2017. augusztus 22., kedd

PULSE (9.fejezet)

Na hát itt van, most már tényleg, ez már nem a félkész :D
Írjatok! Bármit, ami eszetekbe jut. Imádom az egyre szabadabb eszmefuttatásaitokat olvasni :)
Ja, még valami, khm... 18+ ;)




9. fejezet

-      Szóval mivel tartozol neki? Azontúl hogy megmentette az életedet… – kezdek bele a mondandómba félénken, amikor már úgy egy órája pakolunk, számolgatunk és jegyzetelünk.
A röviditalos kartonokat rendszerezem, féloldalt állok Harrynek, és még csak fel sem nézek a szempilláim árnyékából, ahogy beszélek. Nem akarok szemtől szembe állni vele, és mint egy fegyvert, neki szegezni a kérdéseim. Így is eléggé úgy érzem, mintha vallató tiszt lennék. Én erőszakoltam ki ezt az egészet.
-      Úgy kábé egymillió dollárral – feleli lazán, és oldalra sandítva látom, ahogy megrántja a vállát.
Majdnem sikerül a lábujjaimat egy karton tequilával szilánkosra törni, de még épp időben kapok a doboz után. Eltátom a számat. Most már rendesen felnézek, egyenesen a szemeibe. Talán mégsem itt a szégyenlősködés helye.
-      Micsoda…? – suttogom, vagy inkább csak tátogom, mert hang most nem igazán jön ki a torkomon.
Erre nem mondhatom, hogy semmi gond édes, majd összekaparjuk, hogy kivásároljunk a gonosz bácsitól. Negyven év alatt se.
-      Nem tudtam, hogy narkóval üzletel – kezdi magyarázni, és közben a falhoz tol néhány nagyobb dobozt. – Tudtam, hogy nem makulátlan a törvény előtt, de nem érdekelt. Én sem voltam szent. Ráadásul nagyon fiatalon találkoztam vele. Az elcseszett kamaszkorom után végre biztonságban érezhettem magam valaki mellett, így nem kérdezősködtem. Néhány dologról tudtam, például, hogy… fiúk dolgoznak neki… – ezt olyan tapintatosan mondja ki, hogy alapesetben értetlenkednem kellene. Persze, nem tudja, hogy Adam azért kifecsegett egyet s mást, ha nem is túl sok használhatót. – Úgy értem…
-      Kurvák – szúrom közbe, és bólintok, csak hogy haladjunk.
Egy pillanatra megrökönyödést látok az arcán. Ha már úgyis itt tartunk, rákérdeznék arra a bizonyos megjegyzésre, amit Johnny tett rá mérgében, de olyan sietve folytatja, hogy nem marad rá időm. Ezen kívül az „elcseszett kamaszkor” is rákerül a kérdeznivalók egyre hosszabb listájára.
-      Arról is tudtam, hogy gondolkodás nélkül használja a fegyverét. Amikor megmentett, átlőtte egy fickó kezét… – Átfut egy halvány, büszke mosoly az ajkain. Nekem viszont barázdák kúsznak a homlokomra. Nem hiszem, hogy én tudnék így örülni annak, hogy valaki lövöldözik értem. Persze még mindig nem tudom, pontosan mi történt. – De a drogról nem tudtam – sóhajt egy nagyot, és ráül az egyik doboz sarkára. – Egy ideje már együtt voltunk. Vagy legalábbis valami olyasmi. – Elhúzza a szája szegletét. Ezek szerint a kezdetektől nem tökéletes a kapcsolatuk. Még a mézes hetekben sem lehetett valódinak nevezni, inkább csak „valami olyasmi” volt. – Aztán egy nap találtam egy bőröndnyi kokót, amikor unalmamban nagytakarítást akartam csinálni nála. – A távolba nézve elnémul egy pillanatra, aztán halkan folytatja. – Őrjöngtem. – Néhány pillanatig csak némán bólogat a visszatérő emlékképek hatására, majd felhúzza a szemöldökét, beharapja az alsó ajkát, és frusztráltan elvigyorodik. – Szépen egyesével kihasogattam a csomagokat, és lehúztam a vécén az egészet. – Megvonja a vállát, és hátrasimítja a haját, mintha egy millányi kokaint a csatornába engedni olyan baromira mindennapos tevékenység lenne. – Johnny nem igazán örült neki.
Nevetnem kell. Egyszerűen imádom! Ahogy elképzelem az egészet, mást nem tudok tenni, csak mosolyogni. Filmbeillő jelenet lehetett. De hogy ebből hogy húzzuk ki, arról fogalmam sincs. Sírnom kellene inkább, nem ilyen jót vigyorogni rajta.
Egy. Millió. Dollár.
Bassza meg.
Megint eszembe jut, amikor bujkálva figyeltem őket. Amint szóba került a drog, Harry határozottan szomorú lett. Az én nevetésem is alábbhagy, ahogy visszagondolok arra a fájdalomra, amit akkor láttam rajta.
-      Miért csináltad? – kérdem komolyra váltva.
-      Gyűlölöm a drogot – jelenti ki, és átfut az arckifejezésén ugyanaz a fájdalom, ami akkor.
