2017. február 22., szerda

You always want the one (you can't have) (3. fejezet)

Huh. Túléltem. Megírtam. Előzetes figyelmeztetés: 19 oldal lett :D és erősen korhatáros.
Jó szórakozást! 
Olvasgassatok, kattintsatok, és legfőképp kommenteljetek, mert nagyon kell a "cseszegetés" a folytatáshoz ;)






3. fejezet
Jared’s POV

Szótlanul követem a parkolóházig, nem tudok beszélni, mert az örvénylően kavargó gondolataim jelenleg az összes, létfenntartásért nem felelős agysejtemet sakkban tartják. Ott aztán próbálom jelezni neki, hogy itt van az én kocsim is, menjünk külön. Talán hogy még egy aprócska esélyt a kezemben tarthassak, ha mégis menekülőre fognám. Rám mosolyog, és anélkül, hogy meghagyná nekem a választás lehetőségét, lassan megingatja a fejét.
-       Jack azt mondta, mielőtt elbúcsúztunk, hogy te jobb, ha nem vezetsz most.
Összeszűkült szemekkel pillantok rá.
-       Aha… és téged beengedett a volán mögé? – durcázok, de mindjárt elolvadok a széles vigyorától, ahogy jelentőségteljesen kinyitja nekem a Mustang ajtaját, kinyújtott karral rátámaszkodik, és anélkül hogy odanézne, a vajszínű bőrülés felé biccent – Részrehajló strici. Többet nem bulizok vele. – morgom, és engedelmesen besüppedek az anyósülésbe.
Végtére is, milyen jó indokot találhatnék arra, hogy elmeneküljek tőle? Jelenleg semmi másra nem vágyom jobban, minthogy a meztelen testét taperoljam végig nagyon-nagyon alaposan. Csak utálnám magam holnap, ha gyáván elfutnék, mielőtt ezt kivitelezem.
Rám csukja az ajtót, gyorsan megkerüli a verdát, és beül a vezető oldalra. Beindítja a motort, de valamiért még nem tolat ki a helyéről.
Nézek magam elé mozdulatlanul, próbálok megbirkózni a gondolattal, hogy ma éjjel fergetegeset fogok szexelni egy gyakorlatilag vadidegen, ámde átkozottul dögös férfivel.
Váratlanul a combomhoz ér a tenyere, kizökkent az álomvilágból, vissza a jelenleg álomszerűen gyönyörű valóságba. Összerezzenek az érintésére, és szinte ijedten kapom felé a fejem. Azt hiszem, nem így kellett volna reagálnom. Majdnem fejjel nekiütközök a hirtelen mozdulattól, mivel nem vettem észre, hogy a kezével együtt ő maga is közelebb hajolt egy kicsit. Kérdőn néz rám a maradék mindösszesen tíz centiről, mielőtt egy hangyányit visszább húzódna. Felhúzza egyik szemöldökét, majd lepillant a kézfejére, és lassan újra fel a szemembe.
-       Minden rendben? – kérdi halkan, komoly arccal – Riadtnak tűnsz. Nem szeretném, ha azt éreznéd, bármit is rád erőszakolok.
Magamat is meglepve ezzel, válasz helyett felemelem a kezeimet, arcának két oldalára simítom a tenyereim, és számat az övére tapasztom. Egy aprócska megkönnyebbült sóhaj után lehunyja szemeit, és néhány másodperc erejéig belefeledkezik a puha csókba. Aztán hátrébb húzódik, látom, ahogy a szeme sarkából egy pillanatra kiles az ablakon. Megfogja a bal kezem, enyhe biztató szorítást érzek rajta, majd az ölemben hagyja bizsergő ujjaim, megragadja a volánt, hátrafordul a hátsó szélvédőt figyelve és kitolat. Mindezt egyetlen szó nélkül. Nem bánom, hogy nem beszélünk. Nem szeretném szavakba önteni, mik a terveim az éjszakára vonatkozóan. Hadd mutassam meg inkább. Bár valószínűleg azzal sem lesz könnyebb megbirkóznom. Hátha tud gondolatolvasni…
-       Hova megyünk? – töröm meg végül mégis a csendet néhány perc után.
-       Hova szeretnél? – kérdez vissza egy kedves mosoly kíséretében.
-       Mindegy… – vonom meg a vállam őszintén.
-       Akkor megérkeztünk. – nevet fel halkan, miközben egy mélygarázs elektromos kapuját nyitja ki egy fekete plüssbárányon csüngő távirányítóval. Feketebárány? Mosolyognom kell. Ha jó fiú lesz, talán kap tőlem egy feketepárducot helyette.
Határozottan nem hotel szaga van a dolognak. A lakása? Nem is próbálom leplezni meglepettségemet. Bár az is lehet, hogy csak egy bérelt kis szexbarlang az ehhez hasonló esetekre.
