2017. október 10., kedd

PULSE (14.fejezet)


Sziasztok, Drágáim! 
Lehet, hogy most egyeseknél kivágom a biztosítékot, de minimum egy tátott szájat el fogok érni vele... 
Na, ki találta el, hogy ki tört rá Louis-ra az előző fejezet végén? ;)
Emlékeztek, mikor pár hete írtam, hogy mennyire veszélyesen imádom Johnnyt Harryvel? Hát ennyire. 
Lou-t pedig csak kicsit bánthattam... mindannyian ezt kértétek. Bár szerintem egy törött karnak jobban örült volna :D 
Azért remélem nem fogtok nagyon utálni. Jó olvasást a részhez! Puszi!


14. fejezet

Remegve fekszem az előszoba padlóján. A körmeim kétségbeesetten marnak a szőnyeg rövid szálaiba. Próbálok hátrálni, de nem egyszerű feladat, mert minden porcikám használhatatlannak tűnik, csak a csontig hatoló rettegést érzem bennük. Lassan lépdel felém, mégis sokkal ijesztőbb így, mintha dühösen, üvöltözve rontana rám, és már esetleg a karomat is eltörte volna. Nem. Csak mosolyog, és megfontoltan közelít.
Amikor úgy érzem, hogy nem tudna egy mozdulattal utánam kapni, összeszedem minden erőmet és bátorságomat, remegő végtagokkal pattanok fel a földről, és az egyetlen esélyemet szem előtt tartva berohanok a hálószobába. Kezembe kapom a telefonom, és két másodperc leforgása alatt írok Harrynek egy kétszavas üzenetet, hogy "Johnny nálam". Miután elküldtem, az ágy alá dobom a készüléket, és visszarohanok a továbbra is komótosan utánam lépkedő férfi irányába.
-      Rájöttél, hogy arrafelé nem tudsz megszökni? – kérdi meglepetten mosolyogva, ahogy elkapja a felkaromat, és a falnak taszít. Ugyanolyan lassan, ráérősen beszél, mint ahogyan sétál felém. Vérfagyasztó az egész lénye. Nem értem, Harry hogy tudott leélni mellette három évet. – Legalábbis nem túl célszerű a hatodikról az ablakon át távozni. Láttam már embert ilyen magasságból az aszfalton landolni. Nem lenne ilyen csini pofid a tepsiben – csíp bele játékosan az arcomba, amitől majdnem elájulok. – Anyuci sem tudna azonosítani.
-      Mit akar? – kérdem remegő hangon.
-      Szerintem tudod te azt. Különben miért néznél rám ilyen rémülten?
Csak rázom a fejem megállás nélkül. Nem fogok beismerni semmit. Időt kell nyernem. Harry segíteni fog. Nemsokára itt lesz. Tudom.
-      Üzletet ajánlok. – Elereszti a karom, de továbbra is a falnak kényszerít a puszta jelenlétével. – Amit a saját, és a körülötted élők egészségének érdekében, te készségesen el fogsz fogadni – mosolyodik el. Benyúl a zakója belső zsebébe, és egy vaskos, barna borítékot húz elő. – Ötvenezer dollár. Be tudod fejezni az iskolát, anélkül, hogy behódolj apucinak, mégsem kell dolgoznod. Tiszta haszon. És ha ügyes vagy, utána még az új életedet is elindíthatod belőle. – Többet tud rólam, mint gondoltam. Ijesztő, hogy talán még annál is többet, mint amennyit Harry tud. – Ó, és soha többet nem találkozol Harryvel! – hangsúlyozza végül a lényeget is.
Eszemben sincs a boríték után nyúlni. Csak megrázom a fejem, és a hátammal még szorosabban feszülök a falnak. Johnny kérdőn felhúzza az egyik szemöldökét.
-      Nem hagyná. Szeret engem… – nyögöm, mint egy öngyilkos kisnyúl, mire hátborzongató őszinteséggel felkacag.
Hát mégis bevallottam, amit nem kellett volna. Néha legszívesebben leharapnám az irányíthatatlan nyelvemet.
-      Hát persze! – sóhajt, és szánalommal teli tekintettel néz rám. – Főleg azt szereti, hogy ilyen kis helyes vagy. Biztosra veszem, hogy imádja azt az elragadó hátsódat – lép szorosan elém, még nagyobb rémületet keltve bennem. A lehelete az arcomat éri, és a kezét hátracsúsztatva belemarkol a fenekembe. – Megkaphatja a kis ártatlant. A picike naiv mama kedvencét. Mellettem nem sok ilyen fiút sodort eddig az élet a közelébe. Bevallom, nem a legmegfelelőbb környezetet teremtettem meg az épp csak kialakulóban lévő felnőtt személyiségének. De vajon meddig tarthat ez a rajongás az újdonságok felé? Ha nem avatkoznék közbe, akkor is hamar rád unna, egy idő után már nem lennél ilyen ártatlan. Nem lenne benned semmi érdekes.
Fel kellene, hogy dühítsen, amiket mond. Ehelyett csak a sírást próbálom visszanyelni. Mi van, ha igaza van?
Szerintem élvezi, hogy reszketek. Nem veszi le a kezét a hátsómról, csak nézi az arcomat némán, és még az egyik térdét is a falnak támasztja a lábaim között. Átfut a gondolataimon, hogy most biztosan meg akar erőszakolni. Remegek, mint a kocsonya, a lábaim alig bírnak el, és az egyetlen, amit most egy jó tündértől kívánnék, hogy Harry bárcsak időben érkezne!
Aztán, bár nem húzódik sokkal hátrébb, de leveszi rólam a kezét. Úgy tűnik, mindössze a szavai nyomatékosításaként markolt a fenekembe. Hát persze, miért is akarna engem? Csak egyetlen jó oka lenne rá: hogy Harryt kínozza. Arra viszont minden bizonnyal már jobbnál jobb eszközöket fejlesztett ki az évek során.
-      Az anyuci kedvence jelzőtől nem is állhatnék távolabb – durcáskodok halkan. Valójában csak magam elé suttogom, nem is igazán neki szánom.
Cinikusan az arcomba nevet, én pedig oldalra fordítom a fejem. Eltolni magamtól nem lenne esélyem. Akkor minek próbálkozzak?
-      Hidd el, ha nem lennél, sírna. Minden hétvégi ebédnél plusz egy főre terít. Amióta csak leléptél, azt várja, hogy egyszer talán az ünnepeket leszámítva is haza mész – mosolyog gúnyosan, amikor a szemem sarkából visszapillantok rá. Remélem, csak ironizál, és nem szó szerint kell értenem a szavait, hogy még a szüleim után is nyomoztatott.
Ledobja a borítékot a cipős szekrény tetejére, és hátrébb lép tőlem. Fellélegzek, amiért végre nem centikre van az arca az enyémtől. Ránézek a köteg pénzre, és tovább rázom a fejem, mire kezd eltűnni a mosoly az arcáról.