-      De miért? – erőltetem a kérdést, közben odalépek hozzá, beletúrok a hajába.
A tarkójánál lágyan egy csomóba fogom a loboncát, a kézfejemre csavarom, majd hagyom kicsúszni a kezemből. Hátradől, a feneke mögött az italos dobozra tenyerelve megtámasztja magát a két karjával, én pedig a combjai közé lépek. Felnéz rám, egy pillanatig hezitál, aztán megszólal.
-      Anyám. Drogos volt. Meghalt. Ennyi – kapom meg a választ címszavakban.
Egy újabb vállvonogatással megpróbálja elhitetni velem, hogy semmit nem jelentett. De ez csak színészkedés, ez nem olyasmi, amit félvállról vesz az ember. Még ha esetlegesen nem volt felhőtlen a kapcsolatuk, akkor sem. Én sem vagyok az anyámmal huszonnégy órás telefonos összeköttetésben, de azért nem vonogatnám a vállam a temetésén.
-      Sajnálom – suttogom, és gyengéden végigcirógatom az arcát, ahogy az ölébe ereszkedek. Automatikusan hajol hozzám, és fonja a karját a derekam köré. – Hány éves voltál?
Elfordítja a fejét, a fém polcokat nézi, és ujjaival a pólóm szegélyét babrálja. Eltelik egy kis idő, míg megszólal.
-      Nem… nem tudom, hogy… Manócska… – dadogja fátyolos tekintettel visszanézve rám, és csak csóválja a fejét szakadatlan – Folytathatnánk ezt máskor? – böki ki végül.
-      Persze – bólintok csalódottan félrepillantva, és nyelek egyet.
Biztosan látszik rajtam, hogy nem örülök neki. Hogy végre eljött az idő, amikor azt mondja, kérdezhetek bármit, és három kérdés után meggondolja magát. De hamar összeszedem magam, nem lehetek ennyire önző. Ha valamiről nehéz beszélnie, nem erőltethetem szívtelenül, csak hogy bármi áron hozzájussak a válaszaimhoz.
-      Tizenöt – szorítja meg a derekam, amikor fel akarok állni. – Ne menj el – súgja. – Ígérem, egyszer mindent elmondok. – Egy lágy puszit ad az orrom hegyére, aztán elereszt, nem tart vissza tovább.
Én viszont már nem akarok elmenni.
-      Édesem… – nyöszörgöm. A nyaka köré fonom a karjaim, és éhesen a szájára tapadok. Csak akkor térek észhez, amikor hátradönteném a falhoz, de a kartondoboz megreccsen alattunk. – Be kell fejeznünk a munkát – mondom halkan, ahogy kelletlenül felállok mellette, ő pedig mosolyogva bólint.
-      Be fogjuk – felel hevesen tovább bólogatva, de a tettei mást mondanak, nem ereszti a kezemet, és igézőn néz a szemeimbe.
Feláll ő is, visszahúz magához, aztán a combjaimnál fogva könnyedén felkap, és a falhoz lép velem. Én meg persze, hogy nem reklamálok, a feneke mögött engedelmesen összekulcsolom a lábaim, és reszketve felsóhajtok, ahogy puhán a nyakamba csókol. Karjaim összefonom a tarkójánál, hátam a raktár hideg falának feszül, forró ajkai pedig a nyakamról lassan felkúsznak az állam vonalán a szám irányába. Egyik apró csók a másikat követi, borzongást vonva maguk után a bőrömön. Ajkaimhoz érkezve lassan, gyengéden csókol, közben finom ringatózó mozdulatokkal veszi el még jobban az eszem. Semmit sem akarok most jobban, mint hogy a ruháink nélkül csinálja ugyanezt velem. Dörgölőzzön a testemhez, csókoljon szünet nélkül, kétségbeesetten markolja a combjaimat, az erős karjaival tartson meg, amikor az erőtlen végtagjaim képtelenek rá, a feszülő hasizmai szorítsák lüktető merevedésemet kettőnk közé, miközben az övé a fenekem alatt keresse az útját egyre követelőzőbben. Akarom őt. Nem bírom tovább, túl rég óta kívánom már.
-      Vetkőztess le – súgom a vágytól rekedten.
-      Itt? Most? – motyogja a nyakamba apró, gyengéd harapások közt.
-      Nem érdekel… bárhol… – sürgetem.
A hátán belemarkolok a pólójába, elkezdem felfelé húzni az anyagot, és amikor nem jön, egyre hevesebben cibálom.
-      Várj – mondja halkan. Letesz a talpaimra, gyorsan lerántja a pólóját, én meg a falnak támaszkodva, tátott szájjal, zihálva bámulom a tökéletes testét.
Zúg a fejem, és ahogy letérdel elém, a lélegzetem is elakad. Felhajtja a pólót a derekamon, és a nadrág szegélye mentén megnyalja a felhevült bőrömet. A pince nyirkos falai árulkodva visszhangozzák a feltörő nyögésemet. Két tenyerét a csípőmre simítja, és lassan tolja fel az anyagot a törzsemen, közben nedves csókokat hagyva felkúszó kezei nyomán. Mire a mellkasomhoz ér, már szinte nem tudok magamról, ívbe feszül a hátam, önkívületben dobálom a fejem egyik oldalról a másikra, sorozatosan a falnak koppanva.