Leállítja a motort, hátranyúl a cuccaiért, rám mosolyog, és kiszáll. Gyorsan összekapom magam, és kiugrok én is a kocsiból, mielőtt még körbeér, és előzékenyen az ajtót is kinyitja nekem. Annyira azért nem szeretem nőnek érezni magam.
Állok mellette bénán, csak nézem, ahogy bepittyegteti a kocsit, és zsebre teszi a kulcsát. Fogalmam sincs, mit kellene most csinálnom. Sóhajtok egy nagyot, mire rám emeli a tekintetét. Egy pillanatra zavarba jövök, tudom, hogy látszik rajtam a feszültség, és utálom. Lazának kéne lennem, magabiztosnak. Majd veszek leckéket Briantől. Vagy mégsem… nem, ideje lenne Briant arrébb tenni a fejemben, valami kevésbé megkülönböztetett helyre. Adam a félhomályban derengő halvány lámpasor felé biccent. Látom, hogy a viselkedésem miatt hezitál. Talán átfutott az agyán, hogy ez az egész nem is volt olyan jó ötlet.
-       Arra van a lift. – mondja gyengéden.
Nem ér hozzám. Pedig szeretném. De azok után, ahogy a parkolóházban szinte megrémült a csóktól, ahogy kereste tekintetével, észrevett-e valaki, nem merem. A keskeny, lifthez vezető folyosóig egymás mellett lépdelünk tisztes távolban, nehogy véletlenül súrolja egymást a kezünk, vagy a vállunk, ott viszont dönteni kell, ki megy elöl. Hát persze, hogy előzékenyen maga elé nyújtja a karját, hogy menjek csak. Magamban újra csak puffogok egy sort, hogy miért kell velem nőként bánni. A liftajtót is kinyitja nekem, és maga elé tessékel.
-       Hányadik? – kérdem, hogy legalább én is csináljak valamit… legalább a gombot megnyomhatom? Nem törik le a műkörmöm.
-       Legfelső. – felel, és ezzel együtt benyomja a gombot.
-       Adam… – kezdem morcosan, mire kérdőn rám emeli igéző szemeit – Ne csináld ezt.
-       Mit?
-       Ne bánj úgy velem, mintha nő lennék.
Erre felnevet. Hirtelen mozdul, ahogy bezárja a lépésnyi távolságot köztünk. A falnak szorít a testével, beletúr a hajamba, és megcsókol. Koránt sem olyan ártatlanul, ahogy én tettem a Mustangban, esküszöm, mintha a farka körvonalát is érezném a combomon, levegőt is alig kapok, a lábam is beleremeg.
-       Hidd el, egy nővel sem bánok így. – kuncog, és kisétál a liftből az épp nyíló, tökéletesen tükröződő acélajtón át. Hát most nem engedett maga elé.
Mire összeszedem magam, és kibotorkálok a liftből, már ki is nyitotta a lakás ajtaját. Csak néz, az ajtófélfának támaszkodva, jót mulatva rajtam, de nem lép be.
-       Nekem ez a viselkedés természetes. Előre engedlek, mert udvarias vagyok. Előzékenyen kinyitom az ajtót. Még a kabátod is segítenék levenni és felakasztani, ha lenne rajtad. – nevet fel – Egyáltalán nem azért, mert nőt akarok csinálni belőled. Egyszerűen csak ilyen vagyok. Hidd el, ha csak egy kicsit is nő lennél, nem lennél itt.
Ahh. Annyira édes. Én meg egy balfasz. És ő mégis csak mosolyog, áll a lakása ajtajában, és várja, hogy bemenjek, ahelyett hogy elküldött volna már a fenébe, azok után, amiket eddig mondtam neki. Nagyot sóhajtok, rámosolygok, és hogy mentsem egy kicsit magamat és a hülyeségeimet, futva végigsimítok a derekán, ahogy szorosan mellette besétálok a lakásába. És ezennel eldöntöm, hogy balfasz Jaredet most szépen félretesszük. Legalábbis megpróbáljuk.
-       Kérsz valamit inni? – kérdi, ahogy lepakolta a cuccait, és lerúgta a cipőjét.
-       Igen, persze, egy Jack jól jönne. – nevetek fel.
Ahogyan ő is. Szerencsére érti a célzást. Aztán még mindig mosolyogva, két kézzel megfogom a csípőjénél, szorosan mellé lépek, és újfent csak ártatlanul megpuszilom a száján.
-       Nem, kösz, semmit. – teszem aztán hozzá.
Bólint.
-       Most magam elé nyújtanám a kezem, hogy megmutassam, merre menj a nappali felé, de nem merem. – kuncog.
Megforgatom a szemem.
-       Oké, bocs, hülye voltam. Én nem szoktam… – kezdem, aztán elhallgatok.