-      Nézd, szépségem. Én nem szoktam egyezkedni. Harryre való tekintettel próbáltam békésen elrendezni ezt. Megkaptad. Sőt, repetáztál is néhányszor. Remélem minden percét élvezted – hangsúlyozza felém hajolva, nekem pedig pír szökik az arcomra. – Ha másból nem, hallomásból biztosan tudod, hogy senkinek nem szoktam hagyni, hogy hozzáérjen. Ami azt jelenti, hogy általában rejtélyes módon eltűnnek, vagy holtan esnek össze az emberek, már amikor a gondolat megfogan a fejükben. – Hányinger tör rám, amikor arra gondolok, hány fiú lehet a föld alatt, akiknek az egyetlen bűne az volt, hogy szemet vetettek Harry Styles-ra. – Benned valahogy nem láttam a bátorságot, hogy meg mered tenni. Le a kalappal, alaposan megleptél. Most viszont… – ragadja meg a karom.
-      Johnny! – löki be az ajtót ebben a pillanatban zihálva Harry.
Megkönnyebbülten kapok a szívemhez.
-      Ó, de szépen összegyűltünk! – mosolyog rá Johnny, és felé nyújtja a karját.
-      Kérlek, engedd el… – lép közelebb hozzánk, és megpróbálja uralni a zaklatott légzését. Egyáltalán nem követelőzik, tényleg azt várja, hogy Johnny majd a két szép szeméért hagyja elmenni a szeretőjét.
-      Miért tenném? – húzza fel a szemöldökét.
Ránt egyet rajtam a felkaromat markoló kezével, amitől eltávolodok a faltól, és tekintve, hogy a lábaim jelenleg nem igazán használhatóak, megrogynak a térdeim. Nekiesek a férfinak, de még mielőtt négykézlábra érkeznék a szőnyegre, felránt. Visszalök a falhoz, és a mellkasomra tenyerelve tart ott. Szánalmasnak érzem magam. Úgy is néz rám.
-      Mert szépen megkérlek rá – lágyul el Harry hangja még jobban, és lopva felém pillant.
-      Ó – kacag fel halkan Johnny. – Sok mindent elértél már ezzel. Úgy tűnik, akaratomon kívül is megtanítottalak rá, hogy bármit szeretnél, csak a szempilláidat kell rebegtetned – ironizál. – Mondd csak, emlékszel még a "nem mehetsz el mással" kitételre az egyezségünkben? – kérdi érdeklődőn. Mintha nem is szemrehányásként hozná fel, pusztán kíváncsiságból.
Harry nagyot nyel, és egy pillanatra lehajtja a fejét. Aztán lép még egyet felénk, gyengéden megfogja Johnny szabad kezét, és távolabb húzza tőlem. A férfi hagyja magát, elereszti a karomat, de azért a szúrós pillantásából érzem, hogy jobban teszem, ha nem próbálok meg elmenekülni. Nem mintha per pillanat fizikailag képesnek érezném magamat ilyesmire. Csak lecsúszok a fal mentén a szőnyegre, karjaimat a térdeim köré fonom, és a sarokban kuporogva figyelem a jelenetet.
-      Emlékszem – suttogja Harry a férfi kézfejét cirógatva. Mint a mágnes, úgy vonzza a tekintetemet minden finom érintés, amit Johnny kap tőle. Egy nagyon utálatos mágnes, ami azt szeretné, hogy a lehető legrosszabbul érezzem magam. – Ne haragudj. Nem kellett volna hazudnom. Rögtön el kellett volna mondanom, hogy…
-      Hogy…? – húzza fel kérdőn a szemöldökét, amikor Harry hangja elcsuklik.
-      Hogy beleszerettem – motyogja maga elé szégyellősen, nekem pedig üvölteni volna kedvem, hogy mennyire büszke vagyok rá, és milyen bátor, hogy ezt így kimondta. De helyette csak a rettegés fog el, hogy ezek után mit fog vele csinálni ez a bűnöző. Felnéz a férfi szemeibe, és sietve folytatja, mielőtt az reagálhatna. – Tudom, hogy elcsesztem. Nem szabadott volna. Kérlek, ne bántsd. Hagyd elmenni. Bármit megteszek, ígérem.
-      Bármit? – nyitja tágra a szemeit Johnny meglepetten. Lepereg előttem életem filmje. Istenem, Harry! Ezt nem szabadott volna mondanod! Most rontottál el mindent, talán a sajátodat betemetted vele, de a kapcsolatunk sírját most ástad meg! – Szóval, ha megígérem, hogy nem esik bántódása, eltünteted a színről, tovább játszod a fiúmat, készségesen lefekszel velem, ha ahhoz van kedvem, és megy minden a régiben? Úgy, hogy közben beleszerettél?
Harry homályos tekintettel figyeli a szavait. Egy pillanatra látom, hogy hezitál, de aztán mégis bólint. Mit művel?! Miért csinálja? Ha azt gondolja, csak így mentheti meg az életünket, nekem nem kell ez az élet!
-      Ígéred, hogy elfelejted a létezését is? Sem ő, sem a családja, a barátai, senki nem fog megsérülni? Akkor igen – feleli szomorúan, egyre halkabban. – Minden megy a régiben.
Hitetlenkedve figyelem. Nem! Kizárt, hogy ezt hagyni fogom! Elképedve nézem a kisfiút, aki behódol, aki nem képes szembeszállni az emberrel, aki évek óta terrorizálja, kihasználja. Hol az a csodás férfi, akit szeretek?! Valószínűleg halvány fogalmam sincs arról, miket kellett mellette átélnie, talán a képzeletemben előugró képeknél is sokkal szörnyűbb dolgokat. És most csak miattam, önként ajánlkozik, hogy újra és újra átélje azokat a borzalmakat?!
-      Nincs szükségem hazug kurvákra. – Váratlanul mogorván elhúzza a kezét, és a szikrázó mosolya egy szempillantás alatt eltűnik az arcáról. Elakad a lélegzetem. Csak most tör rám igazán a pánik. – Azt bármikor kapok. Már ne is haragudj, de sokkal olcsóbban is – nevet fel kényszeredetten. – A tizenötezer dollárt a mai napig elfogadod minden hónap végén – szegezi rá a mutatóujját.
Harry csak nyel egy nagyot, és bűntudatosan bólint. Ráncok ülnek ki a homlokomra. Tudom, hogy nem a legmegfelelőbb a hely és az idő azon agyalni, hogy mi a fenét csinál havi tizenötezer dollárral… de mégis?
-      Régen nem hazudtál – folytatja a férfi ismételten gyengédebb hangot megütve, amitől újra döbbenten kapom fel a fejem, és amitől megint enyhül egy kicsit a kétségbeesés bennem. Kezdek fizikailag rosszul lenni ettől az érzelmi hullámvasúttól.
-      Nem – ért egyet alig hallhatóan Harry, és megcsóválja a fejét.
-      Velem akartál lenni – jelenti ki, és ahogy gyengéden beletúr a göndör tincsekbe, ökölbe szorul a kezem. Felemeli Harry lehajtott fejét, hogy ránézzen. Ő csak szomorúan bólogat, és meglepően őszinte a bánat a szemeiben.