Talpra áll, áthúzza a pólót a fejemen, a sajátjára dobja, és a mellkasával az enyémre simul. Telhetetlenül nyomom neki a testemet, meggörbítve a hátam, a derekára markolva pedig húzom magamhoz egyre erősebben. A fülemhez hajol, megcsókolja a tövét, aztán ahogy belesuttog, megborzongat a forró lélegzete, újabb nyöszörgő sóhajt előcsalva belőlem.
-      Hadd vigyelek fel az irodába. Nevezz maradinak, Kismókus, de ágyban akarlak. Nem a földön, a dobozokon, a szekrénynek támaszkodva, a falnak nyomva… Ágyban.
-      Hazz… – nyögöm. – Nem bírom…
-      Dehogynem, édes, dehogynem – motyogja, a fenekem alá nyúl, és újra a dereka köré húzza a lábaim.
A vállára hanyatlik a fejem, és összeszorított szemhéjakkal, szűkölve tűröm, hogy felcipel a rövid lépcsősoron. Azt se igazán tudom, hogy jutunk oda, csak akkor nyitom ki a szemeimet, amikor a meztelen hátam a heverő kárpitjához ér. Halvány fény dereng, csak az olvasólámpát kapcsolta fel az íróasztalnál, az ajtó felé fordítva, hogy ne világítson közvetlenül ránk. Megigézve nézem a meztelen felsőteste körvonalát, ahogy fölém hajol, és újabb csókokat hagy a mellkasomon. Aztán azt, ahogy kigombolja a nadrágját, letolja magán, és a forgószékbe dobja. Kiszárad a szám, úgy kapkodom a levegőt. Annyira tökéletesen gyönyörű! És engem akar!
Széttolja a lábaimat, és közéjük térdel, a sarkára ül, úgy néz végig rajtam. Forró tenyerét a hasamra teszi, és lassan felkúszik vele a mellkasomon át a nyakamig, aztán vissza. Mire a cipzáramhoz ér, már szabályosan remegek, legszívesebben üvöltenék, hogy vegye már le rólam azt a rohadt farmert! Már szinte a nadrágomban érzem a kezét, amikor mégsem teszi meg, csak ujjait a szegély alá csúsztatja, majd négykézlábra emelkedik fölöttem, és a fülemhez hajol. A haja az arcomat csiklandozza, halvány kókusz illat kúszik az orromba. Akarok egy Piňa Colada-t! Csak néhány lépés, keverek egyet, rácsorgatom a testére és elkötelezetten lenyalogatom róla az utolsó cseppig. Lehunyt szemmel próbálom a zaklatott lélegzetvételeimet egyenletesebbé erőszakolni, a szívverésemet lelassítani, hogy megértsem a szavait, és ne csak a bőre kókuszos-alkoholos íze lüktessen az agyamban.
-      Ha olyasmit teszek, amit nem szeretnél… bármit… azonnal szólj. Rendben? – suttogja eszméletlenül mély hangon, ami olyan rezgéseket küld végig a testemen, hogy csak egy halk nyöszörgésre futja, valódi válaszra nem. Még a szemeimet is csak résnyire vagyok képes kinyitni, százezer százalék, hogy nem fogok én itt most italokért futkosni, teljes transzban vagyok a közelségétől. Ő azonban nem elégszik meg ennyivel. – Hallasz engem, Kismanó? Adj valami jelet, hogy megértettél.
Heves bólogatásba kezdek. Csak csinálja már! Megragadom a haja tövét, és amennyire jelen állapotomban tőlem telik, erőszakkal visszanyomom a fejét a mellkasomra. Érzem, hogy mosolyra húzza a száját, ahogy a fogai közé veszi a bimbómat. Már várom a harapás nyomán belém nyilalló égető érzést, de nem jön. Csak gyengéden megszívja, aztán halványan végighúzza a fogait rajta, ahogy kiereszti a szájából. Megnyalja a csúcsát, ráfúj egyet, amitől kiráz a hideg, azután otthagyja, hogy lejjebb haladjon.
Ahogy lehúzza végre a farmerem cipzárját, elönt a remegő forróság. Egyszerre veszi le rólam a nadrágot és az alsót, engedelmesen emelem meg a fenekem, hogy segítsek neki, és mérhetetlenül hálás vagyok azért, hogy nem pazarol még több időt arra, hogy külön-külön hámozza le őket.
Az arcomba fut a vér, ahogy megérzem az előbújó erekcióm nedves hegyén a hűvös levegőt, ő pedig mozdulatlanná dermed. Csak néz a meztelen testemre a combjaim közt a sarkain ülve, és a mellkasa rendszertelenül emelkedik. Néhányszor megnedvesíti elnyílt ajkait, hallok pár nehézkes nyelést, mielőtt megmozdul végre. Két kezét a térdeimre simítja, lassan feljebb kúszik velük, megragadja a csípőmet, és a combjaira húz. Az egész testem lángol. Egyik kezét végre a merevedésem köré fonja, másikat pedig felcsúsztatja a nyakamra, a torkomra szorít gyengéden, mire a lapockáim megemelkednek az ágyról, ahogy nyögve hátravetem a fejem. Lassan hátrahúzza a bőrt, és csak figyeli a rezdüléseim.