Mit nem szoktam? Pasikra rávetni magam? Felmenni a lakásukra? Szexelni velük?
-       Mindegy. Szóval merre? – kérdem, ő pedig biccent a legtávolabbi ajtó irányába – Csak a fenekem akarod bámulni, azért engedsz folyton előre, valld be. – próbálom elviccelni.
-       Hát persze. – nevet – Azon is gondolkodtam, hogy azt hazudom rossz a lift, és akkor nyolc hosszú emeletnyi lépcsőzés közben bámulhattam volna.
-       Huh. Kösz, hogy nem tetted. Nem érte volna meg lefárasztanod olyan hamar. – vetem magam a kanapéjára.
-       Igen, én is erre a következtetésre jutottam végül. – mászik fölém gátlástalanul, a karjaira támaszkodva.
Érzem, hogy kezdene arcomba szökni a vér. Most vagy engedem, hogy beszari Jared elcsesszen mindent, vagy visszarugdosom az odújába. Elő magabiztos Jareddel!
Mosolygós szája felé hajolok kacéran, de nem csókolom meg. Tudom, hogy azt akarja. Megnyalintom az ajkait, és egy hirtelen mozdulattal a pólója aljába kapaszkodva áthúzom a fején a ruhadarabot. Piros pontot ide.
Elismerően felnevet, majd még közelebb férkőzik, már négykézláb térdel fölöttem. Az illatát érezve állati nehezemre esik, de gyorsan kicsusszanok alóla, és a fenekén végigsimítva megjegyzem:
-       Arra nem is gondoltál, hogy én is szívesen nézném a te fenekedet? Néhányszor előre engedhetted volna magadat. – heccelem, de valójában nagyon is komolyan gondolom.
Iszonyú szexi a feneke ebben a testhezálló fekete farmerban. Lássuk, anélkül is az-e? Egy gyors mozdulattal a hátára fordítom, és a csípőjére ülök. Elkezdem kioldani az övét.
-       Na, ez már tetszik. – búgja, mikor megragadja a derekamat, felhúzza magát félig ülő helyzetbe, és magához húz.
Épp mielőtt a szája az enyémhez érne, elfordítom a fejem, a nyakába hajtom az arcom, hozzádörgölöm az orrom, majd megharapom. Nem túl durván, de azért nem is fogom vissza magam túlságosan.
Felszisszen, én pedig kihasználom, hogy valamelyest enged a szorításán. Lecsusszanok róla, és ezzel egy időben lehúzom róla a nadrágját is. Tátva marad a szája egy futó pillanatra. Mintha még a fejét is megcsóválta volna alig észrevehetően. Ezt elismerésnek veszem.
Szűk fekete boxer, és egy pár fekete zokni. Ennyi maradt, amivel meg kell még küzdenem. A lábaitól fél méterre térdelek a szőnyegen, és vigyorgok.
Váratlanul felpattan a kanapéról, és szinte futva kerüli meg. Immár a méretes bútor háta mögül fixíroz.
-       Na jó, lehet, hogy nekem mégis kéne az a Jack! – nevet.
Komolyan megsajnálom. Feltérdelek a kanapéra, és csábítón rámosolygok, mutatóujjammal közelebb csalogatom. Megnyalja az ajkait, meg akarom csókolni legalább annyira, amennyire ő engem. De az utolsó pillanatban megint keresztülhúzom a számítását. Lekapom a pólóm, és az arcába hajítom.
Már nagyon felhúztam. Megjátssza, hogy egyre mérgesebb rám, de valójában tudom, hogy csak nagyon-nagyon szeretne megkapni. És ez volt a cél. Összegyűri a pólót, és dühösen a sarokba hajítja.
-       Ezt nagyon gyorsan hagyd abba, szexi fiú, ha kedves az életed. – fenyeget mély, érzéki hangon, mutatóujjával felém mutatva, és elindul újfent megkerülni a kanapét, de most már az ellenkező irányba. Most már nem menekül előlem, most már vadászik rám.
-       Mit? – kérdezek vissza ártatlanul, miközben kicsatolom az övem – A vetkőztetést vagy a vetkőzést?
Megragadja a csuklóimat, durván rálök a kanapéra, rám nehezedik, lefogja a kezeimet a fejem felett, és erőszakosan megcsókol. Ha éreztem is némi fölényt, azonnal elveszítem, a mélybe zuhan minden, ahogy nyelvét boldogan engedem végre be a számba. Engedelmesen nyögök bele a durva csókba, még a testem is önkéntelenül megvonaglik Adam súlya alatt. Aztán lecsúszik rólam, és lerántja a nadrágommal együtt a boxerem is. Hoppá. Szóval ő is ismeri ezt a játékot.
-       Arra. – morogja összeszűkült szemekkel, és feltételezem, hogy a háló felé nyíló ajtó az, ami felé jelez nekem.