Ezt nem értem. Ezek szerint önszántából volt vele? Nekem csak annyit mondott, hogy nem szereti, de nem hagyhatja ott. Semmit sem értek, és kezd megint úrrá lenni rajtam az érzés, hogy én soha nem ismerhetem őt meg úgy, ahogy Johnny ismeri. Sosem lesz velem olyan őszinte és nyílt. Mindig félni fog attól, hogyan reagálok az igazságra, és éppen ezért sokszor talán el sem fogja mondani. Csak azért, hogy megvédjen vele. Az ökölbe szorított kezeim megfeszülnek, körmeim a tenyerembe vájnak. A könnyek fojtogatnak, de most már nem a rémülettől.
Már épp kezdtem megkönnyebbülni, amikor Johnny visszautasította a „bármit”, és most a valóság újabb elképesztő szeletével kell szembesülnöm. Talán nem is Johnny a legnagyobb akadály köztünk, hanem maga Harry.
-      Szerettelek – mondja Johnny teljes nyugalommal a hangjában, nekem pedig leesik az állam.
Harry arcizmai megrándulnak. A szemei elhomályosulnak, és megremegnek az ajkai. Mintha ezt nem sűrűn hallotta volna tőle. Vagy inkább soha.
-      Sosem éreztetted… – suttogja elhaló hangon. – Az elején túltettem magam rajta. De volt, amikor szükségem lett volna rá, hogy halljam. Vagy legalább érezzem – szemrehányás van a szavaiban, ami csak tovább táplálja a féltékenységemet, és tovább rombolja a hitemet abban, hogy ő valaha is csak az enyém lesz.
Ebben a pillanatban úgy érzem, hogy nem kerülne sok erőfeszítésbe a férfinak visszakapnia őt, akár erőszak nélkül is. Sőt, valójában az az érzésem, nincs is kitől visszaszereznie, mert sosem volt az enyém. Semmit sem tudok róla, még mindig. Egy erős marok szorítja a szívemet egyre kegyetlenebbül minden újabb és újabb mondatra, ami az előszobámban visszhangzik most köztük.
-      Nem éreztettem? – vonja fel a szemöldökeit hitetlenkedve. Ujjai közül kicsúsznak a loknik, lassan lejjebb kúszik a cirógatás Harry arcára, majd az ajkait megérintve lassan maga mellé ejti a kezét, és felsóhajt.
Gyűlölöm, hogy megérinti. Gyűlölöm, hogy Harry nem tesz ellene semmit. Sőt, úgy tűnik, mintha legszívesebben el sem eresztenék egymást többé.
-      Nyolcszázötvenezer dollár – mondja halkan Johnny.
-      Visszafizetem. Mindet – vágja rá azonnal Harry. Elszánt csillogás ébred a szemeiben, és újra megszorítja a férfi kezeit.
Annyira szürreális ez az egész, hogy itt vagyok, látom, hallom az egész jelenetet, ők is tökéletesen tisztában vannak ezzel, és mégis úgy viselkednek, mintha kettesben lennének. Úgy érzem magam, mint egy elítélt, aki a kivégzésére vár, és már teljesen mindegy mit hall meg, senkit nem érdekel, mert úgysem fogja tudni soha tovább adni.
-      Sosem érdekelt a pénz, ha rólad volt szó – vonja meg a vállát Johnny egykedvűen. – Elmesélted a kis hercegednek, mit műveltél azzal a bőröndnyi kokainnal? – fordul felém nevetve, amitől összerezzenek. Mintha az akkori elképedés még mindig ott lenne az arckifejezésében. És valami más is. Büszkeség, amiért Harry meg mert tenni vele ilyesmit.
Csak bólintok halványan. Nem akarok részese lenni a múltjuknak. A jövőjét akarom ennek a fiúnak. Nem szabadott volna hallanom ezeket a dolgokat. Csak még jobban elbizonytalanítanak.
-      Nocsak. Nem hittem volna, hogy beavat – lepődik meg. – A mi kis Harrynk a világ legjobb buliját szervezte meg a csatornalakó patkányoknak – magyarázza nekem nevetve, aztán felé fordul. – És mit kaptál érte? Hm? – kérdi. Elszántan rászegezi a tekintetét, de Harry nem felel, csak lesüti a szemeit. – Tudod, hogy másnak nyolcezerért fogok egy arasznyi szöget, meg egy kalapácsot, és szemrebbenés nélkül az asztalhoz szegezem a kézfejét. Nyolcvanezerért levágom néhány felesleges ujját. Nyolcszázötvenezerért – hangsúlyozza – néhány géppisztollyal felszerelt emberemmel meglátogatom a vasárnapi családi ebédjén! És te? Mit kaptál? – emeli fel a hangját épp csak egy kicsit, hogy feleljen végre. – Halljam! És legfőképp a kis herceged hallja! Nos?
-      Egy pofont – vallja be halkan, és nyel egy nagyot.
Johnny hátrébb húzódik, kiegyenesíti a hátát, és zsebre teszi a kezeit.
-      Pontosan. Egyetlen. Pofont – bólint lassan. – Talán egy kicsit nagyobbra sikerült, mint kellett volna, mert még két nap után is látszottak halványan az ujjaim nyomai – töpreng cinikusan az előugró emlékképeken. – Tudod, nálam ilyen az, amikor éreztetem valakivel, hogy fontos nekem. Kimondani nem mondhattam. Különben már rég halott lennél. És hiszed, vagy sem, én élve akartalak.
Óriásit nyelek, a torkom teljesen kiszáradt. Nem merek megmoccanni sem. Fogalmam sincs, hova fog jutni ez a beszélgetés, de rettegek. Félek, és már rég nem az életemet féltem. Attól tartok, Harry megadja magát. Egyértelmű, hogy vonzódik hozzá. Ez a kapcsolat egyáltalán nem csak a szexről, a pénzről, és a kölcsönös egymásra utaltságról szólt, mint szerettem volna hinni. Sokkal több volt köztük. És nagyon félek attól, hogy a múlt idejű igék használata egyáltalán nem helyes ebben az esetben.
-      Az elején szerettél. Nekem nem kellett, hogy mondd. Pontosan tudtam – jelenti ki Johnny.
Harry csak szótlanul bólint, felém sem mer nézni. A könnyek fojtogatnak, a szívem darabokban hever a padlón. Úgy érzem, hazudott nekem. Pedig valójában csak nem beszélgettünk eleget. Csak átugrottuk a problémás részeket, hogy az élvezetesebbekre koncentrálhassunk.
-      Az első pillanattól kezdve tudtad, hogy sosem leszek mintapolgár, és mégis belém szerettél – folytatja. – Mikor tört el valami?
Egész testemben remegve ülök a földön. Legszívesebben elszaladnék. Ez a kedvenc megoldásom a problémákra. Rohannék, messzire, vissza se néznék, mert tudom, hogy veszíteni fogok, és nincs erőm végighallgatni az eredményhirdetést. Csak kínoz minden egyes szó, minden apró érintés köztük.
