? – veti fel hirtelen.
-      Kizárt! Nem tartom a gyertyát! – nevetek fel, mire megforgatja a szemét, de azért egy halk nevetést kicsalok vele belőle is. – Ismerkedjetek csak.
-      Tetszik – vallja be egyszerűen. Nem mondom, hogy nem lep meg vele. Nem azzal, hogy tetszik neki, azt a vak is láthatja. Inkább azzal, hogy tisztában is van vele. – Nem tudom, hogy történhetett ez meg velem, de tetszik – motyogja.
-      Hát, te is neki, az nem kérdés – felelem, és néhány pillanatra elmerülök a vonásaiban, mielőtt folytatnám. – Miért barátkoztál velem a kezdetektől? – kérdem kíváncsian. – Mindig tudtad, hogy meleg vagyok.
Összeráncolja a homlokát, és értetlenül néz rám.
-      Ez egy elég fura kérdés… – dörmögi. – Várj csak, ugye nem hiszed, hogy akartam tőled valamit…? – szaladnak fel hirtelen a szemöldökei a homlokára, és tátva marad a szája.
-      Nem, dehogyis! – vágom rá azonnal. Bár magam sem győzöm meg vele.
-      Egyszerűen csak jól kijöttünk. Nem akartam semmi olyasmit! – hangsúlyozza, és mintha sértettséget hallanék a hangjában.
-      Jól van, értettem, nem kell tovább ragozni… – dörmögöm az orrom alatt, lesütött szemekkel.
-      Na jó, ne szórakozz, Lou! Most meg az a bajod, hogy nem akartam? – mereszti rám a szemeit, és hátradől a székében. A két térdére teszi a kezeit, és hitetlenkedve csóválja a fejét.
-      Nem baj – vonom meg a vállam. – Adam sokkal szexibb, ez tény.
-      Úristen! – sóhajt fel, és megdörzsöli a halántékát. – Nem hiszem el, hogy ez a beszélgetés megtörténik… – morogja maga elé. – Oké… – sóhajt egy óriásit újra, mint aki megadja magát. – Ez nem arról szól, hogy ki a szexibb. Adamben tetszik, hogy tudja, mit akar. Hogy határozott. Nem azt kérdezte meg félve, hogy elmegyek-e vele valamikor valahova, ami elől biztos, hogy kitértem volna, hanem konkrét választás elé állított: itt, ekkor, igen vagy nem? Úgy érzem, rábízhatom magam, elengedhetem magam, nem kell férfiként viselkednem… bár ez hülyén hangzik, mert igazából nőként se akarok… – fintorodik el. – De talán érted…
-      Talán… – bólintok mosolyogva.
Mondjam azt, hogy pontosan értem? Nem kell neki egy passzív srác, amikor ő is az. Barátnak igen. Szeretőnek egy gyönyörű vadállat kell, akinek a kezében ott van az őserő.
-      Őszintén, nem tudom, mi lesz ebből. És nem mondom, hogy nem vagyok beszarva tőle. De Lou… nem róhatod fel nekem, hogy nem estem bele a legjobb barátomba! Még abban sem vagyok biztos, hogy Adambe beleestem.
-      Hát az biztos, hogy ő teljesen más, mint én – mosolyodok el még szélesebben.
És csak azért sem kezdem el ecsetelni neki az aktív és passzív szerep közti különbséget egy meleg kapcsolatban. Ez úgyis természetesen fog jönni, ha jönnie kell. Márpedig egyre inkább úgy látom, hogy tökéletesen kiegészítik majd egymást.
Amint megígérem, hogy lepihenek munka előtt, Niall magamra hagy. Alszom néhány órát, aztán a lehető leghamarabb – hogy minél kevesebbet kelljen egyedül a gondolataimmal töltenem – összeszedem magam, és elsétálok a klubba.
Képtelenség nem azonnal észrevenni, amikor a műszakom elején egy feltűnően magas, nem éppen a helyhez öltözött, szőke nő viharzik be az ajtón tűsarkúban és nadrágkosztümben. Egyenesen a pultunkat célozza be. Egyébként is ritkaság, ha nő látogat el a klubba, többnyire mindössze néhány leszbikus pár fordul meg itt a meleg barátaikkal. Vagy esetleg egy-egy, a meleg legjobb baráttal az oldalán érkező, kíváncsi hetero lány, akinek a furcsa fétise olyan egymáson izzadó fiúkon legeltetni a szemét, akiket sosem kaphat meg. De ő nagyon kirí innen. Először Adamre néz, egy apró fintorgással véve tudomásul a nem mindennapi kinézetét, aztán félrepillantva megakad a szeme rajtam. Talán a kicsivel hétköznapibb külsőm miatt lép oda inkább hozzám, és az orrát fennhordva, köszönés nélkül tér a lényegre.
-      Harryt keresem.
-      Nincs itt – felelem épp olyan flegmán, ahogy ő szólt hozzám.
-      Hol van? Az ajtónálló azt mondta, tőletek kérdezzem – dobja hátra a haját dölyfösen.
-      Nem vagyok az apukája – vonom meg a vállam egy gúnyos mosoly kíséretében.
-      Az apukája meghalt – hangsúlyozza az „apukája” szót túlságosan is ironikusan, és a pultra hajol.
-      Tudom – szűkítem össze a szemeimet.
Nem tudom, ki lehet ez a nő, de már egyetlen perc után elérte, hogy kiérdemelje a legirritálóbb lény, akivel itt valaha találkoztam címet. Ami nagy szó, tekintve, hogy Sebastian és Johnny is az esélyesek listáján van. De annyi már biztos, hogy ismeri Harryt.
