Itt az újabb rész sok szeretettel :) Nagyon örülök, hogy ennyien olvassátok, azt hittem, a Kölyök sztorit nem tudom majd überelni, de ha jól látom a számokat, ez a legnépszerűbb sorozatom eddig. Köszönöm nektek! :)
9. fejezet
Beletelt negyed órába, mire Tommy Joe összeszedte
az erejét, és félénken benyitott Adam hálószoba ajtaján. Örült, hogy nyitva találta, nem szívesen
könyörgött volna a zárt ajtó előtt gubbasztva azért, hogy a férfi beengedje,
hogy aztán odabent majd könyöröghessen még egy sort, hogy bocsásson meg neki.
Adam az ágyon hasalt, a zörejre felpillantott a
telefonja színesen világító kijelzőjéről, aztán rögtön vissza, és tovább
ráncolta a homlokát.
- Basszus… már
megint elfogyott az időm. – mérgelődött fennhangon.
Tommy először
meglepődött, aztán jót mulatott magában, ahogy nézte a szeretőjévé
avanzsált legjobb barátját. Egy pillanatra elfelejtkezett a feszültségről, amit
az iménti vallomása okozott közöttük. Összevont szemöldökkel és egy félmosollyal
az ajkain lépett az ágy mellé, és belekukkantott a mobil kijelzőjébe.
- Már vagy
ötödszörre kezdem újra ezt a pályát. – motyogta Adam és fel sem pillantott a
felette álló fiúra, akinek az arcán egyre szélesebb mosoly terült el.
- Talán valamit
bénán csinálsz. – cukkolta.
- Tényleg? –
kérdezett vissza összeszűkült szemekkel, ahogy végre felnézett rá. A hátára
gördült, és arrébb kúszott, hogy Tommy le tudjon ülni mellé, majd felé
nyújtotta a telefont – Lássuk, a Mester hogy csinálja! – gúnyolódott.
Tommy elvette a készüléket, és ráklikkelt a Restart ikonra.
Nem telt el két perc, és ő is válogatott szitkokat szórt a telefonra.
- Mi az? –
kérdezte Adam ártatlanul, törökülésbe tápászkodva – Valamit talán bénán
csináltál? – heccelte, mire a fiú felnevetett.
- Ez egy nagyon
hülye játék. – jelentette ki, és ledobta a telefont a párnára.
Adam nevetve bólintott helyeslésképpen, Tommy
felnézett, és egy pillanatra találkozott a mosolyuk, aztán ugyanolyan gyorsan
mindkettejük arca el is komorodott, ahogy
rájuk tört a felismerés, hogy a helyzet ennyire talán mégsem vidám.
Tommy még közelebb fészkelte magát, és barátja
kezéért nyúlt. Adam hagyta. Nem hitte,
hogy hagyni fogja, ám mégsem húzódott el az érintésétől. Hosszú
másodpercekig csak némán néztek egymás szemeibe kéz a kézben, majd Tommy
szólalt meg halkan.
- Ne haragudj
rám, kérlek. Elszúrtam. – kedzte lassan, aztán egyre gyorsabban kezdett
beszélni, hogy minél hamarabb kiadhassa magából, amit érez – Valószínűleg még
sok minden mást is el fogok a jövőben is, de egyetlen dologban biztos lehetsz.
Soha nem azért teszem majd, hogy bántsalak. Inkább hogy valamilyen hülye
nyakatekert módon, aminek talán csak az én agyamban van értelme, megvédjelek.
Megvédjem azt, amik vagyunk. Nem akarom, hogy bármi olyasmi történhessen, ami
örökre megszünteti létezni a „mi” fogalmat. Te és én, Adam. Bármit is elszúrok,
csak azért van, mert ezt féltem. Minket. Mert senki sem fontosabb nálad. – Adam
csendben hallgatta a fiú magyarázatát – Szeretlek, Adam. – tette hozzá még
végül halkan.
