Jó szórakozást!
Olvasgassatok, kattintsatok, és legfőképp kommenteljetek, mert nagyon kell a "cseszegetés" a folytatáshoz ;)
3. fejezet
Jared’s POV
Szótlanul
követem a parkolóházig, nem tudok beszélni, mert az örvénylően kavargó
gondolataim jelenleg az összes, létfenntartásért nem felelős agysejtemet sakkban
tartják. Ott aztán próbálom jelezni neki, hogy itt van az én kocsim is, menjünk
külön. Talán hogy még egy aprócska esélyt a kezemben tarthassak, ha mégis
menekülőre fognám. Rám mosolyog, és anélkül, hogy meghagyná nekem a választás
lehetőségét, lassan megingatja a fejét.
-
Jack azt mondta, mielőtt elbúcsúztunk,
hogy te jobb, ha nem vezetsz most.
Összeszűkült
szemekkel pillantok rá.
-
Aha… és téged beengedett a volán mögé? –
durcázok, de mindjárt elolvadok a széles vigyorától, ahogy jelentőségteljesen
kinyitja nekem a Mustang ajtaját, kinyújtott karral rátámaszkodik, és anélkül
hogy odanézne, a vajszínű bőrülés felé biccent – Részrehajló strici. Többet nem
bulizok vele. – morgom, és engedelmesen besüppedek az anyósülésbe.
Végtére
is, milyen jó indokot találhatnék arra, hogy elmeneküljek tőle? Jelenleg semmi
másra nem vágyom jobban, minthogy a meztelen testét taperoljam végig
nagyon-nagyon alaposan. Csak utálnám magam holnap, ha gyáván elfutnék, mielőtt
ezt kivitelezem.
Rám
csukja az ajtót, gyorsan megkerüli a verdát, és beül a vezető oldalra.
Beindítja a motort, de valamiért még nem tolat ki a helyéről.
Nézek
magam elé mozdulatlanul, próbálok megbirkózni a gondolattal, hogy ma éjjel
fergetegeset fogok szexelni egy gyakorlatilag vadidegen, ámde átkozottul dögös
férfivel.
Váratlanul
a combomhoz ér a tenyere, kizökkent az álomvilágból, vissza a jelenleg álomszerűen
gyönyörű valóságba. Összerezzenek az érintésére, és szinte ijedten kapom felé a
fejem. Azt hiszem, nem így kellett volna reagálnom. Majdnem fejjel nekiütközök
a hirtelen mozdulattól, mivel nem vettem észre, hogy a kezével együtt ő maga is
közelebb hajolt egy kicsit. Kérdőn néz rám a maradék mindösszesen tíz centiről,
mielőtt egy hangyányit visszább húzódna. Felhúzza egyik szemöldökét, majd
lepillant a kézfejére, és lassan újra fel a szemembe.
-
Minden rendben? – kérdi halkan, komoly
arccal – Riadtnak tűnsz. Nem szeretném, ha azt éreznéd, bármit is rád erőszakolok.
Magamat
is meglepve ezzel, válasz helyett felemelem a kezeimet, arcának két oldalára
simítom a tenyereim, és számat az övére tapasztom. Egy aprócska megkönnyebbült
sóhaj után lehunyja szemeit, és néhány másodperc erejéig belefeledkezik a puha
csókba. Aztán hátrébb húzódik, látom, ahogy a szeme sarkából egy pillanatra
kiles az ablakon. Megfogja a bal kezem, enyhe biztató szorítást érzek rajta,
majd az ölemben hagyja bizsergő ujjaim, megragadja a volánt, hátrafordul a
hátsó szélvédőt figyelve és kitolat. Mindezt egyetlen szó nélkül. Nem bánom,
hogy nem beszélünk. Nem szeretném szavakba önteni, mik a terveim az éjszakára
vonatkozóan. Hadd mutassam meg inkább. Bár valószínűleg azzal sem lesz könnyebb
megbirkóznom. Hátha tud gondolatolvasni…
-
Hova megyünk? – töröm meg végül mégis a
csendet néhány perc után.
-
Hova szeretnél? – kérdez vissza egy
kedves mosoly kíséretében.
-
Mindegy… – vonom meg a vállam őszintén.
-
Akkor megérkeztünk. – nevet fel halkan,
miközben egy mélygarázs elektromos kapuját nyitja ki egy fekete plüssbárányon
csüngő távirányítóval. Feketebárány? Mosolyognom kell. Ha jó fiú lesz, talán
kap tőlem egy feketepárducot helyette.
Határozottan
nem hotel szaga van a dolognak. A lakása? Nem is próbálom leplezni
meglepettségemet. Bár az is lehet, hogy csak egy bérelt kis szexbarlang az
ehhez hasonló esetekre.
Leállítja
a motort, hátranyúl a cuccaiért, rám mosolyog, és kiszáll. Gyorsan összekapom
magam, és kiugrok én is a kocsiból, mielőtt még körbeér, és előzékenyen az
ajtót is kinyitja nekem. Annyira azért nem szeretem nőnek érezni magam.