-      A kettes számú is – mereszti rám a szemeit, és továbbra is a választ várja Harry hollétére vonatkozóan.
Micsoda hírek! Szóval a gonosz mostohának annyi. Azt hiszem, Harry nem fogja kezét-lábát törni, hogy elmehessen a temetésre. Csak nézek rá magamra erőltetett fapofával, de valójában nagyon is jár az agyam. Egyre inkább érdekelne, ki lehet ez a nő. Ha benyögi, hogy Harry felesége, a kölykének az anyja, vagy bármi ilyesmi, összepakolok, és tényleg elhúzok a faszba. Elég a titkokból, és legfőképp az azokból eredő kellemetlen meglepetésekből.
-      Elmondanád végre, hol találom?! – emeli fel a hangját, ami idegesítő vinnyogásba fordul át.
-      Nem tudom, hol van – jelentem ki inkább egyértelműen, mielőtt még háromszor megkérdezi. – Kérdezd meg egy hét múlva.
Sóhajt egy nagyot, és dühösen fújtatva néz Adam irányába.
-      Te? – biccent felé, de alig pillant rá. – Tudod, hol van?
Adam felnevet, és miután kiszolgál két vendéget, tovább törölgeti a poharakat.
-      Hidd el, ha ő nem tudja, mástól hiába kérded – int felém felhúzott szemöldökökkel, egy jelentőségteljes mosoly kíséretében.
A nő felkacag és végigmér.
-      Mert, ki vagy te neki? Úgy tudom, az öcsikém egy bűnöző kurvája. Nem nézel ki nagypályás gengszternek…
Öcsikém? Próbálom elrejteni a döbbenetet az arcomról, de a pult alatt landol az állam. Hát Harry még ennyire sem méltat, hogy közölje: van egy felettébb irritáló nővére. Akkor talán tényleg ideje pakolnom.
-      Hogy ki vagyok, ahhoz semmi közöd – mordulok rá most már cseppet sem véka alá rejtve, mennyire idegesít. – De talán, ha egy kicsit emberibb módon indítottál volna, válaszolnék. Esetleg kezdhetted volna azzal, hogy te ki vagy. Vagy egy szimpla köszönéssel.
Óriásit sóhajt, megforgatja a szemeit, és a cél érdekében minden eszközt bevetve, kényszervigyort erőltet magára.
-      Akkor kezdjük újra. Szia. Harryt keresem. A nővére vagyok. Apánk meghalt. Kell néhány aláírás tőle az örökség miatt. Tudsz segíteni?
-      Szia. Harry elutazott. Jövő szombaton át tudom adni az üzenetedet. Akkor tudsz vele leghamarabb beszélni – veszem fel a új, mézesmázos stílusát én is, de infót továbbra sem szándékozom csepegtetni.
Lehetnék jó fej, és megadhatnám neki a mobilszámát, hátha Johnny megbízik Harryben annyira, hogy nem vette el tőle a telefont. De semmi kedvem jó fejnek lenni ezzel a nővel. Emellett szeretnék én lenni az első, aki szembesíti a szépfiút azzal a ténnyel, hogy elfelejtett megemlíteni egy testvért.
-      Kösz – sziszegi.
Sarkon fordul, és ugyanolyan viharosan távozik, ahogy néhány perccel ezelőtt érkezett.
-      Te tudtad, hogy van egy nővére? – fordulok Adam felé összeráncolt homlokkal.
-      Nem – rázza meg a fejét. – És nem is tudom hova tenni az infót jelenleg. Nem igazán passzol a sztoriba.
-      Akkor neked is hasonló aggályaid vannak… – húzom el a szám sarkát.
Látszik rajta, hogy igazat mond, hogy ő is meg van rökönyödve. Valószínűleg neki is afféle kérdések árasztják el az agyát, mint amilyenek az enyémet. Miért titkolta? Miért nem tartották a kapcsolatot? Miért nem segített, amikor az apjuk bántotta Harryt? Esetleg őt is bántotta? Nem tudom, de ez az egész egyre furcsább.
Nem tudok kikapcsolni, folyamatosan Harryn jár az agyam. Azt gondoltam, ha bejövök dolgozni, jobb lesz, de szerintem még annál is rosszabb itt, mintha otthon bámulnám a tévét egymagam. Ez a hely egyenlő Harryvel. Hogy hihettem, hogy itt majd nem gondolok rá annyit? Egész este teljesen máshol járok fejben, többször kérdezek vissza, ki mit rendelt. Adam is a szokásosnál többször simít végig a hátamon, hogy oldja a feszültséget bennem, de nem jár sikerrel, pengeélen táncolnak az idegeim.
Amikor egy óra múltán az exem grasszál be a klubba, nevethetnékem támad. Komolyan mondom, ez a nap, onnantól kezdve, hogy Johnny rátette a lábát a küszöbömre, egy rosszul megírt tragikomédia. Ennél megálmodni sem tudna jobbat az sem, aki iparszerűen űzi a szakmát. És amikor ahelyett, hogy a táncteret venné célba, az én pultomhoz indul, tényleg felnevetek kínomban. Adam csak kérdőn felém néz, én pedig a közeledő Sebastian felé intek egy talán nem teljesen őrültnek hangzó, frusztrált kacajjal.
Felsóhajtok, és megfogadom magamnak, hogy most kemény leszek. Már egyáltalán nem érdekel. Azt tesz, amit akar, nem tud zavarba hozni, vagy elbizonytalanítani. Arra ott van Harry, megteszi ő maga, Sebastiannek a kisujját sem kell mozdítania érte.
-      Szia – dől a pultra félszegen mosolyogva.
