Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2017. május 8., hétfő

YAWTO - Aludj, kedvesem

Újabb éjszakai gyorsan jött valami. A múltkori párja. :)
Nem volt kedvem hajnal fél 2-kor telefonon beszerkesztgetni, úgyhogy most teszem ide. Uhh aludnom is kéne néha éjjel... 

Szintén Brian/Jared, szintén minden előzetes ismeret nélkül olvasható one-shot, szerintem nem is 18-as, vagy csak picit.. :)

Az ígért hosszabb még csak félkész, arra még várni kell :( 
(De azt akarom, hogy megérje várni rá... nem akarom összecsapni)




YAWTO - Életképek

Aludj, kedvesem

Brian's POV

Hallom a csendesnek szánt ajtócsapódást, aztán cipők halk puffanását. Fáradt csoszogást, néhány susogó hangot, ahogy a folyosón dobálja le egymás után a ruháit, valószínűleg a falnak támaszkodva, félig lehunyt szemekkel, szinte állva elszundítva. Hangtalan nyílik a hálószoba ajtó, de ahogy látja, hogy felemelem a fejem a párnáról és rámosolygok, már nem próbál síri csendben közlekedni.
- Hullafáradt vagyok – nyögi.
Odatrappol az ágyhoz, és beesik mellém. Nem csak úgy, rutinszerűen használt szóképként, szó szerint értve, szabályosan esik be az ágyba. Mint mikor két markos legény a félholtra vert kocsmatölteléket ragadja meg kezénél-lábánál, és a hátsó sikátorban lódítva egyet rajta, odébb vágják a fekete szemetes zsákok tetejére, ahonnan aztán hat macska szalad szét vernyákolva.
Mellé kúszok, és mosolyogva megcsókolom a száján, teljesen ártatlanul, elmormolok egy jó éjszakátot, és dőlnék vissza a párnámra. Ő viszont a tarkómra csúsztatja a tenyerét, és szorosan az arcához húz. Elmélyíti az ártatlannak szánt csókot, közben mélyen beszívja tüdejébe az otthon-illatot, és nem ereszt.
Másik keze a derekamra kúszik, könnyűszerrel von magához, a testünk összesimul. Nem tűnt úgy, mint akinek még ennyi erő maradt mostanra a karjaiban, teljesen elhasználta a mai nap.
A hajam tövét túrja, ujjai a derekam húsába marnak, önkéntelenül is belenyögök forró csókjába, mire kajánul mosolyogva hátrébb húzódik. Élvezi az érintései hatását. Nem tagadom, én is. De hajnali egy óra van, egész nap dolgozott, hagynom kell pihenni.
- Épp most mondtad, hogy fáradt vagy – suttogom lenézve rá.
Felkönyöklök, és amikor követne, a mellkasára teszem a tenyerem, visszakényszerítem az ágyra. Hullámos tincsei kócosan terülnek szét a párnán. Kedvesen megsimogatom fáradt izmait, de nem teszek semmi olyat, amivel bátorítanám.
- Annyira soha, de soha nem leszek fáradt, hogy ne adjam meg a szerelmemnek, amit megérdemel – mosolyog, és a hajamat cirógatja közben, borostás arcával a karomba dörgölőzik.
- Aludj – nevetek fel halkan. – Tényleg – és újfent visszatoloncolom a párnájára.
- Legalább hadd adjak valamit.
- Valamit? – szaladnak fel a szemöldökeim a hangsúlyra. – Egy jó éjt csókot – jelentem ki.
- Annál jobbat… – vigyorog, és nem tudom kivédeni, ahogy lebukik a paplan alá, szája a mellkasomra tapad, kezei egyre lejjebb kúsznak.
Nagy nehezen letolom magamról, és kiugrom az ágyból.
- Öt perc és itt vagyok. Éhen halok, hozok valami pótvacsoraszerűséget – nézek rá bocsánatkérő kölyökkutya szemekkel. – Aztán a tiéd vagyok. Ne mozdulj - suttogom el.
A konyhában elszöszmötölök egy darabig, eszem néhány falatot, és egy pohár narancslével a kezemben jövök vissza csendesen.
Nevetnem kell rajta, amikor meglátom, hogy kiterülve alszik, keresztben fekve az ágyon. Tudtam, hogy nem bír ébren maradni egyetlen percig sem.
Megpróbálom a rongybaba üzemmódba kapcsolt drágám végtagjait úgy pakolni, hogy én is elférjek mellette az ágyon.
Csak nézem fejcsóválva, szűnni nem akaró széles mosollyal ezt a tökéletességet, ami az ágyamban fekszik, és közben lassan kiiszom a poharat.
- Jó éjt, kedvesem – csókolom meg újra a száját.
De ez a csók most ártatlanul is marad ajkain.



6 megjegyzés:

  1. Aaaww... Annyira éédes! Én is akarok ilyen szerelmes lenni! Ahhj, Carmen ugye ez létezik? Ugye nem csak egy mese? Olyan széép! :)) Imádom olvasni ezeket a irtó szerelmes szösszeneteidet. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most rontsam el? :) Szerintem létezik. Pillanatokra. Olyan nincs, hogy boldogan életek még meg nem haltak... az a mese része.

      Törlés
    2. Én is ettől félek. :/ Pedig én annyira szeretném. Na de legalább olvashatunk róla... Ha már... :)) Nem is tudom melyiket szeretem jobban olvasni, flegma vagy szerelmes Briant. Bár igazából szerelmes Briban is van egy kis rejtett flegmaság és, áhh zseiális. Még! Még! :)

      Törlés
    3. Én meg pont azt érzem, hogy ezekben a szerelmes kis izékben, amiket félálomban írok meg, már nyoma sincs Briannek... teljesen kifordítottam magából. Na de próbálom összeszedni magam. És legközelebbre kicsit visszafordítgatni, ha ehhez írok :)

      Törlés
  2. Szerintem is jó kis Brian ez, de a dög Briant is nagyon szívesen olvasom tőled. :P Sőőt, izgatottan várom az említett durva egyrészesed. Nem elítélni, mind perverzek vagyunk itt, ne tagadjuk. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hihi... készül-készül, csak idő kérdése... :D

      Törlés