Adam érezte, hogy minden egyes szóval egyre csak gyorsul
a szívverése. Még soha nem kapott ilyen szép vallomást senkitől.
Nem sokon múllott, hogy reflexből rávágja, hogy ő
is szereti. Talán csinálhatna úgy, mintha nem számítana, de mégsem tudta ilyen
egyszerűen elfelejteni, amit előtte mondott neki a fiú.
- Tommy ennek
semmi értelme. Vagy csak én nem vagyok elég intelligens ahhoz, hogy felfogjam
az értelmét. – csóválta a fejét – Lefeküdtél egy barátunkkal, mert engem
szeretsz. Azért, mert nem akartál elveszíteni. Én ezt nem értem, ne haragudj. –
tovább csóválta a fejét, ám továbbra sem húzta ki a kezét Tommy jóleső, puha,
meleg szorításából. Érteni akarta. Nem volt hajlandó veszni hagyni ezt a fiút.
Kellett neki, mindenáron.
- Honnan
tudhattam volna, hogy tudom kezelni a helyzetet, Adam? – vonta fel íves
szemöldökét – Hogy nem szúrok el mindent, ha engedek a kísértésnek, ami hozzád
húz? Hogy nem menekülök el tőled? Hogy nem teszem tönkre örökre a
barátságunkat, ami olyan sokat jelent mindkettőnknek, azzal hogy belemegyek valamibe,
amiről aztán menet közben rájövök, hogy nem nekem való? – amikor nem kapott
választ, hevesen megrázta a fejét – Nem kockáztathattam ezt meg veled. Tudnom
kellett előre, hogy tényleg azt akarom-e, amiről folyamatosan álmodom veled.
Olyasvalaki kellett, akiben teljes mértékben meg tudok bízni, és mégsem halnék
bele, ha emiatt elveszíteném. Azzal együtt tudtam volna élni, ha Nickkel
rosszul sülnek el a dolgok, és emiatt megromlik a barátságunk, mert TE ott maradtál volna nekem. De ha veled
történt volna ugyanez, abba belepusztulok, Adam. Ha Nickkel elszúrom, akkor
rájöttem volna, hogy az, hogy közel akarlak tudni magamhoz, hogy féltékeny
vagyok mindenkire, aki megérint, mégsem azt jelenti, amit sejtek már egy ideje.
– egy másodpercre elhallgatott, úgy tanulmányozta Adam arcát, aki csak csendben
hagyta percekig beszélni, nem szólt közbe, aztán még suttogva hozzátette – De
azt jelenti. És erre Dominic segített rájönnöm. Hidd el, nem vagyok büszke
magamra, hogy csak így sikerült, de mégsem bántam meg. Úgy érzem, nélküle nem
ment volna.
Adam nem tudott haragudni rá. Érteni továbbra sem
értette tökéletesen, de képtelen volt figyelmen kívül hagyni azt, amit a szíve
üvöltött neki teli torokból.
- Ő tudja, hogy
csak teszt volt? – szólalt meg végül gombóccal a torkában.
- Dominic
mindent tud. És Juliette is. – bólintott – Julie nélkül nem tartanék itt, úgy
átlátja a dolgokat, mint senki. Olyan megérzései vannak, mint egy igazi
boszorkánynak. Olyan tanácsokat ad, amire eszembe sem jut még csak gondolni
sem. Jobban tudja, mit akarok, mint én magam. Nélküle még mindig ugyanott toporognék,
egyhelyben, és nem lennék boldog soha.
Adamben hirtelen forrongani kezdett a düh a nő
irányába. Ezek szerint ő szervezte ezt az egészet?
Néhány másodperc alatt úrrá lett az érzésein, nem
szabadott, hogy Tommy lássa rajta, mit gondol most. Csak azt számított, hogy
kettőjük közt mi van, és mi lehet még.
- Most az vagy?