-      Nem tudom – csóválja meg a fejét válaszul, és feszülten felhorkan. – Talán már akkor, amikor a narkót megtaláltam. De lehet, hogy akkor, amikor láttam, hogy két zsarunak vaskos borítékot adsz, és még aznap lecsukták azt a polgármestert, aki nem volt hajlandó szemet hunyni egy üzleted felett. Aztán az előzetesben, a tárgyalására várva még meg is késelték. Vagy talán akkor, amikor a sikátor falára hánytam épp egy fickó kiloccsantott agyveleje mellé… – húzza el a száját, és szúrós tekintettel néz a férfi szemeibe. – Őszintén, Johnny, nem tudom. Elég sok lehetőség volt rá, hogy eltörjön, nem gondolod?
Jézusom! Kikerekedett szemekkel nézek feléjük. A nyakamat a vállaim közé húzom, talán azt várom tőle, hogy láthatatlanná tesz. Ha nem is nyír ki Johnny azért, mert lefeküdtem a fiújával, száz százalék, hogy eltesz láb alól azok miatt, amiket itt most hallottam.
-      Ezekről nem szabadott volna tudnod. Szépen főzöcskézhettél volna otthon, tudom, mennyire szeretsz főzni. Eljárhattál volna vásárolgatni, élvezhetted volna a gondtalanságot. Én ezt szántam volna neked. Néha meglephettél volna valami kedves dologgal, mint az elején. Nem kértem, hogy koslass utánam. Te tetted ki magad mindennek – feleli lágyan, és a füle mögé gyűri Harry egyik előre hulló hajtincsét. – És most azt szeretnéd, ha elengednélek? – pillant felém végül, és gyengéden végignéz rajtam. Harry meglepetten mered rá, megszólalni sem képes. – Csókolj meg – kapja vissza a tekintetét hirtelen Johnny. – Úgy, mint az elején. Amikor még azért tetted, mert akartad.
Kihagy egy ütemet a szívem. Ez már túl sok, nem bírok a részese lenni ennek az egésznek. Vajon mit kellene tennem, hogy valaki úgy megüssön, hogy elájuljak? Még szorosabban ölelem a térdeimet, és rájuk hajtom a fejemet. A pulcsim ujjába törlöm a szemeimet. Félve pillantok fel, ahogy Harry belenéz Johnny szemeibe. Látom, hogy felgyorsul a légzése, ahogy a két tenyerébe veszi a férfi arcát, és gondolkodás nélkül rátapad a szájára. Forog a szoba velem. Nem tudom, hogy ez csak színjáték-e – szeretném hinni, de nehezemre esik –, mert látszólag olyan szenvedéllyel csókolja, ahogyan azt gondoltam, csak engem csókol. Aztán egy pillanat alatt elhúzódik tőle, és lesütött szemekkel csóválja a fejét.
-      Nem bírom ezt így, Johnny… – súgja, és felém pillant.
Egy icipici reménysugár csillan meg a feketére festett jövőmön.
-      Játszd el – mosolyodik el a férfi ironikusan. – Egészen jól kezdted – Visszalép hozzá, és szórakozottan elkezdi egyik kezével hátrafelé fésülgetni a haját.
-      Én tényleg nem ezt akartam… – suttogja Harry, és nedvesen csillognak a szemei.
-      Komolyan azt gondoltad, hogy nem tudom meg? – ráncolja össze a homlokát Johnny, hitetlenkedő mosolyra húzva a száját. – Még mindig az a naiv kisfiú vagy? Azt hittem, felnőttél. Harry, én mindenről tudok… – ingatja meg a fejét. – Többek között ezért félnek tőlem az emberek, és nem utolsó sorban, ezért vagyok még életben.
-      Nem tudom, mit gondoltam. Azt hiszem, attól a perctől kezdve, hogy megláttam, nem ment jól a gondolkodás – vallja be megtörten. A szavai azt mondják, enyém a szíve. Akkor miért érzem úgy, hogy mégsem? Teljesen össze vagyok zavarodva. – Tényleg elengednél? – suttogja a férfi kezeit a mellkasához szorítva.
-      Tényleg szerelmes vagy? – kérdez vissza, mire ellágyulnak Harry vonásai.
-      Őrült szívdobogás, ha csak meglátom. Pillangók a gyomromban. Állandó belső kényszer, hogy megérintsem… – Elereszti Johnny kezét, és rám néz, miközben kisfiúsan elmosolyodik. – Igen. Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy szerelem.
Érzem, hogy minden kétség ellenére lágy mosoly kúszik az arcomra. Beharapom az alsó ajkam, és úgy ölelem a térdeimet, mintha ő lenne a karomban.
Johnny néhány másodpercig figyeli Harry arcát, mielőtt megszólal.
-      Üzleti megállapodás van köztünk. Hogy tarthatnálak vissza? – kérdi tárgyilagos hangra váltva, és egykedvűen vállat von. – Nem fizetek neked tovább. Nem dolgozol nekem. Ennyi.
Tátva marad a szám. Nem tudom elhinni, hogy ezt komolyan gondolja. Hol a buktató benne? Tényleg ennyire szereti Harryt, hogy elég lenne neki, hogy boldognak láthatja?
-      Komolyan… te most teljesen komolyan beszélsz? – hajol közelebb a férfihez összeráncolt homlokkal.
-      Miért? Hiányoznék? – nevet fel kihívóan.
-      Egy kicsit… – feleli Harry hosszas gondolkodás után egy szende mosollyal az ajkain, aztán komollyá válik a hangja. – Nem foglak kitörölni a múltamból. Sok mindent köszönhetek neked.
-      Na, hát, akkor azt mondom, ünnepeljük meg a pályafutásod végét egy rekordgázsival! – csapja össze a tenyerét Johnny. – Nyolcszázötvenezer dollár. Napi százezer dollárt fizetek neked. Tudod, ez jóval több, mint amit a legtöbb hollywoodi színész kap azért, hogy eljátssza, hogy szerelmes. Nekem még csak nem is kell eljátszanod. Csak legyél olyan, mint az elején. Elviszlek néhány helyre, ahova mindig el akartalak. Nyolc és fél nap, és letudtad a tartozásod. Tiszta lappal indulhatsz. Most van péntek délután, a következő hétvégét már az ő ágyában töltheted. Addig viszont szeretném, ha eltennéd valahova mélyre a fejedben. Nem találkoztok, nem is beszéltek. Szeretném hinni, hogy nem is gondolsz rá. Ez a hét az enyém. Az utolsó. Aztán az övé vagy.
Harry tágra nyílt szemekkel, elnyílt ajkakkal figyeli. A mellkasa zaklatottan, egyre gyorsuló ütemben emelkedik és süllyed. Látom, hogy mozdulna felé, mintha meg akarná ölelni, vagy nem is tudom… Hirtelen felpattanok, és fogalmam sincs, honnan merítem az erőt, de odarohanok hozzájuk, hogy elkapjam Harry kezét.
-      Nem! – kiáltom, de ő csak csodálkozva kihúzza ujjait a markomból, és hátrébb tol.
-      Louis. Ebbe most ne szólj bele. Kérlek. Egy hét és a tiéd vagyok. Nem titokban, nem kell osztozkodnod rajtam. Csak a tiéd – hangsúlyozza.