Állok
mellette bénán, csak nézem, ahogy bepittyegteti a kocsit, és zsebre teszi a
kulcsát. Fogalmam sincs, mit kellene most csinálnom. Sóhajtok egy nagyot, mire
rám emeli a tekintetét. Egy pillanatra zavarba jövök, tudom, hogy látszik
rajtam a feszültség, és utálom. Lazának kéne lennem, magabiztosnak. Majd veszek
leckéket Briantől. Vagy mégsem… nem, ideje lenne Briant arrébb tenni a
fejemben, valami kevésbé megkülönböztetett helyre. Adam a félhomályban derengő
halvány lámpasor felé biccent. Látom, hogy a viselkedésem miatt hezitál. Talán
átfutott az agyán, hogy ez az egész nem is volt olyan jó ötlet.
-
Arra van a lift. – mondja gyengéden.
Nem
ér hozzám. Pedig szeretném. De azok után, ahogy a parkolóházban szinte megrémült
a csóktól, ahogy kereste tekintetével, észrevett-e valaki, nem merem. A keskeny,
lifthez vezető folyosóig egymás mellett lépdelünk tisztes távolban, nehogy
véletlenül súrolja egymást a kezünk, vagy a vállunk, ott viszont dönteni kell,
ki megy elöl. Hát persze, hogy előzékenyen maga elé nyújtja a karját, hogy
menjek csak. Magamban újra csak puffogok egy sort, hogy miért kell velem nőként
bánni. A liftajtót is kinyitja nekem, és maga elé tessékel.
-
Hányadik? – kérdem, hogy legalább én is
csináljak valamit… legalább a gombot megnyomhatom? Nem törik le a műkörmöm.
-
Legfelső. – felel, és ezzel együtt benyomja
a gombot.
-
Adam… – kezdem morcosan, mire kérdőn
rám emeli igéző szemeit – Ne csináld ezt.
-
Mit?
-
Ne bánj úgy velem, mintha nő lennék.
Erre
felnevet. Hirtelen mozdul, ahogy bezárja a lépésnyi távolságot köztünk. A
falnak szorít a testével, beletúr a hajamba, és megcsókol. Koránt sem olyan
ártatlanul, ahogy én tettem a Mustangban, esküszöm, mintha a farka körvonalát
is érezném a combomon, levegőt is alig kapok, a lábam is beleremeg.
-
Hidd el, egy nővel sem bánok így. –
kuncog, és kisétál a liftből az épp nyíló, tökéletesen tükröződő acélajtón át.
Hát most nem engedett maga elé.
Mire
összeszedem magam, és kibotorkálok a liftből, már ki is nyitotta a lakás
ajtaját. Csak néz, az ajtófélfának támaszkodva, jót mulatva rajtam, de nem lép
be.
-
Nekem ez a viselkedés természetes.
Előre engedlek, mert udvarias vagyok. Előzékenyen kinyitom az ajtót. Még a kabátod
is segítenék levenni és felakasztani, ha lenne rajtad. – nevet fel – Egyáltalán
nem azért, mert nőt akarok csinálni belőled. Egyszerűen csak ilyen vagyok. Hidd
el, ha csak egy kicsit is nő lennél, nem lennél itt.
Ahh.
Annyira édes. Én meg egy balfasz. És ő mégis csak mosolyog, áll a lakása
ajtajában, és várja, hogy bemenjek, ahelyett hogy elküldött volna már a fenébe,
azok után, amiket eddig mondtam neki. Nagyot sóhajtok, rámosolygok, és hogy
mentsem egy kicsit magamat és a hülyeségeimet, futva végigsimítok a derekán,
ahogy szorosan mellette besétálok a lakásába. És ezennel eldöntöm, hogy balfasz
Jaredet most szépen félretesszük. Legalábbis megpróbáljuk.
-
Kérsz valamit inni? – kérdi, ahogy
lepakolta a cuccait, és lerúgta a cipőjét.
-
Igen, persze, egy Jack jól jönne. –
nevetek fel.
Ahogyan
ő is. Szerencsére érti a célzást. Aztán még mindig mosolyogva, két kézzel
megfogom a csípőjénél, szorosan mellé lépek, és újfent csak ártatlanul
megpuszilom a száján.
-
Nem, kösz, semmit. – teszem aztán
hozzá.
Bólint.
-
Most magam elé nyújtanám a kezem, hogy
megmutassam, merre menj a nappali felé, de nem merem. – kuncog.
Megforgatom
a szemem.
-
Oké, bocs, hülye voltam. Én nem
szoktam… – kezdem, aztán elhallgatok.
Mit
nem szoktam? Pasikra rávetni magam? Felmenni a lakásukra? Szexelni velük?