Most kéne berezelnem, most kéne összekapni a földről a cuccaim, és elszelelni, ha a nem-vagyok-meleg dumát továbbra is be akarom magamnak adni.
Ugyan már! Itt áll előttem egy gyönyörű alfa példány, egy szál alsógatyában, amin átrajzolódik félig kemény farkának körvonala, nekem meg épp hogy csak nem folyik ki a nyálam a drága szőnyegére. Le akarok feküdni vele, igen, akkor is, ha az agyam eldugott poros kis szegletében van egy icipici Jared klón, aki kézzel-lábbal tiltakozik ellene.
Szóval az elszaladásról ennyit, nem lesz itt ma menekülés. Szex lesz.
A szúrós pillantására be kéne húznom a nyakamat, és engedelmesen követni a ki nem mondott utasításait, gondolom, ezt várja. Vajon más is szokott ellenkezni vele, vagy számára ismeretlen területre csalogatom? Elég határozott partnernek tűnik. Ellentmondást nem tűrőnek. Azzal persze nem álltatom magam, hogy fölé kerekedhetek, nincs is szándékomban, őrülten felizgat a férfiassága. Ez az érzés nagyon új még nekem. Viszont nem vagyok kisfiú, hogy feltétel nélkül szót fogadjak neki. Játszadozni invitált, hát játsszunk!
Kényelmesen nekitámasztom a meztelen fenekemet a kanapé karfájának, és nem adom jelét annak, hogy engedelmesen a hálóba indulnék. Kacéran elvigyorodok, és szemeimmel a boxerét becélozva, felhúzom az egyik szemöldököm.
-       Dobd azt le. – dorombolom – Aztán mutasd az utat. Követlek. – vigyorodok el, ha lehet, még szélesebben, miután burkoltan közöltem vele, hogy most én fogom az ő fenekét bámulni. Mégpedig pucéran. Alig várom.
Összeszűkülnek a szemei, vesz egy mély lélegzetet, hogy feldolgozza az újbóli engedetlenséget, majd ahogy lassan kifújja az elhasznált levegőt, megteszi a köztünk lévő három lépés távolságot. Megragadja a hajtövemet, alaposan rámarkol, és erőszakosan magához húz. A köztünk lévő tíz centis magasságkülönbséget nem túl kényelmes nagyrészt a hajamnál fogva csüngve áthidalni, lábujjhegyre kényszerít vele, kérdés nélkül a számba erőlteti a nyelvét, én pedig megint úgy elgyengülök tőle, hogy a félig lehunyt szemeim előtt már a hálószoba képe vibrál, és engedelmes Jared, aki szépen, lassan, fenékriszálva besétál az ajtón, utána pedig a nagy és erős mestere lépdel, a korbács lecsüngő bőrszíjaival simogatva a meztelen hátsóját, egyre csak noszogatva az ágy irányába.
Elereszti a hajam, megfogja a csuklóimat, az alsója szegélyéhez irányítja a kezeim, hüvelykujjaim a gumírozás alá csúsznak, ő pedig elkezdi gyengéd erőszakkal lefelé nyomni a vállaim.
-       Vedd le te. Aztán mehetünk. – duruzsolja, miközben egyre közelebb kerül a farka az arcomhoz.
Zavarba akar hozni ezzel az egyértelmű alá-fölé rendeltségre utaló pozitúrával. Persze, hogy sikerül neki. De próbálok nem hanyatt esni tőle. Még.
Ahogy a térdeim a puha szőnyegbe süppednek, orromat az anyagon keresztül váratlanul a farka hegyének dörgölöm. Megremeg. Én pedig ezt a gyenge pillanatát választom arra, hogy a fekete textillel együtt számba vegyem megránduló hímtagja fejét, és nyelvem hegyével egy kicsit megmasszírozzam. Nem tudja visszafojtani a kiszökő nyögést, izmai megfeszülnek, fejét hátravetve esik ki egy pillanatra a szerepéből. Persze, ő csak incselkedni akart, megmutatni, hogy bármikor könnyedén eléri, hogy a lábai elé térdeljek. Sikerült meglepnem, ezután egy gyors mozdulattal lehúzom az alsóját, talpra szökkenek előtte, és a hálószoba felé biccentek. Valahogy úgy, ahogy pár perccel ezelőtt ő tette.
-       Mehetünk. – jelentem ki vidáman, és ahogy elindul előttem, játékosan feszes fenekére csapok. Jól sejtettem, meztelenül is tökéletes.
