Üdvözlet Neked, ki idetévedtél!
Elsődleges figyelmeztetésként álljon itt, hogy egy olyan oldalra merészkedtél, aminek tartalma többnyire RPS. Annak, aki nem tudja mi az, lefordítom: Real Person Slash. (Bár, aki nem tudja mit jelent, valószínűleg jobb, ha rögtön az X-szel folytatja a felső sarokban.) Menjünk tovább a fordításban: élő karakterekkel írt kitalált történetek homoszexuális tartalommal.
Még mindig itt? Helyes. Ebben az esetben ördögien jó szórakozást kívánok az elkövetkezendő percekre, órákra! ;)
Írj, kérdezz, linkelj bátran!

2012. június 4., hétfő

Want you chained (3. fejezet)




3. fejezet

Az ajtó azonnal kinyílt, arra sem lett volna ideje, hogy meggondolja magát, vagy hogy újra kopogjon rajta.
A nő ördögien szexi fehérneműben állt előtte. Minden intim terület gondosan fedve maradt, mégis káprázatosan festett. Egy hosszú szipkát tartott a kezében, azon keresztül szívta a cigarettáját. Rámosolygott a fiúra, de ujjai továbbra is az ajtókilincsen pihentek, nem lépett arrébb, hogy betessékelje a szobájába.
-     Térdelj le. – utasította végül köszönés nélkül.
-     Nem. – vágta rá Bill kitágult pupillákkal.
Nem mondhatni, hogy átment volna a teszten.
-     Ha nem tervezed, hogy engedelmeskedsz nekem, nem kellett volna idejönnöd. – fújta a füstöt a plafon felé, a tűzjelző irányába, a „dohányozni tilos” táblák ellenére egykedvűen a nő.
Bill felsóhajtott. Futva körülnézett a folyosón. Síri csend honolt a szállodában, valószínűleg egy lélek sem volt már ébren, igencsak későre járt. De akkor sem teheti meg, hogy megkockáztassa, hogy bárki is meglássa.
-     Előbb beszéljünk a szabályokról. – halkította le a hangját – Utána döntök, hogy akarom-e.
A nő mosolyogva ellépett az ajtónyílásból, és egy elegáns kézmozdulattal beinvitálta a fiút. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy akarja.
-     Foglalj helyet. – tessékelte a kipárnázott krémszínű sarokgarnitúra irányába nyájasan.
Tágas lakosztály volt, láthatóan nem keveset költött a nő arra, hogy ugyanabban a hotelben vegyen ki szobát éjszakára, amelyikben a zenekar is megszállt. De pénzzel nem lehet őt lenyűgözni. Futva körülnézett, majd összezárt combokkal leült a kanapéra. Lerítt róla, hogy kényelmetlenül érzi magát.
Rápillantott az ajtót bezáró nőre. Tomnak nem tetszene. Idősebb volt náluk, valószínűleg nem is csak egy-két évvel, hanem inkább tízzel. Határozott volt, független, és biztosan nagyon okos. Ezektől a tulajdonságoktól a bátyja szinte viszolygott egy nőben egyesével is, nem hogy így, egy csomagban. Valószínűleg az öccse helyében most futva menekülne. Talán éppen ezért nem merte Bill soha elmondani neki, hogy őt mennyire izgatja mindez.
-     A világ előtt mi nem ismerjük egymást. – kezdte a fiú felemelt fejjel – Soha nem találkoztunk.
A nő bólintott.
-     Egyetlen éjszakáról van szó.
Újra bólintott, de elmosolyodott mellé. Erre magadat is emlékeztesd, szépségem, amikor könyörögsz majd legalább még egy éjszakáért. – gondolta. De nem mondta ki a gondolatait. Ez most a fiú ideje, hadd beszéljen.
-     Együttműködő leszek, amíg olyasmi nem történik, ami nekem már nem fér bele a játékba. A legcsekélyebb mértékben sem változhat a megjelenésem… ha érti, mire célzok… – folytatta.
Nem akarta egyértelműen kimondani, hogy egy kis pofozkodással nincs baja, de nem verheti pépesre az arcát. De nem is kellett ennél nyíltabban kimondania, a nő minden egyes szavát tökéletesen értette.
Újabb határozott bólintás kapott válaszként.
