Bekötött szemekkel (3. fejezet)

3. fejezet

A születésnapi partit egy zártkörű klubba szervezte Juliette. Sok barátot és ismerőst sikerült elcsábítania, alaposan meglepve ezzel Dominicet. Annak ellenére, hogy a fiú még csak alig egy éve él Los Angelesben, jócskán akadtak emberek, akik szívesen eljöttek megünnepelni őt.

Tommy kezében hol narancsos vodkát, hol sörös üveget lóbálva táncikált egész este szinte szüntelenül Adam közelében, sorozatosan titkos pillantásokat váltva vele, miközben Adam Sauli derekába kapaszkodva próbálta elterelni a gondolatait. De még amikor a finn nyakába hajtotta az arcát, néhányszor akkor is lopva felpillantott, hogy látja-e a gitárosát a közelben. Amit Tommy legtöbbször persze észre is vett, és fel is bátorodott rajtuk. Sosem szalasztotta el az alkalmat, hogy kajánul rámosolyogjon ilyenkor, zavarba hozva ezzel Adamet, aki azonnal lesütötte a szemeit, és a partnere nyakába temette az arcát.

Jó néhány órával és még több itallal a parti kezdete után, amikor Sauli eltűnt valahova, és Adam ugyanahhoz a pultoshoz ment italért, aki épp Tommyt szolgálta ki, végre hallótávolságba keveredtek egymás mellé. Adamnek hiányzott az, hogy nem beszélgetnek. Ha Sauli vele volt, sokszor előfordult, hogy Tommyval alig váltanak néhány szót. Eleinte nagy erőkkel volt azon, hogy megbarátkoztassa egymással a két fiút, de hamar rájött, hogy képtelen próbálkozás. Ők sosem lesznek jóban, valamiféle ledönthetetlen fal áll közöttük.

-   Helló, Mr. Machoman… – búgta Tommy a füléhez közel hajolva, amint meglátta maga mellett a barátját is vodkát rendelni.

Adam először nem tudta mire vélni a fiú megjegyzését, kíváncsian nézett le rá.

-   Le sem veszed a kezeidet, mellesleg a szádat is csak néha, a kis hercegedről. – vigyorgott, és szemét egy pillanatra elkapva Adam vizslató tekintete elől, megvonta a vállát.

Erre már elmosolyodott a magasabbik. Lassan ingatta a fejét hosszú másodpercekig, mire Tommy kérdőn nézett vissza rá. De Adam csak tovább ingatta a fejét ide-oda, mosolyogva, és nem szólt semmit.

-   Mondd csak. – rántotta meg az egyik vállát újra a szőke – Olyan részegek vagyunk, hogy úgysem fogunk emlékezni rá holnap. – nevetett fel harsányan, majd Adam poharának koccintotta a poharát, és mindketten egy hajtásra kiitták, amit rendeltek.

-   Ha tudnád, mennyi apróság van, amit szeretnék egyszer úgy elmondani neked, hogy biztosan tudom, másnap nem emlékszel majd rá. – súgta oda halkan, kissé spicces hanglejtéssel Tommynak.

De már akkor megbánta, amikor még ki sem mondta a szavakat. Az a határvonal, amiről jól tudta, hogy nem szabad átlépnie, valahogy mindig megfakult egy kicsit, amikor vodkát öntöttek rá. Hirtelen eszébe villant a néhány héttel ezelőtti dühös Tommy, megijedt attól, hogy ugyanúgy fog reagálni most is. Ha tehette volna, rögtön visszaszívja a szavakat. Zavarodottan indult vissza a hátsó részbe, ahol Sauli hagyta őt, anélkül hogy megvárta volna Tommy válaszát.

-   Mondd. – felelte végül Tommy és szorosan Adam sarkában volt, ahogy az távolodott a pulttól.

-   Nem lehet. – rázta meg a fejét szomorúan, lassítva a léptein, végül pedig teljesen megállva.

-   Miért? – lépett oda hozzá egészen közel az alacsonyabb.

-   Mert nem szabad. – egy fél lépést még hátrébb lépett Adam, de többet nem tudott, ugyanis a falba ütköztek a vállai.

-   Hallani akarom. – erősködött Tommy, és Adam dereka köré fonta a karjait, hogy ne tudjon olyan egyszerűen elmenekülni.

-   Tommy… – súgta kényelmetlenül, és megfogta a kezeit, hogy finoman lefejtse magáról őket.

Mostanában nem akart ennyire közel lenni Tommyhoz. Illetve nagyon is akart volna, de nem így. Egyre kellemetlenebb volt, mindig elszomorodott tőle. Attól, hogy Tommy szeret közel lenni hozzá, de mégsem annyira közel, ahogyan ő vágyna rá. Dühítette is sokszor, amikor egy-egy rosszabb pillanatában az jutott eszébe, hogy Tommy csak játszadozik vele, csak feszegeti a határokat, hogy ugyanaz az érintés, pillantás, vagy apró puszi – szigorúan nem szájra –Tommynak nem azt jelenti, amit neki.

Ritka alkalmakkor, amikor a gitárosa legbelül őszintén feldühítette őt, azokon az éjjeleken mindig durván bánt Saulival. A finn egy bizonyos pontig nagyon is szerette Adam dominanciáját, de mérgében, ittasan, nem egyszer lőtt már túl a célon. Aminek az okát persze sosem tudta a fiú, magában vagy az alkoholra fogta, vagy a féktelen vágyra. Utóbbi még imponált is neki. És aztán persze másnap mindig jött a bocsánatkérő kényeztetés. Adam nem volt szörnyeteg, minden egyes alkalommal lelkiismeretfurdalása volt, amikor utólag visszanézve egy kicsit is úgy érezte, hogy bántotta őt. És mindig ki is engesztelte utána.

