You make me feel like Magnus Bane

Szóval az úgy volt, hogy néztem  a Shadowhunters c. sorozatot, és az elejétől kezdve a főboszi Magnus a kedvenckém. Annyira tudtam, hogy összejön Alec-kel! De! Minden alkalommal jókat nevettem a csókjeleneteken, mert olllyan bééénáák... XD

És akkor eldöntöttem, hogy írok egy Malec szösszenetet. Aztán mégse az lett belőle. Vagyis majdnem. Mindenesetre állati fura volt egy másik Harryvel írni.

Paraméterek: Shadowhunters, Malec, Magnus Bane/Alec Lightwood (~Harry Shum Jr./Matthew Daddario), slash, one-shot, NC-17

Tudom, hogy a PULSE következő részét várjátok sokan. Készen van. Csak az a helyzet, hogy mind én, mind pedig drága bétám, HDawn, úgy vagyunk vele, hogy valami nem klappol. Ülök rajta még egy-két napot, hogy ti ne érezzétek így! De ezen a héten már, bármi is hullik az égből, megkapjátok, ígérem! 

Addig is jó szórakozást ehhez a kis semmiséghez! Puszik!

You make me feel like Magnus Bane

-          És ennyi! – hallatszott a rendezői utasítás.

A férfi végre hátrébb húzódhatott a kínos színpadi csókból, és elfordíthatta a tekintetét a fiatalabbról.

Amikor elvállalta a szerepet, azt gondolta egyszerűen tudja majd kezelni a helyzetet, elvégre jó színésznek tartotta magát. De mostanra már ott tartott, hogy ha tehetné, filmbéli partnere minden egyes érintésétől menekülne.

-          Harry, beszélhetnénk? – fordította vissza gyengéd erőszakkal maga felé a társa.

-          Persze… – mosolyodott el kedvesen, de legbelül üvöltött.

Nem akart beszélni, nem akart egy légtérben sem lenni a fiúval, főleg nem négyszemközt.

-          Az öltözőben – biccentett Matthew a folyosó irányába, és el is indult. Az idősebb nem tehetett mást, csak követhette.

Amint becsukódott mögöttük az ajtó, a fiú homlokráncolva magasodott fölé.

-          Nézd, tudom, hogy nem vagy meleg. De próbálj meg elvonatkoztatni attól, hogy én nem a feleséged vagyok. Hidd el, a kamera is látja, ahogy megfeszülsz a közelemben. Legalább egy kicsit nyisd szét az ajkaid, döntsd oldalra a fejed, amikor meg kell, hogy csókolj…

-          Te most leckéket adsz nekem színészmesterségből?! – csattant fel a férfi idegesen.

-          Csak… próbálom a köztünk lévő feszültséget… – kezdte bizonytalanul, de az idősebb elhallgattatta. Rámarkolt a felkarjára, és nekinyomta a falnak. Szétnyitotta az ajkait, és oldalra billentette a fejét, úgy csókolta meg a fiút.

-          Így jó lesz? – sziszegte a rémült fiú arcába.

-          Azt hiszem… – hebegte.

-          Remek. Holnap találkozunk – biccentett Harry, és kisietett az öltözőből.

A legnagyobb szerencsétlenségükre a következő forgatási nap azzal telt, hogy valamiféle technikai hiba miatt jó néhány jelenetet újra fel kellett venniük. Köztük persze a csókjelenetet is. Matthew nem tudta, mit tehetne ellene, de ebben az esetben már nem a partnerén uralkodó feszültség miatt aggódott, sokkal inkább saját maga miatt. Úgy érezte, a tegnapi nap után nem tudja majd profi módjára kezelni a dolgokat.

Amikor arra a jelenetre került a sor, a társa már cseppet sem tűnt feszültnek, magabiztosan ragadta meg a fiú vállait, és oldalra billentette a fejét, mielőtt száját puhán az övéhez érintette volna. Résnyire nyíltak a fiú ajkai, a partnere pedig a csók közben finoman megnyalta az alsó ajkát, majd egy pillanatra a fogai közé szívta a puha húst. A fiatalabb lehunyta a szemét, és önkéntelenül csúsztatta át a nyelve hegyét a férfiét keresve vele. Harry hátrébb húzódott, zárt ajkakkal nyomott még egy csókot a szájára, és a karakterére jellemző, önelégült Magnus mosollyal az ajkain, végigsimított a fiú arcán.