-      Nem… – nyögöm könyörgő tekintettel.
-      De – bólogat. – Ezt a hetet meg kell adnom neki. Meg akarom – teszi hozzá, amitől hátrahőkölök.
-      Beszélni szeretnék veled… – próbálkozom, és egyikükről a másikra pillantok.
Nem akarom ezt az egészet. Nem hagyhatom, hogy elmenjen vele. Csak néhány szót négyszemközt. Legalább egy csókot. Egy ölelést. Legalább a látszatát annak, hogy van beleszólásom!
-      Majd jövő héten beszéltek – biccent Johnny. – Induljunk – nyújtja a kezét, hogy Harry dereka mögé csúsztassa.
Már az ajtón is kiléptek, amikor kétségbeesetten utánuk kiáltok.
-      Mi van, ha hazudik?!
Harry elhúzza a férfi kezét a derekáról, összefűzi az ujjaikat, és megszorítja, mielőtt elengedi. Hátrafordul, visszalép egyet felém, Johnny pedig hagyja. Adamnek igaza van, bármit megtehet vele. Ha azt mondja, nem beszélhet, Harry csak megérinti, és máris meggondolja magát.
-      Nem hazudik – jelenti ki. – Soha senkiben nem bíztam úgy, egész életemben, mint Johnnyban – elakad a lélegzetem, és a szempilláimon összegyűlik egy könnycsepp. – Vigyázz magadra, jövő héten találkozunk – mondja halkan, és kilép az ajtómon. Johnny pedig szó nélkül fonja újra köré a karját, és követi lefelé a lépcsőn.
Lehet, hogy ő bízik benne, én viszont nem! Csak időt akart nyerni! Leülök a szőnyegre az előszoba közepén, és csak bámulom a nyitott ajtót elkeseredetten. Miért érzem úgy, hogy ezzel megcsal? Őrültség. Egész idő alatt őt csalta meg velem. Most mégis, mintha átfordult volna valami bennem, a feje tetejére állt a világ. A tenyerembe temetem, és megdörzsölöm az arcom. Ez nem lehet valódi! Nem hiszem el!
Remegve felállok, bezárom az ajtót, és bebotorkálok a hálószobába. Kihalászom az ágy alól a telefonomat, és bebújok a paplan alá. Magamhoz szorítom a kispárnát, amin Harry aludt. Mosolyra húzódnak az ajkaim, ahogy a halvány kókusz illat bekúszik az orromba. Aztán elfacsarodik a szívem, és egy szipogással próbálom elnyomni a kitörni készülő sírást. Homályos tekintettel keresem ki a telefonkönyvből Adam számát.
-      Szia… ráérsz…? – csuklik el a hangom két szó után.
-      Fél óra és ott vagyok – feleli azonnal, és amikor nem reagálok, aggódva visszakérdez. – Rendben?
-      Ühüm – nyögöm, és megadom a pontos címet.
-      Sietek.
És tényleg siet. Húsz perc telik el, és már kopogtat is az ajtómon. A karjába vetem magam, és a pólójába fúrom az orromat. Nem tudom, eddig mi tartott vissza tőle, de most kitör belőlem a zokogás. Automatikusan fonja körém a karjait. Berúgja a sarkával az ajtót, és megsimogatja a hátamat. Aztán beletúr a hajamba, és próbálja a mellkasához szorított arcomat elhúzni magától.
-      Mi történt? – suttogja.
-      Elment… elment Johnnyval… – szipogom.
Kikerekednek a szemei, és tátva marad a szája.
-      Micsoda? – összevonja a szemöldökét, és megcsóválja a fejét. – Nem értem, Lou. Magyarázd meg!
-      Itt volt… Johnny… elvitte Harryt… egy hét múlva visszakapom… – hebegem.
-      Még mindig nem értem pontosan. De ha itt volt Johnny, és még mindketten életben vagytok, az jó jel – jelenti ki.
-      Most viccelődsz? – húzódok hátrébb.
-      Egyáltalán nem – rázza meg a fejét.
A derekam köré fonja a karját, és mivel nem ismerős nálam, bekukkant két ajtón, majd a konyhába vezet.
-      Gyere, igyál egy teát. Csinálok neked, ha eligazítasz a konyhádban – mosolyodik el. – És közben meséld el, mi az, hogy egy hét múlva visszakapod.
Megpróbálom lenyugtatni magam, és a lehető legrészletesebben elmesélni neki, mi történt.
-      Szóval Johnny belement, hogy szó nélkül félreáll az útból? Hihetetlen – sóhajtja. – Féltékenységből sírsz amiatt az egy hét miatt? Lou, boldognak kellene lenned. Ha nem derül ki, hogy tud rólatok, nem egy hétig kellett volna még osztoznod rajta.
-      Nem láttad őket együtt – mordulok rá.
-      Láttam őket eleget. Próbáltalak rávezetni arra, hogy Harry nem közömbös iránta. De az, hogy téged szeret, gondolom nem kérdés.
-      Mi van, ha rájön ez alatt az egy hét alatt, hogy még mindig inkább őt szereti? – nyafogom a bögrémbe.
-      Hagyd abba a nyavalygást, Louis! Gondolj már bele! Szerintem te még mindig nem tudod felfogni, mit kockáztatott érted! Hallottál mindent, elég durva részleteket is. Mennyi esélyt láttál arra, hogy ezt békésen el tudják rendezni? Láttál bármi esélyt is a kis buksidban arra, hogy egy hét múlva összeköltöztök, és boldogan éltek, míg meg nem haltok?! Én személy szerint még mindig nem térek napirendre Johnny viselkedése felett. De képes vagyok tisztelni érte. Legyél már egy kicsit hálás neki! Ez az egész elkényeztetett hiszti azért van, mert még egy hétig lefekszik vele?! Többszáz pasival csinálta. Johnnyval három évig. Veled párhuzamosan is! Tedd túl magad rajta, és ha visszajön, értékeld, amit kaptál!
-      Menj a francba, Adam! – szűröm a fogaim közt, és újra könnyek homályosítják el a látásomat.
-      Gondolkozz! – bökdösi meg dühösen a halántékomat. Nem értem az indulatot a szemében. Megcsóválja a fejét, és egy sóhaj kíséretében kisétál a konyhából.
Az asztalra könyöklök, és a tenyerembe temetem az arcomat. Megdörzsölöm a szemeimet, aztán felpattanok, és kirohanok, hátha még az ablakon kinézve látom a ház előtt elviharzani. Megtorpanok az ajtóban, amikor meglátom, hogy az előszobában támasztja a falat.
-      Nem mentél el – suttogom, és megcsóválja a fejét.
Odalépek mellé, és megölelem. A vállára hajtom a fejem, és szorosan a dereka köré fonom a karjaimat.
-      Ne haragudj… – suttogja.
-      Nem – rázom meg a fejem hevesen. – Te ne haragudj.
Végigsimít a hajamon, és egy puszit nyom a homlokomra. Visszadöntöm a fejem a vállára, és befészkelem magam az ölelésébe.
-      Maradsz egy kicsit? – kérdem halkan, ő pedig bólint.



