Bekötött szemekkel (4. fejezet)

Tessék: Dominic <3

4. fejezet

Se látott, se hallott Sauli, ahogy feldúltan rohant kifelé a klubból. És mit ad isten, hát nem épp a szülinaposba ütközött bele a bejáratnál? Szívás. Ráadásul épp a könnyes szemeit törölgetve. Dupla szívás. Ha akart volna se tudott volna elslisszolni az aggódva őt vizslató Dominic mellett.

-   Hé, Saul, mi a baj? – vonta a szőke keskeny vállai köré a karját gondolkodás nélkül a félig japán, félig brit fiú, azonnal eldobva az alig szívott cigarettát a kezéből.

-   Semmi. – felelte halkan Sauli.

-   Na. Ne kamuzz. – mosolygott kedvesen, és még közelebb húzta a fiú testét az oldalához.

Csak néhány centivel volt magasabb a szőkénél, de a finn olyan kicsire összehúzta magát, hogy majd egy fejnyinek tűnt a kettejük közti különbség.

-   Mit csinált az az agyalágyult már megint? – kérdezte végül halkan, amikor látta, hogy Sauli egyáltalán nem készül mesélni neki.

Adam miatt többször látta már kiborulni a fiút. Nem voltak rosszban, bár nem életreszóló barátság, ami közöttük szövődött, de azért kedvelte a finn fiút, és mint valami védőszent, mindig megpróbálta jóvátenni azt, amit Adam elkövetett ellene. Ami persze gyakorlatilag lehetetlen volt, de Sauli mégis úgy érezte, legalább egyvalaki egy kicsikét törődik vele Adamen kívül itt, L.A.-ben. Ha csak egy kis beszélgetésre is, de Dominic ott volt mindig. Talán ha ő nincs, már régen nem is lennének együtt Adammel. Bár kimondatlanul, de egy kicsit az is összekötötte őket, hogy annak ellenére, hogy szinte mindenféle népcsoport megtalálható az Államokban, ők mégis mindketten kicsit idegennek érezték magukat ott, ami más szemében az álmok otthona.

-   Tudom, hogy te Tommyt védenéd, úgyhogy fölösleges beszélnünk róla. – döntötte a homlokát a fekete szépség mellkasának elveszetten Sauli – Őt jobban szereted. – motyogta – Őt mindenki jobban szereti… – suttogta egyre halkabban, leginkább már csak saját magának, és újra elkezdtek gyűlni a fénylő cseppek a szemeiben.

-   Ez butaság. – simított végig a lapockáján – Őt jobban ismerem. Te alig vagy itt, és amikor itt vagy, akkor is többnyire pórázon, Adam sarkában. – vonta meg a vállát – Tommy meg olyan, mint a bátyám. Vagy inkább… nem is tudom… az edzőtársam a focicsapatban. Sokat lógunk együtt, veled alig találkozom.

Sauli felnézett Dominicre. Valóban éjt nappallá téve Adam árnyékában volt, amikor L.A.-be jött. De hát így érezte normálisnak. Ha valaki egy másik kontinensen él, távol a szerelmétől, akkor azt a havi néhány napot, amit együtt tölthetnek, természetszerűleg egyetlen perc elvesztegetése nélkül együtt is akarja tölteni.

-    Szerintem egyikőtök se focizott még életében. – grimaszolt végül egy erőltetett halvány félmosoly kíséretében, esetlenül próbálva elterelni a témát biztonságosabb irányba.

-    Jó, hát ez jutott eszembe hirtelen. Azért a bátyjának mégse csekkolja az ember a seggét meglehetős rendszerességgel. – nevetett fel, aztán elkomorodott Sauli arckifejezését látva – Bocs. Szóval mit követett el a mi szexistenünk? – kérdezte ironikus hangsúllyal.

-    Semmit. – vonta meg a vállát újra a cipője orrát fixírozva – Tényleg nem nagy ügy. Csak… féltkénykedek, Adam meg kioktat, veszekszünk, egyikünk elrohan, ilyenek… a szokásos… – mosolyodott el keserűen a gondolatra, hogy milyen menetrendszerű ez az egész közöttük.

-    Aha. – bólintott – Akkor inkább úgy kérdezem, hogy Tommy mit csinált?

A szőke nagy levegőt vett. Aztán reszketve ki is fújta, válasz nélkül. Ennyiben akarta hagyni a témát, nem akart panaszkodni. Főleg nem Tommy barátjának. De aztán végül mégis kifakadt. Lesz, ami lesz. Ha nem is ad neki igazat Dominic, legalább ő maga egy kicsit megkönnyebbül.

-    Szerinted az normális, hogy egy hetero srác a meleg barátját csókolgatja, nyilvánosan, játékból, a száján (!), akinek ráadásul ott van a partnere ugyanabban a teremben? És amikor említett partner ezt szóváteszi, ő jön ki rosszul a dologból?

Közelebb húzódott Dominic mellkasához, és megölelte. Éreznie kellett egy test melegét, mielőtt elveszítené az önkotrollját. A vállába temette az arcát, és lehunyta a szemeit, amíg egy kicsit lenyugodott.

-    Nem. Nem normális. – suttogta Dominic, és néhányszor végigsimított a fiú hátán.

Érezte a fiú minden egyes remegő lélegzetvételét az ujjatlan pólója vékony anyagán át. Tudta jól, hogy nagyon küszköd a könnyeivel.