-
Mindegy. Szóval merre? – kérdem, ő
pedig biccent a legtávolabbi ajtó irányába – Csak a fenekem akarod bámulni,
azért engedsz folyton előre, valld be. – próbálom elviccelni.
-
Hát persze. – nevet – Azon is
gondolkodtam, hogy azt hazudom rossz a lift, és akkor nyolc hosszú emeletnyi
lépcsőzés közben bámulhattam volna.
-
Huh. Kösz, hogy nem tetted. Nem érte
volna meg lefárasztanod olyan hamar. – vetem magam a kanapéjára.
-
Igen, én is erre a következtetésre
jutottam végül. – mászik fölém gátlástalanul, a karjaira támaszkodva.
Érzem,
hogy kezdene arcomba szökni a vér. Most vagy engedem, hogy beszari Jared
elcsesszen mindent, vagy visszarugdosom az odújába. Elő magabiztos Jareddel!
Mosolygós
szája felé hajolok kacéran, de nem csókolom meg. Tudom, hogy azt akarja.
Megnyalintom az ajkait, és egy hirtelen mozdulattal a pólója aljába kapaszkodva
áthúzom a fején a ruhadarabot. Piros pontot ide.
Elismerően
felnevet, majd még közelebb férkőzik, már négykézláb térdel fölöttem. Az
illatát érezve állati nehezemre esik, de gyorsan kicsusszanok alóla, és a
fenekén végigsimítva megjegyzem:
-
Arra nem is gondoltál, hogy én is
szívesen nézném a te fenekedet? Néhányszor előre engedhetted volna magadat. –
heccelem, de valójában nagyon is komolyan gondolom.
Iszonyú
szexi a feneke ebben a testhezálló fekete farmerban. Lássuk, anélkül is az-e?
Egy gyors mozdulattal a hátára fordítom, és a csípőjére ülök. Elkezdem kioldani
az övét.
-
Na, ez már tetszik. – búgja, mikor
megragadja a derekamat, felhúzza magát félig ülő helyzetbe, és magához húz.
Épp
mielőtt a szája az enyémhez érne, elfordítom a fejem, a nyakába hajtom az
arcom, hozzádörgölöm az orrom, majd megharapom. Nem túl durván, de azért nem is
fogom vissza magam túlságosan.
Felszisszen,
én pedig kihasználom, hogy valamelyest enged a szorításán. Lecsusszanok róla,
és ezzel egy időben lehúzom róla a nadrágját is. Tátva marad a szája egy futó
pillanatra. Mintha még a fejét is megcsóválta volna alig észrevehetően. Ezt
elismerésnek veszem.
Szűk
fekete boxer, és egy pár fekete zokni. Ennyi maradt, amivel meg kell még
küzdenem. A lábaitól fél méterre térdelek a szőnyegen, és vigyorgok.
Váratlanul
felpattan a kanapéról, és szinte futva kerüli meg. Immár a méretes
bútor háta mögül fixíroz.
-
Na jó, lehet, hogy nekem mégis kéne az
a Jack! – nevet.
Komolyan
megsajnálom. Feltérdelek a kanapéra, és csábítón rámosolygok, mutatóujjammal
közelebb csalogatom. Megnyalja az ajkait, meg akarom csókolni legalább annyira,
amennyire ő engem. De az utolsó pillanatban megint keresztülhúzom a számítását.
Lekapom a pólóm, és az arcába hajítom.
Már
nagyon felhúztam. Megjátssza, hogy egyre mérgesebb rám, de valójában tudom,
hogy csak nagyon-nagyon szeretne megkapni. És ez volt a cél. Összegyűri a
pólót, és dühösen a sarokba hajítja.
-
Ezt nagyon gyorsan hagyd abba, szexi
fiú, ha kedves az életed. – fenyeget mély, érzéki hangon, mutatóujjával felém
mutatva, és elindul újfent megkerülni a kanapét, de most már az ellenkező
irányba. Most már nem menekül előlem, most már vadászik rám.
-
Mit? – kérdezek vissza ártatlanul,
miközben kicsatolom az övem – A vetkőztetést vagy a vetkőzést?
Megragadja
a csuklóimat, durván rálök a kanapéra, rám nehezedik, lefogja a kezeimet a
fejem felett, és erőszakosan megcsókol. Ha éreztem is némi fölényt, azonnal
elveszítem, a mélybe zuhan minden, ahogy nyelvét boldogan engedem végre be a
számba. Engedelmesen nyögök bele a durva csókba, még a testem is önkéntelenül
megvonaglik Adam súlya alatt. Aztán lecsúszik rólam, és lerántja a nadrágommal
együtt a boxerem is. Hoppá. Szóval ő is ismeri ezt a játékot.
-
Arra. – morogja összeszűkült szemekkel,
és feltételezem, hogy a háló felé nyíló ajtó az, ami felé jelez nekem.
Most kéne berezelnem, most kéne összekapni a
földről a cuccaim, és elszelelni, ha a nem-vagyok-meleg dumát továbbra is be
akarom magamnak adni.