– kérdezte halkan Adam, amikor visszaerőszakolta a gondolatait a fiú utolsó,
valójában nagyon is hízelgő szavaira.
Tommy elmosolyodott, és még közelebb húzódott
hozzá. Orra hegyét Adam orrához dörgölte és hevesen bólogatni kezdett. A férfi
válaszul az ölébe húzta, karjait a nyaka köré irányította, és átölelte a
derekát.
- Ez a
legfontosabb. – bólintott, és adott egy puszit Tommy arcára, aki meglepetten
mosolygott rajta.
- Akkor minden
oké? – kérdezte félénken, és félrebillentette a fejét – Valamennyire érthető a
gondolkodásom? Tudom, hogy komplikált és tekervényes, de… – Adam hirtelen a
szájára tette a mutatóujját.
- Nem mondom,
hogy tökéletesen megértelek, de nem lehet egy szavam sem. Lefeküdtél egy
sárccal. Én egy tucattal feküdtem már le. El kell fogadnom. Nem voltunk együtt,
nem csaltál meg. Az, hogy nem tetszik, az egy dolog. Arról, hogy mit érzek, nem
tehetek. De nincs jogom felhúzni magam. Legalább elmondtad, pedig nem lett
volna kötelező. Túl fogom élni. Feltéve, ha többet nem történik meg. – húzta
fel a szemöldökét kérdőn.
- Viccelsz
velem? Azt hiszed bárkire is lecserélnélek, most hogy már az enyém vagy?
Felejtsd el, bébi. Erre várok, amióta megláttalak. – szorosabbra húzta a
karjait a nyaka körül, és megcsókolta – Csak az elején még nem tudtam. – vonta
meg a vállát, Adam pedig felnevetett.
- Legalább jó a
kis Dominic? – vigyorgott, mire Tommy összeszűkült szemekkel nézett rá.
- Biztos, hogy
tudni akarsz minden piszkos részletet? – Adam erre először megvonta a vállát, majd
egy pillanatra zavartan félrenézett – Szóval nem. – helyesellt Tommy – Én is
így gondoltam. Legyen elég annyi, hogy ha szörnyű élmény lett volna, most
valószínűleg nem lennék itt. Az öledben.
- Szóval jó volt
vele. – bólintott lassan – Azt hiszem le is tekerném a fejét, ha bántott volna.
– mosolygott.
- Nagyon
figyelmes, és gyengéd. De hagyjuk már a témát, veled sokkal jobb! – nyomatékosította, majd nekidöntötte Adamet az
ágytámlának, és egész testével rásimult, megcsókolta, aztán valamiért mégis
hátrébb húzódott – Öhm… azért van még valami, amit jobb, ha tudsz.
- Ne ijesztgess… – sóhajtott fel Adam.
- Amikor…
emlékszel, amikor néhány hete itt találtál Juliette-tel suttogni? És azt
mondtad, úgy nézünk ki, mintha lefeküdtünk volna egymással…
- És akkor azt
mondtad – vágott közbe a férfi –, hogy nem tennéd meg Dominic-kal, mert a
barátod, és akkor vele is le kéne feküdnöd. – ismételte a felrémlő szavakat,
aztán hirtelen felkiáltott – Úristen Tommy! Mit műveltél?!
Egyre inkább érezte úgy, hogy meg akarja tépni
azt a nőt! Hogy Dominic irányába miért nem voltak ilyen erős érzései, azt pedig
nem értette.
- Juliette benne
volt az elejétől kezdve. Minden tekintetben. Törődött velem, amikor ki voltam
bukva, ő volt az, aki felvetette, hogy valaki mással kéne kipróbálnom, ha veled
nem merem. Ez vezetett oda, hogy a „valaki más” csakis Dominic lehetett. És
hát, nem csak Nickkel, hanem Julie-val is elég közel kerültünk egymáshoz. Bár
inkább lelkileg, mint testileg, de azért nem mondom, hogy nem történt semmi.