-      Szia. Mit kérsz? – magabiztosan állom a tekintetét, egyáltalán nem húzódok hátra. – És ne fáradj azzal, hogy újra szopást rendelsz. Azt csak egyetlen kiváltságos személy kaphat itt tőlem munkaidőben – mosolygok negédesen.
-      A főnök… – bólint keserűen, én pedig válasz helyett csak kacéran felhúzom az egyik szemöldököm, elvigyorodok, és elé teszek egy poharat. Kitöltök egy vodkát neki.
-      A ház ajándéka – biccentek, és újabb kuncsaft felé fordulok.
-      Tetszik az új póló – mutat rám, gyengéd pillantásokat vetve a felsőtestemre, amint újra szabaddá válok.
-      Szeretnél egyet? Tizenkilenc kilencven – vágok vissza, mintha nem értettem volna a célzást.
-      Nem, köszi – nevet fel. – Csak… rajtad tetszik.
-      Hát akkor nézegesd még egy-két órát – húzom ki magam, és lesimogatom az anyagot a mellkasomon. – Vagy inkább menj, szedj fel valakit. Mert ha itt maradsz, a napi szex adagodnak annyi.
Fejcsóválva néz rám. Csak mosolyog le-lesütve a szemeit, de nem hat meg. Volt idő, amikor erre a nézésre gondolkodás nélkül hanyatt vágtam volna magam. De az az idő elmúlt. Sok mindennek kellett történnie ehhez, de végre kijelenthetem, hogy túl vagyok rajta. Szó nélkül sétál el, én pedig csak megvonom a vállam, és két srác felé fordulok.
Újabb egy óra telik el úgy, hogy nem tudom kiverni a fejemből Harryt. És még nyolc nap pontosan ugyanígy fog eltelni, tudom jól.
Amikor a nővérke és Sebastian után még Niall is megjelenik itt, már tényleg túl sok egy napra. A pultra dobom a kezemből a nedves rongyot, és az ég felé emelem a karjaim.
-      Oké, feladom! Hol a kandi kamera?! – nevetek kényszeredetten, de amikor Niall csak tágra nyílt szemekkel néz, hol rám, hol körbe a közvetlen környezetünkre, megsajnálom. – Mi a fenét keresel itt? – kérdem eszelős nevetésbe menekülve, a hajamat turkálva, mire csak megvonja a vállát.
-      Elvesztettem a cetlit – feleli egyszerűen, szándékosan úgy, hogy mindketten halljuk Adammel.
Fejcsóválva nézek végig a szerelésén. Egyáltalán nem úgy fest, mint aki csak gondolt egyet, és leugrott ide. Szűk fekete farmer van rajta, ugyanolyan szűk fekete pólóval. Egy lazán nyitott világos ing lóg rajta. A haja gondosan belőve. Soha az életben nem láttam még ilyennek. És nem csak a suliban, sehol máshol sem. Ha elmentünk inni egyet, vagy bárhova kimozdultunk, akkor sem. Ez a „dugj meg” szerelése. Kellett ez még nekem nagyon a mai nap margójára.
-      Ezt én állom – tesz le Adam elé egy italt, engem meg hátba vág, hogy szedjem már fel az államat a földről.
Niall egy hajtásra kiissza a poharat, és fintorogva csapja le a pultra üresen. Nem bírja a töményet. Még egy ok, amiért jobb lenne, ha eltűnne, még mielőtt Adam végez.
-      Lou, kimegyek a mosdóba – szól hozzám Adam, de a szemeit Niallen tartja. A pultot megkerülve odaáll szorosan elé.
-      Szóval, miért vagy itt? – kérdi meg újra ő is, fölé magasodva.
-      Mondtam, elvesztettem a számod… – hebegi Niall.
-      Aha, és egyszerűbb volt ide eljönni, mint felhívni Louis-t, és elkérni tőle – mosolyodik el és pimaszul felhúzza a szemöldökét.
Niall elpirul. Adam a tarkójára csúsztatja a kezét, és magához húzza. Egy pillanatra sem ellenkezik, akkor sem, amikor Adam a száját az övére nyomja. Nem is igazi csók, Niall lábai mégis megrogynak tőle. Ahogy elereszti, végigcirógatja a nyakát, és szó nélkül elindul a mellékhelyiség felé.
-      Azt várja, hogy utánamenjek a mosdóba, vagy mi? – kérdi végül tőlem, megremegő hangon.
Kikerekedett szemekkel nézek rá.
-      Kizártnak tartom, hogy ilyesmire számítana. De az, hogy benned felmerült, Ni… – sóhajtok, és közben kiszolgálok két pasast. – Menj haza. Látom rajtad, hogy pillanatok választanak el attól, hogy kövesd bárhova – csóválom meg a fejem. – Az a szerencséd, hogy Adam nem az a típus, aki csak úgy megdug a vécében…
-      Ezt azért nem jelenteném ki ilyen kategorikusan – jelenik meg a legjobbkor a már koránt sem józan exem.
Szóval a vécében is dugtak Adammel. Annyira, de annyira szükségem volt erre az információra! És szerintem Niallnek is legalább ugyanennyire. Bár jelen bamba állapotában nem vagyok biztos abban, hogy olvasni tud a sorok között, és megértette Sebastian burkolt üzenetét.
-      Szia, Niall! Rég láttalak… – csicsergi, és esküszöm, ha a szőke nem húzódik hátra, még egy puszit is ad neki.
-      Menj haza, Ni! – ismétlem.
Nem tudom, miért hallgat rám, de valamiért mégis megteszi. Mire Adam visszajön, neki már hűlt helye. Csak Sebastian kap tőle néhány gyilkos pillantást, mire ő is előzékenyen eltűnik a homályban.