Ugyan már! Itt áll előttem egy gyönyörű alfa
példány, egy szál alsógatyában, amin átrajzolódik félig kemény farkának
körvonala, nekem meg épp hogy csak nem folyik ki a nyálam a drága szőnyegére.
Le akarok feküdni vele, igen, akkor is, ha az agyam eldugott poros kis
szegletében van egy icipici Jared klón, aki kézzel-lábbal tiltakozik ellene.
Szóval az elszaladásról ennyit, nem lesz itt ma
menekülés. Szex lesz.
A szúrós pillantására be kéne húznom a nyakamat,
és engedelmesen követni a ki nem mondott utasításait, gondolom, ezt várja.
Vajon más is szokott ellenkezni vele, vagy számára ismeretlen területre
csalogatom? Elég határozott partnernek tűnik. Ellentmondást nem tűrőnek. Azzal
persze nem álltatom magam, hogy fölé kerekedhetek, nincs is szándékomban,
őrülten felizgat a férfiassága. Ez az érzés nagyon új még nekem. Viszont nem
vagyok kisfiú, hogy feltétel nélkül szót fogadjak neki. Játszadozni invitált,
hát játsszunk!
Kényelmesen nekitámasztom a meztelen fenekemet a
kanapé karfájának, és nem adom jelét annak, hogy engedelmesen a hálóba
indulnék. Kacéran elvigyorodok, és szemeimmel a boxerét becélozva, felhúzom az egyik
szemöldököm.
-
Dobd azt le. – dorombolom – Aztán mutasd
az utat. Követlek. – vigyorodok el, ha lehet, még szélesebben, miután burkoltan
közöltem vele, hogy most én fogom az ő fenekét bámulni. Mégpedig pucéran.
Alig várom.
Összeszűkülnek a szemei, vesz egy mély lélegzetet,
hogy feldolgozza az újbóli engedetlenséget, majd ahogy lassan kifújja az
elhasznált levegőt, megteszi a köztünk lévő három lépés távolságot. Megragadja
a hajtövemet, alaposan rámarkol, és erőszakosan magához húz. A köztünk lévő tíz
centis magasságkülönbséget nem túl kényelmes nagyrészt a hajamnál fogva csüngve
áthidalni, lábujjhegyre kényszerít vele, kérdés nélkül a számba erőlteti a
nyelvét, én pedig megint úgy elgyengülök tőle, hogy a félig lehunyt szemeim
előtt már a hálószoba képe vibrál, és engedelmes Jared, aki szépen, lassan,
fenékriszálva besétál az ajtón, utána pedig a nagy és erős mestere lépdel, a
korbács lecsüngő bőrszíjaival simogatva a meztelen hátsóját, egyre csak
noszogatva az ágy irányába.
Elereszti a hajam, megfogja a csuklóimat, az
alsója szegélyéhez irányítja a kezeim, hüvelykujjaim a gumírozás alá csúsznak,
ő pedig elkezdi gyengéd erőszakkal lefelé nyomni a vállaim.
-
Vedd le te. Aztán mehetünk. –
duruzsolja, miközben egyre közelebb kerül a farka az arcomhoz.
Zavarba akar hozni ezzel az egyértelmű alá-fölé
rendeltségre utaló pozitúrával. Persze, hogy sikerül neki. De próbálok nem
hanyatt esni tőle. Még.
Ahogy a térdeim a puha szőnyegbe süppednek,
orromat az anyagon keresztül váratlanul a farka hegyének dörgölöm. Megremeg. Én
pedig ezt a gyenge pillanatát választom arra, hogy a fekete textillel együtt
számba vegyem megránduló hímtagja fejét, és nyelvem hegyével egy kicsit
megmasszírozzam. Nem tudja visszafojtani a kiszökő nyögést, izmai megfeszülnek,
fejét hátravetve esik ki egy pillanatra a szerepéből. Persze, ő csak
incselkedni akart, megmutatni, hogy bármikor könnyedén eléri, hogy a lábai elé
térdeljek. Sikerült meglepnem, ezután egy gyors mozdulattal lehúzom az alsóját,
talpra szökkenek előtte, és a hálószoba felé biccentek. Valahogy úgy, ahogy pár
perccel ezelőtt ő tette.
-
Mehetünk. – jelentem ki vidáman, és ahogy elindul
előttem, játékosan feszes fenekére csapok. Jól sejtettem, meztelenül is
tökéletes.
És most nagyon
jól jön ez a mini én-idő. Egyelőre jobb, ha nem néz rám, mert ahogy lehúztam a
nadrágját, és a szemem elé került méretes férfiassága, még koránt sem teljes
életnagyságban, egy pillanatra bent szorult a levegőm. Most van néhány
másodpercem összeszedni magam, nem láttatni vele, hogy jelenleg legbelül azon
pánikolok elég erőteljesen, hogy "az" hogyan fog "beférni"…
Látom, hogy az ártatlan paskolás után egy
pillanatra meginog, vissza akar fordulni, meg akar ragadni, és erővel maga elé
tolni, de végül mégsem teszi. Ideiglenesen elfogadja a játékszabályaimat.