- Remek. –
sóhajott fel újra – Azt elmesélnéd még nekem, hogy ezek után mégis hogy nézzek a
szemükbe? Tommy a legjobb barátainkkal… – elcsuklott a hangja, amikor arra
gondolt, hogy az „ex-legjobb barátaik”,
de a fiú kimentette.
- Gondold végig
magadban, rá fogsz jönni, hogy ők csak nekünk akartak jót. Szeretnek minket.
- Na persze… azt
látom, téged mennyire szeretnek… –
morgolódott Adam, aztán fejcsóválva sóhajtott egy mélyet, és lehunyt szemmel
hátra dőlt az ágy támlájának.
- Épp annyira,
amennyire téged. – követte Tommy mosolyogva, és egy ártatlan puszit adott a
lebiggyesztett ajkaira.
- Hát nálam még
nem próbálkoztak… – tett egy epés megjegyzést, mire a fiú csak megforgatta a
szemeit, aztán Adam újra csak tanácstalanul megrázta a fejét – Nem tudom, mit
csináljak, Tommy.
- Semmit. Örülj
nekem. – vigyorgott idétlenül a szőke – És örülj, hogy én is örülök neked. Ééés
hogy sokkalsokkal jobb veled, mint Dominic-kel, ami valójában elvezetett
hozzád, szóval nagyon jónak kell lenned, ha már a jónál is jobb vagy. – kezdte
a nyakatekert magyarázatait újra, gyermeki őszinteséggel az arcán, felhúzott
szemöldökökkel, hevesen bólogatva, mire Adam is elmosolyodott végre, és magához
ölelte.
- Szóval a jónál
is jobb… – nevetett, és fejcsóválva megcsókolta a fiút.
- Aha. Bár ő nem
egy olyan szörnyeteget rejteget a lábai közt, mint te, édesem.
Adam hitetlenkedve kacagott fel újra Tommy
közvetlenségén.
- Ezt most nem
tudom eldönteni, hogy előnyként vagy hátrányként róttad fel nekem. – kacérkodott,
bár tudta jól a választ.
- Először
ijesztő hátrányként… most már egyre inkább előnyként. – mosolygott vissza
huncutul, és Adam lábai közé nyúlt egyik kezével, amire a férfi hátravetett
fejjel felnyögött, aztán felcsúsztatta kezeit a fiú hátán a póló alatt, és
szépen lassan le is vette róla a ruhadarabot. Aztán a többit is egyiket a másik
után, és végül bebizonyította, mennyire figyelmen kívül tudja hagyni az tényt,
hogy nem ő az első férfi szerelme életében.
Egy óra elteltével
csendben kelt fel az édesen szuszogó Tommy mellől, hagyott neki egy cetlit a
párnán, hogy ne aggódjon, ha felébred. Azután pedig a városba indult.
-----------------------------------
Folyt.köv.
Kicsit megint mintha minden rendben lenne... pedig még mindig nincs vége :D
jujj nagyon jó lett :D szörnyeteg XDD
VálaszTörlésKöszi! :D
TörlésIlyet, ez a legnépszerűbb erre egy valaki ír.. hát mi történt veletek emberek?
VálaszTörlésAmúgy igaza van, tényleg jó lett :) A városban fog képbe kerülni Sauli, jól sejtem?
Cindy
Köszi! :)
TörlésÉn már kezdem megszokni, hogy az emberek nem szeretnek írni. De már az is jól esik, amikor látom, hogy egy-egy részt 40-50 vagy akár 200 ember is elolvas. De persze mindig örülök, ha valaki írni is mer :)
Hááát... a városba egy konkrét személy miatt megy Adam. Nem Sauli az, akivel beszélni akar ;) De sajna erre még várni kell, még félig sincs kész a rész, és 2 hétig most nem leszek itthon.
A két pénteki twincest részt beprogramoztam, azok jönni fognak menetrend szerint, de más most nem lesz.