-          Ennyi! Köszönöm, ennyi elég is volt… – morgott a rendező a bajsza alatt, az idősebb színész pedig magabiztos mosollyal fordított hátat a jelenetnek, és indult a svédasztalhoz. – Harry, iszonyú végletes vagy… – dörmögte maga elé, amikor a főboszorkány karakterét játszó színész elsétált mellette.

A férfi megfordult, és eltökélten rászegezte tekintetét.

-          Nem tetszett? Vegyük fel újra? – kérdezte könnyedén.

-          Nem. Jó lesz így – rázta meg a fejét a rendező.

-          Oké – bólintott jókedvűen, és elsétált.

A fiú erőt vett magán, és amint sikerült a vágtázó szívverését visszaszorítania valamelyest normális ütembe, követte kollégáját az öltözőbe. Bekopogott, és miután a férfi kiszólt, hogy bejöhet, bizonytalanul nyitotta ki az ajtót, és lépett be.

-          Most már mindig így lesz? Jössz utánam az öltözőbe? – nevetett fel Harry.

-          Nem… én csak… – kezdte lehajtott fejjel. – Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy nem gondollak profinak abban, amit csinálsz. Ne haragudj a tegnapiért.

-          Megvolt a hatása, nem igaz? – tárta szét a karjait az idősebb, majd közelebb lépett a fiúhoz. – Vagy még mindig nem voltam elég jó? – suttogta az ajkaitól centikre.

-          De… – zihálta a fiatalabb. Egész testében remegett a férfi közelségétől. Meg akarta ízlelni az ajkait újra. Tudta jól, hogy nem teheti, de nem küzdhetett az érzései ellen. Csak nézte a férfi örvénylő tekintetét, és hirtelen úgy érezte, újra egy jelenet közepén vannak.

-          Te tehetsz róla, hogy úgy érzem magam, mint Magnus Bane – morogta végül a férfi. A fiú csodálkozó arckifejezésére válaszul felhúzta egyik szemöldökét, és határozottan bólintott. – Igen, Alexander.

Szándékosan használta a fiú sorozatbeli nevét. Úgy érezte magát, mint aki bent ragadt a szerepében. Mint a boszorkánymester, aki az évszázados tapasztalata ellenére volt olyan óvatlan, hogy beleszeretett egy fiatal árnyvadászba.

A fiúnak elakadt a szava, ahogy a férfi elkezdte kigombolni az ingét. Megbabonázva, kiszáradt torokkal figyelte minden mozdulatát, majd összeszedte a bátorságát, felemelte remegő kezét, és óvatosan a férfi mellkasára simította a tenyerét. Amikor az nem rezzent össze, csak kíváncsian nézte az ujjai útját, felbátorodva szétnyitotta az inget az izmos mellkas előtt. Lehajolt, és egy puha csókot lehelt a szíve fölé. A férfi felsóhajtott és lehunyt szemmel hátradöntötte a fejét. Megnyalta az ajkait, amitől a fiatalabbról minden gátlás lehullott. Matt nem értette, mi történik, de nem tudott mit tenni, csak sodródott az árral. Sosem hitte, hogy egyszer kamerákon kívül ilyen helyzetben találja magát a valaha volt legvonzóbb partnerével. Szétnyitotta ajkait, úgy tapadt a férfi mellkasára, nyelvével pedig mohón megízlelte karamellszínű bőrét. Az idősebb felnyögött, de nem nyitotta ki a szemeit, biztonságban érezte magát odabent, Magnusként.

