Tegnap tök elfelejtettem, hogy péntek van. De mivel senki nem reklamált, úgy veszem, hogy ti is... :D
Na de akkor most jön a második twincest rész, Tom szemszögéből, írta: Deven :)
2. fejezet
Tom’s POV
Tom’s POV
A reggeli megevése után úgy
döntök, hogy ideje megsétáltatnom a kutyámat, hadd ülepedjen bennem ez a
beszélgetés. Az éjszaka alig aludtam, szüntelenül csak te kavarogtál a
fejemben, minden egyes percben, ha lehunytam a szememet, csak téged láttalak.
Az álmatlan éjszakákat pedig nem szeretem, főleg, ha tudnék álmodni, csak nem
merek.
Scotty engedelmesen jön pórázon,
a baloldalamon. Emlékszem arra a napra, amikor elhoztam az állatmenhelyről,
pontosan fel tudok idézni mindent, és ez a tegnapi estével sincs másképp. Még
most is érzem számon a tiédet, a csókodat, a nyelvedet a számban. Ria sosem
csókolt ennyire szenvedélyesen, vadul, és keze munkája is erősen eltörpül
melletted.
A legfurcsább az volt, ahogy az
öledbe húztál, és a combjaidra nehezedtem, konkrétan az öledben ültem! Még
sosem ültem úgy ott, egészen szokatlan volt. Szokatlan. Mert az nem volt
szokatlan, hogy a farkadat fogtam, te pedig az enyémet. Á, dehogy. Tök
természetes, hogy egy ikerpár vígan kielégíti egymást, miközben a másik
szájától el se szakadnak. A legnormálisabb időtöltés a világon, komolyan.
Végül direkt elhúzom a sétáltatást,
és a két órából négy óra lesz, közben egy kutyabarát salátabárban is elütöm az
időmet. Félek hazamenni, mert akkor látnom kell téged, és, mint reggel, a jól
megszokott légkör feszültté válik. Ilyen még nem történt a huszonhárom
életévünk alatt.
- Megjöttem – mormolom a lehető leghalkabban,
hátha nem hallasz meg, de kutyám boldog ugatása lebuktat. Francba.
- Oké – hallom hangodat.
Lerúgom a cipőmet, a kutya
nyakörvéről a pórázt leszedem. Farok csóválva siet a nappaliba, gondolom, téged
üdvözöl, így is elcsoszogok a papucsomban hozzád, s leülök a homokszínű
fotelbe.
- Elég sokáig elmaradtatok. Rendeltem vegetáriánus
pizzát, ha éhes vagy. Én megettem a felét.
Te engem nézel, én téged.
Próbálom ösztönözni magamat, hogy valamit nyögjek ki, de egyszerűen nem megy.
Így hát bólintok, és minden figyelmemet a tévére összpontosítom. A National
Geographic megy, éppen egy fehér tigris úszik egy tóban. Valahogy nem köt most
le.
Érzem, hogy nézel, hogy
tekinteteddel végigmérsz, majd arcomat szuggerálod. Zavarban érzem magamat, ja,
és kényelmetlenül. A kettő együtt csak akkor fordult elő, amikor tizenöt évesen
először randiztam egy lánnyal, akit te megcsókoltál, ahogy én is. Ámde tegnap
engem csókoltál meg, és nem egy lányt, akit utánad én. Életem legjobb csókja volt.
Olyan hirtelen ér az érintésed,
hogy felpattanok a kanapéról, amire hátrahőkölsz, furcsán nézve.
- Bocsi, megijedtem – köszörülöm meg torkomat.
Felsóhajtasz, szemöldöködet
összevonod.
- Tom, eddig sosem ijedtél meg egy érintéstől –
rázod fejed nemlegesen. Szőkés tincseidet figyelem, melyek vállaidra omlanak. –
Azt hittem, hogy megbeszéltük reggel. Mégsem?
- De! Csak… nincs csak, de. Megbeszéltük,
felejtsük is el!
Magamhoz szorítalak egy
pillanatra, de amilyen gyorsan csak lehet, mielőtt te is átkarolnál, el is
lépek tőled. Egy percig hezitálsz, viszont mielőtt megszólalhatnál, el is
somfordálok a közeledből.
A hatalmas harapások helyett, az
apránként falatozást választom, csak ne kelljen visszamennem hozzád. Azonban
megkönnyíted a helyzetemet, mert te jössz ki, azonfelül még egy pohár
narancslével is leülsz velem szembe.
- Visszanéztem laptopon a produkciókat. Susan, és
Ricardo biztosan ott lesz a döntőben, Ricardo szerintem nagyon jól énekel,
ahogy Susan is. Lisa aranyos, de… – elhúzod a szádat, mire elmosolyodom. Úgy
tűnik tényleg vége, ennyi volt, a „kis” incidens a múlté.
Esti mesének a King Kong
kétezer-tizenötös változatát nézzük meg. Ahogy eddig is, most is közel ülsz
hozzám, fedetlen karod az enyémnek simul. Eddig sose zavart, akkor most miért?