Másnap délig alszom. Semmi kedvem kibújni a takaró alól. Az egész világra haragszom. Amióta Johnny megemlítette anyámat, nem tudom kiverni a fejemből, hogy szóba hozta. Évente kétszer-háromszor találkozunk csak, telefonon sem beszélünk sokkal többet. Néhány kötelezőnek számító, végigfeszengett alkalomtól eltekintve, nem keressük egymás társaságát. De ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel, mi lesz velük. Tudnom kell, Johnny járt-e náluk.
-      Anya? – szólok bele a telefonba bátortalanul.
-      Kisfiam!? – kiált fel válaszul, szinte hisztérikusan. – Jól vagy? Mi van veled? Mikor láthatlak? Hogy megy az iskola? Úgy örülök, hogy hallom a hangod! – hadarja.
-      Anyaa… nem is hallod, ha nem hagysz szóhoz jutni – mosolyodok el fáradtan.
-      Ne haragudj. Mesélj, szívem! – mondja, és olyan lágyan cseng a hangja, amilyennek nem sűrűn hallottam.
-      Jól vagyok. Az egyetemet, ha minden jól megy, jövő nyárra befejezem. Dolgozom is, esténként egy klubban. Jobban fizet, mint a könyvtár, és szeretem is.
-      Örülök. És a barátod? – kérdi óvatosan, egészen halkan. – Jól megvagytok?
-      Sebastiannel szakítottunk hónapokkal ezelőtt – vonom meg a vállam. Magam is meglepem vele, milyen színtelen hangon tudom ezt végre kimondani. Azt hiszem az előző éjszaka végleg lezárt minden elvarratlan szálat bennem.
-      Sajnálom – feleli, és egészen őszintének hangzik. Pedig azt hittem, majd megkapom, hogy ő megmondta, vagy valami hasonlót. Vagy hogy kezdjek el valami csajt keresni, ha már a fiúkkal nem jön össze a dolog…
-      Ne sajnáld – mosolyodok el. – Van valaki más. Harrynek hívják. És… szerelmes vagyok – lehelem könnyekkel a szememben.
-      Tényleg? – kérdez vissza, és hallom a boldogságot a hangjában. – Annyira örülök! Szívesen találkoznék vele. Eljöhetnétek vasárnap ebédre.
Elszabadul egy könnycsepp a szempillámról. Tudom, hogy mekkora dolog ez neki, hogy ilyesmit felajánl. És az, hogy ezt ilyen szeretettel teszi, jobban meglep, mint bármi.
-      Tudom, hogy nem kezeltem helyén a dolgokat, Louis – kezdi, amikor nem felelek. – Nagyon sajnálom. Mindent, ami történt… – csuklik el a hangja.
-      Anya…
-      Ne, várj, hadd mondjam végig! Tudom, hogy nem tudjuk kitörölni az elvesztegetett éveket, de apáddal nagyon szeretnénk újra az életed részévé válni. Elfogadtuk a döntésedet, jogod van a pályádat saját magadnak megválasztani. Az pedig, hogy nem lányokkal randizol… nem a te döntésed. Ez…
-      Rendben – szakítom félbe, mielőtt még genetikai bizonyítékokat kezd felsorakoztatni nekem a homoszexualitásra vonatkozóan. – De a most vasárnap sajnos nem jó – mondom ki, és azonnal összeszorul a szívem. – Esetleg a következő?
-      Persze, a jövő vasárnap is fantasztikusan hangzik! – villanyozódik fel.
-      Jól vagytok? – kérdem halkan.
-      Igen, igen, persze, minden rendben – hallom a hangján, hogy nagyon izgul, és önkéntelenül is elmosolyodok. Biztosan nagyon fog tetszeni neki Harry. Kinek ne tetszene? Arra most gondolni sem vagyok hajlandó, hogy esetleg ő majd mégsem jön velem. Mégsem jön vissza hozzám. – Akkor jövő vasárnap? Alig várom, kisfiam! Annyira boldog vagyok, hogy láthatlak!
Mielőtt nagy boldogságában leteszi a telefont, gyorsan rákérdezek arra, amiért valójában hívtam.
-      Anya… Nem kérdezősködött senki utánam az utóbbi napokban vagy hetekben?
-      Nagyanyád kérdezte, hogy vagy – feleli gyanútlanul.
-      Nem rokonra gondoltam. Idegenre – húzom el a számat.
-      Nem. Valami bajba keveredtél? – kérdi aggódva.
-      Remélem nem. De nem kell nyugtalankodnod miatta, megoldom. Akkor jövő hétvégén! Még felhívlak előző nap, rendben?
-      Persze, várni fogom! – csicsergi, és gyengéden hozzá teszi azt is, amit évek óta nem hallottam tőle. – Szeretlek, Louis.
-      Én is. És hiányoztok – motyogom. Vajon rendbe lehet ezt még hozni köztünk? – Szia! – köszönök el gyorsan, mielőtt elsírom magam, és rázúdítom a valóság minden keserű részletét. Az aggályaimat a velük, vagy a Harryvel való kapcsolatomra vonatkozólag. Egyik sem telefontéma.
Az biztos, hogy neki nem kell tudnia a szerelmi életem részleteiről. Elég, ha Harryvel találkozik majd. Saját magáért fogja szeretni, nem kell, hogy előítéletei legyenek, még mielőtt két szót válthattak volna.