-      Gyönyörű vagy – suttogja, aztán rám hajol, és lágyan az ajkai közé vesz.
Benn szorul a levegőm, a szemhéjaim, mint egy pillangó szárnyai rebegnek kontrollálatlanul, és csak szikrázó csillagokat látok mögöttük. Leírhatatlan a nedves forróság, ami körül vesz, a nyelve simogatása pillanatok alatt túl messzire visz, félek, hogy nem bírnám sokáig. A hajába merítem az ujjaimat, és lágyan a tövére markolok.
-      Harry… – nyögöm a nevét, mire a torkáig enged, majd felpillant rám. Eltátom a szám, és pillanatokon belül visszahanyatlik a fejem a párnára a látványtól. Egyszerűen nem bírom ép ésszel nézni, ahogy a merevedésem köré zárja az ajkait, és csillogó szemekkel figyeli az arcom. – Túl sok… – nyöszörgöm.
Mosolyogva ereszt ki a szájából, a legédesebb cuppanó hang kíséretében.
-      Olyan nincs, hogy túl sok, Kismókus – dorombolja, és feljebb húz a combjain. A fenekemen tökéletesen érzem a lüktető farkát az alsóján keresztül. Gonosz módon még egyet taszít is rajtam vele. Rongybabát csinál belőlem, a végtagjaim csak használhatatlanul lógnak a testem mellett. Elveszetten nyöszörgök és levegő után küzdök minden érintésére.
Aztán egyszer csak letol a combjairól, feltérdel, hogy sietve ledobja a bokszerét, majd négykézláb elkezd felfelé kúszni fölöttem.
Kicsit meglep vele. De persze semmi gond, nagyon is tetszik a látvány. Meg a gondolat is, amit ébreszt bennem. Az ágyéka már nem sokra van az arcomtól, a térdei a hónom alatt, már épp emelném a bénán csüngő karjaimat, hogy megragadjam azt, ami az eltátott számban tökéletes helyet kapna, amikor felnyújtózkodik, hogy elérje a polcot a fejem felett. Egy tubust és egy óvszert dob az ágyra, és az ágaskodó farka mellett lemosolyog a kipirult arcomra.
-      Mit hittél, mit szeretnék? – nevet rám.
-      Nem tudom… – nyöszörgöm – a számat…?
-      Édes vagy, amikor zavarba jössz. Az első perctől kezdve imádom! – nevet, és elkezd lefelé araszolni.
Amikor már úgy térdel felettem négykézláb, hogy a fülem mellett támaszkodik a két karján, lehajol és megcsókolja a homlokomat. Aztán tovább araszol, minden centivel újabb puha csókokat szórva rám. A számnál elidőzik egy darabig, de hamar tovább folytatja útját, és a lángoló ágyékomat gondosan elkerülve a combjaimig meg sem áll.
Újra elfoglalja helyét a lábaim közt a sarkára ülve, és visszahúz a térdeire, most viszont már nincs útban az alsója sem, és a csípőm mellé ejtett tubust is kezébe veszi. Fel sem fogom szinte, olyan gyorsan történik, ahogy egyik ujja a másik után tűnik el bennem, fájdalommentesen. A szoba forog velem, ujjai könnyedén járnak ki-be a testemben. Amikor elveszi őket, csak hogy valami sokkal jobbat adjon helyettük, de még előbb ráhajol a fájdalmasan feszülő erekciómra, hogy végigszopogassa néhányszor, már nem csak azt nem tudom, hol vagyok, de a saját nevemre sem emlékszem. Csak az övére. Az övét sosem felejteném el. Azt mantrázom megállás nélkül, ahogy széjjelebb nyitja alattam a térdeit és belém csusszan lassan, akadálytalanul.
Először csak finoman mozog bennem, én viszont minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jelezzem neki, nem vagyok porcelánból. Felhúz az ölébe, de a nyaka köré vetett karjaimmal meg kell kapaszkodnom benne, hogy ne essek össze. Biztosan érzi, hogy most nem tudok olyan aktívan részt venni, mint szeretnék, hogy teljesen elgyengített, és az izmaim nagy része használhatatlan.
Végül a dereka köré húzza a lábaimat, visszadönt a hátamra, és fölém támaszkodva feltérdel. Minden mozdulatára, érintésére, fojtott nyögéssekkel épül bennem a kirobbanni készülő sikoly. És mikor végre elérem a szakadék szélét, ahonnan nincs visszaút, velem együtt élvez ő is egy hatalmasat.
Annyira ritkán tapasztal ilyesmit az ember, hogy a partnerével egyszerre rúgja be a gyönyör kapuját, hogy minden egyes alkalom egy életre szóló élményként raktározódik el mélyen benne. Vagy talán csak a megfelelő partner kell hozzá, és elég ha őt raktározod el örökre. Bilincsben. A szívedbe. A lüktető, forró véred áramló folyamában lubickolva.