Ezután Bill a szavakat keresve próbált még több feltételt felhozni, de semmi érdemleges nem jutott eszébe. Csak le akart végre térdelni a puha szőnyegre, és engedni, hogy a nő megadja neki, amire szüksége van.
-     Akkor most jöjjenek az én szabályaim. – húzta fel a szemöldökét a nő – Ami ma itt történik a négy fal közt, az itt is marad. Örökre. Nem kell tartanod attól, hogy valaha viszontlátod vagy hallod az éjszaka részleteit. Azonban elvárom, hogy alázatosan engedelmeskedj, bármit is kérek, bármire is utasítlak.
A fiú zavartan nyelt egyet.
Egyértelmű volt, hogy izgatja a helyzet, de egyúttal tartott is tőle. Vajon meddig fog elmenni a nő? Hazugság lett volna, ha azt mondja, hogy kicsit sem tartott az éjszakától.
-     Nem fogok olyan sérülést okozni, ami maradandó, vagy aminek bármi nyoma lesz. Azt akarom, hogy biztonságban érezd magad. Ez a játék nem működik, ha nem tudod, hogy feltétel nélkül rábízhatod magad a partnerre.
Most a fiún volt a sor, hogy bólintson. Lassan, határozatlanul, de bólintott.
Bizsergést érzett a mellkasában, ahogy a nő szavait hallgatta. Biztonság. Bizalom. Ezeket a dolgokat olyan nehezen élte át, amióta a hírnév átkozta őt.
-     Ha valami túl sok, úgy érzed, hogy nem bírod, akkor arra ott lesz egy biztonsági kód, a nem-et, az állj-t nem fogadom el, ezekkel csak kéreti magát a legtöbb szub. – fölényesen elmosolyodott, mire Bill egy pillanatra felhevült arccal lesütötte a szemeit.
Igen, tudja jól, mire céloz. Annyiszor kellett már az életében nemet mondania, amikor legszívesebben teli torokból üvöltötte volna, hogy igen, igen, IGEN! De nem tehette. Azt mondják, a pénz szabaddá tesz. Vajon milyen álmodozó szegényember találta ezt ki? Amit ő érez, amióta csak volna pénze bármire, az az egyre vaskosodó láncok súlya és eltörhetetlen bilincsek szorítása. A pénz nem szabadság, sokkal inkább börtön.
A nő odalépett közvetlenül a kanapén ülő fiú elé, a lábai Bill térdéhez értek, amire ő anélkül, hogy felemelte volna a fejét, felnézett. A füleiben lüketett minden szívdobbanása. Nem szólt semmit, némán állta a nő tekintetét.
-     Azt hiszed, nem ismerlek. De hidd el, minden rád van írva. Szükséged van arra, hogy valaki éreztesse veled a fölényét, hogy a beleegyezésed nélkül tegyen meg veled dolgokat. Harc és büntetés árán vegye el, amit te, a társadalmi helyzetedből, vagy bármi más okból fakadóan, nem adhatsz oda önként. – mutató ujjával a fiú álla alá nyúlt, majd gyengéden ám határozottan felemelte a fejét – Igazam van? – kérdezte.
Nem volt szüksége a válaszra, tudta jól az igazságot, ezzel a kérdéssel inkább csak tovább tesztelte a fiút.
Bill hirtelen azt hitte, ahogy a nő felemelte a fejét és közelebb hajolt az arcához, hogy meg fogja csókolni. Az arcába szökött a vér. Hagyta volna, most először készségesen hagyta volna neki. Még őrültebb tempóban kezdett dobogni a szíve a gondolattól.
De ehelyett a nő csak az arcába fújta a füstöt. Pontosan úgy, ahogyan ő tette vele aznap délelőtt a sikátorban.
-     Igaza van. – suttogta engedelmesen.
A nő elmosolyodott, végigsimított a fiú arcán – amire Bill egy pillanatra lehunyta a szemét, és alig észrevehetően belesimult a finom kéz érintésébe – majd hátrébb lépett tőle.
Az üvegasztalon fekvő hamutálba tette a cigarettáját, és lassan, mindenféle kommentár nélkül, a csípőjét ringatva a hálószoba irányába indult.
-     Van esetleg még valami? Vagy mindent megbeszéltünk? – nézett vissza a vállai felett.
Bill a neccharisnyába bújtatott combjait, és formás fenekét nézte megigézve. Zavartan nézett fel a szemeibe, amikor visszafordította a fejét. Gyorsan megrázta a fejét, és felállt a kanapéról, hogy kövesse a nőt.