Épp ekkor jött ki néhány ember szintén dohányozni a szórakozóhelyről, és már kínálták is Dominicot egy újabb szállal, de ő megrázta a fejét, úgy döntött, elviszi onnan a rácsimpaszkodó fiút.

-    Gyere. – tolta el magától gyengéden – Beteszlek egy taxiba. Aztán beszélek velük.

-    Ne. – rázta a fejét hevesen Sauli.

-    De. – felelte gyengéden Dominic, és elindult a dohányzó társasággal ellenkező irányba, a szőkét terelgetve.

-    Nem akarom, hogy beszélj velük. Nem akarom, hogy Adam azt gondolja, körbepanaszkodtam az egész klubot. – nézett fel rá riadtan – Különben is, ez a szülinapod, menj, szórakozz, én megleszek. – motyogta.

-    Nem akarlak egyedül hagyni.

-    Nyugi, nem csinálok semmi hülyeséget. – mosolyodott el a finn.

-    Tudom. – mosolygott vissza rá őszintén – De unom a bulit, mindenki hullarészeg már. – vonta meg a vállát – Inkább hazamegyek veled. Hm? Berúgunk mi is. Nélkülük. Privát parti. Mit szólsz? – mosolygott kedvesen, és ahogy Sauli felnézett rá az éjszakai félhomályban, gyönyörűnek látta őt. A húzott szemeit, telt ajkait, magasan ülő, finoman kiszögellő arccsontjait, a szögegyenes selyemfényű hollófekete haját. Akár egy előkelő távol-keleti herceg a régmúltból. Lenézett a még mindig Dominic karján pihenő kezére, égette a puha bőr érintése a tenyerét, aztán nyelt egyet, és visszanézve az arcába nem tétovázott tovább, kinyújtotta a nyakát, lehunyta a szemeit, és megcsókolta az őrangyalát. Dominic néhány másodpercre hagyta, aztán gyengéden távolabb tolta magától a finnt – Nem pont így gondoltam a privát partit… – suttogta kedvesen, ám határozottan, de nem eresztette el a fiút, mert biztosan tudta, hogy elszaladna.

-    Ne haragudj. – sütötte le a szemeit, fészkelődni kezdett Dominic karjaiban, és azt kívánta bárcsak elsüllyedne most a föld alá – Elmegyek, oké? – mondta, mitha csak engedélyt kérne, miután fészkelődéssel nem tudott szabadulni, erőszakosan viszont nem akart.

-    Hé. Minden oké. – nyugtatta kedvesen, végigsimított még egyszer a fiú hátán, majd lassan eleresztette – Nem haragszom. És az ajánlat még mindig áll. Ha nem akarsz egyedül lenni, nagyon szívesen haza megyek veled.

Sauli megrázta a fejét, és sietve az utca sötétebb része irányába indult. El akarta rejteni a szégyent, ami biztosan látszott az arcán. Még ő panaszkodott a partnerére, és aztán ugyanazt eljátszotta ő is a lelki szemetesládájával. Kihasználta az egyetlen embert, aki törődött vele. Micsoda ember az ilyen? Képmutató.

Amikor a szőke már kellő távolságra volt, Juliette lépett ki az árnyékból Dominic mellé.

-    Mit művelsz, szívem? – csóválta meg a fejét.

-    Nem én… – nyelte le a mondat végét, és tágra nyílt szemekkel nézett a barátnőjére, várva a következményeket.

De Juliette csak fejcsóválva halványan elmosolyodott, kézen fogta és visszahúzta a hangos tömegbe, majd az embertömegen át a hátsó, csendesebb részhez irányította, ahol nem sokkal azelőtt véletlenül látta Adamet és Saulit veszekedni.

-    Tommy szerelmes Adambe. Adam szerelmes Tommyba. Miért is jó nekünk, ha magadba bolondítod ezt a szegény fiút? – kérdezte kíváncsian.

-    Én nem akarom magamba bolondítani. – vágta rá Dominic.

-    Nick. Úgy néz rád, mint valami megváltóra. Te mindig megvéded. Tudod, hogy semmi bajom a sráccal, aranyos, kedves, szereti Adamet, de jól tudjuk mindketten, hogy azzal, hogy lelket öntesz bele, csak elnyújtod a bekövetkezését annak, ami valójában elkerülhetetlen. Ők nem fognak együtt maradni Adammel, Tommy Joe ide vagy oda.

-    Honnan tudhatod te ezt ilyen biztosra? – kérdezett vissza felindultsággal a hangjában, és elhúzta a kezét barátnője szorításából – Nem szeretem, amikor istent játszol.

-    Dehogynem szereted. – vigyorodott el kéjesen, és sarkon fordult.

Dominic nekidőlt a falnak, fejét hátrahajtotta, és lehunyt szemekkel felsóhajtott.

-    Mi a baja a pofátlanul szexi és csábító szülinapos szépségnek? – lépett oda mellé Tommy Joe csupán néhány magányos másodperc után. Válla szándékosan a fiú vállát súrolta.

Ránézett, és megrázta a fejét. Nem akart most Tommyval beszélni. Sauli nem örülne, ha szóvá tenné a történteket, márpedig egy semmitmondó bájcsevejre most képtelen lenne vele. És bármi másra is. Nem akart a közelében lenni, csak szó nélkül elsétált mellette a zenére egyként hullámzó sokaság irányába.

Tommy vágott egy grimaszt meglepetésében. Nem ehhez volt szokva Dominictől. De túl sok alkohol volt már a szervezetében ahhoz, hogy az okon agyaljon. Megvonta a vállát és ő is arrébbállt.

------------------------

folyt. köv. :)