Szerintem élvezi is, hiába küzd ellene. Hagyom, hadd harcoljon kicsit a
fölényéért, aztán úgyis boldogan engedem majd, hogy győzedelmeskedjen.
Boldogan? Tehetetlenül. Mert az biztos, hogy ha úgy istenigazából hozzám ér,
vége a kacérkodásnak, jön a rózsaszín köd és vele együtt engedelmes Jared.
-
Hogy tetszett a séta? – kérdi rezignáltan, karjait széttárva, ahogy a
küszöböt átlépve felém fordul. Arcizma sem rezzen.
Valószínűleg csak megjátssza, de akkor sem akarom,
hogy ilyen egykedvűen álljon itt előttem anyaszült meztelenül.
Odalépek hozzá, egész testemmel hozzásimulok,
kezeimmel pedig lassan a derekától indulva végigsimítok a fenekén.
Nyakhajlatába hajtom a fejem, orrommal megcirógatom a kulcscsontját, és finoman
megcsókolom a nyakát, miközben még közelebb húzom magamhoz a továbbra is a
fenekén pihenő kezeimmel. Nem remeg bele, nem veszti el az álarcát, tökéletesen
illeszkedik a szerepe. Hát persze, most már számít rá, hogy kizökkenthetem.
-
Nagyon tetszett. – súgom ajkaimmal a nyakán.
Két ujjával felemeli az állam, hogy a szemébe
nézzek. Továbbra is ott a halvány közöny a hangjában, amikor megszólal.
-
Ennek igazán örülök. – biccent.
Azt hittem, azért emeli fel a fejem, hogy újra
ugyanolyan észveszejtően megcsókoljon, de a várt mozdulat nem jön. Csak néz
rám, megfejthetetlen arccal, a mosoly legapróbb nyoma nélkül. Ijesztő.
Ugyanakkor izgató is. Remek színész.
-
Végeztél a játékkal? Vagy továbbra is számítanom
kell arra, hogy váratlanul felpattansz, elfutsz, hozzám vágsz egy párnát, vagy
kit tudja mit… hm? – kér számon felhúzott szemöldökökkel, olyan hangnemben,
hogy iskolásfiúnak érzem magam, akit a tanár bácsi rajtakapott valami
csínytevésen. Az utolsó hang olyan mélyen jön ki a torkából, hogy az egész
testem beleborzong.
Testsúlybéli
fölényét kihasználva lassan az ágy felé kezd tolni, egyik kezével a tarkómnál
tart szorosan magához közel, másik tenyere a derekamon. Egyre jobban érzem,
hogy mégse olyan közönyös. Amilyen erővel a karjai húznak közel, szinte
ugyanolyan erővel kezd valami más a csípőmnél egyre távolabb tolni. Örvénylő
mélység tükröződik a tekintetében, húz lefelé magába, beszippant, istentelenül
akarom már azt az emésztő, végletekig domináns csókot újra.
-
Végeztem… tanár úr… – nyögöm.
-
Helyes. – morogja, és egy laza mozdulattal az ágyra dob.
Kiterülök a hátamon fekve. Kezeim a lepedőn
támaszkodnak, combjaim felhúzva, terpeszben, talpaim szintén a lepedőn.
Végre elmosolyodik. Győzedelmesen.
Két kezével a szétterpesztett combjaim közt
támaszkodik az ágyra. Újra felizzik előttem a vadászó feketepárduc képe, a
csábító veszély, a fenséges vadállat. Széles vigyorral az arcán néz a szemeimbe
előbb, majd ágaskodó férfiasságomat veszi célba jelentőségteljesen tekintete,
ajkai elnyílnak egymástól. Mindjárt elájulok. Feljebb kúszok karjaimra
támaszkodva, mire nemtetszését kifejezve felmordul.
-
Arról volt szó, nem menekülsz.
-
Nem is. – súgom, ahogy feltérdelek előtte, és kezeit megragadva őt is
térdre húzom magammal szemben. Muszáj, hogy megcsókoljon, mielőtt bármit is
teszünk, ha nem teszi, belülről eléget a vágy, és csak üres porhüvely marad
belőlem. Hagyja magát, de látom, hogy nem szívesen engedi ki a kezéből a
kontrollt. Hímtagjaink egymásnak feszülnek. A tekintete sötét, hisz újra csak
nem az történt, amit ő elképzelt, feszülten felsóhajt, mellkasa is az enyémnek
simul. Megnyalja az ajkait, megbabonázva figyelem a nyelve útját, azután egy
futó mosoly mellett megingatja a fejét.
-
Nagyon felizgatsz. – suttogja, és a tarkómra csúsztatva egyik
tenyerét, lassan megcsókol.