De ezalkalommal nem volt hajlandó hagyni, hogy Tommy felbosszantsa az incselkedésével, ahhoz már túl sok alkohol volt a vérében. Ma éjjel szeretkezni akart a párjával, nem pedig földesúrként elvenni, amihez joga van, csak azért, mert a hetero legjobb barátja felhúzta.

Tommy azonban nem hagyta, hogy lefogja a kezeit. A kopott fekete lakkal tarkított körmei belemartak Adam ingjének anyagába a derekánál, lábujjhegyre állt előtte, és mellkasát Adaméhez nyomva egy puszit adott a szájára. Aztán hátrébb húzta a nyakát, és kacéran rámosolygott a sokkoltan a falnak döntve álló Adamre.

Ezt sosem csinálja Tommy. A színpad az más. Az show. És amúgy is kiiktatták már az ilyesmit az utóbbi időben. De csak úgy, még sosem csinált ilyet. Néhány bénult másodperc után aztán Adam úrrá lett a megrökönyödésén, és szórakozottan felnevetve arrébb tolta a barátját.

-   Részeg vagy… – mondta a fejét ingatva.

Erre Tommy bevágta a durcást, tett egy lépést hátra, és karba tett kézzel, lebiggyesztett ajkakkal nézett rá.

-   Részeg talán egyenlő bátor nem pedig részeg egyenlő kifordított fiú. – motyogta, Adam pedig bár minden szót hallott, semmit nem értett a mondandójából, aztán ahogy a fiú mögé pillantott, rögtön el is felejtett gondolkodni a szavakon.

Tommy részéről egyáltalán nem volt szándékos az, hogy Sauli is végignézte az egész jelentet. Ő őszintén nem így tervezte. Ez csak Adamnek szólt, senki másnak. Ő nem gyűlölte a fiút, csak… csak néha úgy érezte, útjában van. De nem volt miért gyűlölnie, jó volt Adamhez, emellett tudta jól, hogy neki megvolt az esélye, mielőtt Adam a finnel találkozott. Megvolt az esélye, de nem élt vele. Semmi joga nem volt neheztelni a fiúra, nem ő vette el tőle Adamet, Tommy önként mondott le a lehetőségről.

De hiába tudta az eszével mindezt, a szívének nem parancsolhatott, Sosem tudtak igazán összebarátkozni, elejétől fogva árgus szemekkel figyelte önkéntelenül is a kis északi minden mozdulatát.

-   Helló, Tommy Joe. – köszönt neki Sauli a háta mögül, de a szavait szívesebben szórta volna méreggel átitatott hegyű nyilakként a fiúra.

Róla már nem volt elmondható, hogy nem volt joga neheztelni Tommyra. Minden oka megvolt rá, nem volt vak, és butának sem volt mondható. Persze nem atomfizikus, de jól látta azt, amit egyik érintett sem volt hajlandó beismerni. Hogy szikrázik a levegő Adam és Tommy között.

-   Saul. Hogy vagy? – pördült meg Tommy, és mintha mi sem történt volna, mosolyogva nézett rá.

-   Beszélhetnék a szerelmemmel? – kérdezte gúnyos hangsúllyal, résnyire szűkült szemekkel, Tommy pedig hátrébb lépett, és egy színpadias mozdulat kíséretében átadta neki Adamet.

-   Hogyne. – mosolygott még mindig negédesen, majd visszasétált a bár irányába.

-   Szívem… – kezdett bele Adam, mielőtt még Sauli hozzáfogott volna a saját mondandójához.

-   Neeeem. Ne szívemezz nekem! – rázta meg a fejét hevesen a férfi a szavába vágva – És ne gyere nekem azzal, hogy ez mind csak baráti, ő a lányokat szereti, blablabla… Tudod jól, hogy mit gondolok erről az egészről. És nem vagyok hajlandó tovább tűrni, hogy nyilvánosan alázz meg! – támadt neki.

-   Ne haragudj. – próbálta csitítani, és a karja után nyúlt. Nem szerette, ha mások előtt rendez jelentet. Egy ilyen beszélgetés csakis az érintettekre tartozik. De persze volt egy kis bűntudata amiatt a puszi miatt, úgyhogy megpróbálta kedvesen elegyengetni a dolgot.

-   Ne érj hozzám! – csattant fel a fiú, és hátrébb lépett. Nem hagyta, hogy Adam megérintse.

-   Nem csináltam semmit. – magyarázta gyengéden – Tommy részeg és bolondozik. Megpróbálom majd visszafogni, amikor ilyesmire készül, ígérem. Oké?

-   Nem. – felelte határozottan a finn – Nincs több ilyesmi. Azt akarom, hogy ne találkozz vele többet. Kizárólag próbák alkalmával és fellépésekkor. Elég volt. Ebből most már nem engedek.

-   Egy pillanat… – vonta össze a szemöldökét Adam, nagy levegőt vett és elszámolt magában tízig, mert ha nem teszi, biztosan elkezd üvöltözni – Nem vagyok a tulajdonod. Nem te dönöd el, kivel barátkozom. – mondta szárazon – Annak ellenére, hogy sokszor hetekig nem látlak, nem feküdtem le senki mással, nem csaltalak meg, úgyhogy ne parádézz itt. Tommyt régebb óta ismerem, mint téged, ő ilyen, fogadd el, vagy menj haza, ha nem bírod nézni. Majd valamikor megyek én is.

-   Baszd meg. – vetette oda a szőke egy nagy levegővétel után, amit az elképedés kényszerített rá, majd sarkon fordult, és elviharzott – Baszd meg a kis Tommykádat… – suttogta a hangos zenébe kifelé sietve, amit persze senki sem hallhatott.

------------------------------------------

folyt. köv. hamarosan :)