Egy kicsike mellékes. Magyarázat. Ami kimaradt. Amolyan öt-és-feledik-fejezet vagy mi... szóval valahol az 5. és 6. fejezet közt kell időben elhelyezni :D Itt volt megírva évek óta, nemrég találtam, valamiért nem éreztem akkor szükségét, de most úgy döntöttem, kiteszem. Mert miért ne. :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Drága Stef,
van néhány dolog, amit szeretnék elmondani
neked, de jól tudom, hogy ha az arcomat néznéd közben, képtelen lennék a felére
is. Mégis szeretném, hogy tudd, mi zajlott le bennem.
Ott álltál mellettem. Azt gondoltam, miért ne?
Azon a reggelen már épp eléggé kiborított az, hogy ébredés után rögtön az első
ember, akinek a képét látnom kellett, az öcsém újdonsült együttélős szerelme
volt. Ráadásul még jópofa is akart lenni velem, miközben az én kávémat töltötte magának. Azok után,
hogy a fejemre húzott takaróval is képtelen voltam a fél éjszakán át tartó
folyamatos hol halkabb, hol hangosabb neszezéstől aludni. Bármennyire is
próbáltam elterelni a gondolataim, csak az járt a fejemben, mit csinál az a
patkány… bocsánat… a barátod az
öcsémmel. Fúj.
Azt gondoltam, nála csak jobb fej lehetsz, úgyhogy
elhívtalak sörözni. Ezzel legalább egy kis borsot is török az orra alá. Plusz,
nem kell az egész estét a gerlepár társaságában töltenem. Tiszta haszon.
De azt álmomban sem hittem, hogy majd ez lesz
belőle. Hogy kicsit úgy érzem majd magam veled, mintha ezer éve ismernélek, és
ezzel egyidejűleg épp az ellenkezőjét is: mintha először találkoztunk volna
minden alkalommal, zavarba ejtettél, minden egyes találka olyan volt, mint egy
első randi. Nem tudtam mit kezdeni az érzéssel. Egyszerre éreztem azt, hogy
valami húz feléd, és azt, hogy azonnal menekülnöm kell. Hogy közel akarok lenni
hozzád, ugyanakkor inkább vágnám le a saját kezemet, mintsem úgy hozzádérjek. Teljesen összezavartál.
Mindig olyan kedves voltál. Nem úgy, mint a
legtöbb csaj, aki csak azért kedves, mert úgy gondolja figyelnie kell arra amit
mondok, hogy elérjen nálam valamit. Nem, te azért figyeltél, mert tényleg
érdekelt, amiről beszélek.
Azt hiszem a döntő pillanat az volt, amikor
négyesben voltunk, gitároztunk, Brian próbálta Billt tanítani, én meg csak
röhögtem a túlsó sarokban, mert jól tudtam, hogy mennyire esélytelen próbálkozás.
Aztán elkezdted játszani az egyik dalunkat, egy kicsit másképp. Felkaptam a
fejemet, és nagy kerek szemekkel néztem rád. Kértem, mutasd meg újra. Te pedig
csak odaültél mellém, rátetted az ujjaim a húrokra, és rámnevettél. Nem bírtam
megmozdulni, nem bírtam pengetni, még lélegezni is alig. Vagy iszonyú rémültnek
tűnhettem, vagy szellemi fogyatékosnak, máig sem tudom.
Abbahagytad a nevetést,
a szoba másik feléből még mindig csak az elbénázott akkordok szóltak, ránk se
hederítettek. Úgy éreztem az arcod centiről centire közelít az enyémhez,
éreztem, hogy tennem kell valamit, mert egyre inkább cékla színem lesz. „Nem
csókolhatsz meg” – gondoltam, vagy inkább üvöltöttem
magamban. Hirtelen felugrottam, és mint akit kergetnek, leszaladtam az
alagsorba, hogy sörutánpótlást hozzak mindenkinek. „Nem csókolhatsz meg itt mindenki előtt.” – futott át jóval
halkabban az agyamon.
Attól az estétől kezdve nem akartam többet a
közeledben lenni úgy, mint előtte. Féltem tőled. Magamtól. Azon az estén nem
tudtalak kiverni a fejemből. Az ágyamban fekve végiggondoltam a történteket, és
végül hosszú órákkal később rájöttem, hogy te nem is akartál megcsókolni. Én akartam. Azon az estén döntöttem el
azt is, hogy nem fogok többet annyit inni a közeledben. Veszélyes rám.
Aztán persze mindent, amit megfogadtam
magamnak akkor éjjel, néhány röpke nap után meg is szegtem. Aztán újra. És
újra.
És most itt vagyok, azt remélve, hogy
megbocsátasz nekem, és adsz egy esélyt.
Hogy ne kelljen újra azt ígérnem, hogy
„soha többé”, mert már tudom, hogy nem
akarom ezt ígérni.
~ Tom
Ó istenem! Érzetre nem hiányzott semmi a történetből eddig sem, de ezek után, mégis ez nagyon kellett. Remek összegzés Tom érzéseire. Tényleg nagyon örülök, hogy újat olvashatok tőled, na meg... Ilyenek vannak csak úgy a gépeden? Vétek megtartanod őket, nem is javaslom. ;) :D
VálaszTörlésKöszi :)
TörlésHát ilyenek vannak a gépemen, igen :D de többnyire csak elkezdett féloldalas valamik, amiket nem hogy nem fejeztem be, de szinte el se kezdtem... erre például nem is emlékeztem :D
Visszatértél!! de jóóó!
VálaszTörlésNa azért ezt én még nem kiabálnám el... :DDD
VálaszTörlésHu, de régen jártam itt. Aztán gondoltam egyet és rákattintottam. Na mi ez ha nem mágia? :D
VálaszTörlésMielőtt ezt elolvastam, nosztalgiából végigolvastam a Kölyök és Ördög Háza sztorikat is, beiktatva ezt a kis rész a helyére. Jó és nosztalgikus érzéseket keltett.
Köszi, és bár már kevés ilyesmit olvasok, azért jó lenne néha újra látni téged. :)
Boszorkányság :)
TörlésKöszi hogy írtál!
Lehet hogy néha felkerül majd valami, de rendszeresen biztos nem, nem fér az időmbe :(