Elnevetem magam, és kezemmel letörlöm a szemeimbe csorgó izzadságot. Most biztosan őrültnek gondol. Miért nevet valaki némán, csukott szemmel egy eget rengető szeretkezés után? Talán azért, mert tényleg őrült.
Egyszer talán elmesélem neki azokat a dolgokat, amik átfutottak a vattacukorfelhős agyamon az első szeretkezésünket közvetlenül követő percben. De most csak sóhajtozni tudok, és bepótolni a hiányzó levegővételeket, amiket félredobtam, amikor a kókuszillatú mézédes csókjától egy percre sem akartam elválni.
-      Ahh… te szent ég… – nyögöm, amikor végre meg tudok szólalni. Harry csak felém fordítja a fejét, és elmosolyodik, de nem szól semmit. – Tudod, ha valakit ennyire nagyon akarsz, annak rendszerint az a vége, hogy iszonyú nagyot csalódsz, mire végre megkapod.
Felkönyököl, és kérdőn megemeli az egyik szemöldökét.
-      Csalódtál? – kérdi mosolyogva.
-      Iszonyú nagyot – bólintok elszántan, és próbálom nem elnevetni magam. De nem tudom átverni. Hogy is tudnám? Egyértelműen az arcomra volt írva az első pillanattól kezdve, hogy milyen gyönyörű önkívületbe taszít minden egyes érintése. – Álmomban sem hittem, hogy ennyire tökéletes lesz veled minden – mosolygok rá végül én is felkönyökölve mellette, és ráhajolok, hogy újra megcsókoljam édes ajkait.
Ő viszont nem hagy ilyen ártatlanul, megragadja a derekamat, és magára húz. Hirtelen zavarba hoz, ahogy meztelenül fekszem a testén, mosolyogva bámulja az arcomat, és lágyan simogatja a hátamat meg a fenekemet. Nevetnem kellene magamon. Nem olyan régen még semmi szemérmet nem éreztem, ahogy gátlások nélkül kínáltam fel magam neki. Nem is tudom, miért jut eszembe a raktár, és az otthagyott dobozok meg papírok. A pólóinkról nem is beszélve. Ha valaki véletlenül rajtakapna minket itt most, nem pont a pólóink hiányoznának a legjobban. Még egyszer megízlelem az ajkait, aztán mosolyogva az orrához dörgölöm az enyémet, és a hátamra gördülök mellette. Fel is kelnék, de képtelen vagyok. Csak pár percet hadd feküdjek még itt vele…
A néhány perc mozdulatlan mámoros némaságot viszont nem úgy töri meg végül, ahogy azt szerettem volna. Csókkal. Simogatással. Nem. Inkább keserédes szavakkal.
-      Biztos, hogy jó ez így neked? – merengve nézi a plafont, kezeit a mellkasán összekulcsolja, és válla szorosan az enyémnek feszül a keskeny heverőn.
-      Mi az az ez? – ráncolom a homlokom értetlenül.
-      Hogy olyan pasival vagy együtt, akinek van valakije – feszült sóhaj tör elő a torkából. – Nem akarlak… – elgondolkodik a helyes kifejezésen. – Bántani… kínozni. Boldognak szeretnélek látni, és… és nem vagyok biztos abban, hogy én ezt meg tudom adni neked – szomorúan megcsóválja a fejét.
-      Nem tűnök boldognak? – vigyorodok el idétlenül, aztán komolyra váltva folytatom. – Nézd, Sebastian mindenkivel lefeküdt, amíg együtt voltunk, te nem fekszel le mindenkivel, csak egy valakivel, vele is csak muszájból. Mi ez, ha nem egy evolúciós lépcső a kapcsolataimban? - húzom fel az egyik szemöldököm. - Talán egyszer eljön az az idő is, amikor a pasim csak velem fog lefeküdni – vonom meg a vállam egykedvűen.
-      Az okos emberek szarkazmussal próbálják palástolni a fájdalmukat – fordul egy apró fintorba a szája szeglete. – Én viszont nem akarom, hogy a fiúnak, akit szeretek, erre legyen szüksége. Nem akarom a fájdalmat látni rajta.
És újra itt van az sz betűs szó. Újra kimondta. Remegnek a belső szerveim, mint a kocsonya. De igaza van, amíg itt van Johnny köztünk, nem hiszem, hogy fájdalom nélkül ki tudnám mondani ugyanezt én is. Nem, nem jó ez így nekem. De mit tehetnék ellene?
-      Van más választásunk?
-      Talán… – súgja nagyot nyelve. – Adj egy kis időt – ül fel, és komoly arccal elgondolkodva nézi a szemközti falat.
-      Bármennyit. Ha a vége az, hogy csak az enyém vagy – bólintok elszántan, majd az ölébe ugrok, és heves csókokkal borítom be, aztán lepattanok róla, és rekordsebességgel szedegetem össze az elszórt ruháimat. Legalábbis azokat, amiket ebben a helyiségben szórtunk el. – Fejezzük be a melót!