17 megjegyzés:

  1. Hát őszinte leszek: Én imádom a Harry + Johnny párost. Eskü ha nem Louis lenne a 3. fél, még örülnék is ha J meg H együtt maradna :D
    Mert igazából, Johnnynak tökre igaza volt néhány dologban, basszus rendesen sajnálom őt :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! De jó, hogy írtál! Örülök, hogy van egy társam a H/J imádatban :D Hát igen, Johnny azért nem 100% negatív karakter, próbálom úgy írni, hogy bár bűnöző meg minden, Harry/Lou között áll, de azért valahol szerethető :)

      Törlés
  2. Nagyon imádtam ezt a részt. A Harry-Johnny beszélgetések mindig valahogy fájdalmasan gyönyörűre sikerülnek, és minden egyes szavából süt, hogy szereti Harryt... Nehéz helyzet... nem is tudom, mit mondjak. És nagyon megértem Louis-t, amiért fél... basszus, jól összekevertél mindent :D De pont ezért jó ez a sztori, mert nem kiszámítható. Én még mindig támogatom a két melléksztori ötletét :D Puszii :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :)
      Ez volt a terv, hogy összekeverjek mindent. Vagy befejezzem két rész után. Gondoltam az összekeverés jobban fog tetszeni mindenkinek... :D
      Annyi melléksztori felmerült már. Az Adam/Niallre és a Harry/Johnnyra célzol? Meglátom.. kéne pár extra óra minden 24 mellé :)
      Pusszantás!

      Törlés
  3. Sziaa!

    Uristen, na jo, mi vaaaaan??? .______.
    Kesz, teljes sokk! Konkretan heves szivdobigassal es lelegzetvisszafolytva olvastam a reszt!