És most nagyon jól jön ez a mini én-idő. Egyelőre jobb, ha nem néz rám, mert ahogy lehúztam a nadrágját, és a szemem elé került méretes férfiassága, még koránt sem teljes életnagyságban, egy pillanatra bent szorult a levegőm. Most van néhány másodpercem összeszedni magam, nem láttatni vele, hogy jelenleg legbelül azon pánikolok elég erőteljesen, hogy "az" hogyan fog "beférni"…
Látom, hogy az ártatlan paskolás után egy pillanatra meginog, vissza akar fordulni, meg akar ragadni, és erővel maga elé tolni, de végül mégsem teszi. Ideiglenesen elfogadja a játékszabályaimat. Szerintem élvezi is, hiába küzd ellene. Hagyom, hadd harcoljon kicsit a fölényéért, aztán úgyis boldogan engedem majd, hogy győzedelmeskedjen. Boldogan? Tehetetlenül. Mert az biztos, hogy ha úgy istenigazából hozzám ér, vége a kacérkodásnak, jön a rózsaszín köd és vele együtt engedelmes Jared.
-       Hogy tetszett a séta? – kérdi rezignáltan, karjait széttárva, ahogy a küszöböt átlépve felém fordul. Arcizma sem rezzen.
Valószínűleg csak megjátssza, de akkor sem akarom, hogy ilyen egykedvűen álljon itt előttem anyaszült meztelenül.
Odalépek hozzá, egész testemmel hozzásimulok, kezeimmel pedig lassan a derekától indulva végigsimítok a fenekén. Nyakhajlatába hajtom a fejem, orrommal megcirógatom a kulcscsontját, és finoman megcsókolom a nyakát, miközben még közelebb húzom magamhoz a továbbra is a fenekén pihenő kezeimmel. Nem remeg bele, nem veszti el az álarcát, tökéletesen illeszkedik a szerepe. Hát persze, most már számít rá, hogy kizökkenthetem.
-       Nagyon tetszett. – súgom ajkaimmal a nyakán.
Két ujjával felemeli az állam, hogy a szemébe nézzek. Továbbra is ott a halvány közöny a hangjában, amikor megszólal.
-       Ennek igazán örülök. – biccent.
Azt hittem, azért emeli fel a fejem, hogy újra ugyanolyan észveszejtően megcsókoljon, de a várt mozdulat nem jön. Csak néz rám, megfejthetetlen arccal, a mosoly legapróbb nyoma nélkül. Ijesztő. Ugyanakkor izgató is. Remek színész.
-       Végeztél a játékkal? Vagy továbbra is számítanom kell arra, hogy váratlanul felpattansz, elfutsz, hozzám vágsz egy párnát, vagy kit tudja mit… hm? – kér számon felhúzott szemöldökökkel, olyan hangnemben, hogy iskolásfiúnak érzem magam, akit a tanár bácsi rajtakapott valami csínytevésen. Az utolsó hang olyan mélyen jön ki a torkából, hogy az egész testem beleborzong.
Testsúlybéli fölényét kihasználva lassan az ágy felé kezd tolni, egyik kezével a tarkómnál tart szorosan magához közel, másik tenyere a derekamon. Egyre jobban érzem, hogy mégse olyan közönyös. Amilyen erővel a karjai húznak közel, szinte ugyanolyan erővel kezd valami más a csípőmnél egyre távolabb tolni. Örvénylő mélység tükröződik a tekintetében, húz lefelé magába, beszippant, istentelenül akarom már azt az emésztő, végletekig domináns csókot újra.
-       Végeztem… tanár úr… – nyögöm.
-       Helyes. – morogja, és egy laza mozdulattal az ágyra dob.
Kiterülök a hátamon fekve. Kezeim a lepedőn támaszkodnak, combjaim felhúzva, terpeszben, talpaim szintén a lepedőn.
Végre elmosolyodik. Győzedelmesen.
Két kezével a szétterpesztett combjaim közt támaszkodik az ágyra. Újra felizzik előttem a vadászó feketepárduc képe, a csábító veszély, a fenséges vadállat. Széles vigyorral az arcán néz a szemeimbe előbb, majd ágaskodó férfiasságomat veszi célba jelentőségteljesen tekintete, ajkai elnyílnak egymástól. Mindjárt elájulok. Feljebb kúszok karjaimra támaszkodva, mire nemtetszését kifejezve felmordul.
-       Arról volt szó, nem menekülsz.
-       Nem is. – súgom, ahogy feltérdelek előtte, és kezeit megragadva őt is térdre húzom magammal szemben. Muszáj, hogy megcsókoljon, mielőtt bármit is teszünk, ha nem teszi, belülről eléget a vágy, és csak üres porhüvely marad belőlem. Hagyja magát, de látom, hogy nem szívesen engedi ki a kezéből a kontrollt. Hímtagjaink egymásnak feszülnek. A tekintete sötét, hisz újra csak nem az történt, amit ő elképzelt, feszülten felsóhajt, mellkasa is az enyémnek simul. Megnyalja az ajkait, megbabonázva figyelem a nyelve útját, azután egy futó mosoly mellett megingatja a fejét.