Esetlenül lépdelt utána, kiszolgáltatottnak érezte magát, amiért nem tudta, mi fog következni. Zakatolt az agya. Azt sem igazán tudta, hogyan kellene viselkednie, egyáltalán hogy szólítsa őt? Még a nevét sem tudta. Vagy nem is szabad megszólítania? Csak akkor beszélhet, ha kérdezi? Kavarogtak a gondolatai, alig figyelt arra, hova lépdel. Majdnem beleütközött a nő hátába, amikor az megállt előtte az ágy lábánál.
-     Ha szeretnéd használni a mosdót, akkor azt most tedd meg. – mondta a nő megfordultában, egy pillanatra megütközve azon, milyen közel állt hozzá a fiú.
Bill gyorsan újra megrázta a fejét, a nő pedig bólintott.
Mindent elvégzett, amit kellett a saját szobájában. Még egy sietős maszturbálásra sem sajnálta az időt, nem akart szégyenszemre túl gyorsan elélvezni, ha az egyezkedés után esetleg arra kerülne sor, hogy megválik a ruháitól. Márpedig nagyon remélte, hogy arra fog kerülni a sor.
-     Vesd le a ruháidat. – utasította, mire Bill egy pillanatra elpirult.
Átfutott az agyán, hogy a nő biztosan belelát a fejébe, de engedelmesen elkezdte levenni a kis kabátot, összehajtotta, és a szoba sarkában lévő üres székre tette, aztán a pólójával is végigcsinálta ugyanezt, lehúzta a cipőjét, a zoknit és végül a nadrágját is.
Amikor már csak az alsónadrág volt rajta, csak akkor pillantott fel újra a nő szemeibe.
Minden mozdulatát figyelte. Amikor Bill tanácstalanul felnézett rá, bólintott egyet.
-     Rendben, úgy látom, azt még nem szeretnéd levenni. Egy kicsit még maradhat. – mosolygott rá engedékenyen, majd a szekrényekhez lépett – Van valami, amiről tudnom kellene? Régebbi sérülések, túlérzékeny pontok, allergiás reakció valamire, esetleg bármiféle szexuális jellegű probléma…?
Bill megrázta a fejét, mire a nő kihúzott egy fiókot, és különféle eszközöket vett ki belőle. A fiú szemei egyre inkább kerekedtek el, ahogy gyűltek a tárgyak az ágy melletti kis szekrénykén.
-     Voltál már férfival? – kérdezte a nő, mintha csak azt kérdezte volna, hogy szereti-e az eperfagyit.
Bill arcába szökött a vér.
Ez most miért számít? És egyáltalán mi köze hozzá? És hogy jut ilyesmi az eszébe? Teljes szívéből gyűlölte az ehhez hasonló kérdéseket, és lépten-nyomon bele kell futnia a karrierje során.
-     Nem! – vágta rá határozottan, még azt is megfordult a fejében, hogy azonnal sarkon fordul, és elhagyja a szobát.
A nő felnevetett a reakcióján, és felé fordult kezében egy sötétkék, kúpos formájú, valamiféle lágy műanyagból készült eszközzel.
-     Jól van, jól van, ne egyél meg! Csak tudni szeretném, mennyire kell kesztyűs kézzel bánnom veled. Minden kérdés, amit felteszek, a te biztonságodat szolgálja.
Bill lesütötte a szemeit, és halkan bocsánatot kért a kirohanása miatt. Az anális izgató láttán végigfutott a gerince mentén egy borzongató érzés. Nem sejtette, hogy ilyesmivel fog itt találkozni, eddig még csak képeken látott hasonlót.
-     Szóval igazival nem. És műanyaggal volt már dolgod, szépségem?
A fiú, ha lehet, még vörösebb árnyalatot öltött.
Volt egy vibrátora. Illetve valójában nem is az övé volt. Évekkel ezelőtt egy barátnője hagyta nála véletlenül egy viharos szakítást követő gyors csomagolás után. Ő pedig ahelyett, hogy visszaadta volna neki, megtartotta magának.