    Tudtam (legalabbis biztam benne) h Johnny lesz az, aki ratort Loura. :D Imadtam! <3
    Amuuugy, az mennyire beteges, ha egesz heten a torteneten gondolkodtam? :’D Nem birtam kiuzni a gondolataimbol, mar egy csomo otletem volt h vajon mi fog tortenni. Na, hat ennek egy resze be is jott, de arra aztan nem gondoltam volna h Johnny onszantabol elengedi Harryt ilyen hamar! :O Elerted a kivant hatast, az allam a foldnel is lejjebb koppant! :’D En arra szamitottam h Johnny egy kicsit tovabb kinozza oket es maaajd a vegen elengedi Hazzat (de ezt az emailben is irtam, tudod :D). Persze, lehet h van ezzel a nyolc es fel nappal valami hatso szandeka, nem tudom elkepzelni h ilyen konnyen elengedne Harryt, szoval kivancsi vagyok h mi lesz meg itt!
    Jaj Louuu <3
    Adamnak igazat adok, Lounak most erosnek kell lennie es elnyeri majd a jutalmat nyolc es fel nap mulva! <3
    Najo, tenyleg kivancsi vagyok h mi lesz meg itt, Johnnynak milyen terve(i) van(nak), mert biztos h van valami, olyan nem lehet h nincs! :D
    Adam es Niall (vagy Zayn(?) ;D) parost en is nagyon tamogatom! ;)

    Nagyon tetszett a resz, teljesen ki vagyok! Hirtelen most ennyi jutott eszembe, de ha van meg vmi akkor ugyis irok, tudod jol. ;)

    Imadtam ea koszonom! Kerlek hozd hamar a koviiit!!! <3 <3 <3

    Puszi, D.

    (U.i.: Ezt csak zarojelben jegyeznem meg :’D... Felolem aztan egy picit jobban is banthatod/banthattad volna Lout :’D Imadom, de azt is szeretem, ha kicsit kinozzak a szerelmeseinket az irok. Csak h edesebb legyen majd a vegen a beteljesulesuk. :) Azert ez az egy het biztos h embert probalo lesz mindkettejuk, de foleg Lou szamara. Kivancsian varom mi lesz! ;) Varoooom! <3)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, igen!

      Es tudod h en is imadom H/J parosat! :D Csak h hozzaszoljak Leila Juhasz valasz komidhoz. :’D

      D.

      Törlés
    2. Szia!
      Tényleg egész héten ezen járt az agyad? De jó! *pirulós szmájli* Ennél jobb dolgot el se érhettem volna <3
      Johnny nem kínozza, miért kínozná, szereti. De ezzel, hogy el is mondta neki, lehet hogy jobban kínozza.. Kiderül nem sokára, mik a tervei ;)
      Tudom, tudom, A/N + H/J... strigulázok :D
      Puszi!

      Törlés
  4. Hááát... kapkodom a levegőt... Ha ez igaz, hát nagyot emelkedett Johnny a szememben... Nem hiába szerette még az elején Harry-baba, talán ezt látta benne... De most Adam ne kavarjon bele a dolgokba... ugye nem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy a kívánt hatást nálad is elérte :D
      Hm, Adammel nem volt tervem bekavarni. Legyen tervem? Előfordul, hogy merítek az ötleteitekből.. meglátjuk ;)
      Puszi!

      Törlés
  5. Szia! Végére értem az egész blogodnak.
    Hát... Nem találok szavakat. Őrülten tetszett.
    Mobilverzio.. Hmm köszi. Telefonról azért könnyebb, bárhol, bármikor csak s mobilnet szab határt és gátat.
    Szóval, frenetikusan írsz. Öröm volt olvasni.Elfelejtettem, hogy blogot olvasok. Olyan volt néha mintha könyvet olvasnék és lapoztam volna tovább, de nincs több oldal. Elszomorodtam. A szereplőid csodásak, bár bevallom nem mindet ismertem, de utánanéztem, és hát na...
    Gyönyörűen fogalmazol. Elrepítesz egy más világba, ami izgalmas és különleges. Köszönöm neked.

    Ez a mostani történeted hú... Imádom.
    Harryt sajnálom. Nem tud szabadulni Johnytol. Vagy nem is igazán akar?
    Elég erős - e a szerelme, amit Lou iránt érez?
    Drága kicsi Lou a szívem csücske. Mikor már eldöntotte, hogy nyit H felé, (bár mondjuk nem volt sok választása) akkor szép sorban derülnek ki a rémisztő dolgok. Na és a végén az óriási sokk, dráma, feldolgozhatatlan trauma. Johny mindent tudott és persze nem szégyell zsarolni is, hogy eleje a célját. Fujj. De ő is szereti Harryt és a szerelmét nem könnyen engedi el az ember. Hát ez a nyolc nap borzalom lesz Lounak. Félelmekkel teli. Harry vajon visszamegy hozzá? Johny komolyan gondolta, hogy együtt lehetnek ha lejárt az idő? Biztos kitalálsz valami furmányt, hogy csavarj egyet a történeten. Csak abban bízok, hogy jó vége lesz.
    Csodás vagy, köszönöm az élményt.
    Szia pussz. 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Bevallom már vártam, fel fogsz-e még tűnni, miután írtad, hogy azt tervezed, kivégzed a teljes blogot. És nagyon örülök, hogy megint írtál! :) Úgy szeretem, amikor simogattok a szavakkal, ez tartja életben az írásaimat! Néha előfordul, hogy nosztalgiázni támad kedvem, és visszaolvasok, és tudom, hogy minden történetben bőven lenne min javítani, és mégis mindig olyan szép szavakat kapok! Köszönöm nagyon! <3
      Örülök, hogy a Larry sztori is tetszik, végtére is ez hozott ide! :) Lesz még csavar, kisebb-nagyobb meglepetések, ezt megígérhetem. Bár a végtelenségig nem fogom nyújtani a történetet. De már most kész vagyok kijelenteni, hogy ha ennek vége, nem végeztem a srácokkal! Lesz még Larrym, nagyon megszerettem őket! :)
      Én köszönöm, hogy ennyi időt szántál rá, hogy elolvass mindent, akkor is, ha esetleg nem ismerted a szereplőket. Nem mindenki olvas szívesen idegen karakterekkel.
      Szép hétvégét! És visszavárlak! ;) Puszi!

      Törlés
  6. Szia Carmen!