-       Nagyon felizgatsz. – suttogja, és a tarkómra csúsztatva egyik tenyerét, lassan megcsókol.
Gátlástalanul nyögök fel. Aztán újra, ahogy másik tenyere gyengéden a fenekembe markol, és olyan közel húz magához, hogy mindkettőnk vesszője hasunk közé szorul. Ez a csók most más. Nyelvének lassú, perzselő táncával kínoz.
Végül mégis hagyom, hogy a két combomat megragadva maga alá gyűrjön. A dereka köré fonom a lábaimat, ő pedig a csók közben játékosan csípőjét előre lendítve megbök épp a megfelelő helyen. Egy nyögésbe fúló halk sikoly hagyja el a torkomat. Felnevet, és most már tökéletesen tudatosan csinálja meg még egyszer ugyanezt.
-       Ahh… Adam… – nyögöm a nevét extázisban.
-       Igen? – mosolyog rám diadalittasan.
Erre csak a fejemet rázom, elnyílt ajkakkal, levegő után kapva.
A fiókba nyúl, előveszi, amire szüksége lesz. Rajtam pedig, visszaidézve azt a néhány másodpercet, míg előtte térdeltem, egy pillanat alatt úrrá lesz a rémület.
-       Várj… – könyöklök fel, és biztosra veszem, hogy látja a szememben az ijedtséget. De az is biztos, hogy nem igazán tudja hova tenni.
-       Mi a baj? – ráncolja a homlokát.
Na, most ezt, hogy lehet szavakkal körülírni?
-       Én… Én csak… – hebegek – Nem vagyok ehhez hozzászokva. – motyogom lesütött szemekkel.
Nem hiszem, hogy úgy sikerült, ahogy kellett volna. Csak még jobban ráncolja a homlokát, és még értetlenebbül néz rám.
-       Hát . – sóhajtok, és szégyellősen félrepillantok a szoba sarkának irányába – Egy kicsit be vagyok tojva, mert… mert nem volt még bennem… ekkora… – magyarázom, olyan halkan, hogy csak remélni tudom, hogy megértette, és nem kell majd újra kimondanom.
Megint a két tenyerembe temetem az arcom zavaromban, mint amikor azt a szépséget mondtam neki Jack mellett ülve, ő pedig hitetlenkedve elismételte.
Halkan felnevet, leteszi a tubust a lepedőre, és a csuklóm után nyúl. Gyengéden húzza maga felé a kezem. A merevedése felé. Beleremegek, úgy zárom köré ujjaimat. Az vigasztal, hogy most végre ő sem ússza meg borzongás nélkül. Finoman előre tolja csípőjét, én pedig ránézek a kezemre. Annyi mindent érzek most, izgalmat, félelmet, csodálatot, még soha senki farkára nem mondtam, de még csak nem is gondoltam, hogy gyönyörű. És most itt tartom a kezemben az emberi faj tökéletes szaporító szervét… milyen ironikus az, hogy sosem fogja arra használni, amire teremtetett.
-       Ígérem, vigyázok rád. – súgja a számhoz olyan közel, hogy a leheletét is érzem az ajkaimon, amikor négykézláb fölém térdepel.
Szabad karomat nyaka köré lendítve magamhoz vonom, és forrón megcsókolom. Elismerőn nyöszörög a számba, ahogy a csók közben hüvelykujjammal néhányszor végigsimítok szivárgó makkján. De nem hagy sokáig játszadozni, végül a nyakamba csókol, mire hátravetve a fejem még jobban felkínálom neki a területet, ő pedig két vállaimra simít forró tenyerével, és lassan lefelé szánkázik velük a karjaimon. Lúdbőrt hagy érintése nyomán. Végül a kezeimet megfogva összefűzi ujjainkat, de előtte még nemtetszésemet kifejezve, nyöszörögve engem ki ujjaim közül forró simaságát. Ajkaival a nyakamról elindul lefelé, mellkasomon halványpiros foltokat hagy apró harapásai nyomán, lassan végignyal a hasamon, aztán egyik kezemet eleresztve körülfonja lüktető férfiasságom, és finoman ajkai közé csúsztatja azt. Megfeszülnek a hátizmaim, csípőm önkéntelenül emelkedik fel az ágyról, szabad kezemmel a lepedőt markolom görcsösen, a másikkal még mindig az ujjait. Futótűzként száguld végig az ereimben a mámor. Azután érezve, hogy egy sikamlós ujj hatol lassan belém, csak még jobban lángra kap a belsőm. Fejemet oldalra vetem a párnán, hogy fogaimmal elérjem a huzat sarkát. Szükségem van most valamire a számban. Ahhoz nincs erőm, hogy azt vegyem be, amit jelen pillanatban a leginkább szeretnék. A gyönyörű, vörös, fénylő szerszámának fejét, hogy a nyelvemen érezhessem édes-sós izét, lüktető feszülését. Felsikoltok, ahogy a második ujját is belém vezeti, és kicsit meggörbítve őket, megtalálja a tökéletes pontot őrületem fokozásához.