22 megjegyzés:

  1. Bazki!!!!!!!!

    IMÁDLAK!!!!!! és most olvasok is, nagyon köszi!!!!

    Most ha lehetne kiölelgetném a lelked! Akkora mosolyt csaltál az arcomra.:D:D:D:D:D:D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, végül sikerült-e akkor elolvasnod, de olvasd újra, van benne plusz fincsiség! ;D

      Törlés
  2. Sziaaa!!!!

    Na, akkor most megprobalom osszeszedni a gondolataimat, mert ezek utan nehez lesz! :D

    Egy millio dollar? Nem semmi! Mar most kivancsi vagyok h fogjak ezt torleszteni Johhnynak! ;D Egyik kedven reszem volt olvasni Harry es Johhny multjat... ahogy Hazz meselt Lounak... :D "– Őrjöngtem. – Néhány pillanatig csak némán bólogat a visszatérő emlékképek hatására, majd felhúzza a szemöldökét, beharapja az alsó ajkát, és frusztráltan elvigyorodik. – Szépen egyesével kihasogattam a csomagokat, és lehúztam a vécén az egészet. – Megvonja a vállát, és hátrasimítja a haját, mintha egy millányi kokaint a csatornába engedni olyan baromira mindennapos tevékenység lenne. – Johnny nem igazán örült neki." - Hat en ezt vigyorogva olvastam, nagyon szerettem! :D ❤️

    "Ezen kívül az „elcseszett kamaszkor” is rákerül a kérdeznivalók egyre hosszabb listájára." - Ez igy van! :D Nalam is felkerult.