24 megjegyzés:

  1. Sziiiiiiaaaaaa Carmen!

    Hát megvagy?!?!?! Már épp írni akartam, hogy ha arra vársz én írjam tovább akkor kiírhatod a blog zárás időpontját!:D:D:D Gonosz gondolataimban az is megfordult, hogy a leves amit főztél biztos megülte a pocidat, de hát tudod...Edd meg amit főztél/Írtál! Te vagy a StorySchef!♥♥♥

    Egy biztos Tőlem legalább napi 100 kukucskát kaptál!(puszidobálás)

    Na és akkor a rész......

    IMÁDTAM!!! Nem tudok rá jobb szót, nagyon jólesett ez a pörgőssége, annyi kis puzzle darabkát kaptunk!:D Még ha most nem is tudjuk a helyét már megtaláltuk! Bár már látom, hogy ez a Te klaviatúrádon nagyon durván kétélű kard! Innen (ha eddig kb. kétfelé mehettél) most vagy 1000 felé elindulhatsz! Hhhjjaaa! Kicsinálsz! Már olvasnám, mert egy akkor lyuk van az oldalamon a darabkáid miatt!
    Imádom Adamat! (IS) Tetszik ahogy LOuval bánik, nagyon jó lett "az a csók", annyit mesél egy jellemről az a pár pillanat.....eddig nem cicózott ha kellett a manduláját masszírozta Lounak, de most. Ebből látszik, hogy van önbecsülése és szereti (igazán) Boot is. Nagyon jó karakter jellemet alkottál Neki! Téged illet a köszönet!
    Niall a kis cukiság! Kérlek HOZD ÖSSZE ADAMMAL!!!(esdeklő boci szemek) Annyira el tudom....annyira NEM tudom elképzelni, hogy ők ne jönnének össze. Mind a KETTEN megérdemlik.♥♥♥Jó lehet, hogy így túl sablonos lenne, kicsit sem vagyok meghasonult!!!

    Szerintem ezért is kattantam rád, azaz a sztoridra, nagyon szeretem, hogy Qra nem tudom mi lesz!