-       Elég… – zihálom – Akarlak… Most…
Kiengedi vesszőmet kipirosodott, nedves ajkai közül, és mosolyra húzza őket.
-       Nem-nem. – csóválja meg a fejét – Azt ígértem, vigyázok rád. – susogja, és lassan egy harmadik ujjat kap társul az előző kettő.
Rejtély, hogyan tud ennyire észnél lenni.
Egy kicsit kényelmetlen, ahogy izmaimat feszíti, ahogy alaposan olajozza be magának az utat, de amikor elhanyagolt vesszőm újra forró száját tölti ki, azonnal elillan a kényelmetlenség érzése, csak a mindent elsöprő vágy marad felszínen. Felnyögök, és újra ráharapok a párna csücskére, aztán érzem, ahogy ajkai újra hasamat kényeztetik, mellkasom bőrét karcolják fogai, majd a telt ajkak az állvonalam nedvesítik. Eleresztem a párnát, csak hogy a következő a nyelve lehessen mohó számban, amivel egyidőben egy meglepően könnyed, sikamlós mozdulattal belém hatol végre.
Most van csak igazán szükségem a lepedőbe markolni. Aztán görcsös ujjaim közt a lepedőt felváltom a fenekével, közelebb kényszerítem, mire egy pillanatig ellenáll, de lassan megadja, amit kérek. Markolatig merül el bennem, szája az enyémen, egyik kezével hajamba markol, ahogy belemorog a csókba, másik kezével pedig fenekem alá nyúl, helyén tartva csípőmet.
Csak lassan kezd el mozogni bennem, de sürgetésemnek engedve hamar gyorsít a mozdulatain. Nem telik el sok idő, mire már őrült tempót diktál, hangosan zihál a csókok közé, izzadtság vonja be egész testét, én pedig önkívületben vonaglok alatta, körmeimet a hátába mélyesztve, néha tehetetlenül végigszántva rajta, vörös csíkokat hagyva sápadt bőrén.
A külvilág megszűnik, súlytalanul lebegek vele az éterben, ahogy rámarkol férfiasságomra, majd egy hosszú nyögést követően én is megszűnők létezni. Levegő után küzdve csak arra eszmélek, ahogy homlokát az enyémnek döntve hangosan felnyög, és annak bizonyítékaképp, hogy ő sem élvezte kevésbé az elmúlt perceket, megfeszült izmokkal lök néhány utolsót rajtam, majd kimerülten, csatakosan mellkasomra hanyatlik.
Lassan kicsusszan a testemből, hagy néhány gyengéd csóknyomot a mellizmaimon, majd még mindig kicsit nehézkesen lélegezve mellém gördül.
-       Istenem… – nyögi, mire kuncognom kell.
-       Szerintem ez nem a legmegfelelőbb időpont, az Öreggel való beszélgetésre.
Felkönyököl és rám nevet, megcsóválja a fejét, majd átnyúlva felettem az éjjeliszekrényen fekvő dobozból kihúz néhány törlőkendőt, és letisztítja a hasamat. Megbabonázva figyelem. Mennyire odafigyel rám. Mindenre. Aztán elkapom a tekintetem, és visszahajtom a fejem a párnára. Tulajdonképpen mit művelek én itt?? Felsóhajtok, frusztráltan, ő pedig épp ezt a pillanatot választja arra, hogy fölém kússzon felsőtestével. Ajkait végighúzza a mellkasomon, megcirógatja velük a nyakamat, majd arcom fölé hajol, és szemeimbe fúrva tekintetét néhány gyengéd, nyelv nélküli csókot hagy a számon. Még végigsimít a hajamon, aztán visszagördül a hátára.
Néhány perc mozdulatlan csend után ő szólal meg végül halkan, félig felkönyökölve mellettem.
-       Őszinte leszek. Nem hittem, hogy itt végezzük. – mosolyog, és futva a párnájára pillant – Inkább fogadtam volna arra, hogy Kate ágyában töltöd az éjszakát.
-       Neee… - nyögöm – Nagyon rossz az első benyomásod az emberekről, Adam! – nevetek fel frusztráltan.
-       Tényleg nem tudtam, hogy meleg vagy. Pedig általában jól ráérzek az ilyesmire. Szerintem sokan nem tudják. – vonja össze a szemöldökét.
-       Ez… bonyolult… – kapom el róla a tekintetem, és lehervad a vigyor az arcomról.
-       Akarsz róla beszélni? – kérdi tapintatosan, tündéri hangnemben, miközben orra hegyével futva megérinti a vállam.
Megrázom a fejem. Ő pedig bólint.
-       Oké. Megígérem, hogy én sem beszélek róla senkinek. – mondja komolyan.