    "Aztán egy nap találtam egy bőröndnyi kokót, amikor unalmamban nagytakarítást akartam csinálni nála." - Csak beleirtad h mi volt mikor Hazz unatkozott! :D Koszonom! :)

    Basszus, meg vmit ki akartam masolni, de mar megint elfelejtettem! :'( Mar elhataroztam h olvasas kozben fogom kimasolgatni, csak telorol ez nem olyan egyszeru, meg hat csak ugy falom a sorokat, es kozbe probalom feljegyezni h majd miket masoljak ki, de amint latod nem birom eszben tartani :'D :(

    Ja igen es... VEGREEEEE!!!! Mar nagyon erett koztuk a dolog, ideje volt! :D
    Imadtam! ❤️
    Harry, ahogy gondoskodott Lourol... "- Ha olyasmit teszek, amit nem szeretnél… bármit… azonnal szólj. Rendben?" - ❤️❤️❤️

    Egy valami viszont nem hagy nyugodni... Felmentek az irodaba, de ahhoz keresztul kellett menniuk a baron, ugye? Es gondolom ott van kamera?! Ha Johhny ezt meglatja h polo nelkul flangaltak... Ajajj! :D En imadnam es varnam Harrytol a kifogast! ;) Amugy, ez h nem jutott eszebe Harrynek...? Ja boccs, elvolt foglalva valakivel... :D Imadtam! ❤️

    Jaaaj, biztos h fogok meg ide irni, de egyelore ennyire birtam osszeszedni az agyamat, egyreszt a resz miatt, masreszt a faradtsag miatt.
    Es koszonom h meg 22 ora elott hoztad a reszt! ❤️

    Nagyon varom a kovit, keeeeeeeeeeerlek h siess vele! Es lehetne meeeeeg maffiozo-Johhnyt kapni? *-* ❤️

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Termeszetesen miutan elkuldtem a komit, akkor jut eszembe meg egy dolog... tipikus en, de hat ezt mar megszokhattad tolem :'D

      Azt elfelejtettem mondani h sajnalom Hazzat az anyukaja miatt, gondoltam h vmi ilyesmi allhat a dolgok mogott h miert nem szereti a drogot...:/

      A kezatlovos resznel nekem egybol a Cosmopolis cimu film ugrott be, mikor a pasi atlovi a sajat kezet, sirtam :'D Ha nem lattad/lattatok nem veszitettel/veszitettetek sokat! :'D Kimaradhat az eletetekbol.

      D.

      Törlés
    2. "Rongybabát csinál belőlem" - Eeeezt a mondatreszt nagyon imadtam aaam! :D ❤️

      Ahj, tudom h mindig maffiozo-Johhnyert rimankodom, es szolj ha mar eleged van belolem, de en nagyon szeretnek meg belole kapni :( Es most h "tiszta fejjel" ujraolvastam a reszt, meg mindig az foglalkoztat h mivan ha van kamera es meglatja oket Johhny? :D Azt hiszem minel elobb meg kell irnom azt az e-mailt neked h en mit es h kepzeltem el ;D

      D.

      Törlés
    3. Ahj, bocsi h megint ide kommentelek, de nem jelenik meg a chat, csak nagyon ritkan...

      Szoval csak azert irok h szoljak, kuldtem egy szeeep hosszuuuu e-mailt, amit igertem, es ne lepodj meg h "alneven" kuldtem :'D csak szolok h tudd, en vagyok az :) es az elso kerdesemre persze nem kell valaszolnod, en is szeretem "titokban tartani magamat" :'D

      D.

      Törlés
    4. Szia, D.! x4 :D
      Örülök, hogy megint betaláltam :)
      Óóó ez csak egy szeletkéje volt annak, amiket H unalmában csinált. Még nem tudom, mennyit fogok ebbe a sztoriba beleírni, de van pár apróság a fejemben :D
      Nem csak hogy póló nélkül flangáltak, konkrétan H cipelte a kikészült kicsi Lou-t XD Legyen kamera? Á, Harry nem hülye, ha van, kikapcsolja, vagy olyan utat választ, hogy ne látsszanak a felvételen, vagy utólag letörli.. :P
      Nem láttam azt a filmet. Vagy legalábbis nem rémlik.
      Megkaptam az e-mailt, fogok válaszolni, ha lesz annyi időm, hogy ne öt sorral szúrjam ki a szemed, ok? ;)
      Pusziii :)

      Törlés
    5. En imadnam ha lenne kamera, de persze, Harry nem hulye :)

      Persze, csak nyugodtan, raersz valaszolni, en megvarom, bar tukon ulve varom h mit reagalsz! :D De persze, azert szeretnek tobbet olvasni 5 sornal ;)

      D.