A fiú végigsimított a férfi felsőtestén, majd lassan, minden rezdülésére figyelve, az ágyékára siklott a tenyere. A partnere beleremegett az érintésbe, nem volt kérdés, hogy ő is legalább annyira akarja ezt az egészet, mint a fiatalabb. Lassan kinyitotta vágott szemeit, és lenézett a lábai előtt térdre ereszkedő kollégájára. Végigcirógatta az arcélét, a fiú pedig válaszul belesimult a tenyerébe, és elkezdte kioldani a férfi övcsatját.

-          Várj! – húzódott hátra, mire Matthew ijedten ráemelte a tekintetét.

Nem visszakozhat. Most már nem. Ezt egyszerűen nem teheti meg! – rohamozták meg a kétségbeesett gondolatok.

-          Vedd le a pólód – kérte az idősebb. – Látni akarom, hogy egy férfi térdel előttem – mondta fojtott hangon.

A fiú megkönnyebbülten mosolyodott el, pillanatokon belül áthúzta a fején a ruhadarabot, és a szőnyegre ejtette.

-          Ha tényleg látni akarod, ezt is le kéne vennem… – mosolyodott el kacéran, és a nadrágja övébe akasztotta hüvelykujját.

-          Vedd – mordult fel a másik.

Matthew-nak eszébe sem jutott, hogy a társa ezt fogja válaszolni. Apró rémült pillantás futott át az arckifejezésén. Ő valójában csak viccelt, próbálta enyhíteni a feszültséget.

-          Mire vársz? – sürgette Harry halkan, és a szőnyegre térdelt a fiúval szemben. – Szeretném, ha magadhoz nyúlnál, amíg a szádban vagyok – dörmögte, a fiatalabbnak pedig minden porcikája beleremegett a szavaiba.

A férfi két kezébe vette az arcát, és miközben megcsókolta, lehúzta róla a ruhákat, majd felállt előtte, és a falnak támasztotta meztelen fenekét.

-          Biztos vagy benne? – súgta a fiatalabb, tenyerével végigsimítva a férfi merevedésén.

-          Ha most azt mondom nem, és inkább menj el, akkor mit csinálsz? – nevetett fel halkan.

-          Kinyírlak… – nevetett Matt is, majd váratlanul megragadta a férfi erekciójának tövét, és sóvárogva végignyalt rajta.

-          Ahh… – nyögött fel az idősebb kontrollálatlanul, és a falnak döntötte a fejét.

A fiú szétnyitotta az ajkait, és lassan a torkába csúsztatta a férfi péniszét.

Magnus Bane az íróasztalnál ült, könyökére támaszkodott, és homlokát gondterhelten két tenyere élének döntötte. Újra az a rég eltemetett, sokévszázados emlék kínozta, amit a gyötrelem rúnája Valentine Morgenstern testébe zárva hozott felszínre benne. Nem tudott szabadulni tőle, újra és újra megkísértette. Nem sok olyan dolog volt a világon, amin a hatalmas varázsereje sem segíthetett. Napok óta alig aludt.

Alec Lightwood nap nap után a hideg ágyban ébredt, egymaga, és miután a hálószobából kilépett, a már lassan megszokottnak mondható kép fogadta. Szerelme hajlott háta, leszegett feje, és a szomorúság szele a levegőben.

Odalépett hozzá, és a hóna alatt átnyúlva, meztelen mellkasára simította két tenyerét. Magnus ajkaira halvány mosoly kúszott, oldalra döntötte a fejét, hogy gyengéden ránézhessen árnyvadász szerelmére, aki puha csókot lehelt a nyakhajlatába.

-          Jó reggelt – súgta a fiú. – Újra az az emlék? – kérdezte halkan, Magnus pedig a szíve felett pihenő kézre simította tenyerét, és szomorúan bólintott.

-          Ennyi! – hallatszott a kissé ingerült rendezői utasítás. – Matthew, szeretném, ha nem improvizálnál! Maradj a forgatókönyvnél. Ez túl intim volt, nem kell ilyesmi egy tiniknek készülő sorozatba!

A fiú elmosolyodott, és engedelmesen bólintott. Közben pedig az járt a fejében, hogy ehhez az alig érintéshez képest az ebédszünetben történteket vajon mennyire találta volna intimnek a rendezőjük.