    Bevallom, mindig nagyon várom már az új részt, csak a komikkal állok hadilábon, de még melegen,ropogósan olvasom, IMÁDOM! :):):)

    Olyanok számomra az új részek, történeteid, mind a frissen sült, ropogós kenyér, amit mikor megérintesz, amikor fogyasztasz serceg, ropog és az az illat......hmmmmmmm .....MINDENedet megérinti! Lelked melengeti, agyadban kellemes emlékeket idéz, szíved örömteli ritmusra dobog, ízlelőbimbóid dalra fakadnak!!!

    Hátttt, úgy látszik alapvető élelmiszert csináltam belőled!!!:D:D:D Az tuti, hogy számomra az lettél! ♥♥♥

    HHHHHJJJJJJaaaaJJJJJ ez a rész.......jóga légzőgyakorlatokat megszégyenítő BE, és néha majdnem elfelejtett, KI légzéseket produkáltam.

    Összetörted, megtiportad a Lou szívem.
    Fényáradattal árasztottad el sötét Johnny szívem.
    Hogy Harry szívemmel mit tettél????.....azt nem tudom megfogalmazni.

    Egy biztos, MÉRHETETLENÜL örülök, hogy nem én írom a történetet!!!

    Nem tudnék választani, ÉN IS MEGSZERETTEM Johhnyt is!!!
    Látszik, és most még jobban kidomborítottad, hogy mennyire szereti és szerette is MINDIG Harryt.

    Hanrryt sem irigylem, szegény, belegondolsz Te hányszor kerülsz ilyen lehetetlen helyzetbe (és itt nem csak szerelmi döntésről beszélek, ami még rosszabb)!.......mennél is, de nem is....♥♥♥

    Carmen!!! MIT TESZEL TE VELÜNK??? Megmondom! KICSINÁLSZ!!!
    Tisztára meghasonultunk általad, nincs mit tagadni, csak a Larry "márkahűség" miatt szeretnénk H+L véget, egyértelműen, mert amúgy......
    Bár akkor rövidebb és kevésbé eseménydús történetet kapnánk.

    Hát hajrá!!! Kínozz csak tovább, ez a Te fizetséged a munkádért!
    Szabadon, büntetlenül kínozhatod az olvasóidat! Akik úgy tűnik mazochisták!♥♥♥ ÉS IMÁDJÁK mind a KÍNZÓT, mind a KÍNZÁST!!!♥♥♥

    Szercsi Van !!! (és türelmetlenség) <3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága mazochista Gyöngyim!
      Semmi baj, ha kicsit később írsz, főleg ha ilyeneket! Imádom, amiket írogatsz, köszönöm! :D Nincs kedved neked is belekezdeni egy Larry történetbe? :DDD
      Most egyébként én sem irigylem saját magamat, mert nehéz ezt itt folytatni. De tudom, mi a dolgom, márkahűség... rarjta vagyok az ügyön! XD
      Puszi-puszi! <3

      Törlés
  7. Sziaaa!
    Megérkeztem végre én is! Sajnos csak most sikerült elolvasnom, és TE JÓSÁGOS ÉG!!! WOW! AZTABÜDÖS! SZENTSÉGES ISTENEM! Ez a rész valami eszméletlenül faszentos!! Komolyan! Imádlak!! Rohadt jól írsz, teljesen letaglóztam mikor olvastam! És fogalmam sincs mit is mondjak! Annyi minden kavarog a fejemben, hogy huh!
    Minden nap gondolkodtam azon, hogy vajon mi lesz! Nem hittem, hogy Johnny lesz az ajtóban, de ez így volt jó!! Neki kell elintéznie, nem valamelyik majmának...
    Én komolyan azt hittem, hogy Louis kapni fog, de rendesen, és őszintén megmondva, nem is tudom h ez jobb e nekk, mintha elagyabugyálta volna...
    Tönkretettél, teljesen kivagyok, egyszerre hasadt meg a szívem Louiséval együtt... Borzamas lehetett ezt végighallgatnia és látnia... Édesem, annyira sajnálom 😢💔
    Nekem nagyon gyanús ez a dolog... Nem bízok abban, hogy Johnny csak úgy hagyja elmenni, oké egy hétig vele lesz, de akkor is, tuti van valami!! Félek! Féltem a drágáimat! 😭😱
    Harryt is sajnálom, nem lehet könnyű neki sem... Azért mégis Johnny segített neki sokmindenben... Ajj...
    Johnny meg hát, talán őt is... És eskü nagyot nőtt a szemebe, hogy nem verte, vagy nyírta ki Louist!
    DE ÉN LARRYT AKAROOOOK!! XD bármennyire is bírom a Johnny Harry párost, Louis és Harry örökké!! 💕
    Habár azért nagy lenne, ha a végén Johnnyval maradna, lesokkolnál az tuti biztos XD De Larry lesz, és boldogan élnek míg meg nem halnak!!!!!!!!! Ugye?? 😱😱
    Imádtam!! Vááá! Legjobb dolog, hogy rádtaláltam HDawnnak köszönhetően!! 💕
    Izgulok a kövi miatt, de nagyoooon!!!
    Puszillak 💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa! Köszönöm szépen! :D
      Bizony, én is úgy éreztem, hogy ezt Johnnynak kell intéznie s.k. :)
      Johnny állja a szavát. Más kérdés, hogy pl ajánlhat fel olyasmit, amire Harry nehezen tud nemet mondani, nem igaz..? ;)
      Igen, tudom, Larryt vártok, bár volt olyan ötletem, hogy lesokkollak titeket a végén. De azt hiszem, nem merem... XD
      Én is nagyon örülök, hogy idetaláltál! Hamarosan jön a folytatás!
      Puszi! :)

      Törlés
  8. Nagyon jó Larrys történet. Vaárom a következő részt. Kiváncsi vagyok mit csinál Harry a havi 15.000 dollárral, ami 3 évvel számolva, már igen sok pénz. 😀

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik, és annak mindig külön örülök, ha új ember tűnik fel nálam! :)
      Kicsit el vagyok most havazva, de jövő héten igyekszem hozni az új fejezetet.
      Lesz róla szó, mit csinált.. vagy inkább mit nem csinált vele ;)
      Visszavárlak! Puszi!

      Törlés