Gátlástalanul nyögök fel. Aztán újra, ahogy másik
tenyere gyengéden a fenekembe markol, és olyan közel húz magához, hogy
mindkettőnk vesszője hasunk közé szorul. Ez a csók most más. Nyelvének lassú,
perzselő táncával kínoz.
Végül mégis hagyom, hogy a két combomat megragadva
maga alá gyűrjön. A dereka köré fonom a lábaimat, ő pedig a csók közben
játékosan csípőjét előre lendítve megbök épp a megfelelő helyen. Egy nyögésbe
fúló halk sikoly hagyja el a torkomat. Felnevet, és most már tökéletesen
tudatosan csinálja meg még egyszer ugyanezt.
-
Ahh… Adam… – nyögöm a nevét extázisban.
-
Igen? – mosolyog rám diadalittasan.
Erre csak a fejemet rázom, elnyílt ajkakkal,
levegő után kapva.
A fiókba nyúl, előveszi, amire szüksége lesz.
Rajtam pedig, visszaidézve azt a néhány másodpercet, míg előtte térdeltem, egy
pillanat alatt úrrá lesz a rémület.
-
Várj… – könyöklök fel, és biztosra veszem, hogy látja
a szememben az ijedtséget. De az is biztos, hogy nem igazán tudja hova tenni.
-
Mi a baj? – ráncolja a homlokát.
Na, most ezt,
hogy lehet szavakkal körülírni?
-
Én… Én csak… – hebegek – Nem vagyok ehhez
hozzászokva. – motyogom lesütött szemekkel.
Nem hiszem, hogy úgy sikerült, ahogy kellett
volna. Csak még jobban ráncolja a homlokát, és még értetlenebbül néz rám.
-
Hát jó. – sóhajtok, és szégyellősen félrepillantok a szoba sarkának irányába –
Egy kicsit be vagyok tojva, mert… mert nem volt még bennem… ekkora… –
magyarázom, olyan halkan, hogy csak remélni tudom, hogy megértette, és nem kell
majd újra kimondanom.
Megint a két tenyerembe temetem az arcom
zavaromban, mint amikor azt a szépséget mondtam neki Jack mellett ülve, ő pedig
hitetlenkedve elismételte.
Halkan felnevet, leteszi a tubust a lepedőre, és a
csuklóm után nyúl. Gyengéden húzza maga felé a kezem. A merevedése felé.
Beleremegek, úgy zárom köré ujjaimat. Az vigasztal, hogy most végre ő sem ússza
meg borzongás nélkül. Finoman előre tolja csípőjét, én pedig ránézek a kezemre.
Annyi mindent érzek most, izgalmat, félelmet, csodálatot, még soha senki
farkára nem mondtam, de még csak nem is gondoltam, hogy gyönyörű. És most itt
tartom a kezemben az emberi faj tökéletes szaporító szervét… milyen ironikus
az, hogy sosem fogja arra használni, amire teremtetett.
-
Ígérem, vigyázok rád. – súgja a számhoz olyan közel,
hogy a leheletét is érzem az ajkaimon, amikor négykézláb fölém térdepel.
Szabad karomat
nyaka köré lendítve magamhoz vonom, és forrón megcsókolom. Elismerőn nyöszörög
a számba, ahogy a csók közben hüvelykujjammal néhányszor végigsimítok szivárgó
makkján. De nem hagy sokáig játszadozni, végül a nyakamba csókol, mire
hátravetve a fejem még jobban felkínálom neki a területet, ő pedig két vállaimra
simít forró tenyerével, és lassan lefelé szánkázik velük a karjaimon. Lúdbőrt
hagy érintése nyomán. Végül a kezeimet megfogva összefűzi ujjainkat, de előtte
még nemtetszésemet kifejezve, nyöszörögve engem ki ujjaim közül forró
simaságát. Ajkaival a nyakamról elindul lefelé, mellkasomon halványpiros
foltokat hagy apró harapásai nyomán, lassan végignyal a hasamon, aztán egyik
kezemet eleresztve körülfonja lüktető férfiasságom, és finoman ajkai közé
csúsztatja azt. Megfeszülnek a hátizmaim, csípőm önkéntelenül emelkedik fel az
ágyról, szabad kezemmel a lepedőt markolom görcsösen, a másikkal még mindig az
ujjait. Futótűzként száguld végig az ereimben a mámor. Azután érezve, hogy egy
sikamlós ujj hatol lassan belém, csak még jobban lángra kap a belsőm. Fejemet oldalra
vetem a párnán, hogy fogaimmal elérjem a huzat sarkát. Szükségem van most
valamire a számban. Ahhoz nincs erőm, hogy azt vegyem be, amit jelen
pillanatban a leginkább szeretnék. A gyönyörű, vörös, fénylő szerszámának
fejét, hogy a nyelvemen érezhessem édes-sós izét, lüktető feszülését.