    Johnny!Hihetetlen, hogy még a végén családterapeuta is lesz! Zseniális! :D:D:D
    Remélem részletes beszámolót kapunk a 8 napjukról! (Amit szintén remélem, hogy csak 8 nap lesz!) Belehalok,de remélem lesz 18+ os jelenet is! (Már sírok Louért, na de, na....egy dög vagyok Én is.)KOmlyan már az is megfordult a buksimban, bár gyorsan ki is fordult, hogy miért nem élhetnének 3-acskán???Boldogságban! Ezért a gondoltért a "kortárs" 18-as egyéb irodalmat okolom, NEM a MENTHETETLENÜL perverz és romlott elmémet! :D:D:D

    Na összegezve! Nagyon jó rész lett!!!! Most nem tudnék sorokat kiemelni, mert volt itt minden, amiknek hihetetlen érzelmi, hangulati kavalkádja lett!

    Köszönöm, IMÁDÁS,SZERCSI VAN!!! <3<3<3

    Gyöngyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa! Igen, megvagyok! :) Bár nem volt egyszerű Harry nélkül fejezetet írni úgy, hogy ne legyen unalmas.. kellett a sok puzzle darabka hozzá :) (Csak győzzem majd az utolsó fejezetekben mindet a helyére tenni.... :D)
      Örülök, hogy szeretitek Adamet. Az elején egyáltalán nem szántam neki ekkora szerepet, most meg már szinte főszereplő lett, miattatok :)
      Próbálok kicsit kiszámíthatatlan lenni. Ha már a Larry véget többé-kevésbé garantáltnak veszitek, legalább a többi apróságban. De tudod mi a legszebb az egészben? Hogy én is pontosan így vagyok vele, sokszor még én se tudom qra, hogy mi lesz! :DD
      Hármasban? Neeeem... XD (Halkan megjegyzem, el tudnék képzelni édeshármast boldogságban, H+L+egy határozott, karakteresebb nő, nem egy kirakatpunci. De ilyet tuti nem írok meg... :D)
      A 8 nap részletes beszámolójáról egyelőre nem nyilatkozom. Nem ígérek semmit. Előfordulhat, hogy kaptok majd utólag szeletkéket, de mivel egy teljesen új sztorin jár most inkább az eszem, nem garantálom...
      Köszi, hogy írtál most is! Pussszantás! <3

      Törlés
  2. Köszönet,imádat... Adamot egyre jobban tisztelem... és nagyon furdalja az oldalam a kíváncsiság, mi történik a távollevőkkel?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Adam... hát igen, Adam az Adam :) Hamarosan kiderül az is, mi történik a távollevőkkel. Ha nem is részletesen, Harry beszámolójából valamennyi biztosan.
      Köszönöm, hogy itt vagy! Puszi!

      Törlés
  3. Sziaaa!

    Az elso gondolatom h: NA VEGREEEEE!!! <3 <3 <3 Mar nagyon vartalak vissza!!! :)

    A masodik gondolatom az volt h h lehettem olyan hulye h ma reggel nem frissitettem azoldalt??? Mondjuk akkor sem lett volna idom elolvasni a reszt, de igy h delutan eszrevettem h van uj resz es nem tudtam elolvasni... hat szenvedtem ._. Szunetemben egy reszet elolvastam, a tobbit most fejeztem be, ahogy hazaertem melobol...

    Uristen imadtam es mar annyira hianyoztal!!! <3

    Louert megszakad a szivem, de ugy latom Gyongyivel egy rugora jar az agyunk, mar ami azt illeti h remelem en is h kapunk H/J 18+os jelenetet :D Az “edes” 3ast en nagyon nem tamogatom! :(

    Ahw, es Adam meg Niall! *-* Istenem, nagyon szeretnem oket egyutt tudni!!! *-* <3 En roluk is szeretnek (illetve szivesen olvasnek) egy 18+os kis szosszenetet, ugy mint H/J megismerkedeserol. :)

    Azt hiszem egyelore ennyi, ha van meg vmi, ugyis irok! ;)

    Koszonom a reszt, kerlek minel elobb hozd a kovit! :)

    Puszi, D.

    U.i.: Milyen uj sztorin jar a fejecskeed??? *-* Larry? *-* :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöööm :) <3
      Hát látod, ha nem cseszegetnek, hajlamos vagyok ellustulni... :D
      Jaj, ne akarjatok 18+ Johnny részt... ha megírom, végem... meg nektek is! :P (Niall 18+ kizárt, én őt nem látom "olyan" szemmel...)
      Új sztori még csak ötlet, illetve kb kettő oldal van belőle. Nem is biztos, hogy lesz belőle valami. De Larry. És nincs harmadik. Azt hiszem, nem akarok megint ráfázni, hogy a harmadikhoz húz a szívem... :D De ha lesz is, először mindenképp ezt akarom befejezni!
      Pusziiiiiiiii! :)

      Törlés
    2. Ezen ne muljon, ha kell minden nap megkerdezem h mikor lesz mar friss! :D Egyebkent pont tegnap akartam irni, mikor lattam h van uj resz :’D