      Törlés
    6. Áh, túl nagy baki lenne, és túlságosan egyszerűen tudná meg Johnny... :)

      Törlés
    7. Ebben igazat adok neked! :D Kivancsian varom h Johnny hogyan szerez majd roluk tudomast! *ezernel is wattosabban vigyorog*

      Bocsi amugy h ide irok, de a chat most nem jelenik meg... Lesz ma 22 ora elott friss? Vagy ne varjam? :( Mikor tudod hozni? :) Mar naaaagyon varom! :)

      D.

      Törlés
    8. Egyelőre én sem tudom, hogy fogja megtudni... azt sem tudom hogy folytatom, és azt sem, hogy fejezem be. Mindenből több variáció van, mindig jönnek újak, kavarognak a gondolataim, válság van... :/
      Ebből adódóan nem csakhogy ma nem lesz friss, de szerintem még holnap sem. Kell egy kis idő. Nem tesz jót ez a nyomás, hogy határidőre kell írnom.. :(

      Törlés
    9. Ne aggodj ezen, nem kell hataridore irnod, csupan megszoktam mar h rendszeresse valt a friss es erdeklodtem h lesz e, varjam, vagy menjek aludni nyugodtan! :D Ne felj, mi megvarjuk, jo munkahoz ido kell, es ha kenyszeritenenek sem hagynam itt a blogodat! Imadom, kesz! :D Tovabbra is varom a reszt es ugyanugy feljovok minden nap, tobbszor is megnezni h fent van e! ;)

      D.

      Törlés
    10. Jaj nehogy félreérts! Nem úgy gondoltam, hogy ti kényszerítetek, imádlak titeket! :) Ez inkább ilyen belső kényszer. Én vállaltam a heti frisst önként, és nem szeretem, amikor nem jön össze, amit szeretnék..

      Törlés
  3. Hja... akkor "fejezzük be a melót"... :) :) :)
    Nagyon kíváncsian várom, hogyan lehet kiszabadulni egy ilyen "pókhálóból". Szegény Harry. De a remény hal meg utoljára. Együtt erősek és megoldják. :) Köszi, mint mindig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, LGy!
      Azt a meló részt már nem tartottam olyan érdekesnek kifejteni.. :D De megígérem, hogy a következő rész pár órával későbbről indul :)
      Én is köszi a komit, mint mindig ;) Puszi!

      Törlés
  4. Nagyon nagyon imádtam ezt a részt :) Annyira édesek együtt, hogy az hihetetlen. Néhány fontos dolog végre kiderült, de sejthető volt, hogy el fogják baszni az időt... minden értelemben :D És nagyon várjuk a folytatást :) Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Csajszim!
      Örülök nagyon! Ha utálnád, nem is adnám ki a kezeim közül.. :P
      Ők mindig édesek együtt, bárki is írja, bármilyen univerzumba is tesszük őket <3
      Folytatás jövő héten! Remélem. Bár még az első 1/3-át leszámítva nem igazán tudom, mi lesz :/ Lehet, hogy majd egy kis brainstormingra szükségem lesz :)
      Pusszantás!

      Törlés
  5. Sziaa!
    Na jóóó! Élek, jelentem és behoztam a lemaradásom és te jó ég de jól tettem! Sikítottam, égetett, felgyulladtam, elégtem, meghaltam... Kinyírtál. Egész pontosan már nem is tudom hanyadszor, de tökéletesen csinálod! Harry az egyik szivem csücske, bár nem olyan durván mint a szenvedélyeim, na de akkor is, és így ezzel a sztorival is betaláltál újfent. Kimondhatatlanul imádlak és most bajban vagyok, mert eddig úgy tudtam feljonni, hogy mindig volt mit megnyitnom és most.... Ahhj. Várva várva várakozom! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aaaah de hiányoztál! Ne tudd meg, hányszor akartam elkezdeni egy mélt az utóbbi időben, épp tegnap is, de már nem egyszer írtam, amióta eltűntél, és mindig úgy éreztem csak baszogatlak.. Akkor most már végleg visszatértél? Tuti? Juppiiiii!! <3 <3 <3

      Törlés
  6. Írok egyfolytában, és hamarosan posztolok is, de igen. Azt hiszem végleg! És ahh te is nagyon hiányoztál. A blogok, a várakozás, és a kommentelés, minden! :)) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Alig várom, hogy olvashassak végre valami Sophie-sat! Kiéheztettél rendesen... :D

      Törlés
  7. Ez végülis nem is olyan rossz, mert így legalább tényleg édes lesz a visszatérés. :DD ahh olyan jó újra itt! :))

    VálaszTörlés