Felsikoltok, ahogy a második ujját is belém vezeti, és kicsit meggörbítve őket, megtalálja a
tökéletes pontot őrületem fokozásához.
-
Elég… – zihálom – Akarlak… Most…
Kiengedi vesszőmet kipirosodott, nedves ajkai
közül, és mosolyra húzza őket.
-
Nem-nem. – csóválja meg a fejét – Azt ígértem,
vigyázok rád. – susogja, és lassan egy harmadik ujjat kap társul az előző
kettő.
Rejtély, hogyan tud ennyire észnél lenni.
Egy kicsit kényelmetlen, ahogy izmaimat feszíti,
ahogy alaposan olajozza be magának az utat, de amikor elhanyagolt vesszőm újra
forró száját tölti ki, azonnal elillan a kényelmetlenség érzése, csak a mindent
elsöprő vágy marad felszínen. Felnyögök, és újra ráharapok a párna csücskére,
aztán érzem, ahogy ajkai újra hasamat kényeztetik, mellkasom bőrét karcolják
fogai, majd a telt ajkak az állvonalam nedvesítik. Eleresztem a párnát, csak
hogy a következő a nyelve lehessen mohó számban, amivel egyidőben egy meglepően
könnyed, sikamlós mozdulattal belém hatol végre.
Most van csak igazán szükségem a lepedőbe
markolni. Aztán görcsös ujjaim közt a lepedőt felváltom a fenekével, közelebb
kényszerítem, mire egy pillanatig ellenáll, de lassan megadja, amit kérek.
Markolatig merül el bennem, szája az enyémen, egyik kezével hajamba markol,
ahogy belemorog a csókba, másik kezével pedig fenekem alá nyúl, helyén tartva
csípőmet.
Csak lassan kezd el mozogni bennem, de
sürgetésemnek engedve hamar gyorsít a mozdulatain. Nem telik el sok idő, mire
már őrült tempót diktál, hangosan zihál a csókok közé, izzadtság vonja be egész
testét, én pedig önkívületben vonaglok alatta, körmeimet a hátába mélyesztve,
néha tehetetlenül végigszántva rajta, vörös csíkokat hagyva sápadt bőrén.
A külvilág megszűnik, súlytalanul lebegek vele az
éterben, ahogy rámarkol férfiasságomra, majd egy hosszú nyögést követően én is
megszűnők létezni. Levegő után küzdve csak arra eszmélek, ahogy homlokát az
enyémnek döntve hangosan felnyög, és annak bizonyítékaképp, hogy ő sem élvezte
kevésbé az elmúlt perceket, megfeszült izmokkal lök néhány utolsót rajtam, majd
kimerülten, csatakosan mellkasomra hanyatlik.
Lassan kicsusszan a testemből, hagy néhány gyengéd
csóknyomot a mellizmaimon, majd még mindig kicsit nehézkesen lélegezve mellém gördül.
-
Istenem… – nyögi, mire kuncognom kell.
-
Szerintem ez nem a legmegfelelőbb időpont, az
Öreggel való beszélgetésre.
Felkönyököl és rám nevet, megcsóválja a fejét,
majd átnyúlva felettem az éjjeliszekrényen fekvő dobozból kihúz néhány
törlőkendőt, és letisztítja a hasamat. Megbabonázva figyelem. Mennyire
odafigyel rám. Mindenre. Aztán elkapom a tekintetem, és visszahajtom a fejem a
párnára. Tulajdonképpen mit művelek én itt?? Felsóhajtok, frusztráltan, ő pedig
épp ezt a pillanatot választja arra, hogy fölém kússzon felsőtestével. Ajkait
végighúzza a mellkasomon, megcirógatja velük a nyakamat, majd arcom fölé hajol,
és szemeimbe fúrva tekintetét néhány gyengéd, nyelv nélküli csókot hagy a
számon. Még végigsimít a hajamon, aztán visszagördül a hátára.
Néhány perc mozdulatlan csend után ő szólal meg
végül halkan, félig felkönyökölve mellettem.
-
Őszinte leszek. Nem hittem, hogy itt
végezzük. – mosolyog, és futva a párnájára pillant – Inkább fogadtam volna
arra, hogy Kate ágyában töltöd az éjszakát.
-
Neee… - nyögöm – Nagyon rossz az első
benyomásod az emberekről, Adam! – nevetek fel frusztráltan.
-
Tényleg nem tudtam, hogy meleg vagy.
Pedig általában jól ráérzek az ilyesmire. Szerintem sokan nem tudják. – vonja
össze a szemöldökét.
-
Ez… bonyolult… – kapom el róla a
tekintetem, és lehervad a vigyor az arcomról.
-
Akarsz róla beszélni? – kérdi
tapintatosan, tündéri hangnemben, miközben orra hegyével futva megérinti a
vállam.
Megrázom
a fejem. Ő pedig bólint.