      Faj a szivem draga Louert, de annnnnyira olvasnam H/J-t 18+ba es tudom h utana beledoglenek, de bizom benned h Lou nem fog! :) De persze nem eroltetek semmit, csak kosza otlet volt :)

      Oh, pedig megneztem volna h Adam hogyan csabitja az agyaba, majd dongoli bele vagy eppen az ellenkezoje, erzelmesen, odafigyeloen szeretkezik Niallel :)

      Az uj sztoridat is nagyon varom, kivancsiva tettel! :)

      A tegnapi komimbol kimaradt talan a leglenyegesebb dolog... :’D Ez a 8 nap... ugye nem 8 fejezeten keresztul fogjuk majd ezt olvasni? :O Nem azert, csak 8 fejezet Harry nelkul ._. :( mar most varom h ujra Larry legyen <3 pedig tudod h imadom H/J-t :P

      D.

      Törlés
    3. Neeem, kizárt, hogy 8 fejezet lesz. Igazából csak egyet szántam (max kettőt) rá, de olyan sok mindent írtam már az első napba, hogy muszáj volt itt már leállnom így 21 oldal után, nem sűríthettem még többet egy fejezetbe... :D

      Törlés
  4. Szia Drága!
    A suliban szerettem a kémia órákat, és most is szeretem csak más aspektusban.
    Szeretem, ha egy képletben minden elem a helyén van csak úgy teljes a vegyület. Ha valami hiányzik az már nem ugyan az és teljesen más jön ki belőle. Ami ebben az esetben egy Harry nélkül elöltöltött hét, Lou számára maga a pokol, de ahogy látom kezd megerősödni a fiú.
    Na és egy jó kis képlet nem állhat csak egy elemből. Kell még mellé más is, ami segít ha baj van, vigasztal, ha szomorú vagy, és tartja benned a lelket, ha úgy érzed összedől a világod.
    Imádom a fiúkat, Adamot és Niallt. Elterelés a részedről az ő kettősük, de Louisnak nagy segítség, hogy van kire figyelni, van kivel foglalkozni.
    Johnny... Hát őt néha szeretem néha nem. Mindenképpen érdekes lehet a kapcsolatuk Harryvel. Miért érzem úgy, hogy ebből dráma lesz nyolc nap múlva?
    Ne robbanjon fel az atomom kérlek szépen!Maradjon meg olyan pici magnak mint ahogy Louist szeretjük.
    Mennyire ott van mindenben az élet igazsága. Mindig akkor jössz rá mid is volt, amikor már elvesztetted. Lou exe rájött erre azért somfordál annyit a bárban. Szegény fiú, de azért még odaszúrt egyet a végére, hátha betelál a fiúknál, és robban a bomba. Nem érdemes olyan kocsi után futni ami tele van.
    Még hét nap van hátra míg Harry hazaér. Most vagy Louis egy teljes személyiség változáson megy át addig?
    Vagy teljesen össze törik?
    Egyébként szeretem mostanság a szenvedős lelkis részeket olvasni.
    Elgondolkodtató és megborzongok, hogy hála a jó égnek, hogy nem velem történnek meg az ilyen dolgok.
    Bőgök én is mint egy pisis. Aztán kifújom az orrom, letörlöm a könnyem és megkönnyebbült a lelkem.
    Köszönöm! Pussz 😘😘😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Általános iskolában (talán hetedik környékén, nem emlékszem pontosan, ezerhatszáznegyven éve volt) megnyertem egy kerületi kémia versenyt... úristen, lehet hogy ide vezethető vissza minden?!? :DD
      Adam/Niall kicsit elterelés talán, de méginkább kívánságműsor. Nem én akartam. És mégis, mit tettem? :D
      Köszönöm, hogy itt vagy, köszönöm, hogy írtál! Puszi!

      Törlés
  5. Sziaaa!
    Már nagyon vártam az új részt, iszonyat boldog voltam, mikor feljöttem és megláttam! *-*
    Sajnálom nagyon Louist, borzalmasan szar lehet ez az egész neki 😢 Megszakad érte a szívem 💔 Annyira félek, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű... De Harry szereti Louist... Nem lehet, hogy ez a 8 nap ezt megváltoztassa!! NEM! Nem engedem!!
    Basszus már most Larry hiányom van 😢😢 Ajj, nem tudom hogy fogom én ezt kibírni...
    Niall és Adam tök aranyosak, imádom őket *-* és a dugj meg kinézet hát végem, azon jót nevettem XD
    Harry növére?? Huha, erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz! Nem csodálom, hogy Louis így reagált, Harry nővére, a volt pasija, majd Niall, minden összejött neki... 😒
    Most viszont olyat fogok írni, amit SOHA nem írtam még, és fogalmam sincs, hogy most miért mondom ezt, de basszus, én is olvasnák Harry-Johnny +18-at (jézusom ez nem én vagyok!!) DE CSAK ÚGY, HA TUDOM, HOGY UTÁNA LARRY LESZ! Vagy nem akarom, jajj nem tudom, kicsit félek XD jól van asszem leállok XD
    A lényeg, hogy imádtaaaam!! Várom nagyon a kövit 😍❤😍❤😍
    Puszii ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Muszáj, hogy ne legyen egyszerű. Vagy a következő résszel fejezzem is be? Ittavégefusselvéle hepiend? ;)
      Hehe, úgy tűnik már majdnem mindenkit megfertőztem Johnnyval :D Meglátjuk, meglátjuk...
      Köszönöm, igyekszem! Puszi! :)