Szerette a bizsergető érzést, amit a kis műanyag tárgy okozott. Eleinte csak a férfiasságán próbálgatta, később a heréit, majd a sikereken felbátorodva a nyílása környékét izgatta vele. Minden alkalommal földöntúli érzés volt az orgazmus, amit a kis szerkezet segítségével tapasztalt meg. Lassan, fokozatosan ment egyre messzebb és messzebb a kis berregő tárgy segítségével saját testének felfedezésében. Mára már bárhová is mentek a zenekarral, mindig ott csücsült a kis barátja a csomagjában, gondosan elrejtve, és olyannyira hozzánőtt, hogy gyakorlatilag már minden egyes önkielégítés alkalmával azonnal nyúlt érte, már nem érte be kevesebbel. Nem is emlékszik már, mikor verte ki csak úgy, néhány gyors csuklómozdulattal a zuhany alatt, ahogyan azelőtt. A fél órával ezelőttit leszámítva. Amióta megtapasztalta, milyen az, amikor a prosztatáját masszírozza valami, milyen érzés, amikor mindenképpen kell valami, amibe kapaszkodhat, miközben elélvez, mert a lábaira biztosan nem számíthat, azóta túlságosan is hozzászokott az intenzívebb élményekhez.
-     Értem. – bólintott a nő, pedig Bill nem szólt egyetlen szót sem.
Hirtelen tiltakozásképp kinyitotta a száját, de csak egy nagy levegővételig jutott, hangot nem tudott kipréselni, mert a nő elfordította egy másik, rózsaszínű, teljesen élethű műpénisznek a végét, és Bill arcához érintette, amint elkezdett rezegni. Szégyenpír futott át a fiúnak nem csak az arcán, de végig a nyakán és a fülein is. Küzdött, hogy ne hunyja le a szemeit a jóleső bizsergetés nyomán.
-     Nyisd ki a szád. – utasította halkan, érzéki hangon.
A fiú jó néhány pillanatig hezitált. Nem akarta a szájába venni azt az… eszközt. Az már majdnem olyan lenne, mintha…
De végül mégis megtette, amit kért. Épp amikor a nő már nyitotta volna a száját, hogy megbüntesse a legelső engedetlenségéért, lehunyta a szemeit és halványan szétnyitotta az ajkait. Bill amint bekopogott ide, már elhatározta, hogy mindent teljesíteni fog, amire csak képes. És nem fog szégyenszemre itt, a legelején visszavonulót fújni. Valami azt súgta neki, hogy bízhat a titokzatos idegenben.
Végül a nő mégsem azt tette, amitől Bill ódzkodott. Csak az alsó ajkához érintette a halkan doromboló kis készülék hegyét, néhányszor végighúzta rajta, figyelte, ahogy többször megrándulnak a fiú lehunyt szemei, majd lenézett az alsójára, és látta, hogy férfiassága rángásának ütemére szorítja össze néha a szemeit.
Elhúzta tőle a játékszert, és odahajolt a csukottszemű engedelmes szépséghez, hogy egy váratlan csókot adjon a még mindig bizsergő alsó ajkára.
Bill sípoló tüdővel szívta be a szoba összes levegőjét egyetlen tizedmásodperc alatt, majd amilyen lassan engedte távozni az éltető oxigént, olyan lassan nyitotta ki a szemeit.
A nő arca helyett már csak azt látta, ahogy légies alakja távolodik tőle az ágy irányába.
-     Ülj le. – mutatott végül maga elé az ágyra, ő pedig a fiókos szekrénynek támaszkodott – Még nem beszéltük meg a biztonsági kódodat.

------------------------------------
Szexi? ;)
Nemsokára folyt.köv., vannak ötleteim...

7 megjegyzés:

  1. Köszi az új részt. :) Kérlek, folytasd, imádom. Szívesen olvasom az emelt töri tételek helyett. ;)

    VálaszTörlés
  2. Hűha, köszönöm szépen! Ezt most nagyon nagy dicséretnek veszem, tudva hogy nem szereted a hetero sztorikat. :)
    Érettségi? Hát kéz és lábtörést hozzá... vagy ahogy Kőhalmi Zoli mondaná csemetéjét idézve: "folyjon ki a véred" :D

    VálaszTörlés
  3. juj nagyon jóó!! :D hogyne lenne szexi. nagyon köszönjük szépen! :)

    VálaszTörlés
  4. Veheted is nagyon nagy dicséretnek. Ha nem te írnád, valószínűleg nem olvasnám. :DD
    Egyébként köszi, már csak 4 szóbeli van hátra, azokkal már nem lesz gond... ;)

    VálaszTörlés
  5. Most pirulok ám ezerrel... Köszönöm még egyszer :)

    VálaszTörlés