-
Oké. Megígérem, hogy én sem beszélek
róla senkinek. – mondja komolyan.
-
Kösz. – nyelek egyet, és kimentem
magam, kisietek a mosdóba.
Letusoltam, és percek óta a mosdót támasztom, hol
belepillantva a tükörbe, hol a lefolyót fixírozva. Nem egyszerű feldolgoznom,
ami történt ma velem. Teljesen elvarázsolt. Az egész, amióta csak megláttam,
szédítő. A pasi is szédítő, a szex is, minden körülötte. Egyszerűen túl
tökéletes. Semmiben nem hasonlít ez az egész a Briannel folytatott
"viszonyomra". Itt sokkal inkább éreztem, számítok, úgy éreztem, ő
figyel rám. Szürreális volt az egész, mintha nem csak egy egyéjszakás numera
lennék. Hozzá
tudnék szokni. De persze jól tudom, hogy kár ilyesmiről álmodoznom. Egyszer már
ráfáztam, Brian mellett eleget álmodoztam már olyan dolgokról, amik sosem
fognak megtörténni.
És itt vagyunk újra: Brian. Alighogy kitettem a
lábam a szobájából, megint csak Brian jár a fejemben. Amíg vele voltam, el
tudta velem feledtetni száz százalékosan, egy pillanatra sem jutott eszembe, de
most hogy nem vagyunk egy légtérben, úgy tűnik, már halványul is a varázsa. Talán vele kéne
maradnom, karnyújtásnyira, az idők végezetéig. Hát persze. Álmodj csak,
picinyem. Mindenesetre jobb, ha még visszabújok egy picit az ő kis
varázskarjaiba, az újonnan felfedezett mini kis Brian-mentes övezetembe. Csak
el kellene eresztenem végre a mosdót, és a tükörképemet.
Halkan nyílik az ajtó, és Adam kócos feje
kukucskál be a résen.
-
Bejöhetek?
-
Persze. – mosolyodok el fáradtan.
Mögém lép, és kedvesen átkarol, kisöpri a hajam a
nyakamból, és hátulról belecsókol.
-
Minden oké? – kérdi egy kicsikét
aggódva, talán látta a tükörben az arckifejezésem, amikor benyitott.
-
Minden. – bólintok biztatón.
Hátrébb lép egy lépést, és végigsimít a fenekemen.
-
Biztos?
-
Fantasztikus voltál, Adam. – felelem halkan,
szembefordulok vele, nyaka köré fonom a karjaim, és lábujjhegyre állva
gyengéden megcsókolom – Hidd el, teljesen rendben vagyok.
Mosolyogva
bólint.
-
Letusolsz te is? – kérdem, a válasz pedig
egy újabb mosolygós bólintás.
Belép a zuhany alá, aztán még kikukucskál, mielőtt
visszamegyek a szobába.
-
Nehogy addig meglógj nekem!
Felnevetek, és megrázom a fejem. Dehogy lógok,
nem, amíg ki nem dob innen! Talán egy-két órát még eltölthetek itt vele.
------------------------------------
folyt.köv.
Istenem... Meggyilkoltál... Teljesen... Véglegesen... :D Carmen, utánozhatatlan vagy. :) Az egész annyira részletes, szexi, pimasz, mégis ízléses volt. Ezt az Adamet imádom! Mindig pont így képzeltem őt én is. Abba ne merd hagyni ezek után! :D Ez az egész köztük annyira tökéletes, hogy marhára kíváncsi vagyok Brian hogyan férkőzik majd közéjük. A kis buksijába ott van ugyan, de mégis... :) Ugh, nem tudom hogy fogon bírni a következő részig. :D
VálaszTörlésJáájj kösziii, imádlak! :)) Én se tudom hogy csináltam ilyenre, nem hiszem, hogy írtam már ilyen hosszú gyakorlatilag PWP-t... :D Lehet ez gyűlt bennem az évek alatt :D
TörlésKomment az ára a folytatásnak? Ezen ne múljon. :) Csatlakozom, ne hagyd abba. Nagyon jól írsz. :) A rész pedig nagyon forró lett :P Ügyes vagy! :)
VálaszTörlésHáát... a folytatás ára az érdeklődés ;) köszönöm, hogy írtál! :)
TörlésEz egy álomfejezet lett! ��
VálaszTörlésEz így gyűlt benned? Máskor mondanám, hogy sose folytsd vissza de most nagyon jól tetted!!!!! :) Folytasd kérlek! :)
Álomfejezet? Hát volt néhány álmatlan éjszakám tőle... meg jó néhány fincsi álmom is :D
TörlésKöszönöm, hogy elolvastad, és hogy tetszett, igyekszem a folytatással :)
Akkor cseszegetlek. :D Mikor jön a folytatás? :D
VálaszTörlésElkezdtem :D Azt nem mondom, hogy olyan "jó" lesz, mint ez, de lesz... ha minden jól megy jövő héten. Remélem. :)
Törlés