A bökkenő csupán az, hogyha kicsit odébb ülök, megint az elejénél kötünk ki.
Azt viszont nagyon nem akarom, tehát marad a nyugodt seggen ülés a kisöcsém
mellett.
Pattogatott kukoricát eszünk, a
tálat te tartod az öledben. Minden egyes odanyúlás alatt úgy érzem, hogy a
farkadat akarom megmarkolni, nem pedig egy adag kukoricát. És ettől kiráz a
hideg.
A film befejeztével szép álmokat
kívánunk egymásnak, azután lefekszünk.
Szeretem, de egyúttal nem a
szombati napokat. Ez az érzés mostanában alakult ki nálam, a DSDS élő adásai
miatt. Szeretem a sürgés-forgást, a délutánokat, amikor az izguló versenyzőkkel
eldumálhatok. Kevésbé pirospontos a negyed kilenctől kezdődő időszak. A
kamerák, bár nem folyamatosan, de vesznek. Te mindig is imádtad, ha a
középpontban vagy, ha a kamerák téged vesznek, ellenben velem. Frászt kapok, ha
az egyik rám közelit.
Lisával és Timmel beszélgetek,
éppen egy kínos sztorin nevetek, amely a minap történt Ricardoval. Reggel
félrevizelt, és nem vette észre. Lisa volt a szerencsés.
Ami zavar, hogy nem vagy velem,
nem röhögsz mellettem, és nem simul a karod az enyémhez. Sőt, még a
látókörömben sem vagy. Hol bujkálsz?
Végigmegyek egy rövid folyosón,
megállok a fiúk öltözőajtaja előtt. Ricardo azt mondta, hogy errefelé látott,
szóval miután lejártam a lábam, hát ide is benézek. Hangos sóhajjal nyomom le a
kilincset, és nyitok be. A következő, amit látok, hogy a kis fekete kanapén
ülsz, jólesően hátrahajtott fejjel, és egy térdelő Erwinnel a két lábad között.
Erwin leszop. Leszop. A farkadat szopja.
Először észre sem veszel, aztán
rám nézel, de felfogni már nem fogod, hogy én állok meredten a küszöb előtt, az
ikertestvéred, Tomi. Erwin kapcsol először: felugrik, és olyan riadtan néz rám,
mint egy kisgyerek az anyukájára, aki éppen pofont akar neki adni. Őszintén
szólva hasonlóképpen érzek.
- Tom – végre rám nézel azokkal a szép meleg barna
szemeiddel. Eddig sosem láttalak más fiúval így. Mármint a csókok és
simogatások oké, de ez tényleg. Bizarr.
- Mégis mi a szart csináltok? – találom meg végre
a hangomat, a dühösebbiket. – Körbe szoptatod a farkadat, vagy mi a fasz?! Csak
Erwint tiszteled meg, vagy Ricardo, Tim és Simone is listán van, volt? Ha?
Olyan erővel szakad rám a düh,
egészen lenyomja őrülten dobogó szívemet, mintha a hasamban, a beleim között
dobogna.
Erwin a lehető legkisebbre húzza
össze magát, te nem érted a kiakadásomat, én úgyszint. Egészen beleremegek a
féltékenységbe, pusztán azt nem értem, hogy tulajdonképpen mire fel vagyok az.
Az egyik versenyző szopja az öcsémet, és? Gondolom sokan szopták már le, igaz,
még egyet se láttam, de nem is izgatott. Most akkor mi van?
--------------------------
Folyt.köv. jövő héten. A késésért cserébe lehet hogy nem pénteken, hanem előbb... :)
Hűűha.... Gondok, Kétségek, Bizonytalanságok. Hűű, ez nagyon jónak ígérkezik. Már MOST nagyon várom a folytatást! Csak így tovább :D
VálaszTörlésKöszönjük szépen, igyekszünk! :)
TörlésSzia :)
TörlésIgen, köszönjük szépen! :D Ennél már csak mégtöbb gond, kétség, és bizonytalanság következik ;)
hello resz mikor lesz ??? erdekesen indult...
VálaszTörlésSzia :)
TörlésA részeket Carmen rakja fel. Hamarosan lesz rész, egy kis türelmet kérünk :)
Szia! Már csinálom is, még ma meglesz! Nem volt gépem 5 napig... :S Így ígérgessek felelőtlenül mi? Eddig nem túl jó a statisztikám a betartásban. :D
TörlésEddig nem tudtam kritikát írni, mert nem voltam gépközelben, de most kaptok :)
VálaszTörlésImádom az értetlen, féltékeny Tomit, aki a saját érzéseit sem érti, mert ugyebár az ilyesmi nem normális, a Billed meg fenomenális, mint mindig, Carmen. Kíváncsi vagyok, mi lesz Tom kiakadására az öcsike reakciója, úgyhogy csak hajrá!
Szia
TörlésKöszönjük, és igyekszünk (:
Szia! Nagyon köszi! :)
TörlésMindjárt megtudod... ;) Hacsak nem csap be a villám, vagy valami... nálam bármi történhet, ha ígérgetek :D