-       Kösz. – nyelek egyet, és kimentem magam, kisietek a mosdóba.

Letusoltam, és percek óta a mosdót támasztom, hol belepillantva a tükörbe, hol a lefolyót fixírozva. Nem egyszerű feldolgoznom, ami történt ma velem. Teljesen elvarázsolt. Az egész, amióta csak megláttam, szédítő. A pasi is szédítő, a szex is, minden körülötte. Egyszerűen túl tökéletes. Semmiben nem hasonlít ez az egész a Briannel folytatott "viszonyomra". Itt sokkal inkább éreztem, számítok, úgy éreztem, ő figyel rám. Szürreális volt az egész, mintha nem csak egy egyéjszakás numera lennék. Hozzá tudnék szokni. De persze jól tudom, hogy kár ilyesmiről álmodoznom. Egyszer már ráfáztam, Brian mellett eleget álmodoztam már olyan dolgokról, amik sosem fognak megtörténni.
És itt vagyunk újra: Brian. Alighogy kitettem a lábam a szobájából, megint csak Brian jár a fejemben. Amíg vele voltam, el tudta velem feledtetni száz százalékosan, egy pillanatra sem jutott eszembe, de most hogy nem vagyunk egy légtérben, úgy tűnik, már halványul is a varázsa. Talán vele kéne maradnom, karnyújtásnyira, az idők végezetéig. Hát persze. Álmodj csak, picinyem. Mindenesetre jobb, ha még visszabújok egy picit az ő kis varázskarjaiba, az újonnan felfedezett mini kis Brian-mentes övezetembe. Csak el kellene eresztenem végre a mosdót, és a tükörképemet.
Halkan nyílik az ajtó, és Adam kócos feje kukucskál be a résen.
-       Bejöhetek?
-       Persze. – mosolyodok el fáradtan.
Mögém lép, és kedvesen átkarol, kisöpri a hajam a nyakamból, és hátulról belecsókol.
-       Minden oké? – kérdi egy kicsikét aggódva, talán látta a tükörben az arckifejezésem, amikor benyitott.
-       Minden. – bólintok biztatón.
Hátrébb lép egy lépést, és végigsimít a fenekemen.
-       Biztos?
-       Fantasztikus voltál, Adam. – felelem halkan, szembefordulok vele, nyaka köré fonom a karjaim, és lábujjhegyre állva gyengéden megcsókolom – Hidd el, teljesen rendben vagyok.
Mosolyogva bólint.
-       Letusolsz te is? – kérdem, a válasz pedig egy újabb mosolygós bólintás.
Belép a zuhany alá, aztán még kikukucskál, mielőtt visszamegyek a szobába.
-       Nehogy addig meglógj nekem!
Felnevetek, és megrázom a fejem. Dehogy lógok, nem, amíg ki nem dob innen! Talán egy-két órát még eltölthetek itt vele.

------------------------------------

folyt.köv.

8 megjegyzés:

  1. Istenem... Meggyilkoltál... Teljesen... Véglegesen... :D Carmen, utánozhatatlan vagy. :) Az egész annyira részletes, szexi, pimasz, mégis ízléses volt. Ezt az Adamet imádom! Mindig pont így képzeltem őt én is. Abba ne merd hagyni ezek után! :D Ez az egész köztük annyira tökéletes, hogy marhára kíváncsi vagyok Brian hogyan férkőzik majd közéjük. A kis buksijába ott van ugyan, de mégis... :) Ugh, nem tudom hogy fogon bírni a következő részig. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jáájj kösziii, imádlak! :)) Én se tudom hogy csináltam ilyenre, nem hiszem, hogy írtam már ilyen hosszú gyakorlatilag PWP-t... :D Lehet ez gyűlt bennem az évek alatt :D

      Törlés
  2. Komment az ára a folytatásnak? Ezen ne múljon. :) Csatlakozom, ne hagyd abba. Nagyon jól írsz. :) A rész pedig nagyon forró lett :P Ügyes vagy! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Háát... a folytatás ára az érdeklődés ;) köszönöm, hogy írtál! :)

      Törlés
  3. Ez egy álomfejezet lett! ��
    Ez így gyűlt benned? Máskor mondanám, hogy sose folytsd vissza de most nagyon jól tetted!!!!! :) Folytasd kérlek! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Álomfejezet? Hát volt néhány álmatlan éjszakám tőle... meg jó néhány fincsi álmom is :D
      Köszönöm, hogy elolvastad, és hogy tetszett, igyekszem a folytatással :)

      Törlés
  4. Akkor cseszegetlek. :D Mikor jön a folytatás? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elkezdtem :D Azt nem mondom, hogy olyan "jó" lesz, mint ez, de lesz... ha minden jól megy jövő héten. Remélem. :)

      Törlés