      Törlés
  6. Óóó, hát igen... Úgy látom, nem csak Louis van összezavarodva, hanem mi is... H-J 18+ részt akarunk XD Meg Adam, Niall 18+-t :D Túl jó és izgi az összes párosítás, csak te tehetsz róla XD Imádtam ezt a részt, szerintem tök jó volt, hogy pörögtek az események (így kevesebbszer jutott eszembe, hogy Harryt akarooom :D) Nagyon kíváncsian várom a folytatást, ami ezek után csak izgi lehet :) Pusziii!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát én sem térek magamhoz tőletek... pedig nagyon ellene vagyok annak, hogy utólag megírjam majd azt a 18+ részt. De minél többet hallom, ó jaj... XD
      Szeretem, ha ötletelsz, kell is, de lécci ne Niallel!! Már így is sokkal több, mint terveztem! :D
      Pusssz!

      Törlés
  7. Mikor jön a következő rész? Mindenhol csak a várakozás? 😂
    HDawn oldalán is kettő sztory folytatására varunk....😂😂😂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Két és fél napja tettem ki ezt a részt! :D őszintén... még bele sem kezdtem a következőbe, és a következő hetem elég káoszos, szóval lehet hogy majd csak a rákövetkező hét elején lesz időm. Én is szeretném, ha minden nap lenne extra iksz órám rá, de nincs.. :(

      Törlés
    2. Sietek! Csak van egy kis válság, egy kis káosz, és egy másik sztori, amit írok.. csak ennyi áll a következő fejezet útjában per pillanat.. :)

      Törlés
    3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. Bénáztam a beírással. Olyan jó a sztori, hogy megéri várni. Csak olyan nehéz... Szerintem is jók a mellékszereplők is, jöhetne belölük több. Adam!!

      Törlés
    6. Most vigasztalásként hozok valami mást, ami nagyon kikívánkozott, nem hagyott nyugodni már hetek óta, de jövő héten hozom a Pulse folytatását is! Adammel tuti fogok írni még, akár ezen a sztorin kívül is ;)

      Törlés
  8. Drága Carmen!
    Láttam a sürgetésed az oldalamon, és most, hogy téged elolvastalak majd foglalkozom magammal is, de jaaaaajjjj!!!! Meghalok ettől a sztoritól. Egyáltalán nem fair amit csinálsz! Kb 6-7 résszel csúnyán le voltam maradva, aztán ma volt egy pici szabadidőm munka közben, gondoltam gyorsan elkezdem behozni magam,mert nem akarok nagyon lemaradni, erre.... Itt vagyok :D Konkrétan ma alig dolgoztam, csak alibiből nyomkodtam egy kicsit a gépet, és zaklattam pár szobalányt, hogy olyan legyen mintha dolgoznék, de a mappámba ott volt a telefonom és valójában képtelen voltam abbahagyni az olvasást :D És ééédes istenem, annyira imádom, hogy arra szavak nincsenek. Jonny zseniális, Harry és Jonny kapcsolat nagyon izgalmas nekem valamiért, és mérget veszek rá, hogy őt nem kell elfelejtenünk még. ;) Már említettem, hogy magát a bandát annyira nem követem, mint pl Adamet :P de ez egyáltalán nem zavaró, mert zseniális vagy! Apropó Adam, egyszerűen imádom az Adamedet, mindig, minden körülmények között, és most még annál is jobban. 😍 Na szóval tűkön ülve várom a következő részt. Most pedig megyek és én is alkotok valamit már. :D Ja és megy egy mail is privátban ;)
    Puszillak, Imádlak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, te elveszett! :)
      Az a 6-7 rész durván 100 oldal felett van word doksiban, akkor tényleg nem dolgoztál ma sokat... de nem baj, ennyi jár! XD Örülök, hogy tetszik, ha nem is Brian, vagy Bill, vagy Adam (na jó, egy kicsit Adam..) :D
      Na igen, Johnnyt nem lesz olyan egyszerű elfelejteni. Meglátjuk, sikerül-e nekik éldegélni az árnyékában ;)
      Magán a bandán nincs mit követni, 2 éve gyakorlatilag megszűnt létezni (ó, bocsánat, szünet van..), szóval nem számít, mit tudsz. Én se követem. Egyedül a kettejük kapcsolatát követő oldalakat, meg Harry szólóját, és ennyi. Na ezért jó AU-t írni. :D
      Alig várom, mit alkotsz! Pusszantás! <3

      Törlés